1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3053
Rész, Fabula
1001 Fabul, 45 | soha meg nem tanoltam volna a te üdvességes igédet.” És
1002 Fabul, 46 | NEGYVENHATODIK FABULA~A nyúlról és kékkáposztáról~
1003 Fabul, 46 | nyúlról és kékkáposztáról~A nyúl elõmenvén az úton,
1004 Fabul, 46 | mellé juta. És bekakocsola a kertbe, és igen szép kékkáposztát
1005 Fabul, 46 | szép kékkáposztát látta a kertbe. És mind elkörülé
1006 Fabul, 46 | kertbe. És mind elkörülé a kertet, de sem rést, sem
1007 Fabul, 46 | bemehetne. Elöltalálá õtet a róka, és megkérdé a nyulat,
1008 Fabul, 46 | õtet a róka, és megkérdé a nyulat, mondván: „Miért
1009 Fabul, 46 | kékkáposzta vagyon benne?” Mondá a nyúl: „Jól láttam. De nem
1010 Fabul, 46 | megcsömerleném tõle.” Mondá a róka: „Ezennel én is így
1011 Fabul, 46 | érötlenek valának.” Maga a szegény róka eremest ött
1012 Fabul, 46 | sok dolgok után vágyódik. A bolondok, hogy az õ kévánságoknak
1013 Fabul, 47 | érhete alá. Gyakorta körüli a vedret, de nem talála módot
1014 Fabul, 47 | feljebb-feljebb töldegélnék a víz a vederbe: úgy szekék
1015 Fabul, 47 | feljebb-feljebb töldegélnék a víz a vederbe: úgy szekék fel
1016 Fabul, 47 | vélta kár nélkül leszen. Ha a varjú erõvel eldöntötte
1017 Fabul, 47 | erõvel eldöntötte volna a vedret, egyszersmind kiötlett
1018 Fabul, 47 | egyszersmind kiötlett volna a víz, és a varjú semmit avagy
1019 Fabul, 47 | kiötlett volna a víz, és a varjú semmit avagy igen
1020 Fabul, 48 | NEGYVENNYOLCADIK FABULA~A farkasról, vadászról és
1021 Fabul, 48 | vadászról és pásztorról~A vadász talála a mezõn egy
1022 Fabul, 48 | pásztorról~A vadász talála a mezõn egy farkasra, és igen
1023 Fabul, 48 | agarakkal kergötni. Elszalada a farkas elõtte, és futa egy
1024 Fabul, 48 | atyámfia, igen vagyon utánam a vadász nagy sok agarokkal.
1025 Fabul, 48 | leszek ennek utána.” Mondá a pásztor: „Bátor mindenbe
1026 Fabul, 48 | támasztok elejbe. És ha idejõ a vadász, elmutatom, és meg
1027 Fabul, 48 | meneködel.” Beméne ez okaért a farkas a barlangba, és a
1028 Fabul, 48 | Beméne ez okaért a farkas a barlangba, és a pásztor
1029 Fabul, 48 | a farkas a barlangba, és a pásztor betámogatá a száját
1030 Fabul, 48 | és a pásztor betámogatá a száját valami kórókkal.
1031 Fabul, 48 | valami kórókkal. Eljõve a vadász, és kérdeni kezdé
1032 Fabul, 48 | vadász, és kérdeni kezdé a pásztort, ha látott volna
1033 Fabul, 48 | Bizony szép - úgy monda - a bõre. Igen kellene énnékem.”
1034 Fabul, 48 | Igen kellene énnékem.” A farkas kedig a kórók által
1035 Fabul, 48 | énnékem.” A farkas kedig a kórók által kinéz vala a
1036 Fabul, 48 | a kórók által kinéz vala a barlangból. Mondá a pásztor: „
1037 Fabul, 48 | vala a barlangból. Mondá a pásztor: „Jó uram, nem láttam.
1038 Fabul, 48 | huna, és int vala szömével a barlangra, müvelhogy a vadász
1039 Fabul, 48 | szömével a barlangra, müvelhogy a vadász eszébe vennéje, hogy
1040 Fabul, 48 | vadász eszébe vennéje, hogy a farkas ott volna a barlangba.
1041 Fabul, 48 | hogy a farkas ott volna a barlangba. De a vadász nem
1042 Fabul, 48 | ott volna a barlangba. De a vadász nem vévé eszébe,
1043 Fabul, 48 | Mikor elment volna, kihívá a pásztor a farkast a barlangból,
1044 Fabul, 48 | volna, kihívá a pásztor a farkast a barlangból, és
1045 Fabul, 48 | kihívá a pásztor a farkast a barlangból, és mondá néki: „
1046 Fabul, 48 | néki: „Ne félj, mert elment a vadász. No, mint tetszik?
1047 Fabul, 48 | mely jámbor vagyok?” Mondá a farkas a pásztornak: „Bezzek
1048 Fabul, 48 | vagyok?” Mondá a farkas a pásztornak: „Bezzek jámbor
1049 Fabul, 48 | pásztornak: „Bezzek jámbor a nyelved, de lator a szömed.
1050 Fabul, 48 | jámbor a nyelved, de lator a szömed. Azt akarnám, hogy
1051 Fabul, 48 | Azt akarnám, hogy mind a két szömed kiapadna, mert
1052 Fabul, 48 | gonoszból nagy sok támad. Mert a pásztor nem felejtheti,
1053 Fabul, 48 | pásztor nem felejtheti, hogy a farkas egynyíhánszor elkapta
1054 Fabul, 48 | farkas egynyíhánszor elkapta a bárányokat.~Ennek utána
1055 Fabul, 48 | dolog és nagy vétek legyen a tettetesség és képutálás,
1056 Fabul, 48 | bosszút állani rajta! Ajánljad a bosszúállást az Istennek.
1057 Fabul, 49 | NEGYVENKILENCEDIK FABULA~A madarászról és madarakról~
1058 Fabul, 49 | madarászról és madarakról~A madarak gyûlést hirdetének.
1059 Fabul, 49 | szerszámait készítvén, õ is a gyûlés felé kezde tartani.
1060 Fabul, 49 | kezde tartani. És midõn a madarakhoz ment volna, kezdé
1061 Fabul, 49 | az õ lépes vesszeit ott a madarak mellett a fáknak
1062 Fabul, 49 | vesszeit ott a madarak mellett a fáknak ágaira felrakogatni,
1063 Fabul, 49 | ágaira felrakogatni, és a fák alá ülvén sivölteni
1064 Fabul, 49 | módon fincolni. Mondának a madarak egymásnak: „Bezzek
1065 Fabul, 49 | Jertek, menjünk melléje a fákra. Hallgassuk meg az
1066 Fabul, 49 | oly igen ájítatos.” Maga a madarásznak pecsenés vala
1067 Fabul, 49 | madarásznak pecsenés vala a szöme, és abból könyvez
1068 Fabul, 49 | mikoron immár elindulnának a madarak nagy sereggel a
1069 Fabul, 49 | a madarak nagy sereggel a sípszóra, mondá az egyik
1070 Fabul, 49 | vehet, bizony annak kitépi a szárnyát és behorposztja
1071 Fabul, 49 | szárnyát és behorposztja a fejét. Úgy vagyon, igen
1072 Fabul, 49 | mindnyájan nem akartok forgani a nyársba.” Eszekbe vövék
1073 Fabul, 49 | Eszekbe vövék magokat a madarak, és hátramaradának.
1074 Fabul, 49 | hátramaradának. Látván ezt a madarász, felszedé lépét,
1075 Fabul, 49 | igen drága dolog legyen a jó és eszes tanács. És hogy
1076 Fabul, 49 | eszes tanács. És hogy senki a vének tanácsát meg ne vesse,
1077 Fabul, 49 | község magát megoltalmazhatja a veszedelemtõl, és megmeneködik.
1078 Fabul, 50 | ÖTVENEDIK FABULA~A majmokról és két emberrõl, ~
1079 Fabul, 50 | az egyik igazmondó vala, a másik hízelkedõ beszédû.
1080 Fabul, 50 | Akkoron kedig gyûlések vala a majmoknak, és a majmoknak
1081 Fabul, 50 | gyûlések vala a majmoknak, és a majmoknak királya egy aranyas
1082 Fabul, 50 | aranyas magas székben üle, és a sok majom mind udvart állának
1083 Fabul, 50 | környüle. Parancsolá ez okaért a király, hogy megfognák a
1084 Fabul, 50 | a király, hogy megfognák a majomok a két embert, és
1085 Fabul, 50 | hogy megfognák a majomok a két embert, és elejbe hoznák.
1086 Fabul, 50 | hozták volna õket, megkérdé a király õket: „Kicsoda vagyok
1087 Fabul, 50 | Felelé néki az egyik, a hízelkedõ beszédû: „Te vagy
1088 Fabul, 50 | hízelkedõ beszédû: „Te vagy a császár.” Mondá tovább a
1089 Fabul, 50 | a császár.” Mondá tovább a király: „Kicsodák tehát
1090 Fabul, 50 | környülem udvart állnak?” Felelé a hízelkedõ: „Ezek a nagyságos
1091 Fabul, 50 | Felelé a hízelkedõ: „Ezek a nagyságos urak, bölcs tanácsid,
1092 Fabul, 50 | megmondani.” Hallván azt a király, igen kedvelé feleletét,
1093 Fabul, 50 | és igen tetszik vala néki a dicsíret. És meghagyá, hogy
1094 Fabul, 50 | ajándékokkal megajándékoznák a dicsíretért, és elbocsáta
1095 Fabul, 50 | megajándékozzák az igazságot, hogynem a hazugságot.” Azonközbe elhívatá
1096 Fabul, 50 | Azonközbe elhívatá õtet a majomkirály, és megkérdé
1097 Fabul, 50 | kik környüled vannak.” A király megháborodék, haragjába
1098 Fabul, 50 | haragjába megparancsolá a majmoknak, hogy mindnyájan
1099 Fabul, 50 | megölék.~ ~ÉRTELME~E fabulával a bölcs meg akarta jelenteni
1100 Fabul, 50 | visszafordultságokat, kiváltképpen a fejedelmekét és nagyurakét;
1101 Fabul, 50 | udvarokban inkább kedvelik a hazugságot és hízelkedõ
1102 Fabul, 50 | hogy inkább megbecsülik a sima szájasokat, hogynem
1103 Fabul, 50 | szájasokat, hogynem mint a bölcseket és értelmeseket.
1104 Fabul, 50 | bölcseket és értelmeseket. Ez a visszafordultság kedig,
1105 Fabul, 50 | hatalmason uralkodik mindenütt. A királyé a föld és az ország.
1106 Fabul, 50 | uralkodik mindenütt. A királyé a föld és az ország. Mert
1107 Fabul, 50 | helytartója. De lám, mennyére jött a dolog, hogy immár a király
1108 Fabul, 50 | jött a dolog, hogy immár a király viseli a nevet, de
1109 Fabul, 50 | hogy immár a király viseli a nevet, de egyebek bírják
1110 Fabul, 50 | nevet, de egyebek bírják a földet és az országot. Honnég
1111 Fabul, 50 | vagyon az? Úgy vagyon, hogy a régi királyok a hív szolgákat
1112 Fabul, 50 | vagyon, hogy a régi királyok a hív szolgákat és vitézeket
1113 Fabul, 50 | verítékre és vérre adták a jószágot: mostan kedig a
1114 Fabul, 50 | a jószágot: mostan kedig a fejedelmek mellé veti magát
1115 Fabul, 50 | fandorli etc.; és midõn a fejedelemnek erkölcsét veheti,
1116 Fabul, 50 | fejedelemnek erkölcsét veheti, akit a fejedelem kedvel, azt igen
1117 Fabul, 50 | magasztalja; akit kedig nem kedvel a fejedelem, azt ócsárlja,
1118 Fabul, 50 | illeti. Ha látod, tehát a fejedelmek ezeket szeretik,
1119 Fabul, 50 | panaszolkodtanak mindenkoron a jámborok, még a szentek
1120 Fabul, 50 | mindenkoron a jámborok, még a szentek is. És ebbõl költ
1121 Fabul, 50 | az igazat: ottan beterik a fejed. Majd minden rendbeli
1122 Fabul, 50 | emberek közett uralkodik ez a gonoszság. Jaj e világnak!~
1123 Fabul, 51 | egymásra törni. De müvelhogy a ló látá, hogy szép és igen
1124 Fabul, 51 | szép és igen gyors volna a szarvas, képzé azt, hogy
1125 Fabul, 51 | pecsenéket vághatnál belõle, mind a bõrét s mind a szép szarvakat
1126 Fabul, 51 | belõle, mind a bõrét s mind a szép szarvakat drága pénzen
1127 Fabul, 51 | pénzen eladhatnád.” Mondá a vadász a lónak: „Én nem
1128 Fabul, 51 | eladhatnád.” Mondá a vadász a lónak: „Én nem tudom, hol
1129 Fabul, 51 | meg nem foghatom.” Mondá a ló: „Én megmondom, mit tégy.
1130 Fabul, 51 | tied lészen.” Minekutána a ló megkémlötte volna a szarvast,
1131 Fabul, 51 | Minekutána a ló megkémlötte volna a szarvast, visszajöve a vadászhoz.
1132 Fabul, 51 | volna a szarvast, visszajöve a vadászhoz. És a vadász megnyergelé,
1133 Fabul, 51 | visszajöve a vadászhoz. És a vadász megnyergelé, és féket
1134 Fabul, 51 | midõn alámentenek volna a gödörhöz, ahol a szarvas
1135 Fabul, 51 | alámentenek volna a gödörhöz, ahol a szarvas vala, meglátá õket
1136 Fabul, 51 | szarvas vala, meglátá õket a szarvas, és felszekelvén,
1137 Fabul, 51 | felszekelvén, nagy gyorsan kezde a hegy ódalán felmenni, és
1138 Fabul, 51 | hegy ódalán felmenni, és a csere felé tartani. Utána
1139 Fabul, 51 | felé tartani. Utána innég a ló, és igen igyeközik a
1140 Fabul, 51 | a ló, és igen igyeközik a szarvast elérni. Midõn messze
1141 Fabul, 51 | messze el kezdene maradni, a vadász vágni kezdé a sarkantyúval
1142 Fabul, 51 | maradni, a vadász vágni kezdé a sarkantyúval a lovat, és
1143 Fabul, 51 | vágni kezdé a sarkantyúval a lovat, és mondá: „Nosza
1144 Fabul, 51 | Azonközbe az erdõbe esék a szarvas. És mondá a ló nagy
1145 Fabul, 51 | esék a szarvas. És mondá a ló nagy fáradva: „Jaj, hagyj
1146 Fabul, 51 | Szállj le rólam, és vedd le a nyerget hátamról és a féket
1147 Fabul, 51 | le a nyerget hátamról és a féket fejembõl.” Mondá a
1148 Fabul, 51 | a féket fejembõl.” Mondá a vadász: „Elkéltél arról.
1149 Fabul, 51 | Hátadon ülek; szájadban a zabola: bezzeg elkéltél
1150 Fabul, 51 | zabola: bezzeg elkéltél a szabadságról, hanem odamégy,
1151 Fabul, 51 | mûveled, bezzeg megérzed a deffentõ vasat az oldaladban”
1152 Fabul, 51 | ÉRTELME~E fabulával erre int a bölcs. Elõszer, hogy jámbor
1153 Fabul, 51 | ítíletibõl visszafordul a kasza, és ahol mi másnak
1154 Fabul, 51 | Isten, ki magának kévánja a bosszúállást. Vajha ezt
1155 Fabul, 51 | Vajha ezt meggondolnák a nagyurak, bizony jobb állapatban
1156 Fabul, 51 | nem volna török basa. De a nyereg hátunkon maradott,
1157 Fabul, 51 | nyereg hátunkon maradott, és a zabola szájunkban. Úristen,
1158 Fabul, 51 | zabola szájunkban. Úristen, a te igaz haragodba emléközzél
1159 Fabul, 51 | haragodba emléközzél meg a te nagy irgalmasságodról.
1160 Fabul, 52 | oroszlánnak: „Jere velem a hegy tetejére, és ott megmutatom
1161 Fabul, 52 | mint féljenek tõlem mind a mezõi vadak.” Mosologni
1162 Fabul, 52 | okaért felmentenek volna a hegyre, az oroszlán mellé
1163 Fabul, 52 | az oroszlán mellé álla a szamár, és nagyon kezde
1164 Fabul, 52 | Mikoron azt hallották volna a rókák és nyulak, igen kezdének
1165 Fabul, 52 | kezdének menni és futni. Mondá a szamár az oroszlánnak: „
1166 Fabul, 52 | ÉRTELME~E fabulával a bölcs azt jelenti, hogy
1167 Fabul, 52 | bölcsességet adott, ne gondoljon a gennyedt és apró embereknek
1168 Fabul, 52 | visszamagyarázzák. Midõn õreájok körül a szer, hogy valami tisztben
1169 Fabul, 52 | szer, hogy valami tisztben a közenséges társaságnak szolgáljanak
1170 Fabul, 52 | csácsogni etc. Innég támadott a közmondás: Hadd hazudjan
1171 Fabul, 52 | latratus canem. Az úton eljár a jó ló, keveset gondol avval,
1172 Fabul, 52 | ugatják az ebek. Arra való a szamár, hogy ordítson: ám
1173 Fabul, 53 | ÖTVENHARMADIK FABULA~A kesselõrõl és egyéb apró
1174 Fabul, 53 | és egyéb apró madarakról~A kesselõ vendégséget hirdete
1175 Fabul, 53 | madarak nagy örömmel elmenének a vendégségbe. És midõn mindnyájan
1176 Fabul, 53 | mindnyájan begyûltenek volna: a kesselõ bezárá az ajtót,
1177 Fabul, 53 | megenni. Így lakának szegények a vendégségbe.~ ~ÉRTELME~E
1178 Fabul, 53 | ÉRTELME~E fabula inti a szegényeket és az alá renden
1179 Fabul, 53 | Ne társolkodjanak egybe a nagy dúsokkal és dölyfösekkel,
1180 Fabul, 53 | valók. Hamar megváltoznak a nagyurak, és ottan kész
1181 Fabul, 53 | nagyurak, és ottan kész a pálca, vagy ötte meg az
1182 Fabul, 53 | pálca, vagy ötte meg az eb a hájat, avagy nem. Ezért
1183 Fabul, 53 | avagy nem. Ezért mondották a régiek: Nem jó az urakkal
1184 Fabul, 53 | enni, mert ha elfogy: ottan a magokat kezdik homlokodra
1185 Fabul, 53 | lelküismerettel, hogynem a kazdagnak az õ nagy sok
1186 Fabul, 54 | FABULA~Egy oroszlánról és a rókáról~Egy idés oroszlán
1187 Fabul, 54 | eluná magát, és bemenvén a barlangba beteggé tévé magát,
1188 Fabul, 54 | ehetnék. Eljövének ez okaért a több vadak, hogy meglátogatnák
1189 Fabul, 54 | bementenek volna hozzája a barlangba, mind megfogá
1190 Fabul, 54 | megövé. Végre eljövének a rókák is, és megállának
1191 Fabul, 54 | rókák is, és megállának a barlang elõtt, és úgy néznek
1192 Fabul, 54 | oroszlán: „Miért?” Felelé a róka: „Azért, hogy nagy
1193 Fabul, 54 | hogy nagy sok vadaknak a nyomát látjuk, hogy bementenek
1194 Fabul, 54 | hogy bementenek hozzád a barlangba, de egyiknek sem
1195 Fabul, 54 | de egyiknek sem tetszik a nyoma, hogy kijött volna.
1196 Fabul, 54 | eszünkbe vegyük magunkat, hogy a kárt és veszedelmet elkörülhessük.
1197 Fabul, 54 | kedig könnyen leszen, ha a mi hivatalunkban állhatatosok
1198 Fabul, 55 | az úton. Azt meg kezdék a gyermekdid kosok nevetni
1199 Fabul, 55 | aglemus. Bezzeg erõsen rázza a ködment. Talám mind elhudozta
1200 Fabul, 55 | sem körme. Hosszú ugyan a farka, de kinek mit árthat
1201 Fabul, 55 | oldalát, hogy mind elhányja a nemjót” etc. És midõn ekképpen
1202 Fabul, 55 | kérködnének, eljuta hertelen a farkas. Látván azt a kosok,
1203 Fabul, 55 | hertelen a farkas. Látván azt a kosok, megijedének, elfutamának,
1204 Fabul, 55 | ki imide, ki amoda. És a farkas egyenként megfogá
1205 Fabul, 55 | igen veszedelmes legyen a vén és eszes embernek tanácsát
1206 Fabul, 55 | tanácsát megutálni és megvetni. A bolond ifjúság bátor, és
1207 Fabul, 55 | mindenképpen megutált. Ha a farkasnak nincsen szarva
1208 Fabul, 56 | felõl, melyik volna erõsb a másiknál. Az ember azt mondja
1209 Fabul, 56 | férnének, bizonságra hagyák a dolgot mindkétfelé. Az ember
1210 Fabul, 56 | hátravonta vala az oroszlánnak a nyakát, és kétfelé szaggatta
1211 Fabul, 56 | és kétfelé szaggatta vala a száját. És mondá az ember: „
1212 Fabul, 56 | oroszlánnál? Látod-é, mint ül a hátán és mint bánik véle?”
1213 Fabul, 56 | oroszlán, és mondá: „Semmi ez. A képíró jegyzötte és faragta
1214 Fabul, 56 | azt megszaggatná. Semmi a te bizonságod. De jere énvelem
1215 Fabul, 56 | bizonságod. De jere énvelem a hárzsáló piacra, és nem
1216 Fabul, 56 | vagyok náladnál.” És midõn a hárzsáló piacra mentenek
1217 Fabul, 56 | mely igen hejábavaló legyen a kérködség a cseleködet nélkül.
1218 Fabul, 56 | hejábavaló legyen a kérködség a cseleködet nélkül. Mert
1219 Fabul, 56 | cseleködet nélkül. Mert ez a gyarló embereknek, kikben
1220 Fabul, 56 | ha egynyíhány dió vagyon a zsákban, nagyobban zerögnek,
1221 Fabul, 56 | nagyobban zerögnek, ha felvészed a zsákot, hogynem mint ha
1222 Fabul, 56 | teli volna. Ezért mondották a régiek: Ignorantia audaciam
1223 Fabul, 56 | at scientia cunctationem. A tudatlanok, miérthogy a
1224 Fabul, 56 | A tudatlanok, miérthogy a dolognak súlyosságos voltát
1225 Fabul, 56 | bíznak erejekbe, és megrakják a süeget daru- és strucctollakkal,
1226 Fabul, 56 | kelnek, ottan megijednek, és a nyereg alá dugják õket;
1227 Fabul, 56 | õket; és akkoron megmutatja a félsz, hogy az elõbeli felkérködés
1228 Fabul, 57 | ÖTVENHETEDIK FABULA~A bolháról és tevérõl~Egy
1229 Fabul, 57 | kedig, hogy az áros emberek a tevékrõl egy gazdánál leraknák
1230 Fabul, 57 | mennének. Elméne ez okaért a balha, és a szõres farmentringbe
1231 Fabul, 57 | Elméne ez okaért a balha, és a szõres farmentringbe bújék,
1232 Fabul, 57 | országba jöttének volna a letételnek helyére, kibújék
1233 Fabul, 57 | letételnek helyére, kibújék a balha a farmentringbõl,
1234 Fabul, 57 | helyére, kibújék a balha a farmentringbõl, és leszekelék
1235 Fabul, 57 | farmentringbõl, és leszekelék a földre, és mondá a tevének: „
1236 Fabul, 57 | leszekelék a földre, és mondá a tevének: „Ím, leszekelem,
1237 Fabul, 57 | tenéked.” Mosologni kezde a teve, és mondá: „Aminthogy
1238 Fabul, 57 | marcana féreg.”~ ~ÉRTELME~A bölcs e fabulával csípi
1239 Fabul, 57 | bölcs e fabulával csípi a perenteleket és amaz apró
1240 Fabul, 57 | gyakorta meg is bosszontják a bölcs embereket, mintha
1241 Fabul, 57 | embereket, mintha õnekik is a Salomon tökét a fejekhöz
1242 Fabul, 57 | õnekik is a Salomon tökét a fejekhöz ütötték volna,
1243 Fabul, 57 | senkinek nem árthatnak. Így lõn a nagy embernek, Philippus
1244 Fabul, 57 | igazságot megismeré, és elálla a kenyeres bálvány mellõl,
1245 Fabul, 57 | Heshusius, az Eber Pál, a vitebergi pispek etc. De
1246 Fabul, 57 | mit használának véle? Mint a bolha, mely meg akará terhelni
1247 Fabul, 57 | mely meg akará terhelni a tevét. Efféle perentelek
1248 Fabul, 57 | az õ nyálasságokkal mind a farmentringbe és a tevének
1249 Fabul, 57 | mind a farmentringbe és a tevének farka alá valók.~
1250 Fabul, 58 | ÖTVENNYOLCADIK FABULA~A hangyáról és szekcsõrõl~
1251 Fabul, 58 | idõ lött volna, kihorda a nedves magokból a szélre,
1252 Fabul, 58 | kihorda a nedves magokból a szélre, hogy megszárasztanája
1253 Fabul, 58 | egy szekcsõ. Az, látván a magokat, könyörgeni kezde
1254 Fabul, 58 | magokat, könyörgeni kezde a hangyának, hogy részt tönne
1255 Fabul, 58 | tönne neki benne. Felelé a hangya: „Nincs-é tenéked?”
1256 Fabul, 58 | Nincs-é tenéked?” Felelé a szekcsõ: „Nincsen.” Mondá
1257 Fabul, 58 | szekcsõ: „Nincsen.” Mondá a hangya: „Mint vagyon ez?
1258 Fabul, 58 | hogy nem gyûtöttél?” Mondá a szekcsõ: „Akkoron alá-fel
1259 Fabul, 58 | Akkoron alá-fel szektem, és a melegbe gyönyörködtem és
1260 Fabul, 58 | gyönyörködtem és éneklettem.” Mondá a hangya: „Ha nyárba hivolkodtál
1261 Fabul, 58 | nem észel.” És betakarítá a magokat az odúba.~ ~ÉRTELME~
1262 Fabul, 58 | ÉRTELME~E fabula erre inti a hivolkodó resteket, hogy
1263 Fabul, 58 | lehessenek adományokkal, és a szegényeket is megsegíthessék
1264 Fabul, 58 | Mert, mint Salomon mondja, a rest kéz szegénséget nemz.
1265 Fabul, 58 | rest kéz szegénséget nemz. A szégénségbõl kuldulás támad,
1266 Fabul, 58 | Salomon: Te rest, menj el a hangyához, és tanolj bölcsességet
1267 Fabul, 58 | mostan minden ember elkörüli a dolgot. És onnég vagyon
1268 Fabul, 59 | ÖTVENKILENCEDIK FABULA~A juhról és varjúról~Egy varjú
1269 Fabul, 59 | volna, láta végre egy juhot a pázsiton legelni. És oda
1270 Fabul, 59 | legelni. És oda röpülvén, a juhnak a hátára száll. És
1271 Fabul, 59 | És oda röpülvén, a juhnak a hátára száll. És midõn sokáig
1272 Fabul, 59 | vágni kezdé az orrával a juhnak a hátát. És midõn
1273 Fabul, 59 | kezdé az orrával a juhnak a hátát. És midõn sokáig gyötrötte
1274 Fabul, 59 | tova kergötte volna, mondá a szegény juh: „Mért nem hagysz
1275 Fabul, 59 | komondorra? Szebb és simább annak a háta.” Mondá a varjú: „Vaj,
1276 Fabul, 59 | simább annak a háta.” Mondá a varjú: „Vaj, balgatog állat!
1277 Fabul, 59 | tanítasz-é engemet? Nem tudod-é a varjúknak hosszú életét,
1278 Fabul, 59 | kelljen mûvelnem. Kemén a komondornak a háta, és a
1279 Fabul, 59 | mûvelnem. Kemén a komondornak a háta, és a szõre igen sima.
1280 Fabul, 59 | a komondornak a háta, és a szõre igen sima. Nem jó
1281 Fabul, 59 | igen hamar elcsúszni róla. A te hátad kedig széles és
1282 Fabul, 59 | és igen jó lágy.” Mondá a juh: „Bátor legyen így!
1283 Fabul, 59 | olyan fogaim volnának, mint a komondornak, nemigen gyönyörködnél
1284 Fabul, 59 | komondornak, nemigen gyönyörködnél a hátamon ülni, noha lágy;
1285 Fabul, 59 | ÉRTELME~E fabula jelenti a hatalmasoknak és kegyetleneknek
1286 Fabul, 59 | szüvek, és õhozzájok képest a szegéneket semminek vélik,
1287 Fabul, 59 | ész s mind az értelem, és a szegény együgyûeket ingyen
1288 Fabul, 59 | felfuvalkodásból uralkodni kezdnek a szegénségen, és untalan
1289 Fabul, 59 | tatják, nyomorgatják etc. a szegény ártatlanakat. És
1290 Fabul, 59 | tehát prédából gyüttet, a szegény ártatlan embernek
1291 Fabul, 59 | nincsen. Elmennek ugyan a szegény ártatlanok, és fohászkodnak
1292 Fabul, 59 | ekképpen egyik kegyetlen a másikra találkozik, és úgy
1293 Fabul, 59 | egymást. És úgy teljesedik be a közmondás: Vonszon fakó,
1294 Fabul, 59 | Isten igaz, õ áll bosszút a szegényekért. Mint megmondotta:
1295 Fabul, 59 | megmondotta: Ne bántsátok a szegényeket, mert énhozzám
1296 Fabul, 59 | én igen hamar hallgatom a szegényeknek óhajtásokat.
1297 Fabul, 60 | HATVANADIK FABULA~A fennyûfáról és nádszálról~
1298 Fabul, 60 | fennyûfa mellett. És midõn a szél fú vala, ottan té s
1299 Fabul, 60 | té s tova hajladoz vala a szél után. Mondá a fennyûfa
1300 Fabul, 60 | vala a szél után. Mondá a fennyûfa a nádszálnak: „
1301 Fabul, 60 | szél után. Mondá a fennyûfa a nádszálnak: „Menj tova innég!
1302 Fabul, 60 | hogy mellettem állj.” Mondá a nádszál: „Miért?” Felelé
1303 Fabul, 60 | nádszál: „Miért?” Felelé a fennyûfa: „Mert nyughatatlan
1304 Fabul, 60 | veszteg állok, akármint fújjon a szél.” Mondá a nádszál: „
1305 Fabul, 60 | akármint fújjon a szél.” Mondá a nádszál: „Éntõlem nem lehet.
1306 Fabul, 60 | imide, hol amoda.” Mondá a fenyûfa: „Tehát te magad
1307 Fabul, 60 | igen nagy szél támada. És a nádszál utána engede és
1308 Fabul, 60 | engede és meghajola. De a fenyûfa nem akara engödni,
1309 Fabul, 60 | voltát megjelenteni; de a szél hatalmat võn rajta,
1310 Fabul, 60 | mind gyökerestõl kiszaggatá a földbõl, és ledõté a földre,
1311 Fabul, 60 | kiszaggatá a földbõl, és ledõté a földre, annyéra, hogy mind
1312 Fabul, 60 | elromlana.~ ~ÉRTELME~Ezt a fabulát szerzötte a bölcs
1313 Fabul, 60 | Ezt a fabulát szerzötte a bölcs a kevélyek és a nagyakarók
1314 Fabul, 60 | fabulát szerzötte a bölcs a kevélyek és a nagyakarók
1315 Fabul, 60 | szerzötte a bölcs a kevélyek és a nagyakarók ellen, hogy megmutatná,
1316 Fabul, 60 | Õk azt tudják, hogy az a nagy emberség és a megmaradásnak
1317 Fabul, 60 | hogy az a nagy emberség és a megmaradásnak úta, hogyha
1318 Fabul, 60 | Az Isten is igen gyûlöli a kevélyeket, mint Szent Péter
1319 Fabul, 60 | cseleködetiben megmutatta. A hatalmasokat, dölyfeseket
1320 Fabul, 60 | alázatosokat felemelte: mint a Szûz Mária, a mi Urunk Krisztus
1321 Fabul, 60 | felemelte: mint a Szûz Mária, a mi Urunk Krisztus Jézusnak
1322 Fabul, 60 | és hova lesznek naponként a nagy embermarók, az igen
1323 Fabul, 60 | országban szerinszerte, mind a városokban. Úgy tetszik,
1324 Fabul, 60 | hogy minden dücsõségök a porban fekszik.~
1325 Fabul, 61 | Egy szép eszvér jár vala a fûben az erdõ mellett, és
1326 Fabul, 61 | oktalan állat vagyok.” Mondá a róka: „Nem azt kérdem; hanem
1327 Fabul, 61 | ló vala az apám.” Mondá a róka: „Mégsem azt kérdezem;
1328 Fabul, 61 | nevem, az én szegin apám a bal utolsó lábomnak a talpára
1329 Fabul, 61 | apám a bal utolsó lábomnak a talpára írta meg nevemet:
1330 Fabul, 61 | hatod, ha igen kévánod.” De a róka megérté az eszvérnek
1331 Fabul, 61 | megkésérteni. Vala kedig a rókának egy ellensége, egy
1332 Fabul, 61 | az erdõbe, és megkeresé a farkast. És találván azt
1333 Fabul, 61 | találván azt mondá: „Szégyen a te dolog, itt fekszel az
1334 Fabul, 61 | éhezel, hogy ugyan lantornás a hasad belé. Amott az erdõszélen
1335 Fabul, 61 | árnyékod és az aluvást.” Mondá a farkas: „Hol jár?” Mondá
1336 Fabul, 61 | farkas: „Hol jár?” Mondá a róka: „Jere, megmutatom.”
1337 Fabul, 61 | néki az eszvért, odasiete a farkas, és megkérdé az eszvért: „
1338 Fabul, 61 | oktalan állat vagyok.” Mondá a farkas: „Nem azt kérdem,
1339 Fabul, 61 | ló volt az apám.” Mondá a farkas: „Nem azt akarom;
1340 Fabul, 61 | az utolsó bal lábomnak a talpára írta meg az apám
1341 Fabul, 61 | akarod olvasni, meg lehet.” A farkas nem vévé eszébe az
1342 Fabul, 61 | megtisztítaná az eszvérnek a lábát, és hogy megolvasná
1343 Fabul, 61 | lábát, és hogy megolvasná a nevét. De az eszvér úgy
1344 Fabul, 61 | eszvér úgy rúgá homlokba a farkast, hogy mind a két
1345 Fabul, 61 | homlokba a farkast, hogy mind a két szeme kidöllyede, és
1346 Fabul, 61 | hogy elmenne. Tehát ott áll a róka, és igen kacogván mondá: „
1347 Fabul, 61 | ütették az írótáblát.” És a farkas elpironkodék onnég.~ ~
1348 Fabul, 61 | elvesztnek. Azért mondja a bölcs, hogy jobb az embernek
1349 Fabul, 62 | Egy gyermekdid vadkanról, a disznókról és bárányokról~
1350 Fabul, 62 | volna méltó, hogynem mint a több disznók. De minekelõtte
1351 Fabul, 62 | túra, és alá-fel menvén a disznók közett, kétfelé
1352 Fabul, 62 | uralnak, mint fejedelmeket. De a disznók nem gondolnak véle,
1353 Fabul, 62 | dolga. Ennek okaért elbúsula a vadkan, és elhagyá a disznókat,
1354 Fabul, 62 | elbúsula a vadkan, és elhagyá a disznókat, és méne egy falka
1355 Fabul, 62 | azt kezdé mûvelni, mint a disznók közett. Igen megharagudtnak
1356 Fabul, 62 | vala fogaival. Látván azt a bárányok, igen kezdenek
1357 Fabul, 62 | kétfelé futni. Mondá õ magában a vadkan: „Bezzeg jó helyre
1358 Fabul, 62 | nagy farkas. Mihelyt azt a bárányok megláták, mindnyájan
1359 Fabul, 62 | ki amoda, ki imide, és a gyermekdid vadkan marada
1360 Fabul, 62 | vadkan marada csak egyedül. A farkas felkapá a vadkant,
1361 Fabul, 62 | egyedül. A farkas felkapá a vadkant, és a szájában igen
1362 Fabul, 62 | farkas felkapá a vadkant, és a szájában igen kezdé vinni.
1363 Fabul, 62 | disznócsordára. Látván azt a vadkan, megismeré a disznókat,
1364 Fabul, 62 | azt a vadkan, megismeré a disznókat, hogy azok volnának,
1365 Fabul, 62 | õtet, hanem megszabadítanák a farkastól. Egybefutának
1366 Fabul, 62 | farkastól. Egybefutának a disznók, és egyszersmind
1367 Fabul, 62 | disznók, és egyszersmind a farkasra rohannának, és
1368 Fabul, 62 | rohannának, és szorítani kezdék a farkast. Ottan megijede,
1369 Fabul, 62 | Ottan megijede, és elejté a vadkant szájából, de véresen
1370 Fabul, 62 | sebesen. És nehezen felálla a vadkan a disznók közett,
1371 Fabul, 62 | nehezen felálla a vadkan a disznók közett, és nagyon
1372 Fabul, 62 | nagyon megköszené nékik a megszabadítást, mondván: „
1373 Fabul, 62 | elhattam volt kevélységembõl a tü társaságtokat. Lám, tisztességet
1374 Fabul, 62 | hanem elõbb látván nálamnál a lator farkast, mindjárást
1375 Fabul, 62 | idegeneknél.”~ ~ÉRTELME~A vadkan õ maga adja e fabulának
1376 Fabul, 62 | történik, hogy kelletik a barátság. Istentõl várd!
1377 Fabul, 62 | hágj tönnen kévánságodból a felsõ garádicsra: egyült
1378 Fabul, 63 | Mikoron kezel jutott volna a faluhoz, láta egy igen nagy
1379 Fabul, 63 | egy igen nagy szép kakast a sevényen ülni. És ahhoz
1380 Fabul, 63 | szód, mint az apádnak.” A kakas kevélységben esvén
1381 Fabul, 63 | behunván szömeit, kinyútá a nyakát, és a száját megnyitá,
1382 Fabul, 63 | szömeit, kinyútá a nyakát, és a száját megnyitá, hogy egyet
1383 Fabul, 63 | kukorítanája. Azonközbe odaszekék a róka, és megkapá a kakast,
1384 Fabul, 63 | odaszekék a róka, és megkapá a kakast, és vinni kezdé õtet
1385 Fabul, 63 | erdõ felé. Megláták azt a pórok, és pálcákat ragadván
1386 Fabul, 63 | Jertek hamar! Ihol viszi a lator róka a mi kakasunkat.”
1387 Fabul, 63 | Ihol viszi a lator róka a mi kakasunkat.” Hallván
1388 Fabul, 63 | kakasunkat.” Hallván azt a kakas, mondá a rókának: „
1389 Fabul, 63 | Hallván azt a kakas, mondá a rókának: „Hallod-é róka
1390 Fabul, 63 | Hallod-é róka uram, mit mondnak a rossz pórok? Azt mondják:
1391 Fabul, 63 | Azt mondják: Ihol viszi a róka a mi kakasunkat. Mondd
1392 Fabul, 63 | mondják: Ihol viszi a róka a mi kakasunkat. Mondd ezt
1393 Fabul, 63 | Hazudtok, agebek! Mert nem a tü kakasotok, hanem enyim.”
1394 Fabul, 63 | hanem enyim.” Megnyitá a róka a száját, hogy azt
1395 Fabul, 63 | enyim.” Megnyitá a róka a száját, hogy azt mondaná
1396 Fabul, 63 | száját, hogy azt mondaná a póroknak, és azonközbe kiszalada
1397 Fabul, 63 | és azonközbe kiszalada a kakas a róka szájából, és
1398 Fabul, 63 | azonközbe kiszalada a kakas a róka szájából, és egy fára
1399 Fabul, 63 | felröpüle, és onnég kezdé a rókát megcsúfolni, mondván: „
1400 Fabul, 63 | kakasod vagyok, hanem azoké a jámboroké vagyok.” A róka
1401 Fabul, 63 | azoké a jámboroké vagyok.” A róka bosszonkodni kezde,
1402 Fabul, 63 | kezde, és elsõ lábaival a száját verni, mondván: „
1403 Fabul, 63 | nem vösztöttem volna el a jó ragadományt, az igen
1404 Fabul, 63 | minémû természetûek legyenek a gonosz csalárd emberek.
1405 Fabul, 63 | öremest veszteg hallgass. Mert a hijábavaló csacsogásból
1406 Fabul, 64 | záporok löttenek volna, és a vizek igen megáradtanak
1407 Fabul, 64 | megáradtanak volna, elvivé a víz a sárkányt messze. És
1408 Fabul, 64 | megáradtanak volna, elvivé a víz a sárkányt messze. És mikoron
1409 Fabul, 64 | mikoron megapadott volna a víz, a porondon marada a
1410 Fabul, 64 | megapadott volna a víz, a porondon marada a sárkány,
1411 Fabul, 64 | a víz, a porondon marada a sárkány, és el nem mehete.
1412 Fabul, 64 | sokáig ott gyötrõdett volna a veréfénben, talála egy szegény
1413 Fabul, 64 | lován reája, és megkérdé a sárkánt, mondván: „Mit gyötrõdel
1414 Fabul, 64 | ott? Mit forgasz?” Felelé a sárkán: „A nagy ár hozott
1415 Fabul, 64 | forgasz?” Felelé a sárkán: „A nagy ár hozott ide, és nem
1416 Fabul, 64 | nagy gyötrelembe vagyok a napnak hévsége miatt. Kérlek
1417 Fabul, 64 | tégedet, ne hagyj, köss a lóra, vígy szokott helyemre.
1418 Fabul, 64 | kazdag lész.” Megkeserülé a pór a sárkányt, és felemelé
1419 Fabul, 64 | lész.” Megkeserülé a pór a sárkányt, és felemelé azt
1420 Fabul, 64 | sárkányt, és felemelé azt a lóra, és megköté, hogy el
1421 Fabul, 64 | megköté, hogy el ne esnék a lóról, és az õ szokott helyére
1422 Fabul, 64 | helyére vivé. Mikoron immár a lóról levette volna, mondá
1423 Fabul, 64 | lóról levette volna, mondá a sárkánnak: „Ihol, immár
1424 Fabul, 64 | nékem megígértél.” Felele a sárkány: „Micsodát kérsz,
1425 Fabul, 64 | mert megeszlek.” Mondá a pór: „Jó sárkány uram! Lám,
1426 Fabul, 64 | vesztenek volna egybe. Felelé a sárkány: „Jó róka, te légy
1427 Fabul, 64 | megkötezett és lovára feltött, és a sok tevisek és bojtorjánok
1428 Fabul, 64 | és verseng vélem.” Felelé a pór: „Halld meg, jó róka
1429 Fabul, 64 | róka uram! Az úton járván, a porondon találám a sárkánt,
1430 Fabul, 64 | járván, a porondon találám a sárkánt, és ott gyötrõdik
1431 Fabul, 64 | sárkánt, és ott gyötrõdik vala a veréfénbe. És midõn nékem
1432 Fabul, 64 | megkeserülém és megkötém, és a lóra tõm; akkoron aranyat
1433 Fabul, 64 | immár lakóhelyébe hoztam, a jót gonosszal akarja megfizetni,
1434 Fabul, 64 | okaért, ha igazság!” Mondá a róka bíró: „Nem jól cseleködtél,
1435 Fabul, 64 | Nem jól cseleködtél, hogy a jámbort megkötözted. Mutasd
1436 Fabul, 64 | tenni.” Megkötezé ez okaért a pór a sárkányt. És megkérdezé
1437 Fabul, 64 | Megkötezé ez okaért a pór a sárkányt. És megkérdezé
1438 Fabul, 64 | sárkányt. És megkérdezé a róka a sárkánt: „Ekképpen
1439 Fabul, 64 | sárkányt. És megkérdezé a róka a sárkánt: „Ekképpen kötözett
1440 Fabul, 64 | kötözett volt-é meg?” Felelé a sárkány: „De százszor keményben!”
1441 Fabul, 64 | százszor keményben!” Mondá a róka a pórnak: „Kösd jobban,
1442 Fabul, 64 | keményben!” Mondá a róka a pórnak: „Kösd jobban, hadd
1443 Fabul, 64 | Kösd jobban, hadd lássam!” A pór minden erejét reá vette,
1444 Fabul, 64 | és igen keményen megköté a sárkányt. Ismeg megkérdé
1445 Fabul, 64 | sárkányt. Ismeg megkérdé a róka a sárkányt: „Oly keményen
1446 Fabul, 64 | sárkányt. Ismeg megkérdé a róka a sárkányt: „Oly keményen
1447 Fabul, 64 | megkötözett volt-é?” Felelé a sárkány: „Szinte mint mostan.”
1448 Fabul, 64 | Szinte mint mostan.” Mondá a róka: „Ím kimondom a sententiát.
1449 Fabul, 64 | Mondá a róka: „Ím kimondom a sententiát. Ez a tü törvénytek.
1450 Fabul, 64 | kimondom a sententiát. Ez a tü törvénytek. Az ember
1451 Fabul, 64 | utána meg akartad enni, és a jótételt gonosszal megfizetni.
1452 Fabul, 64 | akarsz menni, és hadd itt a sárkánt a veréfénbe: hadd
1453 Fabul, 64 | menni, és hadd itt a sárkánt a veréfénbe: hadd forogjon
1454 Fabul, 64 | veréfénbe: hadd forogjon a kötölékben, és hadd gyötrõdjék.
1455 Fabul, 64 | hálaadatlan latornak, ki a jót gonosszal ügyeközik
1456 Fabul, 64 | ügyeközik megfüzetni.” És mind a róka s mind az ember elmenének
1457 Fabul, 64 | ember elmenének dolgokra; és a sárkány kötözve marada,
1458 Fabul, 64 | hálaadatlanságból támadott a közmondás: jótétel helyébe
1459 Fabul, 64 | mérget vetett légyen az ördeg a bûnnek általa az emberi
1460 Fabul, 64 | szolgálnak õnéki. Innég vagyon a közmondás: Homo homini lupus -
1461 Fabul, 64 | romlásban immár így jár a dolog. Te ez okaért ezt
1462 Fabul, 64 | jámbor és hálaadó légy; és a jót meg ne füzessed gonosszal:
1463 Fabul, 64 | gonosszal: mert az Isten a hálaadatlanságot megbüntöti
1464 Fabul, 64 | ítíletibõl így jársz, mint a hálaadatlan sárkány. Mert
1465 Fabul, 64 | mondja: Non discedet malum a domo ingrati. Hogy a büntötés
1466 Fabul, 64 | malum a domo ingrati. Hogy a büntötés és a veszedelem
1467 Fabul, 64 | ingrati. Hogy a büntötés és a veszedelem el nem távozik,
1468 Fabul, 64 | el nem távozik, nemcsak a hálaadatlantól, hanem még
1469 Fabul, 65 | HATVANÖTÖDIK FABULA~A macskáról és rókáról~A róka
1470 Fabul, 65 | FABULA~A macskáról és rókáról~A róka úton járván, elére
1471 Fabul, 65 | hova, jó húgom?” Felelé a macska: „Ez úton elõ ballagok.”
1472 Fabul, 65 | úton elõ ballagok.” Mondá a róka: „Mi dolgos vagy? Micsoda
1473 Fabul, 65 | mesterséget tudsz?” Felelé a macska: „Nem tudok semmit,
1474 Fabul, 65 | avagy hágást tudok.” Mondá a róka: „Ó, nyavalyás húgom,
1475 Fabul, 65 | megszabadíthatnám magamat avval a veszedelembõl.” Mondá
1476 Fabul, 65 | veszedelembõl.” Mondá a macska: „Bódog vagy tehát,
1477 Fabul, 65 | látok, jó róka uram.” Mondá a róka: „Mit látsz, jó húgom?”
1478 Fabul, 65 | látsz, jó húgom?” Mondá a macska: „Egy lovagot látok
1479 Fabul, 65 | macska: „Egy lovagot látok a hegyoldalon feljõni, és
1480 Fabul, 65 | hogy két agár futos elõtte. A fûben is látok valami fejeket,
1481 Fabul, 65 | paracskó-é avagy micsoda.” Mondá a róka: „Jaj, húgom, mely
1482 Fabul, 65 | vagy, és abból tündöklik a szömed, és úgy tetszik tenéked,
1483 Fabul, 65 | légy szorgalmatos.” Mondá a macska: „Valamint tetszik
1484 Fabul, 65 | nem tudom, de igen pozsog a hátam, úgy félek, mert jól
1485 Fabul, 65 | beszélenének, megláták az agarok a macskát és a rókát, és hertelen
1486 Fabul, 65 | megláták az agarok a macskát és a rókát, és hertelen kezdének
1487 Fabul, 65 | reájok futni. És megijedvén a róka, mondá a macskának: „
1488 Fabul, 65 | megijedvén a róka, mondá a macskának: „Pokol hozá ide.
1489 Fabul, 65 | elérközének az agarok, és a lovag igen kezde kürtelni.
1490 Fabul, 65 | igen kezde kürtelni. Mondá a macska: „Micsoda szó ez?
1491 Fabul, 65 | Micsoda szó ez? Mit akar a kintornálással?” Felelé
1492 Fabul, 65 | kintornálással?” Felelé a róka: „Vajki hitván, vizsla
1493 Fabul, 65 | szaladj, ha szaladhatsz.” És a macska láta ott egy magas
1494 Fabul, 65 | De az ebek elérni kezdék a rókát, és té s tova kezde
1495 Fabul, 65 | elõtt, és kiáltani kezde a macska: „Fráter róka! Hohó,
1496 Fabul, 65 | Hohó, fráter róka, vedd elõ a száz tudományokból vagy
1497 Fabul, 65 | nyomos, mert igen messze még a csere. Igen félek, hogy
1498 Fabul, 65 | És az agarok megkapák a rókát, és igen megszaggaták
1499 Fabul, 65 | rókát, és igen megszaggaták a bõrét, és végre megfojták.
1500 Fabul, 65 | végre megfojták. És mondá a macska a fáról: „Jaj, szegény
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3053 |