Rész,  Fabula

 1 Fabul,  2 |       alátekénte a patakon nagy messze, és láta ott egy báránt,
 2 Fabul,  22|    valék, hátamon viseltem nagy messze utakon: szünetlen engemet
 3 Fabul,  31|  fuvalkodjál fel! Lassan járnak messze.~
 4 Fabul,  51|        a szarvast elérni. Midõn messze el kezdene maradni, a vadász
 5 Fabul,  64|         elvivé a víz a sárkányt messze. És mikoron megapadott volna
 6 Fabul,  65|      nem lész nyomos, mert igen messze még a csere. Igen félek,
 7 Fabul,  67|  pillantani kezde szömeivel, és messze nézni. Látván azt a róka,
 8 Fabul,  67|      erre tart.” Mondá a róka: „Messze vagyon-é?” Felelé a kakas: „
 9 Fabul,  69|       elöl méne, méglen nemigen messze volna a falutól, melybe
10 Fabul,  69| elõbb-elõbb mégy latorságoddal: messze nem viszed. Mert annál nagyobb
11 Fabul,  69|        s mind a veszedelem. Nem messze láthatsz errõl. Ez okaért
12 Fabul,  70|     igen jót. Itt a mezõben nem messze egy kevér róka vagyon, igen
13 Fabul,  70|     sárba estél?” Felelé: „Igen messze földrõl jöttem. Mert midõn
14 Fabul,  70|        kedig egy farkas itt nem messze. Azt kurta farkasnak híják.
15 Fabul,  76|      járásban. És midõn nemigen messze ment volna, az utolsó két
16 Fabul,  99|       lángos füstét látok amott messze: Lám, az égig ér fel! Micsoda