Rész,  Fabula

 1 Pre       |    munkámmal nem akartam ártani, senkit nem akartam bosszontani,
 2 Pre       |         nem akartam bosszontani, senkit is megküsebbíteni: És vélem,
 3 Fabul,  23|   megverné és megölné, holott õk senkit nem bánta­nának, senkinek
 4 Fabul,  24|       bezárná belõl az akolt, és senkit be ne bocsátana hon nem
 5 Fabul,  25|         békösségesek legyünk, és senkit meg ne bántsunk. Mert noha
 6 Fabul,  34|          magát, és õhozzá képest senkit meg ne utálja se szépségeért,
 7 Fabul,  36|          hidd ez okaért magadat! Senkit meg ne utálj, senkit ne
 8 Fabul,  36|    magadat! Senkit meg ne utálj, senkit ne dúlj! Mert az Isten kitölti
 9 Fabul,  37|   mindent. Az emberi társoságban senkit ne bántson, kárt se tegyen
10 Fabul,  44| fuvalkodjék, és õ magához képest senkit meg ne utáljon. E világi
11 Fabul,  51| csendességes életûek legyünk, és senkit ne bántsunk, senkivel egybe
12 Fabul,  67| kívánságát véghöz, mert az Isten senkit úgy nem gyûlöl, mint afféle
13 Fabul,  70|        bízzanak, és ahhoz képest senkit meg ne utáljanak, és senkinek
14 Fabul,  76|         magadat. És meg ne utáld senkit, noha kicsidnek és alávalónak
15 Fabul,  85|     választ tõn a méhnek, hogy õ senkit meg ne marnája: mert ha
16 Fabul,  85|   senkinek gonoszt ne kévánjunk, senkit meg se átkozzunk. Mert az
17 Fabul,  91|  ajándékit nála, hogy azok miatt senkit meg ne utálja. Mert az Isten