1-500 | 501-1000 | 1001-1413
Rész, Fabula
501 Fabul, 43 | vagy, és undokul vagyon az alfeled. Nám, minden benézhet,
502 Fabul, 43 | énnékem, hadd fedjem be az alfelemet, hogy megmeneködjem
503 Fabul, 43 | hertelen megkörnyéközék õket az agarok. És a majom hamar
504 Fabul, 43 | hógyagozni és csavaragni kezde az ebek közett, és megfogák
505 Fabul, 43 | látszik immár, kicsoda volt az. Irigységedbõl és kevélységedbõl
506 Fabul, 43 | A szegény mindéltig csak az õ szegénségét nézi, és azt
507 Fabul, 43 | sok jóval megszerette õtet az Isten. Ezért mondja ama
508 Fabul, 43 | paraszt és szántó emberek, ha az õ javait meg tudnák megis
509 Fabul, 43 | megfõzik és megemésztik az õ szüvét. Ha éjjel a jó
510 Fabul, 43 | megelégedjék avval, amit az Isten és a természet adott
511 Fabul, 43 | adott néki. Isten így akarta az õ rendbeli életét. Megelégödjék
512 Fabul, 43 | akkoron megfogattatik a bölcs az õ bölcsességébe, és az okos
513 Fabul, 43 | bölcs az õ bölcsességébe, és az okos megakad az õ álnakságával,
514 Fabul, 43 | bölcsességébe, és az okos megakad az õ álnakságával, mert õellene
515 Fabul, 44 | Egy szarvas jöve a mezõn az ökrökhöz, és hánni-vetni
516 Fabul, 44 | hánni-vetni kezdé magát az ökrök elõtt, és kérködni
517 Fabul, 44 | szabadságáról. És monda az ökröknek: „Nyavalyás állatok
518 Fabul, 44 | ballaghattok, el nem távozik az eszten oldaltokból. A gyászolhoz
519 Fabul, 44 | gyors állat vagyok. Mind az erdõket s mind a mezõket
520 Fabul, 44 | nagy bátorsággal.” Mondának az ökrök: „Nem irigyködünk
521 Fabul, 44 | szarvasra, és környülvévé azt az ebekkel, és kergötni kezdé.
522 Fabul, 44 | midõn elejét vötték volna az ebek, hogy az erdõre nem
523 Fabul, 44 | vötték volna az ebek, hogy az erdõre nem mehetne be, kénszerítötték
524 Fabul, 44 | itt nálatok.” Felelének az ökrök: „Igen kérközel vala
525 Fabul, 44 | oly nagy félelembe vagy az agarok és ebek miatt. Mi
526 Fabul, 44 | szolgái bejöttenek volna az ólba, hogy enni adnának
527 Fabul, 44 | ólba, hogy enni adnának az ökröknek, valami szalmát
528 Fabul, 44 | éjjelre.” Mondának néki az ökrök: „Légy veszteg, és
529 Fabul, 44 | okaért a gazda bejött volna az ólba, meglátogatá a gyászlot.
530 Fabul, 44 | csak egy kis szalmát talála az ökrök elõtt. És õ maga elmenvén,
531 Fabul, 44 | kapa, és szénát kezde vetni az ökrök elejbe. És mikoron
532 Fabul, 44 | nagy szarvait, és betévén az ajtót, kiáltani kezdé szolgáit.
533 Fabul, 44 | magát a jó szerencsébe, és az Istennek ajándéki miatt
534 Fabul, 44 | azért nem viselnek úgy, mint az övékre, gondot, hanem csak
535 Fabul, 44 | másra. Mert amennyére lát az õ szöme, annyéra szolgálnak
536 Fabul, 44 | ennyére meg nem hizlalja, mint az õ urának avagy a családos
537 Fabul, 45 | NEGYVENÖTÖDIK FABULA~Az oroszlánról és majomról~
538 Fabul, 45 | oroszlánról és majomról~Az idõben, mikoron az erõs
539 Fabul, 45 | majomról~Az idõben, mikoron az erõs oroszlány királlyá
540 Fabul, 45 | hírnevet akara magának szörzeni az õ királyi birodalmának a
541 Fabul, 45 | múlva erõsen kezde bánkódni az õ fogadása miatt, miérthogy
542 Fabul, 45 | megkérdi vala azt, mit ítílne az õ leheletirõl? Bidös volna-é,
543 Fabul, 45 | temjéneztenek volna.” Gyönyörködék az oroszlán a majomnak feleletiben,
544 Fabul, 45 | elmúlt volna, eszébe juta az oroszlánnak a majom, és
545 Fabul, 45 | És midõn a doktorok és az orvosok meglátták és megítélték
546 Fabul, 45 | és megtapogatták volna az elsõ lábán a pulzust, megismerék,
547 Fabul, 45 | vidámságot venne. Mondá ez okaért az oroszlán: „Igen ehetném
548 Fabul, 45 | hízelködésbõl dicsírte vala az oroszlánnak leheletét, mostan
549 Fabul, 45 | mely igen gonosz legyen az emberi természet, mikoron
550 Fabul, 45 | természet, mikoron elõmehet az õ akaratjában, és meg nem
551 Fabul, 45 | és meg nem enyhíttetik az Istentõl a szentléleknek
552 Fabul, 45 | keresztnek általa. Mert ha az ember elõviheti dolgát,
553 Fabul, 45 | valami tisztességre emeljék az embert: ottan meglátszik,
554 Fabul, 45 | mind ekképpen járt volna az õ nagy alázatosságban, meghala
555 Fabul, 45 | tenni, és mondának: „Imezt az ájítatos és alázatos frátert
556 Fabul, 45 | a gárdián, és fenn kezdé az orrát viselni, és felszóval
557 Fabul, 45 | varjút akar lõni, ne pengesse az íjnek idegét elõtte. Alázatoson
558 Fabul, 45 | kezembe vagyon: nem szükség az okaért alá néznem. A gárdiánságot
559 Fabul, 45 | keresnem.” Így vagyon ez okaért az Ádám fiának dolga. Ha valamiképpen
560 Fabul, 45 | merészeli mûvelni. Nem jó az jámboroknak efféle embertelen
561 Fabul, 45 | ez okaért a keresztyénnek az õ életét a kereszt alatt
562 Fabul, 45 | És Jeremiás: „Vajki jó az embernek, ha az Úrnak igáját
563 Fabul, 45 | Vajki jó az embernek, ha az Úrnak igáját viseli gyermekségétõl
564 Fabul, 45 | gyermekségétõl fogva.” Mert e nélkül az ember vaddá és teljességgel
565 Fabul, 46 | kékkáposztáról~A nyúl elõmenvén az úton, egy kert mellé juta.
566 Fabul, 46 | fabulák azt jelentik, hogy az emberi természet igen kévánatos,
567 Fabul, 46 | vágyódik. A bolondok, hogy az õ kévánságoknak eleget tehessenek,
568 Fabul, 46 | e fabulák erre tanítják az embert, hogy eszébe vegye
569 Fabul, 47 | NEGYVENHETEDIK FABULA~Az varjúról és veder vízrõl~
570 Fabul, 47 | De látod-é, mit használ az okosság? Ez okaért jó minden
571 Fabul, 47 | jó minden cseleködetben az embernek eszesnek lenni.~
572 Fabul, 48 | farkasra, és igen kezdé azt az agarakkal kergötni. Elszalada
573 Fabul, 48 | tégy. Mert akit bántasz, az megemléközik felõle, és
574 Fabul, 48 | tettetesség és képutálás, mikoron az ember mást szól nyelvével,
575 Fabul, 48 | bántott: ne áruld el. Ne járj az álfurkkal! Ne igyeközzél
576 Fabul, 48 | Ajánljad a bosszúállást az Istennek. Gonoszt gonosszal
577 Fabul, 49 | madarakhoz ment volna, kezdé az õ lépes vesszeit ott a madarak
578 Fabul, 49 | a fákra. Hallgassuk meg az õ sípolását. Minékünk tisztessé
579 Fabul, 49 | sereggel a sípszóra, mondá az egyik vén madár: „Álljatok
580 Fabul, 49 | nem jól jártok. Mert még az apámtól hallottam, hogy
581 Fabul, 49 | sípol, igen sivölt, de akit az õ táncára vehet, bizony
582 Fabul, 49 | mindennek. Szépen szólnak az emberek, és mézet ígérnek,
583 Fabul, 49 | vihetnek, hogy hinni kezdesz az emberek beszédeknek, készen
584 Fabul, 50 | hízelködérõl~Két ember útra indula, az egyik igazmondó vala, a
585 Fabul, 50 | vagyok én?” Felelé néki az egyik, a hízelkedõ beszédû: „
586 Fabul, 50 | nák békével. Látván ezt az igazmondó, õ magába gondolkodni
587 Fabul, 50 | senkinek, hanem megmondom az igazságot, hiszem, inkább
588 Fabul, 50 | inkább megajándékozzák az igazságot, hogynem a hazugságot.”
589 Fabul, 50 | állnak énnékem?” Felelé az igazmondó: „Majom vagy te
590 Fabul, 50 | megszaggaták, és szegént az igazmondásért megölék.~ ~
591 Fabul, 50 | bölcs meg akarta jelenteni az embereknek visszafordultságokat,
592 Fabul, 50 | nagyurakét; müvelhogy azok az õ udvarokban inkább kedvelik
593 Fabul, 50 | beszédeket, hogynem mint az igazságot, és hogy inkább
594 Fabul, 50 | mindenütt. A királyé a föld és az ország. Mert az volna az
595 Fabul, 50 | föld és az ország. Mert az volna az Isten képe és helytartója.
596 Fabul, 50 | az ország. Mert az volna az Isten képe és helytartója.
597 Fabul, 50 | egyebek bírják a földet és az országot. Honnég vagyon
598 Fabul, 50 | országot. Honnég vagyon az? Úgy vagyon, hogy a régi
599 Fabul, 50 | ajándékozzák. És akik nekik az igazat megmondják, azokat
600 Fabul, 50 | leszen, de ha megmondod az igazat: ottan beterik a
601 Fabul, 51 | el nem érjük.” Azonközbe az erdõbe esék a szarvas. És
602 Fabul, 51 | megérzed a deffentõ vasat az oldaladban” etc.~ ~ÉRTELME~
603 Fabul, 51 | nyavalya és veszedelem. Jobb az embernek, hogy baráti legyenek,
604 Fabul, 51 | gyakorta történik, hogy az Istennek ítíletibõl visszafordul
605 Fabul, 51 | keresünk fejünkre. Mert igaz az Isten, ki magának kévánja
606 Fabul, 51 | bizony jobb állapatban volna az õ dolgok. Budában nem volna
607 Fabul, 52 | és oroszlánról~Egy szamár az úton járván, talála egy
608 Fabul, 52 | talála egy oroszlánra. És az oroszlán elõtt hánni és
609 Fabul, 52 | dicsírni kezdé magát. És monda az oroszlánnak: „Jere velem
610 Fabul, 52 | vadak.” Mosologni kezde az oroszlán, és mondá: „Ottan
611 Fabul, 52 | Ottan menjünk föl.” Midõn az okaért felmentenek volna
612 Fabul, 52 | felmentenek volna a hegyre, az oroszlán mellé álla a szamár,
613 Fabul, 52 | és futni. Mondá a szamár az oroszlánnak: „Látod-é, mint
614 Fabul, 52 | és mint futnak el?” Mondá az oroszlán: „Nem csoda ez
615 Fabul, 52 | bölcs azt jelenti, hogy az embernek az embere, kinek
616 Fabul, 52 | jelenti, hogy az embernek az embere, kinek az Úristen
617 Fabul, 52 | embernek az embere, kinek az Úristen elméjét, észt, bölcsességet
618 Fabul, 52 | non curant latratus canem. Az úton eljár a jó ló, keveset
619 Fabul, 52 | gondol avval, hogy ugatják az ebek. Arra való a szamár,
620 Fabul, 53 | kesselõ vendégséget hirdete az apró madarak kezött, müvelhogy
621 Fabul, 53 | születésének napját illeni akarná. Az apró madarak nagy örömmel
622 Fabul, 53 | volna: a kesselõ bezárá az ajtót, és fogdosni kezdé
623 Fabul, 53 | fabula inti a szegényeket és az alá renden valókat, hogy
624 Fabul, 53 | alá renden valókat, hogy az õ hivataljokban megmaradjanak,
625 Fabul, 53 | megelégödjenek avval, amit az Isten az õ jóvoltából nékik
626 Fabul, 53 | megelégödjenek avval, amit az Isten az õ jóvoltából nékik ád, noha
627 Fabul, 53 | nékik ád, noha nemigen sok az. Ne társolkodjanak egybe
628 Fabul, 53 | kész a pálca, vagy ötte meg az eb a hájat, avagy nem. Ezért
629 Fabul, 53 | mondották a régiek: Nem jó az urakkal cseresznét enni,
630 Fabul, 53 | lelküismerettel, hogynem a kazdagnak az õ nagy sok pipperes tál
631 Fabul, 54 | vadak, hogy meglátogatnák az õ királyokat, mert meghallották
632 Fabul, 54 | úgy néznek vala be. Mondá az oroszlán: „Mi dolog? Miért
633 Fabul, 54 | akartok bejönni?” Felelé az egyik róka: „Örömest bemennénk,
634 Fabul, 54 | bemennénk, de félünk.” Mondá az oroszlán: „Miért?” Felelé
635 Fabul, 54 | nem minden ember jámbor. Az emberek igen bélelve vannak,
636 Fabul, 55 | gyermekdid kos áll vala az út mellett, játszadozván
637 Fabul, 55 | kos, mely igen fut vala az úton. Azt meg kezdék a gyermekdid
638 Fabul, 55 | csúfolni: „Hök, mint fut az aglemus. Bezzeg erõsen rázza
639 Fabul, 55 | szégyen agg vigyor!” Felele az agg kos: „Vaj bolondok,
640 Fabul, 55 | hogy farkas elõtt futsz el. Az anyánk is gyakorta avval
641 Fabul, 55 | Ha eljõ, úgy deffentjük az oldalát, hogy mind elhányja
642 Fabul, 55 | megfojtá és megövé õket, de az agg kos megmeneködék.~ ~
643 Fabul, 55 | magáról, hogy semmi volt az õ dolga, és hejába való
644 Fabul, 55 | utálja. Mert gyakorta leszen az, hogy attól veretik meg
645 Fabul, 55 | veretik meg és meggyõzetik az ember, akit õ semminek vélt,
646 Fabul, 56 | veteködnek vala egymással az erõ felõl, melyik volna
647 Fabul, 56 | volna erõsb a másiknál. Az ember azt mondja vala: „
648 Fabul, 56 | Erõsb vagyok náladnál.” Az oroszlán viszontag: „Én
649 Fabul, 56 | hagyák a dolgot mindkétfelé. Az ember elvivé az oroszlánt
650 Fabul, 56 | mindkétfelé. Az ember elvivé az oroszlánt egy temetõhelyre,
651 Fabul, 56 | oroszlánon, és hátravonta vala az oroszlánnak a nyakát, és
652 Fabul, 56 | vala a száját. És mondá az ember: „Ihol, látod-é, hogy
653 Fabul, 56 | ember: „Ihol, látod-é, hogy az ember erõsb az oroszlánnál?
654 Fabul, 56 | látod-é, hogy az ember erõsb az oroszlánnál? Látod-é, mint
655 Fabul, 56 | mint bánik véle?” Felele az oroszlán, és mondá: „Semmi
656 Fabul, 56 | nem úgy írnám, hanem hogy az oroszlán ülne az emberen,
657 Fabul, 56 | hanem hogy az oroszlán ülne az emberen, és azt megszaggatná.
658 Fabul, 56 | és egybementenek volna az oroszlánnal, az oroszlán
659 Fabul, 56 | egybementenek volna az oroszlánnal, az oroszlán megütte az egyik
660 Fabul, 56 | oroszlánnal, az oroszlán megütte az egyik lábával az embernek
661 Fabul, 56 | megütte az egyik lábával az embernek az inát, és ottan
662 Fabul, 56 | egyik lábával az embernek az inát, és ottan hátraesék,
663 Fabul, 56 | hátraesék, és reája szekelvén az oroszlán, minden tötemét
664 Fabul, 56 | erõ és tehetség nincsen, az õ természetek, hogy sokat
665 Fabul, 56 | megmutatja a félsz, hogy az elõbeli felkérködés csak
666 Fabul, 56 | szüve szájokban vagyon, de az embernek, aki ugyan ember,
667 Fabul, 56 | fenyegötéstõl lankadt meg az ina etc.~
668 Fabul, 57 | látni.” Látá kedig, hogy az áros emberek a tevékrõl
669 Fabul, 57 | hányják-vetik magokat, és magokat az öreg és eszes emberek közübe
670 Fabul, 57 | ütötték volna, maga csak az alfelekhöz (tisztességgel
671 Fabul, 57 | azt. Ennek okaért, noha az öreg emberek ellene gyakorta
672 Fabul, 57 | Melanthonnak dolga: mihelyt az igazságot megismeré, és
673 Fabul, 57 | Todt Mátyás, Heshusius, az Eber Pál, a vitebergi pispek
674 Fabul, 57 | Efféle perentelek ez okaért az õ nyálasságokkal mind a
675 Fabul, 58 | Talála odajönni egy szekcsõ. Az, látván a magokat, könyörgeni
676 Fabul, 58 | És betakarítá a magokat az odúba.~ ~ÉRTELME~E fabula
677 Fabul, 58 | munkálkodjanak, nemcsak az önnen szükségökért, hogy
678 Fabul, 58 | megruházzanak. Hanem hogy az õ alatta valóit is eltáplálhassák,
679 Fabul, 58 | valóit is eltáplálhassák, és az Istennek tiszteletire segétségül
680 Fabul, 59 | volna magát, vágni kezdé az orrával a juhnak a hátát.
681 Fabul, 59 | mivoltokat, hogy felfuvalkodik az õ szüvek, és õhozzájok képest
682 Fabul, 59 | õnálok egyedül volna mind az ész s mind az értelem, és
683 Fabul, 59 | volna mind az ész s mind az értelem, és a szegény együgyûeket
684 Fabul, 59 | ártatlanok, és fohászkodnak az Istenhöz, mert nem tehetnek
685 Fabul, 59 | mint porba lógané. Mert az Isten igaz, õ áll bosszút
686 Fabul, 60 | engödni. Õk azt tudják, hogy az a nagy emberség és a megmaradásnak
687 Fabul, 60 | találkozott volna õreája. Az Isten is igen gyûlöli a
688 Fabul, 60 | Ezt kedig eleitõl fogva az õ ítíletiben és cseleködetiben
689 Fabul, 60 | megrontotta és elvesztötte: de az együgyûeket és alázatosokat
690 Fabul, 60 | Krisztus Jézusnak anyja az õ énekében vallja. Errõl
691 Fabul, 60 | õ énekében vallja. Errõl az írásból sok példát hozhatnánk,
692 Fabul, 60 | naponként a nagy embermarók, az igen nagy urak és az egyéb
693 Fabul, 60 | embermarók, az igen nagy urak és az egyéb magabírók, mind az
694 Fabul, 60 | az egyéb magabírók, mind az országban szerinszerte,
695 Fabul, 61 | eszvér jár vala a fûben az erdõ mellett, és ott észik
696 Fabul, 61 | nagy kevélyen meg kezdé az eszvért kérdeni, mondván: „
697 Fabul, 61 | Kicsoda vagy te?” Felelé az eszvér: „Egy szegény oktalan
698 Fabul, 61 | kérdem; hanem kicsoda volt az apád?” Felelé az eszvér: „
699 Fabul, 61 | kicsoda volt az apád?” Felelé az eszvér: „Egy szegény ló
700 Fabul, 61 | eszvér: „Egy szegény ló vala az apám.” Mondá a róka: „Mégsem
701 Fabul, 61 | hanem ki neved?” Felelé az eszvér: „Nem tudom nevemet,
702 Fabul, 61 | hogy feledségben nem jutna az én nevem, az én szegin apám
703 Fabul, 61 | feledségben nem jutna az én nevem, az én szegin apám a bal utolsó
704 Fabul, 61 | kévánod.” De a róka megérté az eszvérnek ravaszságát és
705 Fabul, 61 | akaratját, és nem akará az olvasást megkésérteni. Vala
706 Fabul, 61 | gyûlöli vala. Elméne ez okaért az erdõbe, és megkeresé a farkast.
707 Fabul, 61 | a te dolog, itt fekszel az árnyékban, és úgy éhezel,
708 Fabul, 61 | lantornás a hasad belé. Amott az erdõszélen egy igen szép,
709 Fabul, 61 | avval. De inkább kedveled te az árnyékod és az aluvást.”
710 Fabul, 61 | kedveled te az árnyékod és az aluvást.” Mondá a farkas: „
711 Fabul, 61 | távoly megmutatta volna néki az eszvért, odasiete a farkas,
712 Fabul, 61 | odasiete a farkas, és megkérdé az eszvért: „Kicsoda vagy?”
713 Fabul, 61 | Kicsoda vagy?” Felelé az eszvér: „Egy szegény oktalan
714 Fabul, 61 | kicsoda volt apád?” Felelé az eszvér: „Egy ló volt az
715 Fabul, 61 | az eszvér: „Egy ló volt az apám.” Mondá a farkas: „
716 Fabul, 61 | ki neved tenéked?” Felelé az eszvér: „Én nem tudom nevemet,
717 Fabul, 61 | csitkó voltam, hogy megholt az apám. De hogy feledségbe
718 Fabul, 61 | hogy feledségbe ne jutna az én nevem, az utolsó bal
719 Fabul, 61 | feledségbe ne jutna az én nevem, az utolsó bal lábomnak a talpára
720 Fabul, 61 | lábomnak a talpára írta meg az apám az én nevemet. Ha meg
721 Fabul, 61 | talpára írta meg az apám az én nevemet. Ha meg akarod
722 Fabul, 61 | A farkas nem vévé eszébe az eszvérnek szándékját, hanem
723 Fabul, 61 | odaméne, hogy megtisztítaná az eszvérnek a lábát, és hogy
724 Fabul, 61 | hogy megolvasná a nevét. De az eszvér úgy rúgá homlokba
725 Fabul, 61 | hogy homlokodhoz ütették az írótáblát.” És a farkas
726 Fabul, 61 | minden ember eszes legyen, és az õ hivataljában legyen foglalatos,
727 Fabul, 61 | és azt cseleködje, amit az Isten néki meghagyott és
728 Fabul, 61 | Idegen dolgokat, aminémûek az õ hivataljához nem illendõk,
729 Fabul, 61 | minekelõtte ki nem szolgálta az apródesztendõt.~Annak utána
730 Fabul, 61 | jó hasznáját vészed. Mert az Isten szereti és kedveli
731 Fabul, 61 | mondja a bölcs, hogy jobb az embernek skorpiókkal együtt
732 Fabul, 62 | egy disznócsordában. És az eluná magát köztek. Mert
733 Fabul, 62 | hanem ugyan azonba marada az õ dolga. Ennek okaért elbúsula
734 Fabul, 62 | megszabadítást, mondván: „Bezzeg az éh lator farkas igen megnyomorított.
735 Fabul, 62 | bátorsággal megmaradjon az övéinél kevés dücsõséggel,
736 Fabul, 62 | õ maga adja e fabulának az értelmét. Tudniillik, hogy
737 Fabul, 62 | értelmét. Tudniillik, hogy az ember veszteg maradjon az
738 Fabul, 62 | az ember veszteg maradjon az õ hivataljában, és tûrjen
739 Fabul, 62 | hivataljában, és tûrjen az övéivel, és tisztességkévánásból
740 Fabul, 62 | tisztességkévánásból ne adja magát az idegenekhöz, mert nyilván
741 Fabul, 62 | kárára lészen. Megelégedjék az Istentõl adott és elrendelt
742 Fabul, 62 | esel onnég, és megtörik az orrod. Mert mihelt kívánni
743 Fabul, 63 | kakas uram, jól ismertem az apádat. Bezzeg szép hangas
744 Fabul, 63 | oly szép hangas szód, mint az apádnak.” A kakas kevélységben
745 Fabul, 63 | kakast, és vinni kezdé õtet az erdõ felé. Megláták azt
746 Fabul, 63 | volna el a jó ragadományt, az igen jó kevér pecsenét.”~ ~
747 Fabul, 63 | emberek. Hogy mindenkoron az õ gonosz és ártalmas akaratjokat
748 Fabul, 63 | És régi mondás ez: Hogy az ember hamarabb talál magának
749 Fabul, 64 | el ne esnék a lóról, és az õ szokott helyére vivé.
750 Fabul, 64 | lakóhelyedbe vagy. Add meg az aranyport, amelyet nékem
751 Fabul, 64 | Azonközbe juta egy róka oda. Az meg kezdé õket kérdözni,
752 Fabul, 64 | Halld meg, jó róka uram! Az úton járván, a porondon
753 Fabul, 64 | sententiát. Ez a tü törvénytek. Az ember tenéked szolgált,
754 Fabul, 64 | És mind a róka s mind az ember elmenének dolgokra;
755 Fabul, 64 | igen hálaadatlanok legyenek az emberek azokhoz, kik õnekik
756 Fabul, 64 | mást ne várj. Ondok dolog az emberekrõl ezt mondani,
757 Fabul, 64 | micsoda mérget vetett légyen az ördeg a bûnnek általa az
758 Fabul, 64 | az ördeg a bûnnek általa az emberi természetbe, melynek
759 Fabul, 64 | mássá lött. Mert elõszer az isteni természet vala benne,
760 Fabul, 64 | füzessed gonosszal: mert az Isten a hálaadatlanságot
761 Fabul, 64 | hálaadatlanságot megbüntöti benned, és az õ ítíletibõl így jársz,
762 Fabul, 64 | hálaadatlan sárkány. Mert az Istennek igéje mondja: Non
763 Fabul, 64 | hálaadatlantól, hanem még az õ egész házától és nemzetségétõl.~
764 Fabul, 65 | ekképpen beszélenének, megláták az agarok a macskát és a rókát,
765 Fabul, 65 | Egy csöppet sem örülek az õ idejövésekért. No, jó
766 Fabul, 65 | Azonközbe elérközének az agarok, és a lovag igen
767 Fabul, 65 | hamarsággal felhága. De az ebek elérni kezdék a rókát,
768 Fabul, 65 | s tova kezde csavarogni az ebek elõtt, és kiáltani
769 Fabul, 65 | hogy el nem érheted.” És az agarok megkapák a rókát,
770 Fabul, 65 | mesterségek, ó, szegény! Csak az egyetlenegy fára való hágást
771 Fabul, 65 | E fabula arra int, hogy az ember alázatos legyen, és
772 Fabul, 65 | megoltalmazza magát. És noha az Úristen õtet meglátogatta
773 Fabul, 65 | képest meg ne utálja. Mert az okosság és emberi bölcsesség
774 Fabul, 65 | bölcsesség nem elég hozzá, hogy az ember megmaradjon, és a
775 Fabul, 65 | veszedelmet elkörülhesse, az Istennek kegyelmessége nélkül.
776 Fabul, 65 | kegyelmessége nélkül. Mert az Isten gyûlöli az istenteleneket,
777 Fabul, 65 | nélkül. Mert az Isten gyûlöli az istenteleneket, kik okosságokban
778 Fabul, 65 | És ugyan megfogja õket az õ bölcsességes tanácsokban
779 Fabul, 65 | alázd meg magadat, és féljed az Úristent, és õtet kérjed,
780 Fabul, 65 | megoltalmazzon. És becsüljed az õ szent igéjét, és abból
781 Fabul, 65 | igéjét, és abból megtanoljad az õ ismeretit, és bízzál õbenne.
782 Fabul, 65 | tüzes kõfal környüled, és az õ angyali tábort járnak
783 Fabul, 65 | tehát bátor kérködjünk. Mint az Isten õ magába mondja: A
784 Fabul, 65 | mondja: A bölcs ne kérködjék az õ bölcsessége miatt, se
785 Fabul, 65 | õ bölcsessége miatt, se az erõs az õ erõssége miatt.
786 Fabul, 65 | bölcsessége miatt, se az erõs az õ erõssége miatt. Hanem
787 Fabul, 65 | miatt. Hanem abban kérködjék az ember, ha engemet megismer.~
788 Fabul, 66 | pórokról~Egy farkas méne ki az erdõbõl a mezõre mulatni,
789 Fabul, 66 | mint a varjú. De megijede az ártán, és futni és ríni
790 Fabul, 66 | Megláták a pórok, hogy a farkas az ártánra hágott volna, és
791 Fabul, 66 | elmenvén talála egy rókára. Az kérdenyi kezdé, mondván: „
792 Fabul, 66 | egy szép ártányon üle, és az oly csendesen hordozá a
793 Fabul, 66 | mihelyt reája hágék, úgy kezde az átkozott disznó ríni, mintha
794 Fabul, 66 | meghagyigálának. Kelle az Istennek, hogy nem maradék
795 Fabul, 66 | kívántad a hintót? Maga sem az apád, sem a jobb apád soha
796 Fabul, 66 | jelenti, hogy külembség vagyon az emberek közett. Némely ember
797 Fabul, 66 | békösséges. Hadd járjon az, aki ördeg hammára vonszon.
798 Fabul, 67 | mondá: „Kakas uram! Jõj alá az nénéimmel! Nagy jó hírt
799 Fabul, 67 | mert nem akarnám, hogy az ember idejõne, és itt találna
800 Fabul, 67 | idejõne, és itt találna az agarokkal.” Mondá a kakas: „
801 Fabul, 67 | ÉRTELME~E fabula inti az álnakokat, kik éjjel-nappal
802 Fabul, 67 | szüvekben. De nem vihetik az õ álnak lator szüveknek
803 Fabul, 67 | kívánságát véghöz, mert az Isten senkit úgy nem gyûlöl,
804 Fabul, 67 | teljességgel ellenközik az Istennek természetivel.
805 Fabul, 67 | Istennek természetivel. Mert az Isten Veritas, azaz tettetesség
806 Fabul, 67 | efféle példákkal. Mint vésze az álnak kankó kéncstartó barát,
807 Fabul, 68 | alátekinte a vízbe, és meglátá az õ képét a vízbe, és mondá: „
808 Fabul, 68 | szömbemegyek véle, és úgy öklelem az én szép magas szarvaimmal,
809 Fabul, 68 | jársz itt? Miért hágtál az én helyembe, és iszod az
810 Fabul, 68 | az én helyembe, és iszod az én vizemet, és hosszú szakálloddal
811 Fabul, 68 | jer ki immár, én megmondom az ódozatot.” És midõn a farkas
812 Fabul, 68 | vagyon, ha megszánod-bánod, az Isten megbocsátja, és üdvözülsz.
813 Fabul, 68 | szegény együgyûeket, és ebben az õ igyeközetökben nem nézik
814 Fabul, 68 | nézik sem a törvényt, sem az igazságot, sem a gonosz
815 Fabul, 68 | sem a gonosz hírnevet, sem az Istent õ magát, hanem csak
816 Fabul, 68 | Istent õ magát, hanem csak az õ gonosz szüveknek kévánságát.
817 Fabul, 68 | szegény együgyûeket, hogy az õ nyomorúságokat és Istentõl
818 Fabul, 68 | kegyetleneknek áll. Itt elvészik az õ javokat, mint ama dús,
819 Fabul, 69 | hogy ennivalót keresne, az úton elöltalála egy szamárt,
820 Fabul, 69 | megmondottad! Nincsen vége az én munkámnak, terhõhordozásomnak,
821 Fabul, 69 | kérlek, ne egyél itt meg az útban. Mert nagy szidalomra
822 Fabul, 69 | Mert nagy szidalomra lenne az énnékem. Mert tudod, hogy
823 Fabul, 69 | hogy sok ember jár ezen az úton. Az uram is megszidalmazna
824 Fabul, 69 | ember jár ezen az úton. Az uram is megszidalmazna érötte,
825 Fabul, 69 | megszidalmazna érötte, mondván: Ím az undok szamár semmit nem
826 Fabul, 69 | hegyre. Felmenet meglátnak az emberek, és igen kezdnek
827 Fabul, 69 | egy falkáig, és megmutatom az utat, mert jól tudom, hol
828 Fabul, 69 | volna a falutól, melybe az õ ura lakik vala. Mondá
829 Fabul, 69 | járunk! Bizony elvötöttük az utat!” Felelé a szamár: „
830 Fabul, 69 | és erõvel voná a farkast az õ ura háza elejbe, és igen
831 Fabul, 69 | kezde ordítani. Hallván azt az ura, kifutamék minden szolgáival,
832 Fabul, 69 | nem bírhat a szamárral. Az ura mind szolgástól rajta
833 Fabul, 69 | farkast. Odafutamodék kedig az egyik szolga egy szekercével,
834 Fabul, 69 | szekercével, hogy bevágná avval az agyát. De nem találá a fejét,
835 Fabul, 69 | kezde a szamár ordítani az ólba. Midõn a farkas meghallotta
836 Fabul, 69 | keríthetnél. Maradj ott bátor!” És az erdõ felé nagy bánattal
837 Fabul, 69 | fabula azt jelenti, hogy az Istennek ítílete igaz. Mert
838 Fabul, 69 | Istennek ítílete igaz. Mert az õ kegyelmességébõl gondot
839 Fabul, 69 | bölcsességet ád nékik, és õ viseli az õ tanácsokat, hogy úgy cseleködjenek,
840 Fabul, 69 | nyaka. Úgy vagyon! Mert az Istennek ítíleti igaz. Nyilván
841 Fabul, 70 | rókától, melyet viszi vala az õ fiainak. A róka igen könyörge
842 Fabul, 70 | hogy adná meg a ludat, mert az õ fiai meg fognának halni
843 Fabul, 70 | kitöltem bosszúmat rajtad.” Az idõben megbetegült vala
844 Fabul, 70 | vala a vadaknak királya, az oroszlán, és hasfájás miatt
845 Fabul, 70 | és igen kevély. Mikoron az idejõ, hívasd be tanácsodba,
846 Fabul, 70 | lyukat vájott vala kezel az oroszlánnak barlangjához.
847 Fabul, 70 | beszédit, mint tanítja vala az oroszlánt az orvosságra.
848 Fabul, 70 | tanítja vala az oroszlánt az orvosságra. Mikoron ez okaért
849 Fabul, 70 | okaért a farkas elment volna az oroszlán elõl, elméne a
850 Fabul, 70 | heverék és fokhagymát evék, és az oroszlánnak barlangja elejbe
851 Fabul, 70 | köszene a királnak. Mondá az oroszlán: „Jöszte, jó rókám,
852 Fabul, 70 | mennék felségedhöz.” Mondá az oroszlán: „Hol jártál, hogy
853 Fabul, 70 | úgy esém a sárba.” Mondá az oroszlán: „Jámbor vagy.
854 Fabul, 70 | oroszlán: „Jámbor vagy. Micsoda az orvosság?” Felelé a róka: „
855 Fabul, 70 | Nincsen ég alatt jobb, mint az új farkasbõrt melegen a
856 Fabul, 70 | mindjárást megvigaszol.” Mondá az oroszlán: „Menj el! Küldj
857 Fabul, 70 | farkas eljött volna, mondá az oroszlán néki: „Jõj ide,
858 Fabul, 70 | odatartotta volna a fülét, megkapá az oroszlán a farkast, és levoná
859 Fabul, 70 | farkas kijöve a barlangból az oroszlán elõl, ottan a sebes
860 Fabul, 70 | inti a hatalmasokat, hogy az õ erejekbe és hatalmasságokba
861 Fabul, 70 | kárt ne tegyenek. Mert ha az órácska eljõ, melyet az
862 Fabul, 70 | az órácska eljõ, melyet az igaz Isten a bosszúállásra
863 Fabul, 70 | Isten a bosszúállásra és az hamisságnak és kegyetlenségnek
864 Fabul, 70 | akkoron keveset használ az emberi hatalom. Isten elveszi
865 Fabul, 70 | kegyetlenöktõl és a hamisoktól mind az értelmet, mind az eszet,
866 Fabul, 70 | hamisoktól mind az értelmet, mind az eszet, mind tanácsot és
867 Fabul, 70 | elvesznek. Azért mondja az Isten efféle hatalmas kövélyeknek:
868 Fabul, 70 | hogy a kevély kegyetlenek az õ felfúvásokban oly nagy
869 Fabul, 70 | Alázd meg magadat ez okaért az Úristen elõtt, és légy jámbor!~
870 Fabul, 71 | felkölt volna, és huzakodnék az álom után, nagyot szalaszta
871 Fabul, 71 | útra indult volna, talála az úton egy bevarrott hájat,
872 Fabul, 71 | vala. És forgatni kezdé azt az úton, és mondá: „Bezzeg
873 Fabul, 71 | továbbment volna, talála az úton egy szalonnát. Látván
874 Fabul, 71 | kedig megennéd, tedd ezt az irgalmasságot vélem az Istenért,
875 Fabul, 71 | ezt az irgalmasságot vélem az Istenért, ím, tegnap egy
876 Fabul, 71 | ma jó lakhatom. Ezeknek az egyikét megészem.” És hozzájok
877 Fabul, 71 | Vagyon-é híretökkel, hogy az egyiket megészem közületek?”
878 Fabul, 71 | közülünk menne a szénarétnek az egyik szélére, a másik a
879 Fabul, 71 | kárával is tanolni. Még az apám sem volt soha bíró,
880 Fabul, 71 | kedig eszesb akarok lenni az apámnál; úgy kell esztelen
881 Fabul, 71 | malom felübe vivé a farkast, az õrzsilip mellé, hol a víz
882 Fabul, 71 | megtaszítá a farkast, és az õrzsilipbe esék be, és a
883 Fabul, 71 | méne egy falu felé, és az utcán betekéntvén, láta
884 Fabul, 71 | pórok nincsenek hon, mind az aratóba vannak; ez okaért
885 Fabul, 71 | erõsen megverék a farkast, és az ebek reája támadának, és
886 Fabul, 71 | ma. De ez mind reám jött az én gonoszságomért. Mert
887 Fabul, 71 | szalannát találtam vala az úton, és megutálám, és nem
888 Fabul, 71 | Nemde kevélység-é ez? Sem az apám, sem a jobb apám volt
889 Fabul, 71 | teviset kivonni. Bíró sem volt az apám soha; én is sem tanoltam
890 Fabul, 71 | fegyverrel megbüntötnél az égbõl, hogy ugyan itten
891 Fabul, 71 | igen hamar meghallgattatnak az imádságok e fa alatt.” És
892 Fabul, 71 | alatt.” És látván azonközbe az embert a fán, megijede és
893 Fabul, 71 | elfutamék onnég igen alázatoson az erdõben, ki annak elõtte
894 Fabul, 71 | hanem amint illik. Mert az ördegnek vesztése által,
895 Fabul, 71 | ördegnek vesztése által, melyet az emberi nemzeten mûvel a
896 Fabul, 71 | vagyon ez a visszafordultság az emberekben, hogy mindenik
897 Fabul, 71 | És senki meg nem elégszik az õ hivataljának állapatjával,
898 Fabul, 71 | ingyen sem illenek. Ott nyér az ember annak utána olyan
899 Fabul, 71 | micsoda hivatalban vagy az Istennek akaratjából; abban
900 Fabul, 72 | fesvén ageb gazdát szolgálok: az nem adat ennem; csaknem
901 Fabul, 72 | csaknem halok meg éhhel az agebnek marhája mellett.”
902 Fabul, 72 | marad a maradék étek és az egyéb hulladék a konyha
903 Fabul, 72 | Nem sok füstet láthatni az õ konyhájánál. Az Isten
904 Fabul, 72 | láthatni az õ konyhájánál. Az Isten eleget adott volna
905 Fabul, 72 | és úgy tettesd, mintha az esztevérségnek miatta el
906 Fabul, 72 | elérsz, taszítsad orroddal az oldalamat, és eldõlj, mintha
907 Fabul, 72 | megtaszítá a farkasnak az oldalát az orrával, és ledõle,
908 Fabul, 72 | megtaszítá a farkasnak az oldalát az orrával, és ledõle, mintha
909 Fabul, 72 | szomszédnak kidõlt a pincének az egyik fala, és ott jó szalannák
910 Fabul, 72 | ugyan vígan mondom én is az éneket.” És mikoron ordítani
911 Fabul, 72 | kezdett volna, meghallák az ebek, és ugatni kezdének.
912 Fabul, 72 | vagyon hozzánk.” És mikoron az ordítás után mentenek volna,
913 Fabul, 72 | fösvénséget elhagyják, és az õ családjoknak gondjokat
914 Fabul, 72 | nem szokott, avagy mely az õ természetének ellene vagyon.
915 Fabul, 73 | kazdag ember fia vala, kinek az atyja halála után sok marhát
916 Fabul, 73 | lõn és igen megkazdagula. Az ifjú, ki szegénségre jutott
917 Fabul, 73 | mely jó szomszédod vala az apám: az õ barátságaért
918 Fabul, 73 | szomszédod vala az apám: az õ barátságaért mûveld és
919 Fabul, 73 | vén szomszéd: „Úgy vagyon. Az apád jó barátom vala, és
920 Fabul, 73 | meg nem mutatod.” Felele az ifjú, és mondá: „Bizony
921 Fabul, 73 | azt. És másodnap megadá az ifjúnak, mondván: „Ím, szent
922 Fabul, 73 | szent tetemmel illessed az asztalt és az ágyat, a padokat,
923 Fabul, 73 | tetemmel illessed az asztalt és az ágyat, a padokat, a táltartókat
924 Fabul, 73 | szent tetemmel illessed az ászkokat, az ajtókat. Onnég
925 Fabul, 73 | tetemmel illessed az ászkokat, az ajtókat. Onnég menj az istállóba,
926 Fabul, 73 | az ajtókat. Onnég menj az istállóba, illessed a vályókat,
927 Fabul, 73 | istállóba, illessed a vályókat, az pajtákban a gyászolokat,
928 Fabul, 73 | tisztességgel fenn hordozzad az eröklét, és megkörüld a
929 Fabul, 73 | mely igen szentséges légyen az erökle, és mely igen nagy
930 Fabul, 73 | igen nagy áldomása légyen.” Az ifjú igen megköszenvén,
931 Fabul, 73 | igen megköszenvén, elvivé az eröklét, és úgy cseleködék,
932 Fabul, 73 | asszonyok tehát megfejték az ünõket, és készen kihajtották
933 Fabul, 73 | vagyon a dolog. Nem úgy élnek az emberek. Ott áll az ünõ,
934 Fabul, 73 | élnek az emberek. Ott áll az ünõ, még berekesztve vagyon
935 Fabul, 73 | Annak utána a szobába menvén az eröklével, és illetvén az
936 Fabul, 73 | az eröklével, és illetvén az asztalt, a padokat etc.,
937 Fabul, 73 | Annak utána a pitvarba vivén az eröklét, tehát lyukasok
938 Fabul, 73 | csak kárt látta etc. Kezde az okaért õ magába mondani: „
939 Fabul, 73 | felkelek, és elhordozom az eröklét.” Mikoron esztendeig
940 Fabul, 73 | ekképpen, hazavivé ennek utána az eröklét a vén szomszédnak,
941 Fabul, 73 | szomszéd: „Megnyitottad-é az öreklét?” Felelé az ifjú: „
942 Fabul, 73 | Megnyitottad-é az öreklét?” Felelé az ifjú: „Nem.” Megnyitá ez
943 Fabul, 73 | megmutatá néki a csontot. Mondá az ifjú: „Nem erökle ez, hanem
944 Fabul, 73 | Mondá a vén szomszéd: „Az tott. Látod-é, hogy nem
945 Fabul, 73 | és örökségödhöz láttál: az mûvelte a szaporodást. No,
946 Fabul, 73 | tanyítának a fecskék?” Felelé az ifjú: „Bizony erõsen lestem,
947 Fabul, 73 | ÉRTELME~E fabulának az értelme könnyû. Elõször
948 Fabul, 73 | meg, honnég legyen, hogy az emberek elszegényednek.
949 Fabul, 73 | Nem vigyáznak, és reggel az Istennel nem beszélnek,
950 Fabul, 73 | legyenek, és könyöregvén az Istennek, az õ hivataljokban,
951 Fabul, 73 | könyöregvén az Istennek, az õ hivataljokban, a munkál
952 Fabul, 73 | híveknek munkájokat megáldja az Úr, és ménáját adja. Mint
953 Fabul, 73 | adja. Mint Salomon mondja: Az Úrnak áldomása, a tészen
954 Fabul, 73 | okaért a sült galambokat az égbõl szájadba, hanem az
955 Fabul, 73 | az égbõl szájadba, hanem az Istennek parancsolatjának
956 Fabul, 73 | megindíttatván munkálkodjál, és az Isten megáldja munkádat.
957 Fabul, 74 | fiáról~Egy rókának fia lõn. Az elmenvén, komává kéré a
958 Fabul, 74 | hónap múlva eljöve a farkas az õ komához, és mondá: „Jó
959 Fabul, 74 | hogy mind õ magáról, mint az õ fiairól gondot viselt
960 Fabul, 74 | elélni. És odaadá néki, az õ komának a Lupescót. Hozzája
961 Fabul, 74 | vévé ez okaért a farkas az õ keresztfiát, a Lupescót,
962 Fabul, 74 | elballaga együtt véle a falukba az ólok környül, hogy meglátná,
963 Fabul, 74 | reggel felméne egy hegyre az õ keresztfiával, a falunak
964 Fabul, 74 | faluba. És mondá a farkas az õ keresztfiának, a Lupescónak: „
965 Fabul, 74 | ökröket hajtnak ki a faluból, az ünõcsorda is utána jõ.”
966 Fabul, 74 | igen szeretném. De tudja az ördeg, ennyi sok pásztorok
967 Fabul, 74 | odaballagok, mihelt meglátnak az ebek, ottan ugatni kezdnek,
968 Fabul, 74 | helyre hajtják, a fûbe, az erdõ mellé, ama ritka fák
969 Fabul, 74 | kevér lovat megkapa hirtelen az orránál, és levoná azt a
970 Fabul, 74 | keresztfiával megévé. És midõn az erdõbe járnának, mondá a
971 Fabul, 74 | tanoltam. Elélhetek immár: az anyámat is eltáplálhatom.”
972 Fabul, 74 | legyen ellened: Én hazamegyek az anyámhoz. Mert immár elég
973 Fabul, 74 | tanítás. Ha valamit izensz az anyámnak, megmûvelem és
974 Fabul, 74 | el, és mondj keszenetemet az anyádnak.” Midõn Lupesco
975 Fabul, 74 | anyádnak.” Midõn Lupesco az anyjához jutott volna, megijede
976 Fabul, 74 | anyjához jutott volna, megijede az anyja rajta, és mondá: „
977 Fabul, 74 | visszajöttél?” Felelé Lupesco az anyjának: „Azért, hogy eleget
978 Fabul, 74 | és erõs munkámmal.” Mondá az anyja: „Hogyhogy tanolhattad
979 Fabul, 74 | megmutatom.” Elméne ez okaért az anyja véle. És Lupesco vivé
980 Fabul, 74 | anyja véle. És Lupesco vivé az anyját a falu mellé, és
981 Fabul, 74 | semmit. És hajnal felé mondá az anyjának: „Jer, menjünk
982 Fabul, 74 | felmentenek volna, mondá Lupesco az anyjának: „Igen elfáradtam
983 Fabul, 74 | hajtnak ki a faluból.” Leüle az anyja, és vigyáza. És midõn
984 Fabul, 74 | hajtnak ki. És megszólítá az anyja a Lupescót, mondván: „
985 Fabul, 74 | Egy kevés idõ múlva mondá az anyja: „Íme, ídes fiam,
986 Fabul, 74 | egy kevés idõ múlva mondá az anyja: „Ídes fiam, sok juhokat
987 Fabul, 74 | Hadd járjanak!” Végre mondá az anyja: „Ídes fiam, ám a
988 Fabul, 74 | ahová hajtják õket.” Mondá az anyja: „Ám az erdõ mellé
989 Fabul, 74 | õket.” Mondá az anyja: „Ám az erdõ mellé hajtották õket
990 Fabul, 74 | alámentenek volna, mondá Lupesco az anyjának: „Ídesanyám! Menj
991 Fabul, 74 | szekölvén, egy igen kevér lónak az orrára csüggelõdék, erõsen
992 Fabul, 74 | úgy harapta vala Lupesco az õ éles fogait egybe, hogy
993 Fabul, 74 | vonhatá. Látván Lupescónak az anyja, hogy a ló vinni kezdé
994 Fabul, 74 | el a lovat!” És mikoron az anyja látá, hogy a pásztorok
995 Fabul, 74 | miért siettél oly igen hamar az oskolából? Ó, igen hamar
996 Fabul, 74 | Ez a bolondság igen köz az emberek közett. Mert az
997 Fabul, 74 | az emberek közett. Mert az ördeg a bûnnek általa ezt
998 Fabul, 74 | hintötte a természetbe, hogy az ember nem elégöszik meg
999 Fabul, 74 | ember nem elégöszik meg az õ hivataljával és abban
1000 Fabul, 74 | ügyeközik, és nem mértékli meg az õ erejét és tehetségét,
1-500 | 501-1000 | 1001-1413 |