Rész, Fabula
1 Pre | munkámmal nem akartam ártani, senkit nem akartam bosszontani,
2 Pre | nem akartam bosszontani, senkit is megküsebbíteni: És vélem,
3 Fabul, 23| megverné és megölné, holott õk senkit nem bántanának, senkinek
4 Fabul, 24| bezárná belõl az akolt, és senkit be ne bocsátana hon nem
5 Fabul, 25| békösségesek legyünk, és senkit meg ne bántsunk. Mert noha
6 Fabul, 34| magát, és õhozzá képest senkit meg ne utálja se szépségeért,
7 Fabul, 36| hidd ez okaért magadat! Senkit meg ne utálj, senkit ne
8 Fabul, 36| magadat! Senkit meg ne utálj, senkit ne dúlj! Mert az Isten kitölti
9 Fabul, 37| mindent. Az emberi társoságban senkit ne bántson, kárt se tegyen
10 Fabul, 44| fuvalkodjék, és õ magához képest senkit meg ne utáljon. E világi
11 Fabul, 51| csendességes életûek legyünk, és senkit ne bántsunk, senkivel egybe
12 Fabul, 67| kívánságát véghöz, mert az Isten senkit úgy nem gyûlöl, mint afféle
13 Fabul, 70| bízzanak, és ahhoz képest senkit meg ne utáljanak, és senkinek
14 Fabul, 76| magadat. És meg ne utáld senkit, noha kicsidnek és alávalónak
15 Fabul, 85| választ tõn a méhnek, hogy õ senkit meg ne marnája: mert ha
16 Fabul, 85| senkinek gonoszt ne kévánjunk, senkit meg se átkozzunk. Mert az
17 Fabul, 91| ajándékit nála, hogy azok miatt senkit meg ne utálja. Mert az Isten
|