Rész, Fabula
1 Pre | talált és meggondolt dolgok, de azért ugyan velejesek, és
2 Pre | tanóságok vannak benne.~De noha ídes és igen jó akaratból
3 Pre | jámbor olvasóknak belõle: de mindazáltal tudom, hogy
4 Pre | elhordozná õket a szamár, de látod-é, mint bolondultanak
5 Pre | nem cseleködhetik semmit; de mindazáltal nem szinte olyan
6 Pre | mondom: Dicatis meliora.~De mindazáltal hiszem, hogy
7 Fabul, 1 | fénes állatot találtam. De metszek vele? Nem adnék
8 Fabul, 1 | ködment tudna csinálni. De nem tud! Mire való ez okaért?”~
9 Fabul, 2 | meg a hájat, avagy nem, de pálcát keresnek neki. Ugyan
10 Fabul, 3 | általment volna a vízen, de nem lehete. Találván egy
11 Fabul, 3 | a vízbe, és úszni kezde. De midõn a kezepin volna, be
12 Fabul, 5 | magoknak igyeköznek koporítani. De az Istennek akaratjából
13 Fabul, 6 | vagyon a negyedik rész, de meglátom, ki nyúl hozzá:
14 Fabul, 9 | magamnak is kell” - úgy monda. De az nem akará. Néminemû idõ
15 Fabul, 10 | befutamék az õ szokott lyikába, de a mezõi egér, nem tudván
16 Fabul, 10 | külemb-külembféle drága eledelem, de békességesen élek, és minden
17 Fabul, 11 | visszaadná néki a fiait. De a kesselõ nem gondola könyörgésével,
18 Fabul, 11 | habet iram. Kicsin a hangya: de meg tud azért búsulni.~
19 Fabul, 12 | Bezzeg jó ragadománt kaptál. De nem használsz véle, hanem
20 Fabul, 12 | kemény a csigának a háza. De tanácsot tudnék adni, hogy
21 Fabul, 13 | hogy szép szavad legyen, de nem hallottam.” A holló
22 Fabul, 14 | meghorcoltam a háta bõrét. De mostan nincs mit tönnem:
23 Fabul, 14 | úgy mond Szent Péter). De az alázatosokat szereti,
24 Fabul, 17 | vagytok, és felmentek az égbe. De noha sokáig ott fenn jártok,
25 Fabul, 17 | nyugodalmot szörze magának. De a többit mind ez mai napiglan
26 Fabul, 18 | együgyû és csendes fejedelem, de az Isten meg tudja forbotlani.
27 Fabul, 19 | ifjú vagyok, és jó termetû. De igen beteg vagyok, mert
28 Fabul, 19 | orvosságot vöttem hozzám, de semmit nem használok véle.
29 Fabul, 19 | ugyan meg kell belé halnom. De, kérlek, járj zarándokságot,
30 Fabul, 19 | mindent mûvelni teérötted, de félek, hogy hiába. Mert
31 Fabul, 19 | istenfélõ jámbor lennél. De az én szómnak soha nem volt
32 Fabul, 19 | helye vagyon, úgy vagyon: de fide exercitata opus est.
33 Fabul, 20 | felvevé az oltalomnak tisztit; de mindjárást okot kerese,
34 Fabul, 22 | sújtotta egyszer a hátamat. De mostan, ha beoroszkodom
35 Fabul, 22 | becsületben és kedves lesz; de ha nem szolgálhatsz, és
36 Fabul, 22 | mégis adnak valamit nékik. De ha nem szolgálhatnak, ottan
37 Fabul, 22 | és mindennek használnak; de azonközbe megemésztötnek
38 Fabul, 23 | megölék magokat a vízbe. De mi ne kövessük az õ példájokat,
39 Fabul, 23 | fokhagymával fõzik meg: de minket ídes mézzel, borssal,
40 Fabul, 23 | békességgel való tûrés. De ezt gondoljuk, hogy nem
41 Fabul, 24 | vigassággal hallgatom az õ szavát, de hogy te szólasz, noha olyan
42 Fabul, 25 | ha a farkamra nem néznék. De ha arra nézek, ottan eszembe
43 Fabul, 25 | Isten, és elõmentet ád néki. De ha el kezdi magát hinni,
44 Fabul, 25 | több jókkal szereti õtet. De az ember vissza jár. Vajki
45 Fabul, 25 | szokták kötni a megbántottat, de nehezen felejtheti el az
46 Fabul, 26 | és jeles jó étket fõze, de hosszú nyakú edénybe tölté
47 Fabul, 26 | váltig néze be az edénybe, de semmit nem vehete ki belõle.
48 Fabul, 26 | Megcsúfolál minap vacsoráddal; de ez legyen helyébe. Amint
49 Fabul, 26 | elég álnok a fráter György: de mit használtanak álnokságokkal?
50 Fabul, 27 | mondá: „Szép vagy ugyan, de kár, hogy élet nélkül és
51 Fabul, 27 | Nemes ember vagyok én! De ha a feredõben mezítelen
52 Fabul, 27 | ékes, levegés és tündöklik, de ha néki szólasz, tehát értelem
53 Fabul, 28 | nemzetségéhöz kezde ballagni. De látván õtet a többi hollók,
54 Fabul, 29 | vagy te? Rövid a lábod, de azért ugyan gyalog kell
55 Fabul, 29 | sok bûzbe vagyon lakásod. De én szép szárnyas madár vagyok!
56 Fabul, 29 | Igen hányod-veted magadat, de kicsoda kéván tégedet? Kicsoda
57 Fabul, 29 | elmehetsz valami büdes dögre, de ha valamely jámbor házába
58 Fabul, 29 | ottan hideggel halsz meg. De én nyárba munkálkoszom,
59 Fabul, 30 | farkas: „Hallom a feleletet. De jól és igazán nevezték a
60 Fabul, 30 | tiszta és sima a bõred, de pokol a természeted, és
61 Fabul, 31 | Bizony szép és nagy állat ez! De mindezáltal én is lehetnék
62 Fabul, 32 | megengesztelnéje az oroszlánt. De az oroszlány nem gondola
63 Fabul, 32 | is: Non est pax impiis. De aki jámbor és jól tevé:
64 Fabul, 33 | álnokságát és gonosz akaratját, de nem mutata semmi idegenséget
65 Fabul, 33 | felebarátodnak veszedelmére; de az Isten elfordítja végezésedet
66 Fabul, 33 | Példákat hozhatnánk elõ. De megtekintsed csak e mostani
67 Fabul, 34 | megnyomorultat, és a sárba dõtél, de úgy tetszik, hogy az Isten
68 Fabul, 34 | terhõhordó állat vagyok, de ugyan azért nem cserélnék
69 Fabul, 35 | madarak közett. És erõsen kezdenek víni egymással. És mikoron
70 Fabul, 35 | elszekett volna nemzetétõl. De mikoron nem felelhetne,
71 Fabul, 36 | egyetembe. Éles ugyan az orrod, de csak féregszedni való. De
72 Fabul, 36 | de csak féregszedni való. De énnékem mind orrom s mind
73 Fabul, 36 | naponként elég vagyon benne. De bolondok vagyunk, mint a
74 Fabul, 36 | kegyetleneket és a kóborlókat. De mégis eljárunk a megszokott
75 Fabul, 37 | énhozzám való szereteted. De tova tarts, itt ne hógya
76 Fabul, 37 | nincsen nyugodalmod tõle. De jere, megmutatom, hol fekszik
77 Fabul, 37 | való példákból tanóságot. De nem látja senki, senki sem
78 Fabul, 38 | és magát azokért elhinni. De midõn lábait megtekéntötte
79 Fabul, 38 | utána volnának az agarok, de meg nem foghatták õtet a
80 Fabul, 38 | igen kevélködünk miatta. De az Istennek csoda az ítíleti,
81 Fabul, 39 | támadának a kosok és a bakok, de kiváltképpen a komondorok.
82 Fabul, 39 | árthat, és kárt nem tehet. De mihelt az egyenetlenség
83 Fabul, 39 | dolgokat mûvelnek rajtok. De mi tanoljunk eszet és bölcsességet
84 Fabul, 40 | bosszúállásra ne igyeközzél, de azonközbe úgy adj tanácsot
85 Fabul, 40 | folyjon ki folyásokban, de a forrást avagy kútfejet
86 Fabul, 41 | életemet, minden munka nélkül. De kérlek, atyámfia, mi lelte
87 Fabul, 41 | éhséget szenvedek gyakorta: de mindazáltal szabadságban
88 Fabul, 41 | szabadon megyen a farkas, de azért mindenkoron félelembe
89 Fabul, 42 | helyheztethetett volna tégedet. De nem akarta. Tehát vedd jó
90 Fabul, 42 | tõle, és légy békösséges! De ezt mondod te: Jó bizony
91 Fabul, 42 | Mert ezt hagyta az apádnak. De ne gondoljad, hogy más ember
92 Fabul, 42 | pásztorodat megsegíted etc. De ha azoknak nyughatatlansága
93 Fabul, 43 | csúfol mezítelenségem miatt. De nem tehetek róla. A természetet
94 Fabul, 43 | subámat kévánta és azt keresi, de elmegyek elõtte.” Azonközbe
95 Fabul, 43 | felfuta egy magas fára. De a róka hógyagozni és csavaragni
96 Fabul, 43 | Bolondnak alítasz vala engemet, de látszik immár, kicsoda volt
97 Fabul, 43 | ez világban megutáltatik. De nem vészi emellett eszébe,
98 Fabul, 43 | látja, nagy bódognak ítíli; de nem veszi eszébe, mely sok
99 Fabul, 43 | és bátorságban nyugszik. De a kazdag nyughatatlan, mert
100 Fabul, 43 | alázatost és együgyût kedveli, de a kevélt gyûlöli és ellene
101 Fabul, 44 | Akkoron isztok, mikoron adnak. De én gyors állat vagyok. Mind
102 Fabul, 44 | minap bódogságod felõl; de hitván bódogság ez, ha mindenkoron
103 Fabul, 44 | bõred kedig subicának való. De bújjatsza amoda a széna
104 Fabul, 44 | re nehéz és nyomorúságos, de azért csendesség, békösség
105 Fabul, 45 | egy ideig mégis nem bánt, de mihelt meggondolja magát,
106 Fabul, 46 | mind elkörülé a kertet, de sem rést, sem hágcsót soholt
107 Fabul, 46 | Mondá a nyúl: „Jól láttam. De nem ért meg. Nem jó õtet
108 Fabul, 46 | eremest ött volna benne, de nem ére fel oda, ahol lefüggnek
109 Fabul, 46 | veszedelmekre vetik magokat. De e fabulák erre tanítják
110 Fabul, 47 | felröpüle, hogy innék abból, de nem érhete alá. Gyakorta
111 Fabul, 47 | Gyakorta körüli a vedret, de nem talála módot hozzá,
112 Fabul, 47 | keveset kaphatott volna benne. De látod-é, mit használ az
113 Fabul, 48 | farkas ott volna a barlangba. De a vadász nem vévé eszébe,
114 Fabul, 48 | Bezzek jámbor a nyelved, de lator a szömed. Azt akarnám,
115 Fabul, 49 | Igen sípol, igen sivölt, de akit az õ táncára vehet,
116 Fabul, 49 | Úgy vagyon, igen könyvez, de nem szeretetbõl mûveli,
117 Fabul, 49 | emberek, és mézet ígérnek, de gyakorta mérget adnak helyébe.
118 Fabul, 50 | azelõtt való és régi idõkben, de inkább mostan ugyan országul
119 Fabul, 50 | Isten képe és helytartója. De lám, mennyére jött a dolog,
120 Fabul, 50 | a király viseli a nevet, de egyebek bírják a földet
121 Fabul, 50 | megajándékozták jószággal; de meghidd, hogy kosszogásra,
122 Fabul, 50 | kezére, ottan barátod leszen, de ha megmondod az igazat:
123 Fabul, 51 | gyûlölni, és egymásra törni. De müvelhogy a ló látá, hogy
124 Fabul, 51 | Budában nem volna török basa. De a nyereg hátunkon maradott,
125 Fabul, 52 | azelõtt, hogy szamár légy. De müvelhogy tudtam, kicsoda
126 Fabul, 54 | róka: „Örömest bemennénk, de félünk.” Mondá az oroszlán: „
127 Fabul, 54 | bementenek hozzád a barlangba, de egyiknek sem tetszik a nyoma,
128 Fabul, 54 | Mert minden ember ember, de nem minden ember jámbor.
129 Fabul, 54 | ez okaért, és sokat láss, de keveset higgy és beszélj,
130 Fabul, 55 | avval akar megijeszteni. De minap látánk egyet: bolondság
131 Fabul, 55 | körme. Hosszú ugyan a farka, de kinek mit árthat avval?
132 Fabul, 55 | megfojtá és megövé õket, de az agg kos megmeneködék.~ ~
133 Fabul, 55 | sokat tulajdonít magának; de ha reá jut annak utána,
134 Fabul, 55 | ellenségedtõl, és noha együgyû, de: Et formica suam habet iram.~
135 Fabul, 56 | Semmi a te bizonságod. De jere énvelem a hárzsáló
136 Fabul, 56 | daru- és strucctollakkal, de ha reá kelnek, ottan megijednek,
137 Fabul, 56 | szüve szájokban vagyon, de az embernek, aki ugyan ember,
138 Fabul, 57 | a vitebergi pispek etc. De mit használának véle? Mint
139 Fabul, 58 | tanolj bölcsességet tõle etc. De mostan minden ember elkörüli
140 Fabul, 59 | juh: „Bátor legyen így! De ha énnékem is olyan fogaim
141 Fabul, 59 | hátamon ülni, noha lágy; de ha Isten így akarta, ottan
142 Fabul, 59 | ott is csípni akarnak: de komondorra találnak, és
143 Fabul, 59 | közmondás: Vonszon fakó, de ismeg vonsszák fakót. Ha
144 Fabul, 60 | utána engede és meghajola. De a fenyûfa nem akara engödni,
145 Fabul, 60 | állhatatos voltát megjelenteni; de a szél hatalmat võn rajta,
146 Fabul, 60 | elõtt nem alázzák magokat. De senki oly erõs és hatalmas
147 Fabul, 60 | megrontotta és elvesztötte: de az együgyûeket és alázato
148 Fabul, 60 | írásból sok példát hozhatnánk, de nem szükség. Gondoljatsza
149 Fabul, 61 | apám s mind anyám megholt. De hogy feledségben nem jutna
150 Fabul, 61 | hatod, ha igen kévánod.” De a róka megérté az eszvérnek
151 Fabul, 61 | mennyeközében lakhatnál avval. De inkább kedveled te az árnyékod
152 Fabul, 61 | voltam, hogy megholt az apám. De hogy feledségbe ne jutna
153 Fabul, 61 | hogy megolvasná a nevét. De az eszvér úgy rúgá homlokba
154 Fabul, 61 | veszedelembe sem ejtnek. De ha istentelen gonosz emberekkel
155 Fabul, 62 | hogynem mint a több disznók. De minekelõtte elmenne közülek,
156 Fabul, 62 | uralnak, mint fejedelmeket. De a disznók nem gondolnak
157 Fabul, 62 | elejté a vadkant szájából, de véresen és sebesen. És nehezen
158 Fabul, 64 | kazdagságot ígére énnékem; de müvelhogy immár lakóhelyébe
159 Fabul, 64 | meg?” Felelé a sárkány: „De százszor keményben!” Mondá
160 Fabul, 64 | emberekrõl ezt mondani, de ebbõl kitetszik, micsoda
161 Fabul, 64 | volna: Homo homini Deus; de e nagy romlásban immár így
162 Fabul, 65 | Bezzeg nyomos lész te! De amott nemigen jó dolgot
163 Fabul, 65 | tenéked, azt nem tudom, de igen pozsog a hátam, úgy
164 Fabul, 65 | nagy hamarsággal felhága. De az ebek elérni kezdék a
165 Fabul, 65 | gal, bölcsességgel etc., de azért el ne higgye magát,
166 Fabul, 66 | azon járna, mint a varjú. De megijede az ártán, és futni
167 Fabul, 66 | mindnyájan ugyan jó láták, de egyet sem szólának érötte.
168 Fabul, 66 | ártánnak a hátán járhatnék. De mihelyt reája hágék, úgy
169 Fabul, 66 | álnak és ártalmas szüve. De némely ember képmutató,
170 Fabul, 66 | jót mutat, sima beszédû. De belõl rakva álnaksággal,
171 Fabul, 67 | róka: „Úgy vagyon végözve. De attól félek, hogy ez agarok
172 Fabul, 67 | mást forgatnak nyelveken, de más vagyon szüvekben. De
173 Fabul, 67 | de más vagyon szüvekben. De nem vihetik az õ álnak lator
174 Fabul, 68 | Vé, szégyen kecskebak! De innég tova nem lészen! Ha
175 Fabul, 68 | szerént, hogy mûveltem; de kérlek tégedet, jó farkas
176 Fabul, 68 | szegény ember, avagy nem, de õ mindenkor bûnes. Jaj e
177 Fabul, 69 | nyomorúságnak és megeszel. De egyre kérlek, ne egyél itt
178 Fabul, 69 | és hátra kezde mászkálni. De a szamár nékihuzalkodék,
179 Fabul, 69 | igen hátrarándítja magát, de nem bírhat a szamárral.
180 Fabul, 69 | bevágná avval az agyát. De nem találá a fejét, hanem
181 Fabul, 69 | ártatlan szamárnak veszedelmét: De szépen vévé hasznáját. Úgy
182 Fabul, 70 | nékikergötem a halakat. De erõsen vonjad, és ne gondolj
183 Fabul, 70 | kezdék erõsen a farkast. De nem mozdíthatja vala a kosárt.
184 Fabul, 70 | róka, megcsaltál ugyan, de el nem mégy véle! Bizonnyal
185 Fabul, 70 | farkast, és levoná a bõrét, de a fején és a négy lábán
186 Fabul, 71 | Bezzeg jó volnál megenni; de meg nem észlek, mert minap
187 Fabul, 71 | a hasam megjövendölette. De e szalonnába sem észem,
188 Fabul, 71 | Bátor, jó farkas uram, de énvélem nemigen jóllakhatol,
189 Fabul, 71 | én igen esztevér vagyok. De ím, a fiam elég kevér, azt
190 Fabul, 71 | magadat. No, ez megvagyon, de azért ugyan jól tudom, hogy
191 Fabul, 71 | latornak. No, ez is megvagyon. De mindezáltal jó tudom, hogy
192 Fabul, 71 | azokat megeheted igen jóízen. De nem tiszták még, mert még
193 Fabul, 71 | hozzá. No, ez is megvagyon. De azért jó tudom, hogy még
194 Fabul, 71 | kemence felé kezde ballagni. De mihelyt a kecskék meglátták
195 Fabul, 71 | vélünk, mert te vagy urunk. De ím egy kis dologra kérünk.
196 Fabul, 71 | és nyomorúságba estem ma. De ez mind reám jött az én
197 Fabul, 71 | báránt öttem mindéltig, de egyikre sem mondottam a
198 Fabul, 72 | megoltalmazza vala a farkasok ellen. De a gazdag ember fesvénségébõl
199 Fabul, 72 | vagy?” Felelé a komondor: „De bizon nem volnék beteg;
200 Fabul, 72 | nem volna semmi nyavalyám. De egy fesvén ageb gazdát szolgálok:
201 Fabul, 72 | eleget adott volna néki, de olyan, mint a béka, mely
202 Fabul, 72 | utánam jõj nagy sebességgel, de a félúton ledõlj, és úgy
203 Fabul, 72 | avval. Utána a komondor. De a félúton ledõle, mintha
204 Fabul, 72 | megszabadította volna szájából, de esztevérségnek miatta nem
205 Fabul, 72 | hátad, hogy mint azelõtt. De még jobban leszen dolgod,
206 Fabul, 72 | báránt elkapa a nyájból. De ha a komondor jobb erõbe
207 Fabul, 73 | mondhatatlan igen szegény vala, de nem sok esztendeig igen
208 Fabul, 73 | kuldulásra jött vala dolgod, de mostan igen kazdag vagy.
209 Fabul, 73 | miképpen én megkazdagultam. De így, ha senkinek meg nem
210 Fabul, 73 | marhám. Minden elegem vagyon. De gonoszul valék annak elõtte.”
211 Fabul, 73 | lestem, hogy vélem szóljanak, de soha nem szólának. De addig
212 Fabul, 73 | szóljanak, de soha nem szólának. De addig hallgattam reggel
213 Fabul, 74 | Lefekszem ez okaért és nyugszom. De te, jó keresztfiam, vigyázz,
214 Fabul, 74 | ugyan, és igen szeretném. De tudja az ördeg, ennyi sok
215 Fabul, 74 | igen félek, hogy megbánod. De ha egyebet nem akarsz benne
216 Fabul, 74 | hogyha valamit kaphatnája. De nem talála semmit. És hajnal
217 Fabul, 74 | Igen jók volnának ezek, de sok pásztorok és komondorok
218 Fabul, 74 | levonhatja és megfojthatja. De a ló fenn hordozá a Lupescót,
219 Fabul, 75 | farkas, és a kos utána. De ottan megakada a kos a komondor
220 Fabul, 76 | földen laktunk azelõtt. De egy emberke miatt el kelle
221 Fabul, 76 | az atyja: „No, elmehetsz, de bizony jól tudom, hogy megbánod.”
222 Fabul, 76 | mondá: „Igen fenn vagy véle; de meglátod, hadd mehessek
223 Fabul, 76 | No, állj bosszút immár. De jó oskolában jöttél, megtanyítlak,
224 Fabul, 76 | szegény perentelt, Dávidot, de azért ugyan meggyõzeték
225 Fabul, 77 | akaratom szerént kesselõ valék, de most látom, hogy kurta holló
226 Fabul, 77 | vagyon a vargamesternél, de nem mindenik illik lábadhoz:
227 Fabul, 77 | Mátyás, amaz is Mátyás, de azért más a Mátyás király,
228 Fabul, 78 | Bezzek jó volna ebbõl innya! De hitván pórok laknak itt
229 Fabul, 78 | ugyan, eleget is ittunk, de hogy-hogy mehetünk ki innég?”
230 Fabul, 79 | felelsz és okokat adsz. De avval nem tölik be a gyomrom;
231 Fabul, 80 | sevényen általszökelhetnék. De mikoron a szederibokorhoz
232 Fabul, 80 | segétségért kaptam hozzád, de te viszontag megsértötted
233 Fabul, 81 | szerencsét szörzenél énnékem, de soha nem segítél semmivel,
234 Fabul, 82 | No, vagy fúó, avagy nem, de bizon innég alá nem megyek.
235 Fabul, 82 | akármint megcsalják õtet. De aki eszes, tehát ha azt
236 Fabul, 82 | többszer nem hajthatod. De az ember hiszen a csalárdnak.
237 Fabul, 83 | leszaggatja a juhokat.” De a szántók nem hivék a gyermeknek
238 Fabul, 83 | általmehetni az országon, de nem jöjhetni vissza. Aki
239 Fabul, 86 | hízelködni kezde férjének. De a férfiú inkább kezdé szeretetit
240 Fabul, 86 | koros igen bánkódni kezde. De álnakságot gondola, és elméne
241 Fabul, 86 | Énnékem is õsz a fejem, de ez ezennel hozzám hasanlatos
242 Fabul, 86 | fürtes Gálnak vala neve, de immár kopasz Gálnak híják.
243 Fabul, 86 | hogy övé lészen a bárány, de más volt a kos.~
244 Fabul, 87 | kivetné a gyermeket õnéki. De mikor a gyermek eleget sírt
245 Fabul, 87 | állatoknak hosszú a hajok, de igen rövid az eszek. Igen
246 Fabul, 87 | miképpen megcsalhassa. De õköztek is külembség vagyon.
247 Fabul, 88 | mely rövid lábaim vannak, de mindazáltal ezt a nagy pajzsot
248 Fabul, 89 | annak példáját követni. De miérthogy rákot soha nem
249 Fabul, 89 | példáját követtem eddig. De ha te, ídesapám, jó és szép
250 Fabul, 89 | és igen illik hozzája. De ha finnyáskodik, és az elrendelt
251 Fabul, 90 | füleihöz tartá és szájához. De mikoron leheletet nem érzene,
252 Fabul, 91 | és ugyan szép madár vagy. De mit használsz szépségöddel?
253 Fabul, 91 | támadnak, és kitépnek benne. De engemet e rút szürke tollak
254 Fabul, 92 | nem vöttél volna rajtunk. De immár oda vagyunk. Minden
255 Fabul, 92 | egyet sem ött volna bennünk; de ez a mi bolondságunknak
256 Fabul, 92 | tenne avagy ártana nékik. De ha kétségösek lesznek egymáshoz,
257 Fabul, 93 | nagy becsületbe vagyok. De te kicsoda vagy? Ott állasz,
258 Fabul, 93 | vagyok hozzád hasonlatos. De mit tehetek róla, holott
259 Fabul, 93 | dücsõség mind neked áll. De ha kevés idõ múlva eljõ
260 Fabul, 93 | engemet nem bánt senki, de tégedet nagy gyönyörûséggel
261 Fabul, 95 | örüle a családos ember. De látván az aranymonyokat,
262 Fabul, 96 | szersmind benyelhetnél engemet. De mit használnál véle? De
263 Fabul, 96 | De mit használnál véle? De ha elbocsátasz, így nagy
264 Fabul, 96 | mindjárást nagy úrrá lött volna. De énnékem ezért meg kellett
265 Fabul, 97 | jeles és igen jóízí sajt, de igen nagy, nem bírok véle.
266 Fabul, 97 | komádat. Minden ember ember: de nem minden ember jámbor.
267 Fabul, 98 | Nyilván ismeg megprédáltatol! De e mostani veszett idõben
268 Fabul, 98 | el ez okaért a csörcet. De az Isten sem siet, sem késik.~
269 Fabul, 99 | mennyországnak bódogsága felõl, de bár övék legyen: én nem
270 Fabul, 99 | és jámborul cseleködtél, de jusson eszedbe, mint szegedtünk
271 Fabul, 99 | Felelé a nemesember: „Hallom, de nem szüve szerént mondja,
272 Fabul, 99 | nékik a szent evangéliomot, de mint látjuk, egyik fülén
273 Fabul, 99 | hamisságot és kegyetlenséget; de én nem hittem. Azt gondolám,
274 Fabul, 99 | valami emberek vannak rajta; de undok, rettenetes lovat
275 Fabul, 99 | többet nem hozhatánk most, de majd többet hoznak a te
276 Fabul, 99 | prédikáltatja az evangéliomot nékik; de semmit nem gondolnak véle,
277 Fabul, 99 | Igen szennyesek vagytok, de kész a feredõ.” És mondá: „
278 Fabul, 99 | gyermöktek árvákká lesznek. De mindez kevés volna, ha a
279 Fabul, 99 | dolog csak ebben megmaradna. De Szent Pál azt mondja, hogy
280 Fabul, 100| lesztek! Én önnetek hordok. De addig, még én nem leszek
281 Fabul, 100| nap igen meghevült vala. De ímé, senki nem jöve. Monda
282 Fabul, 100| rokonságit az aratásra. De senki nem jöve affelé. Mondá
283 Szomak | törvénykönyv~DEFFENTÕ - szúró, döfõ~de fide exercitata opus est -
284 Szomak | farkas, farkasfi~ ~maga - de, noha~magistratus virum
|