1482-becsu | beerh-diuva | divat-erdos | erdov-folyo | fonal-haszn | haszo-jarha | jarna-kijut | kikap-levon | libeg-megme | megmo-nekit | nekun-porlo | pohar-szere | szeri-tizen | toban-visel | vissz-zugod
Rész, Fabula
1 Szomak | györgy - Martinuzzi György (1482-1551) bíboros érsek, Erdély
2 Szomak | Porcius Cato (i. e. 234-149) római író, hadvezér, politikus.
3 Szomak | melanthon - Philip Melanchthon (1497-1560) wittenbergi evangélikus
4 Szomak | van a kettõ között. Heltai 15. fabulája ebben az értelemben
5 Szomak | neki tulajdonítja a bibliai 150 zsoltárnak mintegy felét ~
6 Szomak | konstantinápolyi titkosügynöke. 1528-tól Szapolyai János portai
7 Szomak | portai követe. A szultán 1530-ban Magyarország kormányzójává
8 Szomak | Philip Melanchthon (1497-1560) wittenbergi evangélikus
9 Fabul, 68 | javokat, mint ama dús, Luk. 16.~
10 Szomak | összeállított gyûjteményt egészen a 17. századig iskolai olvasmányként
11 Szomak | Marcus Porcius Cato (i. e. 234-149) római író, hadvezér,
12 Fabul, 87 | igen dicsíri. Proverbio, 31.~
13 Szomak | Izrael királya (kb. i. e. 955-915), aki bölcs mondásairól
14 Szomak | Izrael királya (kb. i. e. 955-915), aki bölcs mondásairól
15 Fabul, 68 | megmutatja oda hátra a 99. fabula. Ott megláthatod.
16 Fabul, 13 | darab sajtat ragada egy ablakból, és felröpüle egy magas
17 Fabul, 97 | igen nagy szép sohajtat ad. Ez okaért hadd menjen el
18 Fabul, 18 | könyörüle rajtok, és királyt ada nékik. Mert egy nagy, régi,
19 Fabul, 72 | gazdát szolgálok: az nem adat ennem; csaknem halok meg
20 Fabul, 84 | akivel jól tész. Mert módja adatik idõvel, hogy ismeg jóval,
21 Fabul, 18 | külemben nem akarnátok, adék egy jámbor, együgyû és engedelmes
22 Fabul, 17 | Istennek eszköze. Oly tanácsot adhat, hogy sok jámbor hasznajára
23 Fabul, 80 | mérges és gonosz, hogyhogy adhatna az másnak jó tanácsot? Hogyhogy
24 Fabul, 35 | nem felelhetne, okát sem adhatná, mindjárást közenséges szentenciát
25 Fabul, 49 | Miképpen errõl sok példákat adhatnánk elõ.~
26 Fabul, 92 | dolgok. Ez okaért hamar ne adjad füledet a rágalmazónak,
27 Fabul, 99 | Mondá a nemesember: „Mit adjak tenéked esztendeig a te
28 Fabul, 64 | kérsz, rossz pór? Ezért adjak-é aranyport tenéked, hogy
29 Fabul, 40 | Szent Pál ezt mondja: Úgy adjatok alamizsnát, nem hogy más
30 Fabul, 75 | lefûrészeljétek, és énreám adjátok a komondornak a bõrét, és
31 Fabul, 82 | akármely igen szép szót adjon a csalárd néki. Nagy nyavalya
32 Fabul, 99 | jószágunkat és marhánkat néked adjuk. Bár ugyan örökké szánts
33 Fabul, 42 | és szolgáljunk és enni adjunk a hasnak.”~ ~ÉRTELME~E fabula
34 Fabul, 42 | ím ezt végezõk, hogy ne adnánk enni a hasnak: és nem a
35 Fabul, 99 | Balázs malacát is meg kell adniok, méglen Szent György a bárányokkal
36 Fabul, 97 | bírák emberek, kiket az adomány igen hamar megvakítja és
37 Fabul, 21 | legyenek, és hogy egy kicsin adományért avagy haszonért gazdájuknak
38 Fabul, 58 | tiszteletire segétségül lehessenek adományokkal, és a szegényeket is megsegíthessék
39 Fabul, 32 | szegénségébe. Annak utána kérd meg adósságodat rajta: ottan halálos ellenséged.
40 Fabul, 4 | állat, miért tagadod meg az adósságot, holott tudod, hogy adós
41 Fabul, 42 | munkálkoszol, és munkádból adod az adót fejedelmednek, pásztorodat
42 Fabul, 99 | jobbágyokat, mind törvéntelen adóval, dolgoztatással és külemb-külemb
43 Fabul, 97 | embernek: „Igen sokszor adtad immár ökreidet énnékem.
44 Fabul, 18 | szüntelen való kiáltástokra adtam a mostanit, ki eleven és
45 Fabul, 45 | A gárdiánságot soha nem adtátok volna énnékem tudományomra
46 Fabul, 40 | nak az igaz jutalma. Miért adtunk a fejsze nyelére való fát
47 Fabul, 97 | szántó ember, a farkasnak adván õket gyakorta. Mikoron azt
48 Fabul, 100| aratásra. De senki nem jöve affelé. Mondá ez okaért a gazda: „
49 Fabul, 20 | a gonoszságosoknál; mert afféliek sem Istennel, sem ördeggel
50 Fabul, 22 | minden leszakaszt annak az ágaiban, ki süvegre teszi, ki (tisztességgel
51 Fabul, 93 | földre leejteni, és szép ágaidat lenyesni, vaj mint akarnád,
52 Fabul, 49 | madarak mellett a fáknak ágaira felrakogatni, és a fák alá
53 Fabul, 36 | és midõn ott forogna az ágak közett, látá, hogy egy madárka
54 Fabul, 48 | farkasra, és igen kezdé azt az agarakkal kergötni. Elszalada a farkas
55 Fabul, 38 | vadászónak kürtelését és az agaraknak sápolkodását. És megijedvén
56 Fabul, 22 | agg agárról~Midõn egy agg agarat igen megvertek volna a konyhába,
57 Fabul, 65 | tetszik tenéked, mintha agarokat és embereket látnál. Nincsen
58 Fabul, 22 | FABULA~Az agg lóról és agg agárról~Midõn egy agg agarat igen
59 Fabul, 78 | róka: „Könnyû dolog ez. Ágaskodjál fel szépen egyenesen a fal
60 Szomak | csuklya~kaporcskodni - ágaskodni~kapta - kaptafa~karmazsin -
61 Fabul, 40 | volna a több fáknál, egy ágat adna néki, hogy az ember
62 Fabul, 40 | Az olajfa odaadá az egyik ágát, és az ember nyelet csinála
63 Fabul, 78 | Majdan kezemet nyújtom büdes agebemnek! Csak meg nem öltél az úton
64 Fabul, 86 | immár kopasz Gálnak híják. Agebül járt!~ ~ÉRTELME~E fabula
65 Fabul, 86 | soha nem tehetnek. Mert ha aggot vészen az ember, mi haszon
66 Fabul, 84 | hogy veszédnék a vízbe, egy ágocskát leszegdöle a fáról, amelyen
67 Fabul, 81 | kedig, hogy berontottam agyadat, ím, elég aranyat adtál,
68 Fabul, 22 | Tánéráról adott ennem, még ágyán is hagyott hálnom. Ha valamit
69 Fabul, 99 | emberszabásó, veres nagy agyarú, hasított süvegben, és egy
70 Fabul, 69 | szekercével, hogy bevágná avval az agyát. De nem találá a fejét,
71 Fabul, 73 | illessed az asztalt és az ágyat, a padokat, a táltartókat
72 Fabul, 76 | fel csak! Ím e nagy bottal agyonütlek, és e hegyes tõrrel véredet
73 Fabul, 44 | megfogák a szarvast. És a gazda agyonvereté, és szépen a bõrét levonatá
74 Fabul, 32 | elejbe vivé azt, és megajándékozá õtet véle, hogy
75 Fabul, 29 | békösséges szûvel, és az istennek ajándékába gyönyörgteti magát, noha
76 Fabul, 85 | és viaszában, és ezeket ajándékba vivé Jupiternek. Jupiter
77 Fabul, 91 | és ha látja az Istennek ajándékit nála, hogy azok miatt senkit
78 Fabul, 34 | kegyelmességét megvonssza tõle, és ajándékitól megfosztja: ottan úgy jár,
79 Fabul, 32 | oroszlány nem gondola az ajándékkal, hanem a tevises lábát mutogatá
80 Fabul, 93 | ajándékokkal, hogy az õ ajándékok miatt el ne higgyék magokat,
81 Fabul, 50 | hízelködésével: ím, mint ajándékozák õtet. Ha engemet kérdnek,
82 Fabul, 13 | teremteni tégedet, és müvel ajándékozni. Avval elégödjél meg. Ne
83 Fabul, 50 | és ezeket jószágokkal megajándékozzák. És akik nekik az igazat
84 Fabul, 96 | három kevér borjút adnék ajándokba tenéked.” Hallván a pór
85 Fabul, 91 | egybeveszének a külemb-külemb ajándokokért, melyekkel õket megékösítötte
86 Fabul, 99 | mondja, hanem szüve szerént ajánla tégedet énnékem. Ez okaért
87 Fabul, 48 | igyeközzél bosszút állani rajta! Ajánljad a bosszúállást az Istennek.
88 Pre | mondásokkal és közbeszédökkel.~Ajánlom magamat e jámboroknak minden
89 Fabul, 99 | nemesember az új hispánt ajánlotta volna a jobbágyoknak, ottan
90 Fabul, 81 | gonosz állat, mely igen ájítatoson szolgállak tégödet, és kívántam,
91 Fabul, 81 | tiszteletiben. És minekutána nagy ájítatossággal könyörgett volna néki, hogy
92 Fabul, 30 | megszardod a jámboroknak ajtaját. Hogy vádalhatod tehát a
93 Szomak | csontváz~vecsernye - esti ájtatosság, vacsora~veritas - igazság~
94 Fabul, 73 | illessed az ászkokat, az ajtókat. Onnég menj az istállóba,
95 Fabul, 8 | kénlódásba, mert egy darab csont akadott vala a torkába. Nagy sokat
96 Fabul, 76 | általnõtt az esvényen, abban akadtál: nem árt.” És az oroszlánfiú
97 Fabul, 57 | énnékem, ha farkam alatt lész, akár nem, te marcana féreg.”~ ~
98 Fabul, 71 | töttem magamat, és a lovat akarám megorvosolni, és a lábából
99 Fabul, 66 | Engemet kedig mindjárást meg akarának ölni. Maga jól tudod, mely
100 Fabul, 45 | természet, mikoron elõmehet az õ akaratjában, és meg nem enyhíttetik
101 Fabul, 15 | elrendölte. Mert az Istennek akaratjának módja vagyon. Bár ne kévánjad
102 Fabul, 63 | az õ gonosz és ártalmas akaratjokat valami képmutatással és
103 Fabul, 21 | bemehess a házba, és mindent akaratod szerént kivihess belõle.
104 Fabul, 9 | Meglátod, hogy semmi nem kél akaratodban. Erõsb vagyok náladnál.”
105 Fabul, 77 | Azelõtt véleködésem és akaratom szerént kesselõ valék, de
106 Fabul, 97 | egymással. Mondá a róka: „Ha akarjátok, én szólok közitökbe, és
107 Fabul, 86 | lenni. Tied lészen a bárány, akárkicsoda volt a kos.” Másik barátjához
108 Fabul, 75 | akármit kezdjenek ellenek, akárminémû bátorságot mutassanak ellenek,
109 Fabul, 93 | ágaidat lenyesni, vaj mint akarnád, ha te is olyan bokor tevis
110 Fabul, 74 | kiváltképpen, hogy tanítani akarnája a Lupescót, hogy jövendõre
111 Fabul, 20 | minden apró sanyarúságban meg akarnák a fejedelemségbelieket megutálni
112 Fabul, 16 | ezen ugyan bosszút állani akarnál, micsoda volna? Csak szömérem
113 Fabul, 18 | tünéktek. Midõn külemben nem akarnátok, adék egy jámbor, együgyû
114 Fabul, 76 | szüvemet, miérthogy nem akart az apámnak jó tanácsának
115 Fabul, 64 | néki: és annak utána meg akartad enni, és a jótételt gonosszal
116 Fabul, 34 | Gömbeleg pedig a tõke, akin áll, igen hamar elfordul.
117 Szomak | szembefordult Szapolyaival, akinek hívei végül a Medgyesre
118 Fabul, 84 | együgyû, szegény etc., akivel jól tész. Mert módja adatik
119 Fabul, 24 | kezde szólani oda be az akolba a gedelecskének, mondván: „
120 Fabul, 24 | ottan oda juta egy farkas az akolhoz, és szavát vékonyítván kecske
121 Fabul, 24 | hogy jó bezárná belõl az akolt, és senkit be ne bocsátana
122 Fabul, 76 | hadd mehessek fel csak, alább hagyod.” Mondá az emberke: „
123 Fabul, 97 | okaért a róka, és mindjárást alábocsátkozék a kútba, és sokáig
124 Fabul, 12 | okaért a kesselõ az égbe, és alábocsátá a csigát a kõsziklára, és
125 Fabul, 18 | királya. Midõn a tõke az égbõl aláesnék a tóba, nagyon hoppana a
126 Fabul, 2 | te kedig tova fel, honnég aláfoly ide a víz.” Mondá a farkas: „
127 Fabul, 11 | tüzet, ne gerjesszed: ím aláhordom fiaidat éppen, soha nem
128 Fabul, 82 | kedig az egereknek az egyike alájött volna, és a padlásról meglátná
129 Fabul, 68 | kõszikláról. Egy fél nap múlva alájöve a bak a kõszikláról. És
130 Fabul, 99 | fejér, hanem sárga, veres, alakos és slógos. Kezed legyen
131 Fabul, 97 | Felelé a róka: „Bátor, ím én alámegyek.” Az egyik vederbe üle ez
132 Fabul, 71 | hol a víz igen sebesen alámegyen vala a malomkerékre. És
133 Fabul, 97 | egyik feljöve, a másik aláméne. És beléje tekintvén a róka,
134 Fabul, 74 | megmondjad, hogy annak utána alámenjek, és ennünkvalót foghassak.”
135 Fabul, 97 | mondván õ magának: „Ím, a róka aláment a kútba, és igen hallgat.
136 Fabul, 58 | szegényeket is megsegíthessék alamizsnájokkal. Mert, mint Salomon mondja,
137 Fabul, 25 | és sokakkal jól teszen és alamizsnálkodik. Mert olyan embert megáldja
138 Fabul, 40 | ezt mondja: Úgy adjatok alamizsnát, nem hogy más hivolkodjék
139 Fabul, 97 | mind megeszi a sajtot ott alant.” És alá kezde a farkas
140 Fabul, 78 | utána kiszekelem, és kezemet alányújtom, és tégedet is felvonszom.”
141 Szomak | a mohó madarat~fondál - alapít~forbotlani - megtorolni,
142 Fabul, 77 | és hollóról~Egy kesselõ aláröpüle nagy sebességgel egy igen
143 Fabul, 2 | hogy innék a patakból. Alásiete ez okaért a bárányhoz, és
144 Fabul, 9 | nódítani. Az szegény eb alásüté a fejét, és elkele pironkodni.~ ~
145 Fabul, 6 | leszen az, aki hozzányúl.” Alásüték fejeket az ökör, a kecske
146 Fabul, 12 | méglen a kesselõ az égbõl alászálla.~ ~ÉRTELME~A csigán ezt
147 Fabul, 18 | megijedének a vízbe, és a fenékre alászállának. Egy kis idõ múlva egyik
148 Fabul, 3 | meglátta egy héja az egeret, és alászállván, hertelen megkapá az egeret,
149 Fabul, 78 | Jere, hágjunk belé.” És alászekelék a bak a kútba. A róka is
150 Fabul, 71 | kecskék meglátták a farkast, alászekelének a kemencérõl, és a kemencébe
151 Fabul, 96 | fára üle, és onnég kezde alászólani, mondván: „Hallod-é, poremus?
152 Fabul, 2 | patakra. Midõn ijutt volna, alátekénte a patakon nagy messze, és
153 Fabul, 68 | midõn eleget ijutt volna, alátekinte a vízbe, és meglátá az õ
154 Fabul, 61 | ellensége, egy farkas, melyet alattomba igen gyûlöli vala. Elméne
155 Szomak | egyetemeken~bartoson - ravaszul, alattomban, sunyin~BEKAKOCSOLA - benéze~
156 Fabul, 16 | történhetik, hogy õ, noha alávaló és szegény, ugyan nagy és
157 Fabul, 76 | senkit, noha kicsidnek és alávalónak tetszik tenéked, akit megutálsz.
158 Fabul, 5 | hús a szájából, és a víz alávivé, és ekképpen megcsalatkozék
159 Fabul, 99 | szöme, és azokra bartoson alávonta a süvegét. Megkérdé azt
160 Fabul, 28 | kevélységet. Csendességben és alázatosságban maradj a te hivatalodban.
161 Fabul, 60 | elvesztötte: de az együgyûeket és alázatosokat felemelte: mint a
162 Fabul, 14 | mond Szent Péter). De az alázatosokat szereti, és megajándékozza
163 Fabul, 16 | csölekedetiben: ki gyönyörködik az alázatosoknak felmagasztalásába. Ez okaért
164 Fabul, 45 | ekképpen járt volna az õ nagy alázatosságban, meghala a gárdián. A fráterek
165 Fabul, 29 | igazsággal, ártatlansággal és alázatossággal jó a búcsú etc.~
166 Fabul, 43 | mind a kettõt. A szegény alázatost és együgyût kedveli, de
167 Fabul, 60 | lesznek, és senki elõtt nem alázzák magokat. De senki oly erõs
168 Szomak | jártassága miatt~ména - manna, áldás, ajándék~mennyeköze - menyegzõ,
169 Fabul, 94 | keresményedet az Isten meg nem áldja, ottan megkábulsz, és egyik
170 Fabul, 25 | Isten arcul pöki, és az áldomás helyébe megátkozza. Mihelt
171 Fabul, 29 | munkája után az õ szent áldomásából néki ád, és abból él békösséges
172 Fabul, 33 | reménséggel az Istennek áldomását. És azon Isten, ki arra
173 Fabul, 29 | megcsókolom. Ahol szentséges áldozatokat vágnak, ott én vagyok elsõ,
174 Fabul, 43 | vagy, és undokul vagyon az alfeled. Nám, minden benézhet, mind
175 Fabul, 57 | ütötték volna, maga csak az alfelekhöz (tisztességgel mondva) ütötték
176 Fabul, 43 | énnékem, hadd fedjem be az alfelemet, hogy megmeneködjem ennyi
177 Fabul, 22 | tisztességgel mondván) az alfelét megtörli véle. Ez e világnak
178 Szomak | aglemus - vén magatehetetlen~álfurk - fortély, ravaszság~alít -
179 Fabul, 48 | ne áruld el. Ne járj az álfurkkal! Ne igyeközzél bosszút állani
180 Fabul, 43 | éjjel a jó dunhán hál, nem alhatik, hanem csak süreg-forog
181 Szomak | álfurk - fortély, ravaszság~alít - vél, gondol~Apol - csókol~
182 Fabul, 43 | immár ezektõl! Bolondnak alítasz vala engemet, de látszik
183 Fabul, 90 | és elméne, megholt dögnek alítván az embert. Minekutána a
184 Szomak | verItas Odium parit - Az alkalmazkodás barátokat, az igazmondás
185 Fabul, 38 | teremtötte. Õ tudja az õ alkotványának mivoltát. Semmit nem teremtött
186 Fabul, 90 | hogy halálig egyik el nem állana a másiktól. És midõn egy
187 Fabul, 50 | a sok majom mind udvart állának környüle. Parancsolá ez
188 Fabul, 71 | minekünk, hogy kezéparánt állanál a szénaréten, és egyik közülünk
189 Fabul, 16 | hogy ezen bosszút kellene állanom.” Megbocsáta ez okaért minden
190 Fabul, 88 | azonképpen jól tudta, minémû állapatba helyheztesse õtet. Avval
191 Fabul, 98 | közenséges társoságnak õ állapatja nem állandó, hanem elbomol,
192 Fabul, 71 | melyek sem hivataljának állapatjához, sem szömélyéhöz, sem erejéhöz
193 Fabul, 23 | ki-ki mind az õ nyavalyát és állapatjának nehézségét békösséggel elszenvedje,
194 Fabul, 50 | nemes voltát és dücsõséges állapatját megmondani.” Hallván azt
195 Fabul, 71 | elégszik az õ hivataljának állapatjával, hanem ki-ki mind feljebb,
196 Fabul, 44 | Ha a természet így hozta állapatunkat, ugyan abban kell megmaradnunk.”
197 Fabul, 34 | ugyanazon Istennek teremtött állatja vagyok.” Felelé a szép és
198 Fabul, 45 | meg sem sértené a lelkes állatokból egyiket is; hogy ugyan ártatlanul
199 Fabul, 35 | elméne, és a négylábú lelkes állatokhoz kezdé magát adni, és azoknak
200 Fabul, 82 | gyakorta esztelenbek az oktalan állatoknál. Mert ahol a szamár egyszer
201 Fabul, 45 | hogy a több négylábú lelkes állatokon uralkodnék, jó hírnevet
202 Fabul, 35 | FABULA~A négylábú lelkes állatokról és madarakról és a puppeneverrõl~
203 Fabul, 97 | imide állj.” Mikoron kétfelé állatta volna õket, elméne a szántó
204 Fabul, 48 | megbánthasson, és bosszút állhasson rajtad. Ekképpen egyik gonoszból
205 Fabul, 15 | kötözék, holott csak alég állhat vala a lábán a nagy verésnek
206 Fabul, 60 | Mert nyughatatlan vagy és állhatatlan, hol amoda, hol imide hajlosz.
207 Fabul, 54 | leszen, ha a mi hivatalunkban állhatatosok leszünk, és nem minden rendbeli
208 Fabul, 92 | barátságunkban és társaságunkban állhatatoson megmaradunk vala: bezzek
209 Fabul, 34 | bízzék senki a szerencsének állhatatosságába, hanem féljen és tartson
210 Fabul, 51 | véle, és hogy bosszút nem állhatna rajta. Minekokaért irigységbõl
211 Fabul, 14 | kiaggottam belõle. Bosszút nem állhatok. Ez okaért látom, hogy minden
212 Fabul, 70 | mondá a farkasnak: „Jere, álljadsza be a vízbe!” És a farkas
213 Fabul, 76 | jöttem én ide, hogy bosszút álljak rajtad.” Mondá az emberke: „
214 Szomak | forbotlani - megtorolni, bosszút állni~fráter györgy - Martinuzzi
215 Fabul, 96 | szénakertbe, és lefekivék egy szép almafa alatt, hogy ott megnyugodnék.
216 Fabul, 96 | egy igen szép madárka az almafára, és ott kezde énekelni ídes
217 Fabul, 67 | latroknak eleit veszi, és ismeg álnakat bocsát reájok, hogy azoknak
218 Fabul, 97 | valami igye vagyon, tehát az álnakoktól tanácsot ne kérdjen, és
219 Fabul, 43 | és az okos megakad az õ álnakságával, mert õellene nincsen sem
220 Fabul, 3 | legyen a hamisságnak és álnakságnak jutalma. Mert igaz az Isten,
221 Fabul, 67 | bocsát reájok, hogy azoknak álnakságokat nagyobb álnaksággal megbüntösse,
222 Fabul, 26 | megfogja az álnakokat az õ álnakságokban. Mint azt mind a régi példák,
223 Fabul, 39 | ki-ki mind eszes legyen, és álnakságtól megoltalmazza magát. És
224 Szomak | astutos In astutia sua - Az álnokokat saját álnokságukban fogja
225 Fabul, 26 | Mert ha ravaszságába és álnokságába bízik: semmit nem használ
226 Fabul, 26 | György: de mit használtanak álnokságokkal? Akármely igen ravasz és
227 Fabul, 26 | gyûlöli a hamisságot és az álnokságot. Minekokáért õ megejti a
228 Szomak | sua - Az álnokokat saját álnokságukban fogja meg~ártán, ártány -
229 Fabul, 71 | volna, és huzakodnék az álom után, nagyot szalaszta egyet,
230 Fabul, 73 | immár elszoktam a reggeli álomtól, és örömest és minden nehézség
231 Fabul, 73 | felesége, mind házanépe erõsen aloszik. A szomszédok készen kimennek
232 Fabul, 41 | elnyújtózom, és igen-igen ídesden aloszom. Onnég oly sima a hátom.”
233 Szomak | vitapartnere~hipokrtta - álszent, képmutató~hispán - ispán,
234 Fabul, 79 | nénéddel, sem húgoddal, hanem általmégy a dologban, annyéra, hogy
235 Fabul, 3 | tanácsot kérde tõle, miképpen általmehetne a vízen. A béka vévén egy
236 Fabul, 83 | kár nélkül. A hazugsággal általmehetni az országon, de nem jöjhetni
237 Fabul, 70 | fáradva, és hogy a pallón általmenék, szédelegni kezde a fejem,
238 Fabul, 90 | És midõn egy nagy erdõn általmennének, talála egy nagy medve reájok.
239 Fabul, 69 | mert jól tudom, hol kell általmenni.” Felelé a farkas: „Bátor!
240 Fabul, 69 | Ezennel oda jutunk, ahol kell általmennünk.” Midõn annak utána tovább
241 Fabul, 3 | patak mellett, és eremest általment volna a vízen, de nem lehete.
242 Fabul, 76 | nincsen semmi. Valami szederi általnõtt az esvényen, abban akadtál:
243 Fabul, 71 | és meg nem fertelmeztötel általok.” Mondá a farkas: „Hol kell
244 Fabul, 36 | azt ne gondold, hogy immár általszekted az árkot. Bezzeg nem! Meghiggyed
245 Fabul, 34 | jargalni kezde alá s fel, s általszektetvén egy árkon, megüté a ló az
246 Fabul, 80 | felvonná magát, és a sevényen általszökelhetnék. De mikoron a szederibokorhoz
247 Fabul, 37 | megragadá az õ képét, és általüté a farkast. És midõn kivonta
248 Fabul, 76 | sokkal hamarabb leszen, mert általút ez. Két nap is elõbb jutunk
249 Fabul, 3 | mondván: „Ülj a hátamra, és én általviszlek: tarts keményen magadat.”
250 Fabul, 87 | gonosz gyermek! Hallgass, és aludj el, mert ezennel kivetlek
251 Fabul, 73 | virradtáig és szinte eleget aludtam, annak utána morálván egy
252 Fabul, 74 | ídesanyám, és lefekszem és aluszom, te kedig vigyázz virradóra
253 Fabul, 61 | kedveled te az árnyékod és az aluvást.” Mondá a farkas: „Hol jár?”
254 Szomak | politikáját, míg 1551-ben, alvinci kastélyában, Castaldo császári
255 Pre | sem jó: Sem ekképpen, sem amaképpen jó. Jer, vessük a vizsla
256 Fabul, 37 | mértékkel méretett énnékem, amellyel én annak elõtte mértem másnak.”~ ~
257 Fabul, 95 | ûznek és olyanokat keresnek, amelyeket az Isten nékik nem engödett.
258 Fabul, 51 | te nagy irgalmasságodról. Amen.~
259 Fabul, 25 | természetünket, és õ legyen vezérünk. Ámen.~Annak felötte is arra int
260 Fabul, 44 | teljességgel másra. Mert amennyére lát az õ szöme, annyéra
261 Fabul, 88 | kevélységbõl kihág belõle; amennyével feljebb akar hágni, annál
262 Fabul, 76 | énnékem.” Mondá az öker: „Amhol vagyon a hegyen fenn.” Mondá
263 Szomak | Addig szól szépen a síp, amíg be nem csapta a mohó madarat~
264 Fabul, 86 | õ maga szolgálna annak. Aminémû erkölcset hozott az elõbeli
265 Fabul, 61 | kövesse. Idegen dolgokat, aminémûek az õ hivataljához nem illendõk,
266 Fabul, 57 | kezde a teve, és mondá: „Aminthogy annak elõtte nem terhöltél
267 Fabul, 23 | menjünk haza az erdõbe, és amire az Isten és a természet
268 Pre | cseleköszünk, nem tetszik nékik: ha amúgy cseleköszünk, az sem jó:
269 Fabul, 24 | szolgái által, azaz a szent angyalok által megõrizze az ördögtõl.
270 Fabul, 71 | mennyével feljebb hágsz, annyéval nagyobbat esel. Ha Isten
271 Fabul, 70 | gondolj véle, ha nehéz; mert annyival több lészen a hal.” Vonni
272 Szomak | öregapád~jupiter - az antik római mitológiában az ég
273 Fabul, 24 | meg hamar; én vagyok, az anyád.” A gedelecske kinéze egy
274 Fabul, 79 | nincsen vége. Nem gondolsz sem anyáddal, sem nénéddel, sem húgoddal,
275 Fabul, 74 | tanoltam. Elélhetek immár: az anyámat is eltáplálhatom.” És szólván
276 Fabul, 74 | ellened: Én hazamegyek az anyámhoz. Mert immár elég mesterséget
277 Fabul, 55 | farkas elõtt futsz el. Az anyánk is gyakorta avval akar megijeszteni.
278 Fabul, 87 | sírt volna, elaluvék mind anyástól. Midõn kedig megvirradott
279 Fabul, 74 | véle. És Lupesco vivé az anyját a falu mellé, és ott leselködék,
280 Fabul, 100| megmondák reszkötve az anyjoknak, hogy a gazda ott volt volna,
281 Fabul, 63 | kakas uram, jól ismertem az apádat. Bezzeg szép hangas szava
282 Fabul, 76 | jámbor és eszesb vagy az apádnál! Lám, avval tudtam egybeférni,
283 Fabul, 76 | Jere tehát, légy szembe az apámmal.” Felelé az emberke: „Bátor.
284 Fabul, 76 | miérthogy nem akart az apámnak jó tanácsának engödni. Mert
285 Fabul, 71 | kedig eszesb akarok lenni az apámnál; úgy kell esztelen latornak.
286 Fabul, 76 | Sok latorságot mûveltél az apámon és a több vadakon. Nem tudod-é,
287 Fabul, 49 | jól jártok. Mert még az apámtól hallottam, hogy igen gonosz
288 Szomak | vél, gondol~Apol - csókol~apelláció - megszólítás, hivatkozás,
289 Fabul, 99 | rettenetes ügyünket vegyétek apellációra, és addig, még kérdére megyen
290 Szomak | ravaszság~alít - vél, gondol~Apol - csókol~apelláció - megszólítás,
291 Fabul, 99 | hölgyemet! Jaj, ha csak egyszer apolhatnám meg.” Felelé az hispán: „
292 Fabul, 70 | Jöszte, jó rókám, hadd ápoljalak meg, mert igen szeretlek.”
293 Fabul, 61 | minekelõtte ki nem szolgálta az apródesztendõt.~Annak utána arra tanít,
294 Fabul, 64 | Felelé a sárkán: „A nagy ár hozott ide, és nem mehetek
295 Fabul, 95 | a lúd belõl rakva volna arannyal, és nem gyõzi vala várni,
296 Fabul, 95 | egy, mely mindennap egy aranymonyat tojik vala. Ennek igen örüle
297 Fabul, 95 | honnég jõnének ez igen szép aranymonyok? Gondola ez okaért, hogy
298 Fabul, 95 | családos ember. De látván az aranymonyokat, aranynak nagyobb kévánságába
299 Fabul, 95 | látván az aranymonyokat, aranynak nagyobb kévánságába esék,
300 Fabul, 99 | legyen rakva villámó szép aranyos gyûrõkkel, inged cinadoff
301 Fabul, 94 | mondá az orvnak: „Jaj, egy aranyvederkém vala, és avval merítek vala
302 Fabul, 99 | szántsanak, kapáljanak, arassanak, kaszáljanak. Szinte elég,
303 Fabul, 32 | volna benne. És vévén egy árat, megnyitá avval a sebet,
304 Fabul, 70 | tetszik, megfüzetéd a lúd árát.” És a szegény farkas elpironkodék
305 Fabul, 100| gazda az õ fiával, és az aratáshoz kezdvén, szépen levévék
306 Fabul, 100| várá az õ rokonságit az aratásra. De senki nem jöve affelé.
307 Fabul, 100| féljetek! Ha a gazda az aratást bízta az õ barátira: nyilván
308 Fabul, 99 | magoknak szántnak, kapálnak, aratnak, kaszálnak. Ó, hogy nincsen
309 Fabul, 93 | kezéparánt felállatnak, és az árbocfát csinálnak belõlem, és énhozzám
310 Fabul, 85 | természeti vagyon, hogy arcol visszatér arra, aki átkozódik.
311 Fabul, 25 | superbis resistit, az Isten arcul pöki, és az áldomás helyébe
312 Fabul, 34 | fel, s általszektetvén egy árkon, megüté a ló az inát, és
313 Fabul, 36 | hogy immár általszekted az árkot. Bezzeg nem! Meghiggyed
314 Fabul, 5 | az árnyéka. És mikoron az árnyék után kapna a vízbe, kiesék
315 Fabul, 61 | te dolog, itt fekszel az árnyékban, és úgy éhezel, hogy ugyan
316 Fabul, 61 | De inkább kedveled te az árnyékod és az aluvást.” Mondá a
317 Fabul, 99 | négy-négy forintért, és rajtok árolá három-három pénzért pintét;
318 Fabul, 99 | el a vérszopó kegyetlen árolót! Talám valami dögöt érzett
319 Fabul, 57 | látni.” Látá kedig, hogy az áros emberek a tevékrõl egy gazdánál
320 Fabul, 1 | metszek vele? Nem adnék egy árpaszömet rajta etc.”~ ~ÉRTELME~A
321 Fabul, 10 | tartani makkal, diúval, árpával etc., annak utána békével
322 Fabul, 13 | sajtot kikaphatják szájadból. Ártalmasb állat nincsen hipokritánál
323 Fabul, 66 | belõl rakva álnaksággal, ártalmassággal és bosszúságra ûzõ méreggel.
324 Fabul, 79 | gonoszságosok: Hogyha valami ártalmasságos dolgot végözhetnek szüvekben
325 Fabul, 92 | hozzájok, hogy kárt tenne avagy ártana nékik. De ha kétségösek
326 Fabul, 66 | kévánkozám oda, hogy egy szép ártánnak a hátán járhatnék. De mihelyt
327 Szomak | álnokságukban fogja meg~ártán, ártány - herélt sertés~ászkok -
328 Fabul, 66 | egynyíhány horáig egy szép ártányon üle, és az oly csendesen
329 Fabul, 59 | nyomorgatják etc. a szegény ártatlanakat. És ekképpen nagy fénességgel
330 Fabul, 2 | annak igazságával, a szegény ártatlanokat minden ok nélkül megnyomorítják.
331 Fabul, 69 | a szegény együgyûekre és ártatlanokra, és értelmet, bölcsességet
332 Fabul, 29 | Ennek okaért igazsággal, ártatlansággal és alázatossággal jó a búcsú
333 Fabul, 78 | gyakorta szép szín alatt és ártatlanságnak palástja alatt egy igen
334 Fabul, 30 | a természetet, és a régi ártatlanságra hozza. Azért mondja Szent
335 Fabul, 45 | állatokból egyiket is; hogy ugyan ártatlanul akarna élni.~Egy idõ múlva
336 Fabul, 57 | azonképpen senkinek nem árthatnak. Így lõn a nagy embernek,
337 Fabul, 61 | tégedet, tanácsokkal sem ártnak, veszedelembe sem ejtnek.
338 Fabul, 48 | jámbor légy, és senkinek ne árts, kárt se tégy. Mert akit
339 Fabul, 32 | igyeközzenek, hogy senkinek ne ártsanak, hanem mindennek hoszonra
340 Fabul, 84 | jámbor legyen, és senkinek ne ártson, kárt se tegyen, hanem inkább
341 Fabul, 48 | nyelvtõl. Ha valaki bántott: ne áruld el. Ne járj az álfurkkal!
342 Fabul, 99 | És mondá: „Mit csinálsz, áruló? Nem tudod-é, hogy nemesember
343 Fabul, 37 | senkinek se tanáccsal, se árultatással, se fondorlással, se lopással,
344 Fabul, 44 | ne félj, mert mi el nem árulunk.” A széna alá bújék ez okaért
345 Fabul, 99 | rítsátok az özvegyeket és árvákat! Mert ha megbántandjátok
346 Fabul, 99 | feleségtök özveggyé és gyermöktek árvákká lesznek. De mindez kevés
347 Fabul, 99 | mert a tót nagyobban kell ásnunk, hogy azok is beleférjenek.
348 Fabul, 99 | elment volna. És mondá az asszon az urának: „Bezzek jámbor
349 Fabul, 99 | hispán! Miért hoztad el az asszonembert? Szép kurva volt ez; még
350 Fabul, 87 | fabula erre tanít, hogy az asszonyállat szavának nem kell mindenkor
351 Fabul, 87 | a farkas, hiszen vala az asszonyállatnak, és éten-étszaka mind ott
352 Fabul, 87 | õk akarnak, azonképpen az asszonyállatok akkoron sírnak, mikoron
353 Fabul, 29 | pohárból. A nemes és szép asszonyállatoknak szép piros orcájokra ülek,
354 Fabul, 86 | Szeretõ barátom! Koros asszonyállatot ne végy! Tudod-é, mint untad
355 Fabul, 87 | NYOLCVANHETEDIK FABULA~Egy asszonyállatról és farkasól~Egy farkas igen
356 Fabul, 73 | szõlõbe kapálni. A szomszéd asszonyok tehát megfejték az ünõket,
357 Fabul, 99 | tanítottam tekegyelmedet s mind asszonyommal egyetembe, kiket tü K. annak
358 Fabul, 37 | vagy kóborlani, és vermet ásván alája, el akarja veszteni,
359 Szomak | ártány - herélt sertés~ászkok - a hordók alá fektetett
360 Fabul, 73 | szent tetemmel illessed az ászkokat, az ajtókat. Onnég menj
361 Fabul, 25 | lakik vala egy kégyó. Ez az asztal alá menvén, felszedegélé
362 Fabul, 23 | nagyuraknak és nemeseknek asztalára visznek minket. A több állatokat
363 Fabul, 99 | köveket is lehányatom vélek; asztalbúzát is vészek rajtok. Emellett
364 Fabul, 41 | felserken, és elûzi õket. Midõn asztalhoz ül, megemléközik hívségemrõl,
365 Fabul, 26 | széles tánérra felada, és az asztalra tevé. Az esztrág nem eheték
366 Fabul, 85 | arcol visszatér arra, aki átkozódik. Mert az Isten jóakaró az
367 Fabul, 66 | reája hágék, úgy kezde az átkozott disznó ríni, mintha a kést
368 Fabul, 85 | kévánjunk, senkit meg se átkozzunk. Mert az átoknak oly természeti
369 Fabul, 85 | meg se átkozzunk. Mert az átoknak oly természeti vagyon, hogy
370 Szomak | marhahólyagból készített, áttetszõ hártya~levegés - libegõs~
371 Fabul, 62 | kévánjon birodalmot barátin és atyafiain, mert csakhamar történik,
372 Fabul, 71 | ez okaért, hogy jövel, és avasd be õket, mert annak utána
373 Fabul, 72 | hogy senki oly dologban ne avassa magát, amelyet nem tanolt,
374 Fabul, 75 | felmagasztalt, dolgaiban ne avassák magokat, és azokkal ne társolkodjanak
375 Fabul, 71 | tötted magadat, és be akarsz avatni, magad semmit nem tanoltál
376 Fabul, 71 | tiszták még, mert még nem avatták be õket. Kérlek ez okaért,
377 Fabul, 71 | elõszer hozzád érközik, azé lönne a szénarét; a másikat
378 Fabul, 46 | szõlõgerezdöket találtam vala. Azokban sem merék ennem, miérthogy
379 Fabul, 63 | te kakasod vagyok, hanem azoké a jámboroké vagyok.” A róka
380 Fabul, 38 | azokat dicsírni, és magát azokért elhinni. De midõn lábait
381 Fabul, 99 | rajta. Nagy a szöme, és azokra bartoson alávonta a süvegét.
382 Fabul, 62 | tartnak vala tõle, hanem ugyan azonba marada az õ dolga. Ennek
383 Fabul, 32 | mihelyt meglátta volna, azonhelt megismeré a pásztort, és
384 Fabul, 4 | adá azt oda a komondornak. Azonközben elérközék a tél, és a nyavalyás
385 Szomak | ideig~egyült - nyomban, azonnal~elhiszi magát - elbízza
386 Szomak | csáva - lúg, bõrt puhító áztatólé~csepke - apró~csere - cserje~
387 Szomak | tott - az tény, az biztos~ ~baccalarius (helyesen: baccalaurus) -
388 Fabul, 61 | tisztességgel, úgy kell agebnek! Baccalariussá tötted magadat. Írást akarsz
389 Szomak | baccalarius (helyesen: baccalaurus) - tudományos fokozat a
390 Szomak | lovagi tornán vesz részt, bajt vív~hárzsálópiac - bajvívótér~
391 Szomak | bajt vív~hárzsálópiac - bajvívótér~hÉss - hõs, ifjú~heshusius -
392 Fabul, 39 | mellettek támadának a kosok és a bakok, de kiváltképpen a komondorok.
393 Fabul, 99 | tyúkot vészek rajtok; Szent Balázs malacát is meg kell adniok,
394 Fabul, 59 | háta.” Mondá a varjú: „Vaj, balgatog állat! Te tanítasz-é engemet?
395 Fabul, 15 | nem jó, hanem csak hogy balhát szerezzen, és bûzt tegyen
396 Fabul, 68 | szólana a bak, háta megé ballaga a farkas igen lassan, és
397 Fabul, 22 | annyéra, hogy csak alég ballaghaték ide ki.” Mondá a ló: „Bezzeg
398 Pre | járhat, õ maga is csak alég ballaghatik.”~Hallván azt a szegény
399 Fabul, 44 | nyakatok. És miért lassan ballaghattok, el nem távozik az eszten
400 Fabul, 65 | Felelé a macska: „Ez úton elõ ballagok.” Mondá a róka: „Mi dolgos
401 Fabul, 74 | igen lassan a ménesekhöz ballagott volna, egy igen kevér lovat
402 Fabul, 81 | megkapá lábánál fogva a bálvánt, és a fejével a falhoz kezdé
403 Fabul, 57 | megismeré, és elálla a kenyeres bálvány mellõl, ottan nagy sok nyálas
404 Fabul, 81 | halványról~Egy embernek egy bálványa vala, kit feltött vala az
405 Fabul, 22 | dereckel. Most is keményen bánának velem a konyhába, annyéra,
406 Fabul, 94 | letött felsõruháját. És bánatban esvén, egy kõre leüle, és
407 Fabul, 86 | nagy nyomorúságokban és bánatokban kezdesz miatta lenni. Tied
408 Fabul, 94 | és nagy szomorúságot és bánatot megmutatván. És ehhöz találkozék
409 Fabul, 70 | Felelé a róka: „Meg ne bánjad, felséges király, hogy oda
410 Fabul, 75 | komondor, és a pásztorok igen bánkódván rajta, mondának: „Megyünk?
411 Fabul, 49 | mûveli, hanem azon sír és bánkódik, hogy kévánsága szerént
412 Fabul, 96 | elmúlton és mi elveszett, ne bánkódjunk. Mert ez bolondság.~
413 Fabul, 94 | az okát, miért sírna és bánkódnék oly igen. A gyermek álnakságot
414 Fabul, 96 | nem kellett volna utánam bánkódnod, miérthogy oda vagyok, és
415 Fabul, 10 | mezõi egeret, és mondá: „Mit bánkódol e kevés futásért? Lám megijedtél.
416 Fabul, 37 | keresködésre a mezõre, ugyan igen bánkódtam rajta. Félek vala, hogy
417 Fabul, 100| maga látja szünetlen, mint bánnak a szolgák a lovokkal. Mert
418 Fabul, 71 | énrajtam. Ó, Jupiter isten! Nem bánnám, ha fegyverrel megbüntötnél
419 Fabul, 78 | mondá a baknak: „Ha igen bánod, jõj utánam.” Mondá a bak: „
420 Fabul, 68 | vízbe, és vizedet megittam. Bánom szüvem szerént, hogy mûveltem;
421 Fabul, 23 | megölné, holott õk senkit nem bántanának, senkinek kárt se
422 Fabul, 45 | feleletiben, és akkoron nem bántá, hanem békösséggel elbocsátá.~
423 Fabul, 36 | könyörgeni ez ölvnek, hogy ne bántaná a fiait. Mondá az ölv: „
424 Fabul, 99 | ezt mondjad, hogy nem jól bántanak vélek, és hogy éhhel ölték
425 Fabul, 80 | oltalmat, honnég annak utána bántás, kár, nyavalya érközik.
426 Fabul, 48 | kárt se tégy. Mert akit bántasz, az megemléközik felõle,
427 Fabul, 25 | ember ezt megengedé, és nem bántja vala a kégyót, igen jó szerencséje
428 Fabul, 11 | fiaidat éppen, soha nem bántlak többszer.”~ ~ÉRTELME~E fabula
429 Fabul, 36 | fiait. Mondá az ölv: „Nem bántom õket, ha szépen szólasz
430 Fabul, 48 | duplás nyelvtõl. Ha valaki bántott: ne áruld el. Ne járj az
431 Fabul, 79 | ezt rajtam? Lám, soha nem bántottalak sem tégedet, sem a te nemzetségedet.”
432 Fabul, 37 | emberi társoságban senkit ne bántson, kárt se tegyen senkinek
433 Fabul, 39 | okaért elküldenek követöket a bárányokhoz, hogy békességet
434 Fabul, 77 | hátában. Futni kezde a szegény bárán, és a hollót a hátán hordozni.
435 Fabul, 37 | hogy része lehetne a jó báránhúsba és az egyéb kóstjába. Mikoron
436 Fabul, 2 | patakból. Alásiete ez okaért a bárányhoz, és mondá annak: „Miért
437 Fabul, 37 | Ekképpen marada a kóst és a sok bárányhús a rókának, és jóllakék véle.
438 Fabul, 37 | ravaszságodat. Megérzötted a jó bárányhúsnak az illatját: a hozott tégedet
439 Fabul, 48 | egynyíhánszor elkapta a bárányokat.~Ennek utána azt is jelenti
440 Fabul, 30 | egyet elkapnál a szegény bárányokból, hanem húszat is elszakasztasz
441 Fabul, 62 | vadkanról, a disznókról és bárányokról~Egy gyermekdid vadkan lakék
442 Fabul, 2 | FABULA~A farkasról és a bárányról~Egy farkas, igen szomjú,
443 Fabul, 66 | farkaskölyköket? Lám egy bárányt sem öttek meg? Há: bennek
444 Fabul, 70 | való idõkbe mind elhordotta báránytokat, borjútokat és mennyé nagy
445 Fabul, 39 | rész túszul adná a legjobb barátait. Az együgyû juhok ez okaért
446 Fabul, 100| tudom, mit csinálnak az barátim, hogy nem jõnek aratni,
447 Fabul, 62 | és ne kévánjon birodalmot barátin és atyafiain, mert csakhamar
448 Fabul, 100| elmenj, és megszólítsad a mi barátinkat, és hídd el õket, holnap
449 Fabul, 100| hogy nincsen hívség sem barátinkban, sem rokonságinkban: minden
450 Fabul, 100| gazda az aratást bízta az õ barátira: nyilván meghiggyétek, hogy
451 Fabul, 86 | tanácsot kezde kérdözni barátitól, kit volna jó házastársul
452 Fabul, 86 | akárkicsoda volt a kos.” Másik barátjához menvén, attól is tanácsot
453 Fabul, 61 | egybetársolkodol. Ha jámborokkal barátkozol, kik istenfélûek és jó lelküismeretûek,
454 Fabul, 92 | minden okért megvessed régi barátodnak barátságát.~
455 Fabul, 45 | söpreni. Hozzámenének a vény barátok, és mondának: „Szentséges
456 Szomak | parit - Az alkalmazkodás barátokat, az igazmondás ellenségeket
457 Fabul, 45 | és felszóval té s tova a barátoknak parancsolni; végre két ifjú
458 Fabul, 45 | parancsolni; végre két ifjú nyakas barátot kezde utána jártatni. És
459 Fabul, 62 | történik, hogy kelletik a barátság. Istentõl várd! Õ tudja,
460 Fabul, 73 | szomszédod vala az apám: az õ barátságaért mûveld és jelents meg énnékem
461 Fabul, 92 | megvessed régi barátodnak barátságát.~
462 Fabul, 97 | is, és mondá neki: „Ím, barátságodért mûveltem, és a pórt reábírtam,
463 Fabul, 48 | meglátod, hogy megemléközem barátságodról, és minden szolgálattal
464 Fabul, 76 | midõn itt lakik vala, és jó barátságunk volt egymással; nem tudom,
465 Fabul, 92 | ne vesse. Mert ha mi a mi barátságunkban és társaságunkban állhatatoson
466 Fabul, 97 | té s tova búdosnak vala a barázdából, erõsen szidja vala õket
467 Fabul, 71 | sem szelencéd, azért ugyan barbéllyá tötted magadat. No, ez megvagyon,
468 Fabul, 70 | evék, és az oroszlánnak barlangja elejbe méne, és köszene
469 Fabul, 48 | és int vala szömével a barlangra, müvelhogy a vadász eszébe
470 Fabul, 73 | készen ki is hajtotta minden barmát.” Reggel ez okaért ekképpen
471 Fabul, 73 | kihajtották õket a több barmokkal egyetembe. Magában kezde
472 Fabul, 34 | Öremest mûveltem, rút, ondok barom! Nem látod-é, kicsoda vagyok
473 Fabul, 91 | tollait. „Micsoda szép kék bárson érne az én mellyemmel? És
474 Fabul, 13 | fénesek, melyekkel semmi bársony nem ér; csak hogy szavad
475 Fabul, 51 | Budában nem volna török basa. De a nyereg hátunkon maradott,
476 Fabul, 33 | fájdalommal az õ vakmerõ bátorságának indulatját. Példákat hozhatnánk
477 Fabul, 43 | szegény senkitõl nem tart, és bátorságban nyugszik. De a kazdag nyughatatlan,
478 Fabul, 78 | az embert, hogy vakmerõ bátorságból, magagondolatlanul semmihöz
479 Fabul, 36 | által megbünteti vakmerõ bátorságodat, és úgy urkoz, hogy örök
480 Fabul, 17 | ekképpen a szegény fecske bátorságos nyugodalmot szörze magának.
481 Fabul, 75 | kezdjenek ellenek, akárminémû bátorságot mutassanak ellenek, azért
482 Fabul, 96 | és megkábította poremus bátyámat, hogy nem tudta eszébe venni
483 Fabul, 30 | a majom bíró: „Eb öccse, bátyja! Nem hiszem, te farkas,
484 Szomak | tUrba - tüszõ, tarsoly, batyu~turbokolni - kavarni~túrOs -
485 Fabul, 70 | be a vízbe!” És a farkas beálla a vízbe. És a róka a gúzzsal
486 Fabul, 4 | Harmadszor egy saskeselyét beállata, az kedig megszólítván a
487 Fabul, 71 | ördegbe indíttattam erre, hogy beavassam a malacokat? Deákol sem
488 Fabul, 71 | a farkas: „Hol kell õket beavatni? Nem látok semmi vizet.”
489 Fabul, 71 | kemencérõl, és a kemencébe bebújának, és félelemnek miatta bégni
490 Fabul, 82 | házban sok egerek volnának. Bebújék ez okaért abba a házba,
491 Fabul, 30 | tõle. Mindenütt felhág és bebújik. És nemigen sok idõ, hogy
492 Szomak | betegség. Heltainál káromló, becsmérlõ szó~kankó kéncstartó barát -
493 Fabul, 38 | azt tészi, hogy azt kell becsülenünk és igen hasznosnak ítílnünk,
494 Fabul, 14 | addig tart a tisztesség és a becsület, méglen a félelem tart.
495 Fabul, 93 | kötik a vitorlákat, és nagy becsületbe vagyok. De te kicsoda vagy?
496 Fabul, 35 | Mert mindenütt elveszti becsületit és kedvességét, és mindenfelõl
497 Fabul, 39 | embereknek munkájokat nem becsülik és nem kedvelik, hanem megvetik
498 Fabul, 65 | vezéreljen és megoltalmazzon. És becsüljed az õ szent igéjét, és abból
499 Fabul, 62 | tartnak tõled, és nagyobban becsülnek ennek utána, és végre úgy
500 Fabul, 38 | kedvelünk, és igen nagyra becsülünk, és igen kevélködünk miatta.
|