Rész,  Fabula

 1 Fabul,  19|             ídesanyám, ugyan meg kell belé halnom. De, kérlek, járj
 2 Fabul,  19|           leszek: ugyan elcsodálkozol belé.” Felelé az anyja: „Jó fiam!
 3 Fabul,  24|               minden szõrem felborzad belé. Talám minden nemzet­ségemnek
 4 Fabul,  30|             uram, még mostan is kurta belé. Ez okaért kegyelmed, jó
 5 Fabul,  32|         valami bárány­faggyút ereszte belé, és ottan megvigaszék. Nem
 6 Fabul,  33|            önnen lovának nyaka szakad belé.~Továbbá erre is int a fabula,
 7 Fabul,  34|              ló az inát, és elsántula belé. Kevés idõ múlva eluná az
 8 Fabul,  42|                hogy csak alég vagyunk belé; ha ez okaért el nem akarunk
 9 Fabul,  47|              köveket hána egymás után belé, annyéra, hogy feljebb-feljebb
10 Fabul,  49|             re mûveli. Lám, ugyan sír belé, oly igen ájítatos.” Maga
11 Fabul,  61|               ugyan lantornás a hasad belé. Amott az erdõszélen egy
12 Fabul,  64|             hogy minden tagaim fájnak belé? Megfüzetlek, várd csak
13 Fabul,  70|            fogunk, hogy elcsodálkozol belé.” Elméne a farkas, és ellopá
14 Fabul,  71|           oldala csontjai porcognának belé, hogy ottan is mindjárást
15 Fabul,  71|             erõsen, hogy eltántorodék belé. És midõn felébredett volna,
16 Fabul,  73| elszegényedtem, hogy csak alég vagyok belé; te kedig oly igen szegény
17 Fabul,  76|          hátamat, és csak alég vagyok belé.” Mondá az ifjú oroszlán: „
18 Fabul,  78|               meghalunk szomjúval, ha belé nem hágunk.” Mondá a bak: „
19 Fabul,  78|            amint látom. Jere, hágjunk belé.” És alászekelék a bak a
20 Fabul,  99|  dúló-fosztókat hordottam társaim­mal belé, hogy majd nem fér több