Rész,  Fabula

 1 Fabul,  8 |            a gonoszságos és álnak embert elkörülje, és véle ne társolkodjék.
 2 Fabul,  15|            A tiszt megpróbálja az embert: Magistratus virum monstrat.~
 3 Fabul,  25|       alamizsnálkodik. Mert olyan embert megáldja az Isten, és elõmentet
 4 Fabul,  26|           ÉRTELME~E fabula minden embert inti, hogy jámbor legyen,
 5 Fabul,  32|       mellett erre is inti minden embert, hogy hálaadó legyen, és
 6 Fabul,  33|     ÉRTELME~E fabula tanít minden embert, hogy jámbor legyen, és
 7 Fabul,  33|      Isten haszonra teremtötte az embert. Így szól az Szentírás:
 8 Fabul,  38|         tanácsát, melybõl mind az embert és minden õ tagjait teremtötte.
 9 Fabul,  45|           tisztességre emeljék az embert: ottan meglátszik, micsoda
10 Fabul,  46|          fabulák erre tanítják az embert, hogy eszébe vegye magát,
11 Fabul,  50|         megfognák a majomok a két embert, és elejbe hoznák. És midõn
12 Fabul,  71|            És látván azonközbe az embert a fán, megijede és elfutamék
13 Fabul,  71|           ÉRTELME~E fabula minden embert tanít, és erre int, hogy
14 Fabul,  78|     ÉRTELME~E fabula erre inti az embert, hogy meglássa, kivel társolkodik
15 Fabul,  78|       egybe. Mert nem úgy kell az embert ítélni, amint kõvül látod.
16 Fabul,  78|          Ennek utána erre inti az embert, hogy vakmerõ bátorságból,
17 Fabul,  85|          valamely méh megmarja az embert, annak ottan meg kell halni.~ ~
18 Fabul,  88|            Miképpen hogy tudta az embert teremtöni, azonképpen jól
19 Fabul,  89| megváltoztatni. Amint az Isten az embert teremtötte, és az õ életének
20 Fabul,  89|       utána a fabula arra inti az embert, hogy ha mást akar megfeddni
21 Fabul,  90|   odaérközett volna, megkörülé az embert a földen, és bízelni kezdé,
22 Fabul,  90|         megholt dögnek alítván az embert. Minekutána a medve elment
23 Fabul,  91|           ÉRTELME~E fabula minden embert inti, hogy ne legyen kevél,
24 Szomak    |      által, és öltsétek fel az új embert~rettes - retkes~reves -