Rész,  Fabula

1 Fabul,  13|           hallottam.” A holló igen örüle e dicsíretnek, és elhivé
2 Fabul,  44|       midõn kimentenek volna, igen örüle a szarvas, és mondá: „Jó
3 Fabul,  71|       Látván azokat a farkas, igen örüle nékik, és mondá: „Ugyan
4 Fabul,  86|        kinek halálán a férfiú igen örüle. És mikoron a tavasz el
5 Fabul,  94|         hogy kivehessem a kútból.” Örüle a kévánatos orv a beszédnek,
6 Fabul,  95| aranymonyat tojik vala. Ennek igen örüle a családos ember. De látván
7 Fabul,  97|         haza­hajtatod az ökröket.” Örüle a szántó ember néki, és
8 Fabul,  97|             és segítsed felvinni.” Örüle a farkas a nagy jó sajtnak,
9 Fabul,  99|            néki” etc. A nemesember örüle néki, és mondá szépen felruházott