Rész, Fabula
1 Fabul, 7 | mikor ember eszébe veheti magát, és a más ember kárán és
2 Fabul, 9 | tegyen jól más emberrel, hogy magát kárba ne ejtse. Nem hiába
3 Fabul, 12| mondja. Ha valaki elhiszi magát, és nagynak véli magát,
4 Fabul, 12| elhiszi magát, és nagynak véli magát, ottan nagyobb és hatalmasb
5 Fabul, 12| hivataljába eljárjon, és magát ajánlja az õ szentséges
6 Fabul, 13| e dicsíretnek, és elhivé magát; és hogy szép szavát megjelentené
7 Fabul, 15| mellette a kutya és kelletné magát. Annak felötte, hogy az
8 Fabul, 16| ÉRTELME~Senki el ne higgye magát az õ uraságában, nagy tekintötiben
9 Fabul, 17| jelenti, hogy senki ne ítílje magát igen bölcsnek lenni, és
10 Fabul, 18| Aki veszni akar, elhiggye magát. Aki nem tud avval tûrni
11 Fabul, 25| és azokkal táplálja vala magát. Hogy a szegény ember ezt
12 Fabul, 25| megkazdagult volna, elhivé magát, és meg kezdé utálni a kégyót.
13 Fabul, 25| ád néki. De ha el kezdi magát hinni, és mind Istent, mind
14 Fabul, 25| lelkében (ha eszébe nem vészi magát) elveszti. Tovább ezt is
15 Fabul, 25| kevély leszen, és elhiszi magát. Maga annál jámbornak kellene
16 Fabul, 28| magára ragasztá, és azokkal magát megékösíté. És midõn szépen
17 Fabul, 28| szépen felcifrálta volna magát, megutálván és elhagyván
18 Fabul, 28| tollokból ékösítötte volna magát, mindnyájan reája rohan
19 Fabul, 29| pirongatni kezdé azt, és magát hányván, mondá: „Micsoda
20 Fabul, 29| ajándékába gyönyörgteti magát, noha gonddal és munkával
21 Fabul, 30| kezde a róka, és erõsen magát megmenteni. És a róka szömébe
22 Fabul, 30| minden ember eszébe vegye magát, és kebelébe nézvén megismerje
23 Fabul, 30| okaért minden ember megalázza magát, ismervén természetinek
24 Fabul, 31| lábait, és fel kezdé fúni magát, és naggyá mutatni. Monda
25 Fabul, 31| nagyobban fel kezdé fúni magát, és ráncos bõrét nyújtani,
26 Fabul, 33| és orvosdoktornak mutatá magát lenni nagy nyájassággal.
27 Fabul, 34| hogy senki el ne higgye magát, és õhozzá képest senkit
28 Fabul, 34| Szinte ekképpen, aki elhiszi magát az Istennek kegyelmessége
29 Fabul, 34| Ki-ki mind eszébe vegye magát ez okaért.~
30 Fabul, 35| lelkes állatokhoz kezdé magát adni, és azoknak hízelködvén
31 Fabul, 35| hízelködvén hozzájok adá magát, mint azokhoz, kik immár
32 Fabul, 38| kezdé azokat dicsírni, és magát azokért elhinni. De midõn
33 Fabul, 39| álnakságtól megoltalmazza magát. És az õ emberi társaságába
34 Fabul, 44| ökrökhöz, és hánni-vetni kezdé magát az ökrök elõtt, és kérködni
35 Fabul, 44| hogy senki el ne higgye magát a jó szerencsébe, és az
36 Fabul, 45| oroszlány királlyá tévé magát, hogy a több négylábú lelkes
37 Fabul, 45| vérontástól megoltalmazná magát, meg sem sértené a lelkes
38 Fabul, 45| ravaszságból beteggé téve magát. És midõn a doktorok és
39 Fabul, 45| elõmehet, és felverheti magát, ottan nem ember, hanem
40 Fabul, 45| de mihelt meggondolja magát, ottan okot keres veszedelmedre.
41 Fabul, 45| viselni, hogy el ne higgye magát. Azért mondja Dávid: „Vajki
42 Fabul, 46| embert, hogy eszébe vegye magát, és eszesen cseleködjék,
43 Fabul, 49| tanácsával egy egész község magát megoltalmazhatja a veszedelemtõl,
44 Fabul, 50| a fejedelmek mellé veti magát minden varga folt, és ott
45 Fabul, 52| hánni és dicsírni kezdé magát. És monda az oroszlánnak: „
46 Fabul, 54| Egy idés oroszlán eluná magát, és bemenvén a barlangba
47 Fabul, 54| a barlangba beteggé tévé magát, hogy ez okkal ne kelletének
48 Fabul, 55| ködment. Talám mind elhudozta magát, oly igen félt. Ó, szégyen
49 Fabul, 57| tevérõl~Egy balha eluná magát egy helyen, és mondá: „Rossz
50 Fabul, 59| forgatta és teregötte volna magát, vágni kezdé az orrával
51 Fabul, 61| senki mesterré ne tegye magát, minekelõtte ki nem szolgálta
52 Fabul, 62| disznócsordában. És az eluná magát köztek. Mert azt gondolá,
53 Fabul, 62| megharagudtnak tetteti vala magát. És tajtékot túra, és alá-fel
54 Fabul, 62| megharagudtnak tetteti vala magát, tajtékot túr vala, és kétfelé
55 Fabul, 62| tisztességkévánásból ne adja magát az idegenekhöz, mert nyilván
56 Fabul, 65| kevélységtõl megoltalmazza magát. És noha az Úristen õtet
57 Fabul, 65| de azért el ne higgye magát, és kérködségbe ne essék,
58 Fabul, 66| volna, és ott téregetné magát, és a disznó nagy csendesen
59 Fabul, 68| hírnevet, sem az Istent õ magát, hanem csak az õ gonosz
60 Fabul, 69| ugyan szabad akaratból hatta magát megenni a farkassal. Jere
61 Fabul, 69| gúzsba, és igen hátrarándítja magát, de nem bírhat a szamárral.
62 Fabul, 71| oly cseleködetökbe avatja magát, melyek sem hivataljának
63 Fabul, 72| senki oly dologban ne avassa magát, amelyet nem tanolt, nem
64 Fabul, 74| hanem oly dologban avatja magát, mely ereje felött vagyon.
65 Fabul, 80| szederibokorra, hogy azon felvonná magát, és a sevényen általszökelhetnék.
66 Fabul, 82| férkezhetnék, felfüggeszté magát a házba az utolsó két lábával
67 Fabul, 82| a falon, és úgy tetteté magát, mintha megholt volna, és
68 Fabul, 82| A bolond ember nem tudja magát eszébe venni, akármint megcsalják
69 Fabul, 85| néven vévé ezeket, és ajánlá magát a méhnek. És a méh könyörgeni
70 Fabul, 86| férfiú mellé, és hozzá kezdé magát törleni, és nagy szeretetet
71 Fabul, 87| mihelt sírnak, ottan megója magát a férfiú; mert akkoron keres
72 Fabul, 89| kitör belõle és kimutatja magát a kövélység, mely igen szidalmas.
73 Fabul, 89| köbelébe nézzen, és megismerje magát, ha afféle vétökben részes,
74 Fabul, 90| a földre, és holttá tevé magát. Mikoron a medve odaérközett
75 Fabul, 94| kévánságától megoltalmazza magát. Mert az Isten igaz, ki
76 Fabul, 99| ökrét, miérthogy nem hagyja magát befogni az járomba, mondván: „
77 Szomak | nyomban, azonnal~elhiszi magát - elbízza magát~eme disznó -
78 Szomak | elhiszi magát - elbízza magát~eme disznó - emse, koca,
79 Szomak | felceppekézék - összeszedte magát~FINCOL - szól~FlSTULA DULCE
|