1-500 | 501-1000 | 1001-1413
Rész, Fabula
1 Pre | jámbor olvasó megértheti az értelmekbõl, melyeket minden
2 Pre | hogy sokan lesznek, kik az én jó szándékomat és nehéz
3 Pre | szájoknak íze elveszett. Olyan az irigységnek természete is.
4 Pre | mondok, hanem ezt, hogyha az én munkám nékik nem tetszik,
5 Pre | vénember hozzávötte volna az õ gyermek fiát, és eleibe
6 Pre | fiát, és eleibe vötte volna az õ egyetlenegy szamarát,
7 Pre | hajtaná eladnyi, megláták õket az út mellett cselekedõ és
8 Pre | elõtte a szamárt! Nem tud az ageb reája ülni, avagy a
9 Pre | utánaballaga. Látván azt az út mellett való dolgozók,
10 Pre | fel a szamárra. Látván azt az út mellett munkáló emberek,
11 Pre | meknek. Lám ugyan rabbá tötte az önnen fiát, és semmibe nem
12 Pre | Mikoron ezt látták volna az út mellett való dolgozó
13 Pre | úgy cseleködhessem, hogy az embereknek tessék.” És megharagván,
14 Pre | rúdon a szamárt.~Látván ezt az út mellett való emberek,
15 Pre | nem jó, ha amazt mûveljük, az sem jó: ha imígy cseleköszünk,
16 Pre | ha amúgy cseleköszünk, az sem jó: Sem ekképpen, sem
17 Pre | ekképpen a szegény vénember az õ fiacskával pénz nélkül
18 Pre | Ha ez okaért énfelõlem és az én munkám felõl így kezdnek
19 Pre | bizonságot vöttem róla, hogy az emberek olyanok, hogy senki
20 Pre | hanem minden fabulának az értelmét is melléje töttem,
21 Fabul, 2 | ellenségim voltanak énnékem. Az apád is ugyanezen bosszúságot
22 Fabul, 2 | hogy nem gondolván sem az Istennel, sem annak igazságával,
23 Fabul, 2 | megnyomorítják. Dühös nevet költnek az ebnek, csak hogy megölhessék.
24 Fabul, 3 | HARMADIK FABULA~Az egérrõl, békáról és héjáról~
25 Fabul, 3 | vévén egy fonalat, megkötte az egérnek a lábát az õ lábához,
26 Fabul, 3 | megkötte az egérnek a lábát az õ lábához, mondván: „Ülj
27 Fabul, 3 | kezde merülni a vízbe, és az egeret utánavonni fenék
28 Fabul, 3 | színén, meglátta egy héja az egeret, és alászállván,
29 Fabul, 3 | alászállván, hertelen megkapá az egeret, és fel kezdé az
30 Fabul, 3 | az egeret, és fel kezdé az égbe vinni. És íme tehát
31 Fabul, 3 | álnakságnak jutalma. Mert igaz az Isten, ki mikoron látja,
32 Fabul, 3 | másnak veszedelmére jár, az õ áldott bölcsességébõl
33 Fabul, 3 | bölcsességébõl úgy rendeli azt az igyeközetet, hogy nem másnak,
34 Fabul, 3 | ember lovának vermet ás, az önnenmaga lovának nyaka
35 Fabul, 4 | NEGYEDIK FABULA~Az ebrõl és juhról~Egy komondor
36 Fabul, 4 | Másodszor a kányát beállatta: az is úgy válla, mint a farkas.
37 Fabul, 4 | egy saskeselyét beállata, az kedig megszólítván a juhot,
38 Fabul, 4 | állat, miért tagadod meg az adósságot, holott tudod,
39 Fabul, 4 | kenyeret a komondornak. Az ártatlan juhnak nem lõn
40 Fabul, 5 | ÖTÖDIK FABULA~Az ebrõl és az konc húsról~
41 Fabul, 5 | ÖTÖDIK FABULA~Az ebrõl és az konc húsról~Egy eb szerencsére
42 Fabul, 5 | a szájabeli konc húsnak az árnyéka. És mikoron az árnyék
43 Fabul, 5 | húsnak az árnyéka. És mikoron az árnyék után kapna a vízbe,
44 Fabul, 5 | ekképpen megcsalatkozék az eb, és bánkódván kiméne
45 Fabul, 5 | Hogy nem tudnak megelégödni az Isten adta javaival, hanem
46 Fabul, 5 | igyeköznek koporítani. De az Istennek akaratjából azt
47 Fabul, 6 | HATODIK FABULA~Az oroszlánról, ökörrõl, kecskérõl
48 Fabul, 6 | kedig nyilat készítenének az osztozásra, az oroszlán
49 Fabul, 6 | készítenének az osztozásra, az oroszlán fél felé tevé az
50 Fabul, 6 | az oroszlán fél felé tevé az egyik részt, és mondá: „
51 Fabul, 6 | engemet illet. Mert enyim az elsõ rész, miérthogy én
52 Fabul, 6 | nyilván barátom nem leszen az, aki hozzányúl.” Alásüték
53 Fabul, 6 | hozzányúl.” Alásüték fejeket az ökör, a kecske és a juh,
54 Fabul, 6 | mert keveset gondolnak sem az Istennel, sem az igazsággal.
55 Fabul, 6 | gondolnak sem az Istennel, sem az igazsággal. Ezért szokták
56 Fabul, 6 | mondani közbeszéddel: Nem jó az urakkal cseresznét enni:
57 Fabul, 7 | HETEDIK FABULA~Az oroszlánról, rókáról és
58 Fabul, 7 | szarvast fogtanak volna, mondá az oroszlán a szamárnak, hogy
59 Fabul, 7 | oroszlán, vigyorogni kezde és az fogait megmutatni. A szamár
60 Fabul, 7 | ijedni és reszketni. Mondá az oroszlán a rókának: „Oszd
61 Fabul, 7 | a három részt, és odaadá az oroszlánnak. Mondá az oroszlán: „
62 Fabul, 7 | odaadá az oroszlánnak. Mondá az oroszlán: „Bezzek jámbor
63 Fabul, 7 | Ugyan mesterséggel tudod az osztást. Hol tanoltad?”
64 Fabul, 7 | jelenti e fabula, melyet az elõbeli, tudniillik hogy
65 Fabul, 8 | benyúla a farkasnak torkába az õ hosszú nyakával, és kivoná
66 Fabul, 8 | csontot belõle. És midõn az ígéretet megkérné a farkastól,
67 Fabul, 8 | õnála, és semminek becsüli. Az õ természeti az, hogy a
68 Fabul, 8 | becsüli. Az õ természeti az, hogy a jót mindenkor gonosszal
69 Fabul, 9 | méne, és szép szóval kezde az ebnek könyörgeni, mondván: „
70 Fabul, 9 | kölkökkel, és reám érközett az idõ. Kérlek, fogadj be házadba,
71 Fabul, 9 | nincsen szállásom.” Felelé az eb: „Bátor jõj be, nyugodjál
72 Fabul, 9 | felnõttenek volna, eljöve az eb, és kéré a komondort,
73 Fabul, 9 | is kell” - úgy monda. De az nem akará. Néminemû idõ
74 Fabul, 9 | Néminemû idõ múlva ismeg eljöve az eb, és haraggal kezdé a
75 Fabul, 9 | kölyköket reá nódítani. Az szegény eb alásüté a fejét,
76 Fabul, 9 | Erre int e fabula, hogy az ember eszesen cseleködjék,
77 Fabul, 9 | hízelkedõ beszéd. Pokolmadár az hipokrita. Egyfelõl kenyeret
78 Fabul, 10 | Egy egér útra indula, és az úton elõtalála egy mezõi
79 Fabul, 10 | házi egérnek, és behívá az õ házacskába, és jól kezdé
80 Fabul, 10 | és zörgéssel meg kezdé az ajtót nyitogatni. Megijedvén
81 Fabul, 10 | ajtót nyitogatni. Megijedvén az egerek, elkezdének futni.
82 Fabul, 10 | futni. A házi egér befutamék az õ szokott lyikába, de a
83 Fabul, 10 | kolcsár elment volna, és az ajtót beszegözte volna,
84 Fabul, 10 | Egyél a jó eledelbe.” Felelé az: „Ámbátor tied legyen a
85 Fabul, 10 | megelégedjék avval, amit az Isten az õ jóvoltából adott
86 Fabul, 10 | megelégedjék avval, amit az Isten az õ jóvoltából adott neki,
87 Fabul, 11 | a fiait, és felvivé õket az õ fészkébe, hogy fiainak
88 Fabul, 11 | ÉRTELME~E fabula arra inti az urakat és a kazdagokat,
89 Fabul, 11 | egyik a másikkal jó. Mert ha az úr, nemes, gazdag: ember;
90 Fabul, 11 | kevetközik belõle, hogy az együgyû szegény ökör avagy
91 Fabul, 11 | és teremtõje vagyon, ki az emberekre gondot visel.
92 Fabul, 11 | miérthogy igaz, gyakorta az õ szent bölcsessége által
93 Fabul, 12 | nagy csiga kérköszik vala az õ kevélségében, müvelhogy
94 Fabul, 12 | egyenesen igen felmenj az égbe, és onnég bocsásd alá
95 Fabul, 12 | Felröpüle ez okaért a kesselõ az égbe, és alábocsátá a csigát
96 Fabul, 12 | felcsapá, méglen a kesselõ az égbõl alászálla.~ ~ÉRTELME~
97 Fabul, 12 | csigán ezt tanoljad, hogy ha az Isten jó egészséggel, tisztességgel,
98 Fabul, 12 | világi dicsõség nem állandó. Az Isten gyûlöli a kevélyeket,
99 Fabul, 12 | eljárjon, és magát ajánlja az õ szentséges gondjaviselésének.
100 Fabul, 13 | Vedd eszedbe magadat! Ha az Isten bölcs: tehát tudta,
101 Fabul, 14 | TIZENNEGYEDIK FABULA~Az oroszlánról, tulokról és
102 Fabul, 14 | megvágá hosszú fogaival az oroszlánnak az oldolát.
103 Fabul, 14 | fogaival az oroszlánnak az oldolát. Másfelõl eljövén
104 Fabul, 14 | éles szarvaival megöklelé az oroszlánt. Midõn a szamár
105 Fabul, 14 | ellensége volt.” És nekimenvén, az utoljával megrúgá az oroszlánt.
106 Fabul, 14 | nekimenvén, az utoljával megrúgá az oroszlánt. Az oroszlán igen
107 Fabul, 14 | utoljával megrúgá az oroszlánt. Az oroszlán igen fohászkodván,
108 Fabul, 14 | tisztelnek vala engemet, és az én híremet hallván igen
109 Fabul, 14 | hogy minden reám támad, még az is, kinek nem gonosszal,
110 Fabul, 14 | kegyességgel uralkodjanak és bírják az õalatta valókat; és úgy
111 Fabul, 14 | érközhetik a nyavalya, mint az egyéb emberekre is. Igaz
112 Fabul, 14 | egyéb emberekre is. Igaz az Isten, ki mind a kegyetlenséget,
113 Fabul, 14 | úgy mond Szent Péter). De az alázatosokat szereti, és
114 Fabul, 15 | szatinról~Egy szamár látá, hogy az ura igen játszódnék egy
115 Fabul, 15 | magát. Annak felötte, hogy az ura a tánérról enni adna
116 Fabul, 15 | gondolkodván a szamár, mondá: „Ha az úr oly igen szereti ezt
117 Fabul, 15 | úr oly igen szereti ezt az apró marhát, mely igen tisztátalan,
118 Fabul, 15 | hízelködéséért, és mind az egész házi nép kedveli:
119 Fabul, 15 | Látván azonközbe, hogy az ura bejõne az udvarba: ottan
120 Fabul, 15 | azonközbe, hogy az ura bejõne az udvarba: ottan elejbe kezde
121 Fabul, 15 | vállaira vetni, és szájával az urának a szakállát bekenni
122 Fabul, 15 | benyálazni, és lábaival az urát szorítani, annyéra,
123 Fabul, 15 | megdereckölték volna, elvonák õtet az istállóba, és a jászolhoz
124 Fabul, 15 | Tehát minden megelégödjék az õ hivataljával, és tovább
125 Fabul, 15 | nyúljon, se kévánkozzék, mint az Isten az õ szent és bölcs
126 Fabul, 15 | kévánkozzék, mint az Isten az õ szent és bölcs rendelésé
127 Fabul, 15 | rendelésébõl elrendölte. Mert az Istennek akaratjának módja
128 Fabul, 15 | Bár ne kévánjad te, azért az Isten megismer tégedet:
129 Fabul, 15 | közett. A tiszt megpróbálja az embert: Magistratus virum
130 Fabul, 16 | TIZENHATODIK FABULA~Az oroszlánról és egérrõl~Egy
131 Fabul, 16 | Egy oroszlán elnyútózván az erdõben, elaluvék. Melléje
132 Fabul, 16 | környüle. És a kergetésbe az egyik reája szekelék az
133 Fabul, 16 | az egyik reája szekelék az oroszlánra. Felserkenvén
134 Fabul, 16 | oroszlánra. Felserkenvén az oroszlán, megkapá az egeret.
135 Fabul, 16 | vén az oroszlán, megkapá az egeret. Az egér mondá az
136 Fabul, 16 | oroszlán, megkapá az egeret. Az egér mondá az oroszlánnak: „
137 Fabul, 16 | az egeret. Az egér mondá az oroszlánnak: „Kérlek tégedet,
138 Fabul, 16 | férgecskék vagyunk” etc. Az oroszlány gondolkodni kezde,
139 Fabul, 16 | õnéki, és szabadon elbocsátá az egeret, és hálaadással elválék
140 Fabul, 16 | tõle. Egy kevés idõ múlva az oroszlány mulatni méne az
141 Fabul, 16 | az oroszlány mulatni méne az erdõbe. És tõrbe esvén igen
142 Fabul, 16 | esett volna. Hallván ezt az egér, hamar odasiete a sivalkodásra,
143 Fabul, 16 | meglátnája, mi lelte volna az oroszlánt. És mikoron meglátta
144 Fabul, 16 | És mikoron meglátta volna az oroszlánnak fogságát, mondá: „
145 Fabul, 16 | megódának egymástól. És az oroszlán megszabadula, és
146 Fabul, 16 | megszabadula, és nagy örömmel az erdõbe menni kezde.~ ~ÉRTELME~
147 Fabul, 16 | Senki el ne higgye magát az õ uraságában, nagy tekintötiben
148 Fabul, 16 | találja a dolgot, nem kell az okaért mindjárást megnyúzni.
149 Fabul, 16 | mindjárást megnyúzni. Mert az Úristen csodálatos az õ
150 Fabul, 16 | Mert az Úristen csodálatos az õ csölekedetiben: ki gyönyörködik
151 Fabul, 16 | csölekedetiben: ki gyönyörködik az alázatosoknak felmagasztalásába.
152 Fabul, 16 | felmagasztalásába. Ez okaért tarts az Istennek ítéletitõl, és
153 Fabul, 17 | madarak vagytok, és felmentek az égbe. De noha sokáig ott
154 Fabul, 17 | müvelhogy elejét vehessétek az embereknek, hogy se tõrt,
155 Fabul, 17 | hálót ne csinálhassanak. Az én tanácsom szerint kedig
156 Fabul, 17 | sem len, és nem leszen az embereknek mibõl tõrt és
157 Fabul, 17 | Tudom, mit mûvelek. Én az emberekhöz adom magamat,
158 Fabul, 17 | ez mai napiglan megfogják az emberek mindenféle hálóval
159 Fabul, 17 | tanács, és azt õ megjelenti az õ akaratjából, nem az embereknek
160 Fabul, 17 | megjelenti az õ akaratjából, nem az embereknek akaratja és kevélysé
161 Fabul, 17 | tudna valamit benne, hanem az Isten gyönyörködik az együgyûségben.
162 Fabul, 17 | hanem az Isten gyönyörködik az együgyûségben. Azért mondották
163 Fabul, 17 | mondották a régiek, hogy nemcsak az ártán, hanem még az eme
164 Fabul, 17 | nemcsak az ártán, hanem még az eme disznó is szép makkot
165 Fabul, 18 | régi, reves tõkét vete le az égbõl a tóba, hogy a lenne
166 Fabul, 18 | békáknak királya. Midõn a tõke az égbõl aláesnék a tóba, nagyon
167 Fabul, 18 | nagyát és kevérét kezdé az orrával vágni és megenni.
168 Fabul, 18 | ÉRTELME~E fabula inti az embereket, hogy ki-ki mind
169 Fabul, 18 | azt a nyugodalmot, mellyel az Isten õtet megszerette.
170 Fabul, 18 | tûrni és megelégödni, amit az Isten adott néki, és feljebb
171 Fabul, 18 | hágni és gõgesködni: azt az Isten az õ igaz ítíletibõl
172 Fabul, 18 | gõgesködni: azt az Isten az õ igaz ítíletibõl meg tudja
173 Fabul, 18 | és csendes fejedelem, de az Isten meg tudja forbotlani.
174 Fabul, 19 | gyermekdid héja könyörge az anyjának, mondván: „Ídesanyám!
175 Fabul, 19 | zarándokságot, és könyöregj az Isteneknek éröttem, hogy
176 Fabul, 19 | elcsodálkozol belé.” Felelé az anyja: „Jó fiam! Én nem
177 Fabul, 19 | istenfélõ jámbor lennél. De az én szómnak soha nem volt
178 Fabul, 19 | mûveltél, és minden estve az Isteneknek timpolomokba
179 Fabul, 19 | és ondok ganéoddal mind az oltárokat, mind az Isteneknek
180 Fabul, 19 | mind az oltárokat, mind az Isteneknek képeit undokul
181 Fabul, 19 | életeddel kerested volna az Isteneknek jó kedveket?”
182 Fabul, 19 | ÉRTELME~E fabula inti az ifjakat, hogy gyermekségöktõl
183 Fabul, 19 | csak azoknál lehet, akik az Istent és az õ szent akaratját
184 Fabul, 19 | lehet, akik az Istent és az õ szent akaratját igazán
185 Fabul, 19 | szüntelen való könyörgés mellett az Istennek útját követik.
186 Fabul, 19 | Istennek útját követik. Az igaz penitenciának mindenkor
187 Fabul, 19 | zarándokjárásod etc., mint hogy Ésua az elveszett méltóságot nem
188 Fabul, 20 | a héja ellen választanák az ölyvet oltalmul, mondván: „
189 Fabul, 20 | oltalmul, mondván: „Szép madár az ölyü, és igen gyors, és
190 Fabul, 20 | megoltalmazhat minket.” Az ölyü örömest felvevé az
191 Fabul, 20 | Az ölyü örömest felvevé az oltalomnak tisztit; de mindjárást
192 Fabul, 20 | várjanak Istentõl; mert az Isten bölcs, tudja õ, mint
193 Fabul, 21 | HUSZONEGYEDIK FABULA~Az orvról és komondorról~Egy
194 Fabul, 21 | egy lágy darab kenyérért az én gazdámot elárulnám, holott
195 Fabul, 21 | Bezzeg gonoszul jársz.” És az orv elpironkodék onnég.~ ~
196 Fabul, 21 | Emellett inti e fabula az házi népet, szolgákat és
197 Fabul, 21 | kárt ne tegyenek, holott az Úristen hívségre az õ tisztekbe
198 Fabul, 21 | holott az Úristen hívségre az õ tisztekbe hölyheztötte
199 Fabul, 22 | HUSZONKETTEDIK FABULA~Az agg lóról és agg agárról~
200 Fabul, 22 | volna a konyhába, kiballaga az árok hátára, hogy elnyújtóznék
201 Fabul, 22 | a verõfénybe, és olonnék az éhségért. Talála egy igen
202 Fabul, 22 | immár éhhel meghaljak, és az ebek s a varjak megegyenek.
203 Fabul, 22 | szegény fejem!” Felelé az agár: „Szeretõ barátom,
204 Fabul, 22 | vala, erõsen szeret vala az uram. Tánéráról adott ennem,
205 Fabul, 22 | kezd: »Coki, coki, üsd, üsd az agg latrot!« A házi nép
206 Fabul, 22 | dolgunk. Megyünk?” Mondá az agár: „Szenvedjük békösséggel.
207 Fabul, 22 | békösséggel. Lám, mondják az emberek, hogy Isten legyen:
208 Fabul, 22 | teszen róla. Nagy szömérem ez az embereknek, hogy olyan nagy
209 Fabul, 22 | ha nem szolgálhatsz, és az emberek hasznodat nem vehetik,
210 Fabul, 22 | vehetik, ottan úgy jársz, mint az agg ló és a szegény agár.
211 Fabul, 22 | Olyanok a tisztbeliek, mint az út mellett való hársfa.
212 Fabul, 22 | leszen, mind alája futnak az emberek, és ott oltalmazzák
213 Fabul, 22 | ott oltalmazzák magokat az esõtõl. Ha elmúlik az esõ,
214 Fabul, 22 | magokat az esõtõl. Ha elmúlik az esõ, tehát minden leszakaszt
215 Fabul, 22 | minden leszakaszt annak az ágaiban, ki süvegre teszi,
216 Fabul, 22 | tisztességgel mondván) az alfelét megtörli véle. Ez
217 Fabul, 23 | panaszkodást tõnek enköztek az õ nagy nyomorúságokról.
218 Fabul, 23 | beszekének. Látván azt egyik az idõsb nyulak közül, kiáltani
219 Fabul, 23 | vízbe. De mi ne kövessük az õ példájokat, hanem menjünk
220 Fabul, 23 | példájokat, hanem menjünk haza az erdõbe, és amire az Isten
221 Fabul, 23 | haza az erdõbe, és amire az Isten és a természet elrendelt,
222 Fabul, 23 | minem elvetnek bennünk, mint az ebet avagy a lovat, hanem
223 Fabul, 23 | és ki-ki mind hazaméne az erdõbe.~ ~ÉRTELME~E fabula
224 Fabul, 23 | minket, hogy ki-ki mind az õ nyavalyát és állapatjának
225 Fabul, 23 | békösséggel elszenvedje, és az idõtõl várjon. Nehéz ugyan
226 Fabul, 23 | foglaljuk szüvünket, várván az Istennek gondjaviselésének
227 Fabul, 23 | nem leszen valami rajtunk az Istennek híre nélkül. Vajki
228 Fabul, 24 | gedelecskének, hogy jó bezárná belõl az akolt, és senkit be ne bocsátana
229 Fabul, 24 | nélkül lész.” Midõn ez okaért az anyja elment volna a mezõre,
230 Fabul, 24 | ottan oda juta egy farkas az akolhoz, és szavát vékonyítván
231 Fabul, 24 | módra kezde szólani oda be az akolba a gedelecskének,
232 Fabul, 24 | mondván: „Ídes fiam, nyisd meg az ajtót! Nyisd meg hamar!”
233 Fabul, 24 | Nyisd meg hamar; én vagyok, az anyád.” A gedelecske kinéze
234 Fabul, 24 | mondá: „Ide nem jössz, mert az anyámnak nincsen oly hosszú
235 Fabul, 24 | is külemben áll, hogynem az anyámnak. Osztán, ha az
236 Fabul, 24 | az anyámnak. Osztán, ha az anyám velem szól, örömmel
237 Fabul, 24 | és vigassággal hallgatom az õ szavát, de hogy te szólasz,
238 Fabul, 24 | olyan szavad vagyon, mint az anyámnak, azért ugyan minden
239 Fabul, 24 | ellensége. Azért nem nyitom az ajtót. Légy csak ott kinn.”
240 Fabul, 24 | idején gondját viseljék az õ magzatjoknak, és azokat
241 Fabul, 24 | bölcsességre tanítsák: fõképpen az Istennek igéjére és felelmére.
242 Fabul, 24 | még, azért õutánok is jár az ördög, és okot keres hozzá,
243 Fabul, 24 | fabula a gyermeköket is, hogy az õ szüleieknek engödjenek,
244 Fabul, 24 | gyakorta imádkozzanak, hogy az Isten fia, a mi urunk Krisztus
245 Fabul, 24 | mi urunk Krisztus Jézus az õ szolgái által, azaz a
246 Fabul, 24 | angyalok által megõrizze az ördögtõl. Kevessék nagy
247 Fabul, 25 | lakik vala egy kégyó. Ez az asztal alá menvén, felszedegélé
248 Fabul, 25 | kazdagulni. Jó idõ múlva, mikoron az ember megkazdagult volna,
249 Fabul, 25 | megfordula, annyéra, hogy az elõbeli szegénségbe juta.
250 Fabul, 25 | hogy a kégyótól volt volna az õ elõmente és jó szerencséje,
251 Fabul, 25 | a kégyóval. Mostan kedig az õ szegénsége abból volna,
252 Fabul, 25 | Hálaadatlan vagy, miérthogy az én jótétemet így megfüzetted.
253 Fabul, 25 | haszon jöjjen belõle, midõn az ember házánál csendes és
254 Fabul, 25 | Mert olyan embert megáldja az Isten, és elõmentet ád néki.
255 Fabul, 25 | Deus superbis resistit, az Isten arcul pöki, és az
256 Fabul, 25 | az Isten arcul pöki, és az áldomás helyébe megátkozza.
257 Fabul, 25 | helyébe megátkozza. Mihelt az Isten elfordul tõle, ottan
258 Fabul, 25 | Isten elfordul tõle, ottan az ördeg rajta, a reszeli annak
259 Fabul, 25 | mely igen gonosz legyen az emberi természet, hogy a
260 Fabul, 25 | annál jámbornak kellene az embernek lenni, ha az Isten
261 Fabul, 25 | kellene az embernek lenni, ha az Isten több jókkal szereti
262 Fabul, 25 | jókkal szereti õtet. De az ember vissza jár. Vajki
263 Fabul, 25 | pattants meg egy kevesig az orrát: ottan meglátod, mely
264 Fabul, 25 | szinetlen való könyörgés, hogy az Isten az õ szent lelkének
265 Fabul, 25 | könyörgés, hogy az Isten az õ szent lelkének általa
266 Fabul, 25 | de nehezen felejtheti el az Ádám fia. Ha annak utána
267 Fabul, 26 | széles tánérra felada, és az asztalra tevé. Az esztrág
268 Fabul, 26 | felada, és az asztalra tevé. Az esztrág nem eheték benne
269 Fabul, 26 | esztrág nem eheték benne az õ hosszú, vékony orra miatt,
270 Fabul, 26 | pironkodni. Egynyíhány nap múlva az esztrág viszontag vacsorára
271 Fabul, 26 | és nyakával benyúlt volna az szoros edénybe, kivona az
272 Fabul, 26 | az szoros edénybe, kivona az étekbõl, kínálá gyakorta
273 Fabul, 26 | kínálá gyakorta a rókát, és az váltig néze be az edénybe,
274 Fabul, 26 | rókát, és az váltig néze be az edénybe, de semmit nem vehete
275 Fabul, 26 | marada a róka. Monda kedig az eszterág: „Jó komám, mint
276 Fabul, 26 | semmit nem használ véle. Mert az Isten tiszta és igaz, és
277 Fabul, 26 | gyûlöli a hamisságot és az álnokságot. Minekokáért
278 Fabul, 26 | a ravaszokat és megfogja az álnakokat az õ álnakságokban.
279 Fabul, 26 | és megfogja az álnakokat az õ álnakságokban. Mint azt
280 Fabul, 26 | ugyan megtalálod mesteredet. Az agg ravasznak is a csávában
281 Fabul, 27 | igen szép képet talála az úton. És sokáig forgatván
282 Fabul, 27 | hogy keveset használ, ha az emberek szép termetûek,
283 Fabul, 28 | kevélségben esék, és megkezdé az õ nemzetségét megutálni.
284 Fabul, 28 | volna, és nem páva, és hogy az õ tollokból ékösítötte volna
285 Fabul, 28 | lehúzák tollokat róla. Sõt az önnen tollait is kitépek,
286 Fabul, 28 | vér lõn. Ekképpen véresen az õ nemzetségéhöz kezde ballagni.
287 Fabul, 28 | erre tanít, hogy ki-ki mind az õ hivataljába megmaradjon,
288 Fabul, 28 | megmaradjon, és megelégedjék az Istentõl és a természettõl
289 Fabul, 28 | megelégöszel és jól élsz, amit az Isten adott, és müvel a
290 Fabul, 28 | elõ. Meglát és megismer az Isten. Ha õneki tetszik
291 Fabul, 29 | együtt eszem a királlyal az ezüst és aranyas tálból,
292 Fabul, 29 | aranyas tálból, és iszom az aranyas pohárból. A nemes
293 Fabul, 29 | A te nemzetséged semmi az én nemzetségemhöz képest.”~
294 Fabul, 29 | fogad be tégedet a király az õ házába? És a szép asszonyi
295 Fabul, 29 | hogy sokkal jobb legyen az embernek, ha megelégöszik
296 Fabul, 29 | embernek, ha megelégöszik az õ hivataljába avval, amit
297 Fabul, 29 | hivataljába avval, amit az Isten munkája után az õ
298 Fabul, 29 | amit az Isten munkája után az õ szent áldomásából néki
299 Fabul, 29 | él békösséges szûvel, és az istennek ajándékába gyönyörgteti
300 Fabul, 29 | Hejábavaló dücsõség, midõn az ember efféle haszontalan
301 Fabul, 29 | lebocsátják szárnyokat. Mert az õ gonosz lelkiismeretek
302 Fabul, 30 | jámbort ravasznak. Mert amit az önnen természetiben talál
303 Fabul, 30 | ez, aki éten-étszaka mind az egész mezõt bejárja, és
304 Fabul, 30 | hanem õ magától kezdje az ítíletöt: ottan meglátja,
305 Fabul, 30 | költünk. Benne a természetben az ördögnek behintett mérge.
306 Fabul, 30 | kis szelencében hordozod az ördögnek puskaporát. Mihelt
307 Fabul, 30 | ördögnek puskaporát. Mihelt az ördeg beléje vetheti az
308 Fabul, 30 | az ördeg beléje vetheti az õ taplóját, ottan meggerjed.
309 Fabul, 30 | gyarlóságát, és könyöregjen, hogy az Isten az õ szent lelkének
310 Fabul, 30 | könyöregjen, hogy az Isten az õ szent lelkének általa
311 Fabul, 30 | õ szent lelkének általa az õ igéjében megújítsa a természetet,
312 Fabul, 31 | naggyá mutatni. Monda kedig az õ fiainak: „No, mint tetszik,
313 Fabul, 31 | vagyok-é oly nagy, mint az öker?” Felelének a fiai: „
314 Fabul, 31 | oly nagy vagyok-é, mint az öker? Felelének azok: „Még
315 Fabul, 31 | Istenre nézzen, és mint az Isten hivatalját elrendelte,
316 Fabul, 31 | hivatalját elrendelte, és az õ hivataljának módját az
317 Fabul, 31 | az õ hivataljának módját az õ szent bölcsességének általa
318 Fabul, 31 | abban eljárjon, és amit az Isten parancsolt neki, avval
319 Fabul, 31 | megelégödjék. Mert valaki az Istennek akaratját és rendelését
320 Fabul, 31 | megutálja, és feljebb kezd hágni az õ testi kévánságából, és
321 Fabul, 31 | kezdi tulajdonítani, amit az Úristen néki nem szánt,
322 Fabul, 32 | HARMINCKETTEDIK FABULA~Az oroszlánról és a pásztorról~
323 Fabul, 32 | véle, hogy megengesztelnéje az oroszlánt. De az oroszlány
324 Fabul, 32 | megengesztelnéje az oroszlánt. De az oroszlány nem gondola az
325 Fabul, 32 | az oroszlány nem gondola az ajándékkal, hanem a tevises
326 Fabul, 32 | orvoslást tõle. Látván a pásztor az oroszlán lábába a daganást,
327 Fabul, 32 | sebet, és mikoron kifolyna az evetség, ottan kijöve avval
328 Fabul, 32 | Nem sok idõ múlva, midõn az oroszlán meggyógyult volna,
329 Fabul, 32 | meggyógyult volna, és az erdõben vadászna, tõrben
330 Fabul, 32 | õtet, behozák a városba. Az ítílötben megszentenciázák,
331 Fabul, 32 | megszentenciázák, müvelhogy az árokba kellene vetni, hogy
332 Fabul, 32 | árokba kellene vetni, hogy az oroszlánok megszaggatnák
333 Fabul, 32 | okaért bevettették volna az árokba, ottan reá siete
334 Fabul, 32 | árokba, ottan reá siete az oroszlán. És mihelyt meglátta
335 Fabul, 32 | vigasságot mutatni. A népre is az árok hátán kezde vigyorogni,
336 Fabul, 32 | eszébe vévé, hogy e volna az oroszlán, kinek a lábából
337 Fabul, 32 | mindenha mellette fekennék az oroszlán, mintha ugyan meg
338 Fabul, 32 | nép, mi okából mûvelné ezt az oroszlán. És a pásztor megbeszélé
339 Fabul, 32 | pásztor megbeszélé nékik az elmúlt lött dolgot, miképpen
340 Fabul, 32 | ÉRTELME~E fabula erre inti az embereket, hogy minden dolgokban
341 Fabul, 32 | másnak ártalmára vagyon, az mindenha tart ismeg mástól,
342 Fabul, 32 | mástól, retteg, fél, és az õ békétlen szüvének miatta
343 Fabul, 32 | aki jámbor és jól tevé: az megáldotik az Úrtól. Mert
344 Fabul, 32 | jól tevé: az megáldotik az Úrtól. Mert e végre teremtötte
345 Fabul, 32 | Mert e végre teremtötte az Isten az embereket, hogy
346 Fabul, 32 | végre teremtötte az Isten az embereket, hogy a keresztyéni
347 Fabul, 32 | eszes magyarok meglátták az hálaadatlan világnak otromba
348 Fabul, 32 | ottan halálos ellenséged. Az Isten is igen gyûlöli efféle
349 Fabul, 32 | hálaadatlanokat. Azért mondja az írás: Non discedet malum
350 Fabul, 32 | malum a domo ingrati. Hogy az Isten szüntelen való büntötéssel
351 Fabul, 33 | HARMINCHARMADIK FABULA~Az oroszlánról és lóról~Egy
352 Fabul, 33 | nyájassággal. A ló eszébe vévé az oroszlánnak álnokságát és
353 Fabul, 33 | ravaszságnak eleit vehetné, és az oroszlánnak gonosz szándékjától
354 Fabul, 33 | okaért a jobb utolsó lábát az indulásban, és úgy tetteté,
355 Fabul, 33 | nehezen hághatna reája. Mondá az oroszlán: „Mi lelt, jó fráter
356 Fabul, 33 | lelt, jó fráter ló?” Monda az: „Egy tevis ment a lábomba,
357 Fabul, 33 | volna a lábát, odajárula az oroszlán, hogy hozzálátna,
358 Fabul, 33 | hertelen hátrarúga, és üté az oroszlánt homlokba, hogy
359 Fabul, 33 | Bizony igaz hasznaját vöttem az én bolondságomnak! Orvossá
360 Fabul, 33 | minden álnakság nélkül. Mert az Isten haszonra teremtötte
361 Fabul, 33 | Isten haszonra teremtötte az embert. Így szól az Szentírás:
362 Fabul, 33 | teremtötte az embert. Így szól az Szentírás: És az Isten megláta
363 Fabul, 33 | Így szól az Szentírás: És az Isten megláta mindeneket,
364 Fabul, 33 | Homo homini Deus: Hogy az ember más embernek javára
365 Fabul, 33 | javára legyen, követvén az isteni természetet. És valaki
366 Fabul, 33 | avagy veszedelmére: annak az igaz és jóakaró Isten ellene
367 Fabul, 33 | jóakaró Isten ellene áll. És az õ szent bölcsessége által
368 Fabul, 33 | rendeli a dolgot, hogy ahol az álnak és gonoszakaró felebarátjának
369 Fabul, 33 | felebarátodnak veszedelmére; de az Isten elfordítja végezésedet
370 Fabul, 33 | ember lovának vermet ás: az önnen lovának nyaka szakad
371 Fabul, 33 | fabula, hogy minden ember az õ hivataljába megmaradjon,
372 Fabul, 33 | megvárja bizonyos reménséggel az Istennek áldomását. És azon
373 Fabul, 33 | új dolgot, olyant, melyet az Isten nem parancsolt, és
374 Fabul, 33 | el nem rendelt, és melyet az ember nem ért meg, sem tanolta.
375 Fabul, 33 | megsiratja nagy lelki fájdalommal az õ vakmerõ bátorságának indulatját.
376 Fabul, 34 | kelhetne ki hamarsággal az útból, ottan rúgni kezdé
377 Fabul, 34 | és urad elõtt kitakarodol az útból.” A szegény szamár
378 Fabul, 34 | múlva megrészegüle a lónak az ura, és a szép lóra felülvén
379 Fabul, 34 | általszektetvén egy árkon, megüté a ló az inát, és elsántula belé.
380 Fabul, 34 | belé. Kevés idõ múlva eluná az ura a lónak sántaságát,
381 Fabul, 34 | dõtél, de úgy tetszik, hogy az Isten bosszúmat megállotta
382 Fabul, 34 | ÉRTELME~E fabula erre inti az embereket, hogy senki el
383 Fabul, 34 | valami külenbségeért. Hanem az ember meggondolja, hogy
384 Fabul, 34 | És aki mostan fenn ül, az egy kis idõ múlva ott alatt
385 Fabul, 34 | és semminek véli. Ottan az igaz Isten az õ szent igazságából
386 Fabul, 34 | véli. Ottan az igaz Isten az õ szent igazságából és ítéletibõl
387 Fabul, 34 | fejedelmi szabadsága vagyon, az, mihelt nem jól él véle,
388 Fabul, 34 | ekképpen, aki elhiszi magát az Istennek kegyelmessége és
389 Fabul, 34 | mind felebarátja ellen, azt az Úristen megfosztja tõle,
390 Fabul, 35 | adná, miért hatta volna el az õ nemét, és elszekett volna
391 Fabul, 35 | jelenti, hogy ki-ki mind az õ rendiben és hivataljában
392 Fabul, 35 | lesznek hozzája. Ez okaért az ember csöndes legyen, és
393 Fabul, 35 | Megõrizze lelkiismeretit, hogy az ellen ne cseleködjék. Mikoron
394 Fabul, 35 | igazán eljár, ottan várja az Istennek oltalmát. És az
395 Fabul, 35 | az Istennek oltalmát. És az Isten gondot visel reája,
396 Fabul, 35 | oltalmazza. Ne keressen az ember Isten kõvül, az õ
397 Fabul, 35 | keressen az ember Isten kõvül, az õ ura kõvül és Istentõl
398 Fabul, 35 | nyájasságat parancsolta az embernek, idegen társaságoknál,
399 Fabul, 36 | FABULA~A philomenérõl és az ölvrõl~Az ölv szálla egy
400 Fabul, 36 | philomenérõl és az ölvrõl~Az ölv szálla egy fára, és
401 Fabul, 36 | fára, és midõn ott forogna az ágak közett, látá, hogy
402 Fabul, 36 | madárfiak vannak benne. Eljöve az anyjok, a philomele, és
403 Fabul, 36 | ne bántaná a fiait. Mondá az ölv: „Nem bántom õket, ha
404 Fabul, 36 | ugyan énekelni kezde. Felelé az ölv: „Csak megcsúfolsz engemet,
405 Fabul, 36 | philomele könyörgeni, hogy az ölv könyörülne rajta, és
406 Fabul, 36 | mellyesztené fiait. Felelé az ölv: „Hallod-é! Légy békösséges,
407 Fabul, 36 | fiaiddal egyetembe. Éles ugyan az orrod, de csak féregszedni
408 Fabul, 36 | horgasak és élesek.” Midõn az ölv ekképpen nagy kevélyen
409 Fabul, 36 | a fa megül, nyakába veté az urkot az ölvnek, és alá
410 Fabul, 36 | megül, nyakába veté az urkot az ölvnek, és alá kezdé avval
411 Fabul, 36 | erõs és hatalmas vagy, és az Isten ésszel és okossággal
412 Fabul, 36 | hogy immár általszekted az árkot. Bezzeg nem! Meghiggyed
413 Fabul, 36 | Meghiggyed ez okaért, hogy ha az Istent nem féled, és annak
414 Fabul, 36 | kedvébe nem lész, ottan az Isten talál mást, ki gyorsabb,
415 Fabul, 36 | és azt reád bocsátja, és az által megbünteti vakmerõ
416 Fabul, 36 | utálj, senkit ne dúlj! Mert az Isten kitölti rajtad az
417 Fabul, 36 | az Isten kitölti rajtad az õ fenyegötését: Ve tibi
418 Fabul, 36 | kerengvén ismeg oda szállnak az elõbbeli helyre, ahol amazt
419 Fabul, 36 | ezenképpen cseleködünk mi is: az Isten szömünk láttára megbüntöti
420 Fabul, 37 | lehetne a jó báránhúsba és az egyéb kóstjába. Mikoron
421 Fabul, 37 | Megérzötted a jó bárányhúsnak az illatját: a hozott tégedet
422 Fabul, 37 | hozott tégedet ide, nem az énhozzám való szereteted.
423 Fabul, 37 | néki. A pásztor megragadá az õ képét, és általüté a farkast.
424 Fabul, 37 | nem szûnék, megragadá azt az egyik komondor, és a földhöz
425 Fabul, 37 | mászkálván mondá: „Bizony, igaz az Isten! Ugyanazon mértékkel
426 Fabul, 37 | mértem másnak.”~ ~ÉRTELME~Az elõbeli fabulának az értelme
427 Fabul, 37 | ÉRTELME~Az elõbeli fabulának az értelme e fabulára is illik.
428 Fabul, 37 | maradjon. Mert reája érközik az Istennek igaz ítíleti, és
429 Fabul, 37 | Minden ember ez okaért az õ hivataljában vesztegségbe
430 Fabul, 37 | Istentõl várjon mindent. Az emberi társoságban senkit
431 Fabul, 37 | valaminémû szín alatt. Mert az igaz hit és lelki bizodalom
432 Fabul, 37 | lészen, meg nem maradhatsz az Istennek ítíletiben. Mert,
433 Fabul, 37 | minálunk, hogy valamit kérünk az Úrtól, megadja minékünk,
434 Fabul, 38 | vadászónak kürtelését és az agaraknak sápolkodását.
435 Fabul, 38 | És noha utána volnának az agarok, de meg nem foghatták
436 Fabul, 38 | miért gyorsan elviszik vala az õ vékony lábai. Midõn ez
437 Fabul, 38 | vékony lábai. Midõn ez okaért az erdõre érközett volna, sûrõ
438 Fabul, 38 | érközett volna, sûrõ vala az erdõ, és megakada szép szarvaival.
439 Fabul, 38 | szarvaival, elérközének az agarok, és megfogák a szarvast.
440 Fabul, 38 | bolondul töttem ítíletöt! Amit az Isten javaimra és mentségömre
441 Fabul, 38 | hogy ki-ki mind tartson az Istentõl, és böcsülje az
442 Fabul, 38 | az Istentõl, és böcsülje az õ szentséges tanácsát, melybõl
443 Fabul, 38 | szentséges tanácsát, melybõl mind az embert és minden õ tagjait
444 Fabul, 38 | tagjait teremtötte. Õ tudja az õ alkotványának mivoltát.
445 Fabul, 38 | Tudta õ és tudja, mire való az ember minden õ tagjaival.
446 Fabul, 38 | igen kevélködünk miatta. De az Istennek csoda az ítíleti,
447 Fabul, 38 | miatta. De az Istennek csoda az ítíleti, mert úgy forgatja
448 Fabul, 38 | keresztyén ne mestergösse az Istennek szörzését, hanem,
449 Fabul, 38 | Istennek szörzését, hanem, mint az Isten elrendelte, úgy járjon
450 Fabul, 38 | elrendelte, úgy járjon el az õ hivataljába.~
451 Fabul, 39 | adná a legjobb barátait. Az együgyû juhok ez okaért
452 Fabul, 39 | odaadák a komondorokat, az õ õrizõit. És a farkasok
453 Fabul, 39 | farkasok adának a juhoknak az õ farkaskölyköket. És ekképpen
454 Fabul, 39 | megoltalmazza magát. És az õ emberi társaságába meg
455 Fabul, 39 | társaságába meg segítse oltalmazni az egyenességet. Mert addig,
456 Fabul, 39 | egyenességet. Mert addig, még az egyenesség vagyon valamely
457 Fabul, 39 | nemzetség közett, addig az ellenség nemigen árthat,
458 Fabul, 39 | kárt nem tehet. De mihelt az egyenetlenség férkõzhetik
459 Fabul, 39 | veszedelem. Kiváltképpen, mikoron az emberek hálaadatlanok, és
460 Fabul, 39 | bölcsességet e fabulából, hogy az Istentõl adott fejedelmünket
461 Fabul, 40 | magának egy fejszét. Midõn azt az erdõre vitte volna, könyörge
462 Fabul, 40 | erdõre vitte volna, könyörge az erdõbeli fáknak, hogy egy
463 Fabul, 40 | fák, és azt végezék, hogy az olajfa, miérthogy sziúsb
464 Fabul, 40 | egy ágat adna néki, hogy az ember fejszenyelet csinálna
465 Fabul, 40 | fejszenyelet csinálna belõle. Az olajfa odaadá az egyik ágát,
466 Fabul, 40 | belõle. Az olajfa odaadá az egyik ágát, és az ember
467 Fabul, 40 | odaadá az egyik ágát, és az ember nyelet csinála belõle
468 Fabul, 40 | Ez a mi bolondságunknak az igaz jutalma. Miért adtunk
469 Fabul, 41 | és komondorról~A farkas az erdõben járván, talála egy
470 Fabul, 41 | jószága és marhája mellett az orvok és tolvajok ellen.
471 Fabul, 41 | részt tesznek énnékem. Ottan az eresz alá megyek és elnyújtózom,
472 Fabul, 41 | szabadon bocsátnak; akkoron az udvarba alá-fel futok, és
473 Fabul, 41 | Ennek okaért menj haza. Én az erdõ felé tartok.”~ ~ÉRTELME~
474 Fabul, 41 | mutatja, mely igen örüljen az emberi természet a testi
475 Fabul, 41 | szerént való élet nem hasznos az embernek, hanem gonoszára
476 Fabul, 41 | és hogy a csávába vagyon az õ bõrének a helye. Ezért
477 Fabul, 41 | bõrének a helye. Ezért jobb az embernek, hogy az Istennek
478 Fabul, 41 | Ezért jobb az embernek, hogy az Istennek akaratja és rendelése
479 Fabul, 41 | munkába legyen foglalatos, az emberi társaságnak megsegítésére
480 Fabul, 41 | elrestüljen. Ha két kapa vagyon, az egyiket tegyék a szegre,
481 Fabul, 41 | rozsdától. Ennek okaért jobb az embernek, hogy vigyázzon
482 Fabul, 41 | megoltalmazhatja jó lelkiismeretét az Isten elõtt, kinél nagyobb
483 Fabul, 41 | nagyobb kéncs nem lehet az embernek mind e széles világban.~
484 Fabul, 42 | lábakról és hasról~Egyszer az emberi testnek tagjai egybetanácskozának
485 Fabul, 42 | erre int, hogy ki-ki mind az õ hivataljában megmaradjon,
486 Fabul, 42 | hivataljában megmaradjon, és abban az õ tiszti szerént cseleködjék,
487 Fabul, 42 | embernek szolgáljon, mint az Isten e világon az emberi
488 Fabul, 42 | mint az Isten e világon az emberi társoságot az õ rendibe
489 Fabul, 42 | világon az emberi társoságot az õ rendibe elosztotta. Ez
490 Fabul, 42 | emberekre se irigyködjél, mert az Isten az õ szent bölcsessége
491 Fabul, 42 | irigyködjél, mert az Isten az õ szent bölcsessége szerént
492 Fabul, 42 | szerént ekképpen akarta az emberi társoságot rendökben
493 Fabul, 42 | hivalkodni: azonközbe énnékem az orromon foly alá a veréték,
494 Fabul, 42 | etc. Bezzek ez így jár, és az Isten úgy akarta. Mert ezt
495 Fabul, 42 | akarta. Mert ezt hagyta az apádnak. De ne gondoljad,
496 Fabul, 42 | gondoljad, hogy más ember az õ hivataljában munka nélkül
497 Fabul, 42 | legyen. Mindennek vagyon az õ bibije. Te munkálkoszol,
498 Fabul, 42 | munkálkoszol, és munkádból adod az adót fejedelmednek, pásztorodat
499 Fabul, 43 | majomról és rókáról~A majom az úton menvén elöltalála egy
500 Fabul, 43 | elöltalála egy rókát. Mondá az a majomnak: „Bezzek hitván
1-500 | 501-1000 | 1001-1413 |