1-500 | 501-1000 | 1001-1413
Rész, Fabula
1001 Fabul, 75 | fogadjátok. Vonjátok le a bõrt az komondorról, és nyírjétek
1002 Fabul, 75 | oda, a helyre vivé, ahol az ûzéskor elhánta vala a nemjót,
1003 Fabul, 75 | a közembereknek, kiknek az Úristen nem adott ennyi
1004 Fabul, 75 | jeles férfiaknak, kiknek az Úristen dolgokat elõvitt,
1005 Fabul, 75 | példákból, hogy akik valamit az elrendelt fejedelmek ellen
1006 Fabul, 76 | etc. Lakik vala kedig ott az erdõben egy oroszlán, mely
1007 Fabul, 76 | nagy sok kárt tészen vala az emberkének. Mert vetését
1008 Fabul, 76 | bosszúságokat mûvele rajta. Az emberke megharagvék az oroszlánra,
1009 Fabul, 76 | Az emberke megharagvék az oroszlánra, és sokféle tõreket
1010 Fabul, 76 | sokféle tõreket kezde vetni az ösvényeken, hogyha valamiképpen
1011 Fabul, 76 | valamiképpen megejthetné az oroszlánt. Eszébe vévén
1012 Fabul, 76 | oroszlánt. Eszébe vévén azt az oroszlán, félni kezde az
1013 Fabul, 76 | az oroszlán, félni kezde az emberkének csalárdságától,
1014 Fabul, 76 | megejthet.” És hozzája vévén az õ kisfiát, elhagyá azt a
1015 Fabul, 76 | Egynyíhány esztendõ múlva mondá az ifjú oroszlán az atyjának: „
1016 Fabul, 76 | múlva mondá az ifjú oroszlán az atyjának: „Ídesatyám, mi
1017 Fabul, 76 | földrõl jöttünk ide?” Felele az atyja, s mondá: „Nem mindenkor
1018 Fabul, 76 | onnég búdosnunk.” Mondá az ifjú oroszlán: „E szégyen
1019 Fabul, 76 | bosszút állok rajta.” Mondá az agg oroszlán: „Vaj ne menj,
1020 Fabul, 76 | Vaj ne menj, jó fiam, mert az emberke igen okos, és nagy
1021 Fabul, 76 | tõrben ejt és megöl.” Felelé az gyermekdid oroszlán: „Életemre
1022 Fabul, 76 | bosszúságról bosszút állok.” Mondá az atyja: „No, elmehetsz, de
1023 Fabul, 76 | gondola véle, és elméne. Az úton menvén, talála egy
1024 Fabul, 76 | menvén, talála egy lóra, mely az út mellett jára, és eszik
1025 Fabul, 76 | és bõre vala. Mondá annak az ifjú oroszlán: „Bezzek rútul
1026 Fabul, 76 | vagyon itt a pusztában, az jõ reám, és megfog, és zabolát
1027 Fabul, 76 | rajtam, és jargal széllel az õ akaratja szerént. Ekképpen
1028 Fabul, 76 | alég vagyok belé.” Mondá az ifjú oroszlán: „No, ne bánkódjál!
1029 Fabul, 76 | ezennel megállom bosszúdat az perentel kurvafián.” És
1030 Fabul, 76 | menvén talála egy ökerre. Az is igen esztevér vala, és
1031 Fabul, 76 | felhámolt és felcsumózott vala; az oldali is hoportosok valának.
1032 Fabul, 76 | valának. Megkérdé kedig az ifjú oroszlán az ökret: „
1033 Fabul, 76 | Megkérdé kedig az ifjú oroszlán az ökret: „Bezzek hitvánul
1034 Fabul, 76 | tégedet olyformán?” Felelé az öker: „Egy emberke lakik
1035 Fabul, 76 | emberke lakik itt kezel, az fog be szinetlen a járomba,
1036 Fabul, 76 | esztene vagyon, avval gyakja az oldalimat, és úgy hajt a
1037 Fabul, 76 | nyugodalmom tõle.” Felelé az ifjú oroszlán: „No, ne bánkódjál!
1038 Fabul, 76 | mondá: „Micsoda ez?” Mondá az öker: „Az emberkének lába
1039 Fabul, 76 | Micsoda ez?” Mondá az öker: „Az emberkének lába nyoma ez.”
1040 Fabul, 76 | mutasd meg énnékem.” Mondá az öker: „Amhol vagyon a hegyen
1041 Fabul, 76 | vagyon a hegyen fenn.” Mondá az oroszlán: „Mi ördeget csinál?
1042 Fabul, 76 | avagy mit mûvel.” Felelé az öker: „Nem látod-é, hogy
1043 Fabul, 76 | kapál?” Felkiálta ez okaért az ifjú oroszlán, és mondá: „
1044 Fabul, 76 | Sok latorságot mûveltél az apámon és a több vadakon.
1045 Fabul, 76 | vadakon. Nem tudod-é, hogy az apám a király minden vadaknak?
1046 Fabul, 76 | mert bosszút állok rajtad.” Az emberke mutata néki egy
1047 Fabul, 76 | fel csak!” Elcsodálkozék az oroszlán emberkének meréségén,
1048 Fabul, 76 | csak, alább hagyod.” Mondá az emberke: „Mit akarsz? Minem
1049 Fabul, 76 | Minem jámbor és eszesb vagy az apádnál! Lám, avval tudtam
1050 Fabul, 76 | mit akarsz te!” Felelé az ifjú oroszlán: „Az apám
1051 Fabul, 76 | Felelé az ifjú oroszlán: „Az apám mást mond: ugyan azért
1052 Fabul, 76 | bosszút álljak rajtad.” Mondá az emberke: „Bezzek nem mást
1053 Fabul, 76 | is szömbe volnék.” Mondá az ifjú oroszlán: „Jere tehát,
1054 Fabul, 76 | Jere tehát, légy szembe az apámmal.” Felelé az emberke: „
1055 Fabul, 76 | szembe az apámmal.” Felelé az emberke: „Bátor. Meglátod,
1056 Fabul, 76 | én megmondottam.” Mondá az oroszlánfiú: „Jere alá tehát.”
1057 Fabul, 76 | Jere alá tehát.” Felelé az emberke: „Tetszik, hogy
1058 Fabul, 76 | hogy bolond vagy, mert még az igaz utat sem tudod. Jere
1059 Fabul, 76 | mind e bércen menjünk elõ az erdõn által; sokkal hamarabb
1060 Fabul, 76 | jutunk oda, hogynem mint az úton, melyen te eljöttél.”
1061 Fabul, 76 | oroszlán, és együtt indula az emberkével. Az emberke kedig
1062 Fabul, 76 | együtt indula az emberkével. Az emberke kedig vezérli vala
1063 Fabul, 76 | emberke kedig vezérli vala az oroszlánt ösvénökre, ahol
1064 Fabul, 76 | vadoknak. És mikorontan az erdõbe jutottanak volna,
1065 Fabul, 76 | jutottanak volna, mondá az emberke: „Nem jól cseleköszem,
1066 Fabul, 76 | Elöl megyen vala ez okaért az oroszlánfiú nagy kevélyen,
1067 Fabul, 76 | kevélyen, és utána jõdögél vala az emberke a hosszú bottal.
1068 Fabul, 76 | valamennyére bementenek volna az erdõbe, ottan tõrben akada
1069 Fabul, 76 | erdõbe, ottan tõrben akada az oroszlánnak elsõ két lába,
1070 Fabul, 76 | lábát. És kiáltani kezde az fiú oroszlán, mondván: „
1071 Fabul, 76 | el sem járhatok.” Felelé az emberke: „Menj elõbb csak;
1072 Fabul, 76 | Valami szederi általnõtt az esvényen, abban akadtál:
1073 Fabul, 76 | abban akadtál: nem árt.” És az oroszlánfiú elõbb kezde
1074 Fabul, 76 | nemigen messze ment volna, az utolsó két lábával is tõrbe
1075 Fabul, 76 | jól vagyok.” És eljõvén az emberke, mondá az oroszlánnak: „
1076 Fabul, 76 | eljõvén az emberke, mondá az oroszlánnak: „Mi lele?”
1077 Fabul, 76 | oroszlánnak: „Mi lele?” Felelé az ifjú oroszlán: „Soha nem
1078 Fabul, 76 | nyomaig sem mehetek.” Mondá az emberke: „Úgy kell kövély
1079 Fabul, 76 | tudod-é, hogy enyim ez a föld? Az ageb lator apád szinte így
1080 Fabul, 76 | füleimet, miérthogy nem akarták az apám beszédit hallani, és
1081 Fabul, 76 | szüvemet, miérthogy nem akart az apámnak jó tanácsának engödni.
1082 Fabul, 76 | tanácsokat. Tudniillik, hogy az õ kevélységökben megcsalatkoznak,
1083 Fabul, 76 | veszedelmekbe esnek. Mert nagyobb az okosság és bölcsesség a
1084 Fabul, 76 | csakhamar terténhetik, hogy az, akit te semminek véled,
1085 Fabul, 78 | szomjúhoznának mindketten, találának az út mellett egy kutat. És
1086 Fabul, 78 | agebemnek! Csak meg nem öltél az úton nagy sok posszogásoddal.
1087 Fabul, 78 | ÉRTELME~E fabula erre inti az embert, hogy meglássa, kivel
1088 Fabul, 78 | egybe. Mert nem úgy kell az embert ítélni, amint kõvül
1089 Fabul, 78 | lakik. Ennek utána erre inti az embert, hogy vakmerõ bátorságból,
1090 Fabul, 79 | Felelé a kakas: „Minem az embereknek gonoszára mûvelem
1091 Fabul, 79 | felserköntem õket, hogy vigyázzanak az orvok ellen, hogy el ne
1092 Fabul, 80 | ennyivalót. Midõn meglátták volna az ebek, utána kezdének futni
1093 Fabul, 80 | szomszédnak gúnárához. Lám, az sem vétett vala tenéked
1094 Fabul, 80 | E fabula erre int, hogy az ember igen jól meglássa,
1095 Fabul, 80 | lészen, hogy oly helyre siet az ember tanácsért, és oly
1096 Fabul, 80 | gonosz, hogyhogy adhatna az másnak jó tanácsot? Hogyhogy
1097 Fabul, 80 | Hogyhogy oltalmazhatna az valakit? A gonosz és ártalmas
1098 Fabul, 80 | Ez okaért meg ne közesülj az istentelenekkel, hanem távoztasd
1099 Fabul, 80 | istentelenekkel, hanem távoztasd el az õ barátságokat etc.~
1100 Fabul, 81 | NYOLCVANEGYEDIK FABULA~Az emberrõl és a halványról~
1101 Fabul, 81 | bálványa vala, kit feltött vala az õ házába, és nagyon szolgalmas
1102 Fabul, 81 | lészen vala. Végre eluná az ember a sok hejába való
1103 Fabul, 81 | arany kiesek belõle. És az ember felszedegöté azt,
1104 Fabul, 81 | mind magadnak koporítottad az aranyat. Mostan kedig, hogy
1105 Fabul, 81 | megkeményedtenek a gonoszok az õ gonoszságokba, hogy hízelködéssel,
1106 Fabul, 82 | NYOLCVANKETTEDIK FABULA~Az egerökrõl és macskáról~Egy
1107 Fabul, 82 | házba, és sokat foga meg az egerökben, és egymás után
1108 Fabul, 82 | mehetne. Megérté a macska az egereknek tanácsát, és igen
1109 Fabul, 82 | felfüggeszté magát a házba az utolsó két lábával egy faszegre
1110 Fabul, 82 | megholt volna, és úgy lesé ott az egereket. Mikoron kedig
1111 Fabul, 82 | egereket. Mikoron kedig az egereknek az egyike alájött
1112 Fabul, 82 | Mikoron kedig az egereknek az egyike alájött volna, és
1113 Fabul, 82 | ÉRTELME~E fabula megírja az eszes embernek dolgát. A
1114 Fabul, 82 | csalárd néki. Nagy nyavalya ez az emberekben, hogy gyakorta
1115 Fabul, 82 | hogy gyakorta esztelenbek az oktalan állatoknál. Mert
1116 Fabul, 82 | többszer nem hajthatod. De az ember hiszen a csalárdnak.
1117 Fabul, 83 | pásztorgyermek legeltöti vala az juhokat egy dombon. Ez gyakorta
1118 Fabul, 83 | E fabula erre int, hogy az ember az igazmondást szeresse
1119 Fabul, 83 | erre int, hogy az ember az igazmondást szeresse és
1120 Fabul, 83 | eltávoztassa. Kiváltképpen az ifjak. Mert szidalmas dolog
1121 Fabul, 83 | hazugság, miképpen szép jószág az igazmondás. A hazugság soha
1122 Fabul, 83 | hazugsággal általmehetni az országon, de nem jöjhetni
1123 Fabul, 84 | Azonközbe juta egy madarász. Az látván a galambot a fán,
1124 Fabul, 84 | fabula erre int elõszer, hogy az ember jámbor legyen, és
1125 Fabul, 84 | gonosszal megfüzetik. Mert ha az eb a vízbe esik, ha kezeddel
1126 Fabul, 85 | és õ azt megmarná, hogy az ottan meghalna. Jupiter
1127 Fabul, 85 | miérthogy igen szereti vala az emberi nemzetet, olyan választ
1128 Fabul, 85 | megmarna, nem akarná, hogy az meghalna, hanem hogy õ maga
1129 Fabul, 85 | hogy valamely méh megmarja az embert, annak ottan meg
1130 Fabul, 85 | senkit meg se átkozzunk. Mert az átoknak oly természeti vagyon,
1131 Fabul, 85 | arra, aki átkozódik. Mert az Isten jóakaró az emberekhöz,
1132 Fabul, 85 | átkozódik. Mert az Isten jóakaró az emberekhöz, megáldja õket,
1133 Fabul, 85 | Azt akarja ez okaért, hogy az õ természetit kövessük.
1134 Fabul, 86 | a fejed. Ha ifjat vész, az ottan kezd õsz hajaidat
1135 Fabul, 86 | tanácsot kezde kérdeni. Az ekképpen szóla néki: „Szeretõ
1136 Fabul, 86 | meghala. Ha korost vész, az bírt az elébeli urával,
1137 Fabul, 86 | Ha korost vész, az bírt az elébeli urával, és amint
1138 Fabul, 86 | gondolá õ magában: „Bizony az én férjemet énhozzám hasonlóvá
1139 Fabul, 86 | ki kezde lassan-lassan az fekete hajakat tépni, mondván: „
1140 Fabul, 86 | jó nem követközik, mert az uram meglátja a tükörben,
1141 Fabul, 86 | alonnék, mind kitépé néki az õsz hajokat, annyéra, hogy
1142 Fabul, 86 | tehetnek. Mert ha aggot vészen az ember, mi haszon jõ abból?
1143 Fabul, 86 | Aminémû erkölcset hozott az elõbeli urától, azt soha
1144 Fabul, 87 | lévén, kijöve estvefelé az erdõbõl, hogy látná, ha
1145 Fabul, 87 | kaphatna, melyet hazavinne az farkasnénak és fiainak.
1146 Fabul, 87 | gyermecske a házban igen sírna, az anyja megbúsulván fenyegöti
1147 Fabul, 87 | azt a farkas, hiszen vala az asszonyállatnak, és éten-étszaka
1148 Fabul, 87 | éten-étszaka mind ott virraszta az ablak alatt, várván, hogy
1149 Fabul, 87 | ablak alatt, várván, hogy az asszony kivetné a gyermeket
1150 Fabul, 87 | dolgához kezdene. És látván ott az ablak alatt a farkast, kiáltani
1151 Fabul, 87 | szaladhata el. Mikoron kedig az erdõben ment volna az õ
1152 Fabul, 87 | kedig az erdõben ment volna az õ barlangjához, mondá a
1153 Fabul, 87 | sír ott benn egy gyermek. Az anyja fenyegeté a gyermeket,
1154 Fabul, 87 | hallván mind ott lestem az ablak alatt. És mikoron
1155 Fabul, 87 | tapasztalának a pórok, és kelle az Istennek, hogy oda nem ölének;
1156 Fabul, 87 | hallottad-é, hogy valaki az asszonyi állat szavának
1157 Fabul, 87 | állat szavának hiszen, hogy az a gyégre fondálja házát?”~ ~
1158 Fabul, 87 | fabula erre tanít, hogy az asszonyállat szavának nem
1159 Fabul, 87 | asszonyember szava után indul, az gyakorta megcsalatkozik.
1160 Fabul, 87 | gyakorta megcsalatkozik. Mert az asszonyi állatoknak hosszú
1161 Fabul, 87 | hosszú a hajok, de igen rövid az eszek. Igen hamar meggondolják
1162 Fabul, 87 | lovok vagyon. És miképpen az ebek akkoron sántálnak,
1163 Fabul, 87 | mikoron õk akarnak, azonképpen az asszonyállatok akkoron sírnak,
1164 Fabul, 88 | Mennyé sok madár vagyon az ég alatt; mely igen szép
1165 Fabul, 88 | Valaki engemet felvinne az égbe közületek, annak nagy
1166 Fabul, 88 | vévé, és felvivé magason az égbe. Ott fenn immár meg
1167 Fabul, 88 | megharagván, aláhagyítá. És az a földre esvén, mind elszéledék
1168 Fabul, 88 | arra int, hogy ki-ki mind az õ Istentõl elrendelt állapatjában
1169 Fabul, 88 | ki ne hágjon. Mert bölcs az Isten. Miképpen hogy tudta
1170 Fabul, 88 | Isten. Miképpen hogy tudta az embert teremtöni, azonképpen
1171 Fabul, 88 | helyheztesse õtet. Avval ha az ember meg nem elégöszik,
1172 Fabul, 88 | esik alá. Igen jó ez okaért az embernek az õ állapatjában
1173 Fabul, 88 | jó ez okaért az embernek az õ állapatjában isteni félelemben
1174 Fabul, 89 | A gyermekdid rákot látta az õ atyja, hogy a vízbe mind
1175 Fabul, 89 | vagy véle. Elõ járj, mint az egyéb lelkes állatok.” Felelé
1176 Fabul, 89 | lelkes állatok.” Felelé a fiú az atyjának, a nagy ráknak: „
1177 Fabul, 89 | ídesapám, hogy a fiú tartozik az atyjának engödni, és annak
1178 Fabul, 89 | példádat követnem.” Mikoron az öreg rák jó példát igyeköznék
1179 Fabul, 89 | jó példát igyeköznék adni az õ fiának és elöl akarna
1180 Fabul, 89 | kezdesz ballagni.” Felelé az atyja: „Más módon megyek
1181 Fabul, 89 | mégy akkoron?” És mondá az atyja: „Így.” És gyorsan
1182 Fabul, 89 | szokást megváltoztatni. Amint az Isten az embert teremtötte,
1183 Fabul, 89 | megváltoztatni. Amint az Isten az embert teremtötte, és az
1184 Fabul, 89 | az embert teremtötte, és az õ életének módját tisztességgel
1185 Fabul, 89 | De ha finnyáskodik, és az elrendelt útból kihág, ottan
1186 Fabul, 89 | utána a fabula arra inti az embert, hogy ha mást akar
1187 Fabul, 90 | medve reájok. Látván azt, az egyik társ mindjárást elfutamék,
1188 Fabul, 90 | odaérközett volna, megkörülé az embert a földen, és bízelni
1189 Fabul, 90 | földen, és bízelni kezdé, és az orrát a füleihöz tartá és
1190 Fabul, 90 | leheletet nem érzene, miérthogy az ember erõsen megtartja vala
1191 Fabul, 90 | megholt dögnek alítván az embert. Minekutána a medve
1192 Fabul, 90 | medve elment volna, leszálla az egyik társ a magas fáról,
1193 Fabul, 90 | elment a medve.” Felkele az, és elindula a társával.
1194 Fabul, 90 | elindula a társával. Mikoron az úton mennének egymással,
1195 Fabul, 90 | földen fekszel vala?” Felelé az: „Sok jó oktatásokat és
1196 Fabul, 90 | egybe. Mert igen vélta talál az ember egy hív és állhatatos
1197 Fabul, 90 | megmutatja, mely igen nem kell az embereknek hinni, avagy
1198 Fabul, 90 | embereknek hinni, avagy az õ ígéretökben bizodalmot
1199 Fabul, 90 | ha a nyavalya elérközik, az próbálja meg annak utána
1200 Fabul, 90 | próbálja meg annak utána az embereknek az õ mivoltokat.
1201 Fabul, 90 | annak utána az embereknek az õ mivoltokat. Ez okaért
1202 Fabul, 91 | felveté a farkát, és megmutatá az õ szép tükeres festett tollait. „
1203 Fabul, 91 | Micsoda szép kék bárson érne az én mellyemmel? És nézzedsze,
1204 Fabul, 91 | tollaiddal nem mehetsz fel az égbe. A disznók is gyakorta
1205 Fabul, 91 | szürke tollak felemelnek az égbe, és ott fenn járok
1206 Fabul, 91 | égbe, és ott fenn járok az égbe, kezel az istenekhöz;
1207 Fabul, 91 | fenn járok az égbe, kezel az istenekhöz; és onnég az
1208 Fabul, 91 | az istenekhöz; és onnég az égbõl nézem az Istennek
1209 Fabul, 91 | és onnég az égbõl nézem az Istennek csodáit a földen
1210 Fabul, 91 | kihull, azt örömmel kapják az emberek, és a nagy hõsek
1211 Fabul, 91 | legyen kevél, és ha látja az Istennek ajándékit nála,
1212 Fabul, 91 | senkit meg ne utálja. Mert az Isten szabad véle, kinek
1213 Fabul, 91 | sokkal hasznosb, hogynem az, amely tenálad vagyon. Hadd
1214 Fabul, 92 | másik mellett támad vala. Az erõs oroszlán egynyíhánszor
1215 Fabul, 92 | éh volna, azért, látván az egyenességet köztek, nem
1216 Fabul, 92 | Végre álnakságot gondola, és az egyik ökerhöz menvén, mondá
1217 Fabul, 92 | megójad magadat tõlek.” Az öker meghivé az oroszlán
1218 Fabul, 92 | tõlek.” Az öker meghivé az oroszlán beszédét, és kétséges
1219 Fabul, 92 | mutatni. Ezenképpen méne az oroszlán mind a többihöz,
1220 Fabul, 92 | egymáshoz, ottan eljöve az oroszlán, és az egyiket,
1221 Fabul, 92 | ottan eljöve az oroszlán, és az egyiket, magának lévént,
1222 Fabul, 92 | Mikoron kedig a negyedikhöz és az utolsóhoz kezdett volna,
1223 Fabul, 92 | utolsóhoz kezdett volna, mondá az: „Ó, te álnaksággal megtölt
1224 Fabul, 92 | fabula elõszer igen dicsíri az egyenességet a társaságban.
1225 Fabul, 92 | társaságban. Mert addig, méglen az emberek, kik egy társaságban
1226 Fabul, 93 | galagonyatevis mellett. És az, megutálván a galagonyateviset,
1227 Fabul, 93 | kezéparánt felállatnak, és az árbocfát csinálnak belõlem,
1228 Fabul, 93 | fabula inti azokat, kiket az Isten meglátogatott külemb-külembféle
1229 Fabul, 93 | szép ajándékokkal, hogy az õ ajándékok miatt el ne
1230 Fabul, 93 | szegény együgyûeket. Mert az Isten gyûlöli a kevélyeket.
1231 Fabul, 93 | kevélyeket. Abból lészen az, hogy gyakorta elesnek,
1232 Fabul, 93 | és nagy szégyent vallnak. Az együgyûek kedig megmaradnak
1233 Fabul, 94 | kezdé kérdözni a gyermektõl az okát, miért sírna és bánkódnék
1234 Fabul, 94 | álnakságot gondolván, mondá az orvnak: „Jaj, egy aranyvederkém
1235 Fabul, 94 | kútba, és keresni kezdé az aranyvedret. Méglen õ ott
1236 Fabul, 94 | Méglen õ ott keresi vala az aranyvedret, az inas felkapá
1237 Fabul, 94 | keresi vala az aranyvedret, az inas felkapá a felsõruhát
1238 Fabul, 94 | inas felkapá a felsõruhát az orvnak, és elfuta véle az
1239 Fabul, 94 | az orvnak, és elfuta véle az erdõbe. És midõn sokáig
1240 Fabul, 94 | sokáig megkereste volna az aranyvedret, látá, hogy
1241 Fabul, 94 | avval megelégödjék, amit az Úristen néki adott és amivel
1242 Fabul, 94 | megoltalmazza magát. Mert az Isten igaz, ki hamar az
1243 Fabul, 94 | az Isten igaz, ki hamar az õ igazságának ítíletibõl
1244 Fabul, 94 | igyedet és keresményedet az Isten meg nem áldja, ottan
1245 Fabul, 95 | családos ember. De látván az aranymonyokat, aranynak
1246 Fabul, 95 | meghasítá a ludat, hogy az aranyat kivennéje egyszersmind
1247 Fabul, 95 | vesze el a hasznos lúd tõle az õ nagy kévánságnak általa.~ ~
1248 Fabul, 95 | heábavalóknak kévánságát, holott az emberek meg nem elégödnek
1249 Fabul, 95 | elégödnek avval, amivel az Úristen megajándékozza õket,
1250 Fabul, 95 | olyanokat keresnek, amelyeket az Isten nékik nem engödett.
1251 Fabul, 95 | nem engödett. Ennek okaért az Istennek ítíletibõl az esik
1252 Fabul, 95 | okaért az Istennek ítíletibõl az esik rajtok, nemhogy többet
1253 Fabul, 95 | nemhogy többet nyerhetnének az õ telhetetlenségöknek kévánságok
1254 Fabul, 96 | Jöve egy igen szép madárka az almafára, és ott kezde énekelni
1255 Fabul, 96 | tenéked.” Hallván a pór ezt az ígéretet, elbocsátá a madárkát.
1256 Fabul, 96 | ha eszedbe veheted, hogy az igazsággal ellenközik. Ami
1257 Fabul, 96 | és vissza nem hozhatsz, az után ne bánkódjál, hanem
1258 Fabul, 96 | kezde a madárka énekölni és az Istennek hálaadással dicsíretet
1259 Fabul, 96 | mondani, mondván: „Dicsírem az én Istenemet, ki rólam gondot
1260 Fabul, 96 | venni a szép robintot, mely az én gyomromban vagyon, kinek
1261 Fabul, 96 | kedig élek. Hála legyen az Istennek.” Hallván ezt a
1262 Fabul, 96 | ha oly dolog leend, mely az igazmondáshoz nem hasanló.
1263 Fabul, 96 | nem szükség sok beszéddel az õ értelmét megadni. Mert
1264 Fabul, 96 | õ értelmét megadni. Mert az értelme benne vagyon megjelentvén.
1265 Fabul, 96 | meglássuk, ha egyeránt jár az igazságnak linával. Ezért
1266 Fabul, 96 | hiszen, kész megcsalt ember az. Másszor, hogy Istentõl
1267 Fabul, 96 | veszessük. Harmadszor, hogy az elmúlton és mi elveszett,
1268 Fabul, 97 | meghallotta volna, ott lesé az ökröket mind napestig, hogy
1269 Fabul, 97 | kibocsátá a szántó ember az ökröket az járomból, és
1270 Fabul, 97 | szántó ember az ökröket az járomból, és hazafelé kezdé
1271 Fabul, 97 | és szabadon hazahajtatod az ökröket.” Örüle a szántó
1272 Fabul, 97 | okaért hadd menjen el békével az ökrökkel. Másszor is megtalálod
1273 Fabul, 97 | És a róka elküldé a pórt az ökrökkel haza. És mondá
1274 Fabul, 97 | Bátor, ím én alámegyek.” Az egyik vederbe üle ez okaért
1275 Fabul, 97 | E fabula arra int, hogy az ember eszes legyen, és ha
1276 Fabul, 97 | valami igye vagyon, tehát az álnakoktól tanácsot ne kérdjen,
1277 Fabul, 97 | Mert a bírák emberek, kiket az adomány igen hamar megvakítja
1278 Fabul, 97 | igen hamar megvakítja és az igazságnak útából kitántorítja.
1279 Fabul, 98 | madarásznak épiletit, látá ott az önnivalót. És midõn reáment
1280 Fabul, 98 | fejedelmek megváltoznak az õ tisztekben, és kegyes
1281 Fabul, 98 | birodalmok. Hová marad még az Istennek kemény haragja
1282 Fabul, 98 | bosszúállása. Jaj, mond az Isten, annak, aki prédál!
1283 Fabul, 98 | veszett idõben nem hiszik azt az emberek. A pap költötte,
1284 Fabul, 98 | ez okaért a csörcet. De az Isten sem siet, sem késik.~
1285 Fabul, 99 | FABULA~Egy nemesemberrõl és az ördögrõl~Egy kegyetlen és
1286 Fabul, 99 | vala a szegény jobbágyok az õ kegyetlensége miatt. Ez
1287 Fabul, 99 | õ magában mondá: „Latrok az én szolgáim; egy sem jár
1288 Fabul, 99 | nemesember: „Hová mégy?” Felelé az: „Szolgálatot keresni megyek.”
1289 Fabul, 99 | kellene olyan szolga.” Felelé az: „Én vagyok a pokolbeli
1290 Fabul, 99 | a pesti pórokat.” Mondá az ördeg: „No, hadd énreám!
1291 Fabul, 99 | szolgálatodért?” Felelé az ördeg: „Semmit ne adj, hanem
1292 Fabul, 99 | énnékem híven.” És mondá az ördögnek: „Ámbátor úgy legyen!
1293 Fabul, 99 | ördögnek: „Ámbátor úgy legyen! Az legyen béred.” És midõn
1294 Fabul, 99 | És midõn a nemesember az új hispánt ajánlotta volna
1295 Fabul, 99 | jobbágyoktól a borárolást. Az önnen szõlõvizeket elvévé
1296 Fabul, 99 | tanisztrával hozá vala a pénzt az urának. Annak utána elméne,
1297 Fabul, 99 | Annak utána elméne, és az özvegyasszonyokkal égetett
1298 Fabul, 99 | mind juhból, azt is mind az úrnak foglaltatá, és az
1299 Fabul, 99 | az úrnak foglaltatá, és az özvegyasszonyokkal györtyát
1300 Fabul, 99 | megjuta a nemesember, mikoron az hispán elment volna. És
1301 Fabul, 99 | hispán elment volna. És mondá az asszon az urának: „Bezzek
1302 Fabul, 99 | volna. És mondá az asszon az urának: „Bezzek jámbor hispánra
1303 Fabul, 99 | Egynyíhány nap múlva ismeg eljöve az hispán, és hoza egy turba
1304 Fabul, 99 | õket, és meg nem õrezték. Az kövér ökröket behajtasd
1305 Fabul, 99 | megdézsmálom elõszer; annak utána az ötödét kiveszem; annak utána
1306 Fabul, 99 | elérközik. A nyomást is az erdõvel egyetembe tilalomban;
1307 Fabul, 99 | jó szerencse talált evvel az hispánnal! Immár elélhetünk,
1308 Fabul, 99 | elélhetünk, szép hölgyem. Bár az Isten magának tartsa a mennyországot,
1309 Fabul, 99 | történnék beteljesedni az esztendõnek. És midõn a
1310 Fabul, 99 | nemesember lovon menne, és az hispán utánamenne, és közelgöttenek
1311 Fabul, 99 | volna egy falujához, mondá az hispán a nemesembernek: „
1312 Fabul, 99 | uram! Tudja kegyelmed, hogy az én idõm betölt, és esztendõm
1313 Fabul, 99 | semmit nem kérsz, hanem ha az jobbágyok ingyen és jóakarattal
1314 Fabul, 99 | tartozom tenéked.” Felelé az hispán: „Úgy vagyon, jó
1315 Fabul, 99 | ember utána, ki szidja vala az ökrét, miérthogy nem hagyja
1316 Fabul, 99 | nem hagyja magát befogni az járomba, mondván: „Hók,
1317 Fabul, 99 | el hova mégy? Vigyen el az ördeg!” Hátranéze a nemesember,
1318 Fabul, 99 | mond a pór? Néked ajánlá az ökrét: tied az!” Felelé
1319 Fabul, 99 | Néked ajánlá az ökrét: tied az!” Felelé az: „Nem engemet
1320 Fabul, 99 | ökrét: tied az!” Felelé az: „Nem engemet illet, mert
1321 Fabul, 99 | jókedvébõl ajánlá nékem az ökrét; megbúsult szegény,
1322 Fabul, 99 | egy gyermek egy házban, és az anyja rengeti vala bölcsében.
1323 Fabul, 99 | gonoszné fia! Vigyen el az ördeg! Lám, semmit nem tehetek
1324 Fabul, 99 | Hispán! Hallád-é, mit monda az asszony? Néked ajánlá a
1325 Fabul, 99 | gyermeket, tied ez!” Felelé az hispán: „Vaj nem, mert nem
1326 Fabul, 99 | elõtt egy kis leánka. És az, látván a nemesembert, megijede
1327 Fabul, 99 | megijede tõle, és befutamék az udvarba az anyjához, hol
1328 Fabul, 99 | és befutamék az udvarba az anyjához, hol az ünõt fej
1329 Fabul, 99 | udvarba az anyjához, hol az ünõt fej vala, és kiáltván
1330 Fabul, 99 | nemesember, a mi urunk!” Felelé az anyja: „Ördög vigye el a
1331 Fabul, 99 | a bírságra!” Hallván azt az hispán, mondá a nemesembernek: „
1332 Fabul, 99 | búsult meg ez agebné?” Felelé az hispán: „Bizony nem pokocsából
1333 Fabul, 99 | elviszlek.” És megragadá az üstekét, és ki kezdé emelíteni
1334 Fabul, 99 | nemesembert mersz fogni?” Felelé az hispán: „Nem gondolok a
1335 Fabul, 99 | még csak egyszer láthatnám az szép veres karmazsin saruba
1336 Fabul, 99 | apolhatnám meg.” Felelé az hispán: „Ne bánkódjál! Utána
1337 Fabul, 99 | való egy egész tó?” Felelé az hispán: „Minek a tó? Még
1338 Fabul, 99 | hispán: „Minek a tó? Még az is kicsin immár! Mert ennyi
1339 Fabul, 99 | hogy pokol vagyon, és hogy az Isten megítíli a hamisságot
1340 Fabul, 99 | afféle beszédöket.” És mondá az hispánnak: „Hadd tekéntsek
1341 Fabul, 99 | valaki jõ utánunk.” Mondá az hispán: „Bezzek jõnek; mert
1342 Fabul, 99 | Bezzek jõnek; mert ez az út soha nem üres.” Mondá
1343 Fabul, 99 | vagyon a taligába.” Mondá az hispán: „Ez a társom, kirõl
1344 Fabul, 99 | Jaj, vége vagyon, szánja az Isten. Nem látod-é, ki ül
1345 Fabul, 99 | én ídes hölgyem?” Mondá az hispán: „Nemcsak te hölgyed
1346 Fabul, 99 | ördegi dolog ez!” Felelé az hispán: „Ugyan is nem angyali!”
1347 Fabul, 99 | látok amott messze: Lám, az égig ér fel! Micsoda az?”
1348 Fabul, 99 | az égig ér fel! Micsoda az?” Felelé az hispán: „Ott
1349 Fabul, 99 | fel! Micsoda az?” Felelé az hispán: „Ott vagyon a kegyetlen
1350 Fabul, 99 | vesztünk, odavissz-é?” Mondá az hispán: „Bezzek oda, mert
1351 Fabul, 99 | kegyetleneknek.” És mondá az hispán a taligásnak: „Elfáradott
1352 Fabul, 99 | rettenetes feredõrõl szólt az Isten fia, mikoron az evangéliomba
1353 Fabul, 99 | szólt az Isten fia, mikoron az evangéliomba azt mondotta:
1354 Fabul, 99 | születtettünk volna!” És mondá az Kató asszony: „Lám, oly
1355 Fabul, 99 | álnakok és patvarosok valátok az világban; lám, mindjárást
1356 Fabul, 99 | És szóla a nemesember az hispánnak: „Nagyságos urunk,
1357 Fabul, 99 | rettenetes föredõtõl!” Felelé az hispán: „Tarde fabulare!
1358 Fabul, 99 | ennek. Kicsoda ez?” Felelé az hispán: „Ez a Sátán, kit
1359 Fabul, 99 | királyunk.” És elejbe méne az hispán, és térdet-fõt hajtván,
1360 Fabul, 99 | Mester váltig prédikáltatja az evangéliomot nékik; de semmit
1361 Fabul, 99 | gondolnak véle, hanem eljárnak az õ dolgokban, és erõsen készülnek
1362 Fabul, 99 | hispán! Miért hoztad el az asszonembert? Szép kurva
1363 Fabul, 99 | cifrázásával a feredõbe.” Felelé az hispán: „Felséges uram,
1364 Fabul, 99 | sok társai vannak hátra az világban, szebbek és cifrásobbak
1365 Fabul, 99 | kedig kisiessetek ismeg az világba! Mert kétséges vagyok
1366 Fabul, 99 | világban megprédikáltatni az õ evangéliomát, félek, hogy
1367 Fabul, 99 | félek, hogy véget tészen az világi dologban, és eljõ
1368 Fabul, 99 | dologban, és eljõ ítílni az elevenek és holtakat. Siessetek
1369 Fabul, 99 | kevérökben is hozzatok!” Felelé az hispán: „Felséges uram!
1370 Fabul, 99 | felséged jó néven vészi az egregiusokat is elegy csepkékkel.”
1371 Fabul, 99 | eszébe, hogy inti e fabula az urakat, nemes népöket és
1372 Fabul, 99 | nyomorúságokban és fohászkodnak az Úristenhöz. És az Úristen
1373 Fabul, 99 | fohászkodnak az Úristenhöz. És az Úristen meghallgatja fohászkodásokat,
1374 Fabul, 99 | megbüntöti a kegyetleneket az õ törvéntelenségökért és
1375 Fabul, 99 | bántsátok és ne szomorítsátok az özvegyeket és árvákat! Mert
1376 Fabul, 99 | kegyetlen ragadazónak sincsen az Istennek országában része.~
1377 Fabul, 100| kiköltötte volna, mondá az õ fiainak: „Eszesek legyetek,
1378 Fabul, 100| volna, eljöve a búzának az ura az õ küsebbik fiával.
1379 Fabul, 100| eljöve a búzának az ura az õ küsebbik fiával. És megállván
1380 Fabul, 100| megállván a búza mellett, mondá az õ fiának: „Jó fiacskám!
1381 Fabul, 100| indula. Eljõvén a pacsirta az õ fiaihoz, megkérdé õket,
1382 Fabul, 100| néki, hogy holnapra elhíja az õ barátit a búzát learatni.
1383 Fabul, 100| ne féljetek! Ha a gazda az aratást bízta az õ barátira:
1384 Fabul, 100| a gazda az aratást bízta az õ barátira: nyilván meghiggyétek,
1385 Fabul, 100| jõve a búza mellé a búzának az ura; és mind elvárá barátit
1386 Fabul, 100| Monda ez okaért a gazda az õ fiának: „Nem tudom, mit
1387 Fabul, 100| Nem tudom, mit csinálnak az barátim, hogy nem jõnek
1388 Fabul, 100| volna, megmondák reszkötve az anyjoknak, hogy a gazda
1389 Fabul, 100| reggelre a rokonságit híná el az aratóba. Mondá a pacsirta: „
1390 Fabul, 100| benne: ezúttal is elmúlik az idõ hejába.” És másodnap
1391 Fabul, 100| a gazda, és erõsen várá az õ rokonságit az aratásra.
1392 Fabul, 100| erõsen várá az õ rokonságit az aratásra. De senki nem jöve
1393 Fabul, 100| vala a gazda. És felele az anyjok, és mondá: „Jó fiaim,
1394 Fabul, 100| Másodnap kedig eljöve a gazda az õ fiával, és az aratáshoz
1395 Fabul, 100| a gazda az õ fiával, és az aratáshoz kezdvén, szépen
1396 Fabul, 100| szántófölden. És mondá a pacsirta az õ fiainak: „Látjátok-é,
1397 Fabul, 100| avagy rokonsága embernek az emberek közett. Azért szokták
1398 Fabul, 100| hogy jó elõmente legyen az õ dolgának, tehát szükség,
1399 Fabul, 100| maga legyen a szolga, és az asszony õ maga legyen a
1400 Szomak | astutos In astutia sua - Az álnokokat saját álnokságukban
1401 Szomak | talpfák~aszú fa - száraz fa~az tott - az tény, az biztos~ ~
1402 Szomak | fa - száraz fa~az tott - az tény, az biztos~ ~baccalarius (
1403 Szomak | száraz fa~az tott - az tény, az biztos~ ~baccalarius (helyesen:
1404 Szomak | tétovázz~homo homini deus - Az ember embernek istene~homo
1405 Szomak | istene~homo homini lupus - Az ember embernek farkasa~honores
1406 Szomak | tisztség megváltoztatja az erkölcsöt~hoportos - feltört,
1407 Szomak | VAPULENT - A diófa, a szamár, az asszony és a cselédség nem
1408 Szomak | apád - öregapád~jupiter - az antik római mitológiában
1409 Szomak | antik római mitológiában az ég fõistene, a mennydörgés
1410 Szomak | Heltai 15. fabulája ebben az értelemben idézi a mondást ~
1411 Szomak | amicos, verItas Odium parit - Az alkalmazkodás barátokat,
1412 Szomak | alkalmazkodás barátokat, az igazmondás ellenségeket
1413 Szomak | lélek által, és öltsétek fel az új embert~rettes - retkes~
1-500 | 501-1000 | 1001-1413 |