A KÖNYVNYOMTATÓ ZÁRÓVERSE

Az asszonyok tudom, haragosznak
És az nyomtatónak gonoszt mondnak
Ez könyvecskének szép példáiért,
Kik mutatják bennek az álnok vért.
Ők is Isten teremtett állati:
De általok az ördeg igen ví,
Miért bűn által őket meghatotta,
És minden álnokságra hajtotta.
Melynek miatt rakvák gonoszsággal,
Álnoksággal, minden csalárdsággal.
Ezért pogány bölcsek őket híják
NECESSARIUM SEBES MALUM-nak.
Férfiak, ha tőlek lehetnének
Angyali szép életben lönnének.
És miért hogy semmiképpen nem lehet,
Mert az emberi nemzet nem vehet
Maradásra való szaporodást
Hanem ha renddel követik egymást:
Ezért közesül asszonyi állattal
Az férfiú. És nagy nyavalyát vall.
Mérges kégyót kebelében tartja,
Mely őtet játszódtatja és rágja.
Elméje változik egy órában
Százszor; de mindenkor ravaszságban.
Hamar szeret, de hamarabb gyűlöl,
Sőt: kevés adományért hátra dől.
Sem Istennel, sem ő tisztességgel
Nem gondol, játszik az ő végével.

És noha forog az undokságban,
Azért igen jámbor ő, azt mondja:
Nagy sírással urát igen csalja,
És nyavalyást tétova jargallja:
Mert mindenkoron kész a sírásra,
Miképpen az eb hugyozásra.
Nem mondom, hogy mindnyájan olyanok,
Maga sok közül kevesen az jók.
Bölcs Salomon az olyant megírta,
A példabeszédekben megmondta.
Ki azért olyannak találtatik,
Méltó az jámbornak mondattatik.
De melyben nincsenek ez jóságok,
Ennek nem használnak nagy jószágok,
Sem arany, sem gyöngy, drága kamoka,
Sem bársony, sem hím, sem veres sarja,
Sem arany kösentyű, gyűrő és lánc,
Sem párta, öv, sem a szép forgó tánc.
Poncius császárnénak elég volt,
Azért kurva módra rutul megholt.
Szüléktől vagyon ház, jószág, marha;
Jámbor asszonyt csak az Isten adja.
Kit pedig avval megajándékoz,
Annak bizony nagy drága kéncset hoz.
Azki pedig az más felében tart,
Úgy jár az, mint Poncius császár járt
Kitől megójjon az kegyes Isten,
Ki legyen velünk, mind kívül s mind benn.

.oOo.