| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Novella
4004 I | Igen jó néven vészem tütőletek és igen köszönem tünéktek, 4005 VIII | tefelségednek, kik nagy bölcsességet tulajdonítnak magoknak, és ők bírják minden 4006 IX | emberek igen haragosok. Tűrj uraddal, és semmiképpen 4007 XVII | igen szeretik vala őtet. Tusakodásba és bajvívásba mindenkor 4008 XIII | kereskednék kebelemben, és én véle tusakodnám, eljöve az uram, és mindjárást 4009 XVII | végezése és akaratja ellen tusakodtatok, és ti magatokat fertelmes 4010 III | vérbe keveré. És az nagy tusokodásban, mikoron az eb elvonná az 4011 XIII | volna az húga házától. És a tűzbe hányá az katonának is a 4012 XIII | mellé méne, és fűtezék ott a tűznél. Azonközbe felkele amaz 4013 XVII | vala; és ennek tulajdon udvara és házanépe vala. És minden 4014 XVII | írnának volna az ő atyjának udvarából, hogy Aegyptusba az ő atyja 4015 XVI | az császár minden ő egész udvarával.~És Dioclecián mondá az 4016 XIV | volna véle, hanem csak az udvarbéli inasak. Mondá az király 4017 XVI | Az császár legottan az udvari szolgáival mindeneknek vesztegletességre 4018 XII | XII Ò AZ UDVARMESTER~[SENESCALCUS; ROMA]~Tizenegyedik 4019 XVII | tetszik, hogy kényszeríttetel udvaromból elmenni. Mindezáltal ilyen 4020 VII | az deák.~Mikoron pedig az udvaron általmenne: ahol függ vala 4021 VI | élhess, azért ugyan el ne üdegenítsed tőlünk az mü jószágainkat.~ 4022 VIII | tőlünk. De tefelséged adjon üdőt, hadd gondolkodjunk felőle. 4023 IX | vehessek belőle, mit kelljen ez ügyben művelnem az én fiammal.~ 4024 XI | tefelséged; mert üdővel nagy ügyekben nagy segítséggel lehet felségednek 4025 I | semmi jelét hozzá; hanem ügyeközék tőle elmenni és megszabadulni.~ 4026 X | elveszesse dolgaidat! Talám te is ügyeközel engemet megcsalni, mint 4027 XII | akar állani rajtunk az mi ügyeközetünkért. Ne maradjunk ezokáért itt.~ 4028 XVII | meg, mint vitted véghez ügyemet?~Mondá Alexander:~- Sietséggel 4029 VIII | az mesterek:~- Ez az mi ügyünk: az mi urunknak, az felséges 4030 VIII | bölcsesség vagyon benned. Valami ügyünket adunk elődbe: ha választ 4031 XVII | parancsolá, hogy lovára üljen. És felülvén, és az szentelt 4032 XVII | fekélyesek és szegények ülnek vala, ott várván az császárnak 4033 IX | vendégek mind az asztalnál ülnének, és az asztal mind megrakatott 4034 XVII | felséges uram az asztalhoz ülni.~Mikor azért az király az 4035 XVII | mellé és az császárné mellé ülteték. Ki nagy víg kedvvel, azmennyire 4036 I | az palotába. És melléje ültette. És reátekinte az császár, 4037 VIII | nyakadra nevelhessék és ültöthessék az te fiadat. Ezokáért el 4038 XIII | mikoron az első eljő, mindjárt üsd által az hegyes tőrrel. 4039 VI | holttestet az lyuk alatt való üstben; és csodálkozni kezde rajta. 4040 VI | vermet, és egy nagy mély üstet állata abban, hogy ha az 4041 X | homlokára ezt írá: „Azki engemet üt: azonnal üttetik.” És ez 4042 XV | kockát vetvén, az kezét üté az késbe, mely az ura kezében 4043 XVII | üdővel halasztaná tovább az ütkezetnek napját, kire ő is megérkezhetnék. 4044 X | hiszek: hogyha én téged ütlek, és onnét ledőtlek, hogy 4045 X | Azki engemet üt: azonnal üttetik.” És ez kép sokáig álla 4046 X | tégedet ütne, hogy esmét üttötnék? Én mást hiszek: hogyha 4047 XVII | mer vala véle szembemenni.~Ugyanakkor, az üdőbe vala egy császár, 4048 XII | múlva esmét beméne, de esmét ugyanazon bánotban kelleték visszajőnie. 4049 XII | megoltalmazom.~Az többi is ugyanazont mondának.~Az király fenyegetni 4050 XVII | felgerjede. Történék, hogy ugyanott, ez palotában menne által 4051 XI | általüté Galenust, hogy ugyanottan meghala.~Nem sok üdő múlva 4052 XIV | gyűrőt láték ma az hopmester ujjában; és azt tudtam, hogy ez 4053 XIV | király meglátta az gyűrőt az ujjamban, és megkérdé, hol vettem. 4054 XIV | meglátta az király az hopmester ujján a gyűrőt, és megesmeré az 4055 XVII | adom, hogy mindörökké az te ujjodba viseljed és hordjad. Hogy 4056 XV | hogy nem az orv: mert egy újon vágott seb vala az orcáján. 4057 XV | vászonbeli szörszámot.~És újonnan megpróbálják. Egy jó üdő 4058 IX | nincsen felesége, ezért el nem un engemet. Osztán nem is meri 4059 Konyvn| végével.~ És noha forog az undokságban,~Azért igen jámbor ő, azt 4060 II | míg nálunk volt, efféle undokságokban semmit nem láttunk hozzája. 4061 XVII | hogy te énreám hamisan és undokul hazudtál.~Az császár napot 4062 I | felséged el nem érközik vala az uraimmal, bizony immár meggyőz vala, 4063 X | mondhatnánk felségednek. Ha minden urak- és fejedelmeknél gazdagb 4064 X | vehetnének, hogy annakutána ők uralkodhatnának mind tefelségeden, mind 4065 Kegyes| ez, hogy nemcsak ő maga uralkodik, hanem arról is visel gondot, 4066 XVII | helyheztetlek, és mindeneken uralkodjatok, azmíg éltek.~ ~ 4067 XVI | vagyon én édes szerelmes uram-atyám felségednél, hogy ez te 4068 XVII | az iffiú:~- Én, felséges uram-király, felségednek megfelelni 4069 XVII | nyájaskodnék. Ezért járnak felséges uram-királyom utánod, mint egy igaz és 4070 IX | jótanácsot. Megkésértöttem az uramat az te tanácsod szerint. 4071 XI | herceg jött vala egyszer uramhoz, a királyhoz. Az veté magát 4072 XIII | az szép menyecskét mind urastól. És az menyecske mindjárást 4073 XV | meggyóntatná az urát, és Urat adna néki. De minekelőtte 4074 XII | az asszony, megijede az urától, és akaratja ellen megígéré 4075 XIII | más testet vonata elő az urával. És mondá az bátyja:~- Igen 4076 Kegyes| vagyon mostan is, hogy az úrfiakban és az gazdagoknak fiaiban 4077 VIII | Ez az mi ügyünk: az mi urunknak, az felséges császárnak 4078 XVII | az tengerbe egy kőszálra úsza, és ott harmadnapig étlen 4079 XVII | megmagyarázása!~De holott az ő fiok úszásba felette igen tudós vala, 4080 XIII | és megköté az lovat az út mellett, és a tűz mellé 4081 XVII | kivel bővséggel megérjed utadat; mert bővséggel adtam.~Alexander 4082 I | mondá néki:~- Szűvem, ne utáld meg az én szép fejér testemet, 4083 IX | És hértelen menvén, vond utánad az abroszt mind étekkel, 4084 XVI | édesapám! Mikoron felséged utánamküldett volna az császárnénak esztekéléséből: 4085 XII | ezt az rómaiak, mindjárást utánok űzének és az seregnek nagyobb 4086 XVII | és miért járnak mindenütt utánom, és őket azután elűzhetné 4087 XIII | azon előmenne, megálla az utban és hallgatni kezdé az éneklést; 4088 XII | testeket. Mikoron ezokáért útban volna, maradna éjjel egy 4089 VI | vontasd az városban minden utcánként. Valamely házban kezdesz 4090 XVII | elbúcsuzék. Mikor pedig az útnak eredne, Florentina és Ludovicus 4091 Kegyes| ezokáért ez az császárné.~Utólszor, ebből az históriából látjuk, 4092 IX | semmiképpen ne műveld. Arra az útra ne indulj. Én az te édesatyáddal 4093 IX | benne. Késértsd meg harmad úttal is uradat. Annakutána szabadon 4094 XII | rómaiak, mindjárást utánok űzének és az seregnek nagyobb részét 4095 XIV | e gyönyerűséges játékot űzik vala gyakorta egymással, 4096 XIV | játékot egynéhány esztendeig űzte volna az hopmester az királynéasszonnyal, 4097 XII | tehát számkivesse őtet, és űzze el őtet messze üdegen országra, 4098 V | V Ò A KÚT~[PUTEUS]~Negyedik 4099 X | Minekutána elvégezték volna az vacsorát, mondának az császárnak:~- 4100 XVII | éhség miatt sok emberek, vadak, madarak és mindenféle állatok 4101 IX | rakta.~Hazajöve az ura az vadászásról vecsernyekort. És az asszony 4102 IV | hogy megoltalmazná magát az vadkantól. Az fa mellé jutván az vadkan, 4103 VIII | ő fiát, az ő feleségének vádlósa miatt, bizony félek, hogy 4104 V | vagyok bűnes, mint te engemet vádlottál. Jól mondották a régiek 4105 V | felesége:~- Édes uram, miért vádol tekegyelmed éngemet azféle 4106 XVII | véled megvíni ez te hamis vádolásodért, és téged megölvén, megbizonyítom, 4107 IV | Hogy pedig feleséged azzal vádolja, hogy erőszakot akart volna 4108 V | még eleven vagy! De miért vádolsz engemet ezekkel ez bűnekkel, 4109 XVII | leányára hamisan hazudott és vádolt, ez mai nap vitéz módra 4110 XIV | felségednek, mely igen hamison vádolta őtet a te feleséged előtted. 4111 IX | az kertész:~- Asszonyom vágá le az jeles almafát, melyet 4112 XV | elfeledközél arról. Sőt arcul vágád, mind az két fülét és monyát 4113 IX | keserülém kegyelmedet. Azért vágám le, hogy jó tüzet tehessek, 4114 VIII | őnáloknál egy éles pallossal: és vágasd le egyiknek az fejét, és 4115 IX | Annakutána az második karján is vágatá, és ott is ennyi vért bocsátata 4116 IX | Úgy vagyon. Soha nem vágattál. És szinte ez az oka, hogy 4117 IX | Felelé az asszony:~- Soha nem vágattam én eret.~Mondá az ura:~- 4118 XVIII | vélteték; és őtet darabonként vagdalnák vala. Ennek mind az egész 4119 XV | Mondá az nemes apáca:~- Vágj egy sebet mindjárt az orcán.~ 4120 IX | ura:~- Kelj fel, mert eret vágnak rajtad, mind az két karodon.~ 4121 XV | nem az orv: mert egy újon vágott seb vala az orcáján. Ennek 4122 XVII | vitéz mondá:~- Méltatlanok vagyunk-é mi, hogy mi tenagyságodnak 4123 XVII | mondá:~- Oh, jó Alexander, vajon honnét vött Ludovicus ilyen 4124 IV | vala az vadkant. Mindaddig vakará szép lassan, hogy elaluvék. 4125 IV | fához tartozván, az másikkal vakarja vala az vadkant. Mindaddig 4126 VIII | Marada ezokáért az császár vakon az palotán kívül.~Mikoron 4127 IV | tefelségedet. Mert mint az pásztor vakorgatja az vadkant és elnyujtóztatja, 4128 VIII | meg az te nyavalyádból és vakságodból.~Látván az császár az ágy 4129 VIII | ha megmondhatod-e az én vakságomnak az okát?~Felelé az gyermek:~- 4130 Kegyes| ok nélkül adtuk ki. Mert valakik ezeket ez dolgokat igazán 4131 XV | vére kezde járni az kezéből valamennyére. Látván ezt az vitéz, elijede 4132 I | közett az küsebbiket kell választani. Jobb, hogy minket mindnyájan 4133 XVII | története~Vala egykor egy fő, választott, nagy renden való vitézlő 4134 XVII | elkövetköznék, mindenik sírva válék el, nagy keserűséggel egymástól.~ 4135 Kegyes| mely annakutána természetté válik bennek. Ezt az gonosz természetet 4136 XIII | vissza nem jössz ide!~És vállára vévén, kivivé az hegyoldalba 4137 XVII | véle nem szólna. Alexander vállát vonítván mondá, hogy nem 4138 XVII | szüzességembe és hírem-nevembe kárt valljak? Ezt ha más akarná tanácsul 4139 V | hogy ezt e nagy szégyent valljam; de Istenre hagyom az bosszúállást. 4140 V | tefelségeden? Ha pénzből kárt vallottam volna, egy csöppnyire sem 4141 XVII | mikor látnák, hogy az király valóba és bizonyába mondaná ezeket, 4142 XVII | nélkül kérdezkedem. Azért valóban igazán meg akarom titőletek 4143 XVI | mindenképpen, hogy reávonjon, és váltig ölelgete, és megmutatá kebelbéli 4144 Konyvn| játszódtatja és rágja.~Elméje változik egy órában~Százszor; de 4145 XVII | fájdalom és bánat örömre változott akkor, mikor látta, hogy 4146 XVII | és az szentelt vitéznek várába együtt mennek vala. Az anyja 4147 XVII | vala. Mikoron az császár várához ért, ott sok bélpoklosok, 4148 XII | szorongatá őket, hogy az várasbeliek arra végezék, hogy megadnák 4149 V | feje alá tevé. Annak az várasnak pedig olyan törvénye vala, 4150 VIII | császárt.~És lőn, mikoron egy várason általmennének, látának az 4151 X | mérföldig mentenek volna az várastól, megégtek vala az istempelek, 4152 X | vagytok? És mit kerestek az mi várasunkban?~Felelének az vitézek:~- 4153 VII | vala az ő szavát az egész várba. És mikoron a császár meghallotta 4154 IX | vén vigyort, bizony én nem várhatok tovább utána.~Mondá az anyja:~- 4155 XVII | mely igen nagy örömmel várnák az ő eljövetelét. Az király 4156 IV | Lentulus:~- Én ajándékot várnék felségedtől inkább, hogynem 4157 IX | leánya:~- Én nem győzem várni. Igen mondod te! De én igen 4158 VI | Nem ezt érdemleném, mást várok vala tefelségedtől.~Mondá 4159 X | felakasztanák, felzöndüle az egész város belé, mind: „szegény boldog”, 4160 XIV | És mikoron látta volna az városbeli nép, hogy kivinnék, erősen 4161 II | császár. Mikoron pedig az városon általvinnék, mind az egész 4162 XIV | mindjárást. És az ablakba üle, és varrani kezde. Azonközbe felérkezék 4163 XIV | és az ablakban ülvén, ott varrogat vala.~Jöve pedig az király 4164 V | jelentenem, hanem az Istentől vártam, hogy az megbüntötné őtet 4165 IX | megművelem.~Mikoron ezokáért az vasárnap eljött volna, és az anya, 4166 VIII | az ő álmokat, és azokat vasárnapon az mesterek elejbe hoznák; 4167 IX | szabadon gyónhatol. Ím, ez jövő vasárnapra odahíutt minket az te urad 4168 XVII | külemböz vala, hogy ő erős és vastag testtel és jó egészséggel 4169 XV | szörszámod volna az kék vászonba, tehát hozzád mennék; ha 4170 XV | próbáljuk mégis egyszer az kék vászonbeli szörszámot.~És újonnan megpróbálják. 4171 IX | Hazajöve az ura az vadászásról vecsernyekort. És az asszony egy padot 4172 V | gyakorta való paráználkodásod; vedd hasznát immár. Jobb, hogy 4173 V | Isten véled, jó uram! Immár végem lészen.~Azonnal béveté az 4174 XVI | mindenek, még én szómnak véget vetek, csendességbe és vesztegletességbe 4175 XVII | teveled háltam, mely dolog végett bajt akar vélem, megbizonyítására, 4176 Konyvn| Nem gondol, játszik az ő végével.~ És noha forog az undokságban,~ 4177 XII | hogy az várasbeliek arra végezék, hogy megadnák néki szent 4178 XVII | bolondság volt, hogy az Istennek végezése és akaratja ellen tusakodtatok, 4179 XV | legyenek az ő ígéretekben, végezésekben és minden dolgokban.~~És 4180 XVII | napestig szörnyen vívának. Végezetre aztán Alexander erősb lévén 4181 XVII | tehetett volna, mint hogy végezte, hogy minálunk egyék, azmint 4182 VI | megbizonyíthatok felségednek, minemű véghetetelen álnokságok legyenek az asszonyi 4183 XVII | mondd meg, mint vitted véghez ügyemet?~Mondá Alexander:~- 4184 XII | mondom tenéked, hogy ezt véghöz nem viszik, mert holnapon 4185 XIV | megválva, kit behíva az végső boltba, és mondá néki:~- 4186 XI | én ide, nem hogy fejemet vegyék. Ha efféle szándékba vagyon 4187 IX | előttem, hogy tanulságot vehessek belőle, mit kelljen ez ügyben 4188 Konyvn| Mert az emberi nemzet nem vehet~Maradásra való szaporodást~ 4189 VI | megölesse, és ekképpen elejit veheted az ő gonoszságinak, hogy 4190 X | Mondá az császár:~- Nem vehetjük azt ki onnét, mert drága 4191 XVII | Én pedig igen erőtlen és vékony testtel bírok.~Mondá az 4192 XVII | pedig keskeny testtel és vékonyb erővel bír vala. De az ő 4193 XVII | császár mondá:~- Nem jól vélekedel énfelőlem. Vagynak énnékem 4194 XVII | Felette igen nagy való véletlen nyavalya talála, kibe ugyan 4195 X | őtet.~Annakutána eljövének véletlenül az királyok Rómára, és megostromlák 4196 XVII | gyanuság nélkül Ludovicusnak véli vala őtet az egész udvar 4197 XVII | lehet. Mert soha azért nem véltem volna, hogy te azt cseleködnél 4198 XVIII | annak szeretője is halálra vélteték; és őtet darabonként vagdalnák 4199 XIII | három vitézzel, hogy éjjel velük háljak, és mindenik ígért 4200 XVII | hogy egy király jőne hozzá vendégségbe, és őket meglátogatná. Az 4201 XVII | hagyott országot kezemhöz kell vennem. Én tüteket az Istennek 4202 I | csillagokat, és azokról ítéletet vennének, ha jó volna-é az üdőre 4203 V | ezokáért, és pironkodjál vénségedben a te gonoszságidnak miatta. 4204 V | gazdagot, ki hazug; és az vént, ki bolond. Te vagy az gazdag 4205 III | erősen kezde szökni és verdődni az rúdon, és az szárnyait 4206 XVII | öt fiaidat megölvén, az ő vérekbe engemet megmosván, én az 4207 VI | atyjának; és elmenvén, egy verembe hányja az atyja fejét, és 4208 X | aranyat. És kivonák azt az veremből. És látván azt a császár, 4209 Konyvn| Sem bársony, sem hím, sem veres sarja,~Sem arany kösentyű, 4210 III | bölcső mellé feküvén igen véresen, nyalja vala az ő sebeit.~ 4211 III | az rúdon, és az szárnyait veri vala nagy zörgéssel az rúdhoz, 4212 IX | bolondságok mind az gonosz vértől vagynak: ezokáért megvágatom 4213 XV | meg tanácsodat, hogy el ne vesszek.~Mondá az apáca:~- Ha tudnám, 4214 II | Mert üdővel nagyobb hasznát vesszük, hogynem mint az agg gyümölcsfának.~ 4215 VII | éjjel valami fergeteg vagy vész volt volna. Mondá az szomszédisé, 4216 I | szidalom, szégyen és örök veszedelem. Mert noha itt mü csak ketten 4217 VIII | megmeneködik felséged az veszedelemtől.~És megparancsolá az ő szolgáinak, 4218 XVIII | az keresztyéneknek nagy veszedelme volt.~És mikor hatvannyolc 4219 I | voltam felségeddel nagy veszedelmekbe és nagy nyomorúságokat szenvedtem 4220 XVII | vitéz módra megvíván, az ő veszedelmével megbizonyítom.~Viszont Geydon 4221 VI | gondjaviselését? Nyilván tetőled veszek számot. Megválik, mint őrüzted 4222 V | ugyan!~És mikoron ekképpen veszeködnének egymással, elérközének az 4223 I | és mondá:~- Igen jó néven vészem tütőletek és igen köszönem 4224 I | felséged más asszonyi állatot veszen magának feleségül. Könyörgek 4225 XVIII | mindenektől nagy dícsíretet vészen vala.~Egyéb dolgába mindazáltal 4226 Kegyes| birodalomra. Mert látja és eszébe veszi, hogy szép és nemes tudományok 4227 VII | hazugságot. És egybe nem veszítesz szép feleségemmel!~És megkapá 4228 I | énnékem örökké el kellene vesznem. Ezokáért hadd el az te 4229 XIV | Annakutána vége lészen ez vesződésnek.~Felelé az császár:~- Ha 4230 V | halálát.~Mikoron ekképpen vesződnék az nemesember az kút felett, 4231 V | Mikoron ezokáért ekképpen vesződnének egymással, elmúlék az holdvilág. 4232 X | mind képestől. És ekképpen veszté az három vitéz el az drága 4233 XVI | véget vetek, csendességbe és vesztegletességbe legyenek, és hallgatással 4234 XVI | udvari szolgáival mindeneknek vesztegletességre és hallgatásra való parancsot 4235 XI | ő magába: „Ha ezt el nem vesztem az útból, majd-majd jobb 4236 XII | vagy az várast el kell vesztenünk.”~Felelé az első mester:~- 4237 V | szegény fejemnek, mint vesztettem el szép iffiú feleségemet. 4238 VIII | forrás ez: ezeket el nem vesztheti, hanem felségednek hét bölcs 4239 Kegyes| menyecskéhöz, hogy az ugyan féket vet fejébe és zabolát szájába, 4240 XIV | néki, és egy cédulácskát vete néki az ablakról. Abban 4241 XVI | mindenek, még én szómnak véget vetek, csendességbe és vesztegletességbe 4242 Kegyes| első fiát, mely olyan undok vétekben találtatott vala. „Lám, 4243 XVII | felindulván, őtet az tengerbe vetém.~Mondá az király:~- Micsoda 4244 V | vallana, hanem ő magának véteté fejét az fiáért.~Mondá az 4245 IX | szatinka felszekellék az vetett ágyra, az szép bársony paplonra; 4246 XVII | emlékezete, kik őtet az tengerbe vetették valamely igen távol földen 4247 XIV | Felelé az császár:~- Nem vétettél? Néked ajánlottam vala az 4248 XIV | Mondá az mester:~- Mit vétettem valaha felségednek?~Felelé 4249 XVII | kit az Pontus Tengerbe vetettetek vala.~Melyet hogy hallottak 4250 XVI | legyen nyilvábban minden ő vétke. Annakutána úgy kell őtet 4251 IX | felrónak. Ha megbocsátta vétkedet, nyilván el nem felejtötte. 4252 VIII | akaratját művelnéje, és minden vétkeit szép beszéddel kibeszéli 4253 VII | megfeddé az feleségét efféle vétkekért. És az felele az polgárnak:~- 4254 I | ezt az nagy és undokságos vétket, és megátkozna engemet. 4255 XVII | szentelt vitézzel gyakorta vétkezett vala, megégettetni parancsolá.~ 4256 IX | belőle, és minden ember énrám vetne, hogy én volnék oka az te 4257 IX | Bizony más után fogom magamat vetnem. Mondá az anyja néki:~- 4258 XVII | vélem, megbizonyítására, vetni. De nyilván vagyon nálad 4259 III | Meggyek, meggyek, nagy vétséget műveltem.~És ragadván az 4260 XVII | te híred nélkül háromszor vett énnékem drága szép köveket 4261 IV | császárné Ponciánusnak:~- Vette felséged eszedbe az példát?~ 4262 XI | császárnak:~- Felséges uram, vette-é felséged eszébe az én példabeszédemet? 4263 IX | halállal holtam meg. Ennyi vért vettenek ki belőlem, csuda, hogy 4264 I | mindeddig semmi jutalmat nem vettünk, sem kévánunk, hogy vegyünk, 4265 VI | VI Ò A KINCS~[GAZA]~Ötödik 4266 Konyvn| De általok az ördeg igen ví,~Miért bűn által őket meghatotta,~ 4267 III | meg az gyermeket. És ez viadalban az nagy kégyó igen mardossa 4268 XVII | Elhalasztom tovább az viadalnak napját, de ha az hagyott 4269 VIII | volna mellettek, mint egy viasz. Egyszer megkésérték mesterségeket 4270 XVII | meghagyott napra megjöjjen. Ludovicus pedig könyörge az császárnak, 4271 XVI | melyet elméjükbe befoglalván, vidámbak lehessünk, mielőttünk szép 4272 XVII | kedveddel az Alexandert vidámítod és örvendezteted.~Ezt pedig 4273 III | vala az ló környül nagy vidámsággal. És mikoron az nemesember 4274 XV | XV Ò AZ ÖZVEGY~[VIDUA]~Tizennegyedik novella. 4275 XVII | császárné mellé ülteték. Ki nagy víg kedvvel, azmennyire lehet 4276 X | vitézek, és éjten-éjszaka vigadának, és csúfolkodának az császárral. 4277 XIV | az ő hazájából, azokkal vigadik mostan.” Mondá az király:~- 4278 XIV | urunk, felséged egyék, és vigadjon velünk.~Reátekénte, és elcsudálkozik 4279 XIV | lönne az vendégekkel, és vigadna vélek. És mikoron az vendégek 4280 XVII | felette igen örülnek és vigadnak vala, mivelhogy tisztes 4281 XIV | felöltezvén, és együtt kezde vigadni az vendégekkel.~Mikoron 4282 XIV | No, én is odamegyek, és vigadok vélek.~És mindjárást odaindula. 4283 XVII | tréfával és mindenféle vígasságokkal az királyt tartják vala 4284 XVII | meghal: felséged leszen oka. Vigasztalja meg azért felséged.~Mondá 4285 XVII | királyt tartják vala és vígasztalják vala.~Az ebédtől felkelvén, 4286 V | ablakba feküvén, mindenfelé vigyáza, hogy meglátná, honnét kezdené 4287 XIV | kapuba, és az egész udvarba vigyázhatok innét és mindenkoron eszembe 4288 XIV | udvarban laknék, és szünetlen vigyázna felségedre, és üdején jelentené 4289 I | egy napon legyen jelen és vigyázzon reám, és mentsen meg engemet 4290 I | borostyalevelet, és annakutána vigyázzunk reá, mikoron felkél. Akkoron 4291 IX | leánya:~- Eluntam az vén vigyort, bizony én nem várhatok 4292 XII | birodalomnak méltóságából, fiadat vihessék helyedbe, hogy azután annak 4293 VII | VII Ò A MADÁR~[AVIS]~Hatodik 4294 VIII | VIII Ò A BÖLCSEK~[SAPIENTES]~ 4295 XVII | szükségedbe legyen segítséggel, és víjon meg éretted Geydonnal. Mert 4296 XIII | fekszik halva nálunk, és ez világba nem tudom, hová elrejtsük 4297 I | felé fordula, és kimulék ez világból. És az császár nagy bánatba 4298 Kegyes| jeles- és fő tanoságok ez világi életre, igaz ítéletre és 4299 XII | uram, meg kezd virradni és világosulni, bocsásd el az asszonyt, 4300 XV | nem állhatom. Ám ott egy világot látok, odamegyek fűtezni.~ 4301 VI | megásák azt, és annyi aranyat vínek ki abból, azmennyit elbírnak 4302 XVII | hogy az drága étket is ő vinné be az császár leányának; 4303 XVII | minekelőtte az köz hagyott helyre vínnya mennének, Alexander az császárnál 4304 Kegyes| hogy jobb az embernek lakni viperakégyókkal és skorpiókkal egy házban, 4305 V | nemesembert, és az fogházba vivék. Virradatra annakutána az prengérbe 4306 V | a fogházba viszik vala, virradra annakutána az prengérbe 4307 XVII | bajvívásnak meghagyott napjára virradván, minekelőtte az köz hagyott 4308 Kegyes| uralkodik, hanem arról is visel gondot, hogy utána is legyen, 4309 II | Szerető szolgám! Gondot viselj ez fiatalkára, és neveld 4310 VI | vitézt, ki annak gondját viselje és mindenképpen megőriznéje.~ 4311 XV | remete módra, és mi gondodat viseljük, és mindenképpen eltáplálunk.~ 4312 XVII | volna, hogy az ifjú eszesen viselné magát, és minden reábízott 4313 III | kik mindenképpen gondját viselnék. Ennek kívüle két állat 4314 IV | Mert ha édesanyja volna, és viselte volna őtet az ő méhében 4315 V | sok üdeig, és tisztességre viseltem életemet, és nemesember 4316 I | tekegyelmedet, és gondot viselünk arra, miképpen megmenthessük 4317 XIII | mikoron elment volna, hirtelen visszafutamék, és mondá:~- Bátya, visszajött 4318 XIV | És az császár elkülde, és visszahozatá az fiát. És az Joachim mester 4319 XIV | az históriát, ha felséged visszahozatná az ő fiát az fogházba.~És 4320 II | fogházba.~Mikoron ezokáért visszahozták volna az császár fiát az 4321 XII | ugyanazon bánotban kelleték visszajőnie. Két óra múlva esmét méne 4322 XVII | vala. Elmenvén tőlek és visszajővén, eledelt hozván, az fióka-hollót 4323 XVII | nyerték volna meg, az császár visszatére haza az ő országába.~Továbbá 4324 XVII | mennél hamarább lehet, visszatérek.~Mondá a császár:~- Énnekem 4325 XV | adna néki. De minekelőtte visszatérne az szolga, meghala az vitéz.~ 4326 XVII | azmint te mondád.~Az követ visszatérvén az királyhoz, megbeszélé, 4327 XIII | vagy. Bizony oly helyre viszlek, hogy ez héten vissza nem 4328 XVII | veszedelmével megbizonyítom.~Viszont Geydon mondá:~- Sőt tégedet 4329 XII | az Róma várast és sokáig vítatá azt, és annyira szorongatá 4330 XIII | midőn az császárnak az egyik vitéze azon előmenne, megálla az 4331 IX | megelégedném az én jámbor vén vitézemmel.~~És mondá az bölcs mester 4332 XV | megnyissuk az én eltemetett vitézemnek koporsóját; és vidd el az 4333 XIII | az ő urához, az nemes vén vitézhez, és mondá néki:~- Uram, 4334 XIV | az ő szűve szeretettel az vitézhöz; és kehénteni kezde az ablakban. 4335 V | és elterédett vala: nem vitézkedhetik vala az ő iffiú feleségével 4336 V | életemet, és nemesember lévén, vitézséggel kerestem kenyeremet. És 4337 VIII | az ő férjétől, az nemes vitéztől, hogy az ő akaratját művelnéje, 4338 I | iffiút, az császár fiát nem vitték volna halálra, igen kezde 4339 I | Tudja tefelséged, hogy ezért vittem ide be az én ágyasházamba, 4340 XIII | hordozák, és az akasztófa alá vivén, felakaszták őtet. Az asszonynak 4341 V | pedig meghallottam volna az vízbeli buborgolást, elijedék, mert 4342 XI | gyermeknek ereit és az vizeletet meglátta volna, mondá az 4343 XVII | megtapogatták volna, és vizeletét, vérét is megnézték volna, 4344 II | Ponciánus császárnak:~- Eszébe vötte-e felséged, micsoda példát 4345 XVIII | fia mondá az császárnak:~- Vötted-é eszedbe, mit mondék?~Mondá 4346 XVII | országbéli fő-fő urak is eszekbe vöttek volna, ezt mondják vala:~- 4347 XVII | Mikoron az hollók eszekbe vötték volna ezt az szentencia-kimondást: 4348 XVII | fogva engemet feleségül vöttél magadnak, teközetted és 4349 VIII | felőle, mert bizonyságot vöttünk az ő bölcsességéről.~És 4350 XV | asszonyom, és házasságra méltóbb volnál hogynem mint apácaságra. 4351 IX | ember énrám vetne, hogy én volnék oka az te elmenésednek.~ 4352 XVII | együtt volnának, hogy ha volt-é vagy egy fiuk, vagy nem? 4353 V | ő jámborsága és ártatlan volta: hanem minden embereknél 4354 XVII | jövendölt vala, igen igazak voltak, és fejemen teljesedett. 4355 XVII | tinának minden dolgok nyilván voltanak.~Azonközbe pedig történék, 4356 IX | Mert mindketten iffiak voltatok, és együtt játszottatok 4357 V | Isten tudja az én ártatlan voltomat, hogy ezekben vétkes nem 4358 IX | mind abroszostól az földre vona, és úgy tétteti vala, mintha 4359 V | az setétben az ajtó mellé voná magát az falhoz.~Mikoron 4360 XVI | Felséges uram, tefelséged vonassa le róla minden ruháit, hogy 4361 XIII | bátyja megjöve, más testet vonata elő az urával. És mondá 4362 VI | házból. És minekutána eléggé vondozták volna az holttestet, felfüggeszték 4363 XVII | szólna. Alexander vállát vonítván mondá, hogy nem megyen, 4364 XVI | még fiamat is reá akartad vonni?~És az császárné elejbe 4365 VI | holttestet egy ló farkára, és vontasd az városban minden utcánként. 4366 IX | meghalok miatta - mégis vontatásra veszed az dolgot.~Mondá 4367 I | negyedik bölcs mester, kinek Waldach vala neve, és mondá:~- Felséges 4368 X | X Ò VIRGILIUS~[VIRGILIUS]~ 4369 XI | XI Ò AZ ORVOS~[MEDICUS]~Tizedik 4370 XII | XII Ò AZ UDVARMESTER~[SENESCALCUS; 4371 XIII | XIII Ò A SZERETŐK~[AMANTES]~Tizenkettedik 4372 XIV | XIV Ò A FOGVATARTOTT KIRÁLYNÉ~[ 4373 XV | XV Ò AZ ÖZVEGY~[VIDUA]~Tizennegyedik 4374 XVI | XVI Ò DIOCLECIÁNUS MEGSZÓLALÁSA~ 4375 XVII | XVII Ò A BARÁTOK~[AMICI]~Tizenötödik 4376 XVIII | XVIII Ò A TÖRTÉNETNEK VÉGE~Annakutána 4377 Kegyes| ugyan féket vet fejébe és zabolát szájába, és tétova hajtogatja, 4378 Kegyes| az jó ló nem veti meg az zabot, melyet pallólnak elejbe.~ 4379 V | vagyok vétkes? Én azért zárám be az ajtót, hogy megfeddjelek. 4380 Konyvn| A KÖNYVNYOMTATÓ ZÁRÓVERSE~ ~ ~ Az asszonyok tudom, 4381 X | rómabeliek az csöngetést, ottan zászlót tőnek ki, mely arra az országra 4382 XIV | és igen megnézegeté az závárokat: és mind épen találá őket. 4383 XVI | elcsudálkozának rajta, és nagy zenebona lőn mind az egész udvarbeliek 4384 IV | kivinnék őtet, esmét nagy zöndülés lőn az várasban. Mert az 4385 III | szárnyait veri vala nagy zörgéssel az rúdhoz, hogy az szatin 4386 XV | Mondá az asszony:~- Kicsoda zörget?~Felelé az hispán:~- Én 4387 XVII | kijöve, és megkérdés miért zörgetne? Felele néki Alexander, 4388 XV | özvegye kesereg vala. És zörgetni kezde az hispán. Mondá az 4389 XIII | erdőre, és egy fához kötvén a zsákban a testet, sok fát horda, 4390 X | várast, és megvevék azt, és zsákmányt tőnek minden marhájokban.~~ 4391 XIV | kolcsait mindenkoron az zsebbe viseli vala. Az asszony