| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Novella
3003 IX | vagyon: mert felséged azt mondta, hogy meg akarnád büntötni 3004 Kegyes| Isten megoltalmaz azféle monstromtól.~Az jámbora pedig Istennek 3005 Kegyes| férjének kötette. Undok monstrum volt ezokáért ez az császárné.~ 3006 XV | Mondá esmét az hispán:~- Monya sem vala.~És az apáca megfogá 3007 XIV | toronynak ablaka alá megyen vala mórálni. Az királynéasszony pedig 3008 IX | vitéz, mondá néki:~- Vaj mordály gonosz asszonyi állat! Miért 3009 XVII | fiainknak vérével meg nem mosattatott. Azért őket mindnyájukat 3010 XVII | Kiváltképpen pedig atyám kezem mosdására való vizet tart, anyám pedig 3011 XVII | asztalhoz ülne, az vitéz az mosdót fogván, az királynak mosdóvizet 3012 XVII | mi öt fiainknak vérekkel mosnók meg: akarnád-é őtet ilyenképpen 3013 XVII | az király látná, ő magába mosolyog vala titkon, és alattomban 3014 XVIII | mondjunk szentenciát az én mostoha anyámra, az te feleségedre.~ 3015 I | De ha tefelséged őtet az mostohaanyja birtoka alá adja, nyilván 3016 Kegyes| állhatatos szüvet vött, hogy az ő mostohaanyjának, az fertelmes asszonyi állatnak 3017 I | Elmegyek hozzája, és meglátom, münémű ábrázatú és termetű.~Felöltözék 3018 XVII | véle az ő kévánsága szerint mulat vala és hál vala. Mikor 3019 XIV | felméne az toronyba, hogy ott mulatna az ő szép királynéasszo 3020 XIV | királynak, hogy tovább akarna mulatni; de az király mondá:~- Nem 3021 II | nemes gyümölcsfa.~Egy üdő mulva esmét eljöve az polgár az 3022 XVII | Annakutána nem sok üdő múlván, mikor mind az császár, 3023 X | Hejába lészen minden munkánk, méglen az vizsla torony 3024 XVII | pohárt ez gyűrővel együtt mutassad meg az császárnak.~Melyet 3025 X | ki, mely arra az országra mutat vala és hamarsággal készülének 3026 I | veszteg hallgata, és nem mutatá szerelemnek, avagy kévánságnak 3027 I | csillagokat, melyeknek forgása ezt mutatja: hogy ha tekegyelmedet az 3028 Konyvn| könyvecskének szép példáiért,~Kik mutatják bennek az álnok vért.~Ők 3029 XVII | engemet, és késértésért mutattad magadat hozzám idegennek: 3030 I | megfertelmezzem. Mert ha azt művelném, semmi nem támadna belőle, 3031 VIII | lát vala. Ezt pedig azért művelék, hogy az birodalom ő kezekben 3032 I | ez gonoszságos lator ne művelhesse akaratját rajtam, és örök 3033 IV | lészen az te fiad, és azt művelheted véle, azmit akarsz.~És parancsolá 3034 XII | mester:~- Meglátom, mit művelhetek.~Virradóra egy csuda öltözetet 3035 X | császárné:~- Felséged azt művelje, és épen marad felségednek 3036 I | vagytok; kérlek ezokáért, hogy műveljétek ezt ez jót velem, hogy egyitek 3037 VIII | vitéztől, hogy az ő akaratját művelnéje, és minden vétkeit szép 3038 XII | asszony néki:~- Hogy-hogy művelnék olyan nagy bűnt egy summa 3039 IX | tégy, mintha nem öremest művelted volna, és mintha igen bánkódnál 3040 VIII | És mikoron a szolgák ezt művelték volna, mindjárást megállának 3041 IX | Nem jut-é eszedbe, mit műveltél mind rajtam? Előszer levágtad 3042 X | ezeken nagy sok bosszúságokat műveltenek vala az rómaiak. Tanácskozni 3043 XVI | voltam-é elég tenéked és az te nagymonyú leányod, hogy még fiamat 3044 III | meglátta volna az urát, nagynehezen felkele az sok sebek miatt, 3045 III | Hallván azt a nemesember, igen nagyon kezde bánkódni, és leszállván 3046 III | nemesember felült volna, hármat nagyot szekik vala az ló előtt. 3047 XVIII | halálra; azért ölesse meg csak nagyságod.~Az császárnét azért ló 3048 XI | hogy az egész orvosságnak tudományát megtanulhatnája, 3049 XVII | az király az ő seregével nálatok ebédellik.~Az szentelt vitéz 3050 XVII | csapásokat egymáson ejtvén: mind napestig szörnyen vívának. Végezetre 3051 XVII | szükség, hogy az bajviadalnak napja haladékba legyen. És kérjed, 3052 XII | Menj ki országomból. Ha napnyugot után megtalálnak országomba, 3053 XII | cselekedtenek ez elmúlt napokban.~És mondá az mester:~- Meglátom, 3054 XII | cselekedének az többi mesterek is naponként. Hatod napon elmenének az 3055 XII | asszonyt, mert nem jó, hogy napvilágnál elmenjen tőled.~Felelé az 3056 Konyvn| pogány bölcsek őket híják~NECESSARIUM SEBES MALUM-nak.~Férfiak, 3057 XVII | eltávozásodon bánkódom, és énnékem nehéznek tetszik, hogy kényszeríttetel 3058 XVII | hogynem mint hatalmasságodnak nehézségére lenne az én elmenetelem, 3059 XVII | Istenért, ne hadd őtet, nehogy teéretted meghaljon.~Mondá 3060 VIII | mit mondottam felségednek, és mit jelent ez e példa?~ 3061 XVI | magamat és senkinek nem szólnék semmit: tehát megmeneködném. 3062 VIII | elveszesse minden dolgaidat: neked és az te társaidnak ajánlottam 3063 I | ennél, ki örökesem lönne. Nekem tetszenék, hogy jó volna, 3064 IX | és étkekkel és italokkal: nekiakasztalá az oldali kulcsát az abrosznak, 3065 IV | az haláltól.~És Lentulus nekikezde vágni az lovát, és siete 3066 III | fenékkel felfordula. És az eb nekiszekellvén, megmará az kégyót, és megölé 3067 IX | kijöhessen.~És az barbély nekivága, és az vér sebesen ki kezde 3068 I | megfertelmezzem. Mert ha azt művelném, semmi nem támadna belőle, 3069 VI | És mikoron őnéki tetszik, némákat csinál belőlek. És esmét 3070 X | az mester:~- Hogy mostan némálkodik és nem szól, azt igen eszesen 3071 VI | fiad. Mi nem töttük őtet némává, mert Isten dolga ez. Ő 3072 I | annakutána.~Mikoron pedig némelykor éjjel az ő ágyában fekennék, 3073 IX | telhetetlen vala. És az római nemesség elevenen eltemeté őtet, 3074 IX | Oka vagyon, miért. Mert ha nemessel avagy egyéb iffiúval közesülnék, 3075 X | megöleted fiadat feleségedért, nemkülönben lészen dolgod, mint Hypocratesnek 3076 II | Gondját viselem.~Egy némünémikort az polgár esmét beméne az 3077 I | énnékem, mely jó és nemes nemzetből legyen, és elveszem azt.~ 3078 V | tisztességedre lészen, és az te nemzetednek, mikoron holnap az prengéren 3079 V | hagyom az bosszúállást. Én nemzetemnek gyalázatjára nem akarok 3080 V | énnékem, mind tenéked, mind nemzetinknek nagy szidalmára lészen. 3081 XV | véremet?~Mikoron ezt az ő nemzetsége meghallotta volna, mondának 3082 VIII | meggazdagulsz belőle minden nemzetségeddel.~Elméne az nemesember, és 3083 XIV | haza, mert örökségemhöz és nemzetségemhöz kell látnom.~Mondá az király:~- 3084 IV | felmagasztaltatnám minden nemzetségemmel.” És egy pásztorbotot kezébe 3085 XVII | temészthet és ő hollófikat nemzett, továbbá az atyai részrül 3086 VI | meglátta volna, hogy az ő nénéi meg nem tartóztathatnák 3087 VI | ottan elvesztél mind a te nénéiddel.~Felelé az fia:~- Édesapám, 3088 VI | fejét, és eltemeté. És az ő néneihöz menvén, megbeszélé az dolgot 3089 VI | jártanak volna. És az ő nénjei hallván ezt, igen kezdének 3090 XVII | vala őtet az egész udvar népe. De csak egyedől e dolgot 3091 XII | meglátták volna az királynak népei, mindjárt bemenének az királyhoz, 3092 X | senki kárt nem tehet az te népeidnek. Ezt jól látja az tefelséged 3093 I | leányokat és az egyéb házi népet, melléje ülteté őtet az 3094 XII | hamarsággal elindula minden népével. Látván ezt az rómaiak, 3095 XII | az király, és igen nagy néppel megszállá az Róma várast 3096 VI | lőn az egész várasban az néptől. Mert ezt mondják vala: „ 3097 XIV | tőled a gyűrőt előkérni. Nesze ezokáért, és tödd el.~És 3098 XII | csudát az toronynak tetején. Netalántán az keresztyéneknek Istene 3099 XVII | bélpoklos embert, azki az Isten nevéért itt az földen mielőttünk 3100 II | viselj ez fiatalkára, és neveld azt fel. Mert üdővel nagyobb 3101 Kegyes| tanítás nélkül. A gonosz nevelésben szokást vesznek magoknak, 3102 Kegyes| haszon-é ez, hogy az jó nevelésből olyan állhatatos szüvet 3103 VIII | felségednek, csak hogy nyakadra nevelhessék és ültöthessék az te fiadat. 3104 I | hogy hűven tanítsátok és neveljétek őtet.~Hallván ezt az hét 3105 I | bevisszük Rómába, hogy ott neveljük: nem leszen jó. Mert az 3106 I | császár és mondá:~- Igen jó néven vészem tütőletek és igen 3107 XVII | Az császár az Alexander nevének emlékezetét hallván, parancsolá, 3108 I | szólván, mondá:~- Híres, neves és tisztelendő mesterek, 3109 XVII | tisztességesen az király nevével köszönté, és mondá:~- Tudjátok, 3110 I | terhöbe esvén, fiat szüle, kit nevezének Diocleciánusnak. Ez felnevekedék 3111 I | hogy ha tekegyelmedet az nevezett üdőre hazavisszük atyádnak 3112 XI | mellém, és egynéhányszor néze szömembe; attól fog az gyermek 3113 XI | az királyét is meg kell nézegetnem, hogy az gyermek betegségét 3114 I | felőle. Annakutána jobban nézegetvén az egeket, talála egy kis 3115 I | megkérdezék őtet, miért nézne fel az boltra, és mit csodálkoznék?~ 3116 X | Felelének az vitézek:~- Nézők vagyunk és álom-magyarázók. 3117 Konyvn| mondattatik.~De melyben nincsenek ez jóságok,~Ennek nem használnak 3118 II | meglátná az fiatalt, mint nőne. És látá, hogy semmit nem 3119 II | tefelségednek fia, ki mostan nőni kezdett tanólásban és bölcsességben. 3120 XVII | holló, egyik hím, az másik nőstíny, költették volna ki az ő 3121 XVII | király atyjához jutván, őket nyájasan és tisztességesen az király 3122 XVII | okáért semmi közének és nyájaskodásának nem kellene véle lönni. 3123 XVII | és csak az apjok-hollóval nyájaskodnék. Ezért járnak felséges uram-királyom 3124 VIII | adnak felségednek, csak hogy nyakadra nevelhessék és ültöthessék 3125 XIII | vitézek erős legények és nyakasok, és én nem győzném őket 3126 Kegyes| minden isteni félelem nélkül, nyaktőre mentél az undokságos bűnre.” 3127 III | mellé feküvén igen véresen, nyalja vala az ő sebeit.~Mikoron 3128 XIII | lőn, mikoron ez egyszer az nyári házban ülne és varrana, 3129 XIV | az ő szép királynéasszonyával. És mikoron megnyitotta 3130 XVII | melletted leszek, nem halsz ez nyavalyába meg.~Ezek mind meglévén, 3131 XVII | mondd meg énnékem, micsoda nyavalyád vagyon?~Ludovicus pedig 3132 XVII | bánom ez te esetedet és nyavalyádat. Mit kell immár énnékem 3133 VIII | nem gyógyulhatsz meg az te nyavalyádból és vakságodból.~Látván az 3134 XVII | nagy fájdalmokat és nehéz nyavalyákat szenvedett volna az szülésbe, 3135 XVII | oka ilyen hértelen való nyavalyának, és micsoda részébe volna 3136 XVII | erősb voltál, én pedig nyavalyás és erőtlen. Engemet most 3137 XVII | Alexander, és mondá:~- Én nyavalyaságos ember lévén, fekélyekkel 3138 XIII | nem akar bosszút éröttem, nyavalyásért, állani.~Mondá az császár:~- 3139 III | Jaj, jaj, hová legyünk nyavalyások? Meggyek immár? Megfoszttattam 3140 Konyvn| sírással urát igen csalja,~És nyavalyást tétova jargallja:~Mert mindenkoron 3141 Konyvn| állattal~Az férfiú. És nagy nyavalyát vall.~Mérges kégyót kebelében 3142 VIII | engemet megmentsetek ez nyavalyától. Ha pedig azt megművelitek: 3143 VI | Isten dolga ez. Ő adja az nyelvet az embereknek. És mikoron 3144 XII | summa aranyat kevés munkával nyerhetnél minékünk.~Megkérdé az asszony:~- 3145 XII | Megkérdé az asszony:~- Müvel nyerhetném?~Mondá az ura, a hopmester:~- 3146 XIII | ezennel egy jó summa pénzt nyerhetünk. Mert szükségünk volna rája, 3147 XVII | országot ilyen csendességgel nyerték volna meg, az császár visszatére 3148 XI | csak hogy kegyelmed ki ne nyilatkoztassa.~Mondá Galenus:~- Felséges 3149 XVI | kiadásával. Hadd legyen nyilvábban minden ő vétke. Annakutána 3150 XVII | császár az ágyban fekennék, nyilvánvaló szózatot halla, mely ezt 3151 V | édes uram, hogy tekegyelmed nyissa meg az ajtót, hogy az őrüzők 3152 XVII | jőjjen el és az én ajtómat nyitva találja.~Ezt hallván Alexander, 3153 XI | Jaj, jaj én szegény, nyomorult asszonyállat! Adta volna 3154 Kegyes| fiaiban nem találtatnak nyomosok, hanem rútul elvesznek?~ 3155 Konyvn| tudom, haragosznak~És az nyomtatónak gonoszt mondnak~Ez könyvecskének 3156 I | Mikoron aluszik, tegyünk az nyoszolyának minden lába alá egy borostyalevelet, 3157 XIV | mikoron ott az árnyékban nyugodnának, elaluvék a hopmester az 3158 X | felségednek tetszik, hadd menjünk nyugodni. Az üdésb közettünk álmot 3159 XVII | Alexander:~- Hogyha ez egy éjjel nyugszom itthon, semmiképpen arra 3160 XVI | császár elejbe méne és kezét nyujtván, mondá:~- Felséges uram, 3161 IX | mindjárt felüle és kiméne nyúlászai az ő szokása szerint. És 3162 IX | szeret. Mikoron kimegyen nyúlászni, vágd le azt a fát, és rakd 3163 XVII | őtet megszólítván, mondá:~- Ó én szerelmes Florentinám, 3164 XVII | lakik, ő az, ki megtartja az őbenne bízókat. De ha tetszik felségednek, 3165 XI | megfoghatjuk, és reggel odaadhatjuk.~Reggel mikoron mind az 3166 XVII | volna, parancsolá, hogy odahínák, kinek mondá:~- Mit hallok 3167 IX | Ím, ez jövő vasárnapra odahíutt minket az te urad lakodalomra, 3168 XIV | vigadok vélek.~És mindjárást odaindula. És mikoron bejött volna 3169 XIII | visszajött a megölt vitéz!~És odaméne, és az harmadik testet is 3170 III | látná az játékot és az szép ökleléseket. Elorozkodának oda az dajkák 3171 IX | mindenkor az ágyon hever: öld meg azt szöme láttára. Ha 3172 XVII | mind ételébe, mind italába ölegyítnek vala. Mindazáltal véle meg 3173 XVI | hogy reávonjon, és váltig ölelgete, és megmutatá kebelbéli 3174 XIV | királynéasszonyhoz. És ott erősen ölelgeték egymást és játszadozának 3175 XV | apácához. És az apáca nagy ölelgetéssel fogadá őtet be. És az hispán 3176 XVIII | hogy méltó halálra; azért ölesse meg csak nagyságod.~Az császárnét 3177 XI | visznek tanácsokkal, hogy ne ölessem meg; nem tudom, mit műveljek?~ 3178 V | példához képest meg nem öletem az én fiamat ma.~És mondá 3179 IX | mostan is él, és meg nem öletted. Ezokáért többszer nem hihetem 3180 XVII | fővitézek, hogy Alexander állana őellenek: Ludovicust Florentinához 3181 IX | Felelé az asszony:~- Hogyne ölném meg! Látod-e szerelmes uram, 3182 XVII | vala, minémű volna, hogy őelőtte egyék. Az ajtónálló az császárnak 3183 XVII | mindnyájukat tulajdon kezeimmel öltem meg; és őtet azoknak vérekkel 3184 XIV | leveté, és az heti ruhákba öltezék mindjárást. És az ablakba 3185 XII | gomb felett az pávás-tollú öltezetben; és fénylenek vala az mezítelen 3186 I | felöltezék az császár fiát szép öltözetekbe, és felülvén, vivék őtet 3187 XII | művelhetek.~Virradóra egy csuda öltözetet vőn őmagára, mely rakva 3188 XVII | úgy kell szeretni, mint önmagát. Ezokáért az Istenért, ne 3189 IX | kínálá őket, hogy vígan önnének és innának. És mindnyájan 3190 I | és bölccsé tészem, mint önnenmagam, avagy mint ezek az én társaim.~ 3191 X | bevivé őket az palotába és önniek adata.~Minekutána elvégezték 3192 I | megszaggatá; és megkörmelé az önnön orcáját, és vérbe keveré, 3193 XII | kevés aranyért? Menj el ördegbe: nem méltó vagy, hogy ez 3194 IX | mondá az feleségének:~- Mi ördeget cselekedtél?~Felelé az asszony:~- 3195 V | Gyakorta játszottad ez ördegi játékot. De bezzeg ott künn 3196 X | Kiváltképpen jeles vala az ördenges tudományba. Kérték őtet 3197 II | betegek. Az fiatalka az öreg gyümölcsfa alatt: az tefelségednek 3198 VIII | mindeneket jól látja. És nagy örembe lőn az császár, és drága 3199 III | kezde előtte az farkával; és öremet mutata, mivelhogy hazajött 3200 XVII | volnának is, mind meg merném őérette öletni, csak hogy Alexander 3201 XII | egész császári birodalomnak örökese. Az császár fia is térdet-főt 3202 I | Nincsen több fiam ennél, ki örökesem lönne. Nekem tetszenék, 3203 XVII | halálom után minden jószágomon örökessé birodalomban hagynám.~Mikor 3204 Kegyes| gondolja:~- Ím kivesztem az örökest, Diocleciánust az útból, 3205 VI | Kicsoda lészen utána az örökös az császári birodalomban?”~ 3206 XIV | felséged elbocsásson haza, mert örökségemhöz és nemzetségemhöz kell látnom.~ 3207 XI | szenvednem. Békességben és nagy örömben lakhattam volna az én atyámnak 3208 XVII | leányának vivé; ki nagy örömének miatta az véres fejet kezébe 3209 XVII | hogy az a fájdalom és bánat örömre változott akkor, mikor látta, 3210 XVII | Florentinám, teljes szűvemből örülök, hogy ilyen szép gyönyörűséges 3211 XVII | Alexandert vidámítod és örvendezteted.~Ezt pedig hozzáfűzte vala:~- 3212 XVII | sebességgel mennek vala össze, mindenik kemény és nagy 3213 Konyvn| gyűrő és lánc,~Sem párta, öv, sem a szép forgó tánc.~ 3214 VI | Jobb ezokáért, hogy az övéből vegyünk, hogynem mint jószágunkat 3215 XV | ahol az eltemetett vitéznek özvegye kesereg vala. És zörgetni 3216 I | őtet. És sok üdeig marada özvegyül annakutána.~Mikoron pedig 3217 I | császárnéval, mondá az császár az őfeleségének:~- Szerelmes galambom: ím 3218 I | császárnak, és megköszenék őfelségének; annakutána hozzájok vevék 3219 IX | császárnak, és Istennek ajánlja őfelségét.~Hallván pedig az császárné, 3220 II | volt. Hogy pedig most néma: okának kell lenni. Mely okot az 3221 XVIII | bölcs mesteri mindenkor őkörüle forognak vala. Kiket nagy 3222 XVII | volna, és immár az szeretet őközettek az ő kévánságuk szerint 3223 XVII | éles szablyáját kivonván, őközötte és az király leánya közett, 3224 XVII | minden dolgomba azmint lehet okoson megoltalmazom magamat. De 3225 XVI | bölcsen disputálni. De az okosság azt adja előmbe, mivelhogy 3226 XVI | Mindazáltal az én mesterimnek okosságok és bölcseségek által az 3227 II | okának kell lenni. Mely okot az Isten talán kijelenti. 3228 I | tefelségednek fiát, hogy tanítsa, oktassa és az nemes tudományokban 3229 I | nagy szorgalmatossággal oktaták őtet és szünetlen taníták 3230 Kegyes| szerint, felnevelik minden oktatás és tanítás nélkül. A gonosz 3231 IX | azoknak példabeszédit, és oktatásit, méglen úgy lészen tefelségednek 3232 XVII | erkölcsekben és deáki tudományba oktatná és tanítaná. Kinél mikor 3233 XIV | és az te társaidnak, hogy oktatnátok és bölcsességre tanítanátok 3234 XII | bízott vala, szinte úgy ólálkodik a tefelséged fia tisztesség 3235 IX | italokkal: nekiakasztalá az oldali kulcsát az abrosznak, és 3236 III | meg az kégyót. És hogy az oltalmazta volna meg az gyermeket az 3237 XVII | alattomba és titkon őrözzed és oltalmazzad, mert ha megértendi, hogy 3238 IX | Felelé az kertész:~- Isten oltalmazzon attól, mert az egész kertben 3239 VIII | fiadat. Ezokáért el nem olthatja felséged az veszett fiát, 3240 Kegyes| AZ KEGYES OLVASÓNAK KÖSZENETET MOND~AZ KÖNYVNYOMTATÓ~ 3241 Kegyes| hízelkedő, hamis tanácsinak olyanképpen rabbá adja magát. Tekéletes- 3242 Konyvn| példabeszédekben megmondta.~Ki azért olyannak találtatik,~Méltó az jámbornak 3243 Konyvn| mondom, hogy mindnyájan olyanok,~Maga sok közül kevesen 3244 Konyvn| az jók.~Bölcs Salomon az olyant megírta,~A példabeszédekben 3245 XII | egy csuda öltözetet vőn őmagára, mely rakva vala köres-környül 3246 VIII | hivasson nagyobb mestert őnáloknál egy éles pallossal: és vágasd 3247 I | És mondá az császár fia őnékiek:~- Szerelmes mesterim, bátor 3248 Konyvn| s mind benn.~~~ ~ ~ ~.oOo.~ ~ ~ 3249 XVII | bölcs embert, ki minden órába az te kérdésedre megfelelhet. 3250 XII | hogy egy asszonyállat egy óráig száz hazugságokat tudjon 3251 XIII | jó tanácsot. Ez éjjel tíz órakor jöve hozzám az császárnak 3252 XIII | mindenik ígért száz forintot. Órát is hagytam mindennek, mikoron 3253 I | és megkörmelé az önnön orcáját, és vérbe keveré, és szoknyáját 3254 XV | Vágj egy sebet mindjárt az orcán.~Felelé az hispán:~- Bizony, 3255 XII | királyával? Maga mindeneket őreá bízott vala, szinte úgy 3256 XVII | mi országunkat!~Azokáért őreája feltámadának, és az országból 3257 XV | az akasztófán egy hétig őrizni. Ha pedig nem jól őrzi vala, 3258 V | engemet. Mert ha itt érnek az őrözők, és ha reggelre az prengérbe 3259 XVII | leányát alattomba és titkon őrözzed és oltalmazzad, mert ha 3260 XVII | lenne is, szállana reád országa. Azokáért szükség, hogy 3261 XVII | császár visszatére haza az ő országába.~Továbbá Alexander mindeneket 3262 XVII | bírná atyja halála után országát.~Alexander pedig elolvasván 3263 XVII | megbélpoklosult vala, melyet mikor az országbéli fő-fő urak is eszekbe vöttek 3264 VIII | magoknak, és ők bírják minden országidat. Igen félek, hogy azoktól 3265 XVIII | semmiképpen tégedet az te országodtól meg nem fosztottalak volna, 3266 X | tanácskozol és bírod az országokat: senki kárt nem tehet az 3267 VIII | bánattal sietének alá s fel az országokban, keresvén, ha valakit találhatnának, 3268 XII | iffiát, ki egyedől volna az országoknak és az egész császári birodalomnak 3269 X | mind énrajtam és mind az országokon. Ezokáért lásd meg, mit 3270 XII | feleséged legyen. Menj ki országomból. Ha napnyugot után megtalálnak 3271 XVII | Felelé az király:~- Az én országomnak drága koronájára esköszem, 3272 XVII | bélpoklos se bírja az mi országunkat!~Azokáért őreája feltámadának, 3273 V | az ablakról, és mondá az őrüzőknek:~- Tudjátok, jó uraim, kicsoda 3274 VI | veszek számot. Megválik, mint őrüzted lészen az én kéncsemet.~ 3275 XV | hispán:~- Füle sem vala az orvnak.~És az apáca mind az két 3276 II | gyümölcseknek jeles ereje és orvossága vala. Mert minden betegek 3277 XVII | tudja, mi módon és micsoda orvossággal gyógyulhatna meg.” Mely 3278 XV | őrizni. Ha pedig nem jól őrzi vala, hogy addig ellopják 3279 Kegyes| mikoron őket felneveltetik oskolákban, avagy bölcs embereknél 3280 XII | Az király fenyegetni és ostromlant kezdé az várast. És az első 3281 XII | ezen, hogy holnap az várast ostrommal akarja megvenni. Kérünk 3282 XII | bölcsességén; és aznap megállatá az ostromokat. És ekképpen cselekedének 3283 Kegyes| mostani iffiak, miért hogy otrombául, minden nemes tudományok 3284 IX | vecsernyekort. És az asszony egy padot tőn az tűz elejbe, és arra 3285 XIII | Mondá az húga:~- Ím egy palack bort hozok.~És mikoron elment 3286 XVII | éjszaka egyedől, és egy pálcát vévén kezébe, Ludovicushoz 3287 Kegyes| veti meg az zabot, melyet pallólnak elejbe.~De jaj őnékik! Mert 3288 VIII | mestert őnáloknál egy éles pallossal: és vágasd le egyiknek az 3289 I | És mikoron az császári palotához jöttenek volna, leszállának 3290 XVII | pedig bemenvén az ő királyi palotájába, éjjel az királyné asszonnyal 3291 VIII | mikoron az császár az ő palotájában vala, igen jól lát vala 3292 VIII | ezokáért az császár vakon az palotán kívül.~Mikoron ezokáért 3293 II | felzöndüle, és sírván jajgatván panaszolkodának, mondván: „Jaj, jaj, felséges 3294 VI | felakasztanák őtet, nagy sírás és panaszolkodás lőn az egész várasban az 3295 XI | haját ki kezdé szaggatni, és panaszolkodással kezde kiáltani, mondván:~- 3296 VIII | keserülik vala őtet, és panaszolkodnak vala az ő ártatlansága felől. 3297 X | megkeserülék őtet, és külömb-külömb panaszolkodó beszédekkel siratják vala 3298 VII | volna, alászálla onnét, és panaszolni kezde, mondván:~- Oh, kába 3299 XV | vala az akasztófa környül páncéljába és sisakjába, és igen dedereg 3300 XV | És a szolga elfutamék a papért, hogy hamar eljönne, és 3301 I | szólani, itt vagyon ténta és papíros. Kérlek, írd meg énnékem 3302 IX | vetett ágyra, az szép bársony paplonra; és az vitéz az tűz előtt 3303 IX | mint rútította az jeles paplont?~Mondá az vitéz:~- Drágább 3304 IX | hirdetné ezt e titkot. De az papnak nincsen felesége, ezért 3305 XVII | az szegényeket, mind az papokat kéri vala, hogy kegyesen 3306 IX | hogy tudod, mint vagyon az pappal dolgom, hogy csaknem meghalok 3307 Kegyes| királyméltóságtól, mind a papságtól. Honnét vagyon mostan is, 3308 XVII | véle. Mikoron az királynak parancsolatjából mind begyülekeztek volna, 3309 XVII | minden kévánságodnak és parancsolatodnak engedni.~És az hopmester 3310 VIII | minden hatalom őnálok volna, parancsolatot adának ki, hogy minden héten 3311 XVI | császárnak fia felelé:~- Parancsolj annakokáért kegyelmes uram, 3312 I | hozzánk levéllel, melyben azt parancsolja münékünk, hogy az jövendő 3313 XVI | azt bizonyos büntetéssel parancsoljad, és ekképpen meglészen, 3314 XVII | halálos ágyában fekennék és parancsolná, hogy minden ok vétetlen 3315 XVII | megfoghatnak, fejed elessék, azt parancsolom.~Erre Ludovicus felelé:~- 3316 XVII | néki meg vala az ő atyjától parancsolva. Kinek hazajövésén az ő 3317 XVI | vesztegletességre és hallgatásra való parancsot ada. És annakutána az császár 3318 Kegyes| tanítása alá adta. Mert az paraszt birodalom olyan, mint az 3319 V | eszedbe az te gyakorta való paráználkodásod; vedd hasznát immár. Jobb, 3320 XVII | megszeretett, és mindennap ővéle paráználkodott. Azok ketten énnékem étetőt, 3321 V | is mind sáros volna. Te paráználkodtál, és énreám akarod kenni, 3322 V | Mert üdő immár, hogy az sok paráznaságidnak az jutalmát vegyed minden 3323 V | cselekedhettél volna ennyi sok undok paráznaságokat.~Mikoron ezokáért ekképpen 3324 Konyvn| kösentyű, gyűrő és lánc,~Sem párta, öv, sem a szép forgó tánc.~ 3325 IV | nemzetségemmel.” És egy pásztorbotot kezébe vévén, beméne az 3326 Kegyes| mint az víz. Mint Jakab pátriárka, megfeddi és megátkozza 3327 XII | magát az gomb felett az pávás-tollú öltezetben; és fénylenek 3328 XII | vala köres-környül hosszú pávatollúkkal; és két fényes mezítelen 3329 I | bölcs mestereknek, és az ő pecsétével megpecsétlette azt. És 3330 I | és az ő pecsétével megpecsétlette azt. És parancsolá fejükre 3331 XVII | fészekbe eleven volt. Holott pediglen az apjok-holló azonképpen 3332 IX | megértöttem. Bizony jeles példabeszéd.~Mondá az mester:~- Az én 3333 V | Jól mondották a régiek példabeszédben, hogy az sárban hevert disznó 3334 VII | törvényt a bölcs mesternek példabeszédeért, én bizony azt mondom tefelségednek, 3335 Konyvn| Salomon az olyant megírta,~A példabeszédekben megmondta.~Ki azért olyannak 3336 IX | hallgatja tefelséged azoknak példabeszédit, és oktatásit, méglen úgy 3337 V | asszonyi állat volt ez. És e példához képest meg nem öletem az 3338 Konyvn| mondnak~Ez könyvecskének szép példáiért,~Kik mutatják bennek az 3339 Kegyes| foglalva.~Előszer: Ponciánus példájába látunk szép és jeles jószágokat; 3340 X | és az ő mesteri; és azért példáznak előtted, ha valamiképpen 3341 VIII | ezokáért felséged, hogy tovább példázzanak e gonosz mesterek előtted, 3342 I | Megfogá Diocleciánus az pennát, és íra egy cédulát, mely 3343 XII | magában: „Eb a vére, szép pénz az ezer arany! Bizony ezt 3344 V | inkább tefelségeden? Ha pénzből kárt vallottam volna, egy 3345 XVII | városba, és tulajdon saját pénzén szép selyemből szőtt kezkenőt, 3346 XIII | mindenik vitéz hozzám jön az ő pénzével az hagyott órára. Te pedig 3347 IX | kurvafi papot és az több pilises agebeket!~De csak megmaradhatnék, 3348 V | Ott künn légy ezokáért, és pironkodjál vénségedben a te gonoszságidnak 3349 V | akarok ott az prengérben pironkodni. Ezért tudja kegyelmed; 3350 V | nevet viselni. Szép kívül az piros alma: de ha megmetszed, 3351 Konyvn| minden csalárdsággal.~Ezért pogány bölcsek őket híják~NECESSARIUM 3352 XVII | hogy engemet hagyjon az ő poharából innya.~Mondá néki az szolga:~- 3353 XVII | Ludovicus adott vala az pohárba ereszté az ő egymáshoz való 3354 XVII | többé az császár abból az pohárból nem iszik.~Az szolga abban 3355 XVII | énnékem asztalnakom; te azért pohárnokom légy.~Ludovicus ezt a császárnak 3356 IX | az abroszt mind étekkel, pohárokkal, kenyérrel és mindenekkel, 3357 XVII | mielőttünk evék és az mi poharunkból ivék?~Ő pedig felele és 3358 VII | azt jelenteni. Én pedig poklabban nem jártam, mint az elmúlt 3359 II | meggyógyultak vala vélek, az poklosoktól megválva. Egy napon, mikoron 3360 V | büntet érötte, mert anélkül pokol volna helyed az másvilágban.~ 3361 I | fejedelmekkel, és urakkal, nagy pompasággal. Mikoron az bölcs mesterek 3362 IV | Ennekutána mondá az császárné Ponciánusnak:~- Vette felséged eszedbe 3363 XVII | vagyok az ti fiatok, kit az Pontus Tengerbe vetettetek vala.~ 3364 II | tefelségednek tanácsit, kik ebben praktikálnak, hogy tefelségednek fia 3365 V | Ki ördeg tött oly hamar prédikátort benned? Ide be nem jössz 3366 V | gyalázatjára nem akarok ott az prengérben pironkodni. Ezért tudja 3367 V | nemzetednek, mikoron holnap az prengéren állasz! De ugy kell parázna 3368 V | azok tégedet, és holnap az prengérhöz szegeznek!~Felelé az felesége:~- 3369 XV | szinte mostan szeretsz ez próbálásért, de ez az szeretet nem lönne 3370 IX | magadat az pap után, hanem próbáld meg az uradat előszer.~Felelé 3371 IX | Felelé az leánya:~- Müvel próbáljam meg?~Mondá az anyja:~- Tudod-é, 3372 XV | üdő múlva, mikoron eléggé próbálták volna, mondá az apáca:~- 3373 IX | IX Ò A PRÓBATÉTEL~[TENTAMINA]~Nyolcadik novella. 3374 I | münékünk, hogy az jövendő pünkest napjára tekegyelmedet hazavigyük 3375 I | bölcs mestereknek, hogy pünkestre hazahoznák az ő fiát.~Elméne 3376 V | V Ò A KÚT~[PUTEUS]~Negyedik novella. A mesterek 3377 Kegyes| hamis tanácsinak olyanképpen rabbá adja magát. Tekéletes- és 3378 Konyvn| Mely őtet játszódtatja és rágja.~Elméje változik egy órában~ 3379 IV | mellé jutván az vadkan, rágni és vágni kezdé az fát, annyira, 3380 XIII | nyerhetünk. Mert szükségünk volna rája, miért hogy szegények vagyunk.~ 3381 X | alája. Annakutána tüzet rakának az istempelek alá, és elszekének 3382 IX | nyúlászni, vágd le azt a fát, és rakd az tűzre. Ha visszajövet 3383 V | vala, hogy hazugsággal reám raknál olyan undok bűneket, melyek 3384 IX | a kertésszel, és a tűzre rakta.~Hazajöve az ura az vadászásról 3385 IX | volna, látá, hogy almafát raktanak vala az tűzre. És szóla 3386 Konyvn| órában~Százszor; de mindenkor ravaszságban.~Hamar szeret, de hamarabb 3387 XIII | és az Tiberis folyóvízbe rázá azt. És visszajöve az húgához, 3388 XVII | viselné magát, és minden reábízott dolgot hívséggel és szorgalmatossággal 3389 XIII | császár törvényt tétete reájok. És az urát lófarkon hordozák, 3390 X | nékik, mikoron az ellenség reájuk akarna jőni, hogy ezt megértvén, 3391 VI | rakva arannyal. Egy éjjel reámenjünk és ássuk meg. És hordjunk 3392 XIV | galambom.~És nem győze eleget reánézni.~Mikoron elkölt volna az 3393 X | kell megásnunk, hogy az nép reánk ne tóduljon.~Mondá az császár:~- 3394 IV | őtet az vadkan, mindjárt reásiete; és az pásztor felhága egy 3395 XIV | egyék, és vigadjon velünk.~Reátekénte, és elcsudálkozik vala az 3396 XII | felpuffadozott testtel; annyira, hogy reátekéntvén az asszonyállatok, mindjárt 3397 I | És melléje ültette. És reátekinte az császár, és mondá neki:~- 3398 XVII | éjszaka fegyveres kézzel reáütnének, és Ludovicust megölnék. 3399 XVI | ugyan mindenképpen, hogy reávonjon, és váltig ölelgete, és 3400 XVII | császár:~- Jól esmerem, mert régen ez a gyűrő enyim volt, és 3401 VII | volna egymást.~Mikoron az regg misére harangoznának, hazajöve 3402 V | lelkemet. Az testet pedig az mü régi anyánknak, az földnek. Az 3403 V | vádlottál. Jól mondották a régiek példabeszédben, hogy az 3404 XIV | tornyot csináltata, és abba rekeszté szép feleségét, és az toronynak 3405 I | Avagy kell-é valamit tőled reménylenem?~Megfogá Diocleciánus az 3406 XIV | Barátim, ne siessetek véle. Reménységem vagyon, hogy megszabadítom 3407 XV | házacskát csinálunk, lakjál itt remete módra, és mi gondodat viseljük, 3408 XVII | ekképpen beszélé meg az dolgot rend szerint:~Én az én teremtőmtől 3409 XVI | az egész udvar előtt. És rendbe állának. És az császár fia 3410 XVI | az császár:~- Oh, minden rendbéli asszonyállatok között átkozottabb 3411 VI | megtöltete arannyal. Arra pedig rendele egy nemes vitézt, ki annak 3412 V | földnek. Az több dolgokat ám rendeljétek tü az városnak és az országnak 3413 XVII | egy fő, választott, nagy renden való vitézlő ember, kinek 3414 XVII | mindenkor környülem forognak és repesnek, elannyira, hogy az ő rettenetes 3415 XVII | hogy mint ő maga, immár repülhet vala. Az hollófiúnak elszökött 3416 XVII | lelkem és életemnek jobb része! Miképpen rútult meg ilyen 3417 XVII | nyavalyának, és micsoda részébe volna az ő tárgyainak az 3418 Kegyes| köszvényben, ki kólikában, ki részegségben etc. Példa legyen ezokáért 3419 XII | űzének és az seregnek nagyobb részét elverék mind királyostól. 3420 XVII | nemzett, továbbá az atyai részrül szükségnek üdején megemlékezett, 3421 I | halálnak lönne fia! Nagy rettegésben lőnek ezokáért miatta; mert 3422 XVII | repesnek, elannyira, hogy az ő rettenetes kákogásokat irtózással hallgatom, 3423 VIII | annakutána az másodiknak, rövideden: mind az hétnek. És mind 3424 XV | nem megyek.~Mondának az ő rokoni:~- Mit vesződöl? Jőjj haza 3425 I | kérlek, ne feledközzetek rólam az szükségnek üdején.~Azok 3426 XII | UDVARMESTER~[SENESCALCUS; ROMA]~Tizenegyedik novella. A 3427 X | toronynak karimáján. Hallván az rómabeliek az csöngetést, ottan zászlót 3428 I | majd két mérföld vagyon Rómához, nem tódul annyira oda az 3429 X | pedig ellene támadának az rómaiaknak. Az üdőben vala egy bölcs 3430 X | miképpen állhatnának bosszút az rómaiakon. Mondá az egyik:~- Hejába 3431 X | országok, megijedének az rómaiaktól, és senki nem mere ellenek 3432 I | Ezokáért ha tetszenék tünéktek, Rómán kívül, Szentmártonnál vagyon 3433 X | drága és hasznos torony ez Rómának.~Mondának az vitézek:~- 3434 X | eljövének véletlenül az királyok Rómára, és megostromlák az várast, 3435 IX | magyarázni. De ímé, mint rongál engemet tekegyelmed haragos 3436 V | de ha megmetszed, belül rothadós.~~És mondá annakutána az 3437 XVI | szavát, elájula. És midőn rózsavízzel megkenték volna az homlokát, 3438 III | veri vala nagy zörgéssel az rúdhoz, hogy az szatin felserkene 3439 III | bölcsőben és az sólyom az rudon; és az szatin középaránt 3440 III | kezde szökni és verdődni az rúdon, és az szárnyait veri vala 3441 III | meglátta volna a kégyót az rúdról, és hogy az szatin alunnék, 3442 XIV | ruháit leveté, és az heti ruhákba öltezék mindjárást. És az 3443 XIV | királynéasszony is, szép ruhákban felöltezvén, és együtt kezde 3444 XVII | házról és ételről, italról, ruháról gondját viselé. Annakutána 3445 IX | Látod-e szerelmes uram, mint rútította az jeles paplont?~Mondá 3446 XVII | életemben bélpoklosságba olyan rútot nem láttam.~Az császár pedig 3447 Konyvn| volt,~Azért kurva módra rutul megholt.~Szüléktől vagyon 3448 Kegyes| találtatnak nyomosok, hanem rútul elvesznek?~Nemde nem innét 3449 XVII | életemnek jobb része! Miképpen rútult meg ilyen igen az te szép 3450 I | könyörgésemet meghallgassad.~Felelé:~- Szerelmes galambom, 3451 XVII | teljességgel bélpoklosságba vagyon. Hogy ha valamiképpen 3452 XVII | szeretet őközettek az ő kévánságuk szerint megerősedett volna: 3453 VI | vágtam az láborron, talám sánta leszek miatta, abban sírnak 3454 VIII | VIII Ò A BÖLCSEK~[SAPIENTES]~Hetedik novella. A császárné 3455 V | példabeszédben, hogy az sárban hevert disznó azt akarná, 3456 Konyvn| bársony, sem hím, sem veres sarja,~Sem arany kösentyű, gyűrő 3457 XIV | király hazajött volna és a sarkantyút levetette volna, mindjárást 3458 V | akarná, hogy az többi is mind sáros volna. Te paráználkodtál, 3459 XV | orv: mert egy újon vágott seb vala az orcáján. Ennek pedig 3460 III | véresen, nyalja vala az ő sebeit.~Mikoron pedig az vitéz 3461 III | nagynehezen felkele az sok sebek miatt, melyeket harapott 3462 Konyvn| bölcsek őket híják~NECESSARIUM SEBES MALUM-nak.~Férfiak, ha tőlek 3463 IX | barbély nekivága, és az vér sebesen ki kezde jőni. És mindaddig 3464 XVII | felülvén, keményen és nagy sebességgel mennek vala össze, mindenik 3465 XVII | szépsége és ékes termete sebhette meg az te szűvedet.~Mondá 3466 VIII | Szükség volna, hogy feleséged ezt másképpen megbizonyítanája, 3467 XVII | hatalmas Istennek neviért segéllenék meg. Az hajósok és evezők 3468 I | Tolvaj, tolvaj, jöjjetek segétségül! Az istenért kérlek, jöjjetek 3469 XVII | segítséggel légy. Ha pedig meg nem segítesz, oda vagyon az én életem.~ 3470 VIII | Mondd meg énnékem, ha segíthetsz-e énnékem? És ha megmondhatod-e 3471 XVII | leányokat hozhatnék, Isten segítsége vélem lévén.~Melyet mikor 3472 XVII | éjjel-nappal az Istennek segítségét várván, és híven könyöreg 3473 XVII | megmosván, én az elébbeli egészségre fordulhatnék. És ezt azért 3474 XVII | tulajdon saját pénzén szép selyemből szőtt kezkenőt, ki drágakövekkel 3475 XVIII | volna, és az te dícsíretedet semmiben meg nem kisebbíthettem volna. 3476 Kegyes| nemes tudományok nélkül semmik az fejedelmek, és írástudás 3477 XVII | ül közettünk. Mert őtet semminemű orvos meg nem gyógyíthatá, 3478 XIV | volnának.~Mondá az király:~- Semmirekellő az hopmester. Ezokáért innét 3479 XII | XII Ò AZ UDVARMESTER~[SENESCALCUS; ROMA]~Tizenegyedik novella. 3480 X | csináltatok benne, hogy senkivel nem szólhat. Annakfelötte 3481 XVII | egy napra az király az ő seregével nálatok ebédellik.~Az szentelt 3482 XII | mindjárást utánok űzének és az seregnek nagyobb részét elverék mind 3483 XVII | volna, úgy, mint egy álomból serkent volna fel, úgy tetszik néki; 3484 VIII | gyermek: ki neved?~Felelé:~- Serlin nevem.~Mondának az mesterek 3485 V | beesék az vízbe. És lassan az setétben az ajtó mellé voná magát 3486 XVII | meglött volna, még jól be nem setétedett volna, az ágyasházba együtt 3487 VI | mester, tekegyelmed igen siessen, és legyen szömbe az császárral. 3488 XVII | késedelem nélkül őhozzá siessenek.~Nagy sok bölcs és tudós 3489 VIII | hozzá. És nagy bánattal sietének alá s fel az országokban, 3490 XVI | Felséges uram, nem kell sietni az törvények kiadásával. 3491 III | és mondá nékik:~- Hová siettek oly igen?~Felele néki az 3492 Kegyes| Maga meddő és egy gyermeke sincs; sem tudja, ha leszen-é 3493 XVII | asszonyom: csak egy gyermeketek sincs-é?~Ők felelének, hogy csak 3494 XIV | hallotta volna az király az sípszókat, megkérdé szolgáitól: mi 3495 XVII | Alexandernek, igen keservesen sír vala Ludovicus. És Alexander 3496 XVII | nélkül vagyon most az mi siralmunk az Alexander elmenetelin, 3497 XV | megholt volna az vitéz, nagy siralom és jajgatás lőn annak házában. 3498 VI | felakasztanák őtet, nagy sírás és panaszolkodás lőn az 3499 I | találá az feleségét nagy sírásban és jajgatásban. És az császár 3500 Konyvn| Mert mindenkoron kész a sírásra,~Miképpen az eb hugyozásra.~ 3501 XV | És az vitéznek a felesége siratja vala az urát, mondván:~- 3502 X | panaszolkodó beszédekkel siratják vala őtet. És midőn ekképpen 3503 XV | miatta.~És mikoron eléggé siratták volna az megholt vitézt,