1482-becsu | beerh-diuva | divat-erdos | erdov-folyo | fonal-haszn | haszo-jarha | jarna-kijut | kikap-levon | libeg-megme | megmo-nekit | nekun-porlo | pohar-szere | szeri-tizen | toban-visel | vissz-zugod
Rész, Fabula
1001 Szomak | a középkorban kedvelt, divatos magyar szólásmondás. Eszerint
1002 Szomak | doborsa - jól van (szláv: dobrse, dobrsi)~DÖLLYESÉG - dölyfösség~
1003 Szomak | jól van (szláv: dobrse, dobrsi)~DÖLLYESÉG - dölyfösség~
1004 Szomak | csúfol~ ~gyakja - szúrja, döfi~GYÁSZOL - jászol~GYÉG -
1005 Szomak | törvénykönyv~DEFFENTÕ - szúró, döfõ~de fide exercitata opus
1006 Fabul, 90 | õtet és elméne, megholt dögnek alítván az embert. Minekutána
1007 Fabul, 77 | dolog ez. Mit járok én is a dögök után? Bizony én is azt mûvelem,
1008 Fabul, 99 | kegyetlen árolót! Talám valami dögöt érzett valahol, és arra
1009 Fabul, 29 | mégis elmehetsz valami büdes dögre, de ha valamely jámbor házába
1010 Fabul, 50 | szidja, és ékes szidalombeszédökkel illeti. Ha látod, tehát
1011 Szomak | szláv: dobrse, dobrsi)~DÖLLYESÉG - dölyfösség~dúsok - gazdagok~ ~
1012 Fabul, 14 | a kegyetlenséget, mind a döllyeséget megutálja. A kevélyeknek
1013 Fabul, 60 | megmutatta. A hatalmasokat, dölyfeseket és kegyetleneket megrontotta
1014 Fabul, 53 | egybe a nagy dúsokkal és dölyfösekkel, mert nem egybe valók. Hamar
1015 Szomak | dobrse, dobrsi)~DÖLLYESÉG - dölyfösség~dúsok - gazdagok~ ~éber
1016 Szomak | serpenyõ, lábas~sulyok - döngölésre használt nehezék, bunkó.
1017 Szomak | Germaniae) nevezték kiemelkedõ dogmatikai tudása és a három szent
1018 Fabul, 70 | tetõled tanácsot. Talám doktor vagy, hogy birétomot töttél
1019 Fabul, 45 | beteggé téve magát. És midõn a doktorok és az orvosok meglátták
1020 Fabul, 73 | mert nyavalyásul vagyon dolgom.” Mondá a vén szomszéd: „
1021 Fabul, 25 | alázatos, igen csendes minden dolgába. Vajon miért? Azért, hogy
1022 Fabul, 35 | mint itt a puppenevernek dolgában tetszik.~
1023 Fabul, 77 | tehetséged szerént kezdjed a te dolgaidat. És hogy erõdnek felötte
1024 Fabul, 74 | megmérjed erõdet, és úgy kezdj dolgaidhoz.~
1025 Fabul, 72 | tésznek. Ennek felötte minden dolgakat pokol kedvvel mûvelnek,
1026 Fabul, 100| jó elõmente legyen az õ dolgának, tehát szükség, hogy õ maga
1027 Fabul, 97 | Ez okaért jó idején lásd dolgodhoz, hogy azt, ami elõtted vagyon,
1028 Fabul, 71 | ezeknek nagy kévánságából oly dolgokhoz kezd és oly cseleködetökbe
1029 Fabul, 64 | mind az ember elmenének dolgokra; és a sárkány kötözve marada,
1030 Fabul, 73 | nélkül felkelhetek és ottan dolgomat tehetem.” Mondá a vén szomszéd: „
1031 Pre | volna az út mellett való dolgozó emberek, mondának: „Micsoda
1032 Pre | Látván azt az út mellett való dolgozók, mondának: „Bezzek bolond
1033 Fabul, 99 | mind törvéntelen adóval, dolgoztatással és külemb-külemb színek
1034 Fabul, 42 | megszûnünk, és tovább nem dolgozunk, és nem szolgálunk néki.”
1035 Szomak | Imádkozzál és serényen dolgozzál, és javaidban gyarapodni
1036 Fabul, 56 | tudatlanok, miérthogy a dolognak súlyosságos voltát nem értik,
1037 Fabul, 83 | legeltöti vala az juhokat egy dombon. Ez gyakorta kiáltani kezde
1038 Fabul, 74 | Ídesanyám! Menj fel amoda a dombra, és onnég megnézzed mesterségemet.
1039 Fabul, 37 | nem apró szégyen. Azért dorgálják meg a próféták a kegyetleneket:
1040 Fabul, 70 | azt hallván, és pálcákat, dorongokat és karókat ragadván a patakra
1041 Fabul, 71 | mindnyájan a házakból, pálcákkal, dorongokkal, fustélyokkal, és erõsen
1042 Fabul, 34 | rúgni kezdé a ló, és a sárba dõté a szamait. Alázatoson kezde
1043 Fabul, 34 | megnyomorultat, és a sárba dõtél, de úgy tetszik, hogy az
1044 Fabul, 16 | mezõi egerek, ott játszadoznak vala környüle. És a
1045 Fabul, 29 | életében gonosz lelkiismerettel dücseködik, és abba veti gyönyörûségét.
1046 Fabul, 71 | nagyobb pompásságra és dücsõségre siet. És ezeknek nagy
1047 Fabul, 62 | hogynem mint félelemmel nagy dücsõségbenaz idegeneknél.”~ ~ÉRTELME~
1048 Fabul, 62 | megmaradjon az övéinél kevés dücsõséggel, hogynem mint félelemmel
1049 Fabul, 60 | Úgy tetszik, hogy minden dücsõségök a porban fekszik.~
1050 Fabul, 2 | ok nélkül megnyomorítják. Dühös nevet költnek az ebnek,
1051 Fabul, 56 | megijednek, és a nyereg alá dugják õket; és akkoron megmutatja
1052 Fabul, 36 | meg ne utálj, senkit ne dúlj! Mert az Isten kitölti rajtad
1053 Fabul, 59 | mellyesztik, nyúzzák, róják, dúlják, fosztják, raboltatják,
1054 Fabul, 37 | másnak kárt tenni, mást dúlni vagy kóborlani, és vermet
1055 Fabul, 99 | hamisakat, vérszopókat, dúló-fosztókat hordottam társaimmal belé,
1056 Fabul, 43 | õ szüvét. Ha éjjel a jó dunhán hál, nem alhatik, hanem
1057 Fabul, 48 | magadat efféle két színtõl és duplás nyelvtõl. Ha valaki bántott:
1058 Fabul, 68 | elvészik az õ javokat, mint ama dús, Luk. 16.~
1059 Fabul, 14 | ÉRTELME~E fabula inti a dúsokat és a hatalmasokat avagy
1060 Fabul, 53 | társolkodjanak egybe a nagy dúsokkal és dölyfösekkel, mert nem
1061 Fabul, 10 | matosság, nyughatatlanság. Ha a dúsoktól sokan félnek, bizony õnekik
1062 Fabul, 44 | szarvasra, és környülvévé azt az ebekkel, és kergötni kezdé. És midõn
1063 Fabul, 73 | resteket és tunyákat, hogy ébren legyenek, és könyöregvén
1064 Fabul, 84 | hanem tiszta jóval. Mert ebtermészetûek azok, kik a jót gonosszal
1065 Fabul, 72 | maradék? Nincsen ott semmi effélében. Mert igen viaszfazakú és
1066 Fabul, 38 | kedig a forrásba nézvén effélieket mondana, hallá a vadászónak
1067 Fabul, 56 | erõ és tehetség nélkül. Effélieknek szüve szájokban vagyon,
1068 Fabul, 10 | háznak minden szurdékában egérfogó vagyon. A sok macskának
1069 Fabul, 10 | volna, betérvén a mezõi egérhöz, elhívá azt vendégségbe
1070 Fabul, 82 | házba, és sokat foga meg az egerökben, és egymás után megövé azokat.
1071 Fabul, 82 | NYOLCVANKETTEDIK FABULA~Az egerökrõl és macskáról~Egy macska
1072 Szomak | összeállított gyûjteményt egészen a 17. századig iskolai olvasmányként
1073 Fabul, 34 | jó szerencséjeért, se jó egészségeért, se nemességeért, se kazdag
1074 Fabul, 29 | éléssel. Annak utána télbe jó egészségem vagyon, és vigassággal minden
1075 Fabul, 12 | tanoljad, hogy ha az Isten jó egészséggel, tisztességgel, marhával,
1076 Fabul, 44 | És noha a szépségnek és egészségnek és a testi szabadságnak
1077 Fabul, 99 | és az özvegyasszonyokkal égetett bort égettete a borsöprébõl,
1078 Fabul, 99 | özvegyasszonyokkal égetett bort égettete a borsöprébõl, és azt is
1079 Fabul, 99 | látok amott messze: Lám, az égig ér fel! Micsoda az?” Felelé
1080 Fabul, 22 | olyanok, mint a györtyák. Azok égnek és világosságot adnak mindennek
1081 Szomak | Melanchthon vitapartnere~egregius - jeles, kiváló, nemes~egybefér -
1082 Fabul, 99 | felséged jó néven vészi az egregiusokat is elegy csepkékkel.” Mondá
1083 Fabul, 64 | pórról, sárkánról és rókáról~Égy sárkány lakik vala egy folyóvízben.
1084 Fabul, 72 | enni adnának a komondornak. Egy-két hét múlva ismeg elméne a
1085 Fabul, 92 | és egy oroszlánról~Négy egyarányú szép szarvas ökör vala egy
1086 Fabul, 66 | noha egybetársolkodol és egybebarátkozol, azért ugyan semmi kárát
1087 Fabul, 54 | minden rendbeli emberekkel egybecimborálkodunk. Mert minden ember ember,
1088 Szomak | egregius - jeles, kiváló, nemes~egybefér - egyetért~egy falkáig -
1089 Fabul, 18 | kevélységbe esvén, ezen egybeférének, hogy királyt kérnének magoknak
1090 Fabul, 76 | apádnál! Lám, avval tudtam egybeférni, midõn itt lakik vala, és
1091 Fabul, 7 | semmit nem tud hozzá.” A róka egybeháná mind a három részt, és odaadá
1092 Fabul, 74 | orrára csüggelõdék, erõsen egybeharapván a fogakat, és azt tudá,
1093 Fabul, 18 | csak egy reves tõke volna, egybehívá mind a több békákat, hogy
1094 Pre | megharagván, mind a négy lábát egybeköté a szamárnak, és egy rudat
1095 Fabul, 76 | elsõ két lába, és a tõr egybekötelédé a két lábát. És kiáltani
1096 Fabul, 56 | piacra mentenek volna, és egybementenek volna az oroszlánnal, az
1097 Pre | atyámfiai! Ím gyûtöttem és egybeszedtem száz fabulát, régieket és
1098 Fabul, 76 | micsoda vagyon itt a fûben: egybeszorítja a két lábomat; majd el sem
1099 Fabul, 42 | az emberi testnek tagjai egybetanácskozának a has ellen, mondván: „Ím
1100 Fabul, 43 | ravaszságod?”~ ~ÉRTELME~E fabula egybetartja a szegény együgyû embereket
1101 Fabul, 25 | felhánni, és minden emberrel egybeveszni etc.: ottan Szent Péter
1102 Fabul, 92 | többihöz, és eláltatván egybeveszté õket. Mihelyt ez okaért
1103 Fabul, 71 | siess véle. Mert ketten egybevesztünk és víunk egymással e szénarétért.
1104 Fabul, 22 | jelenti, hogy a világ nem tud egyébbel, hanem csak bosszúval és
1105 Fabul, 50 | király viseli a nevet, de egyebek bírják a földet és az országot.
1106 Fabul, 68 | tudnak gondolni és semmire egyébre nem tudnak igyeközni, hanem
1107 Fabul, 67 | elvégezték a gyûlésbe, hogy immár egyek legyünk, és egyik se bántsa
1108 Fabul, 39 | egyenességet. Mert addig, még az egyenesség vagyon valamely társoság
1109 Fabul, 39 | nem tehet. De mihelt az egyenetlenség férkõzhetik be, ottan kész
1110 Fabul, 18 | okaért a békák, erõsen és egyenlõképpen kezdének kiáltani Jupiterhöz,
1111 Szomak | viseli, azért - a látszólagos egyenlõség ellenére - mégis nagy különbség
1112 Fabul, 96 | vessük, és meglássuk, ha egyeránt jár az igazságnak linával.
1113 Fabul, 95 | vala várni, hogy mindennap egyet-egyet tojnék, hanem megtekeré
1114 Szomak | tudományos fokozat a régi egyetemeken~bartoson - ravaszul, alattomban,
1115 Szomak | kiváló, nemes~egybefér - egyetért~egy falkáig - egy ideig~
1116 Fabul, 71 | ez okaért a kosok, egyik egyfelé, a másik másfelé, és a farkas
1117 Fabul, 9 | Pokolmadár az hipokrita. Egyfelõl kenyeret mutat, másfelõl
1118 Fabul, 82 | Mikoron kedig az egereknek az egyike alájött volna, és a padlásról
1119 Fabul, 71 | jó lakhatom. Ezeknek az egyikét megészem.” És hozzájok menvén
1120 Fabul, 54 | bementenek hozzád a barlangba, de egyiknek sem tetszik a nyoma, hogy
1121 Fabul, 51 | kezdék egymást gyûlölni, és egymásra törni. De müvelhogy a ló
1122 Fabul, 96 | igen szép kútfõ. Mikoron egynémelykor munkájától megtért volna,
1123 Fabul, 22 | szekérbe befogata. Ott is egyníhány esztendeig erõs munkát töttem
1124 Fabul, 14 | hallván igen megijedének; egynyíhánnak is meghorcoltam a háta bõrét.
1125 Fabul, 69 | nyomorúságnak és megeszel. De egyre kérlek, ne egyél itt meg
1126 Fabul, 93 | nagy szégyent vallnak. Az együgyûek kedig megmaradnak etc.~
1127 Fabul, 69 | kegyelmességébõl gondot visel a szegény együgyûekre és ártatlanokra, és értelmet,
1128 Fabul, 26 | találják a bõrét. Azért együgyûképpen és jó szûbõl cseleködjék
1129 Fabul, 17 | az Isten gyönyörködik az együgyûségben. Azért mondották a régiek,
1130 Fabul, 43 | A szegény alázatost és együgyût kedveli, de a kevélt gyûlöli
1131 Fabul, 100| vészik a dolgot. Ez okaért ne együnk más ember szájával, hanem
1132 Fabul, 26 | asztalra tevé. Az esztrág nem eheték benne az õ hosszú, vékony
1133 Fabul, 53 | homlokodra löveldözni. Ha nem ehetel igen borsost és gyömbérest:
1134 Fabul, 77 | és mindennap jó új húst ehetem, és ugyan jóllakhatom.”
1135 Fabul, 12 | esik, ottan eltörik, és úgy ehetjük meg.” Felröpüle ez okaért
1136 Fabul, 54 | hanem ugyan helyében eleget ehetnék. Eljövének ez okaért a több
1137 Fabul, 45 | okaért az oroszlán: „Igen ehetném majomhúst, mert azt még
1138 Fabul, 61 | fekszel az árnyékban, és úgy éhezel, hogy ugyan lantornás a
1139 Fabul, 69 | szamárról~Egy farkas igen éhezik vala. És midõn elindult
1140 Fabul, 72 | Midõn ez okaért ekképpen éheznék, hozzáméne a farkas, és
1141 Fabul, 72 | viseljék jó módon, hogy ne éhezzenek meg. Mert ha fösvényen tartják
1142 Fabul, 94 | bánatot megmutatván. És ehhöz találkozék egy igen okos
1143 Fabul, 32 | vadászni méne. És midõn éhségében igen sietne a vadak után,
1144 Fabul, 22 | verõfénybe, és olonnék az éhségért. Talála egy igen agg lovat
1145 Fabul, 41 | noha borzas a hátom, noha éhséget szenvedek gyakorta: de mindazáltal
1146 Fabul, 70 | fiai meg fognának halni éhségnek miatta. Mondá a farkas: „
1147 Fabul, 99 | Maga meghagytam, hogy hét éjszaka énnékem szántsanak, kapáljanak,
1148 Fabul, 34 | megfosztja tõle, és szégyenbe ejti, mint itt a nagy délceg
1149 Fabul, 38 | Mikoron immáran a földre ejtötték volna, és horcolni kezdenék
1150 Fabul, 9 | emberrel, hogy magát kárba ne ejtse. Nem hiába mondották a régiek:
1151 Szomak | rossz görcsös fához rossz éket kell keresni ~marcana -
1152 Fabul, 99 | módra öltezzél, és szép ékösen felruházd magadat. Bár a
1153 Fabul, 91 | feltészik süvegben, és avval ékösítik meg magokat. Senki kedig
1154 Fabul, 28 | és hogy az õ tollokból ékösítötte volna magát, mindnyájan
1155 Fabul, 43 | engemet illet ez a szép ékösség. Bolond vagy te, ez okaért
1156 Fabul, 51 | szép szarvakat drága pénzen eladhatnád.” Mondá a vadász a lónak: „
1157 Pre | hogy a városba hajtaná eladnyi, megláták õket az út mellett
1158 Fabul, 4 | elnyíröté gyapjúját, és azt eladván, egy kenyeret võn rajta,
1159 Szomak | vigyor - vigyorgó, szenilis, elaggott (gúnyszó)~vizsla - éber,
1160 Fabul, 57 | igazságot megismeré, és elálla a kenyeres bálvány mellõl,
1161 Fabul, 99 | bölcsében. És midõn nem akarna elalonni, szidja vala a gyermeket,
1162 Fabul, 92 | oroszlán mind a többihöz, és eláltatván egybeveszté õket. Mihelyt
1163 Fabul, 21 | kenyérért az én gazdámot elárulnám, holott õ énnékem mindennap
1164 Fabul, 74 | keresztfiát, a Lupescót, és elballaga együtt véle a falukba az
1165 Szomak | azonnal~elhiszi magát - elbízza magát~eme disznó - emse,
1166 Fabul, 50 | megajándékoznák a dicsíretért, és elbocsátanák békével. Látván ezt
1167 Fabul, 96 | mit használnál véle? De ha elbocsátasz, így nagy hasznámat vészed,
1168 Fabul, 16 | te jótéted, hogy szabadon elbocsáttál. Én is ahhoz képest megszömlélem
1169 Fabul, 98 | állapatja nem állandó, hanem elbomol, és nyavalyás élet leszen
1170 Fabul, 10 | dolog a te dolgod. Ez okaért elbúcsúzom tõled” etc.~ ~ÉRTELME~Erre
1171 Fabul, 36 | mint a fuak. Midõn a puskás elbúik, és egyet meglõ bennek,
1172 Fabul, 68 | volna, elméne onnég, és elbújék a bokrok közibe a víz mellett,
1173 Fabul, 76 | húsadat. Jõj fel csak!” Elcsodálkozék az oroszlán emberkének meréségén,
1174 Fabul, 59 | ott ülni, mert igen hamar elcsúszni róla. A te hátad kedig széles
1175 Fabul, 47 | leszen. Ha a varjú erõvel eldöntötte volna a vedret, egyszersmind
1176 Fabul, 76 | menni, nem lehete, hanem eldõle. És erõsen kiáltani kezde: „
1177 Fabul, 72 | orroddal az oldalamat, és eldõlj, mintha erõtlenségnek miatta
1178 Fabul, 86 | korost vész, az bírt az elébeli urával, és amint avval bánt,
1179 Fabul, 10 | Légy vígan. Egyél a jó eledelbe.” Felelé az: „Ámbátor tied
1180 Fabul, 10 | külemb-külembféle drága eledelem, de békességesen élek, és
1181 Fabul, 73 | esztendõbe minden marhám. Minden elegem vagyon. De gonoszul valék
1182 Fabul, 95 | holott az emberek meg nem elégödnek avval, amivel az Úristen
1183 Fabul, 94 | mondani: „Vaj bolond, hogy nem elégöszel meg a tieddel? Ím, mást
1184 Fabul, 71 | õnéki. És senki meg nem elégszik az õ hivataljának állapatjával,
1185 Fabul, 99 | vészi az egregiusokat is elegy csepkékkel.” Mondá Luciper: „
1186 Fabul, 57 | és eszes emberek közübe elegyítik, mintha õk is valamit tehetnének;
1187 Fabul, 99 | pintét; és midõn vízzel elegyítvén megvesztötte volna a bort,
1188 Pre | volna az õ gyermek fiát, és eleibe vötte volna az õ egyetlenegy
1189 Pre | szájaveszetteknek akármit adj eleikbe, azért ugyan nem kedvelik:
1190 Fabul, 60 | és ellenek áll. Ezt kedig eleitõl fogva az õ ítíletiben és
1191 Fabul, 62 | farkast. Ottan megijede, és elejté a vadkant szájából, de véresen
1192 Fabul, 71 | hájat, melyet egy szekeres elejtett vala. És forgatni kezdé
1193 Fabul, 75 | õtet a második helyre, ahol elejtötte vala a büdest, és mondá
1194 Fabul, 99 | evvel az hispánnal! Immár elélhetünk, szép hölgyem. Bár az Isten
1195 Fabul, 79 | felkelhessenek, hogy jól elélhössenek.” Annak utána kárhoztatni
1196 Fabul, 65 | jeleseket. Mindenikkel szabadon eléltethetném magamat, és mindenik
1197 Fabul, 33 | hítta, nyilván eltáplálja és eléltöti. Ne kezdjen ez okaért senki
1198 Fabul, 65 | rókáról~A róka úton járván, elére egy macskát. Annak köszenvén
1199 Fabul, 99 | elég pénz esik. Ezennel elérköznek szép gyermeklovakkal és
1200 Fabul, 89 | kergötni kezdenek, igen hamar elérnek és megfognak, ha így kezdesz
1201 Fabul, 72 | utánam fuss, és mikoron elérsz, taszítsad orroddal az oldalamat,
1202 Fabul, 75 | mindjárást utánok futa, és elérvén, megmará õket. Végre meghala
1203 Fabul, 10 | minden elég vagyon. Efféle jó eleséggel lakom én mindenkor.” Mondá
1204 Fabul, 36 | körmeim igen horgasak és élesek.” Midõn az ölv ekképpen
1205 Fabul, 82 | Mert ahol a szamár egyszer elesik, oda soha többszer nem hajthatod.
1206 Fabul, 93 | lészen az, hogy gyakorta elesnek, és nagy szégyent vallnak.
1207 Fabul, 29 | munkálkoszom, és házamat megrakom éléssel. Annak utána télbe jó egészségem
1208 Fabul, 76 | Emberke, emberke, jõj élest; nem jól vagyok.” És eljõvén
1209 Fabul, 72 | beméne a pincébe, és sok élést talála ott. És mikoron a
1210 Fabul, 19 | fogva jámbor és istenes életbe foglalják magokat, és abban
1211 Fabul, 29 | ember efféle haszontalan életében gonosz lelkiismerettel dücseködik,
1212 Fabul, 19 | és jámbor, jó és csendes életeddel kerested volna az Isteneknek
1213 Fabul, 41 | oly könnyen találhatnám életemet, minden munka nélkül. De
1214 Fabul, 76 | az gyermekdid oroszlán: „Életemre mondom, hogy abból nem fogadom
1215 Fabul, 89 | embert teremtötte, és az õ életének módját tisztességgel elrendölte,
1216 Fabul, 1 | ételt-italt és a mindennapi életre valót találhatnak.~Mint
1217 Fabul, 99 | pénzen osztogasd nékik. Ím, elettünk a böjt, hozass sós halat,
1218 Fabul, 51 | hogy jámbor és csendességes életûek legyünk, és senkit ne bántsunk,
1219 Fabul, 74 | magamnak, mind fiaimnak életünkre. A nélkül is sok fiaid vannak.
1220 Fabul, 71 | egymással e szénarétért. A mi eleünktõl maradott reánk, és nem igazodhatunk
1221 Fabul, 99 | dologban, és eljõ ítílni az elevenek és holtakat. Siessetek ez
1222 Fabul, 99 | az hispán a taligásnak: „Elfáradott a karom, eluntam hordozni
1223 Fabul, 29 | és a sárban mászkálnod. Elfáradván a nagy sok munkálkodásból,
1224 Fabul, 96 | gyötred szüvedet bánattal? Elfeledköztél-é immár olyan hamarsággal
1225 Fabul, 96 | után ne bánkódjál, hanem elfelejtsed.” Ezeknek utána felszóval
1226 Fabul, 4 | csörszet. Egy pokolba mind elfér, mind a hamis bíró, mind
1227 Szomak | Medgyesre menekült Grittit elfogták és kivégezték~grobiánság -
1228 Fabul, 53 | cseresznét enni, mert ha elfogy: ottan a magokat kezdik
1229 Fabul, 22 | és a munkára való erõm elfogyott, kivonta a féket fejembõl,
1230 Fabul, 33 | veszedelmére; de az Isten elfordítja végezésedet tönnen veszedelmedre.
1231 Fabul, 52 | Nem csoda ez énnékem, hogy elfutnak. Mert oly rettenetes szavad
1232 Fabul, 52 | meghallván, ennenmagam is elfutottam volna, ha nem tudtam volna
1233 Fabul, 74 | fenn hordozá a Lupescót, és elfutván, a pásztorokhoz vivé. Mert
1234 Fabul, 45 | fogadást tõn, hogy ennek utána elhadná a kegyetlenséget, és vérontástól
1235 Fabul, 28 | õtet, miérthogy azelõtt elhagyta vala õket, és nagyobb dücsõséget
1236 Fabul, 28 | volna magát, megutálván és elhagyván nemzetségét, a pávák közübe
1237 Fabul, 75 | kostól, hogy ugyan ottan elhánná a nemjót, és igen kezde
1238 Fabul, 71 | szoríták, annyéra, hogy mind elhánnyá a hazugnak valót, és minden
1239 Fabul, 75 | helyre vivé, ahol az ûzéskor elhánta vala a nemjót, és megmutatá
1240 Fabul, 55 | deffentjük az oldalát, hogy mind elhányja a nemjót” etc. És midõn
1241 Fabul, 62 | Bolondság éntõlem, hogy elhattam volt kevélységembõl a tü
1242 Fabul, 59 | szinte kilencszáz esztendeig élhet egyik. Én igen vén vagyok,
1243 Fabul, 18 | közbeszéddel: Aki veszni akar, elhiggye magát. Aki nem tud avval
1244 Fabul, 100| meghagyá néki, hogy holnapra elhíja az õ barátit a búzát learatni.
1245 Fabul, 15 | kiáltani kezde és szolgáit elhíni, hogy megszabadítanák õtet
1246 Fabul, 38 | dicsírni, és magát azokért elhinni. De midõn lábait megtekéntötte
1247 Fabul, 10 | betérvén a mezõi egérhöz, elhívá azt vendégségbe házához.
1248 Fabul, 70 | zálagba a farkát hadni. Azt elhívassa felséged, és hídd be azt
1249 Fabul, 50 | a hazugságot.” Azonközbe elhívatá õtet a majomkirály, és megkérdé
1250 Fabul, 18 | üldözé õket. E jó állapatban elhivék magokat, és kevélységbe
1251 Fabul, 34 | annyéra, hogy oly igen elhízék, hogy csak a bõre és a csontja
1252 Fabul, 70 | elõtte való idõkbe mind elhordotta báránytokat, borjútokat
1253 Fabul, 99 | nagyurakat és több nemeseket mind elhordottuk. Ez a jele, hogy mind a
1254 Fabul, 97 | találod a nagy jó sajtat.” Elhordozá ez okaért a farkast mind
1255 Pre | szamár hátára, és szépen elhordozná õket a szamár, de látod-é,
1256 Fabul, 73 | kel reggel felkelek, és elhordozom az eröklét.” Mikoron esztendeig
1257 Fabul, 73 | eröklét.” Mikoron esztendeig elhordozta volna ekképpen, hazavivé
1258 Fabul, 45 | kóstoltam.” Ottan elkülde, és elhozatá a szegény majmot, és megövé
1259 Fabul, 55 | rázza a ködment. Talám mind elhudozta magát, oly igen félt. Ó,
1260 Fabul, 75 | hátratekénte, és annyéra elijede a nagy komondor szabásó
1261 Fabul, 75 | igen nagy és fene vala, elijeszti vala a farkasokat, hogy
1262 Szomak | habozást ~illára vEvé - elillan~isztrág - eszterág, gólya~
1263 Fabul, 49 | könyvez vala. És mikoron immár elindulnának a madarak nagy sereggel
1264 Fabul, 69 | igen éhezik vala. És midõn elindult volna, hogy ennivalót keresne,
1265 Fabul, 31 | szent bölcsességének általa elintézte, abban megmaradjon, és abban
1266 Fabul, 42 | okaért hivatalodban híven eljárj, és légy csendes. Egy rendbeli
1267 Fabul, 99 | nem gondolnak véle, hanem eljárnak az õ dolgokban, és erõsen
1268 Fabul, 79 | Mert hivatalomban híven eljárok, és a gazdának hasznot teszek,
1269 Fabul, 70 | megbetegült, ottan sok földeket eljártam, hogy felségödnek orvosságot
1270 Fabul, 36 | és a kóborlókat. De mégis eljárunk a megszokott gonoszságba,
1271 Fabul, 8 | Ezt kedig nem gondolván, eljössz, és nem tudom, micsoda jutalmot
1272 Fabul, 70 | a végét. Midõn a farkas eljött volna, mondá az oroszlán
1273 Fabul, 76 | mint az úton, melyen te eljöttél.” Felméne ez okaért a fiú
1274 Fabul, 72 | Mondá a farkas: „Holnap is eljövek, és elkapok egyet a bárányok
1275 Fabul, 14 | oroszlánnak az oldolát. Másfelõl eljövén a tulok, éles szarvaival
1276 Fabul, 70 | érötte, hogy mindjárást eljõjen.” Minekutána érötte mentenek
1277 Fabul, 100| fiaim, hogy szükség volt eljõnünk onnég? Lám, mondám, hogy
1278 Fabul, 48 | száját valami kórókkal. Eljõve a vadász, és kérdeni kezdé
1279 Fabul, 30 | beszáguldasz, és nemcsak hogy egyet elkapnál a szegény bárányokból, hanem
1280 Fabul, 48 | hogy a farkas egynyíhánszor elkapta a bárányokat.~Ennek utána
1281 Fabul, 29 | lelkiismeretek megvádolja és elkárhoztatja õket. Ennek okaért igazsággal,
1282 Fabul, 9 | szegény eb alásüté a fejét, és elkele pironkodni.~ ~ÉRTELME~Erre
1283 Fabul, 32 | lábára. És midõn kénlódásba elkezdene sántikálni, méne egy pásztorhoz.
1284 Fabul, 23 | megölnék magokat a vízbe. Elkezdenek ez okaért mindnyájan egy
1285 Fabul, 10 | nyitogatni. Megijedvén az egerek, elkezdének futni. A házi egér befutamék
1286 Fabul, 99 | fabulare! Oda vagyon ez: elköltötek arról! Ahol jó urunk!” Mondá
1287 Fabul, 46 | látta a kertbe. És mind elkörülé a kertet, de sem rést, sem
1288 Fabul, 54 | hogy a kárt és veszedelmet elkörülhessük. Ez kedig könnyen leszen,
1289 Fabul, 58 | De mostan minden ember elkörüli a dolgot. És onnég vagyon
1290 Fabul, 8 | gonoszságos és álnak embert elkörülje, és véle ne társolkodjék.
1291 Fabul, 41 | Addig, még ez elvásik és elkopik a kapálásnak miatta, addig
1292 Fabul, 41 | miatt felhámlott, és ugyan elkopott. Kérlek, mondd meg énnékem,
1293 Fabul, 45 | még nem kóstoltam.” Ottan elkülde, és elhozatá a szegény majmot,
1294 Fabul, 97 | farkasnak is. És a róka elküldé a pórt az ökrökkel haza.
1295 Fabul, 39 | gyõzedelem. A farkasok ez okaért elküldenek követöket a bárányokhoz,
1296 Fabul, 43 | Bolond vagy te, ez okaért ellehetsz a nélkül.” Azonközbe hallanak
1297 Szomak | superbis resistit - Isten ellenáll a gõgösöknek~dicatis meliora! -
1298 Szomak | a látszólagos egyenlõség ellenére - mégis nagy különbség van
1299 Fabul, 39 | nemzetség közett, addig az ellenség nemigen árthat, és kárt
1300 Fabul, 40 | ejt. Ezért mondja a bölcs: Ellenségednek soha ne higgy! Ha kedig
1301 Fabul, 55 | bátor szüve. Ez okaért tarts ellenségedtõl, és noha együgyû, de: Et
1302 Szomak | barátokat, az igazmondás ellenségeket szül~ondok - undok, gyalázatos~
1303 Fabul, 55 | int e fabula, hogy senki ellenségét meg ne utálja. Mert gyakorta
1304 Fabul, 51 | hogy baráti legyenek, mint ellenségi. Jobb, hogy ezer baráti
1305 Fabul, 2 | szüleid és minden nemzeted ellenségim voltanak énnékem. Az apád
1306 Fabul, 40 | veszedelmedre ne járjon. Ellenségödet ne gyûlöljed, ne kergössed,
1307 Fabul, 24 | létébe. „Mert (úgy monda) sok ellenségünk vannak, jó fiam, kik szinetlen
1308 Fabul, 85 | felebarátunk egy történetbõl ellenünk vétközik, nem akarja, hogy
1309 Szomak | exceptio - kivétel, óvás, ellenvetés~ ~fandorli - fondorkodik~
1310 Fabul, 70 | belé.” Elméne a farkas, és ellopá a kosárt, és a patak mellé
1311 Fabul, 30 | torkosságodból és telhetetlenségödbõl elmégy, és a jámboroknak nyájába
1312 Fabul, 44 | meg ne találjanak, könnyen elmehetek annak utána éjjelre.” Mondának
1313 Fabul, 52 | embere, kinek az Úristen elméjét, észt, bölcsességet adott,
1314 Fabul, 59 | ára igaz marhájok nincsen. Elmennek ugyan a szegény ártatlanok,
1315 Fabul, 74 | ugyan megpirult orcával kell elmennem onnég. Hadd járjanak ez
1316 Fabul, 70 | megijednének a halak és elmennének. Én hátul megtartom a kosárt,
1317 Fabul, 55 | elõtt futok én, bizony tü is elmennétek.” Mondának: „Jól tudjuk,
1318 Fabul, 100| süketségre: immár szükség elmennünk, mert immár a gazda dolga
1319 Szomak | hominem - Újuljatok meg a ti elmétekben a lélek által, és öltsétek
1320 Fabul, 96 | veszessük. Harmadszor, hogy az elmúlton és mi elveszett, ne bánkódjunk.
1321 Fabul, 48 | elejbe. És ha idejõ a vadász, elmutatom, és megmeneködel.” Beméne
1322 Fabul, 45 | néki, hogy gyönge étellel élne, és könnyen emésztõ állatokat
1323 Fabul, 23 | végezék, hogy tovább nem élnének olyan nagy nyomorúságban,
1324 Fabul, 45 | ugyan ártatlanul akarna élni.~Egy idõ múlva erõsen kezde
1325 Fabul, 18 | helyébe, ki nemcsak a gyapjút elnyíri, hanem a bõreket is levonssza,
1326 Fabul, 4 | mit tenni, hanem elmenvén, elnyíröté gyapjúját, és azt eladván,
1327 Fabul, 76 | emberkének. Mert vetését elnyomodja vala, és egyéb sok bosszúságokat
1328 Fabul, 22 | kiballaga az árok hátára, hogy elnyújtóznék a verõfénybe, és olonnék
1329 Fabul, 41 | Ottan az eresz alá megyek és elnyújtózom, és igen-igen ídesden aloszom.
1330 Fabul, 14 | ballaghat vala. És midõn elnyútózott volna, eljöve egy vadkan,
1331 Fabul, 16 | és egérrõl~Egy oroszlán elnyútózván az erdõben, elaluvék. Melléje
1332 Fabul, 10 | a kazdag és nyugodalomba élõ: úgy, ha istenfélõ lejend
1333 Fabul, 67 | sevén mellett kezde egy róka elõballagni a tyúkok felé. Meglátá azt
1334 Fabul, 36 | kerengvén ismeg oda szállnak az elõbbeli helyre, ahol amazt meglõtték,
1335 Fabul, 10 | eljöve a házi egér, és elõhívá a mezõi egeret, és mondá: „
1336 Szomak | privilEgiOm - kiváltság, elõjog~puppenever - denevér~ ~quid
1337 Fabul, 90 | oktatásokat és tanításokat ád vala elõmbe, és a többi közett erre
1338 Fabul, 46 | és kékkáposztáról~A nyúl elõmenvén az úton, egy kert mellé
1339 Fabul, 36 | nem akarsz énekölni.” És elõragadván egyet a philomele fiai közül,
1340 Fabul, 17 | nem szóla hozzá közülek. Elõrepese a kis madár, a fecske, a
1341 Fabul, 73 | fabulának az értelme könnyû. Elõször azt jelenti meg, honnég
1342 Fabul, 42 | társoságot az õ rendibe elosztotta. Ez okaért hivatalodban
1343 Fabul, 10 | útra indula, és az úton elõtalála egy mezõi egeret. És köszene
1344 Fabul, 44 | kötnek, és száraz szalmát elõtekbe vetnek. Akkoron isztok,
1345 Fabul, 97 | dolgodhoz, hogy azt, ami elõtted vagyon, kezedbõl hertelen
1346 Fabul, 39 | hálaadatlanok, és jeles elõttek járó embereknek munkájokat
1347 Fabul, 45 | általa. Mert ha az ember elõviheti dolgát, hogy megkazdagulhat,
1348 Fabul, 28 | jódra lészen, megtalál, és õ elõviszi dolgodat.~
1349 Fabul, 75 | kiknek az Úristen dolgokat elõvitt, és kiket felmagasztalt,
1350 Fabul, 71 | bemegyek, és vagy kettõt elõvonszok bennek, és megészem azokat,
1351 Fabul, 2 | miattad, mert mindenütt elrágod.” Felelé a bárány: „Hogyhogy
1352 Fabul, 99 | taligában ültöté. És a taligás elrándula vélek. Mikoron még távoly
1353 Fabul, 62 | lator farkast, mindjárást elrándulának. Azért mostan jobbnak ismerem,
1354 Fabul, 98 | Elméne onnég a madarász, és elrejtezék. Odamenvén a rigó, hogy
1355 Fabul, 99 | Kicsoda? Nem ismerhetem, mert elrejtõzik elõttem. Ah, te vagy-é,
1356 Fabul, 97 | igen hatható méreg vagyon elrejtve.~
1357 Fabul, 34 | gondviselõ, mindeneket elrendelõ. Ez, mikor látja, hogy a
1358 Fabul, 41 | gyönyörkedésben eltunyuljon és elrestüljen. Ha két kapa vagyon, az
1359 Fabul, 60 | földre, annyéra, hogy mind elromlana.~ ~ÉRTELME~Ezt a fabulát
1360 Fabul, 34 | megüté a ló az inát, és elsántula belé. Kevés idõ múlva eluná
1361 Fabul, 33 | földre. És nagy hamarsággal elsiete a ló onnég. Mikoron kedig
1362 Fabul, 75 | bõrével a bokrokon, és azok elszaggaták a komondorbõrt róla. Látván
1363 Fabul, 30 | bárányokból, hanem húszat is elszakasztasz és megfojtasz bennek. Éten-étszaka
1364 Fabul, 75 | ijedni, annyéra, hogy ismeg elszalasztaná a gonosz bûzûbe. És
1365 Fabul, 73 | legyen, hogy az emberek elszegényednek. Tudniillik ebbõl, hogy
1366 Fabul, 73 | alá kezde szállani és igen elszegényedni. Vala ennek egy jámbor vén
1367 Fabul, 35 | volna el az õ nemét, és elszekett volna nemzetétõl. De mikoron
1368 Fabul, 88 | az a földre esvén, mind elszéledék és elvesze.~ ~ÉRTELME~E
1369 Fabul, 23 | állapatjának nehézségét békösséggel elszenvedje, és az idõtõl várjon. Nehéz
1370 Fabul, 14 | No, csak békösséggel kell elszenvednem.”~ ~ÉRTELME~E fabula inti
1371 Fabul, 73 | fecsegötéseket, hogy immár elszoktam a reggeli álomtól, és örömest
1372 Fabul, 13 | elkezde menni véle. Ottan elszomorkodék a holló, értvén, hogy a
1373 Fabul, 6 | ökör, a kecske és a juh, és eltakarodának. És ekképpen marada mind
1374 Fabul, 67 | lönne dolgom. Ez okaért eltakaroszom innég.” És elpironkodék
1375 Fabul, 71 | fejszét, oly erõsen, hogy eltántorodék belé. És midõn felébredett
1376 Fabul, 74 | Elélhetek immár: az anyámat is eltáplálhatom.” És szólván a farkasnak,
1377 Fabul, 58 | hogy az õ alatta valóit is eltáplálhassák, és az Istennek tiszteletire
1378 Fabul, 74 | immár elélhetek, tüteket is eltáplálhatom, valamennyin vagytok, és
1379 Fabul, 33 | rendelte és hítta, nyilván eltáplálja és eléltöti. Ne kezdjen
1380 Fabul, 83 | a hazugságot gyûlölje és eltávoztassa. Kiváltképpen az ifjak.
1381 Fabul, 37 | álnokságát és hamisságát eltávoztatván, igazán cseleködjék, és
1382 Fabul, 99 | volt, hanem mindezek ketten élték ez világban. Azért ültötték
1383 Fabul, 56 | oroszlán, minden tötemét eltördelé. És ekképpen téteménnyel,
1384 Fabul, 12 | mikoron a kõszálra esik, ottan eltörik, és úgy ehetjük meg.” Felröpüle
1385 Fabul, 29 | észem, amit nyárba szépen eltöttem. Bezzeg ondok marha vagy,
1386 Fabul, 41 | szabadságban és gyönyörkedésben eltunyuljon és elrestüljen. Ha két kapa
1387 Fabul, 42 | napig, bezzeg igen hamar elunnád.~
1388 Fabul, 99 | taligásnak: „Elfáradott a karom, eluntam hordozni e kegyetlen latrot.
1389 Fabul, 18 | elég gyors. Azt is immár eluntátok, és ismeg mást kévántok.
1390 Fabul, 70 | Hallgass veszteg! Mind elûzed a halakat.” Erõsen voná
1391 Fabul, 41 | és a gazda felserken, és elûzi õket. Midõn asztalhoz ül,
1392 Fabul, 83 | odafutamék, hogy a pálcával elûzné a farkast. Látván a farkas,
1393 Fabul, 25 | szegénsége abból volna, mivelhogy elvágta volna a kégyónak a farkát.
1394 Fabul, 90 | társra, úgy monda.” És ottan elválának egymástól.~ ~ÉRTELME~E fabula
1395 Fabul, 16 | az egeret, és hálaadással elválék tõle. Egy kevés idõ múlva
1396 Fabul, 20 | fejedelemségbelieket megutálni avagy elváltoztatni, hanem tûrjenek és várjanak
1397 Fabul, 100| búzának az ura; és mind elvárá barátit a búzaaratásra,
1398 Fabul, 41 | menjenek kapálni. Addig, még ez elvásik és elkopik a kapálásnak
1399 Fabul, 10 | Midõn a házi egér dolgát elvégezte volna, betérvén a mezõi
1400 Fabul, 67 | békösség vagyon immár! Hiszen elvégezték a gyûlésbe, hogy immár egyek
1401 Szomak | minem - avagy, hiszen nem, elvégre~mony - tojás~morál - mórál,
1402 Fabul, 31 | nyilván való dolog, hogy ismeg elveheti tõled. Megmaradj ez okaért
1403 Fabul, 88 | esvén, mind elszéledék és elvesze.~ ~ÉRTELME~E fabula arra
1404 Fabul, 87 | Egy agebné miatt csaknem elveszék. Kerengém egy házat, tehát
1405 Fabul, 6 | nálatoknál. A harmadikat is elveszem, mert többet futottam nálatoknál.
1406 Fabul, 21 | belõle. Ha jó kedvedbõl adod, elvészem. Ha imezért, bizon el nem
1407 Fabul, 24 | és okot keres hozzá, hogy elveszhesse õket. Mint itt a farkas
1408 Fabul, 70 | az emberi hatalom. Isten elveszi akkoron a kegyetlenöktõl
1409 Fabul, 68 | kegyetleneknek áll. Itt elvészik az õ javokat, mint ama dús,
1410 Fabul, 48 | szömed kiapadna, mert csaknem elvesztél hunyásoddal és intéseddel.”~ ~
1411 Fabul, 59 | megemésztöttenek, és undokul elvesztenek, mint porba lógané. Mert
1412 Fabul, 51 | ártani, és mást igyeközünk elveszteni, ott mi magunknak teszünk
1413 Fabul, 61 | ugyan szégyenbe ejtnek és elvesztnek. Azért mondja a bölcs, hogy
1414 Fabul, 60 | kegyetleneket megrontotta és elvesztötte: de az együgyûeket és alázato
1415 Fabul, 96 | bocsássad. Harmadik: amit elvesztöttél és vissza nem hozhatsz,
1416 Fabul, 38 | ami szömünk elõtt igen elvetett volt. Ez okaért a keresztyén
1417 Fabul, 17 | kendermagot, mind a lenmagot elvetik, és mind felszedjük azokat
1418 Fabul, 23 | engedjünk. Ha megfognak, minem elvetnek bennünk, mint az ebet avagy
1419 Fabul, 99 | borárolást. Az önnen szõlõvizeket elvévé tõlek négy-négy forintért,
1420 Fabul, 6 | királya.” A másik részét is elvévén, mondá: „Ez is engemet illet,
1421 Fabul, 100| szükség ez okaért, hogy elvigyelek ma innég.” Másodnap ismeg
1422 Fabul, 72 | a jó bárányok közül, és elviszem azt. Te kedig utánam jõj
1423 Fabul, 38 | sük mezõn; miért gyorsan elviszik vala az õ vékony lábai.
1424 Fabul, 99 | Ez okaért enyim vagy, és elviszlek.” És megragadá az üstekét,
1425 Fabul, 30 | adós énnékem és hamisan elvitte marhámat.” Mondá a majom
1426 Fabul, 69 | Nem jól járunk! Bizony elvötöttük az utat!” Felelé a szamár: „
1427 Fabul, 15 | jól megdereckölték volna, elvonák õtet az istállóba, és a
1428 Fabul, 52 | jelenti, hogy az embernek az embere, kinek az Úristen elméjét,
1429 Fabul, 71 | ez a visszafordultság az emberekben, hogy mindenik több gyönyörûséget
1430 Fabul, 45 | megkazdagulhat, és a más embereken való birodalmot megkaphatja,
1431 Fabul, 64 | ne várj. Ondok dolog az emberekrõl ezt mondani, de ebbõl kitetszik,
1432 Fabul, 56 | hogy az oroszlán ülne az emberen, és azt megszaggatná. Semmi
1433 Fabul, 76 | HETVENHATODIK FABULA~Egy emberkérõl és egy oroszlánról~Vala
1434 Fabul, 76 | oroszlán, és együtt indula az emberkével. Az emberke kedig vezérli
1435 Fabul, 60 | lesznek naponként a nagy embermarók, az igen nagy urak és az
1436 Fabul, 80 | ember tanácsért, és oly embernél keres oltalmat, honnég annak
1437 Fabul, 76 | midõn elejbe néze, láta egy embernyomot, és mondá: „Micsoda ez?”
1438 Fabul, 60 | azt tudják, hogy az a nagy emberség és a megmaradásnak úta,
1439 Fabul, 70 | hogy oda nem mehetek, mert emberséget értek, és jól tudom, mint
1440 Fabul, 99 | elejbe kezde jõni lovon egy emberszabásó, veres nagy agyarú, hasított
1441 Fabul, 45 | ember vaddá és teljességgel embertelenné lészen.~
1442 Pre | belõle. Mert noha e fabulák embertõl talált és meggondolt dolgok,
1443 Fabul, 73 | feleségét: „Kelj fel, Rebeka! Emeld fel a nehezedet! Nem jól
1444 Fabul, 99 | az üstekét, és ki kezdé emelíteni a nyeregbõl. És mondá: „
1445 Fabul, 100| fogd a farkát, és erõsen emeljed! Mert ha te magad hozzá
1446 Fabul, 45 | Csak valami tisztességre emeljék az embert: ottan meglátszik,
1447 Fabul, 75 | kiket feljebbvaló rendre emelt. Inti ez okaért azokat,
1448 Fabul, 19 | megveszett a gyomrom, és nem emészthetek. Sok orvosságot vöttem hozzám,
1449 Fabul, 74 | igen kemény, és nehezen emészthetni; a bõrek is igen kemény
1450 Fabul, 45 | étellel élne, és könnyen emésztõ állatokat ennék, és ismeg
1451 Szomak | a latin próza legrégebbi emlékei közé tartoznak. A verses
1452 Fabul, 99 | hispán: „Ez a társom, kirõl emléközém ennek elõtte. Nem ismered-é
1453 Fabul, 22 | semmi munkájokról nincsen emléközet. Olyanok a tisztbeliek,
1454 Fabul, 79 | használ õnálok sem Istennek emléközeti, sem Istennek igéje, sem
1455 Fabul, 48 | Mert akit bántasz, az megemléközik felõle, és ha lehet, okot
1456 Fabul, 51 | Úristen, a te igaz haragodba emléközzél meg a te nagy irgalmasságodról.
1457 Szomak | elbízza magát~eme disznó - emse, koca, nõstény~encebence -
1458 Fabul, 82 | csalárdnak. Efféle kábaság énbennem is vagyon, noha gyakorta
1459 Szomak | disznó - emse, koca, nõstény~encebence - haszontalanság, csecsebecse~
1460 Fabul, 70 | magadat azoknál, és immár encenbencét kévántál. Vé, ageb, halat!
1461 Fabul, 60 | Krisztus Jézusnak anyja az õ énekében vallja. Errõl az írásból
1462 Fabul, 96 | Azért fogtalak meg, hogy énekelj énnékem.” Mondá a madár: „
1463 Fabul, 36 | õket, ha szépen szólasz és énekelsz elõttem.” A philomele, rakva
1464 Fabul, 96 | madár: „Bizony én soha nem éneklek tenéked.” Felelé a pór: „
1465 Fabul, 58 | melegbe gyönyörködtem és éneklettem.” Mondá a hangya: „Ha nyárba
1466 Fabul, 71 | Mi dolog, jó húgaim? Mit éneköltek a kemencébe? Jõjetek ki,
1467 Fabul, 72 | kezdöttenek, és nagy vígan éneköltenek. Bizony én is azt mûveltem:
1468 Fabul, 72 | midõn megittasultanak, ottan énekszót kezdöttenek, és nagy vígan
1469 Fabul, 17 | házoknál fészket rakok; szépen énekszóval keresem kedveket, így nem
1470 Fabul, 96 | szörzettél ennyé munkát magadnak énéröttem, hogy megfognál engemet?
1471 Pre | nélkül hazatére.~Ha ez okaért énfelõlem és az én munkám felõl így
1472 Fabul, 23 | Vajki jó és kegyelmes: Nem enged semmit reánk hasznunk nélkül.~
1473 Fabul, 99 | zászlósúr legyen, te semmibõl ne engedj néki” etc. A nemesember
1474 Fabul, 23 | természet elrendelt, arra engedjünk. Ha megfognak, minem elvetnek
1475 Fabul, 72 | hálaadatlan! Ha egyebet nem engedsz énnékem, mégis adj valami
1476 Fabul, 95 | amelyeket az Isten nékik nem engödett. Ennek okaért az Istennek
1477 Fabul, 24 | is, hogy az õ szüleieknek engödjenek, oktatásokat s tanításokat
1478 Fabul, 74 | volt mesterré! Miért nem engödtél a te jámbor anyádnak? Ó,
1479 Fabul, 18 | ugyan ez a tü királytok. Ha engöttek néki, jó, ha nem, bõretökkel
1480 Fabul, 23 | nagy panaszkodást tõnek enköztek az õ nagy nyomorúságokról.
1481 Fabul, 29 | munkálkodásból, ingyen sincs mit enned, hanem valami magocskát
1482 Fabul, 45 | könnyen emésztõ állatokat ennék, és ismeg vidámságot venne.
1483 Fabul, 58 | hogy magoknak legyen mit enniek, inniok és müvel magokat
1484 Fabul, 74 | annak utána alámenjek, és ennünkvalót foghassak.” És lefeküvék
1485 Fabul, 44 | inkább a ló: Hogy semmi azt ennyére meg nem hizlalja, mint az
1486 Fabul, 80 | kertbe, hogy valamit fogna ennyivalót. Midõn meglátták volna az
1487 Fabul, 71 | esett mindez e nyomorúság énrajtam. Ó, Jupiter isten! Nem bánnám,
1488 Fabul, 71 | Bátor, jó farkas uram, de énvélem nemigen jóllakhatol, mert
1489 Fabul, 45 | akaratjában, és meg nem enyhíttetik az Istentõl a szentléleknek
1490 Fabul, 98 | megnézegötné a madarásznak épiletit, látá ott az önnivalót.
1491 Fabul, 98 | Felelé a madarász: „Várost építek itt.” És a rigó elhivé a
1492 Fabul, 98 | vagy! Ha te olyan várost építeni akarsz, nyilván nem sok
1493 Fabul, 98 | ember, ember! Bezzeg hitván építõ vagy! Ha te olyan várost
1494 Fabul, 11 | gerjesszed: ím aláhordom fiaidat éppen, soha nem bántlak többszer.”~ ~
1495 Szomak | csûrbálvány - takarmányraktározó épület tartóoszlopa~ ~dávid - bibliai
1496 Szomak | 1482-1551) bíboros érsek, Erdély kormányzója. Szapolyai János
1497 Fabul, 40 | vitte volna, könyörge az erdõbeli fáknak, hogy egy kemény
1498 Fabul, 44 | gyors állat vagyok. Mind az erdõket s mind a mezõket bejárom,
1499 Fabul, 76 | Vala egy zömök emberke. Ez erdõs helyen lakik vala, és ott
1500 Fabul, 61 | lantornás a hasad belé. Amott az erdõszélen egy igen szép, kevér gyermekdid
|