Rész, Fabula
1 Fabul, 99| kegyetlen és szegényekre éhezett nemesember vala, ki igen kegyetlenül
2 Fabul, 99| süvegét. Megkérdé azt a nemesember: „Hová mégy?” Felelé az: „
3 Fabul, 99| keresni megyek.” Mondá a nemesember: „Honnég való vagy és kicsoda
4 Fabul, 99| híven szolgállak.” Mondá a nemesember: „Légy hispánom, hogy gyöterhessem
5 Fabul, 99| marhád lészen.” Mondá a nemesember: „Mit adjak tenéked esztendeig
6 Fabul, 99| legyen béred.” És midõn a nemesember az új hispánt ajánlotta
7 Fabul, 99| semmibõl ne engedj néki” etc. A nemesember örüle néki, és mondá szépen
8 Fabul, 99| esztendõnek. És midõn a nemesember lovon menne, és az hispán
9 Fabul, 99| kazdagságban vagyon.” Felelé a nemesember: „Jó szolgám, jámbor vagy,
10 Fabul, 99| el az ördeg!” Hátranéze a nemesember, és mondá: „Hispán, hallod-é,
11 Fabul, 99| miattad!” Hallván azt a nemesember, mondá: „Hispán! Hallád-é,
12 Fabul, 99| Anya, anya, ihol jõ a nemesember, a mi urunk!” Felelé az
13 Fabul, 99| szegény asszony?” Felelé a nemesember: „Hallom, de nem szüve szerént
14 Fabul, 99| áruló? Nem tudod-é, hogy nemesember vagyok? Nem tudod-é, min
15 Fabul, 99| poroszlója vagyok.” Mondá a nemesember: „Jaj, ha még csak egyszer
16 Fabul, 99| kénköves tüzes tóba.” Mondá a nemesember: „Megelégödném feleségemmel
17 Fabul, 99| kell hordanunk.” Mondá a nemesember: „Vaj bolondságom, mit mûveltél?
18 Fabul, 99| soha nem üres.” Mondá a nemesember: „Malomtaligát látok, és
19 Fabul, 99| ezeket a taligában?” Mondá a nemesember: „Ím, mind a kettõ nemesember,
20 Fabul, 99| nemesember: „Ím, mind a kettõ nemesember, és mindenik szomszédom
21 Fabul, 99| közikbe a taligában.” Mondá a nemesember: „Bezzek ördegi dolog ez!”
22 Fabul, 99| is nem angyali!” Mondá a nemesember: „Jaj, ki nagy temérdek,
23 Fabul, 99| nemeseknek föredéjek.” Mondá a nemesember: „Jaj, vesztünk, odavissz-é?”
24 Fabul, 99| És monda amaz hispános nemesember: „Uraim! Bizony nem truffa
25 Fabul, 99| megszabadulásunknak.” És szóla a nemesember az hispánnak: „Nagyságos
26 Fabul, 99| Ahol jó urunk!” Mondá a nemesember: „Ah, ah! Lám, emberi szöm
|