1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3053
Rész, Fabula
1 Pre | noha nem kevés haszon jõ a jámbor olvasóknak belõle:
2 Pre | gonoszra magyarázzák. Mert a szájaveszetteknek akármit
3 Pre | ugyan nem kedvelik: mert a szájoknak íze elveszett.
4 Pre | okaért én is úgy járok, mint a szegény ember fiával és
5 Pre | mit tennem. Mert mikoron a szegény vénember hozzávötte
6 Pre | egyetlenegy szamarát, hogy a városba hajtaná eladnyi,
7 Pre | munkálkodó emberek, és megmeveték a szegény vénembert, mondván: „
8 Pre | Lá, mint hajtja elõtte a szamárt! Nem tud az ageb
9 Pre | az ageb reája ülni, avagy a gyermeket reá ültötni, mely
10 Pre | ballaghatik.”~Hallván azt a szegény ember, felültöté
11 Pre | szegény ember, felültöté a gyermeket a szamárra, és
12 Pre | ember, felültöté a gyermeket a szamárra, és õ maga utánaballaga.
13 Pre | ballaghat, mégis nem ült fel a szamárra, hanem a gyermeket
14 Pre | ült fel a szamárra, hanem a gyermeket ültöté fel reája:
15 Pre | gyermeket ültöté fel reája: maga a gyermek könnyebb volna,
16 Pre | hogynem õ maga.”~Hallván ezt a szegény vénember, ismeg
17 Pre | tanácsát, és leszállítá a gyermeket, és õ maga üle
18 Pre | gyermeket, és õ maga üle fel a szamárra. Látván azt az
19 Pre | vénember ez: ím õ maga felült a szamárra, és utána kell
20 Pre | és utána kell gyalogalni a szegény gyermeknek. Lám
21 Pre | fiát, és semmibe nem kímíli a szegény gyermeket.”~A vénember
22 Pre | kímíli a szegény gyermeket.”~A vénember hallván e beszédöket,
23 Pre | megharaguvék, és felvoná a gyermeket, és háta megé
24 Pre | és háta megé ültötte azt a szamárra, és elindula a
25 Pre | a szamárra, és elindula a város felé. Mikoron ezt
26 Pre | kegyetlen vénember ez? Lám a természet dolgát sem érti
27 Pre | érti meg. Mert azért vagyon a szamárnak oly rövid háta,
28 Pre | kedig másodmagával hágott a szegény szamárra. Kár, hogy
29 Pre | és bolond.”~Hallván azt a szegény vénember, mondá: „
30 Pre | semmiképpen nem találhatom a módot, hogy úgy cseleködhessem,
31 Pre | tessék.” És megharagván, mind a négy lábát egybeköté a szamárnak,
32 Pre | mind a négy lábát egybeköté a szamárnak, és egy rudat
33 Pre | rudat nyújta által, és mondá a fiának: „Jer, vigyük el:
34 Pre | És ketten vinni kezdék a rúdon a szamárt.~Látván
35 Pre | ketten vinni kezdék a rúdon a szamárt.~Látván ezt az út
36 Pre | mind fiastól, ím így viszik a szamárt. Ki látott soha
37 Pre | Maga mindketten ülhetnének a szamár hátára, és szépen
38 Pre | és szépen elhordozná õket a szamár, de látod-é, mint
39 Pre | mindketten.”~Hallván azt a szegény vénember, igen megbúsula,
40 Pre | igen megbúsula, és mondá a fiának: „Ördeg gyõzi ezeknek
41 Pre | amaképpen jó. Jer, vessük a vizsla szamárt a vízbe,
42 Pre | vessük a vizsla szamárt a vízbe, hogy megmeneködjünk
43 Pre | megmeneködjünk tõle.” És beveték oda a vízbe, és meghala a szegény
44 Pre | oda a vízbe, és meghala a szegény szamár a vízbe.
45 Pre | meghala a szegény szamár a vízbe. És ekképpen a szegény
46 Pre | szamár a vízbe. És ekképpen a szegény vénember az õ fiacskával
47 Pre | olyan kába leszek, mint a szegény vénember, hogy munkámat
48 Pre | harapásokért és mérges ítíletekért a tûzbe vessem avagy a vízbe
49 Pre | ítíletekért a tûzbe vessem avagy a vízbe hányjam: vaj nem!
50 Pre | belõle: miérthogy nemcsak a puszta fabulákat szörzettem
51 Fabul | A BÖLCS EZOPUSNAK~FABULÁI
52 Fabul, 1 | ELSÕ FABULA~A kakasról és gyöngyrõl~Egy
53 Fabul, 1 | kakasról és gyöngyrõl~Egy kakas a szeméten vakargatván keres
54 Fabul, 1 | árpaszömet rajta etc.”~ ~ÉRTELME~A bölcs Ezópus e fabulával
55 Fabul, 1 | e fabulával megcsúfolja a tudatlan és goromba népeket,
56 Fabul, 1 | foldozással ételt-italt és a mindennapi életre valót
57 Fabul, 1 | valót találhatnak.~Mint a szebeni szõcs mondja volt,
58 Fabul, 1 | szõcs mondja volt, midõn a szép török lovat dicsírik
59 Fabul, 2 | MÁSODIK FABULA~A farkasról és a bárányról~
60 Fabul, 2 | MÁSODIK FABULA~A farkasról és a bárányról~Egy farkas, igen
61 Fabul, 2 | igen szomjú, elméne innya a patakra. Midõn ijutt volna,
62 Fabul, 2 | ijutt volna, alátekénte a patakon nagy messze, és
63 Fabul, 2 | ott egy báránt, hogy innék a patakból. Alásiete ez okaért
64 Fabul, 2 | patakból. Alásiete ez okaért a bárányhoz, és mondá annak: „
65 Fabul, 2 | annak: „Miért zavarod fel a vizet énnékem? Miért nem
66 Fabul, 2 | nem hagysz innom?” Mondá a nyavalyás bárány: „Hogy
67 Fabul, 2 | zavaríthattam volna fel a vizet tenéked, holott ide
68 Fabul, 2 | fel, honnég aláfoly ide a víz.” Mondá a farkas: „Micsoda?
69 Fabul, 2 | aláfoly ide a víz.” Mondá a farkas: „Micsoda? Lám, szömbe
70 Fabul, 2 | Miért szidogatsz?” Mondá a bárány: „Jaj, nem szidlak,
71 Fabul, 2 | szidlak, jó uram.” Mondá a farkas: „Mind te, mind szüleid
72 Fabul, 2 | hónappal ezelõtt.” Mondá a bárány: „E világon sem voltam
73 Fabul, 2 | én akkor.” Mondá tovább a farkas: „Mindenütt csak
74 Fabul, 2 | mindenütt elrágod.” Felelé a bárány: „Hogyhogy rághatom
75 Fabul, 2 | nincsen fogam?” Megbúsulván a farkas, mondá: „Pokol érne
76 Fabul, 2 | sem annak igazságával, a szegény ártatlanokat minden
77 Fabul, 2 | megölhessék. Vagy ötte meg a hájat, avagy nem, de pálcát
78 Fabul, 2 | keresnek neki. Ugyan bûnes a csörc, vagy vétközett a
79 Fabul, 2 | a csörc, vagy vétközett a szegény ember, avagy nem.
80 Fabul, 3 | héjáról~Egy egér futos vala a patak mellett, és eremest
81 Fabul, 3 | eremest általment volna a vízen, de nem lehete. Találván
82 Fabul, 3 | lehete. Találván egy békát a parton, tanácsot kérde tõle,
83 Fabul, 3 | tõle, miképpen általmehetne a vízen. A béka vévén egy
84 Fabul, 3 | miképpen általmehetne a vízen. A béka vévén egy fonalat,
85 Fabul, 3 | fonalat, megkötte az egérnek a lábát az õ lábához, mondván: „
86 Fabul, 3 | õ lábához, mondván: „Ülj a hátamra, és én általviszlek:
87 Fabul, 3 | Midõn hátára ült volna, a béka beszekelék a vízbe,
88 Fabul, 3 | volna, a béka beszekelék a vízbe, és úszni kezde. De
89 Fabul, 3 | és úszni kezde. De midõn a kezepin volna, be kezde
90 Fabul, 3 | volna, be kezde merülni a vízbe, és az egeret utánavonni
91 Fabul, 3 | fenék felé. Eszébe vévén a nyavalyás egér, mi volna
92 Fabul, 3 | nyavalyás egér, mi volna a békának szándékja, kaporcskodni
93 Fabul, 3 | kaporcskodni és tusakodni kezde a béka ellen. Midõn ez okaért
94 Fabul, 3 | ketten ekképpen veszeködnének a víz színén, meglátta egy
95 Fabul, 3 | És íme tehát rajta függ a fonalon a béka is. És leülvén,
96 Fabul, 3 | tehát rajta függ a fonalon a béka is. És leülvén, mind
97 Fabul, 3 | béka is. És leülvén, mind a kettõt megövé.~ ~ÉRTELME~
98 Fabul, 3 | megjelenti Ezópus, mi legyen a hamisságnak és álnakságnak
99 Fabul, 3 | árt vele. Igaz ez okaért a közmondás, hogy valaki a
100 Fabul, 3 | a közmondás, hogy valaki a más ember lovának vermet
101 Fabul, 4 | komondor beidéze egy juhot a bíró elejbe. És a feleletbe
102 Fabul, 4 | juhot a bíró elejbe. És a feleletbe vádolni kezdé
103 Fabul, 4 | feleletbe vádolni kezdé a juhot, mivelhogy egy kenyérrel
104 Fabul, 4 | kenyérrel tartoznék néki. A szegény juh meg tagadá,
105 Fabul, 4 | szömével sem látta volna. A bíró bizonságra bocsátá
106 Fabul, 4 | bíró bizonságra bocsátá ki a pereseket. És midõn a komondor
107 Fabul, 4 | ki a pereseket. És midõn a komondor begyûtötte volna
108 Fabul, 4 | komondor begyûtötte volna a tanúkat, beállatta elõszer
109 Fabul, 4 | elõszer bizonságul egy farkast a törvénybe. Ez vallván, mondá
110 Fabul, 4 | törvénybe. Ez vallván, mondá a bírónak: „Jó bíró uram!
111 Fabul, 4 | állat: én jól tudom, hogy a komondor egy kenyeret kölcsenadott
112 Fabul, 4 | szömemmel láttam.” Másodszor a kányát beállatta: az is
113 Fabul, 4 | beállatta: az is úgy válla, mint a farkas. Harmadszor egy saskeselyét
114 Fabul, 4 | beállata, az kedig megszólítván a juhot, mondá: „Te bûnes
115 Fabul, 4 | adós légy véle.” Ez okaért a bíró kimondá a szentenciát
116 Fabul, 4 | Ez okaért a bíró kimondá a szentenciát a tanúknak hamis
117 Fabul, 4 | bíró kimondá a szentenciát a tanúknak hamis vallások
118 Fabul, 4 | vallások szerént, müvelhogy a juh tartoznék megfüzetni
119 Fabul, 4 | juh tartoznék megfüzetni a kenyeret a komondornak.
120 Fabul, 4 | tartoznék megfüzetni a kenyeret a komondornak. Az ártatlan
121 Fabul, 4 | võn rajta, és adá azt oda a komondornak. Azonközben
122 Fabul, 4 | komondornak. Azonközben elérközék a tél, és a nyavalyás juh
123 Fabul, 4 | Azonközben elérközék a tél, és a nyavalyás juh mezítelen
124 Fabul, 4 | megjelenti, mint nyomorítják a hamis és kegyetlen emberek
125 Fabul, 4 | hamis és kegyetlen emberek a szegényeket, kik ártatlanok
126 Fabul, 4 | bûnesek, és oda kell füzetniök a csörszet. Egy pokolba mind
127 Fabul, 4 | pokolba mind elfér, mind a hamis bíró, mind a hamis
128 Fabul, 4 | mind a hamis bíró, mind a hamis tanúk. Bizon nem használ,
129 Fabul, 5 | úszni egy folyóvízen. Midõn a vízbe tekéntene, láta, hát
130 Fabul, 5 | hát egy szép konc hús vala a vízbe. Maga nem hús vala,
131 Fabul, 5 | Maga nem hús vala, hanem a szájabeli konc húsnak az
132 Fabul, 5 | mikoron az árnyék után kapna a vízbe, kiesék a konc hús
133 Fabul, 5 | után kapna a vízbe, kiesék a konc hús a szájából, és
134 Fabul, 5 | vízbe, kiesék a konc hús a szájából, és a víz alávivé,
135 Fabul, 5 | konc hús a szájából, és a víz alávivé, és ekképpen
136 Fabul, 5 | eb, és bánkódván kiméne a partra.~ ~ÉRTELME~E fabula
137 Fabul, 5 | minémû természetûek legyenek a telhetetlenek. Hogy nem
138 Fabul, 5 | hanem ide s tova kapván, a más ember marháját vadásszák,
139 Fabul, 6 | együtt menének vadászni a harasztosba. És midõn egy
140 Fabul, 6 | minden vadaknak királya.” A másik részét is elvévén,
141 Fabul, 6 | erõsb vagyok nálatoknál. A harmadikat is elveszem,
142 Fabul, 6 | nálatoknál. Ahol vagyon a negyedik rész, de meglátom,
143 Fabul, 6 | Alásüték fejeket az ökör, a kecske és a juh, és eltakarodának.
144 Fabul, 6 | fejeket az ökör, a kecske és a juh, és eltakarodának. És
145 Fabul, 6 | És ekképpen marada mind a négy rész a kegyetlen oroszlánnak.~ ~
146 Fabul, 6 | marada mind a négy rész a kegyetlen oroszlánnak.~ ~
147 Fabul, 6 | kivel társolkodik egybe. A jámbor, szegény és együgyû
148 Fabul, 6 | együgyû ember békét hagyjon a dúsoknak: mert keveset gondolnak
149 Fabul, 6 | ottan löveldözni kezdnek a magokkal etc.~
150 Fabul, 7 | volna, mondá az oroszlán a szamárnak, hogy megosztanája.
151 Fabul, 7 | szamárnak, hogy megosztanája. A szamár három részre kezdé
152 Fabul, 7 | három részre kezdé osztani a szarvast. Látván azt oroszlán,
153 Fabul, 7 | és az fogait megmutatni. A szamár igen meg kezde ijedni
154 Fabul, 7 | reszketni. Mondá az oroszlán a rókának: „Oszd meg a szarvast;
155 Fabul, 7 | oroszlán a rókának: „Oszd meg a szarvast; mert jó látod,
156 Fabul, 7 | hogy semmit nem tud hozzá.” A róka egybeháná mind a három
157 Fabul, 7 | A róka egybeháná mind a három részt, és odaadá az
158 Fabul, 7 | osztást. Hol tanoltad?” Felelé a róka: „A szamárnak ijedsége
159 Fabul, 7 | tanoltad?” Felelé a róka: „A szamárnak ijedsége és félelme
160 Fabul, 7 | társolkodjék senki. Mert a hatalmasság ellen nincsen
161 Fabul, 7 | ellen nincsen orvosság. A magabíró dúsok nem gondolnak
162 Fabul, 7 | igazsággal, sem tisztességgel. Ez a válasz: Úgy akarom, így
163 Fabul, 7 | eszébe veheti magát, és a más ember kárán és veszedelmén
164 Fabul, 8 | NYOLCADIK FABULA~A farkasról és a daruról~Egy
165 Fabul, 8 | NYOLCADIK FABULA~A farkasról és a daruról~Egy farkas lõn nagy
166 Fabul, 8 | darab csont akadott vala a torkába. Nagy sokat ígére,
167 Fabul, 8 | és kiveheted torkomból a darab csontot.” A daru benyúla
168 Fabul, 8 | torkomból a darab csontot.” A daru benyúla a farkasnak
169 Fabul, 8 | csontot.” A daru benyúla a farkasnak torkába az õ hosszú
170 Fabul, 8 | hosszú nyakával, és kivoná a darab csontot belõle. És
171 Fabul, 8 | midõn az ígéretet megkérné a farkastól, felele a farkas,
172 Fabul, 8 | megkérné a farkastól, felele a farkas, és mondá: „Nem tudom,
173 Fabul, 8 | vagy. Mert szájamba vala a nyakad. Nem tudod-é, mely
174 Fabul, 8 | kévánsz?” Ezt meghallván a daru, megpirula és elméne.~ ~
175 Fabul, 8 | aki kárt nem akar vallani, a gonoszságos és álnak embert
176 Fabul, 8 | Az õ természeti az, hogy a jót mindenkor gonosszal
177 Fabul, 9 | dolgodat: én addig kimegyek a házból.” Midõn annak utána
178 Fabul, 9 | utána megkölközett volna, és a kölykök valamennyére felnõttenek
179 Fabul, 9 | volna, eljöve az eb, és kéré a komondort, hogy kiürítené
180 Fabul, 9 | komondort, hogy kiürítené a házat. „Mert magamnak is
181 Fabul, 9 | az eb, és haraggal kezdé a házát visszakérni. A komondor
182 Fabul, 9 | kezdé a házát visszakérni. A komondor is haraggal kezde
183 Fabul, 9 | fogait kezdé reá fenni és a kölyköket reá nódítani.
184 Fabul, 9 | nódítani. Az szegény eb alásüté a fejét, és elkele pironkodni.~ ~
185 Fabul, 9 | ejtse. Nem hiába mondották a régiek: Kötve higgyed komádat,
186 Fabul, 9 | komádat, vajki ártalmas a hízelkedõ beszéd. Pokolmadár
187 Fabul, 10 | mezõi egeret. És köszene a házi egérnek, és behívá
188 Fabul, 10 | békével elbocsátá õtet. Midõn a házi egér dolgát elvégezte
189 Fabul, 10 | elvégezte volna, betérvén a mezõi egérhöz, elhívá azt
190 Fabul, 10 | lakom én mindenkor.” Mondá a mezõi egér: „Bezzeg jól
191 Fabul, 10 | lakásban volnának, eljuta a kolcsár, és zörgéssel meg
192 Fabul, 10 | egerek, elkezdének futni. A házi egér befutamék az õ
193 Fabul, 10 | az õ szokott lyikába, de a mezõi egér, nem tudván semmi
194 Fabul, 10 | alég szaladhata el. Midõn a kolcsár elment volna, és
195 Fabul, 10 | beszegözte volna, eljöve a házi egér, és elõhívá a
196 Fabul, 10 | a házi egér, és elõhívá a mezõi egeret, és mondá: „
197 Fabul, 10 | megijedtél. Légy vígan. Egyél a jó eledelbe.” Felelé az: „
198 Fabul, 10 | az: „Ámbátor tied legyen a jó eledel és nagy uraság.
199 Fabul, 10 | vígan, ha meg nem rettent a mindennapi veszedelem. Én
200 Fabul, 10 | vagyok. Félelem nélkül eszem a keveset, ami énnékem vagyon;
201 Fabul, 10 | félelmes szüved vagyon; ím a háznak minden szurdékában
202 Fabul, 10 | szurdékában egérfogó vagyon. A sok macskának nincsen száma,
203 Fabul, 10 | kerget. Nyughatatlan dolog a te dolgod. Ez okaért elbúcsúzom
204 Fabul, 10 | kazdagságra ne siessen. Mert a nagy kazdagság mellett vagyon
205 Fabul, 10 | matosság, nyughatatlanság. Ha a dúsoktól sokan félnek, bizony
206 Fabul, 10 | sokaktól félniök kell. Nyilván a szegény a kazdag és nyugodalomba
207 Fabul, 10 | kell. Nyilván a szegény a kazdag és nyugodalomba élõ:
208 Fabul, 11 | TIZENEGYEDIK FABULA~A kesselérõl és rókáról~Egy
209 Fabul, 11 | kesselõ elragadá egy rókának a fiait, és felvivé õket az
210 Fabul, 11 | adná azokat. Utánafutamék a róka, és igen könyörge néki,
211 Fabul, 11 | müvelhogy visszaadná néki a fiait. De a kesselõ nem
212 Fabul, 11 | visszaadná néki a fiait. De a kesselõ nem gondola könyörgésével,
213 Fabul, 11 | könyörgésével, hanem megutálá a rókát, mondván: „Mit csácsogsz?
214 Fabul, 11 | tartok tetõled semmit.” A róka bosszonkodni kezde,
215 Fabul, 11 | aszú fát kezde gyûteni és a fa környül rakogatni titkony,
216 Fabul, 11 | rakogatni titkony, amelyen a kesselõnek fészke vala.
217 Fabul, 11 | Annak utána tüzet hoza, és a rakás fát a fa környül meggerjeszté.
218 Fabul, 11 | tüzet hoza, és a rakás fát a fa környül meggerjeszté.
219 Fabul, 11 | környül meggerjeszté. És midõn a füst mind lángostól fel
220 Fabul, 11 | lángostól fel kezdene menni a fának ágai közübe, és a
221 Fabul, 11 | a fának ágai közübe, és a fa tûznek sebessége miatt
222 Fabul, 11 | csattogni kezdene, megijede a kesselõ mind fiastól, és
223 Fabul, 11 | fiastól, és könyörgeni kezde a rókának, mondván: „Kérlek
224 Fabul, 11 | tégedet, ídes barátom, vond el a tüzet, ne gerjesszed: ím
225 Fabul, 11 | fabula arra inti az urakat és a kazdagokat, hogy kevélyek
226 Fabul, 11 | kevélyek ne legyenek, és a szegényeket és együgyûeket
227 Fabul, 11 | meg ne utálják. Mert egyik a másikkal jó. Mert ha az
228 Fabul, 11 | bölcsessége által úgy rendeli a dolgot, hogy a nagy urak,
229 Fabul, 11 | úgy rendeli a dolgot, hogy a nagy urak, dúsok etc. oly
230 Fabul, 11 | nyomorúságban esnek, hogy még a szegény embernek segítsége
231 Fabul, 11 | suam habet iram. Kicsin a hangya: de meg tud azért
232 Fabul, 12 | TIZENKETTEDIK FABULA~A kesselérõl, varjúról és
233 Fabul, 12 | egy kesselõ, és megkapá a csigát, és el kezde vinni.
234 Fabul, 12 | varjú, hozzárepüle, és mondá a kesselõnek: „Bezzeg jó ragadománt
235 Fabul, 12 | tetõled, mert igen kemény a csigának a háza. De tanácsot
236 Fabul, 12 | mert igen kemény a csigának a háza. De tanácsot tudnék
237 Fabul, 12 | könnyen megtörhetnéd.” Mondá a kesselõ: „Adj tanácsot,
238 Fabul, 12 | Adj tanácsot, és megosztom a ragadománt veled.” Mondá
239 Fabul, 12 | ragadománt veled.” Mondá a varjú: „Ihol vagyon egy
240 Fabul, 12 | égbe, és onnég bocsásd alá a csigát, és mikoron a kõszálra
241 Fabul, 12 | alá a csigát, és mikoron a kõszálra esik, ottan eltörik,
242 Fabul, 12 | meg.” Felröpüle ez okaért a kesselõ az égbe, és alábocsátá
243 Fabul, 12 | kesselõ az égbe, és alábocsátá a csigát a kõsziklára, és
244 Fabul, 12 | és alábocsátá a csigát a kõsziklára, és midõn a héja
245 Fabul, 12 | csigát a kõsziklára, és midõn a héja megromlott volna, hozzákapa
246 Fabul, 12 | megromlott volna, hozzákapa a varjú, és felcsapá, méglen
247 Fabul, 12 | varjú, és felcsapá, méglen a kesselõ az égbõl alászálla.~ ~
248 Fabul, 12 | égbõl alászálla.~ ~ÉRTELME~A csigán ezt tanoljad, hogy
249 Fabul, 12 | állandó. Az Isten gyûlöli a kevélyeket, és ellenek áll,
250 Fabul, 12 | megcsalhatja. Ekképpen jára a kankó kéncstartó barát és
251 Fabul, 13 | TIZENHARMADIK FABULA~A hollóról és rókáról~Egy
252 Fabul, 13 | azt egy róka, igen kezdé a sajtot kévánni. És a fa
253 Fabul, 13 | kezdé a sajtot kévánni. És a fa alá méne, és szólni kezde
254 Fabul, 13 | alá méne, és szólni kezde a hollónak, és igen dicsírni,
255 Fabul, 13 | legyen, de nem hallottam.” A holló igen örüle e dicsíretnek,
256 Fabul, 13 | szép szavát megjelentené a rókának, felfuvalá a torkát,
257 Fabul, 13 | megjelentené a rókának, felfuvalá a torkát, és kinyútá a nyakát,
258 Fabul, 13 | felfuvalá a torkát, és kinyútá a nyakát, hogy ugyan öregen
259 Fabul, 13 | öregen szólhatna. És midõn a száját megnyitná, kiesék
260 Fabul, 13 | száját megnyitná, kiesék a sajt a szájából. És ottan
261 Fabul, 13 | megnyitná, kiesék a sajt a szájából. És ottan elragadá
262 Fabul, 13 | szájából. És ottan elragadá a róka a sajtot, és elkezde
263 Fabul, 13 | És ottan elragadá a róka a sajtot, és elkezde menni
264 Fabul, 13 | véle. Ottan elszomorkodék a holló, értvén, hogy a róka
265 Fabul, 13 | elszomorkodék a holló, értvén, hogy a róka a jó sajtért tötte
266 Fabul, 13 | holló, értvén, hogy a róka a jó sajtért tötte volna a
267 Fabul, 13 | a jó sajtért tötte volna a szép dicsíreti orációt.~ ~
268 Fabul, 13 | dücsõséget és dicsíretet. Megnézd a lábodnak kaptáját: ne kévánj
269 Fabul, 13 | lehet, bizony meglátják, ha a sajtot kikaphatják szájadból.
270 Fabul, 14 | oldolát. Másfelõl eljövén a tulok, éles szarvaival megöklelé
271 Fabul, 14 | megöklelé az oroszlánt. Midõn a szamár azt látná, mondá: „
272 Fabul, 14 | egynyíhánnak is meghorcoltam a háta bõrét. De mostan nincs
273 Fabul, 14 | okaért, hogy csak addig tart a tisztesség és a becsület,
274 Fabul, 14 | addig tart a tisztesség és a becsület, méglen a félelem
275 Fabul, 14 | tisztesség és a becsület, méglen a félelem tart. Bezzeg hiába
276 Fabul, 14 | ÉRTELME~E fabula inti a dúsokat és a hatalmasokat
277 Fabul, 14 | fabula inti a dúsokat és a hatalmasokat avagy kegyetleneket,
278 Fabul, 14 | el ne higgyék magokat, és a jó szerencsébe ne bízzanak,
279 Fabul, 14 | ugyan õreájok is érközhetik a nyavalya, mint az egyéb
280 Fabul, 14 | Igaz az Isten, ki mind a kegyetlenséget, mind a döllyeséget
281 Fabul, 14 | mind a kegyetlenséget, mind a döllyeséget megutálja. A
282 Fabul, 14 | a döllyeséget megutálja. A kevélyeknek ellene áll (
283 Fabul, 15 | TIZENÖTÖDIK FABULA~A szamárról és szatinról~Egy
284 Fabul, 15 | és hogy törelgötné annak a hátát; és hogy felszeknék
285 Fabul, 15 | hogy felszeknék mellette a kutya és kelletné magát.
286 Fabul, 15 | Annak felötte, hogy az ura a tánérról enni adna és jóltartaná.
287 Fabul, 15 | És magában gondolkodván a szamár, mondá: „Ha az úr
288 Fabul, 15 | mely igen tisztátalan, csak a kevés szekdécseléséért és
289 Fabul, 15 | és sok dologra vagyok jó; a szatin kedig semmire nem
290 Fabul, 15 | szerezzen, és bûzt tegyen a házba.” Látván azonközbe,
291 Fabul, 15 | hízelködni, és reája szekelvén, a két elsõ lábával meg kezde
292 Fabul, 15 | õtet tapogatni, és azokat a vállaira vetni, és szájával
293 Fabul, 15 | vetni, és szájával az urának a szakállát bekenni és benyálazni,
294 Fabul, 15 | hogy megszabadítanák õtet a szamártól. Eljövének ez
295 Fabul, 15 | hertelen minden szolgái, és a szamárra támadván, megverik
296 Fabul, 15 | elvonák õtet az istállóba, és a jászolhoz kötözék, holott
297 Fabul, 15 | holott csak alég állhat vala a lábán a nagy verésnek miatta.~ ~
298 Fabul, 15 | alég állhat vala a lábán a nagy verésnek miatta.~ ~
299 Fabul, 15 | Azt mondják közbeszéddel: A gebét nem illeti a hintószekér.
300 Fabul, 15 | közbeszéddel: A gebét nem illeti a hintószekér. Tehát minden
301 Fabul, 15 | úgy kezdesz járni, mint a nagy szamár. Mátyás király,
302 Fabul, 15 | azért külembség vagyon a két Mátyás közett. A tiszt
303 Fabul, 15 | vagyon a két Mátyás közett. A tiszt megpróbálja az embert:
304 Fabul, 16 | elaluvék. Melléje gyûlvén a mezõi egerek, ott játsza
305 Fabul, 16 | doznak vala környüle. És a kergetésbe az egyik reája
306 Fabul, 16 | az egér, hamar odasiete a sivalkodásra, hogy meglátnája,
307 Fabul, 16 | reménségbe! Eszembe jut a te jótéted, hogy szabadon
308 Fabul, 16 | ahhoz képest megszömlélem a kötéseket a köteleken, és
309 Fabul, 16 | megszömlélem a kötéseket a köteleken, és megrágom éles
310 Fabul, 16 | megszabadulhatsz.” És megrágá a köteleknek a csomójokat,
311 Fabul, 16 | És megrágá a köteleknek a csomójokat, és ottan megódának
312 Fabul, 16 | hogy ahhoz képest megutálná a szegént és a megnyomorultat.
313 Fabul, 16 | képest megutálná a szegént és a megnyomorultat. Ha valamiben
314 Fabul, 16 | és egyenesen nem találja a dolgot, nem kell az okaért
315 Fabul, 16 | ítéletitõl, és meg ne utáljad a szegény nyavalyást; hanem
316 Fabul, 17 | TIZENHETEDIK FABULA~A fecskérõl és egyéb madarakról~
317 Fabul, 17 | egyéb madarakról~Egy idõben a madarak gyûlést tartának.
318 Fabul, 17 | egymástól, melyik volna a legszükségesb dolog, melyrõl
319 Fabul, 17 | Nagy gõgességgel kezdenek a nagy madarak morálni, és
320 Fabul, 17 | hozzá közülek. Elõrepese a kis madár, a fecske, a többit
321 Fabul, 17 | Elõrepese a kis madár, a fecske, a többit megszólítván,
322 Fabul, 17 | Elõrepese a kis madár, a fecske, a többit megszólítván, mondá: „
323 Fabul, 17 | ugyan alá kell szállanatok a földre. Ez okaért szorgalmatosok
324 Fabul, 17 | tavasszal jelen legyünk, mikoron a pórok mind a kendermagot,
325 Fabul, 17 | legyünk, mikoron a pórok mind a kendermagot, mind a lenmagot
326 Fabul, 17 | mind a kendermagot, mind a lenmagot elvetik, és mind
327 Fabul, 17 | és mind felszedjük azokat a magokat. És így nem nõhet
328 Fabul, 17 | mind e nélkül lehetünk.” A madarak megutálák a szegény
329 Fabul, 17 | lehetünk.” A madarak megutálák a szegény fecske tanácsát,
330 Fabul, 17 | madarak, nem félünk?” Látván a fecske azt, mondá õ magába: „
331 Fabul, 17 | bántnak engemet.” És ekképpen a szegény fecske bátorságos
332 Fabul, 17 | nyugodalmot szörze magának. De a többit mind ez mai napiglan
333 Fabul, 17 | hasznajára lészen. Mert Istené a tanács, és azt õ megjelenti
334 Fabul, 17 | ges kívánsága szerént. Nem a nagy széles és hosszú szakállra
335 Fabul, 17 | szakállra adták azt, mert így a kecskebak is tudna valamit
336 Fabul, 17 | együgyûségben. Azért mondották a régiek, hogy nemcsak az
337 Fabul, 18 | TIZENNYOLCADIK FABULA~A békákról, mint Jupitertõl
338 Fabul, 18 | kévántanak és kértenek~Elõszer a békák minden szorgalmatosság
339 Fabul, 18 | félelem nélkül laknak vala a tavokban, mert senki nem
340 Fabul, 18 | királyt kérnének magoknak a Jupiter Istentõl. Egybegyûlvén
341 Fabul, 18 | Egybegyûlvén ez okaért a békák, erõsen és egyenlõképpen
342 Fabul, 18 | király nélkül nem lehetnének. A Jupiter, látván bolondságokat,
343 Fabul, 18 | minékünk, mert nem akarunk a nélkül lenni.” Elméne Jupiter
344 Fabul, 18 | reves tõkét vete le az égbõl a tóba, hogy a lenne a békáknak
345 Fabul, 18 | le az égbõl a tóba, hogy a lenne a békáknak királya.
346 Fabul, 18 | égbõl a tóba, hogy a lenne a békáknak királya. Midõn
347 Fabul, 18 | békáknak királya. Midõn a tõke az égbõl aláesnék a
348 Fabul, 18 | a tõke az égbõl aláesnék a tóba, nagyon hoppana a vízbe;
349 Fabul, 18 | aláesnék a tóba, nagyon hoppana a vízbe; és a békák igen megijedének
350 Fabul, 18 | nagyon hoppana a vízbe; és a békák igen megijedének a
351 Fabul, 18 | a békák igen megijedének a vízbe, és a fenékre alászállának.
352 Fabul, 18 | megijedének a vízbe, és a fenékre alászállának. Egy
353 Fabul, 18 | Egy kis idõ múlva egyik a békák közül kezdé a fejét
354 Fabul, 18 | egyik a békák közül kezdé a fejét a vízbõl feltolni,
355 Fabul, 18 | békák közül kezdé a fejét a vízbõl feltolni, hogy látná,
356 Fabul, 18 | tõke volna, egybehívá mind a több békákat, hogy eljõnének
357 Fabul, 18 | eljõnének szerencséltötni a királyt. Nagy félelemmel
358 Fabul, 18 | megszerencséltötik vala a királyt. És mikoron eszekbe
359 Fabul, 18 | és királyt külde nékik, a nagy és veres orrú isztrágot.
360 Fabul, 18 | alá-fel kezde morálni, és a békák közül a nagyát és
361 Fabul, 18 | morálni, és a békák közül a nagyát és kevérét kezdé
362 Fabul, 18 | vágni és megenni. Látván azt a békák, bánkódni kezdének,
363 Fabul, 18 | Jupiterhöz kezdenének kiáltani a királnak kegyetlenségért,
364 Fabul, 18 | való kiáltástokra adtam a mostanit, ki eleven és elég
365 Fabul, 18 | válogatni? Azért ugyan ez a tü királytok. Ha engöttek
366 Fabul, 18 | néven vegye Istentõl azt a nyugodalmot, mellyel az
367 Fabul, 18 | kégyót kap. Sokoknak nem jó a jámbor, együgyû és csendes
368 Fabul, 18 | olyant ád helyébe, ki nemcsak a gyapjút elnyíri, hanem a
369 Fabul, 18 | a gyapjút elnyíri, hanem a bõreket is levonssza, és
370 Fabul, 18 | bõreket is levonssza, és a ciberét bor janánt méreti.
371 Fabul, 19 | vagyok, mert megveszett a gyomrom, és nem emészthetek.
372 Fabul, 19 | abban felneveködjenek, hogy a jámborság és a jóság ugyan
373 Fabul, 19 | felneveködjenek, hogy a jámborság és a jóság ugyan természetû változzék
374 Fabul, 19 | ugyan meg is halhatnak. A jó és üdvösséges halál igen
375 Fabul, 19 | pönitenciában élnek, egyenesen a szüntelen való könyörgés
376 Fabul, 20 | HUSZADIK FABULA~A galambokról, héjáról és
377 Fabul, 20 | héjáról és ölyvrõl~Midõn a héja igen kergötné a galombokat,
378 Fabul, 20 | Midõn a héja igen kergötné a galombokat, egybegyûlvén
379 Fabul, 20 | galombokat, egybegyûlvén a galombok, tanácsot tartának,
380 Fabul, 20 | tartának, mit kellene mûvelniök a héja ellen. És azt végezék,
381 Fabul, 20 | ellen. És azt végezék, hogy a héja ellen választanák az
382 Fabul, 20 | igen gyors, és sokkal erõsb a héjánál, ez megoltalmazhat
383 Fabul, 20 | kerese, és vádolni kezdé a szegény galombokat, mint
384 Fabul, 20 | nevet költöttenek volna a héjához. És a büntetésnek
385 Fabul, 20 | költöttenek volna a héjához. És a büntetésnek neve alatt meg
386 Fabul, 20 | neve alatt meg kezdé fogni a galambokat, és egyiket a
387 Fabul, 20 | a galambokat, és egyiket a másik után megenni.~ ~ÉRTELME~
388 Fabul, 20 | ÉRTELME~E fabula inti a nyavalyásokat és a nyomorultakat,
389 Fabul, 20 | inti a nyavalyásokat és a nyomorultakat, hogy nyomorúságokat
390 Fabul, 20 | segedelmet, se oltalmat a gonoszságosoknál; mert afféliek
391 Fabul, 20 | kárt tehessenek. Fõképpen a szegény község tanuljon
392 Fabul, 20 | tanuljon e fabulából, hogy a fejedelmekbe ne válogassanak,
393 Fabul, 20 | sanyarúságban meg akarnák a fejedelemségbelieket megutálni
394 Fabul, 21 | behága egy udvarba, és hogy a ház felé menni kezdene,
395 Fabul, 21 | jó lágy kenyér.” Mondá a komondor: „Nem vészem, hanem
396 Fabul, 21 | hogy szabadon bemehess a házba, és mindent akaratod
397 Fabul, 21 | ezennel ugatni kezdek, és a gazdát minden házi népével
398 Fabul, 21 | fabula azt jelenti meg, a csalárdok minemû természetûek
399 Fabul, 22 | agarat igen megvertek volna a konyhába, kiballaga az árok
400 Fabul, 22 | hátára, hogy elnyújtóznék a verõfénybe, és olonnék az
401 Fabul, 22 | Talála egy igen agg lovat a bojtorják közett, hogy ott
402 Fabul, 22 | nyavalyásul vagyon dolgod.” Mondá a ló: „Gyermekségemtõl fogva
403 Fabul, 22 | részeg korába. Egynyíhánszor a hadba veszett volna, ha
404 Fabul, 22 | utána, hogy megnehezedém, a szekérbe befogata. Ott is
405 Fabul, 22 | kedig, hogy megvénhödtem, és a munkára való erõm elfogyott,
406 Fabul, 22 | erõm elfogyott, kivonta a féket fejembõl, és levonta
407 Fabul, 22 | féket fejembõl, és levonta a hitván patkót lábaimról,
408 Fabul, 22 | lemetélte, és idekergötett a bojtorjába, hogy immár
409 Fabul, 22 | meghaljak, és az ebek s a varjak megegyenek. Jaj,
410 Fabul, 22 | vesszõcskével sújtotta egyszer a hátamat. De mostan, ha beoroszkodom
411 Fabul, 22 | mostan, ha beoroszkodom a házba, ottan kiáltani kezd: »
412 Fabul, 22 | üsd, üsd az agg latrot!« A házi nép kedig mindenütt
413 Fabul, 22 | is keményen bánának velem a konyhába, annyéra, hogy
414 Fabul, 22 | ballaghaték ide ki.” Mondá a ló: „Bezzeg nyavalyásul
415 Fabul, 22 | fabula ezt jelenti, hogy a világ nem tud egyébbel,
416 Fabul, 22 | jársz, mint az agg ló és a szegény agár. Igazat mondottanak
417 Fabul, 22 | agár. Igazat mondottanak a régi jámborok: Jótétel helyébe
418 Fabul, 22 | szolgálnak, kiváltképpen a szegény prédikátorok. Míglen
419 Fabul, 22 | nem szolgálhatnak, ottan a parlagra küldik õket, és
420 Fabul, 22 | nincsen emléközet. Olyanok a tisztbeliek, mint az út
421 Fabul, 22 | szolgálatodért, egyebet nem. A prédikátorok olyanok, mint
422 Fabul, 22 | prédikátorok olyanok, mint a györtyák. Azok égnek és
423 Fabul, 23 | HUSZONHARMADIK FABULA~A nyulakról és békákról~A
424 Fabul, 23 | A nyulakról és békákról~A nyulak egybegyûlvén, nagy
425 Fabul, 23 | egyszersmind megölnék magokat a vízbe. Elkezdenek ez okaért
426 Fabul, 23 | mindnyájan egy nagy tóra futni. A békák a tógáton látván õket
427 Fabul, 23 | nagy tóra futni. A békák a tógáton látván õket odajõni,
428 Fabul, 23 | megijedének tõlek, és egyszersmind a tóba beszekének. Látván
429 Fabul, 23 | kétségbeesvén megölék magokat a vízbe. De mi ne kövessük
430 Fabul, 23 | erdõbe, és amire az Isten és a természet elrendelt, arra
431 Fabul, 23 | bennünk, mint az ebet avagy a lovat, hanem a királyok
432 Fabul, 23 | ebet avagy a lovat, hanem a királyok és nagyuraknak
433 Fabul, 23 | asztalára visznek minket. A több állatokat peterzselyemmel,
434 Fabul, 23 | hallván mindnyájan javallák a tanácsot, és ki-ki mind
435 Fabul, 23 | idõtõl várjon. Nehéz ugyan a békességgel való tûrés.
436 Fabul, 23 | Istennek gondjaviselésének a végét. Mi nem leszen valami
437 Fabul, 24 | HUSZONNEGYEDIK FABULA~A farkasról és a kecskegedelecskérõl~
438 Fabul, 24 | HUSZONNEGYEDIK FABULA~A farkasról és a kecskegedelecskérõl~Mikoron
439 Fabul, 24 | kecskegedelecskérõl~Mikoron a kecske valaminémû ideig
440 Fabul, 24 | feltartotta volna, kénszerítötték a mezõre kimenni. Meghagyá
441 Fabul, 24 | kimenni. Meghagyá ez okaért a gedelecskének, hogy jó bezárná
442 Fabul, 24 | kik szinetlen megkerengik a házat, igen fene vadak,
443 Fabul, 24 | beférkõzhetnek, nyilván a ködmen nélkül lész.” Midõn
444 Fabul, 24 | okaért az anyja elment volna a mezõre, ottan oda juta egy
445 Fabul, 24 | szólani oda be az akolba a gedelecskének, mondván: „
446 Fabul, 24 | Nyisd meg hamar!” Felele a gedelecske: „Kicsoda vagy?”
447 Fabul, 24 | gedelecske: „Kicsoda vagy?” Mondá a farkas: „Nyisd meg hamar;
448 Fabul, 24 | hamar; én vagyok, az anyád.” A gedelecske kinéze egy résecs
449 Fabul, 24 | egy résecskén, és látván a farkast, mondá: „Ide nem
450 Fabul, 24 | látom, hogy tenéked vagyon. A fogad is külemben áll, hogynem
451 Fabul, 24 | csak ott kinn.” Hallván ezt a farkas, fogait csikorgatván
452 Fabul, 24 | ÉRTELME~E fabula inti a szüléket, hogy idején gondját
453 Fabul, 24 | elveszhesse õket. Mint itt a farkas a kecskegedelye után
454 Fabul, 24 | õket. Mint itt a farkas a kecskegedelye után ólálkodik.
455 Fabul, 24 | Annak utána inti e fabula a gyermeköket is, hogy az
456 Fabul, 24 | megfogadják. Idején megtanolják a keresztyéni tudománnak sommáját
457 Fabul, 24 | keresztyéni tudománnak sommáját a katekizmusból, gyakorta
458 Fabul, 24 | imádkozzanak, hogy az Isten fia, a mi urunk Krisztus Jézus
459 Fabul, 24 | az õ szolgái által, azaz a szent angyalok által megõrizze
460 Fabul, 24 | tanácsokat; ne kevessék a hízelkedõknek gonoszra való
461 Fabul, 24 | intéseket; oltalmazzák magokat a gonosz társaságtól, és így
462 Fabul, 24 | vagyon. Minem odaholt meg a tóba.~
463 Fabul, 25 | HUSZONÖTÖDIK FABULA~A szegény emberrõl és a kégyóról~
464 Fabul, 25 | FABULA~A szegény emberrõl és a kégyóról~Egy szegény ember
465 Fabul, 25 | alá menvén, felszedegélé a morzsalékokat, és azokkal
466 Fabul, 25 | táplálja vala magát. Hogy a szegény ember ezt megengedé,
467 Fabul, 25 | megengedé, és nem bántja vala a kégyót, igen jó szerencséje
468 Fabul, 25 | magát, és meg kezdé utálni a kégyót. Sõt megszidogatá
469 Fabul, 25 | kégyót. Sõt megszidogatá a kégyót, és hozzá vága egy
470 Fabul, 25 | egy szekercével, és levágá a kégyó farkának a végét.
471 Fabul, 25 | levágá a kégyó farkának a végét. Nem sok idõ múlva
472 Fabul, 25 | Ottan eszébe vévé, hogy a kégyótól volt volna az õ
473 Fabul, 25 | müvelhogy jól tött volna a kégyóval. Mostan kedig az
474 Fabul, 25 | mivelhogy elvágta volna a kégyónak a farkát. Ez okaért
475 Fabul, 25 | elvágta volna a kégyónak a farkát. Ez okaért bánkódni
476 Fabul, 25 | okaért bánkódni kezde, és a kégyóhoz menvén igen esedezék
477 Fabul, 25 | bocsánatot kére tõle. Felele a kégyó: „Hálaadatlan vagy,
478 Fabul, 25 | Megbocsáthatom vétködet, ha a farkamra nem néznék. De
479 Fabul, 25 | dacoskodni kezd, és mint a szüldisznó a sertõjét felhánni,
480 Fabul, 25 | kezd, és mint a szüldisznó a sertõjét felhánni, és minden
481 Fabul, 25 | tõle, ottan az ördeg rajta, a reszeli annak utána, annyéra,
482 Fabul, 25 | az emberi természet, hogy a jó szerencsében ottan kevély
483 Fabul, 25 | nyilván ismeg orrodhoz méri a subafát. Olyan a mi természetünk.
484 Fabul, 25 | orrodhoz méri a subafát. Olyan a mi természetünk. Szükség
485 Fabul, 25 | természetünk. Szükség ez okaért a szinetlen való könyörgés,
486 Fabul, 25 | követéssel le szokták kötni a megbántottat, de nehezen
487 Fabul, 26 | HUSZONHATODIK FABULA~A rókáról és esztrágról~A
488 Fabul, 26 | A rókáról és esztrágról~A róka vacsorára híva egy
489 Fabul, 26 | egy esztrágot, és elméne a róka, és mind csak azon
490 Fabul, 26 | mellyel fel nem vehete semmit a levesbe a tánérról; és ekképpen
491 Fabul, 26 | vehete semmit a levesbe a tánérról; és ekképpen étlen
492 Fabul, 26 | viszontag vacsorára hívá a rókát, és jeles jó étket
493 Fabul, 26 | edénybe tölté azt, és úgy tevé a róka elejbe; és midõn hosszú
494 Fabul, 26 | étekbõl, kínálá gyakorta a rókát, és az váltig néze
495 Fabul, 26 | belõle. Ekképpen étlen marada a róka. Monda kedig az eszterág: „
496 Fabul, 26 | néven! Mert mostan rajtad a szer. Megcsúfolál minap
497 Fabul, 26 | és igaz, és igen gyûlöli a hamisságot és az álnokságot.
498 Fabul, 26 | álnokságot. Minekokáért õ megejti a ravaszokat és megfogja az
499 Fabul, 26 | álnakságokban. Mint azt mind a régi példák, mind a mostaniak
500 Fabul, 26 | mind a régi példák, mind a mostaniak nyilván megmutatják.
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3053 |