Rész, Fabula
1 Pre | valaki e fabulákat jó szûvel meg akarja olvasni, hogy sok
2 Pre | természet dolgát sem érti meg. Mert azért vagyon a szamárnak
3 Pre | látod-é, mint bolondultanak meg mindketten.”~Hallván azt
4 Fabul, 2 | Vetésemet sem tarthatom meg miattad, mert mindenütt
5 Fabul, 2 | ÉRTELME~E fabulával írta meg Ezópus e világi dúsoknak
6 Fabul, 2 | hogy megölhessék. Vagy ötte meg a hájat, avagy nem, de pálcát
7 Fabul, 3 | önnenmaga lovának nyaka szegik meg benne. Jobb ez okaért embernek
8 Fabul, 4 | tartoznék néki. A szegény juh meg tagadá, müvelhogy semmivel
9 Fabul, 4 | bûnes állat, miért tagadod meg az adósságot, holott tudod,
10 Fabul, 6 | néggyé vágák azt, hogy megosztoznának véle. Mikoron
11 Fabul, 7 | megmutatni. A szamár igen meg kezde ijedni és reszketni.
12 Fabul, 7 | oroszlán a rókának: „Oszd meg a szarvast; mert jó látod,
13 Fabul, 7 | tudniillik hogy felemáshoz meg ne társolkodjék senki. Mert
14 Fabul, 8 | mindenkor gonosszal füzeti meg. Azért igazán szokták ezt
15 Fabul, 10 | a kolcsár, és zörgéssel meg kezdé az ajtót nyitogatni.
16 Fabul, 10 | uraság. Lakjál vígan, ha meg nem rettent a mindennapi
17 Fabul, 11 | szegényeket és együgyûeket meg ne utálják. Mert egyik a
18 Fabul, 11 | iram. Kicsin a hangya: de meg tud azért búsulni.~
19 Fabul, 12 | háza volna, melyet senki meg nem bonthatna. Azonközbe
20 Fabul, 12 | eltörik, és úgy ehetjük meg.” Felröpüle ez okaért a
21 Fabul, 13 | ajándékozni. Avval elégödjél meg. Ne keress hiábavaló dücsõséget
22 Fabul, 15 | szekelvén, a két elsõ lábával meg kezde õtet tapogatni, és
23 Fabul, 16 | Istennek ítéletitõl, és meg ne utáljad a szegény nyavalyást;
24 Fabul, 17 | nem vetnek tõrt énnékem, meg sem bántnak engemet.” És
25 Fabul, 18 | és egy reves tõke volna, meg kezdék utálni és csúfolni
26 Fabul, 18 | Isten az õ igaz ítíletibõl meg tudja büntötni, hogy ahol
27 Fabul, 18 | csendes fejedelem, de az Isten meg tudja forbotlani. Mert olyant
28 Fabul, 19 | véle. Én ídesanyám, ugyan meg kell belé halnom. De, kérlek,
29 Fabul, 19 | megbetegülhetnek, sõt ugyan meg is halhatnak. A jó és üdvösséges
30 Fabul, 20 | a büntetésnek neve alatt meg kezdé fogni a galambokat,
31 Fabul, 20 | minden apró sanyarúságban meg akarnák a fejedelemségbelieket
32 Fabul, 21 | ÉRTELME~E fabula azt jelenti meg, a csalárdok minemû természetûek
33 Fabul, 23 | kiáltani kezde: „Álljatok meg, álljatok meg!” És midõn
34 Fabul, 23 | Álljatok meg, álljatok meg!” És midõn mind megállottanak
35 Fabul, 23 | tormával és fokhagymával fõzik meg: de minket ídes mézzel,
36 Fabul, 24 | mondván: „Ídes fiam, nyisd meg az ajtót! Nyisd meg hamar!”
37 Fabul, 24 | nyisd meg az ajtót! Nyisd meg hamar!” Felele a gedelecske: „
38 Fabul, 24 | Mondá a farkas: „Nyisd meg hamar; én vagyok, az anyád.”
39 Fabul, 24 | is vagyon. Minem odaholt meg a tóba.~
40 Fabul, 25 | igen jó szerencséje lõn, és meg kezde kazdagulni. Jó idõ
41 Fabul, 25 | volna, elhivé magát, és meg kezdé utálni a kégyót. Sõt
42 Fabul, 25 | mind Istent, mind embereket meg kezdi utálni, és dacoskodni
43 Fabul, 25 | egy hónap múlva pattants meg egy kevesig az orrát: ottan
44 Fabul, 25 | békösségesek legyünk, és senkit meg ne bántsunk. Mert noha követéssel
45 Fabul, 26 | ravasznak is a csávában megtalálják a bõrét. Azért
46 Fabul, 28 | közöttek járna, azokat is meg kezdé gugolni. Eszekbe vévén
47 Fabul, 29 | elérközik, ottan hideggel halsz meg. De én nyárba munkálkoszom,
48 Fabul, 30 | egyéb valami lelkes állat meg nem maradhat õtõle? Ha szegény
49 Fabul, 30 | hagytad a legyezõt. Ihol lássa meg kegyelmed, bíró uram, még
50 Fabul, 31 | igyeköznék felfuvalkodni, meg kezde a bõre harsogni és
51 Fabul, 32 | juhat, elejbe vivé azt, és megajándékozá õtet véle,
52 Fabul, 32 | múlva, midõn az oroszlán meggyógyult volna, és az erdõben
53 Fabul, 32 | valami vétekbe esék. És midõn megfogták volna õtet, behozák
54 Fabul, 32 | az oroszlán, mintha ugyan meg akarná õrizni a pásztort,
55 Fabul, 32 | szegénségébe. Annak utána kérd meg adósságodat rajta: ottan
56 Fabul, 33 | okaért, láss hozzá, és ments meg e nagy fájdalomtól.” És
57 Fabul, 33 | melyet az ember nem ért meg, sem tanolta. Mert nyilván
58 Fabul, 34 | megtanítlak, hogy másszor megnyitod szömeidet, és urad
59 Fabul, 34 | és õhozzá képest senkit meg ne utálja se szépségeért,
60 Fabul, 34 | régiek, midõn a szerencsét meg akarták írni, kerék formában
61 Fabul, 34 | írni, kerék formában írták meg: Hogy forog, mint a kerék
62 Fabul, 35 | kösselyõ. És ez erõs szárnyait meg kezdé rázogatni, és biztatni
63 Fabul, 35 | visel reája, és megõrizi, meg is oltalmazza. Ne keressen
64 Fabul, 36 | a philomele fiai közül, meg kezdé azt körmelni és mellyeszteni.
65 Fabul, 36 | jó madárka! Ne háboríts meg panaszolkodásoddal! Ugyan
66 Fabul, 36 | ez okaért magadat! Senkit meg ne utálj, senkit ne dúlj!
67 Fabul, 36 | Jaj tenéked, ha valakit meg kezdesz kóborlani; mert
68 Fabul, 37 | Megajándékozlak, csak mondd meg.” Mondá a róka: „Sokszor
69 Fabul, 37 | viszket a hátad?” És midõn meg nem szûnék, megragadá azt
70 Fabul, 37 | Ez ha nálad nem lészen, meg nem maradhatsz az Istennek
71 Fabul, 37 | minékünk, ha a minnen szüvünk meg nem kárhoztat minket. Mert
72 Fabul, 37 | szégyen. Azért dorgálják meg a próféták a kegyetleneket:
73 Fabul, 38 | utána volnának az agarok, de meg nem foghatták õtet a sük
74 Fabul, 39 | az õ emberi társaságába meg segítse oltalmazni az egyenességet.
75 Fabul, 39 | Istentõl elrendelt gyámolunkat meg ne utáljuk, meg se vessük,
76 Fabul, 39 | gyámolunkat meg ne utáljuk, meg se vessük, hanem megbecsüljük
77 Fabul, 40 | a bölcs: A te forrásodat meg ne rekesszed - úgymond -,
78 Fabul, 41 | elkopott. Kérlek, mondd meg énnékem, honnég vagyon ez?”
79 Fabul, 42 | tagoknak, és mindjárást meg kezdének lankodni és megerõtlenedni.
80 Fabul, 42 | munkáddal mást segítened: meg ne háborodjál érötte, és
81 Fabul, 43 | tehetek róla. A természetet meg nem másolhatom.” Mondá a
82 Fabul, 43 | közett, és megfogák õtet, és meg kezdék tépni subáját. És
83 Fabul, 43 | bölcsességedet! Meneködjél meg immár ezektõl! Bolondnak
84 Fabul, 43 | emberek, ha az õ javait meg tudnák megismerni! Emellett,
85 Fabul, 43 | felfuvalkodásból a szegént meg ne utálja. Mert Isten vagyon,
86 Fabul, 44 | nyomorúságos állatok lévén, meg nem cserélnénk véled. Bizony
87 Fabul, 44 | helyen vagyok; csak estig meg ne találjanak, könnyen elmehetek
88 Fabul, 44 | gazda bejött volna az ólba, meglátogatá a gyászlot. És
89 Fabul, 44 | õ magához képest senkit meg ne utáljon. E világi bódogság
90 Fabul, 44 | Hogy semmi azt ennyére meg nem hizlalja, mint az õ
91 Fabul, 45 | kegyetlenséget, és vérontástól megoltalmazná magát, meg sem
92 Fabul, 45 | vérontástól megoltalmazná magát, meg sem sértené a lelkes állatokból
93 Fabul, 45 | fogadása miatt, miérthogy meg nem másolhatja vala természetit,
94 Fabul, 45 | elõmehet az õ akaratjában, és meg nem enyhíttetik az Istentõl
95 Fabul, 45 | ellene moccon vala, azt igen meg kezdé söpreni. Hozzámenének
96 Fabul, 45 | mondának: „Szentséges atyánk, meg ne háborodjál beszédünkért.
97 Fabul, 45 | valami fejébe jut, azt is meg merészeli mûvelni. Nem jó
98 Fabul, 45 | mégis nem bánt, de mihelt meggondolja magát, ottan okot
99 Fabul, 45 | engemet megaláztál, mert soha meg nem tanoltam volna a te
100 Fabul, 46 | Jól láttam. De nem ért meg. Nem jó õtet enni, mert
101 Fabul, 46 | Isten szerént nem érhet és meg nem találhat, annak ugyan
102 Fabul, 48 | a vadász, elmutatom, és megmeneködel.” Beméne ez okaért
103 Fabul, 48 | tégy. Mert akit bántasz, az megemléközik felõle, és ha
104 Fabul, 49 | melléje a fákra. Hallgassuk meg az õ sípolását. Minékünk
105 Fabul, 49 | egyik vén madár: „Álljatok meg! Ne menjetek! Mert bizonyával
106 Fabul, 49 | hogy senki a vének tanácsát meg ne vesse, és ne utálja.
107 Fabul, 49 | megoltalmazhatja a veszedelemtõl, és megmeneködik. Miképpen errõl
108 Fabul, 50 | ÉRTELME~E fabulával a bölcs meg akarta jelenteni az embereknek
109 Fabul, 50 | szeretik, és ezeket jószágokkal megajándékozzák. És akik nekik
110 Fabul, 51 | szinte megtalálom, nem áll meg, és nem lõhetem, sem meg
111 Fabul, 51 | meg, és nem lõhetem, sem meg nem foghatom.” Mondá a ló: „
112 Fabul, 51 | igaz haragodba emléközzél meg a te nagy irgalmasságodról.
113 Fabul, 52 | Látod-é, mint ijedtek meg mindnyájan ezek, és mint
114 Fabul, 53 | kész a pálca, vagy ötte meg az eb a hájat, avagy nem.
115 Fabul, 53 | tormát etc., elégödjél meg vele. Salomon is azt mondja,
116 Fabul, 54 | beszélj, ha azt akarod, hogy meg ne csaljanak.~
117 Fabul, 55 | igen fut vala az úton. Azt meg kezdék a gyermekdid kosok
118 Fabul, 55 | fabula, hogy senki ellenségét meg ne utálja. Mert gyakorta
119 Fabul, 55 | leszen az, hogy attól veretik meg és meggyõzetik az ember,
120 Fabul, 56 | apró fenyegötéstõl lankadt meg az ina etc.~
121 Fabul, 57 | hogy tovább ne nehezítselek meg; mert eddig is nagy terhedre
122 Fabul, 57 | tehetnének; és gyakorta meg is bosszontják a bölcs embereket,
123 Fabul, 57 | véle? Mint a bolha, mely meg akará terhelni a tevét.
124 Fabul, 59 | vétöttem én tenéked? Gondolnád meg, hogy egy szegény ártatlan
125 Fabul, 59 | Bosszút állok éröttek, megverlek etc.~
126 Fabul, 61 | hozzája, és nagy kevélyen meg kezdé az eszvért kérdeni,
127 Fabul, 61 | lábomnak a talpára írta meg nevemet: ott megolvashatod,
128 Fabul, 61 | lábomnak a talpára írta meg az apám az én nevemet. Ha
129 Fabul, 61 | az apám az én nevemet. Ha meg akarod olvasni, meg lehet.”
130 Fabul, 61 | Ha meg akarod olvasni, meg lehet.” A farkas nem vévé
131 Fabul, 64 | immár lakóhelyedbe vagy. Add meg az aranyport, amelyet nékem
132 Fabul, 64 | Azonközbe juta egy róka oda. Az meg kezdé õket kérdözni, miért
133 Fabul, 64 | vélem.” Felelé a pór: „Halld meg, jó róka uram! Az úton járván,
134 Fabul, 64 | gonosszal akarja megfizetni, és meg akar enni. Lássad ez okaért,
135 Fabul, 64 | jámbort megkötözted. Mutasd meg, mint kötezted volt: annak
136 Fabul, 64 | Ekképpen kötözett volt-é meg?” Felelé a sárkány: „De
137 Fabul, 64 | ígértél néki: és annak utána meg akartad enni, és a jótételt
138 Fabul, 64 | Te ez okaért ezt tanold meg e fabulából, hogy jámbor
139 Fabul, 64 | és hálaadó légy; és a jót meg ne füzessed gonosszal: mert
140 Fabul, 65 | felebarátját õhozzája képest meg ne utálja. Mert az okosság
141 Fabul, 65 | kérködjél etc., hanem alázd meg magadat, és féljed az Úristent,
142 Fabul, 66 | jártam! Nem sok híja, hogy meg nem ölének. Bizony nincsen
143 Fabul, 66 | szekercékkel és kövekkel igen meghagyigálának. Kelle az Istennek,
144 Fabul, 66 | Engemet kedig mindjárást meg akarának ölni. Maga jól
145 Fabul, 66 | véle, nyilván kár nélkül meg nem meneködel tõle. Ez okaért
146 Fabul, 66 | vagyon benne. Miért ölik meg a farkaskölyköket? Lám egy
147 Fabul, 66 | Lám egy bárányt sem öttek meg? Há: bennek a gonosz természet;
148 Fabul, 68 | harmadnapig. Midõn igen megéhezett volna, elméne onnég,
149 Fabul, 68 | igyeközni, hanem erre, miképpen megnyomoríthassák és elveszhessék
150 Fabul, 69 | egyre kérlek, ne egyél itt meg az útban. Mert nagy szidalomra
151 Fabul, 70 | könyörge a farkasnak, hogy adná meg a ludat, mert az õ fiai
152 Fabul, 70 | a ludat, mert az õ fiai meg fognának halni éhségnek
153 Fabul, 70 | a disznócsordába. Avval meg nem elégöszik, hanem amoda
154 Fabul, 70 | hogy úgy vonjad le, hogy meg ne haljon beléje, hanem
155 Fabul, 70 | jó rókám, hadd ápoljalak meg, mert igen szeretlek.” Felelé
156 Fabul, 70 | szeretlek.” Felelé a róka: „Meg ne bánjad, felséges király,
157 Fabul, 70 | titokra. Annak utána fogd meg és vond le a bõrt róla szépen,
158 Fabul, 70 | a bõrt róla szépen, hogy meg ne haljon, és a fején és
159 Fabul, 70 | és ahhoz képest senkit meg ne utáljanak, és senkinek
160 Fabul, 70 | szégyennel elvesznek. Alázd meg magadat ez okaért az Úristen
161 Fabul, 71 | Bezzeg jó volnál megenni; de meg nem észlek, mert minap is
162 Fabul, 71 | Vagy tégedet, vagy fiaidat meg kell ennem, mert jó kell
163 Fabul, 71 | utána megtisztulnak, és meg nem fertelmeztötel általok.”
164 Fabul, 71 | szükség volna õnéki. És senki meg nem elégszik az õ hivataljának
165 Fabul, 71 | alázatos légy: eszes, gondold meg, micsoda hivatalban vagy
166 Fabul, 72 | adat ennem; csaknem halok meg éhhel az agebnek marhája
167 Fabul, 72 | farkas: „Látom, mert igen meghíztál. Lám, mondám, hogy
168 Fabul, 72 | így lészen. Ez okaért add meg jutalmomat immár a jó tanácsért.
169 Fabul, 72 | módon, hogy ne éhezzenek meg. Mert ha fösvényen tartják
170 Fabul, 72 | urát, mind annak jószágát meg kezdik gyûlölni, és nemhogy
171 Fabul, 73 | igen marhás lõn és igen megkazdagula. Az ifjú, ki szegénségre
172 Fabul, 73 | jó szomszéd uram, jelents meg énnékem, mi módon jutottál
173 Fabul, 73 | barátságaért mûveld és jelents meg énnékem azt a módot, hogy
174 Fabul, 73 | megkazdagultam. De így, ha senkinek meg nem jelented és meg nem
175 Fabul, 73 | senkinek meg nem jelented és meg nem mutatod.” Felele az
176 Fabul, 73 | mondá: „Bizony nem jelentem, meg sem mutatom senkinek.” Mondá
177 Fabul, 73 | Minden reggel, mikoron meghallgattad a fecskéket,
178 Fabul, 73 | hogy nem ez szaporította meg marhádat, hanem hogy mindennap
179 Fabul, 73 | könnyû. Elõször azt jelenti meg, honnég legyen, hogy az
180 Fabul, 74 | Lupescónak: „Jere, lásd meg mesterségemet és tanold
181 Fabul, 74 | mesterségemet és tanold meg.” És midõn a bokrok közett
182 Fabul, 74 | ÉRTELME~E fabula jelenti meg annak bolondságát, ki elõbb
183 Fabul, 74 | hogy az ember nem elégöszik meg az õ hivataljával és abban
184 Fabul, 74 | ügyeközik, és nem mértékli meg az õ erejét és tehetségét,
185 Fabul, 74 | a kövélységet, és alázd meg magadat. Sulyogasd és megmérjed
186 Fabul, 76 | odamégy, utánad ólálkodik, és meg nem szûnik, méglen valahol
187 Fabul, 76 | többszer sem tégedet, sem mást meg nem bánt.” És midõn elejbe
188 Fabul, 76 | vígy reá engemet, és mutasd meg énnékem.” Mondá az öker: „
189 Fabul, 76 | és el ne hidd magadat. És meg ne utáld senkit, noha kicsidnek
190 Fabul, 78 | nyújtom büdes agebemnek! Csak meg nem öltél az úton nagy sok
191 Fabul, 78 | Bolond, hogy nem gondolád meg elõszer, hogy ha beszeknél
192 Fabul, 79 | ÉRTELME~E fabula azt jelenti meg, minémû természetûek legyenek
193 Fabul, 80 | tud cseleködni. Ez okaért meg ne közesülj az istentelenekkel,
194 Fabul, 81 | A gonosz göcses fát ha meg akarod hasítani, tehát sulyok
195 Fabul, 82 | abba a házba, és sokat foga meg az egerökben, és egymás
196 Fabul, 84 | galamb a rúdnak zörgését, megijede, és látván a madarászt,
197 Fabul, 85 | a méhnek, hogy õ senkit meg ne marnája: mert ha valakit
198 Fabul, 85 | megmarja az embert, annak ottan meg kell halni.~ ~ÉRTELME~E
199 Fabul, 85 | gonoszt ne kévánjunk, senkit meg se átkozzunk. Mert az átoknak
200 Fabul, 86 | néki: „Szeretõ barátom! Ha meg akarsz házasodni, tehát
201 Fabul, 86 | õsz haja vagyon, és ottan meg kezd tégödet, miérthogy
202 Fabul, 86 | tehén- és borjúhús nem fõ meg egyaránt. Onnég lészen,
203 Fabul, 88 | annak nagy titkot jelenteném meg, miképpen megtalálhatni
204 Fabul, 88 | az égbe. Ott fenn immár meg kezdé kérdeni a tekenés
205 Fabul, 88 | gyöngyeket találni. És midõn meg nem mondhatnája, körmelni
206 Fabul, 88 | õtet. Avval ha az ember meg nem elégöszik, hanem kevélységbõl
207 Fabul, 89 | tehát csak e mellett maradok meg. Ám valaki elöl akar menni,
208 Fabul, 89 | vétökben részes, melyrõl mást meg akar feddeni. Mert nem illik
209 Fabul, 90 | nyavalya elérközik, az próbálja meg annak utána az embereknek
210 Fabul, 91 | süvegben, és avval ékösítik meg magokat. Senki kedig nem
211 Fabul, 91 | hogy azok miatt senkit meg ne utálja. Mert az Isten
212 Fabul, 91 | ember is melletted, és alázd meg magadat.~
213 Fabul, 92 | minden apró véleködésért meg ne vesse. Mert ha mi a mi
214 Fabul, 93 | olyan termettel látogatott meg? Mostan úgy vagyon, igen
215 Fabul, 93 | múlva eljõ a favágó, és meg kezd kerengeni, és éles
216 Fabul, 93 | el ne higgyék magokat, és meg ne utálják a szegény együgyûeket.
217 Fabul, 94 | kihágván a kútból, nem találá meg a letött felsõruháját. És
218 Fabul, 94 | bolond, hogy nem elégöszel meg a tieddel? Ím, mást keresvén,
219 Fabul, 94 | és keresményedet az Isten meg nem áldja, ottan megkábulsz,
220 Fabul, 94 | Isten meg nem áldja, ottan megkábulsz, és egyik kárból
221 Fabul, 95 | ÉRTELME~E fabula feddi meg a telhetetlenséget és sok
222 Fabul, 95 | kévánságát, holott az emberek meg nem elégödnek avval, amivel
223 Fabul, 96 | Felelé a pór: „Azért fogtalak meg, hogy énekelj énnékem.”
224 Fabul, 96 | volna. De énnékem ezért meg kellett volna holnom, mostan
225 Fabul, 96 | megmondottam vala: tehát meg kellett volna engemet tartanod
226 Fabul, 96 | grobiánságot, és tanold meg a bölcsességet.”~ ~ÉRTELME~
227 Fabul, 97 | kiszeköllék belõle, és a farkast meg kezdé csúfolni és nevetni
228 Fabul, 99 | vélek, és hogy éhhel ölték meg õket, és meg nem õrezték.
229 Fabul, 99 | éhhel ölték meg õket, és meg nem õrezték. Az kövér ökröket
230 Fabul, 99 | pénzek. A hitvánokat vágasd meg vélek, és a húst osztogasd
231 Fabul, 99 | Szent Balázs malacát is meg kell adniok, méglen Szent
232 Fabul, 99 | Ki tudja, miért búsult meg ez agebné?” Felelé az hispán: „
233 Fabul, 99 | csak egyszer apolhatnám meg.” Felelé az hispán: „Ne
234 Fabul, 99 | rettenetes tüzes füsttõl, meg kezdék hallani a nagy kiáltást,
235 Fabul, 99 | szánts rajtunk, csak ments meg e rettenetes föredõtõl!”
236 Fabul, 99 | azt mondja a Mózes által: Meg ne bántsátok és ne szomo
237 Fabul, 100| búza mellett szóland, hogy meg tudjátok énnékem mondani.”
238 Szomak | saját álnokságukban fogja meg~ártán, ártány - herélt sertés~
239 Szomak | Castaldo császári tábornok meg nem gyilkoltatta~fuak -
240 Szomak | nOvum hominem - Újuljatok meg a ti elmétekben a lélek
|