Rész,  Fabula

 1 Fabul,  10|              utána békével elbocsátá õtet. Midõn a házi egér dolgát
 2 Fabul,  15|           két elsõ lábával meg kezde õtet tapogatni, és azokat a vállaira
 3 Fabul,  15|         elhíni, hogy megszabadítanák õtet a szamártól. Eljövének ez
 4 Fabul,  15|        megdereckölték volna, elvonák õtet az istállóba, és a jászolhoz
 5 Fabul,  18|            kezdék utálni és csúfolni õtet. Végre ugyan reá kaporcskálván,
 6 Fabul,  18|        nyugodalmot, mellyel az Isten õtet megszerette. Nem mindenha
 7 Fabul,  25|            Isten több jókkal szereti õtet. De az ember vissza jár.
 8 Fabul,  28|            kitépek, és annyéra vágák õtet orrokkal és megvakarák körmekkel,
 9 Fabul,  28|            kezde ballagni. De látván õtet a többi hollók, megutálák
10 Fabul,  28|              többi hollók, megutálák õtet, miérthogy azelõtt elhagyta
11 Fabul,  32|             azt, és meg­aján­dé­kozá õtet véle, hogy megengesztelnéje
12 Fabul,  32|            És midõn meg­fogták volna õtet, behozák a városba. Az ítílötben
13 Fabul,  32|          õrizni a pásztort, megkérdé õtet a nép, mi okából mûvelné
14 Fabul,  33|            azon Isten, ki arra hítta õtet, rendelte és hítta, nyilván
15 Fabul,  34|            szekér elõtt igen kínálná õtet egy alkolmas pálcával, meglátá
16 Fabul,  38|         agarok, de meg nem foghatták õtet a sük mezõn; miért gyorsan
17 Fabul,  42|             Mi több tagok nem gyõzik õtet mindenha megtölteni. Ennek
18 Fabul,  43|             ebek közett, és megfogák õtet, és meg kezdék tépni subáját.
19 Fabul,  43|           nagy sok jóval megszerette õtet az Isten. Ezért mondja ama
20 Fabul,  46|            hol bemehetne. Elöltalálá õtet a róka, és megkérdé a nyulat,
21 Fabul,  46|               De nem ért meg. Nem jó õtet enni, mert megcsömerleném
22 Fabul,  50| hízelködésével: ím, mint ajándékozák õtet. Ha engemet kérdnek, és
23 Fabul,  50|      hazugságot.” Azonközbe elhívatá õtet a majomkirály, és megkérdé
24 Fabul,  50|             majomkirály, és megkérdé õtet: „Kicsoda vagyok én? És
25 Fabul,  62|     könyörgeni kezde, hogy ne hadnák õtet, hanem megszabadítanák a
26 Fabul,  63|             a kakast, és vinni kezdé õtet az erdõ felé. Megláták azt
27 Fabul,  65|            magát. És noha az Úristen õtet meglátogatta külem-külemféle
28 Fabul,  65|            és féljed az Úristent, és õtet kérjed, hogy õ legyen veled,
29 Fabul,  66|         farkast, és hurogatni kezdék õtet, és pálcákkal ütni, és szekercékkel
30 Fabul,  68|        farkas utána, és erõsen kezdé õtet kergötni. A bak felfutamék
31 Fabul,  70|         kurta farkas is. És megkérdé õtet a király: „Jó farkas: nem
32 Fabul,  71|              és a lapickák megnyomák õtet a deszkás fenékhöz, annyéra,
33 Fabul,  71|              és holt elevenen kiháná õtet a víz. Mikoron annak utána
34 Fabul,  73|             úgy cseleködék, miképpen õtet tanította vala a vén szomszéd.
35 Fabul,  75|              farkas, ottan megismeré õtet, és hozzásietvén, mondá: „
36 Fabul,  75|        belembõl.” Annak utána elvivé õtet a második helyre, ahol elejtötte
37 Fabul,  76|              ülsz.” És kínálni kezdé õtet a köszvénnyel, a nagy bottal,
38 Fabul,  76|              bottal, és igen megveré õtet. A megveréskor kiáltani
39 Fabul,  79|              utána kárhoztatni kezdé õtet a macska, és mondá: „Ocsmány
40 Fabul,  82|           venni, akármint megcsalják õtet. De aki eszes, tehát ha
41 Fabul,  83|        gyermek volna, reáje tére, és õtet is lemará. Ekképpen vévé
42 Fabul,  86|             volna a házból, megláták õtet a szomszédok, és mondának: „
43 Fabul,  88|        minémû állapatba helyheztesse õtet. Avval ha az ember meg nem
44 Fabul,  90|              vala leheletét, elhagyá õtet és elméne, megholt dögnek
45 Fabul,  94|             és amivel megajándékozta õtet. És hogy a más ember marhájának
46 Fabul,  99|             világban. Azért ültötték õtet közikbe a taligában.” Mondá
47 Fabul,  99|            hámlik a hárs, akkor kell õtet hántani. Hordjatok ide bõven