Rész,  Fabula

  1 Fabul,  3 |     álnakságnak jutalma. Mert igaz az Isten, ki mikoron látja, hogy
  2 Fabul,  5 |             nem tudnak megelégödni az Isten adta javaival, hanem ide
  3 Fabul,  10|           megelégedjék avval, amit az Isten az õ jóvoltából adott neki,
  4 Fabul,  12|              ezt tanoljad, hogy ha az Isten jó egészséggel, tisztességgel,
  5 Fabul,  12|              dicsõség nem állandó. Az Isten gyûlöli a kevélyeket, és
  6 Fabul,  13|           Vedd eszedbe magadat! Ha az Isten bölcs: tehát tudta, mint
  7 Fabul,  14|           egyéb emberekre is. Igaz az Isten, ki mind a kegyetlenséget,
  8 Fabul,  15|               se kévánkozzék, mint az Isten az õ szent és bölcs rendelésé­
  9 Fabul,  15|              ne kévánjad te, azért az Isten megismer tégedet: ha tetszesz
 10 Fabul,  17|               valamit benne, hanem az Isten gyönyörködik az együgyûségben.
 11 Fabul,  18|               nyugodalmot, mellyel az Isten õtet megszerette. Nem mindenha
 12 Fabul,  18|               és megelégödni, amit az Isten adott néki, és feljebb akar
 13 Fabul,  18|           hágni és gõgesködni: azt az Isten az õ igaz ítíletibõl meg
 14 Fabul,  18|              csendes fejedelem, de az Isten meg tudja forbotlani. Mert
 15 Fabul,  20|            várjanak Istentõl; mert az Isten bölcs, tudja õ, mint kell
 16 Fabul,  22|              mondják az emberek, hogy Isten legyen: Ha vagyon, tehát
 17 Fabul,  23|           haza az erdõbe, és amire az Isten és a természet elrendelt,
 18 Fabul,  24|        gyakorta imádkozzanak, hogy az Isten fia, a mi urunk Krisztus
 19 Fabul,  24|              lészen dolgok. Mert noha Isten vagyon, azért ugyan ördeg
 20 Fabul,  25|              olyan embert megáldja az Isten, és elõmentet ád néki. De
 21 Fabul,  25|            Deus superbis resistit, az Isten arcul pöki, és az áldomás
 22 Fabul,  25|         helyébe megátkozza. Mihelt az Isten elfordul tõle, ottan az
 23 Fabul,  25|              az embernek lenni, ha az Isten több jókkal szereti õtet.
 24 Fabul,  25|               való könyörgés, hogy az Isten az õ szent lelkének általa
 25 Fabul,  26|             nem használ véle. Mert az Isten tiszta és igaz, és igen
 26 Fabul,  28|     megelégöszel és jól élsz, amit az Isten adott, és müvel a természet
 27 Fabul,  28|            elõ. Meglát és megismer az Isten. Ha õneki tetszik és tenéked
 28 Fabul,  29|            hivataljába avval, amit az Isten munkája után az õ szent
 29 Fabul,  30|               és könyöregjen, hogy az Isten az õ szent lelkének általa
 30 Fabul,  31|            Istenre nézzen, és mint az Isten hivatalját elrendelte, és
 31 Fabul,  31|            abban eljárjon, és amit az Isten parancsolt neki, avval megelégödjék.
 32 Fabul,  32|            Mert e végre teremtötte az Isten az embereket, hogy a keresztyéni
 33 Fabul,  32|          ottan halálos ellenséged. Az Isten is igen gyûlöli efféle hálaadatlanokat.
 34 Fabul,  32|               a domo ingrati. Hogy az Isten szüntelen való büntötéssel
 35 Fabul,  33|              álnakság nélkül. Mert az Isten haszonra teremtötte az embert.
 36 Fabul,  33|              szól az Szentírás: És az Isten megláta mindeneket, kiket
 37 Fabul,  33|              annak az igaz és jóakaró Isten ellene áll. És az õ szent
 38 Fabul,  33|    felebarátodnak veszedelmére; de az Isten elfordítja végezésedet tönnen
 39 Fabul,  33|           Istennek áldomását. És azon Isten, ki arra hítta õtet, rendelte
 40 Fabul,  33|             dolgot, olyant, melyet az Isten nem parancsolt, és el nem
 41 Fabul,  34|               de úgy tetszik, hogy az Isten bosszúmat megállotta terajtad.
 42 Fabul,  34|          semminek véli. Ottan az igaz Isten az õ szent igazságából és
 43 Fabul,  35|              Istennek oltalmát. És az Isten gondot visel reája, és megõrizi,
 44 Fabul,  35|      oltalmazza. Ne keressen az ember Isten kõvül, az õ ura kõvül és
 45 Fabul,  36|               és hatalmas vagy, és az Isten ésszel és okossággal szeretett,
 46 Fabul,  36|            kedvébe nem lész, ottan az Isten talál mást, ki gyorsabb,
 47 Fabul,  36|               senkit ne dúlj! Mert az Isten kitölti rajtad az õ fenyegötését:
 48 Fabul,  36|      ezenképpen cseleködünk mi is: az Isten szömünk láttára megbüntöti
 49 Fabul,  37|               mondá: „Bizony, igaz az Isten! Ugyanazon mértékkel mére­
 50 Fabul,  38|              töttem ítíletöt! Amit az Isten javaimra és mentségömre
 51 Fabul,  38|             szörzését, hanem, mint az Isten elrendelte, úgy járjon el
 52 Fabul,  41| megoltalmazhatja jó lelkiismeretét az Isten elõtt, kinél nagyobb kéncs
 53 Fabul,  42|          embernek szolgáljon, mint az Isten e világon az emberi társoságot
 54 Fabul,  42|               se irigyködjél, mert az Isten az õ szent bölcsessége szerént
 55 Fabul,  42|              Bezzek ez így jár, és az Isten úgy akarta. Mert ezt hagyta
 56 Fabul,  43|             jóval megszerette õtet az Isten. Ezért mondja ama bölcs: „
 57 Fabul,  43|           megelégedjék avval, amit az Isten és a természet adott néki.
 58 Fabul,  43|               a természet adott néki. Isten így akarta az õ rendbeli
 59 Fabul,  43|           szegént meg ne utálja. Mert Isten vagyon, ki igaz ítílõ bíró,
 60 Fabul,  46|            lát, hogy tisztességgel és Isten szerént nem érhet és meg
 61 Fabul,  50|              ország. Mert az volna az Isten képe és helytartója. De
 62 Fabul,  51|       keresünk fejünkre. Mert igaz az Isten, ki magának kévánja a bosszúállást.
 63 Fabul,  53|         megelégödjenek avval, amit az Isten az õ jóvoltából nékik ád,
 64 Fabul,  59|        hátamon ülni, noha lágy; de ha Isten így akarta, ottan ülj veszteg.”~ ~
 65 Fabul,  59|            mint porba lógané. Mert az Isten igaz, õ áll bosszút a szegényekért.
 66 Fabul,  60|          találkozott volna õreája. Az Isten is igen gyûlöli a kevélyeket,
 67 Fabul,  61|               azt cseleködje, amit az Isten néki meghagyott és parancsolt,
 68 Fabul,  61|             hasznáját vészed. Mert az Isten szereti és kedveli azokat,
 69 Fabul,  64|           füzessed gonosszal: mert az Isten a hálaadatlanságot megbüntöti
 70 Fabul,  65|         kegyelmessége nélkül. Mert az Isten gyûlöli az istenteleneket,
 71 Fabul,  65|             bátor kérködjünk. Mint az Isten õ magába mondja: A bölcs
 72 Fabul,  67|            kívánságát véghöz, mert az Isten senkit úgy nem gyûlöl, mint
 73 Fabul,  67|       Istennek természetivel. Mert az Isten Veritas, azaz tettetesség
 74 Fabul,  68|                ha megszánod-bánod, az Isten megbocsátja, és üdvözülsz.
 75 Fabul,  70|          órácska eljõ, melyet az igaz Isten a bosszúállásra és az hamisságnak
 76 Fabul,  70|            használ az emberi hatalom. Isten elveszi akkoron a kegyetlenöktõl
 77 Fabul,  70|            elvesznek. Azért mondja az Isten efféle hatalmas kövélyeknek:
 78 Fabul,  71|       nyomorúság énrajtam. Ó, Jupiter isten! Nem bánnám, ha fegyverrel
 79 Fabul,  71|           fára, és mondá: „Ó, Jupiter isten! Mely igen szentséges és
 80 Fabul,  71|           annyéval nagyobbat esel. Ha Isten nagyobbra akar vinni: talál
 81 Fabul,  72|         láthatni az õ konyhájánál. Az Isten eleget adott volna néki,
 82 Fabul,  73|    megindíttatván munkálkodjál, és az Isten megáldja munkádat. Ora et
 83 Fabul,  85|                aki átkozódik. Mert az Isten jóakaró az emberekhöz, megáldja
 84 Fabul,  88|              ne hágjon. Mert bölcs az Isten. Miképpen hogy tudta az
 85 Fabul,  89|              megváltoztatni. Amint az Isten az embert teremtötte, és
 86 Fabul,  91|         senkit meg ne utálja. Mert az Isten szabad véle, kinek mint
 87 Fabul,  93|          fabula inti azokat, kiket az Isten meglátogatott külemb-külembféle
 88 Fabul,  93|          szegény együgyûeket. Mert az Isten gyûlöli a kevélyeket. Abból
 89 Fabul,  94|          megoltalmazza magát. Mert az Isten igaz, ki hamar az õ igazságának
 90 Fabul,  94|           igyedet és keresményedet az Isten meg nem áldja, ottan meg­
 91 Fabul,  95|      olyanokat keresnek, amelyeket az Isten nékik nem engödett. Ennek
 92 Fabul,  98|            bosszúállása. Jaj, mond az Isten, annak, aki prédál! Nyilván
 93 Fabul,  98|               okaért a csörcet. De az Isten sem siet, sem késik.~
 94 Fabul,  99|      elélhetünk, szép hölgyem. Bár az Isten magának tartsa a mennyországot,
 95 Fabul,  99|              pokol vagyon, és hogy az Isten megítíli a hamisságot és
 96 Fabul,  99|                vége vagyon, szánja az Isten. Nem látod-é, ki ül itt
 97 Fabul,  99|         rettenetes feredõrõl szólt az Isten fia, mikoron az evangéliomba
 98 Fabul,  99|             énhozzám, és én kegyelmes Isten vagyok, és hamar meghallgatom
 99 Szomak    |               veritis, domini! - Adj’ isten, urak!~beorozkodik - belopakodik~
100 Szomak    |              deus superbis resistit - Isten ellenáll a gõgösöknek~dicatis