Rész,  Fabula

  1 Pre        |              úgy járok, mint a szegény ember fiával és szamarával járt
  2 Pre        |                  Hallván azt a szegény ember, felültöté a gyermeket a
  3 Pre        |              rövid háta, hogy csak egy ember üljen reá; ez kedig másodmagával
  4 Fabul,  2  |               vagy vétközett a szegény ember, avagy nem. Pauper ubique
  5 Fabul,  3  |           közmondás, hogy valaki a más ember lovának vermet ás, az önnenmaga
  6 Fabul,  5  |               ide s tova kapván, a más ember marháját vadásszák, és magoknak
  7 Fabul,  6  |             jámbor, szegény és együgyû ember békét hagyjon a dúsoknak:
  8 Fabul,  7  |            fabula, hogy igen jó, mikor ember eszébe veheti magát, és
  9 Fabul,  7  |          eszébe veheti magát, és a más ember kárán és veszedelmén kezd
 10 Fabul,  9  |             Erre int e fabula, hogy az ember eszesen cseleködjék, és
 11 Fabul,  10 |              int e fabula, hogy minden ember megelégedjék avval, amit
 12 Fabul,  11 |               ha az úr, nemes, gazdag: ember; nem kevetközik belõle,
 13 Fabul,  11 |                 Bezzeg nem; hanem õ is ember, kinek Istene és teremtõje
 14 Fabul,  11 |               És gyakorta igen együgyû ember által nagy nyomorúságba
 15 Fabul,  14 |              féljék csak, hanem minden ember szeresse õket. Mert noha
 16 Fabul,  17 |                megvetni. Mert noha más ember mihozzánk képest jarló és
 17 Fabul,  17 |                és szegény, azért ugyan ember és Istennek eszköze. Oly
 18 Fabul,  23 | nyomorúságokról. Müvelhogy õket minden ember kergetné, megverné és megölné,
 19 Fabul,  25 |              és a kégyóról~Egy szegény ember házánál lakik vala egy kégyó.
 20 Fabul,  25 |             vala magát. Hogy a szegény ember ezt megengedé, és nem bántja
 21 Fabul,  25 |               Jó idõ múlva, mikoron az ember megkazdagult volna, elhivé
 22 Fabul,  25 |                jöjjen belõle, midõn az ember házánál csendes és békességes,
 23 Fabul,  25 |             jókkal szereti õtet. De az ember vissza jár. Vajki jámbor
 24 Fabul,  26 |              szûbõl cseleködjék minden ember õ felebarátjával.~
 25 Fabul,  27 |            vannak. Mert micsoda afféle ember? Csak egy darab hús és két
 26 Fabul,  27 |             nagy gallér mellett: Nemes ember vagyok én! De ha a feredõben
 27 Fabul,  29 |           jámbor házába bemégy, minden ember csak arra siet, hogy kikergöthessen
 28 Fabul,  29 |               életét, hogynem mint más ember után kullogjon, hízelködjék,
 29 Fabul,  29 |            pohár mellé szóljon, és más ember munkáját és verétékét megemésszen.
 30 Fabul,  29 |          Hejábavaló dücsõség, midõn az ember efféle haszontalan életében
 31 Fabul,  30 |                erre tanít, hogy minden ember eszébe vegye magát, és kebelébe
 32 Fabul,  30 |          minékünk. Ennek okaért minden ember megalázza magát, ismervén
 33 Fabul,  31 |               ezt jelenti, hogy minden ember Istenre nézzen, és mint
 34 Fabul,  33 |              Homo homini Deus: Hogy az ember más embernek javára legyen,
 35 Fabul,  33 |            régi magyarok is: Aki a más ember lovának vermet ás: az önnen
 36 Fabul,  33 |              int a fabula, hogy minden ember az õ hivataljába megmaradjon,
 37 Fabul,  33 |              nem rendelt, és melyet az ember nem ért meg, sem tanolta.
 38 Fabul,  34 |                külenbségeért. Hanem az ember meggondolja, hogy a szerencse
 39 Fabul,  34 |             mikor látja, hogy a kevély ember elhagyá a célt, és felebarátját
 40 Fabul,  35 |          lesznek hozzája. Ez okaért az ember csöndes legyen, és jól cseleködvén,
 41 Fabul,  35 |             oltalmazza. Ne keressen az ember Isten kõvül, az õ ura kõvül
 42 Fabul,  36 |           fabula erre int, hogy minden ember jámbor és ártatlan legyen,
 43 Fabul,  37 |              got és dücsõséget. Minden ember ez okaért az õ hivataljában
 44 Fabul,  38 |               õ és tudja, mire való az ember minden õ tagjaival. Bolondság
 45 Fabul,  39 |               lõn a dolog, hogy minden ember azt ítílné, hogy a juhoknál
 46 Fabul,  40 |                ágat adna néki, hogy az ember fejszenyelet csinálna belõle.
 47 Fabul,  40 |            odaadá az egyik ágát, és az ember nyelet csinála belõle a
 48 Fabul,  42 |              De ne gondoljad, hogy más ember az õ hiva­taljában munka
 49 Fabul,  44 |             hallgata.~Midõn a családos ember szolgái bejöttenek volna
 50 Fabul,  44 |              fabula, hogy egy családos ember se bízza jószágát és marháját
 51 Fabul,  44 |     szerencsére szolgálnak. A családos ember ez okaért õ maga lásson
 52 Fabul,  45 |          keresztnek általa. Mert ha az ember elõviheti dolgát, hogy megkazdagulhat,
 53 Fabul,  45 |            felverheti magát, ottan nem ember, hanem tirannus, kegyetlen,
 54 Fabul,  45 |               fogva.” Mert e nélkül az ember vaddá és teljességgel embertelenné
 55 Fabul,  48 |               és képutálás, mikoron az ember mást szól nyelvével, és
 56 Fabul,  48 |                szüvében. Efféle bélett ember nem tiszta ember, hanem
 57 Fabul,  48 |                bélett ember nem tiszta ember, hanem fél ördeg. Ez okaért
 58 Fabul,  49 |              egymásnak: „Bezzek jámbor ember ez! Jertek, menjünk melléje
 59 Fabul,  49 |            hallottam, hogy igen gonosz ember ez, és minden nemzetünknek
 60 Fabul,  50 |                 másik hízelködérõl~Két ember útra indula, az egyik igazmondó
 61 Fabul,  54 |                eszesek legyünk, és más ember kárán és veszedelmén eszünkbe
 62 Fabul,  54 |       egybecimborálkodunk. Mert minden ember ember, de nem minden ember
 63 Fabul,  54 | egybecimborálkodunk. Mert minden ember ember, de nem minden ember jámbor.
 64 Fabul,  54 |             ember ember, de nem minden ember jámbor. Az emberek igen
 65 Fabul,  55 |          veretik meg és meggyõzetik az ember, akit õ semminek vélt, és
 66 Fabul,  56 |            emberrõl és oroszlánról~Egy ember és egy oroszlán veteködnek
 67 Fabul,  56 |             volna erõsb a másiknál. Az ember azt mondja vala: „Erõsb
 68 Fabul,  56 |               a dolgot mindkétfelé. Az ember elvivé az oroszlánt egy
 69 Fabul,  56 |             néki egy képet, holott egy ember ül vala egy oroszlánon,
 70 Fabul,  56 |             vala a száját. És mondá az ember: „Ihol, látod-é, hogy az
 71 Fabul,  56 |                 Ihol, látod-é, hogy az ember erõsb az oroszlánnál? Látod-é,
 72 Fabul,  56 |              de az embernek, aki ugyan ember, mellyébe vagyon. Minek
 73 Fabul,  58 |             tõle etc. De mostan minden ember elkörüli a dolgot. És onnég
 74 Fabul,  59 |            gyüttet, a szegény ártatlan ember­nek verétéke; és egy pénz
 75 Fabul,  61 |                arra tanít, hogy minden ember eszes legyen, és az õ hivataljában
 76 Fabul,  62 |          értelmét. Tudniillik, hogy az ember veszteg maradjon az õ hivataljában,
 77 Fabul,  63 |                régi mondás ez: Hogy az ember hamarabb talál magának nyavalyát
 78 Fabul,  64 |                 Ez a tü törvénytek. Az ember tenéked szolgált, sárkány,
 79 Fabul,  64 |           megfizetni. Ennek okaért, te ember, ülj fel lovadra, és menj
 80 Fabul,  64 |               És mind a róka s mind az ember elmenének dolgokra; és a
 81 Fabul,  65 |               fabula arra int, hogy az ember alázatos legyen, és a kevélységtõl
 82 Fabul,  65 |                nem elég hozzá, hogy az ember megmaradjon, és a veszedelmet
 83 Fabul,  65 |               Hanem abban kérködjék az ember, ha engemet megismer.~
 84 Fabul,  66 |              az emberek közett. Némely ember jó természetû, szép csendes
 85 Fabul,  66 |              ártalmas szüve. De némely ember képmutató, színtartó, béllett.
 86 Fabul,  67 |                vizslák kijõnek, és egy ember jõ utánok. Ám két agár is
 87 Fabul,  67 |              mert nem akarnám, hogy az ember idejõne, és itt találna
 88 Fabul,  68 |               Vagy vétközett a szegény ember, avagy nem, de õ mindenkor
 89 Fabul,  69 |          énnékem. Mert tudod, hogy sok ember jár ezen az úton. Az uram
 90 Fabul,  69 |                lészen ebbõl, és minden ember kezd dicsírni vitézségödet.
 91 Fabul,  69 |            régi jámborok: Valaki a más ember lovának vermet ás: belészakad
 92 Fabul,  71 |               sem illenek. Ott nyér az ember annak utána olyan nagy elõmentet,
 93 Fabul,  72 |            farkasok ellen. De a gazdag ember fesvénségébõl igen hitvánul
 94 Fabul,  73 |              szegénrõl~Egy igen kazdag ember fia vala, kinek az atyja
 95 Fabul,  73 |         elszegényedtem. No, nem jó más ember szájával ennyi. No, bezzek
 96 Fabul,  74 |        hintötte a természetbe, hogy az ember nem elégöszik meg az õ hivataljával
 97 Fabul,  76 |               oroszlán, félni kezde az ember­kének csalárdságától, és
 98 Fabul,  76 |                oroszlán, és mondá: „Ó, ember uram, én ídes uram. Ne verd
 99 Fabul,  77 |             nagy. Ha ezt mondod: Én is ember vagyok, amaz is csak ember:
100 Fabul,  77 |             ember vagyok, amaz is csak ember: úgy vagyon. Ez is Mátyás,
101 Fabul,  79 |                nincsen vége. Éjjel sem ember, sem egyéb lelkes állat
102 Fabul,  80 |               fabula erre int, hogy az ember igen jól meglássa, kihöz
103 Fabul,  80 |                hogy oly helyre siet az ember tanácsért, és oly embernél
104 Fabul,  81 |            lészen vala. Végre eluná az ember a sok hejába való szolgálatot,
105 Fabul,  81 |             arany kiesek belõle. És az ember felszedegöté azt, mondván: „
106 Fabul,  81 |               jelenti, hogy a családos ember hejába kedvez a gonosz családjának.
107 Fabul,  82 |              embernek dolgát. A bolond ember nem tudja magát eszébe venni,
108 Fabul,  82 |          többszer nem hajthatod. De az ember hiszen a csalárdnak. Efféle
109 Fabul,  83 |               fabula erre int, hogy az ember az igazmondást szeresse
110 Fabul,  84 |              erre int elõszer, hogy az ember jámbor legyen, és senkinek
111 Fabul,  86 |                Mert ha aggot vészen az ember, mi haszon jõ abból? Nemhogy
112 Fabul,  88 |         helyheztesse õtet. Avval ha az ember meg nem elégöszik, hanem
113 Fabul,  90 |               nem érzene, miérthogy az ember erõsen megtartja vala leheletét,
114 Fabul,  90 |               Mert igen vélta talál az ember egy hív és állhatatos társra,
115 Fabul,  91 |                férjen el ez okaért más ember is melletted, és alázd meg
116 Fabul,  93 |          méhkaptár, alacson, és minden ember megutál. Ez okaért nem vagy
117 Fabul,  94 |     megajándékozta õtet. És hogy a más ember marhájának kévánságától
118 Fabul,  95 |       lúdmonyról~Egy családas jó major ember vala, kinek sok ludai valának.
119 Fabul,  95 |            Ennek igen örüle a családos ember. De látván az aranymonyokat,
120 Fabul,  96 |            hamar hiszen, kész megcsalt ember az. Másszor, hogy Istentõl
121 Fabul,  97 |              és egy sajtról~Egy szántó ember méne ki a mezõre szántani
122 Fabul,  97 |              szidja vala õket a szántó ember, a farkasnak adván õket
123 Fabul,  97 |                napestig, hogy a szántó ember néki adná õket. Midõn immár
124 Fabul,  97 |              volna, kibocsátá a szántó ember az ökröket az járomból,
125 Fabul,  97 |           beszédidet.” Felele a szántó ember, és mondá a farkasnak: „
126 Fabul,  97 |              róka: „Menj el te, szántó ember, amoda, és megállj ott.
127 Fabul,  97 |               ökröket.” Örüle a szántó ember néki, és megígéré néki a
128 Fabul,  97 |               fabula arra int, hogy az ember eszes legyen, és ha valami
129 Fabul,  97 |                higgyed komádat. Minden ember ember: de nem minden ember
130 Fabul,  97 |          higgyed komádat. Minden ember ember: de nem minden ember jámbor.
131 Fabul,  97 |             ember ember: de nem minden ember jámbor. Egynyíhánszor a
132 Fabul,  98 |               azt egy rigó, mondá: „Jó ember! Mit munkálkoszol itt, és
133 Fabul,  98 |             hálóból, mondá a rigó: „Ó, ember, ember! Bezzeg hitván építõ
134 Fabul,  98 |               mondá a rigó: „Ó, ember, ember! Bezzeg hitván építõ vagy!
135 Fabul,  99 |              azonközbe megjuta a nemes­ember, mikoron az hispán elment
136 Fabul,  99 |              öker egy udvarból, és egy ember utána, ki szidja vala az
137 Fabul,  99 |              férfiú is és egy asszonyi ember vagyon a taligába.” Mondá
138 Fabul,  99 |             megjegyeznünk. Mert minden ember jól veheti eszébe, hogy
139 Fabul,  100|                Ez okaért ne együnk más ember szájával, hanem mi magunk
140 Fabul,  100|                barátja avagy rokonsága ember­nek az emberek közett. Azért
141 Szomak     |         tétovázz~homo homini deus - Az ember embernek istene~homo homini
142 Szomak     |          istene~homo homini lupus - Az ember embernek farkasa~honores
143 Szomak     |               ubique iacet - A szegény ember mindenütt tehetetlen~pecsenés
144 Szomak     |       PERENTÖLKE - hitvány, értéktelen ember~pesti pór - beste, bitang