Rész,  Fabula

 1 Fabul,  25|       vissza jár. Vajki jámbor ama varga, oly igen alázatos,
 2 Fabul,  30| behintett mérge. A mellyedben, ama kis szelencében hordozod
 3 Fabul,  34|        farkú! Nemde te valál-é ama szép és kevér ló? Kérlek,
 4 Fabul,  34|        ló? Kérlek, hova tötted ama szép aranyas féket és nyerget
 5 Fabul,  34|    aranyas féket és nyerget és ama szép aranyas, bársonyos
 6 Fabul,  34|  caprakot? Mit használsz immár ama te kövélységes kérkedéseddel
 7 Fabul,  43|    õtet az Isten. Ezért mondja ama bölcs: „Vaj, ki bódogok
 8 Fabul,  44|       és béresek. Ezért felelt ama bölcs, mikoron megkérdötték,
 9 Fabul,  50|      szentek is. És ebbõl költ ama régi közmondás: Obsequium
10 Fabul,  59|   vagyok. Miért nem mégy amoda ama komondorra? Szebb és simább
11 Fabul,  63|        és kár. És ezért mondja ama bölcs: Saepe loquutum poenituit,
12 Fabul,  68|    elvészik az õ javokat, mint ama dús, Luk. 16.~
13 Fabul,  74|         a fûbe, az erdõ mellé, ama ritka fák közükbe.” Mondá
14 Fabul,  99|        ide bõven bennek, ugyan ama kevérökben is hozzatok!”