Rész,  Fabula

 1 Pre       | megmeneködjünk tõle.” És beveték oda a vízbe, és meghala a szegény
 2 Fabul,  4 |   kenyeret võn rajta, és adá azt oda a komondornak. Azonközben
 3 Fabul,  4 |   szegények mindenha bûnesek, és oda kell füzetniök a csörszet.
 4 Fabul,  15|        megtalál. Ne vesd magadat oda, mert mihelt te magad megkévánod,
 5 Fabul,  24|     elment volna a mezõre, ottan oda juta egy farkas az akolhoz,
 6 Fabul,  24|       kecske módra kezde szólani oda be az akolba a gedelecskének,
 7 Fabul,  36|          keveset kerengvén ismeg oda szállnak az elõbbeli helyre,
 8 Fabul,  37|         jóllakék véle. Azonközbe oda jutának a juhásznak nagy
 9 Fabul,  39|   együgyû juhok ez okaért túszul oda­adák a komondorokat, az
10 Fabul,  40|          fejsze nyelére való fát oda? Ha nyele nem volna, nem
11 Fabul,  46|      volna benne, de nem ére fel oda, ahol lefüggnek vala.~ ~
12 Fabul,  59|     juhot a pázsiton legelni. És oda röpülvén, a juhnak a hátára
13 Fabul,  62| idegeneknél, és kevés híja, hogy oda nem vesztém nyakamat; mert
14 Fabul,  64|          Azonközbe juta egy róka oda. Az meg kezdé õket kérdözni,
15 Fabul,  66|  disznónak a hátán. Bizony én is oda megyek, és egyikre felülek.
16 Fabul,  66|         érötte. Én is kévánkozám oda, hogy egy szép ártánnak
17 Fabul,  66|       Istennek, hogy nem maradék oda. Lássad ez okaért, én ídes
18 Fabul,  68|  járjanak ezek végre, megmutatja oda hátra a 99. fabula. Ott
19 Fabul,  69|          igen jól tudom. Ezennel oda jutunk, ahol kell általmennünk.”
20 Fabul,  70|    bánjad, felséges király, hogy oda nem mehetek, mert emberséget
21 Fabul,  71|        fiam elég kevér, azt adom oda. Minekelõtte kedig megennéd,
22 Fabul,  74|      járjanak ez okaért! Vigyázz oda!” Azonközbe kezdék a méneseket
23 Fabul,  74|      méglen a méneshöz jutna. És oda szekölvén, egy igen kevér
24 Fabul,  75|   Megyünk? A jó vigyázó és erõzõ oda vagyon. Bezzek tízszer nagyobb
25 Fabul,  75|     csúfság volt, avagy nem.” És oda, a helyre vivé, ahol az
26 Fabul,  76|          Két nap is elõbb jutunk oda, hogynem mint az úton, melyen
27 Fabul,  82|      valami fúót függesztöttenek oda. No, vagy fúó, avagy nem,
28 Fabul,  82|         a szamár egyszer elesik, oda soha többszer nem hajthatod.
29 Fabul,  87|          kelle az Istennek, hogy oda nem ölének; így jártam a
30 Fabul,  92|          volna rajtunk. De immár oda vagyunk. Minden lelkes állat
31 Fabul,  96|      utánam bánkódnod, miérthogy oda vagyok, és vissza nem hozhatsz.
32 Fabul,  97|     kozék a kútba, és sokáig lõn oda alá, mert a vederben ülvén,
33 Fabul,  97|       kútba, mondván: „Mit késel oda alá? Hogy nem jössz fel
34 Fabul,  99|       egyetembe tilalomban; csak oda tekintsen a csörc, bizony
35 Fabul,  99|        legyen: én nem kévánkozom oda!” És midõn ezek renddel
36 Fabul,  99|         Mondá az hispán: „Bezzek oda, mert a nagy Mester kezdetben
37 Fabul,  99|         hispán: „Tarde fabulare! Oda vagyon ez: elköltötek arról!