Rész,  Fabula

 1 Fabul,  4 |     beidéze egy juhot a bíró elejbe. És a feleletbe vádolni
 2 Fabul,  9 |    kölykökkel más ebnek háza elejbe méne, és szép szóval kezde
 3 Fabul,  15|     bejõne az udvarba: ottan elejbe kezde futni, és ordítással
 4 Fabul,  26|      azt, és úgy tevé a róka elejbe; és midõn hosszú orrával
 5 Fabul,  30| beidézé a rókát a majom bíró elejbe, és erõsen megvádlá, müvelhogy
 6 Fabul,  32|    tõle, és vévén egy juhat, elejbe vivé azt, és meg­aján­dé­
 7 Fabul,  32|     megismeré a pásztort, és elejbe menvén a farkával kezde
 8 Fabul,  37|  kóstjába. Mikoron a barlang elejbe ment volna, szépen köszene
 9 Fabul,  44|  szénát kezde vetni az ökrök elejbe. És mikoron bõven felvenne
10 Fabul,  45|   midõn egyik lelkes állatot elejbe hítta volna, titkon megkérdi
11 Fabul,  48|     Valami kórókat támasztok elejbe. És ha idejõ a vadász, elmutatom,
12 Fabul,  50|     majomok a két embert, és elejbe hoznák. És midõn elejbe
13 Fabul,  50|      elejbe hoznák. És midõn elejbe hozták volna õket, megkérdé
14 Fabul,  69|      a farkast az õ ura háza elejbe, és igen kezde ordítani.
15 Fabul,  70|     az oroszlánnak barlangja elejbe méne, és köszene a királnak.
16 Fabul,  70|      mint kelljen a királyok elejbe menni. Én kedig most tisztátalan
17 Fabul,  71|       A farkas a sütõkemence elejbe jõvén mondá: „Mi dolog,
18 Fabul,  76|      meg nem bánt.” És midõn elejbe néze, láta egy embernyomot,
19 Fabul,  97| hazafelé kezdé õket hajtani. Elejbe körüle ez okaért a farkas,
20 Fabul,  99| olyant kaphatnék!” Azonközbe elejbe kezde jõni lovon egy emberszabásó,
21 Fabul,  99|  dekrétoma vagyon annak, aki elejbe én viszlek, kinek én poroszlója
22 Fabul,  99|       Ez a mi királyunk.” És elejbe méne az hispán, és térdet-fõt