Rész,  Fabula

 1 Fabul,  25|     mely igen gonosz legyen az emberi természet, hogy a jó szerencsében
 2 Fabul,  37|    Istentõl várjon mindent. Az emberi társoságban senkit ne bántson,
 3 Fabul,  39|   megoltalmazza magát. És az õ emberi társaságába meg segítse
 4 Fabul,  41|  mutatja, mely igen örüljen az emberi természet a testi szabadságnak,
 5 Fabul,  41|  munkába legyen foglalatos, az emberi társaságnak megsegítésére
 6 Fabul,  42|  lábakról és hasról~Egyszer az emberi testnek tagjai egybetanácskozának
 7 Fabul,  42|     mint az Isten e világon az emberi társoságot az õ rendibe
 8 Fabul,  42|     szerént ekképpen akarta az emberi társoságot rendökben befoglalni.
 9 Fabul,  45|     mely igen gonosz legyen az emberi természet, mikoron elõmehet
10 Fabul,  46|  fabulák azt jelentik, hogy az emberi természet igen kévánatos,
11 Fabul,  64|       ördeg a bûnnek általa az emberi természetbe, melynek általa
12 Fabul,  65|     utálja. Mert az okosság és emberi bölcsesség nem elég hozzá,
13 Fabul,  70|     akkoron keveset használ az emberi hatalom. Isten elveszi akkoron
14 Fabul,  71|      vesztése által, melyet az emberi nemzeten mûvel a bûnnek
15 Fabul,  85| miérthogy igen szereti vala az emberi nemzetet, olyan választ
16 Fabul,  99|      nemesember: „Ah, ah! Lám, emberi szöm rettenetesb állatot