1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3053
Rész, Fabula
501 Fabul, 26 | megmutatják. Elég ravasz vala a Gritti, elég álnok a fráter
502 Fabul, 26 | vala a Gritti, elég álnok a fráter György: de mit használtanak
503 Fabul, 26 | mesteredet. Az agg ravasznak is a csávában megtalálják a
504 Fabul, 26 | a csávában megtalálják a bõrét. Azért együgyûképpen
505 Fabul, 27 | HUSZONHETEDIK FABULA~A farkasról és a képrõl~Egy
506 Fabul, 27 | HUSZONHETEDIK FABULA~A farkasról és a képrõl~Egy farkas morálván
507 Fabul, 27 | képrõl~Egy farkas morálván a mezõn, igen szép képet talála
508 Fabul, 27 | hús és két szöme. Mert ha a kapuciomát meglátod, tehát
509 Fabul, 27 | Igen mondja tollas bátyám a nagy gallér mellett: Nemes
510 Fabul, 27 | Nemes ember vagyok én! De ha a feredõben mezítelen ül a
511 Fabul, 27 | a feredõben mezítelen ül a több emberek között: tehát
512 Fabul, 27 | több emberek között: tehát a varga Pál több bölcsességet
513 Fabul, 27 | cifrálásba áll ez okaért a nemesség. Szinte ezenképpen
514 Fabul, 27 | Szinte ezenképpen vagyon a szép felcifrázott asszonyi
515 Fabul, 27 | szöme. Mire való efféle? A kölesbe jó volna vásznak
516 Fabul, 28 | HUSZONNYOLCADIK FABULA~A hollóról és a pávákról~Egy
517 Fabul, 28 | HUSZONNYOLCADIK FABULA~A hollóról és a pávákról~Egy holló kevélségben
518 Fabul, 28 | és elhagyván nemzetségét, a pávák közübe méne. És midõn
519 Fabul, 28 | kezdé gugolni. Eszekbe vévén a pávák, hogy ez holló volna,
520 Fabul, 28 | ballagni. De látván õtet a többi hollók, megutálák
521 Fabul, 28 | megelégedjék az Istentõl és a természettõl vött ajándékokkal.
522 Fabul, 28 | az Isten adott, és müvel a természet megékösített.
523 Fabul, 28 | se erõszakkal. És hadd el a kevélységet. Csendességben
524 Fabul, 28 | alázatosságban maradj a te hivatalodban. Ne told
525 Fabul, 29 | HUSZONKILENCEDIK FABULA~A légyrõl és a hangyáról~A
526 Fabul, 29 | HUSZONKILENCEDIK FABULA~A légyrõl és a hangyáról~A légy elöltalálá
527 Fabul, 29 | A légyrõl és a hangyáról~A légy elöltalálá a hangyát,
528 Fabul, 29 | hangyáról~A légy elöltalálá a hangyát, és pirongatni kezdé
529 Fabul, 29 | rút marha vagy te? Rövid a lábod, de azért ugyan gyalog
530 Fabul, 29 | ugyan gyalog kell járnod és a sárban mászkálnod. Elfáradván
531 Fabul, 29 | sárban mászkálnod. Elfáradván a nagy sok munkálkodásból,
532 Fabul, 29 | ahova kévánságom vagyon. A királyok és nagy uraknak
533 Fabul, 29 | élek: ugyan együtt eszem a királlyal az ezüst és aranyas
534 Fabul, 29 | iszom az aranyas pohárból. A nemes és szép asszonyállatoknak
535 Fabul, 29 | nem vagy énhozzám hasonló. A te nemzetséged semmi az
536 Fabul, 29 | nemzetségemhöz képest.”~Felele a hangya, és mondá a légynek: „
537 Fabul, 29 | Felele a hangya, és mondá a légynek: „Vaj rút undok
538 Fabul, 29 | tégedet? Kicsoda gyönyörködik a te jelen való létedben?
539 Fabul, 29 | Hogyhogy fogad be tégedet a király az õ házába? És a
540 Fabul, 29 | a király az õ házába? És a szép asszonyi állatok mint
541 Fabul, 29 | és megölhessen. Arra való a sok legyezõ, a sok lófark
542 Fabul, 29 | Arra való a sok legyezõ, a sok lófark etc. Ha a tél
543 Fabul, 29 | legyezõ, a sok lófark etc. Ha a tél elérközik, ottan hideggel
544 Fabul, 29 | veti gyönyörûségét. Midõn a tél, azaz a késértötnek
545 Fabul, 29 | gyönyörûségét. Midõn a tél, azaz a késértötnek és a megpróbálásnak
546 Fabul, 29 | tél, azaz a késértötnek és a megpróbálásnak napja eljõ,
547 Fabul, 29 | ártatlansággal és alázatossággal jó a búcsú etc.~
548 Fabul, 30 | HARMINCADIK FABULA~A farkasról és rókáról~A farkas
549 Fabul, 30 | FABULA~A farkasról és rókáról~A farkas beidézé a rókát a
550 Fabul, 30 | rókáról~A farkas beidézé a rókát a majom bíró elejbe,
551 Fabul, 30 | A farkas beidézé a rókát a majom bíró elejbe, és erõsen
552 Fabul, 30 | meglopta volna. Tagadni kezde a róka, és erõsen magát megmenteni.
553 Fabul, 30 | erõsen magát megmenteni. És a róka szömébe kezdé vetni
554 Fabul, 30 | róka szömébe kezdé vetni a farkasnak: „Te (úgymond)
555 Fabul, 30 | telhetetlenségödbõl elmégy, és a jámboroknak nyájába beszáguldasz,
556 Fabul, 30 | nemcsak hogy egyet elkapnál a szegény bárányokból, hanem
557 Fabul, 30 | bennek. Éten-étszaka kerenged a disznóólakat. És ha semmi
558 Fabul, 30 | békességgel, hanem megszardod a jámboroknak ajtaját. Hogy
559 Fabul, 30 | ajtaját. Hogy vádalhatod tehát a szegén rókát, ki soha semmi
560 Fabul, 30 | bûn, jó bíró uram.” Mondá a majom bíró: „No mit felelsz,
561 Fabul, 30 | felelsz, fráter farkas?” Mondá a farkas: „Hallom a feleletet.
562 Fabul, 30 | Mondá a farkas: „Hallom a feleletet. De jól és igazán
563 Fabul, 30 | De jól és igazán nevezték a jámbort ravasznak. Mert
564 Fabul, 30 | szegény madarakat megfoghatja a fészekben, ottan mellyeszteni
565 Fabul, 30 | megmeneködnek, ottan kiszopja a monyjokat. Sem majorokban,
566 Fabul, 30 | És nemigen sok idõ, hogy a gazda a tyúkólba kapta volt.
567 Fabul, 30 | nemigen sok idõ, hogy a gazda a tyúkólba kapta volt. Ageb,
568 Fabul, 30 | tetszik, hogy ott hagytad a legyezõt. Ihol lássa meg
569 Fabul, 30 | elvitte marhámat.” Mondá a majom bíró: „Eb öccse, bátyja!
570 Fabul, 30 | valamivel tartoznék tenéked a róka. És te róka, tiszta
571 Fabul, 30 | te róka, tiszta és sima a bõred, de pokol a természeted,
572 Fabul, 30 | és sima a bõred, de pokol a természeted, és széles a
573 Fabul, 30 | a természeted, és széles a te lelkiismereted. Menjetek
574 Fabul, 30 | tésztából költünk. Benne a természetben az ördögnek
575 Fabul, 30 | ördögnek behintett mérge. A mellyedben, ama kis szelencében
576 Fabul, 30 | meggerjed. És olyan leszen a gyümölcse, mint a farkasnak
577 Fabul, 30 | leszen a gyümölcse, mint a farkasnak és ravasznak természetiben
578 Fabul, 30 | az õ igéjében megújítsa a természetet, és a régi ártatlanságra
579 Fabul, 30 | megújítsa a természetet, és a régi ártatlanságra hozza.
580 Fabul, 31 | HARMINCEGYEDIK FABULA~A békáról és ökerrõl~Egy igen
581 Fabul, 31 | és kevér öker morál vala a szép zöld pázsiton. Ezt
582 Fabul, 31 | zöld pázsiton. Ezt látván a béka, magában kezde mondani: „
583 Fabul, 31 | temérdek, mert ráncos és rettes a bõrem. Ha ez okaért megtartom
584 Fabul, 31 | mint az öker?” Felelének a fiai: „Kezel sem.” Ismeg
585 Fabul, 31 | Tehát minden erõt reá vette a béka, és midõn igen igyeköznék
586 Fabul, 31 | felfuvalkodni, meg kezde a bõre harsogni és szakadni,
587 Fabul, 31 | szakadni, és ottan kiomla a béli, és meghala.~ ~ÉRTELME~
588 Fabul, 31 | szinte úgy kezd járni, mint a felfuvalkodott béka. Szent
589 Fabul, 32 | FABULA~Az oroszlánról és a pásztorról~Egy oroszlány
590 Fabul, 32 | midõn éhségében igen sietne a vadak után, egy igen éles
591 Fabul, 32 | tevisbe hága. Dagadni kezde a lába és megmérgödni, annyéra,
592 Fabul, 32 | hogy ingyen sem hághatna a lábára. És midõn kénlódásba
593 Fabul, 32 | pásztorhoz. Midõn ez okaért a pásztorhoz közelgetne,
594 Fabul, 32 | hoz közelgetne, megijede a pásztor tõle, és vévén egy
595 Fabul, 32 | gondola az ajándékkal, hanem a tevises lábát mutogatá a
596 Fabul, 32 | a tevises lábát mutogatá a pásztornak, kívánván segítséget
597 Fabul, 32 | és orvoslást tõle. Látván a pásztor az oroszlán lábába
598 Fabul, 32 | pásztor az oroszlán lábába a daganást, ottan eszébe vévé,
599 Fabul, 32 | egy árat, megnyitá avval a sebet, és mikoron kifolyna
600 Fabul, 32 | ottan kijöve avval egyetembe a tevis is. És midõn a sebet
601 Fabul, 32 | egyetembe a tevis is. És midõn a sebet megtisztította volna,
602 Fabul, 32 | tõrben esék és megfogák azt a vadászok. És bevivék a városba
603 Fabul, 32 | azt a vadászok. És bevivék a városba egy mély és széles
604 Fabul, 32 | széles árokba. Azonközbe a pásztor valami vétekbe esék.
605 Fabul, 32 | fogták volna õtet, behozák a városba. Az ítílötben megszentenciázák,
606 Fabul, 32 | volna, azonhelt megismeré a pásztort, és elejbe menvén
607 Fabul, 32 | pásztort, és elejbe menvén a farkával kezde csóválni,
608 Fabul, 32 | minden vigasságot mutatni. A népre is az árok hátán kezde
609 Fabul, 32 | kedvét megmutatni. Látván ezt a pásztor, ottan eszébe vévé,
610 Fabul, 32 | volna az oroszlán, kinek a lábából kivötte volna a
611 Fabul, 32 | a lábából kivötte volna a teviset. És midõn mindenha
612 Fabul, 32 | ugyan meg akarná õrizni a pásztort, megkérdé õtet
613 Fabul, 32 | pásztort, megkérdé õtet a nép, mi okából mûvelné ezt
614 Fabul, 32 | mûvelné ezt az oroszlán. És a pásztor megbeszélé nékik
615 Fabul, 32 | elmúlt lött dolgot, miképpen a lábából kivötte volna a
616 Fabul, 32 | a lábából kivötte volna a teviset. És a nép könyöregvén
617 Fabul, 32 | kivötte volna a teviset. És a nép könyöregvén a fejedelemnek,
618 Fabul, 32 | teviset. És a nép könyöregvén a fejedelemnek, megengesztelé
619 Fabul, 32 | fejedelemnek, megengesztelé a fejedelmet a pásztorhoz.
620 Fabul, 32 | megengesztelé a fejedelmet a pásztorhoz. És ottan megszabadula.~ ~
621 Fabul, 32 | nyugodalma. Azért mondja a próféta is: Non est pax
622 Fabul, 32 | Isten az embereket, hogy a keresztyéni társaságban
623 Fabul, 32 | keresztyéni társaságban egyik a másiknak szolgáljon, mint
624 Fabul, 32 | másiknak szolgáljon, mint a testben egyik tag szolgál
625 Fabul, 32 | testben egyik tag szolgál a másiknak. E mellett erre
626 Fabul, 32 | Mert igen nagy gonosz vétek a hálaadatlanság. Mely nagy
627 Fabul, 32 | kiváltképpen mostan. És a régi eszes magyarok meglátták
628 Fabul, 32 | Jótétel helyébe mást ne várj. A kölcsenadott fejszének jó,
629 Fabul, 32 | kölcsenadott fejszének jó, ha csak a nyele megfordul. Ugyan is
630 Fabul, 32 | írás: Non discedet malum a domo ingrati. Hogy az Isten
631 Fabul, 32 | büntötéssel megbüntöti mind a hálaadatlant, mind annak
632 Fabul, 33 | oroszlán láta egy lovat a fûbe járni. És ottan gondolkodni
633 Fabul, 33 | lenni nagy nyájassággal. A ló eszébe vévé az oroszlánnak
634 Fabul, 33 | gondolkodni kezde róla, miképpen a ravaszságnak eleit vehetné,
635 Fabul, 33 | Meghorgasztá ez okaért a jobb utolsó lábát az indulásban,
636 Fabul, 33 | Monda az: „Egy tevis ment a lábomba, és igen nagy gyötrelembe
637 Fabul, 33 | nagy fájdalomtól.” És midõn a ló felemelte volna a lábát,
638 Fabul, 33 | midõn a ló felemelte volna a lábát, odajárula az oroszlán,
639 Fabul, 33 | hozzálátna, és megnézögetné a sérelmét. Ottan a ló hertelen
640 Fabul, 33 | megnézögetné a sérelmét. Ottan a ló hertelen hátrarúga, és
641 Fabul, 33 | holt elevenen hátraesék a földre. És nagy hamarsággal
642 Fabul, 33 | nagy hamarsággal elsiete a ló onnég. Mikoron kedig
643 Fabul, 33 | volna, látá, tehát nincs a ló, és tapogatván a fejét,
644 Fabul, 33 | nincs a ló, és tapogatván a fejét, megérzé, hogy véres
645 Fabul, 33 | teremtve. Ezt kedig még a pogán bölcsek is megértötték.
646 Fabul, 33 | bölcsessége által úgy rendeli a dolgot, hogy ahol az álnak
647 Fabul, 33 | önnenmagát elveszti. Mert a próféta mondja: Apprehendit
648 Fabul, 33 | veszedelmedre. Így szóltak a régi magyarok is: Aki a
649 Fabul, 33 | a régi magyarok is: Aki a más ember lovának vermet
650 Fabul, 33 | belé.~Továbbá erre is int a fabula, hogy minden ember
651 Fabul, 34 | HARMINCNEGYEDIK FABULA~A lóról és szamárról~Egy szép
652 Fabul, 34 | egy szoros úton. És midõn a szegény szamár a terhõnek
653 Fabul, 34 | És midõn a szegény szamár a terhõnek és fáradtságnak
654 Fabul, 34 | útból, ottan rúgni kezdé a ló, és a sárba dõté a szamait.
655 Fabul, 34 | ottan rúgni kezdé a ló, és a sárba dõté a szamait. Alázatoson
656 Fabul, 34 | kezdé a ló, és a sárba dõté a szamait. Alázatoson kezde
657 Fabul, 34 | szamait. Alázatoson kezde a szegény szamár szólani,
658 Fabul, 34 | szamár szólani, és mondá a lónak: „Miért mûveled ezt
659 Fabul, 34 | állatja vagyok.” Felelé a szép és kevér ló: „Öremest
660 Fabul, 34 | elõtt kitakarodol az útból.” A szegény szamár nem szóla
661 Fabul, 34 | sok üdõ múlva megrészegüle a lónak az ura, és a szép
662 Fabul, 34 | megrészegüle a lónak az ura, és a szép lóra felülvén jargalni
663 Fabul, 34 | általszektetvén egy árkon, megüté a ló az inát, és elsántula
664 Fabul, 34 | Kevés idõ múlva eluná az ura a lónak sántaságát, és kiadá
665 Fabul, 34 | sántaságát, és kiadá azt a majorba, hogy befognák,
666 Fabul, 34 | hámot vontatnának vele. A major száraz szalmával kezdé
667 Fabul, 34 | szalmával kezdé azt hizlalni, és a villával gyakorta vakarni,
668 Fabul, 34 | igen elhízék, hogy csak a bõre és a csontja lõn. Mikoron
669 Fabul, 34 | elhízék, hogy csak a bõre és a csontja lõn. Mikoron ez
670 Fabul, 34 | csontja lõn. Mikoron ez okaért a major befogta volna némelkor,
671 Fabul, 34 | alkolmas pálcával, meglátá a szamár azt a zöld pázsitról,
672 Fabul, 34 | pálcával, meglátá a szamár azt a zöld pázsitról, és mondá
673 Fabul, 34 | zöld pázsitról, és mondá a lónak: „Hallod-é, te szép
674 Fabul, 34 | szegény megnyomorultat, és a sárba dõtél, de úgy tetszik,
675 Fabul, 34 | így megvakarnak, bizony a tímároknak hámosába behajtják
676 Fabul, 34 | behajtják bõredet, és farkad a szitacsinálóknak jut!”~ÉRTELME~
677 Fabul, 34 | ember meggondolja, hogy a szerencse megváltozandó,
678 Fabul, 34 | gyakorta megváltozik. Azért a régiek, midõn a szerencsét
679 Fabul, 34 | megváltozik. Azért a régiek, midõn a szerencsét meg akarták írni,
680 Fabul, 34 | írták meg: Hogy forog, mint a kerék a szekéren. És aki
681 Fabul, 34 | Hogy forog, mint a kerék a szekéren. És aki mostan
682 Fabul, 34 | körek glóbison. Minthogy a szûzen senki erõszakot nem
683 Fabul, 34 | erõszakot nem mûvelt, azonképpen a szerencsének sem parancsolhat,
684 Fabul, 34 | semmit rajta. Gömbeleg pedig a tõke, akin áll, igen hamar
685 Fabul, 34 | jelentötték, hogy ne bízzék senki a szerencsének állhatatosságába,
686 Fabul, 34 | szerencsénk; mert pogán szó a szerencse. Hanem Istenünk
687 Fabul, 34 | mindenek. Semmi nem lészen a szerencsébõl és történetbõl.
688 Fabul, 34 | bõl és történetbõl. Mert a mi Istenünk bölcs és mindenható,
689 Fabul, 34 | elrendelõ. Ez, mikor látja, hogy a kevély ember elhagyá a célt,
690 Fabul, 34 | hogy a kevély ember elhagyá a célt, és felebarátját megutálja,
691 Fabul, 34 | és ítéletibõl megbüntöti a kevélt, és kegyelmességét
692 Fabul, 34 | megfosztja: ottan úgy jár, mint a szép és kevér ló. Mert kinek
693 Fabul, 34 | mihelt nem jól él véle, ottan a privilégiomát elveszti.
694 Fabul, 34 | szégyenbe ejti, mint itt a nagy délceg lovat. Ki-ki
695 Fabul, 35 | HARMINCÖTÖDIK FABULA~A négylábú lelkes állatokról
696 Fabul, 35 | állatokról és madarakról és a puppeneverrõl~Nagy háborúság
697 Fabul, 35 | puppeneverrõl~Nagy háborúság támada a lelkes állatok közett, a
698 Fabul, 35 | a lelkes állatok közett, a négylábúak és a madarak
699 Fabul, 35 | közett, a négylábúak és a madarak közett. És erõsen
700 Fabul, 35 | megütköztenek volna, meglátá a puppenever, hogy a négylábú
701 Fabul, 35 | meglátá a puppenever, hogy a négylábú lelkes állatok
702 Fabul, 35 | lelkes állatok megnyernék a viadalt. Minek okaért elméne,
703 Fabul, 35 | Minek okaért elméne, és a négylábú lelkes állatokhoz
704 Fabul, 35 | kik immár megnyerték volna a dolgot. Íme tehát hertelen
705 Fabul, 35 | tehát hertelen elérközék a kösselyõ. És ez erõs szárnyait
706 Fabul, 35 | rázogatni, és biztatni kezdé a madarakat. És sereget rendelvén,
707 Fabul, 35 | kezdé körmeivel szaggatni a négylábú lelkes állatoknak
708 Fabul, 35 | annyéra, hogy hátat adnának a négylábú lelkes állatok,
709 Fabul, 35 | négylábú lelkes állatok, és a madarak tisztességes gyõzedelmet
710 Fabul, 35 | ez okaért megszûnt volna a had, a madarak megidézék
711 Fabul, 35 | okaért megszûnt volna a had, a madarak megidézék a puppenevert,
712 Fabul, 35 | had, a madarak megidézék a puppenevert, hogy okát adná,
713 Fabul, 35 | kegyelmet, oltalmat etc. Mert a vége megmutatja, hogy nem
714 Fabul, 35 | megmutatja, hogy nem jó, mint itt a puppenevernek dolgában tetszik.~
715 Fabul, 36 | HARMINCHATODIK FABULA~A philomenérõl és az ölvrõl~
716 Fabul, 36 | benne. Eljöve az anyjok, a philomele, és igen szépen
717 Fabul, 36 | ölvnek, hogy ne bántaná a fiait. Mondá az ölv: „Nem
718 Fabul, 36 | szólasz és énekelsz elõttem.” A philomele, rakva bánattal
719 Fabul, 36 | énekölni.” És elõragadván egyet a philomele fiai közül, meg
720 Fabul, 36 | mellyeszteni. Nagy röpeséssel kezdé a philomele könyörgeni, hogy
721 Fabul, 36 | madarász, és lassan felnyúlván a fa megül, nyakába veté az
722 Fabul, 36 | vala, azt viszontag megfogá a madarász, és mind a két
723 Fabul, 36 | megfogá a madarász, és mind a két szárnyát elvágá.~ ~ÉRTELME~
724 Fabul, 36 | Bár ne keress példákat a szent Bibliába: orrod elõtt
725 Fabul, 36 | De bolondok vagyunk, mint a fuak. Midõn a puskás elbúik,
726 Fabul, 36 | vagyunk, mint a fuak. Midõn a puskás elbúik, és egyet
727 Fabul, 36 | bennek, ottan felröpülnek a többi, és egy keveset kerengvén
728 Fabul, 36 | láttára megbüntöti és elveszti a gonoszokat, a kegyetleneket
729 Fabul, 36 | és elveszti a gonoszokat, a kegyetleneket és a kóborlókat.
730 Fabul, 36 | gonoszokat, a kegyetleneket és a kóborlókat. De mégis eljárunk
731 Fabul, 36 | kóborlókat. De mégis eljárunk a megszokott gonoszságba,
732 Fabul, 37 | HARMINCHETEDIK FABULA~A farkasról és rókáról~A farkas
733 Fabul, 37 | FABULA~A farkasról és rókáról~A farkas lakik vala egy hegyoldalba,
734 Fabul, 37 | akarna lakni. Eszébe vévé azt a róka, és utána kezde ballagni,
735 Fabul, 37 | megcsalhatná, hogy része lehetne a jó báránhúsba és az egyéb
736 Fabul, 37 | egyéb kóstjába. Mikoron a barlang elejbe ment volna,
737 Fabul, 37 | ment volna, szépen köszene a farkasnak, és mondá: „Szeretõ
738 Fabul, 37 | egymással. Éjjel sem jöttél a keresködésre a mezõre, ugyan
739 Fabul, 37 | sem jöttél a keresködésre a mezõre, ugyan igen bánkódtam
740 Fabul, 37 | megbetegültél legyen.” Eszébe vévé a farkas a ravaszságot, és
741 Fabul, 37 | legyen.” Eszébe vévé a farkas a ravaszságot, és monda a
742 Fabul, 37 | a ravaszságot, és monda a rókának: „Jól értem ravaszságodat.
743 Fabul, 37 | ravaszságodat. Megérzötted a jó bárányhúsnak az illatját:
744 Fabul, 37 | bárányhúsnak az illatját: a hozott tégedet ide, nem
745 Fabul, 37 | mert ebbe nem észel.” Látá a róka, hogy porba esett reménsége,
746 Fabul, 37 | reménsége, és elméne. Látá kedig a hegyoldalba, hogy egy pásztor
747 Fabul, 37 | mondánék tenéked.” Mondá a pásztor: „Megajándékozlak,
748 Fabul, 37 | csak mondd meg.” Mondá a róka: „Sokszor megláttam,
749 Fabul, 37 | nagy ként teszen rajtad a farkas, mely igen bolygatja
750 Fabul, 37 | igen bolygatja és szaggatja a juhokat, és nincsen nyugodalmod
751 Fabul, 37 | most, és miért megtöltötte a begyüt, nem futhat.” És
752 Fabul, 37 | nem futhat.” És odavivé a pásztort, és megmutatá a
753 Fabul, 37 | a pásztort, és megmutatá a barlangba a farkast néki.
754 Fabul, 37 | és megmutatá a barlangba a farkast néki. A pásztor
755 Fabul, 37 | barlangba a farkast néki. A pásztor megragadá az õ képét,
756 Fabul, 37 | az õ képét, és általüté a farkast. És midõn kivonta
757 Fabul, 37 | midõn kivonta volna, levoná a bõrt róla, és elméne véle.
758 Fabul, 37 | elméne véle. Ekképpen marada a kóst és a sok bárányhús
759 Fabul, 37 | Ekképpen marada a kóst és a sok bárányhús a rókának,
760 Fabul, 37 | kóst és a sok bárányhús a rókának, és jóllakék véle.
761 Fabul, 37 | véle. Azonközbe oda jutának a juhásznak nagy komondori,
762 Fabul, 37 | gazdájokat, és midõn látták volna a sok kóstat, ottan csapni
763 Fabul, 37 | ottan csapni kezdék. Mondá a róka: „Hagyjatok békét néki,
764 Fabul, 37 | Hagyjatok békét néki, mert enyim a kóst.” Mondának a komondorok: „
765 Fabul, 37 | enyim a kóst.” Mondának a komondorok: „E, te bakszar!
766 Fabul, 37 | zúgolódjál! Talám igen viszket a hátad?” És midõn meg nem
767 Fabul, 37 | azt az egyik komondor, és a földhöz üté, és a többi
768 Fabul, 37 | komondor, és a földhöz üté, és a többi rajta, erõsen kezdék
769 Fabul, 37 | többi rajta, erõsen kezdék a bõrét szaggatni, és annyéra
770 Fabul, 37 | és ugyanottan megtalálja a jámbor héss a kárt és veszedelmet,
771 Fabul, 37 | megtalálja a jámbor héss a kárt és veszedelmet, ahol
772 Fabul, 37 | veszedelmet, ahol megkeresi a hasznot és a nagy e világon
773 Fabul, 37 | ahol megkeresi a hasznot és a nagy e világon való gazdag
774 Fabul, 37 | bizodalom mellett szükség a jó lelkiismeret. Ez ha nálad
775 Fabul, 37 | János mondja, így vagyon ez a szabadság minálunk, hogy
776 Fabul, 37 | Úrtól, megadja minékünk, ha a minnen szüvünk meg nem kárhoztat
777 Fabul, 37 | kárhoztat minket. Mert midõn a minnen lelkiismeretünk megvádol
778 Fabul, 37 | szégyen. Azért dorgálják meg a próféták a kegyetleneket:
779 Fabul, 37 | dorgálják meg a próféták a kegyetleneket: Vitézködni
780 Fabul, 37 | társai. Ugyan sív házatokban a lopott és a kóborlott marha.
781 Fabul, 37 | sív házatokban a lopott és a kóborlott marha. Nyilván
782 Fabul, 37 | bosszúállásra indítja ez a kiáltás a felségest. Végy
783 Fabul, 37 | bosszúállásra indítja ez a kiáltás a felségest. Végy a mindennapi,
784 Fabul, 37 | kiáltás a felségest. Végy a mindennapi, szömed elõtt
785 Fabul, 38 | HARMINCNYOLCADIK FABULA~A szarvasról és vadászról~
786 Fabul, 38 | kévánságoson ijutt volna belõle, és a vízbe tekéntvén, szép szarvait
787 Fabul, 38 | legyenek-é?” Mikoron kedig a forrásba nézvén effélieket
788 Fabul, 38 | effélieket mondana, hallá a vadászónak kürtelését és
789 Fabul, 38 | de meg nem foghatták õtet a sük mezõn; miért gyorsan
790 Fabul, 38 | elérközének az agarok, és megfogák a szarvast. Mikoron immáran
791 Fabul, 38 | szarvast. Mikoron immáran a földre ejtötték volna, és
792 Fabul, 38 | kezdenék bõrét, ottan mondá a szarvas: „Jaj, mely igen
793 Fabul, 38 | minden õ tagjaival. Bolondság a mi dolgunk, és igen tévelygünk
794 Fabul, 38 | dolgunk, és igen tévelygünk a mi ítíletünkben. Sok dolgokat
795 Fabul, 38 | ítíleti, mert úgy forgatja a dolgot, hogy azt, amibe
796 Fabul, 38 | elvetett volt. Ez okaért a keresztyén ne mestergösse
797 Fabul, 39 | HARMINCKILENCEDIK FABULA~A farkasról, juhokról és komondorokról~
798 Fabul, 39 | juhokról és komondorokról~A juhok és farkasok erõsen
799 Fabul, 39 | és egyik rész sem engede a másiknak. Sokan valának
800 Fabul, 39 | másiknak. Sokan valának kedig a juhok, kiknek sok segítségök
801 Fabul, 39 | mert mellettek támadának a kosok és a bakok, de kiváltképpen
802 Fabul, 39 | mellettek támadának a kosok és a bakok, de kiváltképpen a
803 Fabul, 39 | a bakok, de kiváltképpen a komondorok. És annyéra lõn
804 Fabul, 39 | komondorok. És annyéra lõn a dolog, hogy minden ember
805 Fabul, 39 | minden ember azt ítílné, hogy a juhoknál lenne a gyõzedelem.
806 Fabul, 39 | ítílné, hogy a juhoknál lenne a gyõzedelem. A farkasok ez
807 Fabul, 39 | juhoknál lenne a gyõzedelem. A farkasok ez okaért elküldenek
808 Fabul, 39 | okaért elküldenek követöket a bárányokhoz, hogy békességet
809 Fabul, 39 | békességet szörzenének. A békösség és frigy lõn köztek,
810 Fabul, 39 | mindenik rész túszul adná a legjobb barátait. Az együgyû
811 Fabul, 39 | ez okaért túszul odaadák a komondorokat, az õ õrizõit.
812 Fabul, 39 | komondorokat, az õ õrizõit. És a farkasok adának a juhoknak
813 Fabul, 39 | õrizõit. És a farkasok adának a juhoknak az õ farkaskölyköket.
814 Fabul, 39 | megkonfirmáltaték és megerõsítteték a frigy közettek. Kevés idõ
815 Fabul, 39 | közettek. Kevés idõ múlva a farkaskölykök sivalkodni
816 Fabul, 39 | ordítani kezdének. Ezt hallván a farkasok, megindulának és
817 Fabul, 39 | egybegyûlének, mintha a szegény juhok erõszakot
818 Fabul, 39 | juhok erõszakot mûvelnének a farkaskölyköken. És a juhokhoz
819 Fabul, 39 | mûvelnének a farkaskölyköken. És a juhokhoz jõvén, erõsen feddõdének
820 Fabul, 39 | õket, hogy megszegték volna a frigyet a farkaskölykö
821 Fabul, 39 | megszegték volna a frigyet a farkaskölyköken. És reájok
822 Fabul, 39 | mellettek támadna, mert õ magok a jó komondorokat kézbe adták
823 Fabul, 39 | férkõzhetik be, ottan kész a kár és a veszedelem. Kiváltképpen,
824 Fabul, 39 | be, ottan kész a kár és a veszedelem. Kiváltképpen,
825 Fabul, 40 | NEGYVENEDIK FABULA~A férfiúról, fejszérõl és
826 Fabul, 40 | hogy nyelet csinálna abból a fejszébe. Tanácsot tártának
827 Fabul, 40 | Tanácsot tártának egymással a fák, és azt végezék, hogy
828 Fabul, 40 | miérthogy sziúsb volna a több fáknál, egy ágat adna
829 Fabul, 40 | ember nyelet csinála belõle a fejszébe. Midõn azt megkészítötte
830 Fabul, 40 | azt megkészítötte volna, a fáknak kezde menni, és egyenként
831 Fabul, 40 | akármely nagyokat is. És mondá a töllyfa a többinek: „Jól
832 Fabul, 40 | nagyokat is. És mondá a töllyfa a többinek: „Jól vagyon! Ugyan
833 Fabul, 40 | úgy kell bolondoknak! Ez a mi bolondságunknak az igaz
834 Fabul, 40 | igaz jutalma. Miért adtunk a fejsze nyelére való fát
835 Fabul, 40 | netalántám õ istentelen, és a tiedbõl arcól támad reád,
836 Fabul, 40 | nyomorúságban ejt. Ezért mondja a bölcs: Ellenségednek soha
837 Fabul, 40 | segíteni? Ím, reá tanít a bölcs: A te forrásodat meg
838 Fabul, 40 | Ím, reá tanít a bölcs: A te forrásodat meg ne rekesszed -
839 Fabul, 40 | folyjon ki folyásokban, de a forrást avagy kútfejet magadnak
840 Fabul, 40 | gyötrölmes szükségben legyetek. A régi eszes magyarok ezt
841 Fabul, 41 | NEGYVENEGYEDIK FABULA~A farkasról és komondorról~
842 Fabul, 41 | farkasról és komondorról~A farkas az erdõben járván,
843 Fabul, 41 | kevér vagy, és oly sima a hátad?” Felele a komondor: „
844 Fabul, 41 | oly sima a hátad?” Felele a komondor: „Onnég vagyon,
845 Fabul, 41 | ottan ugatni kezdek, és a gazda felserken, és elûzi
846 Fabul, 41 | megemléközik hívségemrõl, és a tánérról vet önnem. A házinép
847 Fabul, 41 | és a tánérról vet önnem. A házinép is igen kedvel,
848 Fabul, 41 | aloszom. Onnég oly sima a hátom.” Mondá a farkas: „
849 Fabul, 41 | oly sima a hátom.” Mondá a farkas: „Ah, szeretõ atyámfia,
850 Fabul, 41 | lelte nyakadat? Igen elment a nyakadon a szõr, sõt még
851 Fabul, 41 | Igen elment a nyakadon a szõr, sõt még a bõred is
852 Fabul, 41 | nyakadon a szõr, sõt még a bõred is valami csusszolás
853 Fabul, 41 | ottan mást keresek.” Mondá a farkas: „Bátor magadnak
854 Fabul, 41 | igen kevér, és noha borzas a hátom, noha éhséget szenvedek
855 Fabul, 41 | akarom. Senki nem pepecsel a nyakam környül sem lánccal,
856 Fabul, 41 | örüljen az emberi természet a testi szabadságnak, és mely
857 Fabul, 41 | szabadságnak, és mely igen kedvelje a testi kívánság szerént való
858 Fabul, 41 | hogy megmeneködhessék a kereszttõl, és a szolgálatot
859 Fabul, 41 | hessék a kereszttõl, és a szolgálatot elkörülhesse.
860 Fabul, 41 | efféle testi szabadság és a testnek kévánsági szerént
861 Fabul, 41 | Mert noha szabadon megyen a farkas, de azért mindenkoron
862 Fabul, 41 | nem meneködhetik, és hogy a csávába vagyon az õ bõrének
863 Fabul, 41 | csávába vagyon az õ bõrének a helye. Ezért jobb az embernek,
864 Fabul, 41 | hogynem mint magának lenne, és a testi szabadságban és gyönyörkedésben
865 Fabul, 41 | vagyon, az egyiket tegyék a szegre, a másikkal menjenek
866 Fabul, 41 | egyiket tegyék a szegre, a másikkal menjenek kapálni.
867 Fabul, 41 | még ez elvásik és elkopik a kapálásnak miatta, addig
868 Fabul, 41 | kapálásnak miatta, addig a másik is megemésztetik a
869 Fabul, 41 | a másik is megemésztetik a rozsdától. Ennek okaért
870 Fabul, 42 | NEGYVENKETTEDIK FABULA~A kezekrõl, lábakról és hasról~
871 Fabul, 42 | tagjai egybetanácskozának a has ellen, mondván: „Ím
872 Fabul, 42 | has ellen, mondván: „Ím a gonosz has mit cseleköszik?
873 Fabul, 42 | végezés után veszteg lõnek a tagok, és nem adának enni
874 Fabul, 42 | tagok, és nem adának enni a hasnak. Mikoron a has böjtelni
875 Fabul, 42 | adának enni a hasnak. Mikoron a has böjtelni kezde, ottan
876 Fabul, 42 | kezde zsírt és erõt adni a tagoknak, és mindjárást
877 Fabul, 42 | megerõtlenedni. Ottan mondának a tagok egymásnak: „Gonosz
878 Fabul, 42 | Gonosz tanácsra vitt minket a pokol irigység; ím ezt végezõk,
879 Fabul, 42 | végezõk, hogy ne adnánk enni a hasnak: és nem a hasnak
880 Fabul, 42 | adnánk enni a hasnak: és nem a hasnak töttünk kárt, hanem
881 Fabul, 42 | szolgáljunk és enni adjunk a hasnak.”~ ~ÉRTELME~E fabula
882 Fabul, 42 | énnékem az orromon foly alá a veréték, és feltörik a tenerem
883 Fabul, 42 | alá a veréték, és feltörik a tenerem a nagy munka miatt
884 Fabul, 42 | veréték, és feltörik a tenerem a nagy munka miatt etc. Bezzek
885 Fabul, 43 | NEGYVENHARMADIK FABULA~A majomról és rókáról~A majom
886 Fabul, 43 | FABULA~A majomról és rókáról~A majom az úton menvén elöltalála
887 Fabul, 43 | elöltalála egy rókát. Mondá az a majomnak: „Bezzek hitván
888 Fabul, 43 | ködmened vagyon.” Felelé a majom: „Így vagyon. Elég
889 Fabul, 43 | miatt. De nem tehetek róla. A természetet meg nem másolhatom.”
890 Fabul, 43 | meg nem másolhatom.” Mondá a róka: „Mit ítélsz tehát
891 Fabul, 43 | tehát énfelõlem?” Mondá a majom: „Szép állat vagy,
892 Fabul, 43 | Kérlek, jó atyámfia, adj a felét a farkadnak énnékem,
893 Fabul, 43 | jó atyámfia, adj a felét a farkadnak énnékem, hadd
894 Fabul, 43 | mevetéstõl és csúfolástól.” Mondá a ravasz: „Vaj nem! Mert azt
895 Fabul, 43 | még ennél hosszabb volna a farkam. Okos és bölcs lelkes
896 Fabul, 43 | vagyok én, engemet illet ez a szép ékösség. Bolond vagy
897 Fabul, 43 | te, ez okaért ellehetsz a nélkül.” Azonközbe hallanak
898 Fabul, 43 | valami kürtszót. És mondá a majom: „Micsoda szó ez,
899 Fabul, 43 | táncra sípolnak?” Mondá a róka: „Tetszik, hogy bolond
900 Fabul, 43 | nem érted. Én jól értem. A vadász vagyon útba; nyilván
901 Fabul, 43 | vadász vagyon útba; nyilván a szép subámat kévánta és
902 Fabul, 43 | megkörnyéközék õket az agarok. És a majom hamar felfuta egy
903 Fabul, 43 | felfuta egy magas fára. De a róka hógyagozni és csavaragni
904 Fabul, 43 | subáját. És kiáltani kezde a majom: „No, róka mester!
905 Fabul, 43 | kevélységedbõl nem tõl részt a farkadból. Hol immár mind
906 Fabul, 43 | kevélséged, okosságod és a te nagy ravaszságod?”~ ~
907 Fabul, 43 | ÉRTELME~E fabula egybetartja a szegény együgyû embereket
908 Fabul, 43 | szegény együgyû embereket a kazdagokkal. A szegény mindéltig
909 Fabul, 43 | embereket a kazdagokkal. A szegény mindéltig csak az
910 Fabul, 43 | nézi, és azt fájlalja, hogy a kazdagoktól ez világban
911 Fabul, 43 | Vaj, ki bódogok volnának a paraszt és szántó emberek,
912 Fabul, 43 | megismerni! Emellett, midõn a kazdagot látja, nagy bódognak
913 Fabul, 43 | talan nyavalyákban forogjon a kazdag. A szegény senkitõl
914 Fabul, 43 | nyavalyákban forogjon a kazdag. A szegény senkitõl nem tart,
915 Fabul, 43 | bátorságban nyugszik. De a kazdag nyughatatlan, mert
916 Fabul, 43 | kazdag nyughatatlan, mert a sok gondok és szorgalmatosságok,
917 Fabul, 43 | szorgalmatosságok, ezek mellett a sok félelmek és rettegések
918 Fabul, 43 | megemésztik az õ szüvét. Ha éjjel a jó dunhán hál, nem alhatik,
919 Fabul, 43 | szinetlen szól és pörel a párnával. Ennek okaért a
920 Fabul, 43 | a párnával. Ennek okaért a bölcs e fabulával arra tanítja
921 Fabul, 43 | e fabulával arra tanítja a szegényt, hogy megelégedjék
922 Fabul, 43 | avval, amit az Isten és a természet adott néki. Isten
923 Fabul, 43 | véle. Annak utána tanítja a kazdagot, hogy szépsége
924 Fabul, 43 | legyen, és felfuvalkodásból a szegént meg ne utálja. Mert
925 Fabul, 43 | látja és megismeri mind a kettõt. A szegény alázatost
926 Fabul, 43 | megismeri mind a kettõt. A szegény alázatost és együgyût
927 Fabul, 43 | és együgyût kedveli, de a kevélt gyûlöli és ellene
928 Fabul, 43 | ítíl: akkoron megfogattatik a bölcs az õ bölcsességébe,
929 Fabul, 43 | sem valami fogás, mint a bölcs Salomon mondja.~
930 Fabul, 44 | NEGYVENNEGYEDIK FABULA~A szarvasról, ökrökrõl és
931 Fabul, 44 | emberrõl~Egy szarvas jöve a mezõn az ökrökhöz, és hánni-vetni
932 Fabul, 44 | távozik az eszten oldaltokból. A gyászolhoz kötnek, és száraz
933 Fabul, 44 | Mind az erdõket s mind a mezõket bejárom, a szép
934 Fabul, 44 | mind a mezõket bejárom, a szép füvekben és virágokban
935 Fabul, 44 | virágokban ugyan válogatva észem. A hideg forrásokból nagy gyönyörûséggel
936 Fabul, 44 | bemegyek nagy hamarsággal a sûrõ erdõbe, és felfutok
937 Fabul, 44 | sûrõ erdõbe, és felfutok a magas hegyekre, és ott lakom
938 Fabul, 44 | Nem irigyködünk reád a te nagy bódogságodért. Nincs
939 Fabul, 44 | bódogságodért. Nincs mit tennünk. Ha a természet így hozta állapatunkat,
940 Fabul, 44 | megmaradnunk.” Nem sok nap múlva a vadászó talála a szarvasra,
941 Fabul, 44 | nap múlva a vadászó talála a szarvasra, és környülvévé
942 Fabul, 44 | volna, találta ott ökröket a gyászolhoz kötve. Mondának
943 Fabul, 44 | zsákkal ijesztöttenek.” Mondá a szarvas: „Jaj, csaknem odaveszék!
944 Fabul, 44 | való. De bújjatsza amoda a széna alá! Tõlünk ne félj,
945 Fabul, 44 | mert mi el nem árulunk.” A széna alá bújék ez okaért
946 Fabul, 44 | széna alá bújék ez okaért a szarvas, és ott hallgata.~
947 Fabul, 44 | és ott hallgata.~Midõn a családos ember szolgái bejöttenek
948 Fabul, 44 | vetének nékik, nem látván a szarvast a széna alatt.
949 Fabul, 44 | nékik, nem látván a szarvast a széna alatt. És midõn kimentenek
950 Fabul, 44 | kimentenek volna, igen örüle a szarvas, és mondá: „Jó helyen
951 Fabul, 44 | és hallgass, mert ihol jõ a gazda. Ha e miatt megmaradhatsz,
952 Fabul, 44 | kikeres.” Midõn ez okaért a gazda bejött volna az ólba,
953 Fabul, 44 | volna az ólba, meglátogatá a gyászlot. És szitkozódni
954 Fabul, 44 | felvenne benne, látá ott a szarvasnak nagy szarvait,
955 Fabul, 44 | És azok eljõvén, megfogák a szarvast. És a gazda agyonvereté,
956 Fabul, 44 | megfogák a szarvast. És a gazda agyonvereté, és szépen
957 Fabul, 44 | gazda agyonvereté, és szépen a bõrét levonatá etc.~ ~ÉRTELME~
958 Fabul, 44 | senki el ne higgye magát a jó szerencsébe, és az Istennek
959 Fabul, 44 | bódogság nem állandó. És noha a szépségnek és egészségnek
960 Fabul, 44 | szépségnek és egészségnek és a testi szabadságnak valami
961 Fabul, 44 | vagyon mellette. És noha a rabatás élet valamennyé
962 Fabul, 44 | Annak utána arra tanít a fabula, hogy egy családos
963 Fabul, 44 | Mert miérthogy nem övék a jószág, azért nem viselnek
964 Fabul, 44 | szerencsére szolgálnak. A családos ember ez okaért
965 Fabul, 44 | szöme, annyéra szolgálnak a szolgák és béresek. Ezért
966 Fabul, 44 | mitõl meghíznék inkább a ló: Hogy semmi azt ennyére
967 Fabul, 44 | mint az õ urának avagy a családos embernek a szöme.~
968 Fabul, 44 | avagy a családos embernek a szöme.~
969 Fabul, 45 | királlyá tévé magát, hogy a több négylábú lelkes állatokon
970 Fabul, 45 | az õ királyi birodalmának a kezdetiben, és eskivéssel
971 Fabul, 45 | hogy ennek utána elhadná a kegyetlenséget, és vérontástól
972 Fabul, 45 | mazná magát, meg sem sértené a lelkes állatokból egyiket
973 Fabul, 45 | volna-é, avagy nem? Midõn a lelkes állat ezt felelé,
974 Fabul, 45 | és megövé. Végre megkérdé a majmot, ha büdes volna a
975 Fabul, 45 | a majmot, ha büdes volna a szája, avagy nem. És a majom
976 Fabul, 45 | volna a szája, avagy nem. És a majom felelé: „Nem büdes -
977 Fabul, 45 | Gyönyörködék az oroszlán a majomnak feleletiben, és
978 Fabul, 45 | eszébe juta az oroszlánnak a majom, és müvelhogy okkal
979 Fabul, 45 | beteggé téve magát. És midõn a doktorok és az orvosok meglátták
980 Fabul, 45 | meglátták és megítélték volna a vizeletét, és megtapogatták
981 Fabul, 45 | megtapogatták volna az elsõ lábán a pulzust, megismerék, hogy
982 Fabul, 45 | Ottan elkülde, és elhozatá a szegény majmot, és megövé
983 Fabul, 45 | megövé azt, és nem használa a szegény majomnak, hogy annak
984 Fabul, 45 | enyhíttetik az Istentõl a szentléleknek és a szent
985 Fabul, 45 | Istentõl a szentléleknek és a szent keresztnek általa.
986 Fabul, 45 | hogy megkazdagulhat, és a más embereken való birodalmot
987 Fabul, 45 | ottan megváltozik, mint a régiek bizonságot ezekrõl
988 Fabul, 45 | vala, és mindenkor csak a földet nézi vala. Midõn
989 Fabul, 45 | alázatosságban, meghala a gárdián. A fráterek tanácskozni
990 Fabul, 45 | alázatosságban, meghala a gárdián. A fráterek tanácskozni kezdének,
991 Fabul, 45 | múlva új kápában öltezék a gárdián, és fenn kezdé az
992 Fabul, 45 | és felszóval té s tova a barátoknak parancsolni;
993 Fabul, 45 | kezdé söpreni. Hozzámenének a vény barátok, és mondának: „
994 Fabul, 45 | vagy. Mi oka annak?” Felelé a gárdián: „Bolond agebek,
995 Fabul, 45 | gyermekkorotokba, mit mond a Cato? Fistula dulce canit,
996 Fabul, 45 | akkoron mindenkoron kerestem a kalastrom kolcsát. Immár
997 Fabul, 45 | szükség az okaért alá néznem. A gárdiánságot soha nem adtátok
998 Fabul, 45 | igen tudatlan vagyok, mint a mi nagy szamárunk. Ez okaért
999 Fabul, 45 | veszedelmedre. Igen jó ez okaért a keresztyénnek az õ életét
1000 Fabul, 45 | keresztyénnek az õ életét a kereszt alatt viselni, hogy
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3053 |