Rész,  Fabula

 1 Fabul,  15|      lábaival az urát szorítani, annyéra, hogy kiáltani kezde és
 2 Fabul,  22|        bánának velem a konyhába, annyéra, hogy csak alég ballaghaték
 3 Fabul,  25|          szerencséje megfordula, annyéra, hogy az elõbeli szegénségbe
 4 Fabul,  25|           a reszeli annak utána, annyéra, hogy mind testében s mind
 5 Fabul,  28|     önnen tollait is kitépek, és annyéra vágák õtet orrokkal és megvakarák
 6 Fabul,  32|     kezde a lába és megmérgödni, annyéra, hogy ingyen sem hághatna
 7 Fabul,  34|       villával gyakorta vakarni, annyéra, hogy oly igen elhízék,
 8 Fabul,  35|          és szömeket megsérteni, annyéra, hogy hátat adnának a négylábú
 9 Fabul,  37|     kezdék a bõrét szaggatni, és annyéra mardassák, hogy csak alég
10 Fabul,  39|    kiváltképpen a komondorok. És annyéra lõn a dolog, hogy minden
11 Fabul,  41|        bódogságos életet, melyet annyéra felmagasztalsz. Énnékem
12 Fabul,  42|           hanem minnenmagunknak, annyéra, hogy csak alég vagyunk
13 Fabul,  44|        amennyére lát az õ szöme, annyéra szolgálnak a szolgák és
14 Fabul,  47|   köveket hána egymás után belé, annyéra, hogy feljebb-feljebb töldegélnék
15 Fabul,  60|     földbõl, és ledõté a földre, annyéra, hogy mind elromlana.~ ~
16 Fabul,  64|         hogy erõsen megköteztél, annyéra, hogy minden tagaim fájnak
17 Fabul,  66|          és kövekkel hagyigálni, annyéra, hogy ugyan jól verve csak
18 Fabul,  71|         szarvak közibe szoríták, annyéra, hogy mind elhánnyá a hazugnak
19 Fabul,  71|         õtet a deszkás fenékhöz, annyéra, hogy minden tetemi porcognának
20 Fabul,  73|        marhás embernek fia lévén annyéra elszegényedtem, hogy csak
21 Fabul,  75|        farkast, hátratekénte, és annyéra elijede a nagy komondor
22 Fabul,  75|          nagyobban kezde ijedni, annyéra, hogy ismeg elszalasz­taná
23 Fabul,  76|           és igen esztevér vala, annyéra, hogy csak a csontja és
24 Fabul,  77|        és megkapá a hollót. Mert annyéra beverte vala a körmeit a
25 Fabul,  79|      hanem általmégy a dologban, annyéra, hogy tízszer is méltó vagy
26 Fabul,  84|          és erõsen megcsípé azt, annyéra, hogy a madarász leejté
27 Fabul,  86|      kitépé néki az õsz hajokat, annyéra, hogy a feje megkapaszula,
28 Fabul,  93|         egyenes és magas vagyok, annyéra, hogy tetejem a fellegöket
29 Fabul,  97|     farkast mind hegyen-völgyen, annyéra, hogy beestveledék, és a
30 Fabul,  99| sarcoltatásokkal és bírságokkal, annyéra, hogy teljességgel megnyomorodtanak
31 Fabul,  99|         sem tudott avagy értett; annyéra, hogy immár K. alkolmas
32 Fabul,  99|          hispán: „Felséges uram! Annyéra hordottuk immár õket, hogy