| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText CT - Text |
Vala egyszer egy vitéz, kinek egy igen szép felesége vala, kit igen kedvel vala, annyira, hogy soha nem lehet vala nála nélkül. Lőn ezokáért egyszer, hogy kockát játszadozának egymással; és az asszonyi állat az kockát vetvén, az kezét üté az késbe, mely az ura kezében vala, és vére kezde járni az kezéből valamennyére. Látván ezt az vitéz, elijede és elhala: és mikoron elájult volna, az felesége vízzel megöntené őtet, hogy esmét felébresztethetné. És mikoron szömeit megnyitotta volna, mondá:
- Hamar hozzatok papot, mert ezennel meg kell halnom, hogy láttam az én szerelmes feleségemnek vérét.
És a szolga elfutamék a papért, hogy hamar eljönne, és meggyóntatná az urát, és Urat adna néki. De minekelőtte visszatérne az szolga, meghala az vitéz.
És mikoron megholt volna az vitéz, nagy siralom és jajgatás lőn annak házában. És az vitéznek a felesége siratja vala az urát, mondván:
- Jaj én szerelmes és tekéletes uram! Hová hagyál engemet, szerelmes szűvem? Meggyek? Soha nem házasulok én immár. Olyan lészek, mint egy görlice, mely mikoron a társa meghal, soha annakutána mással nem társalkodik. És soha zöld ágra nem ül, hanem mindéltig aszu ágra az nagy bánatnak miatta.
És mikoron eléggé siratták volna az megholt vitézt, nagy tisztességgel eltemeték őtet.
És mikoron immár eltemették volna őtet, a koporsóra ledőle a felesége, és mondá:
- Jaj szűvem, nagy szeretetből megholtál, látván az én véremet! Én is meghalok érötted, és e koporsóról el nem megyek.
- Mit vesződöl? Jőjj haza és az szegényeknek adj alamizsnát az jámbornak lelkéért: avval többet használsz, hogynem itt való léteddel.
- Átkozott tanácsok vagytok. Hogy-hogy mehetnék el az én szűvemnek koporsójától, ki énhozzám való szeretetiből megholt, látván az én véremet?
Mikoron ezt az ő nemzetsége meghallotta volna, mondának néki:
- No, ha egyebet nem művelsz benne: ime ide az cinterembe házacskát csinálunk, lakjál itt remete módra, és mi gondodat viseljük, és mindenképpen eltáplálunk.
És ekképpen házacskát csináltatának oda néki az cinterembe, és abban marada.
Vala pedig az üdőben olyan törvény az országban, hogy mikoron valami gonosztévő embert halálra ítélnek vala, mint az lopókat az akasztófára: tehát az hispánnak kell vala az felakasztott embert az akasztófán egy hétig őrizni. Ha pedig nem jól őrzi vala, hogy addig ellopják vala az felakasztott orvot az akasztófáról, tehát az hispánnak mind feje, mind jószága elvész vala miatta.
Lőn pedig azon a napon, mikoron eltemették az vitézt, hogy egy orvot is felakasztanának. És az napon igen erős és hideg üdő vala. Estve, mikoron besetétedett volna, az hispán forgolódik vala az akasztófa környül páncéljába és sisakjába, és igen dedereg vala az erős hidegben. Végre mondá:
- Bizony ezt meg nem állhatom. Ám ott egy világot látok, odamegyek fűtezni.
És mikoron mind az világ után ment volna, végre juta az cinterembe, az kis házacskához, ahol az eltemetett vitéznek özvegye kesereg vala. És zörgetni kezde az hispán. Mondá az asszony:
- Én vagyok. Kérlek az istenért, bocsáss be, mert ezennel meg kell halnom, oly igen fázom.
- Nem bocsáthatlak be, mert én immár apáca-módra lakom itt.
- Tisztelendő asszonyom, nyisd meg, mert én vagyok az nemes ember, az hispán, az tü szomszédotok.
És az asszony megnyitá az ajtót, és bébocsátá az hispánt.
És mikoron megfűtezett volna, beszéleni kezde az asszonnyal, és mondá:
- Szép szömély vagy, asszonyom, és házasságra méltóbb volnál hogynem mint apácaságra. Mikoron emberférfiúra találnál, egynihány gyermekeket hozhatnál ez világra. Jobb volna ezokáért, hogy ennek ez apácaságnak békét hagynál.
- Hispán uram! Ha én ezt tudtam volna, hogy így kezdenél engemet tanácsolni, bezzeg be nem jöttél volna az ajtón. Nem kell énnékem senki házossága. Egy férfiú sem hál énvelem soha. Meghidd, hogy immár béfedve tartom köldekömet. Inkább akarok szörnyű halállal meghalni, amint megholt az én jámbor vitézem is az ő énhozzám való nagy szeretete miatt, hogynem mint valamely férfiúval akarnék közesködnem.
Mikoron ezokáért az hispán megfűtezett volna, megköszené az asszonynak, és esmét az akasztófa felé méne. És mikoron az akasztófa alá jutott volna, látá: tehát ellopták az akasztott embert! És elijede, mert tudta vala az országnak erős törvényét. És alá-fel ballaga és nem tuda mit tönni. Végre esmét az cinterembe méne, és bekivánkozék az nemes apácához. És mikoron megértötte volna, hogy az hispán volna, mindjárást megnyitá az ajtót és bebocsátá. És mondá az hispán:
- Tisztelendő asszonyom, nem jól jártam. Soha nem tudom, mit műveljek: mert ellopták az akasztott embert. Tudod pedig, mely igen erős törvény vagyon az országban: fejembe és jószágomba jár. Kérlek tégedet, szerelmes asszonyom, adj jó tanácsot, mit kelljen művelnem?
Az nemes apáca megszömlélé az hispánt, és látván, hogy jeles nyakas férfiú, és igen szép szömély volna, ottan gerjedni kezde az szűve hozzá, és mondá néki:
- Jó tanácsot adhatnék, és könnyen megszabadulnál; de ingyen nem mondom az tanácsot.
- Mind azt tevő lészek, azmit kévánsz tőlem, csak jelentsd meg tanácsodat, hogy el ne vesszek.
- Ha tudnám, hogy jó szörszámod volna az kék vászonba, tehát hozzád mennék; ha ezokáért azt ígéred, hogy elvészesz engemet, tehát megmondom az tanácsot.
Mondá az nemes ember, az hispán:
- Hadd próbáljuk meg előszer. Annakutána bátor.
És az nemes apáca megpróbálá az hispánt. És mikoron egy jó üdeig megpróbálta volna, mondá az hispánnak:
- Szűvem-lelkem ez az tanács: jere, megnyissuk az én eltemetett vitézemnek koporsóját; és vidd el az testet, és kösd az akasztófára, és az emberek azt tudják, hogy az az orv, melyet felakasztottanak volt. És ekképpen megmeneködel.
És elmenének, és megnyiták az koporsót, és kivévék az testet.
- Megismerik, hogy nem az orv: mert egy újon vágott seb vala az orcáján. Ennek pedig nincsen.
- Vágj egy sebet mindjárt az orcán.
- Bizony, általlom ezt művelni, mert ez jámbor igen jó szomszédom és jeles barátom vala.
És fogván az szekercét, nagy sebet vága az holttestnek az orcáján.
És az apáca mind az két fülét elmetszé az urának.
És az apáca megfogá az kést és elmetszé az urának mind az két monyát.
Annakutána felvevé az hispán az vitéznek testét, és az akasztófára felköté. És az emberek látván az akasztófán az holttestet, mind azt tudják vala, hogy az orv volna; maga az nemes vitéznek teste vala.
Egy hét múlva méne az hispán esmét az apácához. És az apáca nagy ölelgetéssel fogadá őtet be. És az hispán igen megköszené néki az jótanácsot, mellyel megmeneködett vala. És mondá az apáca néki:
- Jó hispán uram, hadd próbáljuk mégis egyszer az kék vászonbeli szörszámot.
És újonnan megpróbálják. Egy jó üdő múlva, mikoron eléggé próbálták volna, mondá az apáca:
- Jere immár az paphoz, had esködjünk egymással. Mert ég alatt nincsen, kit oly igen szeressek, mint tekegyelmedet.
- Bizony én meg nem esköszem veled. Mert ha szinte mostan szeretsz ez próbálásért, de ez az szeretet nem lönne állandó. Mert azelőtt is igen szeretted vala az nemes vitéz uradat, az én jámbor szomszédomat, de hamar elfeledközél arról. Sőt arcul vágád, mind az két fülét és monyát elmetszéd. Maradj ezokáért itt, szent apácaságodban.
És hat hónap múlva dagadni kezde nemes apácaasszonynak a hasa. És a tizedik hónapra szép kettőseket hoza ez világra. És példa lőn minden embereknek, melyből megtanulhatják, mely igen tekéletes elműek legyenek az asszonynépek, és mely igen állhatatlanok legyenek az ő ígéretekben, végezésekben és minden dolgokban.
És mondá az Joachim mester az császárnak:
- Megértötte-é felséged az példabeszédet?
- Jól. Bezzeg lator asszonyállat volt ez. No, jó mester, nem járok immár az én feleségemnek szava után. Csak hogy hallhatnám az én fiamnak szavát egyszer, öremest meghalnék annakutána.
- Felséged holnap gyűtse egybe az fejedelmeket, az tanácsokat és urakat; és azok előtt meghallja felséged az ő szavát.