Rész, Fabula
1 Pre | én is úgy járok, mint a szegény ember fiával és szamarával
2 Pre | mit tennem. Mert mikoron a szegény vénember hozzávötte volna
3 Pre | emberek, és megmeveték a szegény vénembert, mondván: „Bezzek
4 Pre | ballaghatik.”~Hallván azt a szegény ember, felültöté a gyermeket
5 Pre | hogynem õ maga.”~Hallván ezt a szegény vénember, ismeg megmásolá
6 Pre | utána kell gyalogalni a szegény gyermeknek. Lám ugyan rabbá
7 Pre | és semmibe nem kímíli a szegény gyermeket.”~A vénember hallván
8 Pre | kedig másodmagával hágott a szegény szamárra. Kár, hogy olyan
9 Pre | és bolond.”~Hallván azt a szegény vénember, mondá: „E nagy
10 Pre | mindketten.”~Hallván azt a szegény vénember, igen megbúsula,
11 Pre | oda a vízbe, és meghala a szegény szamár a vízbe. És ekképpen
12 Pre | szamár a vízbe. És ekképpen a szegény vénember az õ fiacskával
13 Pre | olyan kába leszek, mint a szegény vénember, hogy munkámat
14 Fabul, 2 | sem annak igazságával, a szegény ártatlanokat minden ok nélkül
15 Fabul, 2 | csörc, vagy vétközett a szegény ember, avagy nem. Pauper
16 Fabul, 4 | kenyérrel tartoznék néki. A szegény juh meg tagadá, müvelhogy
17 Fabul, 6 | társolkodik egybe. A jámbor, szegény és együgyû ember békét hagyjon
18 Fabul, 9 | kölyköket reá nódítani. Az szegény eb alásüté a fejét, és elkele
19 Fabul, 10| félniök kell. Nyilván a szegény a kazdag és nyugodalomba
20 Fabul, 11| belõle, hogy az együgyû szegény ökör avagy disznó legyen.
21 Fabul, 11| nyomorúságban esnek, hogy még a szegény embernek segítsége nélkül
22 Fabul, 16| Micsoda állat ez? Egy szegény és nyavalyás féreg. Ha ezen
23 Fabul, 16| ítéletitõl, és meg ne utáljad a szegény nyavalyást; hanem légy engedelmes
24 Fabul, 16| hogy õ, noha alávaló és szegény, ugyan nagy és igen szükséges
25 Fabul, 17| A madarak megutálák a szegény fecske tanácsát, mondván: „
26 Fabul, 17| engemet.” És ekképpen a szegény fecske bátorságos nyugodalmot
27 Fabul, 17| mihozzánk képest jarló és szegény, azért ugyan ember és Istennek
28 Fabul, 20| kerese, és vádolni kezdé a szegény galombokat, mint kik nem
29 Fabul, 20| kárt tehessenek. Fõképpen a szegény község tanuljon e fabulából,
30 Fabul, 22| varjak megegyenek. Jaj, szegény fejem!” Felelé az agár: „
31 Fabul, 22| jársz, mint az agg ló és a szegény agár. Igazat mondottanak
32 Fabul, 22| szolgálnak, kiváltképpen a szegény prédikátorok. Míglen ezek
33 Fabul, 25| HUSZONÖTÖDIK FABULA~A szegény emberrõl és a kégyóról~Egy
34 Fabul, 25| emberrõl és a kégyóról~Egy szegény ember házánál lakik vala
35 Fabul, 25| táplálja vala magát. Hogy a szegény ember ezt megengedé, és
36 Fabul, 30| nemcsak hogy egyet elkapnál a szegény bárányokból, hanem húszat
37 Fabul, 30| meg nem maradhat õtõle? Ha szegény madarakat megfoghatja a
38 Fabul, 34| egy megterhelt, fáradott szegény szamárt elöl egy szoros
39 Fabul, 34| szoros úton. És midõn a szegény szamár a terhõnek és fáradtságnak
40 Fabul, 34| szamait. Alázatoson kezde a szegény szamár szólani, és mondá
41 Fabul, 34| kitakarodol az útból.” A szegény szamár nem szóla többet,
42 Fabul, 34| Megutálál ugyan engemet, szegény megnyomorultat, és a sárba
43 Fabul, 34| megállotta terajtad. Noha szegény megnyomorodott terhõhordó
44 Fabul, 39| egybegyûlének, mintha a szegény juhok erõszakot mûvelnének
45 Fabul, 43| ÉRTELME~E fabula egybetartja a szegény együgyû embereket a kazdagokkal.
46 Fabul, 43| embereket a kazdagokkal. A szegény mindéltig csak az õ szegénségét
47 Fabul, 43| nyavalyákban forogjon a kazdag. A szegény senkitõl nem tart, és bátorságban
48 Fabul, 43| megismeri mind a kettõt. A szegény alázatost és együgyût kedveli,
49 Fabul, 45| Ottan elkülde, és elhozatá a szegény majmot, és megövé azt, és
50 Fabul, 45| megövé azt, és nem használa a szegény majomnak, hogy annak elõtte
51 Fabul, 46| érötlenek valának.” Maga a szegény róka eremest ött volna benne,
52 Fabul, 59| kergötte volna, mondá a szegény juh: „Mért nem hagysz békét?
53 Fabul, 59| Gondolnád meg, hogy egy szegény ártatlan juh vagyok. Miért
54 Fabul, 59| s mind az értelem, és a szegény együgyûeket ingyen sem vélik
55 Fabul, 59| tatják, nyomorgatják etc. a szegény ártatlanakat. És ekképpen
56 Fabul, 59| tehát prédából gyüttet, a szegény ártatlan embernek verétéke;
57 Fabul, 59| nincsen. Elmennek ugyan a szegény ártatlanok, és fohászkodnak
58 Fabul, 61| Felelé az eszvér: „Egy szegény oktalan állat vagyok.” Mondá
59 Fabul, 61| Felelé az eszvér: „Egy szegény ló vala az apám.” Mondá
60 Fabul, 61| Felelé az eszvér: „Egy szegény oktalan állat vagyok.” Mondá
61 Fabul, 64| a veréfénben, talála egy szegény pór egy lován reája, és
62 Fabul, 65| a macska a fáról: „Jaj, szegény róka! Mely igen keveset
63 Fabul, 65| nagy sok mesterségek, ó, szegény! Csak az egyetlenegy fára
64 Fabul, 68| nyomoríthassák és elveszhessék a szegény együgyûeket, és ebben az
65 Fabul, 68| kévánságát. Vagy vétközett a szegény ember, avagy nem, de õ mindenkor
66 Fabul, 68| Másodszor e fabula erre inti a szegény együgyûeket, hogy az õ nyomorúságokat
67 Fabul, 69| kegyelmességébõl gondot visel a szegény együgyûekre és ártatlanokra,
68 Fabul, 69| soha nem maradhatnának szegény nyavalyások tõlek. Ekképpen
69 Fabul, 69| keresé a lator farkas a szegény ártatlan szamárnak veszedelmét:
70 Fabul, 70| kezdék a testét. Futni kezde szegény, és meredek alá jöve, ahol
71 Fabul, 70| megfüzetéd a lúd árát.” És a szegény farkas elpironkodék onnég.~ ~
72 Fabul, 73| szomszédja, ki mondhatatlan igen szegény vala, de nem sok esztendeig
73 Fabul, 73| belé; te kedig oly igen szegény valál, hogy csaknem kuldulásra
74 Fabul, 75| és mondá: „Ím, látod, egy szegény kos vagyok.” Mondá a farkas: „
75 Fabul, 75| Mondá a farkas: „Ha egy szegény kos vagy, mire merészletted
76 Fabul, 75| És hozzákapván, ledõté a szegény kost, és megfojtá és megévé.~ ~
77 Fabul, 75| nem vihették, hanem mint a szegény kos, úgy jártának etc.~
78 Fabul, 76| híres-neves vitéz megutálá a szegény perentelt, Dávidot, de azért
79 Fabul, 77| a hátában. Futni kezde a szegény bárán, és a hollót a hátán
80 Fabul, 78| helyen vagy.” És ott hagyá a szegény bakot a kútba.~ ~ÉRTELME~
81 Fabul, 84| arra, ha kicsin, együgyû, szegény etc., akivel jól tész. Mert
82 Fabul, 93| magokat, és meg ne utálják a szegény együgyûeket. Mert az Isten
83 Fabul, 98| kegyetlenségbõl megrontják a szegény alatta valókat, és mindenütt
84 Fabul, 99| kegyetlenül nyomorgatja vala a szegény jobbágyokat, mind törvéntelen
85 Fabul, 99| megnyomorodtanak vala a szegény jobbágyok az õ kegyetlensége
86 Fabul, 99| lovon kimenvén, meglátá a szegény jobbágyokat, hogy magoknak
87 Fabul, 99| ottan hozzájok kezde a szegény jobbágyokhoz, és igen kegyet
88 Fabul, 99| talála ellenek. Megfogá a szegény jobbágyoktól a borárolást.
89 Fabul, 99| borsöprébõl, és azt is a szegény jobbágyoknak osztogatá drága
90 Fabul, 99| nékem az ökrét; megbúsult szegény, búsultából mûveli.” Továbbmenvén,
91 Fabul, 99| hanem búsultából mûveli szegény.” Mikoron a faluba továbbmentenek
92 Fabul, 99| nemesembernek: „Hallod-é, mit mond a szegény asszony?” Felelé a nemesember: „
93 Fabul, 99| Azt gondolám, hogy csak a szegény prédikátorok gondolták volna
94 Szomak | pauper ubique iacet - A szegény ember mindenütt tehetetlen~
|