Rész, Fabula
1 Pre | gyalogalni a szegény gyermeknek. Lám ugyan rabbá tötte az önnen
2 Pre | és kegyetlen vénember ez? Lám a természet dolgát sem érti
3 Fabul, 2 | Mondá a farkas: „Micsoda? Lám, szömbe mersz szökni velem!
4 Fabul, 9 | háborgatsz engemet méltatlan? Lám, reám támodtál. Meglátod,
5 Fabul, 10 | bánkódol e kevés futásért? Lám megijedtél. Légy vígan.
6 Fabul, 22 | Szenvedjük békösséggel. Lám, mondják az emberek, hogy
7 Fabul, 23 | félelembe és rettegésbe. Lám ez lelkes állatok oly igen
8 Fabul, 46 | Miért nem mégy ím e kertbe? Lám, mely igen szép kékkáposzta
9 Fabul, 49 | tisztességünkre mûveli. Lám, ugyan sír belé, oly igen
10 Fabul, 50 | képe és helytartója. De lám, mennyére jött a dolog,
11 Fabul, 55 | bolondság attól félni! Lám, sem szarva, sem körme.
12 Fabul, 60 | Miért nem állasz veszteg? Lám, én veszteg állok, akármint
13 Fabul, 62 | kevélységembõl a tü társaságtokat. Lám, tisztességet és dücsõséget
14 Fabul, 64 | a pór: „Jó sárkány uram! Lám, te magad kérsz vala, hogy
15 Fabul, 66 | megyek, és egyikre felülek. Lám senki nem szól semmit érötte.”
16 Fabul, 66 | ölik meg a farkaskölyköket? Lám egy bárányt sem öttek meg?
17 Fabul, 67 | Mondá a kakas: „Miért? Lám, félsz tõlek. Hiszem békösség
18 Fabul, 70 | ageb, hogy halásszá légy? Lám minden õseid és szüleid
19 Fabul, 71 | egy csitkóval, és mondá: „Lám, mondám, hogy jóllakhatom
20 Fabul, 71 | Ihol megvagyon immár! Lám mondám, hogy ugyan jó kell
21 Fabul, 71 | ageb. Úgy kell bolondnak! Lám, soha nem akarsz eszesülni.
22 Fabul, 72 | Látom, mert igen meghíztál. Lám, mondám, hogy így lészen.
23 Fabul, 73 | feleségemre és béresimre hattam. Lám, ördegül vagyon dolgom.
24 Fabul, 76 | eszesb vagy az apádnál! Lám, avval tudtam egybeférni,
25 Fabul, 79 | Mire mûveled ezt rajtam? Lám, soha nem bántottalak sem
26 Fabul, 80 | a szomszédnak gúnárához. Lám, az sem vétett vala tenéked
27 Fabul, 87 | jössz, én ídes farkasom? Lám, nem hozsz semmi ragadománt.
28 Fabul, 99 | fia! Vigyen el az ördeg! Lám, semmit nem tehetek miattad!”
29 Fabul, 99 | lovat látok, aki vonssza; lám, fekete, tüzes szájú és
30 Fabul, 99 | mondá: „Hojsz ide, hojsz! Lám egyszer vége lehetett a
31 Fabul, 99 | füstét látok amott messze: Lám, az égig ér fel! Micsoda
32 Fabul, 99 | mondá az Kató asszony: „Lám, oly álnakok és patvarosok
33 Fabul, 99 | patvarosok valátok az világban; lám, mindjárást a sok perlõdésben
34 Fabul, 99 | Mondá a nemesember: „Ah, ah! Lám, emberi szöm rettenetesb
35 Fabul, 99 | állatot nem látott soha! Lám, nincsen ennyi légy a széles
36 Fabul, 100| szükség volt eljõnünk onnég? Lám, mondám, hogy mihelt a gazda
37 Szomak | mesterkélten viselkedik~ ~nám - lám~nódít - nógat, int~NON DISCEDET
|