Rész, Fabula
1 Pre | azért vagyon a szamárnak oly rövid háta, hogy csak egy
2 Fabul, 11| a nagy urak, dúsok etc. oly nyomorúságban esnek, hogy
3 Fabul, 15| szamár, mondá: „Ha az úr oly igen szereti ezt az apró
4 Fabul, 17| ember és Istennek eszköze. Oly tanácsot adhat, hogy sok
5 Fabul, 23| rettegésbe. Lám ez lelkes állatok oly igen megijedének tõlünk
6 Fabul, 24| mert az anyámnak nincsen oly hosszú farka, mint látom,
7 Fabul, 25| Vajki jámbor ama varga, oly igen alázatos, igen csendes
8 Fabul, 30| állat vagy, ragadozó: és oly kegyetlen vagy, hogy nemcsak
9 Fabul, 31| felfúvom magamat, én is oly nagy lehetek, mint ez öker.”
10 Fabul, 31| tetszik, fiaim? Vajon vagyok-é oly nagy, mint az öker?” Felelének
11 Fabul, 31| No, mint tetszik, fiaim, oly nagy vagyok-é, mint az öker?
12 Fabul, 34| gyakorta vakarni, annyéra, hogy oly igen elhízék, hogy csak
13 Fabul, 41| honnég vagyon ez, hogy oly igen kevér vagy, és oly
14 Fabul, 41| oly igen kevér vagy, és oly sima a hátad?” Felele a
15 Fabul, 41| igen-igen ídesden aloszom. Onnég oly sima a hátom.” Mondá a farkas: „
16 Fabul, 41| mely igen kévánnám, ha oly könnyen találhatnám életemet,
17 Fabul, 44| bódogság ez, ha mindenkoron oly nagy félelembe vagy az agarok
18 Fabul, 45| háborodjál beszédünkért. Oly igen alázatoson jársz vala
19 Fabul, 45| fenn viseled magadat, és oly igen kegyetlen vagy. Mi
20 Fabul, 45| mert jól tudjátok, hogy oly igen tudatlan vagyok, mint
21 Fabul, 49| mûveli. Lám, ugyan sír belé, oly igen ájítatos.” Maga a madarásznak
22 Fabul, 52| énnékem, hogy elfutnak. Mert oly rettenetes szavad vagyon,
23 Fabul, 55| Talám mind elhudozta magát, oly igen félt. Ó, szégyen agg
24 Fabul, 60| alázzák magokat. De senki oly erõs és hatalmas nem volt,
25 Fabul, 63| Hadd halljam, ha vagyon oly szép hangas szód, mint az
26 Fabul, 64| megkérdé a róka a sárkányt: „Oly keményen megkötözett volt-é?”
27 Fabul, 66| szép ártányon üle, és az oly csendesen hordozá a varjút,
28 Fabul, 69| csalárd! Hejában ordítasz! Oly szépen nem sípolhatsz, hogy
29 Fabul, 70| kegyetlenek az õ felfúvásokban oly nagy szégyennel elvesznek.
30 Fabul, 71| farkasnak a hátába a fejszét, oly erõsen, hogy eltántorodék
31 Fabul, 71| ezeknek nagy kévánságából oly dolgokhoz kezd és oly cseleködetökbe
32 Fabul, 71| kévánságából oly dolgokhoz kezd és oly cseleködetökbe avatja magát,
33 Fabul, 71| utána olyan nagy elõmentet, oly nagy tisztességet, mint
34 Fabul, 72| Mondá a farkas: „Ne légy oly hálaadatlan! Ha egyebet
35 Fabul, 72| int e fabula, hogy senki oly dologban ne avassa magát,
36 Fabul, 73| alég vagyok belé; te kedig oly igen szegény valál, hogy
37 Fabul, 74| mondá: „Mi dolog, fiam, hogy oly igen hamar visszajöttél?”
38 Fabul, 74| tanoltam keresztapámtól. Oly mesterséget tanoltam tõle,
39 Fabul, 74| anyja: „Hogyhogy tanolhattad oly igen hamar ezt e nagy mesterséget?”
40 Fabul, 74| ídes fiam! Ó, miért siettél oly igen hamar az oskolából?
41 Fabul, 74| erejét és tehetségét, hanem oly dologban avatja magát, mely
42 Fabul, 76| a szekérbe; abba vesztem oly igen, mert nincsen nyugodalmom
43 Fabul, 76| vagyon! Hogyhogy tehet ez oly igen nagy dolgokat? Kérlek
44 Fabul, 78| bolond szamár vagy! Kár, hogy oly szép õsz szakállod vagyon.
45 Fabul, 80| Mert gyakorta lészen, hogy oly helyre siet az ember tanácsért,
46 Fabul, 80| siet az ember tanácsért, és oly embernél keres oltalmat,
47 Fabul, 81| gonosz családjának. Mert oly igen megátalkodtanak és
48 Fabul, 85| átkozzunk. Mert az átoknak oly természeti vagyon, hogy
49 Fabul, 88| maradtam volna, nem volnék most oly nagy gyötrelembe. Jaj énnékem!”
50 Fabul, 94| miért sírna és bánkódnék oly igen. A gyermek álnakságot
51 Fabul, 96| hallasz, kéváltképpen, ha oly dolog leend, mely az igazmondáshoz
52 Fabul, 99| mondá az Kató asszony: „Lám, oly álnakok és patvarosok valátok
|