Rész, Fabula
1 Pre | vannak benne.~De noha ídes és igen jó akaratból felvöttem ezt
2 Pre | azt a szegény vénember, igen megbúsula, és mondá a fiának: „
3 Fabul, 2 | a bárányról~Egy farkas, igen szomjú, elméne innya a patakra.
4 Fabul, 4 | Jó bíró uram! Ez állat igen bûnes állat: én jól tudom,
5 Fabul, 7 | fogait megmutatni. A szamár igen meg kezde ijedni és reszketni.
6 Fabul, 7 | is jelenti e fabula, hogy igen jó, mikor ember eszébe veheti
7 Fabul, 8 | nyakad. Nem tudod-é, mely igen hegyes fogaim legyenek:
8 Fabul, 11 | Utánafutamék a róka, és igen könyörge néki, müvelhogy
9 Fabul, 11 | szûkelködnek. És gyakorta igen együgyû ember által nagy
10 Fabul, 12 | lehet kedig tetõled, mert igen kemény a csigának a háza.
11 Fabul, 12 | vagyon egy kõszál: egyenesen igen felmenj az égbe, és onnég
12 Fabul, 13 | és rókáról~Egy holló egy igen szép darab sajtat ragada
13 Fabul, 13 | véle. Látván azt egy róka, igen kezdé a sajtot kévánni.
14 Fabul, 13 | szólni kezde a hollónak, és igen dicsírni, mondván: „Ó, te
15 Fabul, 13 | nem hallottam.” A holló igen örüle e dicsíretnek, és
16 Fabul, 13 | nagyobb sarut. Mert azok, kik igen dicsírnek tégedet, nem szeretnek;
17 Fabul, 14 | az oroszlánt. Az oroszlán igen fohászkodván, mondá: „Jól
18 Fabul, 14 | és az én híremet hallván igen megijedének; egynyíhánnak
19 Fabul, 14 | bízzanak, mert nem állandó, és igen hamar vége lészen és megváltozik.
20 Fabul, 15 | szamár látá, hogy az ura igen játszódnék egy szatinnal,
21 Fabul, 15 | szamár, mondá: „Ha az úr oly igen szereti ezt az apró marhát,
22 Fabul, 15 | ezt az apró marhát, mely igen tisztátalan, csak a kevés
23 Fabul, 16 | az erdõbe. És tõrbe esvén igen kezde ríni és sírni, és
24 Fabul, 16 | kezde ríni és sírni, és igen jajgata, miérthogy látta,
25 Fabul, 16 | és szegény, ugyan nagy és igen szükséges dologban szolgálhat
26 Fabul, 17 | tanácsát, mondván: „Íme, mely igen kis madárka, és mely igen
27 Fabul, 17 | igen kis madárka, és mely igen fél, holott mi, öreg madarak,
28 Fabul, 17 | hogy senki ne ítílje magát igen bölcsnek lenni, és hogy
29 Fabul, 18 | Jupiter, látván bolondságokat, igen kezdé õket nevetni. Ismeg
30 Fabul, 18 | hoppana a vízbe; és a békák igen megijedének a vízbe, és
31 Fabul, 19 | vagyok, és jó termetû. De igen beteg vagyok, mert megveszett
32 Fabul, 19 | A jó és üdvösséges halál igen jó és tiszta lelkiismeretet
33 Fabul, 20 | és ölyvrõl~Midõn a héja igen kergötné a galombokat, egybegyûlvén
34 Fabul, 20 | Szép madár az ölyü, és igen gyors, és sokkal erõsb a
35 Fabul, 21 | megõrizzem. Menj el ez okaért igen hamar, mert ezennel ugatni
36 Fabul, 22 | agárról~Midõn egy agg agarat igen megvertek volna a konyhába,
37 Fabul, 22 | az éhségért. Talála egy igen agg lovat a bojtorják közett,
38 Fabul, 23 | Lám ez lelkes állatok oly igen megijedének tõlünk nyulaktól,
39 Fabul, 24 | szinetlen megkerengik a házat, igen fene vadak, ha beférkõzhetnek,
40 Fabul, 25 | nem bántja vala a kégyót, igen jó szerencséje lõn, és meg
41 Fabul, 25 | kezde, és a kégyóhoz menvén igen esedezék néki, és bocsánatot
42 Fabul, 25 | megmutatja e fabula, mely igen gonosz legyen az emberi
43 Fabul, 25 | Vajki jámbor ama varga, oly igen alázatos, igen csendes minden
44 Fabul, 25 | varga, oly igen alázatos, igen csendes minden dolgába.
45 Fabul, 25 | orrát: ottan meglátod, mely igen alázatos leszen. Eszedbe
46 Fabul, 26 | Isten tiszta és igaz, és igen gyûlöli a hamisságot és
47 Fabul, 26 | álnokságokkal? Akármely igen ravasz és álnak légy, azért
48 Fabul, 27 | farkas morálván a mezõn, igen szép képet talála az úton.
49 Fabul, 27 | megdúlták mindenképpen. Igen mondja tollas bátyám a nagy
50 Fabul, 29 | hogy madárnak neveztessél. Igen hányod-veted magadat, de
51 Fabul, 31 | A békáról és ökerrõl~Egy igen szép és kevér öker morál
52 Fabul, 31 | reá vette a béka, és midõn igen igyeköznék felfuvalkodni,
53 Fabul, 32 | méne. És midõn éhségében igen sietne a vadak után, egy
54 Fabul, 32 | sietne a vadak után, egy igen éles tevisbe hága. Dagadni
55 Fabul, 32 | el ne feledközzék. Mert igen nagy gonosz vétek a hálaadatlanság.
56 Fabul, 32 | ellenséged. Az Isten is igen gyûlöli efféle hálaadatlanokat.
57 Fabul, 33 | és úgy tetteté, mintha igen nehezen hághatna reája.
58 Fabul, 33 | tevis ment a lábomba, és igen nagy gyötrelembe vagyok
59 Fabul, 33 | kiket teremtett vala, és igen jók valának; azaz haszonra
60 Fabul, 34 | vakarni, annyéra, hogy oly igen elhízék, hogy csak a bõre
61 Fabul, 34 | egy jó rakott szekér elõtt igen kínálná õtet egy alkolmas
62 Fabul, 34 | pedig a tõke, akin áll, igen hamar elfordul. Evvel azt
63 Fabul, 36 | anyjok, a philomele, és igen szépen kezde könyörgeni
64 Fabul, 36 | mind orrom s mind körmeim igen horgasak és élesek.” Midõn
65 Fabul, 37 | keresködésre a mezõre, ugyan igen bánkódtam rajta. Félek vala,
66 Fabul, 37 | teszen rajtad a farkas, mely igen bolygatja és szaggatja a
67 Fabul, 37 | barlangba. Megverheted, mert igen jóllakott most, és miért
68 Fabul, 37 | bakszar! Ne zúgolódjál! Talám igen viszket a hátad?” És midõn
69 Fabul, 38 | szarvasról és vadászról~Egy igen szép szarvas talála egy
70 Fabul, 38 | szép szarvas talála egy igen szép forrásra. És midõn
71 Fabul, 38 | szarvait meglátta volna, igen kezdé azokat dicsírni, és
72 Fabul, 38 | sápolkodását. És megijedvén igen kezde futni. És noha utána
73 Fabul, 38 | mondá a szarvas: „Jaj, mely igen bolondul töttem ítíletöt!
74 Fabul, 38 | Bolondság a mi dolgunk, és igen tévelygünk a mi ítíletünkben.
75 Fabul, 38 | ítíletünkben. Sok dolgokat igen kedvelünk, és igen nagyra
76 Fabul, 38 | dolgokat igen kedvelünk, és igen nagyra becsülünk, és igen
77 Fabul, 38 | igen nagyra becsülünk, és igen kevélködünk miatta. De az
78 Fabul, 38 | gyönyörkedünk, és melyet igen drágának tartjuk, azt fordítja
79 Fabul, 38 | azt kell becsülenünk és igen hasznosnak ítílnünk, ami
80 Fabul, 38 | ítílnünk, ami szömünk elõtt igen elvetett volt. Ez okaért
81 Fabul, 41 | honnég vagyon ez, hogy oly igen kevér vagy, és oly sima
82 Fabul, 41 | vet önnem. A házinép is igen kedvel, és mindenféle maradékból
83 Fabul, 41 | vagyon dolgod. Vaj, mely igen kévánnám, ha oly könnyen
84 Fabul, 41 | atyámfia, mi lelte nyakadat? Igen elment a nyakadon a szõr,
85 Fabul, 41 | ez?” Felele: „Miérthogy igen haragos vagyok, ezért nappal
86 Fabul, 41 | nem kell! Noha nem lehetek igen kevér, és noha borzas a
87 Fabul, 41 | fabula ezt mutatja, mely igen örüljen az emberi természet
88 Fabul, 41 | testi szabadságnak, és mely igen kedvelje a testi kívánság
89 Fabul, 42 | volna csak egy napig, bezzeg igen hamar elunnád.~
90 Fabul, 43 | farkad nincsen. Annak felötte igen hitván ködmened vagyon.”
91 Fabul, 43 | vészi emellett eszébe, mely igen nagy sok jóval megszerette
92 Fabul, 44 | dolog, szarvas uram? Bizony, igen megizzadtál. Nyilván nem
93 Fabul, 44 | nálatok.” Felelének az ökrök: „Igen kérközel vala minap bódogságod
94 Fabul, 44 | midõn kimentenek volna, igen örüle a szarvas, és mondá: „
95 Fabul, 45 | ez okaért az oroszlán: „Igen ehetném majomhúst, mert
96 Fabul, 45 | fabula ezt jelenti, mely igen gonosz legyen az emberi
97 Fabul, 45 | benne. Mint egyszer egy igen szent és ájítatos csali
98 Fabul, 45 | ájítatos csali barát vala, ki igen alázatoson hajtott fõvel
99 Fabul, 45 | gárdiánná; ez jámbor, szent és igen alázatos; ez nem rongál
100 Fabul, 45 | nem rongál bennünk, hanem igen kegyes atyánk lészen.” Mikoron
101 Fabul, 45 | ellene moccon vala, azt igen meg kezdé söpreni. Hozzámenének
102 Fabul, 45 | háborodjál beszédünkért. Oly igen alázatoson jársz vala azelõtt.
103 Fabul, 45 | hogy gárdiánná töttünk, igen fenn viseled magadat, és
104 Fabul, 45 | viseled magadat, és oly igen kegyetlen vagy. Mi oka annak?”
105 Fabul, 45 | mert jól tudjátok, hogy oly igen tudatlan vagyok, mint a
106 Fabul, 45 | okot keres veszedelmedre. Igen jó ez okaért a keresztyénnek
107 Fabul, 46 | bekakocsola a kertbe, és igen szép kékkáposztát látta
108 Fabul, 46 | mégy ím e kertbe? Lám, mely igen szép kékkáposzta vagyon
109 Fabul, 46 | hogy az emberi természet igen kévánatos, és sok dolgok
110 Fabul, 47 | és veder vízrõl~Egy varjú igen szomjú lévén, talála egy
111 Fabul, 47 | erõszakkal való cseleködet igen vélta kár nélkül leszen.
112 Fabul, 47 | és a varjú semmit avagy igen keveset kaphatott volna
113 Fabul, 48 | a mezõn egy farkasra, és igen kezdé azt az agarakkal kergötni.
114 Fabul, 48 | és mondá: „Jó atyámfia, igen vagyon utánam a vadász nagy
115 Fabul, 48 | pásztort, ha látott volna egy igen nagy farkast, hogy arra
116 Fabul, 48 | szép - úgy monda - a bõre. Igen kellene énnékem.” A farkas
117 Fabul, 48 | is jelenti e fabula, mely igen rút dolog és nagy vétek
118 Fabul, 49 | Lám, ugyan sír belé, oly igen ájítatos.” Maga a madarásznak
119 Fabul, 49 | apámtól hallottam, hogy igen gonosz ember ez, és minden
120 Fabul, 49 | nemzetünknek halálos ellensége. Igen sípol, igen sivölt, de akit
121 Fabul, 49 | halálos ellensége. Igen sípol, igen sivölt, de akit az õ táncára
122 Fabul, 49 | behorposztja a fejét. Úgy vagyon, igen könyvez, de nem szeretetbõl
123 Fabul, 49 | is jelenti e fabula, mely igen drága dolog legyen a jó
124 Fabul, 50 | Hallván azt a király, igen kedvelé feleletét, és igen
125 Fabul, 50 | igen kedvelé feleletét, és igen tetszik vala néki a dicsíret.
126 Fabul, 50 | és hízelkedõ lator mely igen jól jára hazugságával és
127 Fabul, 50 | a fejedelem kedvel, azt igen dicsíri, magasztalja; akit
128 Fabul, 51 | szarvas egybeveszének, és igen kezdék egymást gyûlölni,
129 Fabul, 51 | a ló látá, hogy szép és igen gyors volna a szarvas, képzé
130 Fabul, 51 | szómat fogadnád. Ím, egy igen nagy és kevér szarvas vagyon
131 Fabul, 51 | tartani. Utána innég a ló, és igen igyeközik a szarvast elérni.
132 Fabul, 51 | fáradva: „Jaj, hagyj békét, igen elfáradtam, el nem érhetem.
133 Fabul, 52 | volna a rókák és nyulak, igen kezdének menni és futni.
134 Fabul, 53 | löveldözni. Ha nem ehetel igen borsost és gyömbérest: találsz
135 Fabul, 54 | ember jámbor. Az emberek igen bélelve vannak, rakván tettetességgel
136 Fabul, 54 | ugyan természetek szerint igen hazugok. Sokat hallj ez
137 Fabul, 55 | Azonközbe juta egy agg kos, mely igen fut vala az úton. Azt meg
138 Fabul, 55 | mind elhudozta magát, oly igen félt. Ó, szégyen agg vigyor!”
139 Fabul, 55 | fabula ezt jelenti, mely igen veszedelmes legyen a vén
140 Fabul, 55 | szarva és körme: vagyon igen hegyes foga, kemény nyaka
141 Fabul, 55 | hegyes foga, kemény nyaka és igen bátor szüve. Ez okaért tarts
142 Fabul, 56 | fabula azt jelenti, mely igen hejábavaló legyen a kérködség
143 Fabul, 56 | súlyosságos voltát nem értik, igen merészek, készek mindenre.
144 Fabul, 56 | merészek, készek mindenre. Igen bíznak erejekbe, és megrakják
145 Fabul, 57 | gombák, és miképpen, noha igen veszeködnek, senkinek semmit
146 Fabul, 58 | szégénségbõl kuldulás támad, mely igen nagy szidalom és ugyan bûn.
147 Fabul, 59 | esztendeig élhet egyik. Én igen vén vagyok, és jól tudom,
148 Fabul, 59 | komondornak a háta, és a szõre igen sima. Nem jó ott ülni, mert
149 Fabul, 59 | sima. Nem jó ott ülni, mert igen hamar elcsúszni róla. A
150 Fabul, 59 | te hátad kedig széles és igen jó lágy.” Mondá a juh: „
151 Fabul, 59 | énhozzám kiáltnak, és én igen hamar hallgatom a szegényeknek
152 Fabul, 60 | magas vagyok.” Azonközbe egy igen nagy szél támada. És a nádszál
153 Fabul, 60 | volna õreája. Az Isten is igen gyûlöli a kevélyeket, mint
154 Fabul, 60 | naponként a nagy embermarók, az igen nagy urak és az egyéb magabírók,
155 Fabul, 61 | Nem tudom nevemet, mert igen kis csitkó voltam, hogy
156 Fabul, 61 | ott megolvashatod, ha igen kévánod.” De a róka megérté
157 Fabul, 61 | farkas, melyet alattomba igen gyûlöli vala. Elméne ez
158 Fabul, 61 | Amott az erdõszélen egy igen szép, kevér gyermekdid eszvér
159 Fabul, 61 | nem tudom nevemet, mert igen kis csitkó voltam, hogy
160 Fabul, 61 | Tehát ott áll a róka, és igen kacogván mondá: „Eredj el,
161 Fabul, 62 | dolgot akara késérteni. Igen megharagudtnak tetteti vala
162 Fabul, 62 | mint a disznók közett. Igen megharagudtnak tetteti vala
163 Fabul, 62 | Látván azt a bárányok, igen kezdenek félni tõle és kétfelé
164 Fabul, 62 | a vadkant, és a szájában igen kezdé vinni. Talála véle
165 Fabul, 62 | Bezzeg az éh lator farkas igen megnyomorított. Bezzeg immár
166 Fabul, 63 | volna a faluhoz, láta egy igen nagy szép kakast a sevényen
167 Fabul, 63 | szép hangas szava vala: igen jó uram vala. Kérlek tégedet,
168 Fabul, 63 | el a jó ragadományt, az igen jó kevér pecsenét.”~ ~ÉRTELME~
169 Fabul, 64 | egy folyóvízben. És midõn igen nagy záporok löttenek volna,
170 Fabul, 64 | löttenek volna, és a vizek igen megáradtanak volna, elvivé
171 Fabul, 64 | ide, és nem mehetek el; és igen nagy gyötrelembe vagyok
172 Fabul, 64 | aranyport adok tenéked, hogy igen kazdag lész.” Megkeserülé
173 Fabul, 64 | minden erejét reá vette, és igen keményen megköté a sárkányt.
174 Fabul, 64 | fabula azt mutatja, mely igen hálaadatlanok legyenek az
175 Fabul, 65 | róka: „Jaj, húgom, mely igen bolond vagy. Igen féléken
176 Fabul, 65 | mely igen bolond vagy. Igen féléken vagy, és abból tündöklik
177 Fabul, 65 | tenéked, azt nem tudom, de igen pozsog a hátam, úgy félek,
178 Fabul, 65 | elérközének az agarok, és a lovag igen kezde kürtelni. Mondá a
179 Fabul, 65 | nyilván nem lész nyomos, mert igen messze még a csere. Igen
180 Fabul, 65 | igen messze még a csere. Igen félek, hogy el nem érheted.”
181 Fabul, 65 | agarok megkapák a rókát, és igen megszaggaták a bõrét, és
182 Fabul, 65 | Jaj, szegény róka! Mely igen keveset használtanak tenéked
183 Fabul, 65 | nem mehet belõle. Akármely igen okos és bölcs légy, ne essél
184 Fabul, 66 | varjút láta ott, hogy egy igen szép disznónak a hátára
185 Fabul, 66 | szól semmit érötte.” És igen lassan odaballaga õ is,
186 Fabul, 66 | hertelen felugorlék egy igen szép ártánra, hogy õ is
187 Fabul, 66 | jól költ kölesed. Bizony igen megszakadazott a subád.
188 Fabul, 66 | megszakadazott a subád. Igen kidöllyedett a két szömed.”
189 Fabul, 66 | farkas: „Nagy dolog ez. Egy igen hegyes orrú varjú egynyíhány
190 Fabul, 66 | környülvévének, és pálcákkal igen kínálának, és szekercékkel
191 Fabul, 66 | szekercékkel és kövekkel igen meghagyigálának. Kelle
192 Fabul, 66 | ölni. Maga jól tudod, mely igen jámbor és ártatlan vagyok.”
193 Fabul, 66 | Mondá a róka: „Bezzeg igen magagondolatlan vagy! Nem
194 Fabul, 68 | kõsziklát harmadnapig. Midõn igen megéhezett volna, elméne
195 Fabul, 68 | kõszikláról. És miérthogy igen megszomjúhozott vala, mindjárást
196 Fabul, 68 | és bemenvén a patakba, igen ivék belõle. És midõn eleget
197 Fabul, 68 | te lelkes állat: ím mely igen szép lábaim vannak; mely
198 Fabul, 68 | szép lábaim vannak; mely igen hosszú és kellemes szakállom;
199 Fabul, 68 | kellemes szakállom; mely igen szép magas szarvaim. Nagy
200 Fabul, 68 | háta megé ballaga a farkas igen lassan, és mind meghallgatá
201 Fabul, 69 | egy szamárról~Egy farkas igen éhezik vala. És midõn elindult
202 Fabul, 69 | tudod-é, mint vagyon a dolog? Igen éh vagyok: én ugyan megészlek.
203 Fabul, 69 | teszek véled. Mert lá, mely igen kell munkálkodnod szinetlen.
204 Fabul, 69 | meglátnak az emberek, és igen kezdnek dicsírni, mondván:
205 Fabul, 69 | Bezzeg vitéz a farkas! Mely igen nagy rabot fogott! Mint
206 Fabul, 69 | vétöttük, jó farkas uram, mert igen jól tudom. Ezennel oda jutunk,
207 Fabul, 69 | az õ ura háza elejbe, és igen kezde ordítani. Hallván
208 Fabul, 69 | vagyon a farkas a gúzsba, és igen hátrarándítja magát, de
209 Fabul, 69 | szolgástól rajta pálcákkal, és igen megverék a farkast. Odafutamodék
210 Fabul, 69 | ekképpen elszalada a farkas igen nehezen. És a falu kõvül
211 Fabul, 69 | Azonközbe szomjúságnak miatta igen kezde a szamár ordítani
212 Fabul, 70 | és oroszlánról~Egy farkas igen éh lévén, erõvel vén egy
213 Fabul, 70 | vala az õ fiainak. A róka igen könyörge a farkasnak, hogy
214 Fabul, 70 | ugyan eleget foghatunk, mert igen jó halász vagyok én. Ezt
215 Fabul, 70 | kövekkel, mondá a farkas: „Igen nehéz immár a kosár. Csak
216 Fabul, 70 | hordottam el tekörnyüled. Mely igen jóllaktam bárányokkal, borjúkkal
217 Fabul, 70 | oroszlán, és hasfájás miatt igen gyötrõdik vala. Hozzája
218 Fabul, 70 | Mondá a farkas: „Tudok igen jót. Itt a mezõben nem messze
219 Fabul, 70 | messze egy kevér róka vagyon, igen járt róka, ravasz és igen
220 Fabul, 70 | igen járt róka, ravasz és igen kevély. Mikoron az idejõ,
221 Fabul, 70 | hadd ápoljalak meg, mert igen szeretlek.” Felelé a róka: „
222 Fabul, 70 | most tisztátalan vagyok, és igen büdes a szájam. Mert fokhagymát
223 Fabul, 70 | a sárba estél?” Felelé: „Igen messze földrõl jöttem. Mert
224 Fabul, 70 | kérdhötnék, és úgy jöttem igen fáradva, és hogy a pallón
225 Fabul, 70 | Mert azt mondják, hogy igen gonosz vagy, és latorságodért
226 Fabul, 70 | Csoda dolgos vagy! Mely igen hév vagyon most, mégis bélelt
227 Fabul, 71 | nem észlek, mert minap is igen elveszett vala és igen megyen
228 Fabul, 71 | is igen elveszett vala és igen megyen vala a hasam efféle
229 Fabul, 71 | szalonnába sem észem, mert igen sós: igen megszomjúhoznám
230 Fabul, 71 | sem észem, mert igen sós: igen megszomjúhoznám utána.”
231 Fabul, 71 | nemigen jóllakhatol, mert én igen esztevér vagyok. De ím,
232 Fabul, 71 | Látván azokat a farkas, igen örüle nékik, és mondá: „
233 Fabul, 71 | kevérek, azokat megeheted igen jóízen. De nem tiszták még,
234 Fabul, 71 | Jere, megmutatom a vizet, igen szépet s tisztát.” És egy
235 Fabul, 71 | õrzsilip mellé, hol a víz igen sebesen alámegyen vala a
236 Fabul, 71 | szentelt víz, nézzedsze, mely igen tiszta. Egy pénzt meglátnál
237 Fabul, 71 | énnékem.” Mikoron ez okaért igen megéhezett volna, méne egy
238 Fabul, 71 | midõn elszaladott volna, igen lassan kullaga a hegy oldalán
239 Fabul, 71 | Ó, én ídes Istenem! Mely igen sok nyavalyába és nyomorúságba
240 Fabul, 71 | én gonoszságomért. Mert igen kevély voltam, és igen kegyetlen.
241 Fabul, 71 | Mert igen kevély voltam, és igen kegyetlen. Mennyi báránt
242 Fabul, 71 | Ó, Jupiter isten! Mely igen szentséges és búcsús hely
243 Fabul, 71 | ez? Ereklés ez a fa: mely igen hamar meghallgattatnak az
244 Fabul, 71 | megijede és elfutamék onnég igen alázatoson az erdõben, ki
245 Fabul, 71 | erdõben, ki annak elõtte igen kövélyen kijött vala belõle,
246 Fabul, 72 | nyája. A mellett vala egy igen nagy és jeles komondora,
247 Fabul, 72 | gazdag ember fesvénségébõl igen hitvánul tartja vala a komondort,
248 Fabul, 72 | tartja vala a komondort, hogy igen meghitvánkodék a komondor.
249 Fabul, 72 | jól vagyon dolgod, mert igen hitván vagy. Talám beteg
250 Fabul, 72 | ott semmi effélében. Mert igen viaszfazakú és somfánál
251 Fabul, 72 | a farkas, és elkapa egy igen jó báránt a nyájból. És
252 Fabul, 72 | Mondá a farkas: „Látom, mert igen meghíztál. Lám, mondám,
253 Fabul, 72 | valami jó tanácsot, mert igen éh vagyok.” Mondá a komondor: „
254 Fabul, 73 | kazdagból lött szegénrõl~Egy igen kazdag ember fia vala, kinek
255 Fabul, 73 | múlva alá kezde szállani és igen elszegényedni. Vala ennek
256 Fabul, 73 | szomszédja, ki mondhatatlan igen szegény vala, de nem sok
257 Fabul, 73 | vala, de nem sok esztendeig igen marhás lõn és igen megkazdagula.
258 Fabul, 73 | esztendeig igen marhás lõn és igen megkazdagula. Az ifjú,
259 Fabul, 73 | szomszédom! Mi oka annak, hogy én igen marhás embernek fia lévén
260 Fabul, 73 | vagyok belé; te kedig oly igen szegény valál, hogy csaknem
261 Fabul, 73 | jött vala dolgod, de mostan igen kazdag vagy. Majd te magad
262 Fabul, 73 | meglátod, jó fiam, mely igen szentséges légyen az erökle,
263 Fabul, 73 | légyen az erökle, és mely igen nagy áldomása légyen.” Az
264 Fabul, 73 | áldomása légyen.” Az ifjú igen megköszenvén, elvivé az
265 Fabul, 73 | mondván: „Jó szomszéd uram, igen köszenöm tekegyelmednek
266 Fabul, 73 | eröklét. Áldott dolog volt. Igen megszaporodott ez esztendõbe
267 Fabul, 74 | táplálni és tartani.” A róka igen megköszöné a farkasnak,
268 Fabul, 74 | sokat jártam hejába, és igen elfáradtam. Lefekszem ez
269 Fabul, 74 | kedvelem azoknak húsát. Igen goromba húsok vagyon, és
270 Fabul, 74 | jó húsok vagyon ugyan, és igen szeretném. De tudja az ördeg,
271 Fabul, 74 | És midõn a bokrok közett igen lassan a ménesekhöz ballagott
272 Fabul, 74 | ménesekhöz ballagott volna, egy igen kevér lovat megkapa hirtelen
273 Fabul, 74 | Felelé a Lupesco: „Bizony jó. Igen jó ídes húsa vagyon a jó
274 Fabul, 74 | farkas: „Nem mégy, mert még igen keveset tanoltál.” Mondá
275 Fabul, 74 | mondom, ne menj el. Mert igen félek, hogy megbánod. De
276 Fabul, 74 | Mi dolog, fiam, hogy oly igen hamar visszajöttél?” Felelé
277 Fabul, 74 | Hogyhogy tanolhattad oly igen hamar ezt e nagy mesterséget?”
278 Fabul, 74 | mondá Lupesco az anyjának: „Igen elfáradtam e kerengéssel,
279 Fabul, 74 | Nem kedvelem a disznóhúst. Igen sok sörtéje vagyon, azok
280 Fabul, 74 | kedvelem azoknak húsát, mert igen kemény, és nehezen emészthetni;
281 Fabul, 74 | emészthetni; a bõrek is igen kemény és erõs. Hadd járjanak!”
282 Fabul, 74 | faluból.” Felelé Lupesco: „Igen jók volnának ezek, de sok
283 Fabul, 74 | megnézzed mesterségemet. Ezennel igen jól tartlak.” És elméne
284 Fabul, 74 | jól tartlak.” És elméne igen lassan a bokrok közett,
285 Fabul, 74 | jutna. És oda szekölvén, egy igen kevér lónak az orrára csüggelõdék,
286 Fabul, 74 | Lupescót a pásztorok felé, igen kezde kiáltani, mondván: „
287 Fabul, 74 | fiam! Ó, miért siettél oly igen hamar az oskolából? Ó, igen
288 Fabul, 74 | igen hamar az oskolából? Ó, igen hamar löttél volt mesterré!
289 Fabul, 74 | mint tanoló. Ez a bolondság igen köz az emberek közett. Mert
290 Fabul, 75 | A mellé nevelt vala egy igen nagy komondort, mely õrzi
291 Fabul, 75 | juhokat. Ez kedig, miérthogy igen nagy és fene vala, elijeszti
292 Fabul, 75 | komondor, és a pásztorok igen bánkódván rajta, mondának: „
293 Fabul, 75 | mondá a pásztoroknak: „Én igen jó tanácsot adok tünéktek,
294 Fabul, 75 | Egynyíhány idõ múlva eljöve egy igen éh farkas, és elragadá egyiket
295 Fabul, 75 | ottan elhánná a nemjót, és igen kezde futni. Utána kedig
296 Fabul, 76 | csalárdságától, és mondá õ magában: „Igen okos ez a perentölke. Nem
297 Fabul, 76 | Ídesatyám, mi dolog ez, hogy igen sován földen lakunk? Mindéltig
298 Fabul, 76 | mindenkor laktunk itt, hanem igen jó, szép, zsíros és kies
299 Fabul, 76 | jó fiam, mert az emberke igen okos, és nagy bölcsessége
300 Fabul, 76 | Annak túros vala a háta, és igen esztevér vala, annyéra,
301 Fabul, 76 | talála egy ökerre. Az is igen esztevér vala, és a nyaka
302 Fabul, 76 | szekérbe; abba vesztem oly igen, mert nincsen nyugodalmom
303 Fabul, 76 | vagyon! Hogyhogy tehet ez oly igen nagy dolgokat? Kérlek tégödet,
304 Fabul, 76 | emberkének meréségén, és mondá: „Igen fenn vagy véle; de meglátod,
305 Fabul, 76 | köszvénnyel, a nagy bottal, és igen megveré õtet. A megveréskor
306 Fabul, 76 | mert te laknál itt, és igen okos volnál. Megmondja vala,
307 Fabul, 77 | aláröpüle nagy sebességgel egy igen magas kõszikláról, és a
308 Fabul, 78 | vala egymással. És mikoron igen szomjúhoznának mindketten,
309 Fabul, 78 | És mondá a baknak: „Ha igen bánod, jõj utánam.” Mondá
310 Fabul, 78 | ártatlanságnak palástja alatt egy igen ravasz álnak lator lakik.
311 Fabul, 79 | sokat tojnak a tyúkok, és igen megszaporodnak.” Mondá a
312 Fabul, 80 | erre int, hogy az ember igen jól meglássa, kihöz folyamik
313 Fabul, 81 | visszafordult te gonosz állat, mely igen ájítatoson szolgállak tégödet,
314 Fabul, 81 | gonosz családjának. Mert oly igen megátalkodtanak és megkeményedtenek
315 Fabul, 82 | az egereknek tanácsát, és igen kerese módot hozzá, hogy
316 Fabul, 82 | hiszen többszer, akármely igen szép szót adjon a csalárd
317 Fabul, 84 | és galambról~Egy hangya igen szomjú lévén, kénszeríttették
318 Fabul, 85 | vivé Jupiternek. Jupiter igen jó néven vévé ezeket, és
319 Fabul, 85 | könyörgést, és miérthogy igen szereti vala az emberi nemzetet,
320 Fabul, 85 | felötte kegyelmes, irgalmas és igen tûrõ etc. Azt akarja ez
321 Fabul, 86 | férfiú, kinek felesége, kit igen megunt vala, télbe meghala,
322 Fabul, 86 | kinek halálán a férfiú igen örüle. És mikoron a tavasz
323 Fabul, 86 | akarsz házasodni, tehát igen ifjat ne végy, hanem olyant,
324 Fabul, 86 | magának, egy korost és egy igen ifjat. Mikoron immár együtt
325 Fabul, 86 | koroshoz, melyen a koros igen bánkódni kezde. De álnakságot
326 Fabul, 86 | kezd tégödet, miérthogy igen ifjú vagy, utálni és a vén
327 Fabul, 87 | asszonyállatról és farkasól~Egy farkas igen éh lévén, kijöve estvefelé
328 Fabul, 87 | egy gyermecske a házban igen sírna, az anyja megbúsulván
329 Fabul, 87 | ragadománt. Mint jártál? Igen felborzadott a szõr a hátodon.
330 Fabul, 87 | Kerengém egy házat, tehát igen sír ott benn egy gyermek.
331 Fabul, 87 | állatoknak hosszú a hajok, de igen rövid az eszek. Igen hamar
332 Fabul, 87 | de igen rövid az eszek. Igen hamar meggondolják magokat,
333 Fabul, 87 | meggondolják magokat, és igen gyors lovok vagyon. És miképpen
334 Fabul, 87 | Mert a jámborát Salomon igen dicsíri. Proverbio, 31.~
335 Fabul, 88 | vagyon az ég alatt; mely igen szép magasan röpülnek, és
336 Fabul, 88 | annál nagyobbat esik alá. Igen jó ez okaért az embernek
337 Fabul, 89 | vízbe mind visszamenne, és igen megháborodék rajta. És megszólítá
338 Fabul, 89 | fiának és elöl akarna menni, igen lassan kezde ballagni, miérthogy
339 Fabul, 89 | halászok kergötni kezdenek, igen hamar elérnek és megfognak,
340 Fabul, 89 | cseleköszik, jól vagyon, és igen illik hozzája. De ha finnyáskodik,
341 Fabul, 89 | magát a kövélység, mely igen szidalmas. Annak utána a
342 Fabul, 90 | másszor eszesb legyek, és igen jól meglássam, micsoda emberrel
343 Fabul, 90 | társolkodom egybe. Mert igen vélta talál az ember egy
344 Fabul, 90 | fabula megmutatja, mely igen nem kell az embereknek hinni,
345 Fabul, 92 | reájok támadni, miérthogy igen egyenlõ akaratúak valának,
346 Fabul, 92 | feléjek kezde menni, és noha igen éh volna, azért, látván
347 Fabul, 92 | vagyon dolgod? A te társaid igen meggyûlöltenek tégedet,
348 Fabul, 92 | álnaksággal megtölt fenevad, mely igen megcsaltál minket. Ha a
349 Fabul, 92 | ÉRTELME~E fabula elõszer igen dicsíri az egyenességet
350 Fabul, 92 | egyik szereti a másikat, igen nehezen fér valaki hozzájok,
351 Fabul, 93 | fennyûfáról és galoganyáról~Egy igen szép, egyenes és magas fennyûfa
352 Fabul, 93 | tevises bokor vagy, és igen alacson. Ugyan nem vagy
353 Fabul, 93 | mondasz. Szép vagy, és én igen hitván termetû vagyok. Sem
354 Fabul, 93 | meg? Mostan úgy vagyon, igen fenn vagy véle és teljességgel
355 Fabul, 94 | orvról~Egy gyermek üle egy igen mél kút mellett igen sírván,
356 Fabul, 94 | egy igen mél kút mellett igen sírván, és nagy szomorúságot
357 Fabul, 94 | És ehhöz találkozék egy igen okos orv, nagy szorgalmatossággal
358 Fabul, 94 | miért sírna és bánkódnék oly igen. A gyermek álnakságot gondolván,
359 Fabul, 94 | esvén, egy kõre leüle, és igen kezde sírni, és mondani: „
360 Fabul, 95 | aranymonyat tojik vala. Ennek igen örüle a családos ember.
361 Fabul, 95 | kezde, honnég jõnének ez igen szép aranymonyok? Gondola
362 Fabul, 96 | madárkáról~Egy pórnak vala egy igen szép szénakertje, melyben
363 Fabul, 96 | gyümölcsfák valának, és egy igen szép kútfõ. Mikoron egynémelykor
364 Fabul, 96 | ott megnyugodnék. Jöve egy igen szép madárka az almafára,
365 Fabul, 96 | ott kezde énekelni ídes és igen gyönyörûséges szóval. Hallván
366 Fabul, 96 | szóval. Hallván azt a pór, igen gyönyörkedék abban, és nagy
367 Fabul, 96 | használsz vélem? Látod-é, mely igen apró madárka vagyok?” Felelé
368 Fabul, 96 | engemet? Nem látod-é, mely igen kicsin vagyok? Mind tollastól
369 Fabul, 96 | kezde és bolondsága felõl igen panaszolkodni. Mondá ez
370 Fabul, 97 | mondá a szántó embernek: „Igen sokszor adtad immár ökreidet
371 Fabul, 97 | pórt reábírtam, hogy egy igen nagy szép sohajtat ad. Ez
372 Fabul, 97 | róka aláment a kútba, és igen hallgat. Talám a ravasz
373 Fabul, 97 | róka: „Bizonyába jeles és igen jóízí sajt, de igen nagy,
374 Fabul, 97 | jeles és igen jóízí sajt, de igen nagy, nem bírok véle. Ülj
375 Fabul, 97 | emberek, kiket az adomány igen hamar megvakítja és az igazságnak
376 Fabul, 97 | Egynyíhánszor a szép szín alatt igen hatható méreg vagyon elrejtve.~
377 Fabul, 99 | éhezett nemesember vala, ki igen kegyetlenül nyomorgatja
378 Fabul, 99 | hasított süvegben, és egy igen széles galléros mente vagyon
379 Fabul, 99 | szegény jobbágyokhoz, és igen kegyetlenül bánik vala
380 Fabul, 99 | búsultából mûveli.” Továbbmenvén, igen síra egy gyermek egy házban,
381 Fabul, 99 | szerencsével, jámbor hív szolgáim! Igen szennyesek vagytok, de kész
382 Fabul, 99 | Mesternek fiához. Mert müvelhogy igen sieti a széles világban
383 Fabul, 99 | e fabulának sem szükség igen hosszú értelmet megjegyeznünk.
384 Fabul, 100| mondának a fiai: „Ó, ídesanyám! Igen megijödtünk vala, mert idejött
385 Fabul, 100| minket innég máshová, mert igen félünk.” Mondá a pacsirta: „
386 Fabul, 100| önniek hozna fiainak. És igen reggel jõve a búza mellé
387 Fabul, 100| búzaaratásra, míglen immár a nap igen meghevült vala. De ímé,
388 Fabul, 100| hogy eljõjenek aratni, mert igen megért a búza.” És hazafelé
389 Fabul, 100| elõszer azt jelenti, melly igen véltán találtatik egy hív
390 Fabul, 100| régiek: Micsodától hízik igen a ló? Feleltenek: A családos
391 Fabul, 100| megszámlálhatnád. Ismeg: mitõl zsírodik igen a szántóföld? Feleltenek:
|