Rész, Fabula
1 Pre | vénember hozzávötte volna az õ gyermek fiát, és eleibe
2 Pre | és eleibe vötte volna az õ egyetlenegy szamarát, hogy
3 Pre | ültötni, mely nehezen járhat, õ maga is csak alég ballaghatik.”~
4 Pre | gyermeket a szamárra, és õ maga utánaballaga. Látván
5 Pre | könnyebben járhatna, hogynem õ maga.”~Hallván ezt a szegény
6 Pre | leszállítá a gyermeket, és õ maga üle fel a szamárra.
7 Pre | kegyetlen vénember ez: ím õ maga felült a szamárra,
8 Pre | ekképpen a szegény vénember az õ fiacskával pénz nélkül és
9 Fabul, 3 | megkötte az egérnek a lábát az õ lábához, mondván: „Ülj a
10 Fabul, 3 | másnak veszedelmére jár, az õ áldott bölcsességébõl úgy
11 Fabul, 8 | benyúla a farkasnak torkába az õ hosszú nyakával, és kivoná
12 Fabul, 8 | és semminek becsüli. Az õ természeti az, hogy a jót
13 Fabul, 10 | házi egérnek, és behívá az õ házacskába, és jól kezdé
14 Fabul, 10 | A házi egér befutamék az õ szokott lyikába, de a mezõi
15 Fabul, 10 | avval, amit az Isten az õ jóvoltából adott neki, és
16 Fabul, 11 | fiait, és felvivé õket az õ fészkébe, hogy fiainak enni
17 Fabul, 11 | legyen. Bezzeg nem; hanem õ is ember, kinek Istene és
18 Fabul, 11 | miérthogy igaz, gyakorta az õ szent bölcsessége által
19 Fabul, 12 | csiga kérköszik vala az õ kevélségében, müvelhogy
20 Fabul, 12 | kevélségében, müvelhogy õ félelem nélkül volna, miérthogy
21 Fabul, 12 | eljárjon, és magát ajánlja az õ szentséges gondjaviselésének.
22 Fabul, 15 | Tehát minden megelégödjék az õ hivataljával, és tovább
23 Fabul, 15 | kévánkozzék, mint az Isten az õ szent és bölcs rendelésé
24 Fabul, 16 | Senki el ne higgye magát az õ uraságában, nagy tekintötiben
25 Fabul, 16 | az Úristen csodálatos az õ csölekedetiben: ki gyönyörködik
26 Fabul, 16 | hozzá. Úgy történhetik, hogy õ, noha alávaló és szegény,
27 Fabul, 17 | Látván a fecske azt, mondá õ magába: „Ezek megutálák
28 Fabul, 17 | Istené a tanács, és azt õ megjelenti az õ akaratjából,
29 Fabul, 17 | és azt õ megjelenti az õ akaratjából, nem az embereknek
30 Fabul, 18 | gõgesködni: azt az Isten az õ igaz ítíletibõl meg tudja
31 Fabul, 19 | lehet, akik az Istent és az õ szent akaratját igazán megismerték,
32 Fabul, 20 | mert az Isten bölcs, tudja õ, mint kell lenni, nem siet
33 Fabul, 20 | mint kell lenni, nem siet õ, sem késik etc.~
34 Fabul, 21 | gazdámot elárulnám, holott õ énnékem mindennap sok darab
35 Fabul, 21 | holott az Úristen hívségre az õ tisztekbe hölyheztötte legyen
36 Fabul, 22 | azonközbe megemésztötnek õ magok etc.~
37 Fabul, 23 | panaszkodást tõnek enköztek az õ nagy nyomorúságokról. Müvelhogy
38 Fabul, 23 | vízbe. De mi ne kövessük az õ példájokat, hanem menjünk
39 Fabul, 23 | minket, hogy ki-ki mind az õ nyavalyát és állapatjának
40 Fabul, 24 | vigassággal hallgatom az õ szavát, de hogy te szólasz,
41 Fabul, 24 | idején gondját viseljék az õ magzatjoknak, és azokat
42 Fabul, 24 | gyermeköket is, hogy az õ szüleieknek engödjenek,
43 Fabul, 24 | urunk Krisztus Jézus az õ szolgái által, azaz a szent
44 Fabul, 25 | a kégyótól volt volna az õ elõmente és jó szerencséje,
45 Fabul, 25 | kégyóval. Mostan kedig az õ szegénsége abból volna,
46 Fabul, 25 | könyörgés, hogy az Isten az õ szent lelkének általa megenyhítse
47 Fabul, 25 | megenyhítse természetünket, és õ legyen vezérünk. Ámen.~Annak
48 Fabul, 26 | esztrág nem eheték benne az õ hosszú, vékony orra miatt,
49 Fabul, 26 | álnokságot. Minekokáért õ megejti a ravaszokat és
50 Fabul, 26 | megfogja az álnakokat az õ álnakságokban. Mint azt
51 Fabul, 26 | cseleködjék minden ember õ felebarátjával.~
52 Fabul, 27 | bölcsességet tud, hogynem õ. Nem efféle cifrálásba áll
53 Fabul, 28 | kevélségben esék, és megkezdé az õ nemzetségét megutálni. És
54 Fabul, 28 | és nem páva, és hogy az õ tollokból ékösítötte volna
55 Fabul, 28 | lõn. Ekképpen véresen az õ nemzetségéhöz kezde ballagni.
56 Fabul, 28 | tanít, hogy ki-ki mind az õ hivataljába megmaradjon,
57 Fabul, 28 | jódra lészen, megtalál, és õ elõviszi dolgodat.~
58 Fabul, 29 | fogad be tégedet a király az õ házába? És a szép asszonyi
59 Fabul, 29 | embernek, ha megelégöszik az õ hivataljába avval, amit
60 Fabul, 29 | az Isten munkája után az õ szent áldomásából néki ád,
61 Fabul, 29 | lebocsátják szárnyokat. Mert az õ gonosz lelkiismeretek megvádolja
62 Fabul, 30 | kedig ne támadjon, hanem õ magától kezdje az ítíletöt:
63 Fabul, 30 | ördeg beléje vetheti az õ taplóját, ottan meggerjed.
64 Fabul, 30 | könyöregjen, hogy az Isten az õ szent lelkének általa az
65 Fabul, 30 | szent lelkének általa az õ igéjében megújítsa a természetet,
66 Fabul, 31 | mutatni. Monda kedig az õ fiainak: „No, mint tetszik,
67 Fabul, 31 | hivatalját elrendelte, és az õ hivataljának módját az õ
68 Fabul, 31 | õ hivataljának módját az õ szent bölcsességének általa
69 Fabul, 31 | és feljebb kezd hágni az õ testi kévánságából, és azt
70 Fabul, 32 | mástól, retteg, fél, és az õ békétlen szüvének miatta
71 Fabul, 33 | Isten ellene áll. És az õ szent bölcsessége által
72 Fabul, 33 | fabula, hogy minden ember az õ hivataljába megmaradjon,
73 Fabul, 33 | nagy lelki fájdalommal az õ vakmerõ bátorságának indulatját.
74 Fabul, 34 | Ottan az igaz Isten az õ szent igazságából és ítéletibõl
75 Fabul, 35 | miért hatta volna el az õ nemét, és elszekett volna
76 Fabul, 35 | jelenti, hogy ki-ki mind az õ rendiben és hivataljában
77 Fabul, 35 | az ember Isten kõvül, az õ ura kõvül és Istentõl elrendelt
78 Fabul, 36 | Isten kitölti rajtad az õ fenyegötését: Ve tibi qui
79 Fabul, 37 | A pásztor megragadá az õ képét, és általüté a farkast.
80 Fabul, 37 | veszteni, bár ne higgye, hogy õ is szûzen maradjon. Mert
81 Fabul, 37 | Minden ember ez okaért az õ hivataljában vesztegségbe
82 Fabul, 38 | gyorsan elviszik vala az õ vékony lábai. Midõn ez okaért
83 Fabul, 38 | Istentõl, és böcsülje az õ szentséges tanácsát, melybõl
84 Fabul, 38 | mind az embert és minden õ tagjait teremtötte. Õ tudja
85 Fabul, 38 | minden õ tagjait teremtötte. Õ tudja az õ alkotványának
86 Fabul, 38 | tagjait teremtötte. Õ tudja az õ alkotványának mivoltát.
87 Fabul, 38 | teremtött ok nélkül. Tudta õ és tudja, mire való az ember
88 Fabul, 38 | mire való az ember minden õ tagjaival. Bolondság a mi
89 Fabul, 38 | elrendelte, úgy járjon el az õ hivataljába.~
90 Fabul, 39 | adák a komondorokat, az õ õrizõit. És a farkasok adának
91 Fabul, 39 | farkasok adának a juhoknak az õ farkaskölyköket. És ekképpen
92 Fabul, 39 | mellettek támadna, mert õ magok a jó komondorokat
93 Fabul, 39 | megoltalmazza magát. És az õ emberi társaságába meg segítse
94 Fabul, 40 | jól tész véle, netalántám õ istentelen, és a tiedbõl
95 Fabul, 41 | hogy a csávába vagyon az õ bõrének a helye. Ezért jobb
96 Fabul, 42 | int, hogy ki-ki mind az õ hivataljában megmaradjon,
97 Fabul, 42 | megmaradjon, és abban az õ tiszti szerént cseleködjék,
98 Fabul, 42 | az emberi társoságot az õ rendibe elosztotta. Ez okaért
99 Fabul, 42 | irigyködjél, mert az Isten az õ szent bölcsessége szerént
100 Fabul, 42 | gondoljad, hogy más ember az õ hivataljában munka nélkül
101 Fabul, 42 | legyen. Mindennek vagyon az õ bibije. Te munkálkoszol,
102 Fabul, 43 | szegény mindéltig csak az õ szegénségét nézi, és azt
103 Fabul, 43 | és szántó emberek, ha az õ javait meg tudnák megis
104 Fabul, 43 | megfõzik és megemésztik az õ szüvét. Ha éjjel a jó dunhán
105 Fabul, 43 | néki. Isten így akarta az õ rendbeli életét. Megelégödjék
106 Fabul, 43 | vagyon, ki igaz ítílõ bíró, õ látja és megismeri mind
107 Fabul, 43 | Péter mondja. Mikoron kedig õ ítíl: akkoron megfogattatik
108 Fabul, 43 | megfogattatik a bölcs az õ bölcsességébe, és az okos
109 Fabul, 43 | bölcsességébe, és az okos megakad az õ álnakságával, mert õellene
110 Fabul, 44 | talála az ökrök elõtt. És õ maga elmenvén, villát kapa,
111 Fabul, 44 | miatt fel ne fuvalkodjék, és õ magához képest senkit meg
112 Fabul, 44 | családos ember ez okaért õ maga lásson dolgához, és
113 Fabul, 44 | másra. Mert amennyére lát az õ szöme, annyéra szolgálnak
114 Fabul, 44 | meg nem hizlalja, mint az õ urának avagy a családos
115 Fabul, 45 | akara magának szörzeni az õ királyi birodalmának a kezdetiben,
116 Fabul, 45 | erõsen kezde bánkódni az õ fogadása miatt, miérthogy
117 Fabul, 45 | vala azt, mit ítílne az õ leheletirõl? Bidös volna-é,
118 Fabul, 45 | természet, mikoron elõmehet az õ akaratjában, és meg nem
119 Fabul, 45 | mind ekképpen járt volna az õ nagy alázatosságban, meghala
120 Fabul, 45 | okaért a keresztyénnek az õ életét a kereszt alatt viselni,
121 Fabul, 46 | vágyódik. A bolondok, hogy az õ kévánságoknak eleget tehessenek,
122 Fabul, 49 | és szerszámait készítvén, õ is a gyûlés felé kezde tartani.
123 Fabul, 49 | madarakhoz ment volna, kezdé az õ lépes vesszeit ott a madarak
124 Fabul, 49 | fákra. Hallgassuk meg az õ sípolását. Minékünk tisztessé
125 Fabul, 49 | igen sivölt, de akit az õ táncára vehet, bizony annak
126 Fabul, 50 | Látván ezt az igazmondó, õ magába gondolkodni kezde,
127 Fabul, 50 | nagyurakét; müvelhogy azok az õ udvarokban inkább kedvelik
128 Fabul, 51 | szarvas, képzé azt, hogy õ nem érne véle, és hogy bosszút
129 Fabul, 51 | jobb állapatban volna az õ dolgok. Budában nem volna
130 Fabul, 53 | renden valókat, hogy az õ hivataljokban megmaradjanak,
131 Fabul, 53 | avval, amit az Isten az õ jóvoltából nékik ád, noha
132 Fabul, 53 | hogynem a kazdagnak az õ nagy sok pipperes tál étke.~
133 Fabul, 54 | vadak, hogy meglátogatnák az õ királyokat, mert meghallották
134 Fabul, 55 | magáról, hogy semmi volt az õ dolga, és hejába való minden
135 Fabul, 55 | meggyõzetik az ember, akit õ semminek vélt, és mindenképpen
136 Fabul, 56 | beszéddel, megmutatá, hogy õ erõsb volna.~ ~ÉRTELME~E
137 Fabul, 56 | és tehetség nincsen, az õ természetek, hogy sokat
138 Fabul, 57 | perentelek ez okaért az õ nyálasságokkal mind a farmentringbe
139 Fabul, 58 | megruházzanak. Hanem hogy az õ alatta valóit is eltáplálhassák,
140 Fabul, 59 | mivoltokat, hogy felfuvalkodik az õ szüvek, és õhozzájok képest
141 Fabul, 59 | lógané. Mert az Isten igaz, õ áll bosszút a szegényekért.
142 Fabul, 60 | Ezt kedig eleitõl fogva az õ ítíletiben és cseleködetiben
143 Fabul, 60 | Krisztus Jézusnak anyja az õ énekében vallja. Errõl az
144 Fabul, 61 | ember eszes legyen, és az õ hivataljában legyen foglalatos,
145 Fabul, 61 | Idegen dolgokat, aminémûek az õ hivataljához nem illendõk,
146 Fabul, 62 | Mert azt gondolá, hogy õ nagyobb tisztességre volna
147 Fabul, 62 | hanem ugyan azonba marada az õ dolga. Ennek okaért elbúsula
148 Fabul, 62 | és kétfelé futni. Mondá õ magában a vadkan: „Bezzeg
149 Fabul, 62 | idegeneknél.”~ ~ÉRTELME~A vadkan õ maga adja e fabulának az
150 Fabul, 62 | ember veszteg maradjon az õ hivataljában, és tûrjen
151 Fabul, 62 | barátság. Istentõl várd! Õ tudja, mire való lész jó.
152 Fabul, 63 | emberek. Hogy mindenkoron az õ gonosz és ártalmas akaratjokat
153 Fabul, 64 | ne esnék a lóról, és az õ szokott helyére vivé. Mikoron
154 Fabul, 64 | megbüntöti benned, és az õ ítíletibõl így jársz, mint
155 Fabul, 64 | hálaadatlantól, hanem még az õ egész házától és nemzetségétõl.~
156 Fabul, 65 | Egy csöppet sem örülek az õ idejövésekért. No, jó húgom,
157 Fabul, 65 | És ugyan megfogja õket az õ bölcsességes tanácsokban
158 Fabul, 65 | Úristent, és õtet kérjed, hogy õ legyen veled, õ vezéreljen
159 Fabul, 65 | kérjed, hogy õ legyen veled, õ vezéreljen és megoltalmazzon.
160 Fabul, 65 | megoltalmazzon. És becsüljed az õ szent igéjét, és abból megtanoljad
161 Fabul, 65 | és abból megtanoljad az õ ismeretit, és bízzál õbenne.
162 Fabul, 65 | Ekképpen megmaradhatsz. Mert õ lészen véled, õ lészen tüzes
163 Fabul, 65 | megmaradhatsz. Mert õ lészen véled, õ lészen tüzes kõfal környüled,
164 Fabul, 65 | tüzes kõfal környüled, és az õ angyali tábort járnak környüled,
165 Fabul, 65 | kérködjünk. Mint az Isten õ magába mondja: A bölcs ne
166 Fabul, 65 | A bölcs ne kérködjék az õ bölcsessége miatt, se az
167 Fabul, 65 | bölcsessége miatt, se az erõs az õ erõssége miatt. Hanem abban
168 Fabul, 66 | És igen lassan odaballaga õ is, és hertelen felugorlék
169 Fabul, 66 | igen szép ártánra, hogy õ is azon járna, mint a varjú.
170 Fabul, 67 | koporíthassanak, avagy ugyan õ magokat is elveszhessék.
171 Fabul, 67 | szüvekben. De nem vihetik az õ álnak lator szüveknek kívánságát
172 Fabul, 68 | alátekinte a vízbe, és meglátá az õ képét a vízbe, és mondá: „
173 Fabul, 68 | együgyûeket, és ebben az õ igyeközetökben nem nézik
174 Fabul, 68 | hírnevet, sem az Istent õ magát, hanem csak az õ gonosz
175 Fabul, 68 | Istent õ magát, hanem csak az õ gonosz szüveknek kévánságát.
176 Fabul, 68 | szegény ember, avagy nem, de õ mindenkor bûnes. Jaj e nagy
177 Fabul, 68 | szegény együgyûeket, hogy az õ nyomorúságokat és Istentõl
178 Fabul, 68 | kegyetleneknek áll. Itt elvészik az õ javokat, mint ama dús, Luk.
179 Fabul, 69 | volna a falutól, melybe az õ ura lakik vala. Mondá a
180 Fabul, 69 | erõvel voná a farkast az õ ura háza elejbe, és igen
181 Fabul, 69 | Istennek ítílete igaz. Mert az õ kegyelmességébõl gondot
182 Fabul, 69 | bölcsességet ád nékik, és õ viseli az õ tanácsokat,
183 Fabul, 69 | ád nékik, és õ viseli az õ tanácsokat, hogy úgy cseleködjenek,
184 Fabul, 70 | rókától, melyet viszi vala az õ fiainak. A róka igen könyörge
185 Fabul, 70 | adná meg a ludat, mert az õ fiai meg fognának halni
186 Fabul, 70 | a hatalmasokat, hogy az õ erejekbe és hatalmasságokba
187 Fabul, 70 | a kevély kegyetlenek az õ felfúvásokban oly nagy szégyennel
188 Fabul, 71 | senki ne értsen feljebb õ maga felõl, hanem amint
189 Fabul, 71 | senki meg nem elégszik az õ hivataljának állapatjával,
190 Fabul, 71 | nagyobbra akar vinni: talál õ módot hozzá. Te ne kapjad,
191 Fabul, 72 | Nem sok füstet láthatni az õ konyhájánál. Az Isten eleget
192 Fabul, 72 | fösvénséget elhagyják, és az õ családjoknak gondjokat viseljék
193 Fabul, 72 | nem szokott, avagy mely az õ természetének ellene vagyon.
194 Fabul, 73 | szomszédod vala az apám: az õ barátságaért mûveld és jelents
195 Fabul, 73 | felköltegötni házanépét, és õ maga is a fecskéknek tanácsát
196 Fabul, 73 | látta etc. Kezde az okaért õ magába mondani: „Ennek elõtte
197 Fabul, 73 | könyöregvén az Istennek, az õ hivataljokban, a munkál
198 Fabul, 74 | múlva eljöve a farkas az õ komához, és mondá: „Jó komám,
199 Fabul, 74 | megköszöné a farkasnak, hogy mind õ magáról, mint az õ fiairól
200 Fabul, 74 | mind õ magáról, mint az õ fiairól gondot viselt volna,
201 Fabul, 74 | elélni. És odaadá néki, az õ komának a Lupescót. Hozzája
202 Fabul, 74 | vévé ez okaért a farkas az õ keresztfiát, a Lupescót,
203 Fabul, 74 | reggel felméne egy hegyre az õ keresztfiával, a falunak
204 Fabul, 74 | faluba. És mondá a farkas az õ keresztfiának, a Lupescónak: „
205 Fabul, 74 | És menet mondá a Lupesco õ magában: „Immáron jól vagyon
206 Fabul, 74 | harapta vala Lupesco az õ éles fogait egybe, hogy
207 Fabul, 74 | ember nem elégöszik meg az õ hivataljával és abban való
208 Fabul, 74 | és nem mértékli meg az õ erejét és tehetségét, hanem
209 Fabul, 76 | csalárdságától, és mondá õ magában: „Igen okos ez a
210 Fabul, 76 | megejthet.” És hozzája vévén az õ kisfiát, elhagyá azt a földet,
211 Fabul, 76 | rajtam, és jargal széllel az õ akaratja szerént. Ekképpen
212 Fabul, 76 | tanácsának engödni. Mert õ mondja vala énnékem, hogy
213 Fabul, 76 | tanácsokat. Tudniillik, hogy az õ kevélységökben megcsalatkoznak,
214 Fabul, 77 | Nagy sebességgel ez okaért õ is a nyájra röpüle, és körmeit
215 Fabul, 77 | kicsoda és mi állat volna õ. Felelvén a holló, mondá: „
216 Fabul, 79 | prédikálasz a farkasnak: õ mindéltig csak báránt mond.
217 Fabul, 80 | nyavalya érközik. Mert aki õ magában mérges és gonosz,
218 Fabul, 80 | istentelenekkel, hanem távoztasd el az õ barátságokat etc.~
219 Fabul, 81 | vala, kit feltött vala az õ házába, és nagyon szolgalmas
220 Fabul, 81 | megkeményedtenek a gonoszok az õ gonoszságokba, hogy hízelködéssel,
221 Fabul, 82 | kerese módot hozzá, hogy õ is felférközhetnék a ház
222 Fabul, 85 | ki akarná vinni abból, és õ azt megmarná, hogy az ottan
223 Fabul, 85 | választ tõn a méhnek, hogy õ senkit meg ne marnája: mert
224 Fabul, 85 | az meghalna, hanem hogy õ maga a méh meghalna. És
225 Fabul, 85 | akarja ez okaért, hogy az õ természetit kövessük. És
226 Fabul, 86 | fejébe néz vala, gondolá õ magában: „Bizony az én férjemet
227 Fabul, 86 | hanem szükségesb volna, hogy õ maga szolgálna annak. Aminémû
228 Fabul, 87 | az erdõben ment volna az õ barlangjához, mondá a farkasné: „
229 Fabul, 88 | csigáknak házaiban.” Maga õ maga sem tudja vala, hol
230 Fabul, 88 | int, hogy ki-ki mind az õ Istentõl elrendelt állapatjában
231 Fabul, 88 | ez okaért az embernek az õ állapatjában isteni félelemben
232 Fabul, 89 | gyermekdid rákot látta az õ atyja, hogy a vízbe mind
233 Fabul, 89 | példát igyeköznék adni az õ fiának és elöl akarna menni,
234 Fabul, 89 | embert teremtötte, és az õ életének módját tisztességgel
235 Fabul, 89 | igazgatni, tehát elõszer õ maga köbelébe nézzen, és
236 Fabul, 90 | embereknek hinni, avagy az õ ígéretökben bizodalmot vetni.
237 Fabul, 90 | annak utána az embereknek az õ mivoltokat. Ez okaért meglásd,
238 Fabul, 91 | farkát, és megmutatá az õ szép tükeres festett tollait. „
239 Fabul, 93 | szép ajándékokkal, hogy az õ ajándékok miatt el ne higgyék
240 Fabul, 94 | kezdé az aranyvedret. Méglen õ ott keresi vala az aranyvedret,
241 Fabul, 94 | Isten igaz, ki hamar az õ igazságának ítíletibõl ezt
242 Fabul, 95 | el a hasznos lúd tõle az õ nagy kévánságnak általa.~ ~
243 Fabul, 95 | nemhogy többet nyerhetnének az õ telhetetlenségöknek kévánságok
244 Fabul, 96 | szükség sok beszéddel az õ értelmét megadni. Mert az
245 Fabul, 97 | vederben ülvén, nem jöhete õ magától fel a kútból. És
246 Fabul, 97 | gondolkodni kezde, mondván õ magának: „Ím, a róka aláment
247 Fabul, 98 | közenséges társoságnak és annak õ hasznájának semmi nincsen
248 Fabul, 98 | fejedelmek megváltoznak az õ tisztekben, és kegyes gondviselõk
249 Fabul, 98 | a közenséges társoságnak õ állapatja nem állandó, hanem
250 Fabul, 99 | vala a szegény jobbágyok az õ kegyetlensége miatt. Ez
251 Fabul, 99 | keveset szántanának; morogván õ magában mondá: „Latrok az
252 Fabul, 99 | bérem.” Mondá a nemesember õ magában: „No, jó szolga
253 Fabul, 99 | mit gondolok én véle; csak õ szolgáljon énnékem híven.”
254 Fabul, 99 | véle, hanem eljárnak az õ dolgokban, és erõsen készülnek
255 Fabul, 99 | világban megprédikáltatni az õ evangéliomát, félek, hogy
256 Fabul, 99 | megbüntöti a kegyetleneket az õ törvéntelenségökért és nyomorgatásokért.
257 Fabul, 99 | és nyomorgatásokért. Mert õ maga azt mondja a Mózes
258 Fabul, 100| kiköltötte volna, mondá az õ fiainak: „Eszesek legyetek,
259 Fabul, 100| eljöve a búzának az ura az õ küsebbik fiával. És megállván
260 Fabul, 100| a búza mellett, mondá az õ fiának: „Jó fiacskám! Látod-é,
261 Fabul, 100| indula. Eljõvén a pacsirta az õ fiaihoz, megkérdé õket,
262 Fabul, 100| hogy holnapra elhíja az õ barátit a búzát learatni.
263 Fabul, 100| gazda az aratást bízta az õ barátira: nyilván meghiggyétek,
264 Fabul, 100| Monda ez okaért a gazda az õ fiának: „Nem tudom, mit
265 Fabul, 100| gazda, és erõsen várá az õ rokonságit az aratásra.
266 Fabul, 100| dolga elõmegyen, miérthogy õ maga hozzányúl.” És felvévé
267 Fabul, 100| kedig eljöve a gazda az õ fiával, és az aratáshoz
268 Fabul, 100| És mondá a pacsirta az õ fiainak: „Látjátok-é, jó
269 Fabul, 100| mondám, hogy mihelt a gazda õ maga hozzákezd, ottan elõmegyen
270 Fabul, 100| fabula, hogy ki-ki mind õ maga lásson dolgához, és
271 Fabul, 100| hogy jó elõmente legyen az õ dolgának, tehát szükség,
272 Fabul, 100| dolgának, tehát szükség, hogy õ maga legyen a szolga, és
273 Fabul, 100| a szolga, és az asszony õ maga legyen a szolgálóleány.
274 Fabul, 100| embernek szömétõl, azaz, ha õ maga látja szünetlen, mint
275 Fabul, 100| lovokkal. Mert ha a gazda õ maga nem lát hozzá, csakhamar
|