1-500 | 501-738
Rész, Fabula
1 Pre | szûvel meg akarja olvasni, hogy sok jó hasznot vehet belõle.
2 Pre | belõle: de mindazáltal tudom, hogy sokan lesznek, kik az én
3 Pre | õ egyetlenegy szamarát, hogy a városba hajtaná eladnyi,
4 Pre | szamárnak oly rövid háta, hogy csak egy ember üljen reá;
5 Pre | a szegény szamárra. Kár, hogy olyan vénember és bolond.”~
6 Pre | vénember, mondá: „E nagy dolog, hogy semmiképpen nem találhatom
7 Pre | nem találhatom a módot, hogy úgy cseleködhessem, hogy
8 Pre | hogy úgy cseleködhessem, hogy az embereknek tessék.” És
9 Pre | vizsla szamárt a vízbe, hogy megmeneködjünk tõle.” És
10 Pre | bizonságot vöttem róla, hogy az emberek olyanok, hogy
11 Pre | hogy az emberek olyanok, hogy senki kedvekre nem cseleködhetik
12 Pre | mint a szegény vénember, hogy munkámat efféle harapásokért
13 Pre | nem! Hanem megérem avval, hogy jó szándékból és jó lelkiisme
14 Pre | De mindazáltal hiszem, hogy vannak jámborok, kiknek
15 Fabul, 1 | Avval kedig megelégösznek, hogy valami foldozással ételt-italt
16 Fabul, 2 | és láta ott egy báránt, hogy innék a patakból. Alásiete
17 Fabul, 2 | Mondá a nyavalyás bárány: „Hogy zavaríthattam volna fel
18 Fabul, 2 | hamisságát és kegyetlenségét, hogy nem gondolván sem az Istennel,
19 Fabul, 2 | nevet költnek az ebnek, csak hogy megölhessék. Vagy ötte meg
20 Fabul, 3 | Isten, ki mikoron látja, hogy hamisságból valaki másnak
21 Fabul, 3 | rendeli azt az igyeközetet, hogy nem másnak, hanem magának
22 Fabul, 3 | Igaz ez okaért a közmondás, hogy valaki a más ember lovának
23 Fabul, 4 | adós néki, ezt is mondá, hogy soha szömével sem látta
24 Fabul, 4 | bûnes állat: én jól tudom, hogy a komondor egy kenyeret
25 Fabul, 4 | adósságot, holott tudod, hogy adós légy véle.” Ez okaért
26 Fabul, 4 | tanúk. Bizon nem használ, hogy ezt mondják: „Nem országunknak
27 Fabul, 5 | legyenek a telhetetlenek. Hogy nem tudnak megelégödni az
28 Fabul, 6 | volna, néggyé vágák azt, hogy megosztoznának véle. Mikoron
29 Fabul, 7 | az oroszlán a szamárnak, hogy megosztanája. A szamár három
30 Fabul, 7 | szarvast; mert jó látod, hogy semmit nem tud hozzá.” A
31 Fabul, 7 | melyet az elõbeli, tudniillik hogy felemáshoz meg ne társolkodjék
32 Fabul, 7 | ezt is jelenti e fabula, hogy igen jó, mikor ember eszébe
33 Fabul, 8 | nyilván köszenet volna benne, hogy el nem haraptam fejedet.
34 Fabul, 8 | ÉRTELME~E fabula ezt jelenti, hogy minden, aki kárt nem akar
35 Fabul, 8 | becsüli. Az õ természeti az, hogy a jót mindenkor gonosszal
36 Fabul, 9 | eb, és kéré a komondort, hogy kiürítené a házat. „Mert
37 Fabul, 9 | reám támodtál. Meglátod, hogy semmi nem kél akaratodban.
38 Fabul, 9 | ÉRTELME~Erre int e fabula, hogy az ember eszesen cseleködjék,
39 Fabul, 9 | tegyen jól más emberrel, hogy magát kárba ne ejtse. Nem
40 Fabul, 10 | lakjál! Egyél, ím látod, hogy minden elég vagyon. Efféle
41 Fabul, 10 | veszedelem. Én azt akarnám, hogy otthon volnék. Ott, noha
42 Fabul, 10 | ÉRTELME~Erre int e fabula, hogy minden ember megelégedjék
43 Fabul, 11 | felvivé õket az õ fészkébe, hogy fiainak enni adná azokat.
44 Fabul, 11 | gondolok teveled, holott látom, hogy apró marha vagy. Nem tartok
45 Fabul, 11 | urakat és a kazdagokat, hogy kevélyek ne legyenek, és
46 Fabul, 11 | nem kevetközik belõle, hogy az együgyû szegény ökör
47 Fabul, 11 | által úgy rendeli a dolgot, hogy a nagy urak, dúsok etc.
48 Fabul, 11 | oly nyomorúságban esnek, hogy még a szegény embernek segítsége
49 Fabul, 12 | De tanácsot tudnék adni, hogy könnyen megtörhetnéd.” Mondá
50 Fabul, 12 | ÉRTELME~A csigán ezt tanoljad, hogy ha az Isten jó egészséggel,
51 Fabul, 13 | semmi bársony nem ér; csak hogy szavad szép volna, termethöz
52 Fabul, 13 | termethöz hasonló. Hiszem is, hogy szép szavad legyen, de nem
53 Fabul, 13 | dicsíretnek, és elhivé magát; és hogy szép szavát megjelentené
54 Fabul, 13 | torkát, és kinyútá a nyakát, hogy ugyan öregen szólhatna.
55 Fabul, 13 | elszomorkodék a holló, értvén, hogy a róka a jó sajtért tötte
56 Fabul, 14 | állhatok. Ez okaért látom, hogy minden reám támad, még az
57 Fabul, 14 | voltam. Látom ez okaért, hogy csak addig tart a tisztesség
58 Fabul, 14 | hatalmasokat avagy kegyetleneket, hogy el ne higgyék magokat, és
59 Fabul, 14 | és úgy viseljék magokat, hogy ne féljék csak, hanem minden
60 Fabul, 15 | szatinról~Egy szamár látá, hogy az ura igen játszódnék egy
61 Fabul, 15 | játszódnék egy szatinnal, és hogy törelgötné annak a hátát;
62 Fabul, 15 | törelgötné annak a hátát; és hogy felszeknék mellette a kutya
63 Fabul, 15 | kelletné magát. Annak felötte, hogy az ura a tánérról enni adna
64 Fabul, 15 | semmire nem jó, hanem csak hogy balhát szerezzen, és bûzt
65 Fabul, 15 | házba.” Látván azonközbe, hogy az ura bejõne az udvarba:
66 Fabul, 15 | urát szorítani, annyéra, hogy kiáltani kezde és szolgáit
67 Fabul, 15 | kezde és szolgáit elhíni, hogy megszabadítanák õtet a szamártól.
68 Fabul, 16 | Mert ez nem arra való, hogy ezen bosszút kellene állanom.”
69 Fabul, 16 | jajgata, miérthogy látta, hogy fogllyá esett volna. Hallván
70 Fabul, 16 | odasiete a sivalkodásra, hogy meglátnája, mi lelte volna
71 Fabul, 16 | Eszembe jut a te jótéted, hogy szabadon elbocsáttál. Én
72 Fabul, 16 | tekintötiben és nagy méltóságában, hogy ahhoz képest megutálná a
73 Fabul, 16 | hozzá. Úgy történhetik, hogy õ, noha alávaló és szegény,
74 Fabul, 17 | vehessétek az embereknek, hogy se tõrt, se hálót ne csinálhassanak.
75 Fabul, 17 | könnyebben nem fértek hozzá, mint hogy mindnyájan tavasszal jelen
76 Fabul, 17 | ÉRTELME~E fabula azt jelenti, hogy senki ne ítílje magát igen
77 Fabul, 17 | igen bölcsnek lenni, és hogy senki tanácsát nem kell
78 Fabul, 17 | eszköze. Oly tanácsot adhat, hogy sok jámbor hasznajára lészen.
79 Fabul, 17 | Azért mondották a régiek, hogy nemcsak az ártán, hanem
80 Fabul, 18 | esvén, ezen egybeférének, hogy királyt kérnének magoknak
81 Fabul, 18 | kezdének kiáltani Jupiterhöz, hogy királyt adna nékik, mert
82 Fabul, 18 | vete le az égbõl a tóba, hogy a lenne a békáknak királya.
83 Fabul, 18 | fejét a vízbõl feltolni, hogy látná, minémû királyt adott
84 Fabul, 18 | Jupiter. Mikoron látta volna, hogy csak egy reves tõke volna,
85 Fabul, 18 | egybehívá mind a több békákat, hogy eljõnének szerencséltötni
86 Fabul, 18 | mikoron eszekbe vennék, hogy élet nélkül és egy reves
87 Fabul, 18 | tanácsból Jupiterhöz kiáltanak, hogy más királyt adna nékik.
88 Fabul, 18 | veres orrú isztrágot. Ez, hogy közikbe juta, alá-fel kezde
89 Fabul, 18 | fabula inti az embereket, hogy ki-ki mind jó néven vegye
90 Fabul, 18 | ítíletibõl meg tudja büntötni, hogy ahol keszeg után nyúl, ugyan
91 Fabul, 19 | könyöregj az Isteneknek éröttem, hogy könyörüljenek rajtam, és
92 Fabul, 19 | mûvelni teérötted, de félek, hogy hiába. Mert megmondottam
93 Fabul, 19 | megmondottam kezdettõl fogva, hogy eszedbe vennéd magadot,
94 Fabul, 19 | fabula inti az ifjakat, hogy gyermekségöktõl fogva jámbor
95 Fabul, 19 | és abban felneveködjenek, hogy a jámborság és a jóság ugyan
96 Fabul, 19 | zarándokjárásod etc., mint hogy Ésua az elveszett méltóságot
97 Fabul, 20 | héja ellen. És azt végezék, hogy a héja ellen választanák
98 Fabul, 20 | cseleködtenek volna evvel, hogy megvádolták volna, és gonosz
99 Fabul, 20 | nyavalyásokat és a nyomorultakat, hogy nyomorúságokat békességes
100 Fabul, 20 | minden gondolatjok, müvel hogy kárt tehessenek. Fõképpen
101 Fabul, 20 | község tanuljon e fabulából, hogy a fejedelmekbe ne válogassanak,
102 Fabul, 20 | fejedelmekbe ne válogassanak, hogy minden apró sanyarúságban
103 Fabul, 21 | orv behága egy udvarba, és hogy a ház felé menni kezdene,
104 Fabul, 21 | kedvedbõl, avagy azért, hogy hallgassak és ne ugassak,
105 Fabul, 21 | hallgassak és ne ugassak, hogy szabadon bemehess a házba,
106 Fabul, 21 | mert nem üllenék énhozzám, hogy egy lágy darab kenyérért
107 Fabul, 21 | kenyeret ád, és arra táplál, hogy marháját megõrizzem. Menj
108 Fabul, 21 | Öremest keveset adnak, hogy annak színe alatt sokat
109 Fabul, 21 | szolgákat és szolgálóleányokat, hogy tisztekben hívek legyenek,
110 Fabul, 21 | tisztekben hívek legyenek, és hogy egy kicsin adományért avagy
111 Fabul, 22 | kiballaga az árok hátára, hogy elnyújtóznék a verõfénybe,
112 Fabul, 22 | lovat a bojtorják közett, hogy ott szunnyadoznék. Megszólítván
113 Fabul, 22 | hoztam volna. Annak utána, hogy megnehezedém, a szekérbe
114 Fabul, 22 | mindenkor. Mostan kedig, hogy megvénhödtem, és a munkára
115 Fabul, 22 | idekergötett a bojtorjába, hogy immár éhhel meghaljak, és
116 Fabul, 22 | velem a konyhába, annyéra, hogy csak alég ballaghaték ide
117 Fabul, 22 | Lám, mondják az emberek, hogy Isten legyen: Ha vagyon,
118 Fabul, 22 | szömérem ez az embereknek, hogy olyan nagy hálaadatlanság
119 Fabul, 22 | ÉRTELME~E fabula ezt jelenti, hogy a világ nem tud egyébbel,
120 Fabul, 23 | Öszvetanácskozván ez okaért azt végezék, hogy tovább nem élnének olyan
121 Fabul, 23 | megijedének tõlünk nyulaktól, hogy mindnyájan kétségbeesvén
122 Fabul, 23 | fabula erre int minket, hogy ki-ki mind az õ nyavalyát
123 Fabul, 23 | tûrés. De ezt gondoljuk, hogy nem egyedül vagyunk, hanem
124 Fabul, 24 | okaért a gedelecskének, hogy jó bezárná belõl az akolt,
125 Fabul, 24 | hosszú farka, mint látom, hogy tenéked vagyon. A fogad
126 Fabul, 24 | hallgatom az õ szavát, de hogy te szólasz, noha olyan szavad
127 Fabul, 24 | fabula inti a szüléket, hogy idején gondját viseljék
128 Fabul, 24 | ördög, és okot keres hozzá, hogy elveszhesse õket. Mint itt
129 Fabul, 24 | fabula a gyermeköket is, hogy az õ szüleieknek engödjenek,
130 Fabul, 24 | gyakorta imádkozzanak, hogy az Isten fia, a mi urunk
131 Fabul, 25 | azokkal táplálja vala magát. Hogy a szegény ember ezt megengedé,
132 Fabul, 25 | szerencséje megfordula, annyéra, hogy az elõbeli szegénségbe juta.
133 Fabul, 25 | juta. Ottan eszébe vévé, hogy a kégyótól volt volna az
134 Fabul, 25 | reszeli annak utána, annyéra, hogy mind testében s mind lelkében (
135 Fabul, 25 | legyen az emberi természet, hogy a jó szerencsében ottan
136 Fabul, 25 | dolgába. Vajon miért? Azért, hogy nincsen erszényébe. Adj
137 Fabul, 25 | szinetlen való könyörgés, hogy az Isten az õ szent lelkének
138 Fabul, 25 | felötte is arra int e fabula, hogy békösségesek legyünk, és
139 Fabul, 26 | fabula minden embert inti, hogy jámbor legyen, és minden
140 Fabul, 27 | sokáig forgatván azt, látá, hogy mind élet s mind ész nélkül
141 Fabul, 27 | Szép vagy ugyan, de kár, hogy élet nélkül és ész nélkül
142 Fabul, 27 | ÉRTELME~E fabula ezt jelenti, hogy keveset használ, ha az emberek
143 Fabul, 28 | Eszekbe vévén a pávák, hogy ez holló volna, és nem páva,
144 Fabul, 28 | holló volna, és nem páva, és hogy az õ tollokból ékösítötte
145 Fabul, 28 | és megvakarák körmekkel, hogy merõ vér lõn. Ekképpen véresen
146 Fabul, 28 | ÉRTELME~E fabula erre tanít, hogy ki-ki mind az õ hivataljába
147 Fabul, 29 | undok féreg! Nem vagy méltó, hogy madárnak neveztessél. Igen
148 Fabul, 29 | minden ember csak arra siet, hogy kikergöthessen belõle és
149 Fabul, 29 | ÉRTELME~E fabula ezt jelenti, hogy sokkal jobb legyen az embernek,
150 Fabul, 30 | és oly kegyetlen vagy, hogy nemcsak lopással élsz, hanem
151 Fabul, 30 | beszáguldasz, és nemcsak hogy egyet elkapnál a szegény
152 Fabul, 30 | megszardod a jámboroknak ajtaját. Hogy vádalhatod tehát a szegén
153 Fabul, 30 | bebújik. És nemigen sok idõ, hogy a gazda a tyúkólba kapta
154 Fabul, 30 | ott? Bezzeg úgy tetszik, hogy ott hagytad a legyezõt.
155 Fabul, 30 | bíró uram, eszébe veheti, hogy adós énnékem és hamisan
156 Fabul, 30 | Nem hiszem, te farkas, hogy valamivel tartoznék tenéked
157 Fabul, 30 | ezt jelenti és erre tanít, hogy minden ember eszébe vegye
158 Fabul, 30 | ítíletöt: ottan meglátja, hogy nincsen oka, hogy mást megítéljen.
159 Fabul, 30 | meglátja, hogy nincsen oka, hogy mást megítéljen. Mind egy
160 Fabul, 30 | gyarlóságát, és könyöregjen, hogy az Isten az õ szent lelkének
161 Fabul, 30 | Azért mondja Szent Pál, hogy megújuljunk lelkünkbe etc.
162 Fabul, 31 | ÉRTELME~E fabula ezt jelenti, hogy minden ember Istenre nézzen,
163 Fabul, 31 | adta, nyilván való dolog, hogy ismeg elveheti tõled. Megmaradj
164 Fabul, 32 | és megmérgödni, annyéra, hogy ingyen sem hághatna a lábára.
165 Fabul, 32 | ajándékozá õtet véle, hogy megengesztelnéje az oroszlánt.
166 Fabul, 32 | daganást, ottan eszébe vévé, hogy valami fa avagy tevis volna
167 Fabul, 32 | az árokba kellene vetni, hogy az oroszlánok megszaggatnák
168 Fabul, 32 | pásztor, ottan eszébe vévé, hogy e volna az oroszlán, kinek
169 Fabul, 32 | erre inti az embereket, hogy minden dolgokban jótévõk
170 Fabul, 32 | tökben arra igyeközzenek, hogy senkinek ne ártsanak, hanem
171 Fabul, 32 | teremtötte az Isten az embereket, hogy a keresztyéni társaságban
172 Fabul, 32 | erre is inti minden embert, hogy hálaadó legyen, és semmi
173 Fabul, 32 | is úgy vagyon! Ha akarod, hogy valaki ellenséged legyen,
174 Fabul, 32 | discedet malum a domo ingrati. Hogy az Isten szüntelen való
175 Fabul, 33 | mehetne hozzá okossággal, hogy megfoghatná és megehetnéje.
176 Fabul, 33 | miatta. Bizony örülek néki, hogy ide találkoztál jõni, miérthogy
177 Fabul, 33 | odajárula az oroszlán, hogy hozzálátna, és megnézögetné
178 Fabul, 33 | üté az oroszlánt homlokba, hogy holt elevenen hátraesék
179 Fabul, 33 | tapogatván a fejét, megérzé, hogy véres és sebes. És monda: „
180 Fabul, 33 | fabula tanít minden embert, hogy jámbor legyen, és együgyû
181 Fabul, 33 | mondják: Homo homini Deus: Hogy az ember más embernek javára
182 Fabul, 33 | által úgy rendeli a dolgot, hogy ahol az álnak és gonoszakaró
183 Fabul, 33 | Továbbá erre is int a fabula, hogy minden ember az õ hivataljába
184 Fabul, 34 | ezt rajtam? Nem látod-é, hogy halálra megfáradtam? Bizony
185 Fabul, 34 | Ez okaért megtanítlak, hogy másszor megnyitod szömeidet,
186 Fabul, 34 | és kiadá azt a majorba, hogy befognák, és hámot vontatnának
187 Fabul, 34 | gyakorta vakarni, annyéra, hogy oly igen elhízék, hogy csak
188 Fabul, 34 | hogy oly igen elhízék, hogy csak a bõre és a csontja
189 Fabul, 34 | sárba dõtél, de úgy tetszik, hogy az Isten bosszúmat megállotta
190 Fabul, 34 | erre inti az embereket, hogy senki el ne higgye magát,
191 Fabul, 34 | Hanem az ember meggondolja, hogy a szerencse megváltozandó,
192 Fabul, 34 | kerék formában írták meg: Hogy forog, mint a kerék a szekéren.
193 Fabul, 34 | Evvel azt jelentötték, hogy ne bízzék senki a szerencsének
194 Fabul, 34 | elrendelõ. Ez, mikor látja, hogy a kevély ember elhagyá a
195 Fabul, 35 | volna, meglátá a puppenever, hogy a négylábú lelkes állatok
196 Fabul, 35 | szömeket megsérteni, annyéra, hogy hátat adnának a négylábú
197 Fabul, 35 | megidézék a puppenevert, hogy okát adná, miért hatta volna
198 Fabul, 35 | ÉRTELME~E fabula ezt jelenti, hogy ki-ki mind az õ rendiben
199 Fabul, 35 | Megõrizze lelkiismeretit, hogy az ellen ne cseleködjék.
200 Fabul, 35 | Mert a vége megmutatja, hogy nem jó, mint itt a puppenevernek
201 Fabul, 36 | forogna az ágak közett, látá, hogy egy madárka rakott volna
202 Fabul, 36 | kezde könyörgeni ez ölvnek, hogy ne bántaná a fiait. Mondá
203 Fabul, 36 | a philomele könyörgeni, hogy az ölv könyörülne rajta,
204 Fabul, 36 | ÉRTELME~E fabula erre int, hogy minden ember jámbor és ártatlan
205 Fabul, 36 | szeretett, azért azt ne gondold, hogy immár általszekted az árkot.
206 Fabul, 36 | nem! Meghiggyed ez okaért, hogy ha az Istent nem féled,
207 Fabul, 36 | bátorságodat, és úgy urkoz, hogy örök szégyent kezdesz vallani.
208 Fabul, 36 | utána harmadikat, mindaddig, hogy egy sem marad elevenen bennek.
209 Fabul, 37 | gyûte, szándékba lévén, hogy nyugonni és jól akarna lakni.
210 Fabul, 37 | valamiképpen megcsalhatná, hogy része lehetne a jó báránhúsba
211 Fabul, 37 | Szeretõ farkas uram! Sok idõ, hogy nem voltunk szömbe egymással.
212 Fabul, 37 | bánkódtam rajta. Félek vala, hogy megbetegültél legyen.” Eszébe
213 Fabul, 37 | nem észel.” Látá a róka, hogy porba esett reménsége, és
214 Fabul, 37 | Látá kedig a hegyoldalba, hogy egy pásztor ott legeltötné
215 Fabul, 37 | szaggatni, és annyéra mardassák, hogy csak alég mászkálhatna
216 Fabul, 37 | veszteni, bár ne higgye, hogy õ is szûzen maradjon. Mert
217 Fabul, 37 | ez a szabadság minálunk, hogy valamit kérünk az Úrtól,
218 Fabul, 38 | ÉRTELME~E fabula ezt jelenti, hogy ki-ki mind tartson az Istentõl,
219 Fabul, 38 | mert úgy forgatja a dolgot, hogy azt, amibe gyönyörkedünk,
220 Fabul, 38 | kárunkra. És azt tészi, hogy azt kell becsülenünk és
221 Fabul, 39 | És annyéra lõn a dolog, hogy minden ember azt ítílné,
222 Fabul, 39 | minden ember azt ítílné, hogy a juhoknál lenne a gyõzedelem.
223 Fabul, 39 | követöket a bárányokhoz, hogy békességet szörzenének.
224 Fabul, 39 | megerõsíttötvén ez okkal, hogy mindenik rész túszul adná
225 Fabul, 39 | azokkal, vádolván õket, hogy megszegték volna a frigyet
226 Fabul, 39 | ÉRTELME~E fabula erre int, hogy ki-ki mind eszes legyen,
227 Fabul, 39 | bölcsességet e fabulából, hogy az Istentõl adott fejedelmünket
228 Fabul, 40 | könyörge az erdõbeli fáknak, hogy egy kemény darab fát adnának
229 Fabul, 40 | darab fát adnának õnéki, hogy nyelet csinálna abból a
230 Fabul, 40 | egymással a fák, és azt végezék, hogy az olajfa, miérthogy sziúsb
231 Fabul, 40 | fáknál, egy ágat adna néki, hogy az ember fejszenyelet csinálna
232 Fabul, 40 | ÉRTELME~E fabula arra int, hogy eszes légy, és eszedbe vegyed,
233 Fabul, 40 | segítséget kéván tõled, hogy úgy adj tanácsot néki, és
234 Fabul, 40 | tanácsot néki, és úgy segétsed, hogy tönnen tanácsodból és segétségedbõl
235 Fabul, 40 | adj tanácsot és segétsed, hogy abból erõt és birodalmot
236 Fabul, 40 | adjatok alamizsnát, nem hogy más hivolkodjék belõle,
237 Fabul, 41 | atyámfia, honnég vagyon ez, hogy oly igen kevér vagy, és
238 Fabul, 41 | komondor: „Onnég vagyon, hogy uramat, gazdámat jámborul
239 Fabul, 41 | Mindenha arra igyeközik, hogy megmeneködhessék a kereszttõl,
240 Fabul, 41 | rettegésbe vagyon. Mert tudja, hogy nem meneködhetik, és hogy
241 Fabul, 41 | hogy nem meneködhetik, és hogy a csávába vagyon az õ bõrének
242 Fabul, 41 | Ezért jobb az embernek, hogy az Istennek akaratja és
243 Fabul, 41 | okaért jobb az embernek, hogy vigyázzon és hivataljában
244 Fabul, 42 | irigység; ím ezt végezõk, hogy ne adnánk enni a hasnak:
245 Fabul, 42 | minnenmagunknak, annyéra, hogy csak alég vagyunk belé;
246 Fabul, 42 | ÉRTELME~E fabula erre int, hogy ki-ki mind az õ hivataljában
247 Fabul, 42 | apádnak. De ne gondoljad, hogy más ember az õ hivataljában
248 Fabul, 43 | fedjem be az alfelemet, hogy megmeneködjem ennyi sok
249 Fabul, 43 | Vaj nem! Mert azt akarnám, hogy még ennél hosszabb volna
250 Fabul, 43 | Mondá a róka: „Tetszik, hogy bolond vagy, miérthogy nem
251 Fabul, 43 | szegénségét nézi, és azt fájlalja, hogy a kazdagoktól ez világban
252 Fabul, 43 | arra tanítja a szegényt, hogy megelégedjék avval, amit
253 Fabul, 43 | utána tanítja a kazdagot, hogy szépsége és kazdagsága miatt
254 Fabul, 44 | elejét vötték volna az ebek, hogy az erdõre nem mehetne be,
255 Fabul, 44 | bejöttenek volna az ólba, hogy enni adnának az ökröknek,
256 Fabul, 44 | ÉRTELME~E fabula arra int, hogy senki el ne higgye magát
257 Fabul, 44 | utána arra tanít a fabula, hogy egy családos ember se bízza
258 Fabul, 44 | mitõl meghíznék inkább a ló: Hogy semmi azt ennyére meg nem
259 Fabul, 45 | oroszlány királlyá tévé magát, hogy a több négylábú lelkes állatokon
260 Fabul, 45 | eskivéssel fogadást tõn, hogy ennek utána elhadná a kegyetlenséget,
261 Fabul, 45 | lelkes állatokból egyiket is; hogy ugyan ártatlanul akarna
262 Fabul, 45 | lelkes állat ezt felelé, hogy büdes volna: ottan hozzákapván,
263 Fabul, 45 | megészi vala. Ha kedig felelé, hogy nem volna büdes, így is
264 Fabul, 45 | lábán a pulzust, megismerék, hogy semmi nyavalyája volna.
265 Fabul, 45 | azt adák tanácsul néki, hogy gyönge étellel élne, és
266 Fabul, 45 | használa a szegény majomnak, hogy annak elõtte hízelködésbõl
267 Fabul, 45 | ember elõviheti dolgát, hogy megkazdagulhat, és a más
268 Fabul, 45 | jársz vala azelõtt. Immár, hogy gárdiánná töttünk, igen
269 Fabul, 45 | nézvén; mert jól tudjátok, hogy oly igen tudatlan vagyok,
270 Fabul, 45 | a kereszt alatt viselni, hogy el ne higgye magát. Azért
271 Fabul, 45 | Vajki jó, én ídes Uram, hogy engemet megaláztál, mert
272 Fabul, 46 | E fabulák azt jelentik, hogy az emberi természet igen
273 Fabul, 46 | után vágyódik. A bolondok, hogy az õ kévánságoknak eleget
274 Fabul, 46 | erre tanítják az embert, hogy eszébe vegye magát, és eszesen
275 Fabul, 46 | kévánsága után, hanem amit lát, hogy tisztességgel és Isten szerént
276 Fabul, 47 | vízzel. Arra felröpüle, hogy innék abból, de nem érhete
277 Fabul, 47 | nem talála módot hozzá, hogy ijhatnék belõle. Végre okosságot
278 Fabul, 47 | egymás után belé, annyéra, hogy feljebb-feljebb töldegélnék
279 Fabul, 47 | ÉRTELME~E fabula erre tanít, hogy jó móddal és okossággal
280 Fabul, 48 | segítségül. Bizony meglátod, hogy megemléközem barátságodról,
281 Fabul, 48 | volna egy igen nagy farkast, hogy arra jött volna? „Bizony
282 Fabul, 48 | a vadász eszébe vennéje, hogy a farkas ott volna a barlangba.
283 Fabul, 48 | lator a szömed. Azt akarnám, hogy mind a két szömed kiapadna,
284 Fabul, 48 | ÉRTELME~E fabula erre int, hogy jámbor légy, és senkinek
285 Fabul, 48 | lehet, okot keres hozzá, hogy ismeg megbánthasson, és
286 Fabul, 48 | pásztor nem felejtheti, hogy a farkas egynyíhánszor elkapta
287 Fabul, 49 | még az apámtól hallottam, hogy igen gonosz ember ez, és
288 Fabul, 49 | hanem azon sír és bánkódik, hogy kévánsága szerént nem mellyeszthet
289 Fabul, 49 | ÉRTELME~E fabula erre int, hogy ne higgy mindennek. Szépen
290 Fabul, 49 | decipitur. Ha arra vihetnek, hogy hinni kezdesz az emberek
291 Fabul, 49 | a jó és eszes tanács. És hogy senki a vének tanácsát meg
292 Fabul, 49 | utálja. Mert gyakorta leszen, hogy egy eszes embernek tanácsával
293 Fabul, 50 | addig járának és búdosának, hogy végre Majomországba jövének.
294 Fabul, 50 | Parancsolá ez okaért a király, hogy megfognák a majomok a két
295 Fabul, 50 | a dicsíret. És meghagyá, hogy drága ajándékokkal megajándékoznák
296 Fabul, 50 | megparancsolá a majmoknak, hogy mindnyájan reá rohannának.
297 Fabul, 50 | hogynem mint az igazságot, és hogy inkább megbecsülik a sima
298 Fabul, 50 | mennyére jött a dolog, hogy immár a király viseli a
299 Fabul, 50 | Honnég vagyon az? Úgy vagyon, hogy a régi királyok a hív szolgákat
300 Fabul, 50 | megajándékozták jószággal; de meghidd, hogy kosszogásra, verítékre és
301 Fabul, 51 | De müvelhogy a ló látá, hogy szép és igen gyors volna
302 Fabul, 51 | volna a szarvas, képzé azt, hogy õ nem érne véle, és hogy
303 Fabul, 51 | hogy õ nem érne véle, és hogy bosszút nem állhatna rajta.
304 Fabul, 51 | erre int a bölcs. Elõszer, hogy jámbor és csendességes életûek
305 Fabul, 51 | veszedelem. Jobb az embernek, hogy baráti legyenek, mint ellenségi.
306 Fabul, 51 | legyenek, mint ellenségi. Jobb, hogy ezer baráti legyenek, mint
307 Fabul, 51 | ellensége.~Annak utána arra int, hogy bosszúállásra ne igyeközzünk.
308 Fabul, 51 | Mert gyakorta történik, hogy az Istennek ítíletibõl visszafordul
309 Fabul, 52 | Nem csoda ez énnékem, hogy elfutnak. Mert oly rettene
310 Fabul, 52 | rettenetes szavad vagyon, hogy azt meghallván, ennenmagam
311 Fabul, 52 | nem tudtam volna azelõtt, hogy szamár légy. De müvelhogy
312 Fabul, 52 | fabulával a bölcs azt jelenti, hogy az embernek az embere, kinek
313 Fabul, 52 | járj. Ne gondolj avval, hogy emberek jó cseleködetit
314 Fabul, 52 | Midõn õreájok körül a szer, hogy valami tisztben a közenséges
315 Fabul, 52 | ottan tetszik, kicsodák, és hogy semmi haszonra valók, noha
316 Fabul, 52 | ló, keveset gondol avval, hogy ugatják az ebek. Arra való
317 Fabul, 52 | ebek. Arra való a szamár, hogy ordítson: ám ordítson etc.~
318 Fabul, 53 | és az alá renden valókat, hogy az õ hivataljokban megmaradjanak,
319 Fabul, 53 | ne igyeközzenek hágni. És hogy megelégödjenek avval, amit
320 Fabul, 53 | Salomon is azt mondja, hogy jobb tenéked egy darab száraz
321 Fabul, 54 | barlangba beteggé tévé magát, hogy ez okkal ne kelletének vadászni
322 Fabul, 54 | ez okaért a több vadak, hogy meglátogatnák az õ királyokat,
323 Fabul, 54 | mert meghallották vala, hogy beteg volna. És midõn egyenként
324 Fabul, 54 | Felelé a róka: „Azért, hogy nagy sok vadaknak a nyomát
325 Fabul, 54 | vadaknak a nyomát látjuk, hogy bementenek hozzád a barlangba,
326 Fabul, 54 | egyiknek sem tetszik a nyoma, hogy kijött volna. Ez okaért
327 Fabul, 54 | ÉRTELME~E fabula arra tanít, hogy bölcsek és eszesek legyünk,
328 Fabul, 54 | eszünkbe vegyük magunkat, hogy a kárt és veszedelmet elkörülhessük.
329 Fabul, 54 | beszélj, ha azt akarod, hogy meg ne csaljanak.~
330 Fabul, 55 | Mondának: „Jól tudjuk, hogy farkas elõtt futsz el. Az
331 Fabul, 55 | úgy deffentjük az oldalát, hogy mind elhányja a nemjót”
332 Fabul, 55 | vészen bizonságot magáról, hogy semmi volt az õ dolga, és
333 Fabul, 55 | Továbbá erre is int e fabula, hogy senki ellenségét meg ne
334 Fabul, 55 | Mert gyakorta leszen az, hogy attól veretik meg és meggyõzetik
335 Fabul, 56 | az ember: „Ihol, látod-é, hogy az ember erõsb az oroszlánnál?
336 Fabul, 56 | írni, nem úgy írnám, hanem hogy az oroszlán ülne az emberen,
337 Fabul, 56 | ugyan valóba megmutatom, hogy én erõsb vagyok náladnál.”
338 Fabul, 56 | nemcsak beszéddel, megmutatá, hogy õ erõsb volna.~ ~ÉRTELME~
339 Fabul, 56 | nincsen, az õ természetek, hogy sokat tudnak csácsogni és
340 Fabul, 56 | akkoron megmutatja a félsz, hogy az elõbeli felkérködés csak
341 Fabul, 57 | akarok látni.” Látá kedig, hogy az áros emberek a tevékrõl
342 Fabul, 57 | gazdánál leraknák marhájokat, hogy ott nyugodnának, és reggel
343 Fabul, 57 | tevének: „Ím, leszekelem, hogy tovább ne nehezítselek meg;
344 Fabul, 58 | nedves magokból a szélre, hogy megszárasztanája õket. Talála
345 Fabul, 58 | könyörgeni kezde a hangyának, hogy részt tönne neki benne.
346 Fabul, 58 | ez? Mit mûveltél nyárba, hogy nem gyûtöttél?” Mondá a
347 Fabul, 58 | inti a hivolkodó resteket, hogy ne hivolkodjanak, hanem
348 Fabul, 58 | nemcsak az önnen szükségökért, hogy magoknak legyen mit enniek,
349 Fabul, 58 | magokat megruházzanak. Hanem hogy az õ alatta valóit is eltáplálhassák,
350 Fabul, 59 | tenéked? Gondolnád meg, hogy egy szegény ártatlan juh
351 Fabul, 59 | varjúknak hosszú életét, hogy szinte kilencszáz esztendeig
352 Fabul, 59 | kegyetleneknek mivoltokat, hogy felfuvalkodik az õ szüvek,
353 Fabul, 59 | sem vélik méltóknak lönni, hogy embereknek neveztessenek.
354 Fabul, 59 | azoknak annak utána nincsen, hogy semmi többet nem vehetnek
355 Fabul, 60 | tova innég! Nem vagy méltó, hogy mellettem állj.” Mondá a
356 Fabul, 60 | Tehát te magad vallod, hogy erõsb vagyok náladnál. Bezzek
357 Fabul, 60 | ledõté a földre, annyéra, hogy mind elromlana.~ ~ÉRTELME~
358 Fabul, 60 | kevélyek és a nagyakarók ellen, hogy megmutatná, mint járnak
359 Fabul, 60 | engödni. Õk azt tudják, hogy az a nagy emberség és a
360 Fabul, 60 | erõs és hatalmas nem volt, hogy hatalmasb nem találkozott
361 Fabul, 60 | városokban. Úgy tetszik, hogy minden dücsõségök a porban
362 Fabul, 61 | igen kis csitkó voltam, hogy mind apám s mind anyám megholt.
363 Fabul, 61 | s mind anyám megholt. De hogy feledségben nem jutna az
364 Fabul, 61 | árnyékban, és úgy éhezel, hogy ugyan lantornás a hasad
365 Fabul, 61 | igen kis csitkó voltam, hogy megholt az apám. De hogy
366 Fabul, 61 | hogy megholt az apám. De hogy feledségbe ne jutna az én
367 Fabul, 61 | szándékját, hanem odaméne, hogy megtisztítaná az eszvérnek
368 Fabul, 61 | az eszvérnek a lábát, és hogy megolvasná a nevét. De az
369 Fabul, 61 | rúgá homlokba a farkast, hogy mind a két szeme kidöllyede,
370 Fabul, 61 | megújult volna, felceppekézék, hogy elmenne. Tehát ott áll a
371 Fabul, 61 | tanolt. Ve szégyen! Tetszik, hogy homlokodhoz ütették az írótáblát.”
372 Fabul, 61 | fabula elõszer arra tanít, hogy minden ember eszes legyen,
373 Fabul, 61 | legyen szorgalmatos. És hogy ahhoz, amit nem tanolt és
374 Fabul, 61 | Annak utána arra tanít, hogy meglásd, kivel egybetársolkodol.
375 Fabul, 61 | elvesztnek. Azért mondja a bölcs, hogy jobb az embernek skorpiókkal
376 Fabul, 61 | skorpiókkal együtt lakni, hogy nem mint afféle álnak lator
377 Fabul, 62 | köztek. Mert azt gondolá, hogy õ nagyobb tisztességre volna
378 Fabul, 62 | megismeré a disznókat, hogy azok volnának, kik közett
379 Fabul, 62 | kiáltani és könyörgeni kezde, hogy ne hadnák õtet, hanem megszabadítanák
380 Fabul, 62 | vala. Bolondság éntõlem, hogy elhattam volt kevélységembõl
381 Fabul, 62 | idegeneknél, és kevés híja, hogy oda nem vesztém nyakamat;
382 Fabul, 62 | mostan jobbnak ismerem, hogy valaki nyugadalomban bátorsággal
383 Fabul, 62 | az értelmét. Tudniillik, hogy az ember veszteg maradjon
384 Fabul, 62 | mert csakhamar történik, hogy kelletik a barátság. Istentõl
385 Fabul, 63 | kezde menni egy falu felé, hogy meglátná, ha valamit kaphatna
386 Fabul, 63 | nyakát, és a száját megnyitá, hogy egyet nagyot kukorítanája.
387 Fabul, 63 | Megnyitá a róka a száját, hogy azt mondaná a póroknak,
388 Fabul, 63 | gonosz csalárd emberek. Hogy mindenkoron az õ gonosz
389 Fabul, 63 | tettetes beszédökkel befedezik, hogy e szép szín alatt felebarátjokat
390 Fabul, 63 | Annak utána arra tanít, hogy keveset szólj, és öremest
391 Fabul, 63 | nunquam. És régi mondás ez: Hogy az ember hamarabb talál
392 Fabul, 64 | aranyport adok tenéked, hogy igen kazdag lész.” Megkeserülé
393 Fabul, 64 | azt a lóra, és megköté, hogy el ne esnék a lóról, és
394 Fabul, 64 | adjak-é aranyport tenéked, hogy erõsen megköteztél, annyéra,
395 Fabul, 64 | erõsen megköteztél, annyéra, hogy minden tagaim fájnak belé?
396 Fabul, 64 | Lám, te magad kérsz vala, hogy lovamra köteznélek.” Azonközbe
397 Fabul, 64 | bíró: „Nem jól cseleködtél, hogy a jámbort megkötözted. Mutasd
398 Fabul, 64 | tanold meg e fabulából, hogy jámbor és hálaadó légy;
399 Fabul, 64 | discedet malum a domo ingrati. Hogy a büntötés és a veszedelem
400 Fabul, 65 | magamat, és mindenik olyan, hogy megszabadíthatnám magamat
401 Fabul, 65 | feljõni, és úgy tetszik, hogy két agár futos elõtte. A
402 Fabul, 65 | úgy félek, mert jól tudom, hogy ezek közett egy sem barátom
403 Fabul, 65 | még a csere. Igen félek, hogy el nem érheted.” És az agarok
404 Fabul, 65 | ÉRTELME~E fabula arra int, hogy az ember alázatos legyen,
405 Fabul, 65 | bölcsesség nem elég hozzá, hogy az ember megmaradjon, és
406 Fabul, 65 | és nagy okoskodásokban, hogy ugyan abban megakadnak és
407 Fabul, 65 | elvesznek. Mint a légy, hogy megakad a pókhálóban, és
408 Fabul, 65 | Úristent, és õtet kérjed, hogy õ legyen veled, õ vezéreljen
409 Fabul, 66 | És egy varjút láta ott, hogy egy igen szép disznónak
410 Fabul, 66 | felugorlék egy igen szép ártánra, hogy õ is azon járna, mint a
411 Fabul, 66 | kezde. Megláták a pórok, hogy a farkas az ártánra hágott
412 Fabul, 66 | kövekkel hagyigálni, annyéra, hogy ugyan jól verve csak alég
413 Fabul, 66 | jól jártam! Nem sok híja, hogy meg nem ölének. Bizony nincsen
414 Fabul, 66 | érötte. Én is kévánkozám oda, hogy egy szép ártánnak a hátán
415 Fabul, 66 | hagyigálának. Kelle az Istennek, hogy nem maradék oda. Lássad
416 Fabul, 66 | hintószekér. Ki ördeg vitt reá, hogy kívántad a hintót? Maga
417 Fabul, 66 | ÉRTELME~E fabula ezt jelenti, hogy külembség vagyon az emberek
418 Fabul, 66 | kiknek ismered természetöket, hogy jó és békösséges. Hadd járjon
419 Fabul, 67 | Közönséges békösséget szörzének, hogy innég tova egyik vad se
420 Fabul, 67 | kakas: „Ám úgy tetszik, hogy amott a bokrok közül valami
421 Fabul, 67 | véled, mert nem akarnám, hogy az ember idejõne, és itt
422 Fabul, 67 | Hiszen elvégezték a gyûlésbe, hogy immár egyek legyünk, és
423 Fabul, 67 | végözve. De attól félek, hogy ez agarok és vizslák nem
424 Fabul, 67 | ravaszságokat gondolnak, hogy felebarátjoknak kárt tehessenek,
425 Fabul, 67 | ismeg álnakat bocsát reájok, hogy azoknak álnakságokat nagyobb
426 Fabul, 68 | lassan afféle kezde ballagni, hogy megfognája és megennéje
427 Fabul, 68 | bokrok közibe a víz mellett, hogy onnég alá lesnéje a bakot
428 Fabul, 68 | szarvaim. Nagy szégyen énnékem, hogy egy rossz farkas elõtt el
429 Fabul, 68 | szép magas szarvaimmal, hogy mindjárást tova seggre dõl.”
430 Fabul, 68 | bûnemet! Nem jó cseleködtem, hogy e helyre jöttem, és a te
431 Fabul, 68 | megittam. Bánom szüvem szerént, hogy mûveltem; de kérlek tégedet,
432 Fabul, 68 | legyenek a kegyetlenek, hogy semmit nem tudnak gondolni
433 Fabul, 68 | inti a szegény együgyûeket, hogy az õ nyomorúságokat és Istentõl
434 Fabul, 69 | És midõn elindult volna, hogy ennivalót keresne, az úton
435 Fabul, 69 | Köszenem jóakaratodat, és hogy valami gondot viseltél nyomorúsá
436 Fabul, 69 | az énnékem. Mert tudod, hogy sok ember jár ezen az úton.
437 Fabul, 69 | szolga egy szekercével, hogy bevágná avval az agyát.
438 Fabul, 69 | lator! Örökké való szégyen, hogy egy szamár ekképpen megcsaljon!
439 Fabul, 69 | Oly szépen nem sípolhatsz, hogy ismeg gúzsba keríthetnél.
440 Fabul, 69 | ÉRTELME~E fabula azt jelenti, hogy az Istennek ítílete igaz.
441 Fabul, 69 | viseli az õ tanácsokat, hogy úgy cseleködjenek, hogy
442 Fabul, 69 | hogy úgy cseleködjenek, hogy a gonosz kegyetlen latroktól
443 Fabul, 70 | igen könyörge a farkasnak, hogy adná meg a ludat, mert az
444 Fabul, 70 | Bezzeg jóízû lõn! Ó, kár, hogy nincs több.” Mondá a róka: „
445 Fabul, 70 | Ezennel ennyé halat fogunk, hogy elcsodálkozol belé.” Elméne
446 Fabul, 70 | verésbe addig huzalkodék, hogy odaszakada a farka, és kurtán
447 Fabul, 70 | vitt erre, ó, bolond ageb, hogy halásszá légy? Lám minden
448 Fabul, 70 | ez okaért mind a vadak, hogy királyokat meglátogatnák.
449 Fabul, 70 | kérlek kedig, jó király uram, hogy mikor levonszod a bõrt a
450 Fabul, 70 | levonszod a bõrt a rókáról, hogy úgy vonjad le, hogy meg
451 Fabul, 70 | rókáról, hogy úgy vonjad le, hogy meg ne haljon beléje, hanem
452 Fabul, 70 | bánjad, felséges király, hogy oda nem mehetek, mert emberséget
453 Fabul, 70 | az oroszlán: „Hol jártál, hogy a sárba estél?” Felelé: „
454 Fabul, 70 | midõn meghallottam volna, hogy felséged megbetegült, ottan
455 Fabul, 70 | ottan sok földeket eljártam, hogy felségödnek orvosságot kérdhötnék,
456 Fabul, 70 | jöttem igen fáradva, és hogy a pallón általmenék, szédelegni
457 Fabul, 70 | vond le a bõrt róla szépen, hogy meg ne haljon, és a fején
458 Fabul, 70 | el! Küldj valakit érötte, hogy mindjárást eljõjen.” Minekutána
459 Fabul, 70 | Eredj el! Mert azt mondják, hogy igen gonosz vagy, és latorságodért
460 Fabul, 70 | tanácsot. Talám doktor vagy, hogy birétomot töttél fel, és
461 Fabul, 70 | ismeg inti a hatalmasokat, hogy az õ erejekbe és hatalmasságokba
462 Fabul, 70 | hojszolgatlak. Innég vagyon ez, hogy a kevély kegyetlenek az
463 Fabul, 71 | hasam! Immár jól tudom, hogy ma jóllakhatom. Nem félek
464 Fabul, 71 | mondá: „Ugyan jól tudom, hogy ma jól kell laknom, mert
465 Fabul, 71 | és mondá: „Lám, mondám, hogy jóllakhatom ma, mert a hasam
466 Fabul, 71 | És midõn odakörült volna, hogy a teviset kivonnája, úgy
467 Fabul, 71 | kabala a farkast homlokba, hogy ottan hátraesék és elájula.
468 Fabul, 71 | de azért ugyan jól tudom, hogy még ma jóllakhatom. Mert
469 Fabul, 71 | mondá: „Ugyan jól tudom, hogy még ma jó lakhatom. Ezeknek
470 Fabul, 71 | õnékik: „Vagyon-é híretökkel, hogy az egyiket megészem közületek?”
471 Fabul, 71 | Ez tetszenék minekünk, hogy kezéparánt állanál a szénaréten,
472 Fabul, 71 | farkas megálla a kezepin, hogy igazlátó és bíró lenne.
473 Fabul, 71 | közibe szoríták, annyéra, hogy mind elhánnyá a hazugnak
474 Fabul, 71 | csontjai porcognának belé, hogy ottan is mindjárást elájula.
475 Fabul, 71 | De mindezáltal jó tudom, hogy még a mai napon jó lakhatom,
476 Fabul, 71 | megvagyon immár! Lám mondám, hogy ugyan jó kell laknom ma,
477 Fabul, 71 | leszek arra, mert látod, hogy koros vagyok immár. Hanem
478 Fabul, 71 | õket. Kérlek ez okaért, hogy jövel, és avasd be õket,
479 Fabul, 71 | fenekén, és úgy tetszik, hogy látok amott egy pénzt a
480 Fabul, 71 | Midõn a farkas aláhajolna, hogy meglátná a pénzt, a disznó
481 Fabul, 71 | deszkás fenékhöz, annyéra, hogy minden tetemi porcognának
482 Fabul, 71 | megvagyon. De azért jó tudom, hogy még ma jó lakhatom, mert
483 Fabul, 71 | immár! Ugyan jó tudom vala, hogy még ma jó lakhatom. A pórok
484 Fabul, 71 | ördegbe indíttattam erre, hogy beavassam a malacokat? Deákol
485 Fabul, 71 | fegyverrel megbüntötnél az égbõl, hogy ugyan itten meghalnék: jobb
486 Fabul, 71 | fejszével ugyanazon fára, hogy azt megnyesnéje. És midõn
487 Fabul, 71 | hátába a fejszét, oly erõsen, hogy eltántorodék belé. És midõn
488 Fabul, 71 | embert tanít, és erre int, hogy senki ne értsen feljebb
489 Fabul, 71 | visszafordultság az emberekben, hogy mindenik több gyönyörûséget
490 Fabul, 72 | tartja vala a komondort, hogy igen meghitvánkodék a komondor.
491 Fabul, 72 | a jó báránt. És félünk, hogy több lészen efféle.” A fösvén
492 Fabul, 72 | parancsolni kezde naponként, hogy enni adnának a komondornak.
493 Fabul, 72 | Mondá a farkas: „Látom, hogy jobban, mert simább mostan
494 Fabul, 72 | mert simább mostan a hátad, hogy mint azelõtt. De még jobban
495 Fabul, 72 | a gazdának. És meglátod, hogy ennek utána jobban tart.”
496 Fabul, 72 | meghíztál. Lám, mondám, hogy így lészen. Ez okaért add
497 Fabul, 72 | estve a falukba bementem, hogy valamit kaphassak, ott hallottam,
498 Fabul, 72 | kaphassak, ott hallottam, hogy a pórok a korcsoma háznál,
499 Fabul, 72 | inti a családos embereket, hogy a fösvénséget elhagyják,
500 Fabul, 72 | gondjokat viseljék jó módon, hogy ne éhezzenek meg. Mert ha
1-500 | 501-738 |