| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Novella
2501 XVII | nem hal vala, hanem igen megbélpoklosult vala, melyet mikor az országbéli 2502 VII | egyéb cseléd az házban: mind megbeszéli vala az szarka. Az polgárnak 2503 II | ezokáért felséged akarja, hogy megbeszéljem: tehát felséged hozassa 2504 XVII | szeretetibe felette igen megbetegedett. Ha meghal: felséged leszen 2505 V | az anyámhoz, mert halálra megbetegült. Én pedig nem akarám kegyelmedet 2506 VIII | feleséged ezt másképpen megbizonyítanája, azmint felségednek elejbe 2507 XVII | az szeretetnek jelenségét megbizonyítani.~Kinek mondá Alexander:~- 2508 XVII | végett bajt akar vélem, megbizonyítására, vetni. De nyilván vagyon 2509 VI | Melyet példabeszéddel is megbizonyíthatok felségednek, minemű véghetetelen 2510 V | tudja, kicsoda az vétkes. Megbizonyította ezúttal az én ártatlanságomat, 2511 XI | asszonyom, tefelséged énnékem megbocsásson, mert egy kérdést kell kérdenem 2512 IX | emberek mindent felrónak. Ha megbocsátta vétkedet, nyilván el nem 2513 IX | És szinte ez az oka, hogy megbolondultál. Nem jut-é eszedbe, mit 2514 VII | felhága az héjazatra, és megbontá az héjazatot lassan az szarka 2515 V | vagy arra, hogy az Isten megbüntessen. És nagy kegyelmesség ez 2516 V | elvigyétek őtet és erősen megbüntössétek. Szinte üdő immár, hogy 2517 V | Istentől vártam, hogy az megbüntötné őtet az ő gonoszságáért: 2518 IX | az vén emberrel. Mert ha megbúsul, nehezen kezded megengesztelni 2519 Kegyes| mellyel az ember igen hamar megcsemerledik.~Hitván dolog pedig ez Ponciánus 2520 XVII | szerelmének miatta mindjárt megcsókolá őtet, és mondá:~- Oh, Alexander, 2521 X | előtted, ha valamiképpen megdúlhatnák az fejedet és kezekre vehetnének, 2522 XIII | kezde fájni. És egy nagy fa megé méne, hogy ott a természetnek 2523 XVIII | felakaszták; és azután levevén, megégeték és még egyéb szégyent is 2524 XVI | hogy az koltogatós leányt megégetnék.~De az császár fia mondá 2525 XVII | gyakorta vétkezett vala, megégettetni parancsolá.~Mindezek meglévén, 2526 X | mentenek volna az várastól, megégtek vala az istempelek, és az 2527 I | haláltól. Mikoron ezokáért megegyezettenek volna, felöltezék az császár 2528 XIV | játszadozának egymással. És mikoron megelégedtenek volna, az királynéasszony 2529 XVII | részrül szükségnek üdején megemlékezett, az ő fiát feltartotta: 2530 Kegyes| ítíletiben az ő irgalmasságáról megemlékezik; ámen.~De noha ez az munka, 2531 XVII | ágyban volna.~Ezt őnéki megengedé, de oly ok alatt, hogy az 2532 Kegyes| De miért hogy az jó Isten megengedte, hogy akadály essék az fődolgokban 2533 XVII | ülne. Mikor ezeket őnéki megengedték volna, szólíta egyet az 2534 IX | megbúsul, nehezen kezded megengesztelni őtet. Mert kemény harag 2535 XIV | Mondá az király:~- Ez is jó.~Megépítteté ezokáért a házat a torony 2536 I | kőmüveseket fogadának, és megépüték ott az boltos házat, és 2537 Kegyes| hálaadatlanságunkkal ugyan jól megérdemlettük. De bízzunk azért az Istenhöz, 2538 XVII | ezüstet, kivel bővséggel megérjed utadat; mert bővséggel adtam.~ 2539 XVII | tegyen, hogy erre az napra megérkezel; azmint pedig az én szűvem 2540 XVII | ütkezetnek napját, kire ő is megérkezhetnék. Az császár erre kegyel 2541 XVII | az ő kévánságuk szerint megerősedett volna: mindannyiszor, azmennyiszer 2542 XVII | hispánusok királyafia, Geydon megérté, hogy Alexander az császártól 2543 XII | urának:~- Felséges uram, megérté-e felséged az én példabeszédemet?~ 2544 I | megolvassák az császár levelét, és megérték belőle az ő akaratját. Estve 2545 XVII | király pedig mondá:~- Hogy ha megértendem, hogy egyébféle halállal 2546 XVII | és oltalmazzad, mert ha megértendi, hogy néked közed volt véle, 2547 I | mindeneket jól lát. Az atyám is megértené ezt az nagy és undokságos 2548 XVII | Florentina pedig, mikor megértette volna, hogy Alexander Ludovicusért 2549 V | Felelé az császár:~- Jól megértettem.~És mondá az mester:~- Bizonyára 2550 I | mikoron felkél. Akkoron megérthetjük beszédéből, mint vagyon 2551 III | császárnak, és mondá néki:~- Megérti felséged az példát, melyet 2552 XVII | gyűlésemnek okát mi légyen, megértsétek, tinéktek rövid beszéddel 2553 I | az császárné. És mikoron megérzené, hogy halálos volna az ő 2554 XII | mester uram! Azmint értjük, megesküdt a király ezen, hogy holnap 2555 XIV | kőműves:~- Vagyon hitem.~És megesküvék az hopmesternek, hogy veszteg 2556 VI | megásták volna az tornyot, és megesméré, hogy igen sok aranyat vittenek 2557 XI | gyermek betegségét inkább megesmérhessem.~Mondának:~- Ez éjjel megfoghatjuk, 2558 VI | nem volna jó, ha engemet megesmérhetnének. Mert tinéktek mind meg 2559 XVII | szertelen való nagy nyavalyámat megesmérhette és megtudhatta volna, azmint 2560 XVIII | hatvannyolc esztendős volna, megéteték őtet, és ő is meghala.~ ~ 2561 VII | visszajöve. Az polgár gyakorta megfeddé az feleségét efféle vétkekért. 2562 Kegyes| víz. Mint Jakab pátriárka, megfeddi és megátkozza az ő első 2563 V | zárám be az ajtót, hogy megfeddjelek. Mikoron pedig meghallottam 2564 XVII | fogadom, hogy az ő kérdésére megfelelek.~Az herceg legottan az király 2565 XVII | minden órába az te kérdésedre megfelelhet. És hogyha azmit az fejedelmek 2566 XVII | vala, azki az ő kévánságára megfelelhetne és eleget tehetne. Mert 2567 XVII | Oh, te jámbor iffiú, megfelelhetsz-é az én kérdésemre?~Felelé 2568 XVII | kévánságára eleget tennék és megfelelnék.~Mondá az herceg:~- Megmondhatom-é 2569 XVII | uram-király, felségednek megfelelni kész vagyok. Az kérdésnek 2570 XIII | vitéz a menyecskével. És megfenyegeté az menyecskét az ő gonoszságáért. 2571 I | megszaggassam, avagy azt megfertelmezzem. Mert ha azt művelném, 2572 IX | megtalálta volna, mondá néki:~- Megfogadtam tanácsodat, és megölém az 2573 V | gyönyörűséges cselekedetiről.~Megfogák ezokáért az nemesembert, 2574 XIII | császár mindjárt elkülde és megfogatá az szép menyecskét mind 2575 XI | megesmérhessem.~Mondának:~- Ez éjjel megfoghatjuk, és reggel odaadhatjuk.~ 2576 XVII | jövendösz, valahol annakutána megfoghatnak, fejed elessék, azt parancsolom.~ 2577 VI | házhoz való ez az test. Megfogjad mind az embereket abban, 2578 V | elérköznek az őrüzők, és megfognak azok tégedet, és holnap 2579 VIII | szolgáinak, hogy mindjárást megfognák az mestereket, és hogy fejeket 2580 V | éjjeli harangozás után, azt megfogván, a fogházba viszik vala, 2581 VI | az ő fiának, és mondá:~- Megfogyatkoztunk esmét, édes fiam. Mert elkölt 2582 III | volna, méne az bölcsőhöz, és megfordítá az bölcsőt: tehát épen és 2583 Kegyes| őtet, kirekeszté őtet, és megfosztá őtet mind a királyméltóságtól, 2584 XII | tefelséged után, hogy felségedet megfoszthassa az császári birodalomtól. 2585 X | és minket ennyi sok jótól megfosztott.~Annakutána három királyok 2586 III | nyavalyások? Meggyek immár? Megfoszttattam az én édes fiamtól.~Mikoron 2587 VI | elbírnak vala. És az vitéz megfüzeté minden adósságát, és esmét 2588 VIII | őtet gyógyítani, bizony jól megfüzetnek tenéked.~Felelé az gyermek:~- 2589 V | egynéhány esztendővel ezelőtt megfulladtál volna, vagy kútba, vagy 2590 XI | köreskörnyül a csuporba.~És mikoron megfúrták volna az csuport, egy csöpp 2591 XIII | jeles tűz ez, odamegyek és megfűtezöm nála, méglen teljességgel 2592 VIII | kéncset találsz ott, és meggazdagulsz belőle minden nemzetségeddel.~ 2593 I | birodalomban emelhetnéd, és meggazgíthatnád.~Felele az császár, és mondá 2594 V | mint a másvilágban. Ugyan meggondoljad, hogy az Isten áll bosszút 2595 IX | azt kellett volna előszer meggondolnod, hogy egyszer meg kellene 2596 II | dicsőséget, hogy tefelséged meggyaláztassék, és az császári méltóságától 2597 XI | Hypocrates az Galenust:~- No, meggyógyítád-é az gyermeket?~Felelé Galenus:~- 2598 XI | gyermeket?~Felelé Galenus:~- Meggyógyítám.~Kérdé Hypocrates:~- Müvel 2599 XI | az Isten, az mindjárást meggyógyítana engemet: de az Isten bosszút 2600 XI | hozzáhivatá, hogy az ő fiát meggyógyítanája. Hypocrates tőn választ 2601 XVII | akarnád-é őtet ilyenképpen meggyógyítani, avagy nem?~Florentina mondá:~- 2602 VIII | találhatnának valami módot, hogy meggyógyíthassák az császárt; de semmi módot 2603 XVII | vagyon. Hogy ha valamiképpen meggyógyíthatjátok: titöket tisztességes ajándékokkal 2604 VIII | Felelé az gyermek:~- Én meggyógyíthatom.~Mondának az mesterek:~- 2605 VIII | nagy bölcsesség vagyon. Ez meggyógyítja felségedet.~Felelé az császár:~- 2606 XI | Ne féljen felséged, én meggyógyítom az gyermeket.~És főze valami 2607 XVII | esmérem, hogy többé ebből meggyógyulásom nem lészen.~Alexander esmét 2608 II | gyümölcsesfa, kinek gyümölcsével meggyógyulnak az kórok és betegek. Az 2609 II | vala. Mert minden betegek meggyógyultak vala vélek, az poklosoktól 2610 IX | kévánnám az nyakas papot, hogy meggyóntatna.~Mondá az anyja:~- Légy 2611 XV | hogy hamar eljönne, és meggyóntatná az urát, és Urat adna néki. 2612 I | az uraimmal, bizony immár meggyőz vala, és rajtam megtekéllette 2613 XVII | Alexander erősb lévén Geydonnál, meggyőzé, és fejét éles szablyájával 2614 XVII | elkezdvén minden ő ellenségét meggyőzi vala. Azokáért juta egykor 2615 XVII | visszamegyek. Az te ellenségedet meggyőzvén, fejét vévén, győzedelmes 2616 XIII | álnok menyecskének az ura:~- Meggyünk, szerelmesem? Mert ezeket 2617 XVII | ha megmondja, hogy atyját megháborítaná. És az atyja mondá:~- Beszéld 2618 V | pedig nem akarám kegyelmedet megháborítani, hanem lassan felkelék, 2619 I | palotába. És az császár meghagyá neki, hogy az fia mellé 2620 XVII | esnék miattad.~Ezeket mikor meghagyta volna Alexandernek, őnéki 2621 X | tudományokkal és bölcsességekkel meghaladá mind az többi mestereket. 2622 XI | igen éles elméjű vala, hogy meghaladja vala mind az orvosokat. 2623 I | és nincs senki, ki őket meghaladná bölcsességgel és nemes tudományokkal. 2624 I | Istennek, hogy az iffiú meghaladta volna őket bölcsességgel 2625 XVII | cselekednem, hogy éretted meghaljak? Kérlek, édes barátom, békességgel 2626 X | bölcsen tud szólni, melyet meghall felséged nem sok üdő múlva. 2627 XI | járt ő volt avval; öremest meghallanám.~Mondá az császárné:~- Ím, 2628 IX | tiszti, hogy minden embert meghallgasson, és hogy minden dolgoknak 2629 I | lehetséges dolog lészen, meghallgatlak és megadom.~Mondá az császárné:~- 2630 I | legyen úgy, hazahívatom. Meghallgattam könyörgésedet.~Nagy hamarsággal 2631 VII | jajgatni, annyira, hogy meghallják vala az ő szavát az egész 2632 VIII | Micsoda példa az? Örömest meghallom.~Mondá az bölcs mester:~- 2633 V | megfeddjelek. Mikoron pedig meghallottam volna az vízbeli buborgolást, 2634 XVII | mindenféle állatok sokan meghalnának. Az kiköltetett hollófiú 2635 XV | szavát egyszer, öremest meghalnék annakutána.~Felelé az mester:~- 2636 I | kezdesz, szégyenhalállal kell meghalnod!~Mondá az császár fia:~- 2637 XVII | hallok én felőled? Ha igaz: meghalsz érte.~Ludovicus megkérdé, 2638 Konyvn| ví,~Miért bűn által őket meghatotta,~És minden álnokságra hajtotta.~ 2639 I | minékünk, hogy tefelséged megházasuljon. Mert ha harminc fia is 2640 IX | tanácsot adának néki, hogy megházasulna. És engede az ő tanácsoknak. 2641 XIII | ki immár koros vala. Ez megházasulván, vőn egy igen iffiú szép 2642 XV | férfiú sem hál énvelem soha. Meghidd, hogy immár béfedve tartom 2643 X | példát beszélettél énnékem. Meghigyjed, hogy nem ásnak vermet alám, 2644 XVII | az izraelitáknak királya megholtak volna, hogy immár csak Ludovicusra 2645 XV | szűvem, nagy szeretetből megholtál, látván az én véremet! Én 2646 I | játszódhassam az Vénusz játékát. Megholtam volna az nagy szerelemnek 2647 XII | urától, és akaratja ellen megígéré magát, hogy kedvét akarná 2648 I | bölcsességgel és tudománnyal. És megigérék neki, hogy egyik-egyik egy 2649 XVII | Alexandernek adá, hogy az mind megigya. Alexander azt megivá és 2650 X | látván minden országok, megijedének az rómaiaktól, és senki 2651 I | háznak falaira köreskörnyül megírák az hét nemes tudományokat. 2652 Konyvn| Bölcs Salomon az olyant megírta,~A példabeszédekben megmondta.~ 2653 XVI | uraim előtt. És annakutána megismeri felséged az császárnénak 2654 XV | testet.~De mondá az hispán:~- Megismerik, hogy nem az orv: mert egy 2655 XVII | ítílőbiró után, hogy ezeket megítílvén, igaz és méltó törvényt 2656 XVII | mind megigya. Alexander azt megivá és az gyűrőt, melyet néki 2657 XVII | elméne. Harmadnap múlva megizené Alexander az császárnak 2658 XVII | ezt, avagy írásom által megjelenthetem-é bízvást az királynak?~Felelé 2659 III | vala az nemesember: ottan megjelenti vala az szatin neki, ha 2660 X | lát ez éjjel, és holnap megjelentjük azt tefelségednek.~Felelé 2661 VII | urammal. Bizonyába mihelt megjő, ottan megmondom néki.~Mikoron 2662 XVII | bajviadalra meghagyott napra megjöjjen. Ludovicus pedig könyörge 2663 XVII | az te előbbi egészséged megjönne.” Ezeket az Alexander hallván, 2664 XVII | kolyadon valahová mégy és megjössz. Azt kévánod megtudni, miért 2665 I | volna az császárné, hogy megjött volna az császár fia, és 2666 XVII | hitemet meg ne szegjem, megjöttem most az bajviadalra, és 2667 XIII | De addig, még a bátyja megjöve, más testet vonata elő az 2668 XVII | be” - tudniillik, azmely megjövendölte volna, hogy az ő atyja vizet 2669 X | az szájadat arannyal.~És megkapván, elevenen eltemeték őtet.~ 2670 XVI | elájula. És midőn rózsavízzel megkenték volna az homlokát, ébrede. 2671 XIV | szolgáinak:~- Ha az király megkérd, hová mentem: mondjátok 2672 XII | polgárok hozzájok menvén, megkérdék őket, mit kellene cseleködniök? „ 2673 XVII | ajtónálló pedig kijöve, és megkérdés miért zörgetne? Felele néki 2674 XVII | lakta hazáját. Kit mikor megkérdett volna az császár, mondá:~- 2675 I | Látván ezt az mesterek, megkérdezék őtet, miért nézne fel az 2676 I | királylányát, igen szépet, és azt megkérvén, elhozák az császárnak. 2677 VIII | mint egy viasz. Egyszer megkésérték mesterségeket az császáron, 2678 I | egymásnak:~- Jó volna, ha megkésértenők az ifjat, hogy meglátnók, 2679 I | Bancillás:~- Hogy-hogy kellene megkésértenünk őtet?~Felelé az bölcs mester, 2680 XVII | akaratja, mi minden módon megkésértjük.~Mikoron azért az tagjait 2681 IX | édesanyám az jótanácsot. Megkésértöttem az uramat az te tanácsod 2682 X | boldog”, és mindnyájan igen megkeserülék őtet, és külömb-külömb panaszolkodó 2683 XVII | drágakövekkel és gyöngyekkel vala megkészítve, nagy áron megvőn, és Ludovicusnak 2684 XIV | hosszú fala lőn.~És mikoron megkészült volna az ház, elbocsátá 2685 I | eleikbe adván az ő gondolatit, megkéváná tőlek érteni, micsoda tanácsot 2686 I | kit azelőtt szűvem szerint megkévántam. Szűvem Diocleciáne: úgy 2687 XIII | szerelmesem? Mert ezeket megkezdik holnap keresni; ha itt találják 2688 IV | leányát adni. És mikoron ezt megkiáltották volna, vala egy juhász, 2689 XI | tudományát és mesterségét megkísérté magán: de nem használa semmit 2690 XVII | jöttem az viadalra; és mikor megkönnyebbedik, mennél hamarább lehet, 2691 IX | műveltem ezt, miérthogy megkönyerüljek tekegyelmeden! Jovamra kellene 2692 I | ruháit is megszaggatá; és megkörmelé az önnön orcáját, és vérbe 2693 I | hajtának az császárnak, és megköszenék őfelségének; annakutána 2694 IX | fiam.~Az bölcs mester igen megköszöné ezt az császárnak, és Istennek 2695 XVII | elvégezte volna, az császárnak megköszönvén minden kegyelmességét, és 2696 XIII | És leszálla az lóról, és megköté az lovat az út mellett, 2697 XVII | jelenvaló főurakat és hercegeket megkövetvén, elbúcsuzék. Mikor pedig 2698 XIV | fel, hogy feljöjjek, és meglássam, ha mégis itt vagy. Kérlek, 2699 VIII | semmit nem látok. Ezokáért meglássátok, hogy az tü bölcsességtek 2700 I | arról eltekéntvén, mindenkor megláthatná, mint egy könyvben, az nemes 2701 IV | bizony tinéktek is jut benne, meglátjátok!~Mondá az bölcs mester Lentulus 2702 XIV | Felelé az király:~- Öremest meglátnám.~És a királynéasszony elméne 2703 I | megkésértenők az ifjat, hogy meglátnók, mit tanolt volna tőlünk 2704 XVII | megszűnnek az kiáltástól és meglátod, hogy elrepülnek tetőled.~ 2705 I | méglen az Úristen engemet is meglátogat valami magzatokkal.~Felele 2706 XVII | hozzá vendégségbe, és őket meglátogatná. Az követ az Alexander király 2707 VIII | okát?~Felelé az gyermek:~- Meglehet.~Mondá az császár néki:~- 2708 XVII | én azt eltitkoltam; noha meglehetne, de képtelen és méltatlan 2709 XVI | parancsoljad, és ekképpen meglészen, hogy az felvetett törvénynek 2710 I | leszen.~Midőn ezek mind meglöttenek volna, jövének az császári 2711 XVII | az filemile éneklésének megmagyarázása!~De holott az ő fiok úszásba 2712 XVII | gyönyörűséges éneket értvén, azt megmagyarázhatná.~Az fia pedig mondja vala, 2713 VIII | aranyat letönne előttek, és ők megmagyaráznák mindennek az ő álmát. És 2714 III | És az eb nekiszekellvén, megmará az kégyót, és megölé azt. 2715 IX | pilises agebeket!~De csak megmaradhatnék, bizony megelégedném az 2716 I | tanácsom ezokáért ez, hogy megmarasszuk az iffiúnak az ő életét.~ 2717 XVII | következendő nyavalyából megmenekedel.~Ki mikor ezt hallotta volna, 2718 XI | volna az császárné, hogy megmenekedett volna ezúttal is az császár 2719 VIII | annakutána mind az mestereket: és megmeneködik felséged az veszedelemtől.~ 2720 XVI | nem szólnék semmit: tehát megmeneködném. Ez az oka, hogy hét egész 2721 XI | maga, Hypocrates. Galenus megmenté Hypocratest, müvelhogy igen 2722 I | igen hasznos lészen, és megmented őtet az haláltól. De ha 2723 XVII | leányomat e mai nap az haláltól megmentetted. Azért énnálam ennekutána 2724 I | viselünk arra, miképpen megmenthessük tekegyelmedet ki-ki mind 2725 VIII | töreködnék az császárnál, hogy megmenthetné az ártatlant az nagy szidalomtól.~ 2726 I | engemet, mind magatokat megmentitek az haláltól.~Mikoron ezokáért 2727 XIII | húgom. De mindezenáltal megmentlek. Adj egy zsákot énnékem.~ 2728 VIII | bölcsességtek által engemet megmentsetek ez nyavalyától. Ha pedig 2729 V | kívül az piros alma: de ha megmetszed, belül rothadós.~~És mondá 2730 II | gyümölcsfának az ágait; és ekképpen megmezítelenüle az nemes gyümölcsfa.~Egy 2731 VII | az ő szeretőjét éjjel. És megmondám nékik, hogy meg akarnám 2732 XVII | volna, azki énnékem ezt megmondhatná, miért kákognak, és miért 2733 VIII | vak és semmit sem lát. Ha megmondhatnád az módját, miképpen kellene 2734 VIII | segíthetsz-e énnékem? És ha megmondhatod-e az én vakságomnak az okát?~ 2735 XVII | megfelelnék.~Mondá az herceg:~- Megmondhatom-é ezt, avagy írásom által 2736 XVII | Ludovicus az hagyott napot megmondván, számot vetének. És mondá 2737 XVII | testét az gyermekek vérével megmosogatá. Alexander pedig mindjárt 2738 XVII | azoknak vérekkel tégedet megmosogatna, az te bélpoklosságod meggyógyulna 2739 XVII | és őtet azoknak vérekkel megmostam, mely után teljességgel 2740 XVII | megölvén, az ő vérekbe engemet megmosván, én az elébbeli egészségre 2741 XVII | Ludovicusszal, az császár leányának megmutaták az levelet, hogy Alexandernek 2742 X | felséged jöjjen el, és megmutatjuk, hol vagyon. És ásassuk 2743 XVII | dologra kérlek téged, hogy megműveld.~Alexander kérdé, hogy mi 2744 X | vehetnének azoknak. Virgilius megművelé az ő kívánságokat. És csinála 2745 I | mindentek egy napon ezt könnyen megművelheti. A nyolcadik napon annakutána 2746 I | vagyok minden akaratodat megművelnem. Ha megvonszod magadat tőlem, 2747 VII | néki az császár:~- Örömest megművelném kévánságodat, de azmellett 2748 Kegyes| őket, tudom ugyan, hogy megnevetik és szidják ezt ez Diocleciánust, 2749 II | esmét beméne az kertbe, és megnézé az fiatalkát. És elhíván 2750 XIV | király az toronyba, és igen megnézegeté az závárokat: és mind épen 2751 I | császár fia:~- No, én is megnézem az csillagoknak járását.~ 2752 I | kimenének az ég alá, hogy megnéznék a csillagokat, és azokról 2753 XVI | császárnénak esztekéléséből: megnézők az én mesterimmel az csillagokat, 2754 I | úgy lőn.~Mikoron ezokáért megnézte volna az császár fia, Diocleciánus 2755 XVII | és vizeletét, vérét is megnézték volna, ezt mondják vala, 2756 I | hazavigyük az apádhoz. Mü pedig megnéztük az csillagokat, melyeknek 2757 IV | az vadkant. És ekképpen megnyeré azt, hogy az király az ő 2758 XVII | szűvem adja mondanom: ezt megnyered. Melyet hogy megnyersz, 2759 XVII | az te kévánságod szerént megnyerhetsz.~Alexander onnat elindulván, 2760 XVII | tisztet az császárnál kéván megnyerni. Attul az császár leányát 2761 XVII | ezt megnyered. Melyet hogy megnyersz, sietséggel menj Alexanderhöz, 2762 XV | Szűvem-lelkem ez az tanács: jere, megnyissuk az én eltemetett vitézemnek 2763 XV | lészen.~És elmenének, és megnyiták az koporsót, és kivévék 2764 XIII | Azonközbe felkele amaz a nagy fa megöl, és felkötvén a gatyát, 2765 XIII | akarsz megölni, mint minap megöléd a három vitézt?~Hallván 2766 XVII | király őtet felemelvén, megölelé, az anyja pedig mondá:~- 2767 I | fiához, nagy szeretettel megölelgeté és megapolá őtet, és mondá 2768 XVII | nagy szeretettel egymást megölelvén, csókolván örülnek vala. 2769 IX | Megfogadtam tanácsodat, és megölém az szatint. És igen megharagvék 2770 XVII | egyik is az én egészségemért megölessék.~Ludovicus császár mondá:~- 2771 XI | mindennap velem, hogy fiamat megölessem; az bölcs mesterek pedig 2772 XII | felséged nem akarja őtet megölet, tehát számkivesse őtet, 2773 I | tétetek törvényt reá és megöletem. Mert az illik inkább énhozzám 2774 I | felőled:~„Ám Ponciánus császár megölette az ő édes fiát minden törvény 2775 VIII | hogy szidalmas halállal megölettessenek. Ezokáért tefelséged küldjen 2776 IV | fiadért, csak hogy az te fiad megölhesse felségedet, hogy ő annakutána 2777 I | császártól és ezt az fiát is megölhetem: tehát az én magzatimra 2778 IV | azt kiáltatá, hogy valaki megölhetné ezt e fenevadat, tehát annak 2779 IV | kezde ő magába: „Vaj ha megölhetném az vadkant, bezzeg igen 2780 Kegyes| ügyeközik, hogy az ártatlant megölje. Nem gondolván sem Istennel, 2781 I | hogy minket mindnyájan megöljenek, mint hogy meg kellene halni 2782 XVII | ő az önnen kezével őket megölné, és azoknak vérekkel tégedet 2783 XVII | bevádol, és halálra ítílvén, megölnek.~Erre Ludovicus mondá:~- 2784 XIII | bizony esmét visszajött a megölt vitéz!~És odaméne, és az 2785 IX | szerelmes almafámat. Annakutána megölted az én szerelmes szatinomat. 2786 XVII | az ő szerelmes gyermekeit megölték volna. Mikor azért őhozzá 2787 XV | volna, az felesége vízzel megöntené őtet, hogy esmét felébresztethetné. 2788 Konyvn| Poncius császár járt~Kitől megójjon az kegyes Isten,~Ki legyen 2789 Kegyes| Boldog ezokáért, kit az Isten megoltalmaz azféle monstromtól.~Az jámbora 2790 IV | pásztor felhága egy fára, hogy megoltalmazná magát az vadkantól. Az fa 2791 I | az hét bölcs mesterhöz, megolvassák az császár levelét, és megérték 2792 I | ingerlésedet.”~Mikoron az császárné megolvasta volna az iffiú Diocleciánusnak 2793 X | Végre juta egy papozlár, és megolvasván az írást az képnek homlokán, 2794 VI | viselje és mindenképpen megőriznéje.~Midőn ezokáért ama vitéz 2795 IX | felséges császár, hogy felséged megőrizze magát feleségitől, és tanácsát 2796 X | véletlenül az királyok Rómára, és megostromlák az várast, és megvevék azt, 2797 X | császár, igen örüle néki, és megosztá vélek az aranyat.~És mondá 2798 X | aranyat találának; és avval is megosztozának.~Mondá az harmadik vitéz 2799 II | szolgái úgy cselekedének, mint megparancsolta vala az császár. Mikoron 2800 XVII | undok bűnbe, gyilkosságba, mégpedig fiatoknak halálába kezeteket 2801 XV | bátor.~És az nemes apáca megpróbálá az hispánt. És mikoron egy 2802 XV | vászonbeli szörszámot.~És újonnan megpróbálják. Egy jó üdő múlva, mikoron 2803 X | Mondá az császár nékik:~- Megpróbálok előszer bennetek; ha az 2804 XV | És mikoron egy jó üdeig megpróbálta volna, mondá az hispánnak:~- 2805 IX | ülnének, és az asztal mind megrakatott volna minden szerszámokkal 2806 V | ki, hogy ha valamiképpen megsegéthetnélek.~Mondá az asszonyi állat:~- 2807 VI | Meglátom, édesapám, ha megsegíthetlek. Mert ha itt megtalálnak, 2808 VIII | valakit találhatnának, ki megsegíthetné őket, és módot adhatna eleikbe, 2809 XI | az te fiad, mint Galenus megsegíthette volna Hypocratest. De minekutána 2810 XII | mindenképpen érötte lönne, hogy megszabadítaná az nemes és ártatlan iffiát, 2811 II | mindenképpen légy érötte, hogy megszabadíthassad az te tanítványodat.~Bancillás 2812 XVI | Isten engem az haláltól megszabadított.~Mondá az császár:~- Oh, 2813 XV | tanácsot adhatnék, és könnyen megszabadulnál; de ingyen nem mondom az 2814 I | ügyeközék tőle elmenni és megszabadulni.~Látván ezt az császárné, 2815 I | édesatyámnak az ő kertét megszaggassam, avagy azt megfertelmezzem. 2816 I | az cédulát, és ruháit is megszaggatá; és megkörmelé az önnön 2817 XII | király, és igen nagy néppel megszállá az Róma várast és sokáig 2818 XIII | lator menyecske ekképpen megszegődött volna mind az három vitézzel, 2819 XIII | megfogadom.~Mondá az menyecske:~- Megszegődtem három vitézzel, hogy éjjel 2820 XVII | tanácsa és álnoksága által megszeplősített vala, mennyiszer akarta, 2821 XVII | császár leányát, Florentinát megszeplősítette volna. Az fő szentelt vitézek 2822 XVII | fő vitézt annakutána igen megszeretett, és mindennap ővéle paráználkodott. 2823 XVII | hívséggel és szorgalmatossággal megszerezne, jól kezdé őtet tartani 2824 XV | művelnem?~Az nemes apáca megszömlélé az hispánt, és látván, hogy 2825 XVI | XVI Ò DIOCLECIÁNUS MEGSZÓLALÁSA~Másodnapon bevivék az hét 2826 XVII | mikor az császár látna, őtet megszólítván, mondá:~- Ó én szerelmes 2827 XVII | szeplősíttetett meg Florentina.~Ezeket megszólván, lovokra felülvén, keményen 2828 XVII | ezután az hollókákogások megszűnjenek utánod, igaz törvényt és 2829 XVII | együtt való élete? És azután megszűnnek az kiáltástól és meglátod, 2830 VI | fejemet. Mert ha fő nélkül itt megtalálják az testet, senki meg nem 2831 X | vagyon elrejtve, azt mi megtaláljuk: soholt nem maradhat semmi 2832 IX | méne. És mikoron az anyját megtalálta volna, mondá néki:~- Megfogadtam 2833 V | gonosz asszonyi állat! Mostan megtaláltalak immár, és immár bizonyos 2834 X | nem kévánunk, hanem azmit megtalálunk: annak az felét kévánjuk.~ 2835 V | elérközének az őrüzők, és megtalálván az nemesembert, mondának 2836 XIV | az ablakról. Abban pedig megtanítá az vitézt, mit cselekedjék, 2837 XIV | királynéasszony az cédulában azelőtt megtanította vala őtet. És mikoron építeni 2838 I | épütessünk egy boltos házat, hol megtanítsuk őtet. Miért hogy az az hely 2839 XV | minden embereknek, melyből megtanulhatják, mely igen tekéletes elműek 2840 XI | elméjű volna, hogy mindeneket megtanulhatna, és hogy végre őtet is mindenképpen 2841 XI | orvosságnak tudományát megtanulhatnája, hogy minden doktorokat, 2842 XVII | hogy az ő bölcsességét megtanuljam.~Felelé az király:~- Jól 2843 XI | gyermeket látni. És midőn megtapogatta volna az gyermeknek ereit 2844 XVII | azért az tagjait és ereket megtapogatták volna, és vizeletét, vérét 2845 VI | lészen esmét, és ekképpen megtarthatjuk az mü jószágunkat.~Felkelének 2846 XVII | mennyekbe lakik, ő az, ki megtartja az őbenne bízókat. De ha 2847 I | neki, hogy: ha hét napig megtartóztatná magát és otthon lévén egyet 2848 XVI | ha megtérvén, hét napig megtartóztatnám magamat és senkinek nem 2849 I | esmerem, hogy ha hazajővén, megtartóztatom magamat hét napig az szólástól - 2850 XI | doktor lészen énnálamnál.” És megtekéllé őmagában, hogy meg akarná 2851 I | meggyőz vala, és rajtam megtekéllette volna az ő gonosz és szidalmas 2852 V | pönitenciát tartson. Én is megtérek, és pönitenciát tartok, 2853 V | bűnestől, hanem csak hogy megtérjen és pönitenciát tartson. 2854 XVI | jelenték az csillagok, hogy ha megtérnék mindjárást, tehát szidalmas 2855 XVI | kellene meghalnom. De ha megtérvén, hét napig megtartóztatnám 2856 XVII | mely után teljességgel megtisztult és most szép ábrázatba vagyon.~ 2857 VIII | annyira, hogy az egész kertem megtölék vízzel.~Mondá az gyermek:~- 2858 XVII | hogy az önnen jó borából megtöltenék poharát és néki adnák, azmelyből 2859 VI | piacon egy nagy tornyot megtöltete arannyal. Arra pedig rendele 2860 X | telhetetlen vagy aranyba: ímé, mi megtöltjük az szájadat arannyal.~És 2861 XVII | nyavalyámat megesmérhette és megtudhatta volna, azmint te. Tudjad 2862 XVII | Mihelyt az az én menetelemet megtudja, ő legottan az császárhoz 2863 XIII | Félelmes dolog ez. Mert megtudják ezt, és meg kelletik érette 2864 XVII | Továbbá, mikor az császár megtudta volna, hogy Alexander volt 2865 XVII | ezt ekképpen fogadá bé, megtudván nevét és lakta hazáját. 2866 X | nem akarnád, hogy valaki megütne tégedet. És egy doronggal 2867 V | három dolog vagyon, melyeket megutál az Isten: tudniillik az 2868 IX | közesülnék, csakhamar elunna és megutálna magamat, sőt, ki is hirdetné 2869 XVII | kirakva vagyok; mindeneknél megutáltattam és elvettettem, elhagyattattam. 2870 XVI | Hogy az császárné engemet megvádolt felséged előtt, hogy én 2871 IX | vértől vagynak: ezokáért megvágatom ereidet, és kibocsátom a 2872 VIII | az kárt, hogy felségedet megvakították. És annakutána meg nem gyógyithattanak. 2873 XIII | az menyecske mindjárást megvallá az vitézeknek halálát, müvelhogy 2874 XVII | feleségét eszébe vévé, és megvárá, hogy az többi leányokkal, 2875 XII | várast ostrommal akarja megvenni. Kérünk tégedet, hogy könyörülj 2876 XVII | hogynem mint az anyját megvetvén, és csak az apjok-hollóval 2877 X | megostromlák az várast, és megvevék azt, és zsákmányt tőnek 2878 XVII | ez mai nap vitéz módra megvíván, az ő veszedelmével megbizonyítom.~ 2879 XVII | az herceg, azki az ifjat megvötte vala, holott immár tudja 2880 XVII | vala megkészítve, nagy áron megvőn, és Ludovicusnak neve alatt 2881 I | akaratodat megművelnem. Ha megvonszod magadat tőlem, mindjárt 2882 XVII | ellen enged; valamikor hozzá mégysz, készen találod.~Mikor ezt 2883 IV | viselte volna őtet az ő méhében kilenc hónapig, bizony nem 2884 XV | tanácsok vagytok. Hogy-hogy mehetnék el az én szűvemnek koporsójától, 2885 VIII | Ennek pedig könnyen végére mehetni. Ha ő dolgok: tehát méltók 2886 XI | megtapogatta volna az gyermeknek ereit és az vizeletet meglátta 2887 XI | királyhoz. Az veté magát mellém, és egynéhányszor néze szömembe; 2888 VIII | császár pedig csak olyan volna mellettek, mint egy viasz. Egyszer 2889 XVII | meglehetne, de képtelen és méltatlan dolognak ítíltem azt meglenni.~ 2890 XVII | kendőt. Az vitéz mondá:~- Méltatlanok vagyunk-é mi, hogy mi tenagyságodnak 2891 XV | asszonyom, és házasságra méltóbb volnál hogynem mint apácaságra. 2892 VIII | mehetni. Ha ő dolgok: tehát méltók arra, hogy szidalmas halállal 2893 XVII | elhagyta volt az ő fiát, méltónak és alkolmatosnak tetszik, 2894 XII | eltaszigálván a birodalomnak méltóságából, fiadat vihessék helyedbe, 2895 II | megoltalmazza az ő császári méltóságát míglen hatalmad vagyon arra; 2896 II | meggyaláztassék, és az császári méltóságától megfosztassék. És miérthogy 2897 XVII | fejedelmeket gazdagsággal és méltósággal felülhaladja. És mikor 2898 XVII | vagyok, és jöttem császári méltóságodhoz ezért, hogy hatalmasságodnak, 2899 Kegyes| egyéb dolgaink volnának, melyekben kellene foglalatosoknak 2900 Kegyes| foglalatosoknak lönnünk; melyekből nagyobb haszon is közvetköznék 2901 XVII | igazságot szolgáltass őnékik: melyekkel éljen inkább az hollófiú. 2902 I | megnéztük az csillagokat, melyeknek forgása ezt mutatja: hogy 2903 XVII | be az császár leányának; melyre mikor az leány szép szemeit 2904 I | napig az szólástól - megmenekedhetem az haláltól. De 2905 V | hanem lassan felkelék, és menék az anyám látni. És úgy tértem 2906 XII | felakasszák. De bizony ti sem meneködtek meg!~Felelé az mester:~- 2907 XVII | És mikoron az ágyasházba menendesz, légy hív hozzám.~És mikor 2908 XVII | Geydon. Mihelyt az az én menetelemet megtudja, ő legottan az 2909 V | hogy esmét kegyelmed mellé menjek. Kérlek ezokáért, édes uram, 2910 VII | az héjazatra fel kellene mennünk, hogy bosszút állanánk az 2911 XVII | Az hatalmas Isten, ki mennyekbe lakik, ő az, ki megtartja 2912 XII | keresztyéneknek Istene jött alá mennyekből, és ez forgatja szájában 2913 XVII | által megszeplősített vala, mennyiszer akarta, véle hált.~Kit mikor 2914 VI | és hozzunk az aranyból, mennyit elbírunk, és elég költségünk 2915 XIV | sietne az császárhoz, és mentené meg az nemes iffiat. Az 2916 I | akarná őtet bölcsességével menteni az haláltól. Mikoron ezokáért 2917 XVII | feleségül.~Felelé Alexander:~- Ments meg felséges uram engem, 2918 I | jelen és vigyázzon reám, és mentsen meg engemet az ő bölcs beszédével 2919 Kegyes| kötelezi pedig magát az új menyecskéhöz, hogy az ugyan féket vet 2920 VII | megbúsulván az ő szép parázna menyecskéjének fertelmessége miatt, minden 2921 XVII | az én képembe légy, és az menyegzőnek gondját viseljed. És mikoron 2922 XVII | Elannyira, hogy immár senki nem mer vala véle szembemenni.~Ugyanakkor, 2923 X | rómaiaktól, és senki nem mere ellenek támadni, miért hogy 2924 XIII | előttem, melyet senkinek nem merek említeni. Kérlek, adj jó 2925 I | hogy az az hely majd két mérföld vagyon Rómához, nem tódul 2926 XVII | Alexander, hogy menj el három mérföldnyire innet, és másodnap izend 2927 Konyvn| És nagy nyavalyát vall.~Mérges kégyót kebelében tartja,~ 2928 IX | un engemet. Osztán nem is meri az gyónást kinyilatkoztatni. 2929 XVII | fiaink volnának is, mind meg merném őérette öletni, csak hogy 2930 Kegyes| dolgokat igazán meg akarják mértékleni: nyilván jeles- és fő tanoságok 2931 XVI | hogy hét egész napig nem mertem szólni senkinek. Hogy az 2932 XVII | Az császár erre kegyelmesen felelvén, mondá:~- Elhalasztom 2933 XVII | szeretnek vala. Ezt az atya messzeföldre egy bölcs mesternek ajánlja, 2934 I | tefelségednek fia, kit az hét bölcs mesterekre bíztál volt, hogy felnevelnék?~ 2935 VI | fejet-térdet hajta Catónak, az ő mesterének, intvén néki, hogy ne hagyná 2936 X | császár fia látta volna az ő mesterét, térdet-fejet hajta néki. 2937 XVI | előmbe, mivelhogy az te mesterid is néminemű hasonlatosságoknak 2938 VII | úgy jársz az te hét bölcs mesteriddel, mint egyszer egy császár 2939 I | fia őnékiek:~- Szerelmes mesterim, bátor ugy legyen. De kérlek, 2940 XVI | esztekéléséből: megnézők az én mesterimmel az csillagokat, ha jó volna-é 2941 XVI | vittenek. Mindazáltal az én mesterimnek okosságok és bölcseségek 2942 I | Látván ezt, hozzáhívá az ő mesterit, és mondá nekik:~- Szerelmes 2943 VIII | viasz. Egyszer megkésérték mesterségeket az császáron, hogy ha meggyógyíthatnák: 2944 XI | megértötte volna, eltitkolá az ő mesterséges tudományát tőle, mert látja 2945 X | uram, mi magunk megássuk mesterségesen, hogy az toronynak semmi 2946 XI | és minden tudományát és mesterségét megkísérté magán: de nem 2947 VIII | ezokáért hivasson nagyobb mestert őnáloknál egy éles pallossal: 2948 XIV | Mondá az királynéasszony:~- Metszen felséged véle?~Felelé az 2949 XVII | nagy bánatba és búba esnék miattad.~Ezeket mikor meghagyta 2950 XVII | megholt.~Az király megkérdé, micsoda-féle halállal holt volna meg?~ 2951 XIII | hogy az háromszáz forint mienk lehetne, ők pedig nem hálnának 2952 XIII | mind az háromszáz forint miénk.~Felelé az ura:~- Félelmes 2953 XVII | mint hogy végezte, hogy minálunk egyék, azmint te mondád.~ 2954 XVII | mind azonképpen cselekedék, mindaddég, mig Alexander távol lőn. 2955 XVII | szerint megerősedett volna: mindannyiszor, azmennyiszer akarja vala, 2956 XVII | gyalázattok lett volna, ha mindazok is beteljesedtek volna, 2957 II | bánkódni. És megátkozák mindazokat, kik tanácsot adtanak volna 2958 XVII | annakfelette öt volna is, teéretted mindegyiket megölném, csak hogy téged 2959 VIII | mesterek, hogy az császár mindenekben az ő tanácsokat követné, 2960 XVII | titeket helyheztetlek, és mindeneken uralkodjatok, azmíg éltek.~ ~ 2961 IX | pohárokkal, kenyérrel és mindenekkel, azmelyek rajta vagynak, 2962 XVIII | böcsületben tart vala. Kikért mindenektől nagy dícsíretet vészen vala.~ 2963 V | és az ablakba feküvén, mindenfelé vigyáza, hogy meglátná, 2964 XVII | az ő társáért kész volt mindenha megvínnya. Mikor ez meglött 2965 V | feleségem: kegyelmes az mindenható Isten, és nem kéván egyebet 2966 XII | neve alatt ők mindenütt és mindennel bírhassanak.~Felelé az császár:~- 2967 XVII | Alexanderhez vivé, és őnéki mindennemű testét az gyermekek vérével 2968 I | haláltól. Mert tudom, hogy mindentek egy napon ezt könnyen megművelheti. 2969 XVII | kényszeríttetel udvaromból elmenni. Mindezáltal ilyen nagy és szükséges 2970 XVII | megégettetni parancsolá.~Mindezek meglévén, vala az császárnak 2971 X | álmokat láttunk; de immár mindhárman együtt látunk álmot.~Mondá 2972 XVII | mosattatott. Azért őket mindnyájukat tulajdon kezeimmel öltem 2973 XVII | sem volna. Esmég kérdé: mióta fogva együtt volnának, hogy 2974 X | veszedelmes hadakot, melyek mireánk akartanak támadni? Ha ezokáért 2975 VII | egymást.~Mikoron az regg misére harangoznának, hazajöve 2976 XVII | négy esztendeje vagyon, mitől fogva az hispánusok királyának 2977 XVII | sem szól vala, miért ő azt mívelné; mind azonképpen cselekedék, 2978 VIII | az ő álmát. És evvel ez móddal nagy somma aranyat gyűjtének 2979 XVIII | bizonyára szép példabeszédet mondál, kit én sohasem hallottam. 2980 II | felségednek igaznak lenni, amit mondandó vagyok: kiküldetheti őtet 2981 XVII | azt. Szokták közbeszédbe mondani, hogy az asszonyállatok 2982 XVII | pedig az én szűvem adja mondanom: ezt megnyered. Melyet hogy 2983 XVIII | szükség nékünk szentenciát mondanunk ez dologban. Holott felséged 2984 VIII | nemesember, és az gyermeknek mondása szerint megássa az kertet, 2985 Konyvn| találtatik,~Méltó az jámbornak mondattatik.~De melyben nincsenek ez 2986 XVIII | Vötted-é eszedbe, mit mondék?~Mondá az császár:~- Jól 2987 X | hozzám, azok mondának, hogy mondhatatlan igen nagy aranykéncs volna 2988 V | tefelségedért. Mert senki meg nem mondhatja, mely igen nagy szeretettel 2989 X | gazdag császár vala, de mondhatlan nagy kévánság vala benne 2990 X | Felséges császár, jó hírt mondhatnánk felségednek. Ha minden urak- 2991 XVII | mondá:~- Jól láttam, és azt mondhatom, hogy soha életemben bélpoklosságba 2992 Kegyes| tönnünk: mert egyebet nem mondhatunk, hanem hogy az mi hálaadatlanságunkkal 2993 XVII | törvényt és szentenciát mondj ki nékik. Hogy ha az apjok-hollónál-é, 2994 XVIII | parancsolá az bíróknak, hogy mondjanak szentenciát. Az bírák felelének:~- 2995 X | akarsz lenni, tehát úgy mondjuk meg.~Mondá az császár:~- 2996 XVIII | Mondá az fia:~- Immáran mondjunk szentenciát az én mostoha 2997 XVII | meg, titeket hazugoknak mondlak.~Az vitéz mondá:~- Felséges 2998 Konyvn| És az nyomtatónak gonoszt mondnak~Ez könyvecskének szép példáiért,~ 2999 XVI | annakutána megmondom az én mondómat.~És az császár megparancsolá, 3000 X | veletek. Megválik, ha igazat mondotok.~És mikoron az kapu elejbe 3001 Kegyes| látjuk, hogy Salomon igazat mondott az asszonyi állatoknak álnoksága 3002 V | te engemet vádlottál. Jól mondották a régiek példabeszédben,