Rész,  Fabula

 1 Fabul,  18|                utálni és csúfolni õtet. Végre ugyan reá kaporcskálván,
 2 Fabul,  32|             megáldotik az Úrtól. Mert e végre teremtötte az Isten az embereket,
 3 Fabul,  33|               sem tanolta. Mert nyilván végre megsiratja nagy lelki fájdalommal
 4 Fabul,  45|                így is megölé és megövé. Végre megkérdé a majmot, ha büdes
 5 Fabul,  45|                 barátoknak parancsolni; végre két ifjú nyakas barátot
 6 Fabul,  47|            hozzá, hogy ijhatnék belõle. Végre okosságot gondola, és köveket
 7 Fabul,  50|              járának és búdosának, hogy végre Majomországba jövének. Akkoron
 8 Fabul,  54|               õket, megfojtá és megövé. Végre eljövének a rókák is, és
 9 Fabul,  59|              örög fára ment volna, láta végre egy juhot a pázsiton legelni.
10 Fabul,  61|             eszedbe nem vészed nagadat, végre ugyan szégyenbe ejtnek és
11 Fabul,  62|               becsülnek ennek utána, és végre úgy uralnak, mint fejedelmeket.
12 Fabul,  65|                megszaggaták a bõrét, és végre megfojták. És mondá a macska
13 Fabul,  68| visszafordultságnak! Mint járjanak ezek végre, megmutatja oda hátra a
14 Fabul,  70|            másikba bekeverednek, méglen végre ugyan teljességgel elvesznek.
15 Fabul,  70|                viszed lator szándékodat végre! Karikát vetek orrodban,
16 Fabul,  74|                kezdnek. Hadd járjanak!” Végre mondá az anyja: „Ídes fiam,
17 Fabul,  75|               és elérvén, megmará õket. Végre meghala a komondor, és a
18 Fabul,  75|         mutassanak ellenek, azért ugyan végre nem vihetik. Csak tettetes
19 Fabul,  81|                 szegényebb lészen vala. Végre eluná az ember a sok hejába
20 Fabul,  92|              nem mere hozzájok kezdeni. Végre álnakságot gondola, és az
21 Fabul,  98|               vetnek azoknak: mi lészen végre benne? Pusztaság­ban lészen