1482-becsu | beerh-diuva | divat-erdos | erdov-folyo | fonal-haszn | haszo-jarha | jarna-kijut | kikap-levon | libeg-megme | megmo-nekit | nekun-porlo | pohar-szere | szeri-tizen | toban-visel | vissz-zugod
Rész, Fabula
1501 Fabul, 99 | elérközik. A nyomást is az erdõvel egyetembe tilalomban; csak
1502 Fabul, 46 | ött volna benne, de nem ére fel oda, ahol lefüggnek
1503 Fabul, 74 | dologban avatja magát, mely ereje felött vagyon. Innég lészen
1504 Fabul, 71 | állapatjához, sem szömélyéhöz, sem erejéhöz avagy tehetségéhöz ingyen
1505 Fabul, 71 | szentséges és búcsús hely ez? Ereklés ez a fa: mely igen hamar
1506 Fabul, 73 | ismeg jõj hozzám, és egy ereklõbe való szent állatot adok;
1507 Fabul, 41 | tesznek énnékem. Ottan az eresz alá megyek és elnyújtózom,
1508 Fabul, 32 | volna, valami bárányfaggyút ereszte belé, és ottan megvigaszék.
1509 Fabul, 46 | tisztességgel és Isten szerént nem érhet és meg nem találhat, annak
1510 Fabul, 47 | hogy innék abból, de nem érhete alá. Gyakorta körüli a vedret,
1511 Fabul, 65 | Igen félek, hogy el nem érheted.” És az agarok megkapák
1512 Fabul, 51 | igen elfáradtam, el nem érhetem. Szállj le rólam, és vedd
1513 Fabul, 51 | jobban, mert így el nem érjük.” Azonközbe az erdõbe esék
1514 Fabul, 86 | szolgálna annak. Aminémû erkölcset hozott az elõbeli urától,
1515 Fabul, 50 | és midõn a fejedelemnek erkölcsét veheti, akit a fejedelem
1516 Szomak | tisztség megváltoztatja az erkölcsöt~hoportos - feltört, túros~ ~
1517 Fabul, 66 | természetû, szép csendes erkölcsû, kivel noha egybetársolkodol
1518 Fabul, 14 | azért ugyan õreájok is érközhetik a nyavalya, mint az egyéb
1519 Fabul, 86 | mikoron a tavasz el kezdene érközni, tanácsot kezde kérdözni
1520 Fabul, 84 | melynek ágai a kút felüben érnek vala, melyeken egy galamb
1521 Fabul, 77 | megmértékeljed magadat, és erõd avagy tehetséged szerént
1522 Fabul, 76 | a nagy erõnél. Ez okaért erõdbe ne bízzál, és el ne hidd
1523 Fabul, 74 | Sulyogasd és megmérjed erõdet, és úgy kezdj dolgaidhoz.~
1524 Fabul, 77 | a te dolgaidat. És hogy erõdnek felötte semmit ne kezdj.
1525 Fabul, 73 | utána a szobába menvén az eröklével, és illetvén az asztalt,
1526 Fabul, 46 | sem merék ennem, miérthogy érötlenek valának.” Maga a szegény
1527 Fabul, 19 | könyöregj az Isteneknek éröttem, hogy könyörüljenek rajtam,
1528 Fabul, 76 | okosság és bölcsesség a nagy erõnél. Ez okaért erõdbe ne bízzál,
1529 Fabul, 65 | bölcsessége miatt, se az erõs az õ erõssége miatt. Hanem abban kérködjék
1530 Fabul, 75 | Megyünk? A jó vigyázó és erõzõ oda vagyon. Bezzek tízszer
1531 Szomak | György (1482-1551) bíboros érsek, Erdély kormányzója. Szapolyai
1532 Fabul, 25 | miért? Azért, hogy nincsen erszényébe. Adj csak száz forintot
1533 Fabul, 43 | bolond vagy, miérthogy nem érted. Én jól értem. A vadász
1534 Fabul, 70 | mehetek, mert emberséget értek, és jól tudom, mint kelljen
1535 Fabul, 77 | kövessed. Egyült nincsen értéked hozzá, hogy tisztességödre
1536 Szomak | perentel, PERENTÖLKE - hitvány, értéktelen ember~pesti pór - beste,
1537 Szomak | Heltai 15. fabulája ebben az értelemben idézi a mondást ~megbúdulsz -
1538 Fabul, 65 | külem-külemféle ajándékokkal, értelemmel, jó ésszel, okossággal,
1539 Fabul, 24 | és azokat oktassák, és értelemre és bölcsességre tanítsák:
1540 Pre | jámbor olvasó megértheti az értelmekbõl, melyeket minden fabula
1541 Fabul, 50 | hogynem mint a bölcseket és értelmeseket. Ez a visszafordultság kedig,
1542 Fabul, 99 | ingyen sem tudott avagy értett; annyéra, hogy immár K.
1543 Pre | Lám a természet dolgát sem érti meg. Mert azért vagyon a
1544 Fabul, 56 | dolognak súlyosságos voltát nem értik, igen merészek, készek mindenre.
1545 Fabul, 67 | nem voltanak ott, és nem értöttenek semmit benne. Addig, még
1546 Fabul, 71 | erre int, hogy senki ne értsen feljebb õ maga felõl, hanem
1547 Fabul, 13 | Ottan elszomorkodék a holló, értvén, hogy a róka a jó sajtért
1548 Fabul, 90 | De mikoron leheletet nem érzene, miérthogy az ember erõsen
1549 Fabul, 99 | árolót! Talám valami dögöt érzett valahol, és arra jõ a bírságra!”
1550 Fabul, 25 | és a kégyóhoz menvén igen esedezék néki, és bocsánatot kére
1551 Fabul, 70 | szédelegni kezde a fejem, és úgy esém a sárba.” Mondá az oroszlán: „
1552 Fabul, 91 | vagyon; másnál más vagyon; éskedig olyan, amely sokkal hasznosb,
1553 Fabul, 45 | birodalmának a kezdetiben, és eskivéssel fogadást tõn, hogy ennek
1554 Fabul, 64 | és megköté, hogy el ne esnék a lóról, és az õ szokott
1555 Fabul, 75 | mondanád ezt? Csúfságból esött-é ez? Nem kicsin ijedtségbõl
1556 Fabul, 22 | ott oltalmazzák magokat az esõtõl. Ha elmúlik az esõ, tehát
1557 Fabul, 65 | igen okos és bölcs légy, ne essél kövélységbe. Ne hánd magadat,
1558 Fabul, 63 | beszéddel, hogynem mint ésséssel.~
1559 Fabul, 70 | Hol jártál, hogy a sárba estél?” Felelé: „Igen messze földrõl
1560 Szomak | madárijesztõ, csontváz~vecsernye - esti ájtatosság, vacsora~veritas -
1561 Fabul, 44 | Jó helyen vagyok; csak estig meg ne találjanak, könnyen
1562 Fabul, 19 | zarándokjárásod etc., mint hogy Ésua az elveszett méltóságot
1563 Fabul, 76 | Valami szederi általnõtt az esvényen, abban akadtál: nem árt.”
1564 Fabul, 69 | Hová ördögbe tötted volt eszedet? Ó, undok lator! Örökké
1565 Fabul, 87 | hajok, de igen rövid az eszek. Igen hamar meggondolják
1566 Fabul, 86 | megcsúfolja a vénembereket, kik eszeket hátrahagyván, és természetöknek
1567 Szomak | divatos magyar szólásmondás. Eszerint noha a király és a kovács
1568 Fabul, 70 | tudtanak elélni; te kedig immár eszesbé tötted magadat azoknál,
1569 Fabul, 47 | cseleködetben az embernek eszesnek lenni.~
1570 Fabul, 75 | azokat, hogy a bölcseknek, eszesöknek, vitézöknek, jeles férfiaknak,
1571 Fabul, 71 | bolondnak! Lám, soha nem akarsz eszesülni. Pappá tötted magadat, és
1572 Fabul, 76 | mely az út mellett jára, és eszik vala a fûben. Annak túros
1573 Fabul, 61 | az erdõ mellett, és ott észik vala abban. Jöve egy róka
1574 Fabul, 17 | ugyan ember és Istennek eszköze. Oly tanácsot adhat, hogy
1575 Fabul, 71 | volnál megenni; de meg nem észlek, mert minap is igen elveszett
1576 Szomak | munkatársa, a reformáció eszméinek egyik legnagyobb hatású
1577 Fabul, 52 | kinek az Úristen elméjét, észt, bölcsességet adott, ne
1578 Fabul, 82 | emberekben, hogy gyakorta esztelenbek az oktalan állatoknál. Mert
1579 Fabul, 73 | Igen megszaporodott ez esztendõbe minden marhám. Minden elegem
1580 Fabul, 73 | felett két fecske lakik. Ez esztendõbeli nyárba mindenkoron reggel
1581 Fabul, 99 | hogy az én idõm betölt, és esztendõm immár elmúlt, és mindeddig
1582 Fabul, 99 | történnék beteljesedni az esztendõnek. És midõn a nemesember lovon
1583 Fabul, 60 | Gondoljatsza csak negyven esztendõtõl fogva, hova löttenek el
1584 Fabul, 76 | szinetlen a járomba, és esztene vagyon, avval gyakja az
1585 Fabul, 26 | róka vacsorára híva egy esztrágot, és elméne a róka, és mind
1586 Fabul, 26 | HUSZONHATODIK FABULA~A rókáról és esztrágról~A róka vacsorára híva egy
1587 Fabul, 61 | HATVANEGYEDIK FABULA~Egy eszvérrõl, rókáról és farkasról~Egy
1588 Fabul, 72 | farkas: „Hová marad a maradék étek és az egyéb hulladék a konyha
1589 Fabul, 26 | szoros edénybe, kivona az étekbõl, kínálá gyakorta a rókát,
1590 Fabul, 29 | házába beröpülek, ott királyi étekkel élek: ugyan együtt eszem
1591 Fabul, 45 | tanácsul néki, hogy gyönge étellel élne, és könnyen emésztõ
1592 Fabul, 1 | hogy valami foldozással ételt-italt és a mindennapi életre valót
1593 Fabul, 53 | õ nagy sok pipperes tál étke.~
1594 Fabul, 26 | hívá a rókát, és jeles jó étket fõze, de hosszú nyakú edénybe
1595 Fabul, 99 | világban megprédikáltatni az õ evangéliomát, félek, hogy véget tészen
1596 Fabul, 99 | az Isten fia, mikoron az evangéliomba azt mondotta: Vessétek ki
1597 Fabul, 70 | sárba heverék és fokhagymát evék, és az oroszlánnak barlangja
1598 Fabul, 59 | varjúról~Egy varjú eleget évén mulatni röpüle. És midõn
1599 Fabul, 99 | mindjárást a sok perlõdésben excepciót találtok vala, és haladást
1600 Szomak | gerjedhet~evetség - genny~exceptio - kivétel, óvás, ellenvetés~ ~
1601 Fabul, 70 | nincs több.” Mondá a róka: „Ezekben ugyan eleget foghatunk,
1602 Fabul, 45 | mint a régiek bizonságot ezekrõl vévén ezt mondották: Honores
1603 Fabul, 43 | det! Meneködjél meg immár ezektõl! Bolondnak alítasz vala
1604 Fabul, 2 | mûvelé rajtam hat hónappal ezelõtt.” Mondá a bárány: „E világon
1605 Fabul, 51 | mint ellenségi. Jobb, hogy ezer baráti legyenek, mint csak
1606 Fabul | A BÖLCS EZOPUSNAK~FABULÁI ÉS BÖLCS~OKTATÓ
1607 Fabul, 29 | együtt eszem a királlyal az ezüst és aranyas tálból, és iszom
1608 Fabul, 35 | kitépék, és számkivették. Ezútta fogva mind éjjel kell járni
1609 Fabul, 100| fiaim! Semmi nem kél benne: ezúttal is elmúlik az idõ hejába.”
1610 Pre | szörzettem egybe, hanem minden fabulának az értelmét is melléje
1611 Fabul | A BÖLCS EZOPUSNAK~FABULÁI ÉS BÖLCS~OKTATÓ BESZÉDI~ ~ ~
1612 Szomak | kettõ között. Heltai 15. fabulája ebben az értelemben idézi
1613 Fabul, 37 | elõbeli fabulának az értelme e fabulára is illik. Mert aki mást
1614 Fabul, 99 | osztogatá drága pénzért. Mennyé faggyú esik vala mind ökerbõl s
1615 Fabul, 32 | megtisztította volna, valami bárányfaggyút ereszte belé, és ottan megvigaszék.
1616 Fabul, 45 | illatja vagyon, mint egy jeles fahének és szekfûnek, és mintha
1617 Szomak | CUNEUS - A rossz görcsös fához rossz éket kell keresni ~
1618 Fabul, 100| megcsalatkozik. Másnak nem fáj a te károd. Bizony nem gondol
1619 Fabul, 70 | hasadra. Ottan elmúlik minden fájdalmad. Csak erre kérlek kedig,
1620 Fabul, 33 | végre megsiratja nagy lelki fájdalommal az õ vakmerõ bátorságának
1621 Fabul, 33 | hozzá, és ments meg e nagy fájdalomtól.” És midõn a ló felemelte
1622 Fabul, 43 | szegénségét nézi, és azt fájlalja, hogy a kazdagoktól ez világban
1623 Fabul, 64 | annyéra, hogy minden tagaim fájnak belé? Megfüzetlek, várd
1624 Fabul, 40 | miérthogy sziúsb volna a több fáknál, egy ágat adna néki, hogy
1625 Fabul, 59 | be a közmondás: Vonszon fakó, de ismeg vonsszák fakót.
1626 Fabul, 59 | fakó, de ismeg vonsszák fakót. Ha annak utána megtekinted
1627 Fabul, 49 | Jertek, menjünk melléje a fákra. Hallgassuk meg az õ sípolását.
1628 Fabul, 40 | férfiúról, fejszérõl és fákról~Egy férfiú csináltata magának
1629 Fabul, 78 | Ágaskodjál fel szépen egyenesen a fal mellett, és én felhágok
1630 Fabul, 62 | a disznókat, és méne egy falka bárányok közibe. Ott is
1631 Fabul, 78 | lészen.” És nekitámaszkodék a falnak. A róka kedig felhága a
1632 Fabul, 82 | két lábával egy faszegre a falon, és úgy tetteté magát, mintha
1633 Fabul, 99 | közelgöttenek volna egy falujához, mondá az hispán a nemesembernek: „
1634 Fabul, 30 | monyjokat. Sem majorokban, sem falukban soholt senki nem tarthatja
1635 Fabul, 74 | hegyre az õ keresztfiával, a falunak ellenébe, honnég benézhet
1636 Fabul, 69 | méglen nemigen messze volna a falutól, melybe az õ ura lakik vala.
1637 Fabul, 34 | talála egy megterhelt, fáradott szegény szamárt elöl egy
1638 Szomak | zsákmány, takarmány~kosszogás - fáradozás~ ~lantorna - marhahólyagból
1639 Fabul, 34 | szegény szamár a terhõnek és fáradtságnak miatta nem kelhetne ki hamarsággal
1640 Szomak | grobiánság - gorombaság, faragatlanság~gugol - gúnyol, csúfol~ ~
1641 Fabul, 56 | ez. A képíró jegyzötte és faragta olyformán. Ha én tudnék
1642 Fabul, 70 | És midõn látta volna a farkadarabot, mondá: „Jó atyámfia, róka!
1643 Fabul, 43 | kevélységedbõl nem tõl részt a farkadból. Hol immár mind farkad,
1644 Fabul, 43 | atyámfia, adj a felét a farkadnak énnékem, hadd fedjem be
1645 Fabul, 70 | latorságodért kellett tenéked farkadot zálagban hadni. Légy jámbor,
1646 Fabul, 70 | megköté a kosárt a farkasnak a farkához, és mondá a farkasnak: „
1647 Fabul, 22 | hitván patkót lábaimról, farkamat is lemetélte, és idekergötett
1648 Fabul, 70 | hátul megtartom a kosárt, és farkammal kétfelõl nékikergötem a
1649 Fabul, 25 | Megbocsáthatom vétködet, ha a farkamra nem néznék. De ha arra nézek,
1650 Fabul, 25 | szekercével, és levágá a kégyó farkának a végét. Nem sok idõ múlva
1651 Szomak | lupus - Az ember embernek farkasa~honores mutant MORES - A
1652 Szomak | súlymérték~lupesco - kis farkas, farkasfi~ ~maga - de, noha~magistratus
1653 Fabul, 97 | Elméne a róka annak utána a farkashoz is, és mondá neki: „Ím,
1654 Fabul, 39 | juhok erõszakot mûvelnének a farkaskölyköken. És a juhokhoz jõvén, erõsen
1655 Fabul, 87 | kaphatna, melyet hazavinne az farkasnénak és fiainak. És a falu felé
1656 Fabul, 75 | fene vala, elijeszti vala a farkasokat, hogy nem mernek vala a
1657 Fabul, 87 | FABULA~Egy asszonyállatról és farkasól~Egy farkas igen éh lévén,
1658 Fabul, 87 | farkasné: „Mint jössz, én ídes farkasom? Lám, nem hozsz semmi ragadománt.
1659 Fabul, 66 | megoltalmazd magadat efféle farkastermészetûektõl, és idején megvessed barátságokat.
1660 Fabul, 34 | lónak: „Hallod-é, te szép farkú! Nemde te valál-é ama szép
1661 Szomak | fondorkodik~farmentring (helyesen: farmatring) - lószerszámnak farokra
1662 Szomak | fandorli - fondorkodik~farmentring (helyesen: farmatring) -
1663 Fabul, 57 | helyére, kibújék a balha a farmentringbõl, és leszekelék a földre,
1664 Szomak | farmatring) - lószerszámnak farokra hurkolódó szíja~felceppekézék -
1665 Fabul, 82 | az utolsó két lábával egy faszegre a falon, és úgy tetteté
1666 Fabul, 76 | életét földásással, vetéssel, favágással etc. Lakik vala kedig ott
1667 Fabul, 93 | ha kevés idõ múlva eljõ a favágó, és meg kezd kerengeni,
1668 Fabul, 73 | Mosatlanok a tálok, töröttek a fazekok, és fél esztendõvel gyûtött
1669 Fabul, 73 | szájával ennyi. No, bezzek a fecskékkel reggel felkelek,
1670 Fabul, 73 | addig hallgattam reggel fecsegötéseket, hogy immár elszoktam a
1671 Fabul, 73 | házanépét, és õ maga is a fecskéknek tanácsát meglesni. Annak
1672 Fabul, 17 | TIZENHETEDIK FABULA~A fecskérõl és egyéb madarakról~Egy
1673 Fabul, 73 | köszenöm tekegyelmednek a jó fecskés tanácsot és a szentséges
1674 Fabul, 89 | részes, melyrõl mást meg akar feddeni. Mert nem illik külemben.~
1675 Fabul, 95 | általa.~ ~ÉRTELME~E fabula feddi meg a telhetetlenséget és
1676 Fabul, 39 | a juhokhoz jõvén, erõsen feddõdének azokkal, vádolván õket,
1677 Fabul, 99 | való bársonyos perémmel. A fedél ne legyen fejér, hanem sárga,
1678 Fabul, 43 | farkadnak énnékem, hadd fedjem be az alfelemet, hogy megmeneködjem
1679 Fabul, 71 | Jupiter isten! Nem bánnám, ha fegyverrel megbüntötnél az égbõl, hogy
1680 Fabul, 99 | az anyjához, hol az ünõt fej vala, és kiáltván mondá: „
1681 Fabul, 46 | békét hagyjon, és kivesse fejébõl, és semmi számot nem tartson
1682 Fabul, 45 | Mikoron immár gárdiánná és fejedelemmé választották volna, kevés
1683 Szomak | Zsigmond nevében irányította a fejedelemség politikáját, míg 1551-ben,
1684 Fabul, 20 | sanyarúságban meg akarnák a fejedelemségbelieket megutálni avagy elváltoztatni,
1685 Fabul, 42 | és munkádból adod az adót fejedelmednek, pásztorodat megsegíted
1686 Fabul, 20 | tanuljon e fabulából, hogy a fejedelmekbe ne válogassanak, hogy minden
1687 Fabul, 62 | végre úgy uralnak, mint fejedelmeket. De a disznók nem gondolnak
1688 Fabul, 50 | visszafordultságokat, kiváltképpen a fejedelmekét és nagyurakét; müvelhogy
1689 Fabul, 32 | fejedelemnek, megengesztelé a fejedelmet a pásztorhoz. És ottan megszabadula.~ ~
1690 Fabul, 34 | kinek privilégiomja avagy fejedelmi szabadsága vagyon, az, mihelt
1691 Fabul, 39 | hogy az Istentõl adott fejedelmünket és egyéb Istentõl elrendelt
1692 Fabul, 8 | benne, hogy el nem haraptam fejedet. Ám lásd, ha jól nem cseleködtem
1693 Fabul, 78 | reád a vállodra, és onnég a fejedre, és arról annak utána kiszekelem,
1694 Fabul, 57 | õnekik is a Salomon tökét a fejekhöz ütötték volna, maga csak
1695 Fabul, 34 | látod-é, micsoda vagyon fejembe és hátomon? Ez okaért megtanítlak,
1696 Fabul, 91 | korona vagyon - úgy mondá - a fejemen. Semmi vagy énhozzám képest.
1697 Fabul, 70 | meleg bõrt a hasodra, és fejemre mondom, mindjárást megvigaszol.”
1698 Fabul, 99 | perémmel. A fedél ne legyen fejér, hanem sárga, veres, alakos
1699 Fabul, 81 | lábánál fogva a bálvánt, és a fejével a falhoz kezdé azt ütni,
1700 Fabul, 40 | jutalma. Miért adtunk a fejsze nyelére való fát oda? Ha
1701 Fabul, 32 | ne várj. A kölcsenadott fejszének jó, ha csak a nyele megfordul.
1702 Fabul, 40 | adna néki, hogy az ember fejszenyelet csinálna belõle. Az olajfa
1703 Fabul, 40 | NEGYVENEDIK FABULA~A férfiúról, fejszérõl és fákról~Egy férfiú csináltata
1704 Fabul, 51 | kárt, és veszélt keresünk fejünkre. Mert igaz az Isten, ki
1705 Fabul, 32 | midõn mindenha mellette fekennék az oroszlán, mintha ugyan
1706 Fabul, 86 | mert bizony mind kitépem a feketéket.” Látván azt a menyecske,
1707 Fabul, 34 | aranyas nyereggel és aranyas fékkel és bársonyos caprakkal,
1708 Szomak | sertés~ászkok - a hordók alá fektetett talpfák~aszú fa - száraz
1709 Fabul, 71 | felmenvén, egy nagy fa alá feküvék, és erõsen nyege. Annak
1710 Fabul, 26 | egy lapis széles tánérra felada, és az asztalra tevé. Az
1711 Fabul, 62 | véresen és sebesen. És nehezen felálla a vadkan a disznók közett,
1712 Fabul, 93 | engemet a hajókban kezéparánt felállatnak, és az árbocfát csinálnak
1713 Fabul, 24 | azért ugyan minden szõrem felborzad belé. Talám minden nemzet
1714 Fabul, 87 | ragadománt. Mint jártál? Igen felborzadott a szõr a hátodon. Jaj, ki
1715 Fabul, 27 | ezenképpen vagyon a szép felcifrázott asszonyi állatoknak is dolga.
1716 Fabul, 12 | volna, hozzákapa a varjú, és felcsapá, méglen a kesselõ az égbõl
1717 Fabul, 76 | és a nyaka felhámolt és felcsumózott vala; az oldali is hoportosok
1718 Szomak | csõsz, õr~csusszolás - feldörzsölés~csûrbálvány - takarmányraktározó
1719 Fabul, 34 | él, mind Istennek s mind felebarátja ellen, azt az Úristen megfosztja
1720 Fabul, 63 | hogy e szép szín alatt felebarátjokat megcsalhassák, és kárt tehessenek
1721 Fabul, 67 | ravaszságokat gondolnak, hogy felebarátjoknak kárt tehessenek, és vagy
1722 Fabul, 85 | természetit kövessük. És mikoron felebarátunk egy történetbõl ellenünk
1723 Fabul, 36 | okaért, hogy ha az Istent nem féled, és annak kedvébe nem lész,
1724 Fabul, 32 | és semmi jótétérõl el ne feledközzék. Mert igen nagy gonosz vétek
1725 Fabul, 61 | megholt az apám. De hogy feledségbe ne jutna az én nevem, az
1726 Fabul, 61 | mind anyám megholt. De hogy feledségben nem jutna az én nevem, az
1727 Fabul, 92 | erõs oroszlán egynyíhánszor feléjek kezde menni, és noha igen
1728 Fabul, 25 | eszembe jut, és soha el nem felejthetem.”~ ~ÉRTELME~E fabula ezt
1729 Fabul, 65 | mely igen bolond vagy. Igen féléken vagy, és abból tündöklik
1730 Fabul, 99 | uramat is felruházom és felékösítem.” És azonközbe megjuta a
1731 Fabul, 88 | az õ állapatjában isteni félelemben megmaradni.~
1732 Fabul, 71 | kemencébe bebújának, és félelemnek miatta bégni kezdének. A
1733 Fabul, 4 | juhot a bíró elejbe. És a feleletbe vádolni kezdé a juhot, mivelhogy
1734 Fabul, 30 | Mondá a farkas: „Hallom a feleletet. De jól és igazán nevezték
1735 Fabul, 50 | azt a király, igen kedvelé feleletét, és igen tetszik vala néki
1736 Fabul, 45 | Gyönyörködék az oroszlán a majomnak feleletiben, és akkoron nem bántá, hanem
1737 Fabul, 35 | nemzetétõl. De mikoron nem felelhetne, okát sem adhatná, mindjárást
1738 Fabul, 7 | A szamárnak ijedsége és félelme tanított reá.”~ ~ÉRTELME~
1739 Fabul, 43 | szorgalmatosságok, ezek mellett a sok félelmek és rettegések ugyan megfõzik
1740 Fabul, 24 | fõképpen az Istennek igéjére és felelmére. Mert noha gyermekök még,
1741 Fabul, 10 | mindenkor rettegsz, mindenkoron félelmes szüved vagyon; ím a háznak
1742 Fabul, 9 | komondor is haraggal kezde felelni, és mondá: „Mit háborgatsz
1743 Fabul, 44 | szolgák és béresek. Ezért felelt ama bölcs, mikoron megkérdötték,
1744 Fabul, 77 | kicsoda és mi állat volna õ. Felelvén a holló, mondá: „Azelõtt
1745 Fabul, 9 | könyörgeni, mondván: „Jó felem, ím terhes vagyok kölkökkel,
1746 Fabul, 7 | elõbeli, tudniillik hogy felemáshoz meg ne társolkodjék senki.
1747 Fabul, 64 | Megkeserülé a pór a sárkányt, és felemelé azt a lóra, és megköté,
1748 Fabul, 91 | engemet e rút szürke tollak felemelnek az égbe, és ott fenn járok
1749 Fabul, 75 | nagy komondor bõrében, és félének tõle, mert ugyan a komondornak
1750 Fabul, 93 | hogy tetejem a fellegöket feléri. Nagy becsületben is vagyok.
1751 Fabul, 86 | együtt laknának, mindenik a feleségek közül hízelködni kezde férjének.
1752 Fabul, 99 | nemesember: „Megelégödném feleségemmel egy feredõkáddal; minek
1753 Fabul, 97 | jó tyúkot adsz énnékem, feleségemnek is egyet, tehát módot lelek
1754 Fabul, 73 | mentem. Minden gondomat feleségemre és béresimre hattam. Lám,
1755 Fabul, 99 | szépen felruházott kopogó feleségének: „Bizony jó szerencse talált
1756 Fabul, 86 | Egy férfiúról és annak két feleségérõl~Vala egy férfiú, kinek felesége,
1757 Fabul, 86 | mûvelek.” És elméne, és két feleséget vén magának, egy korost
1758 Fabul, 73 | bemenvén a házba, megszólítá a feleségét: „Kelj fel, Rebeka! Emeld
1759 Fabul, 99 | Megverlek tüteket. A tü feleségtök özveggyé és gyermöktek árvákká
1760 Fabul, 74 | jóllakál-é? Mint tetszik e mai felestök?” Felelé a Lupesco: „Bizony
1761 Fabul, 73 | morálván egy kevesik mindjárást felestökre mentem. Minden gondomat
1762 Fabul, 73 | szomszéd: „Jó fiam! A te kapud felett két fecske lakik. Ez esztendõbeli
1763 Fabul, 82 | kerese módot hozzá, hogy õ is felférközhetnék a ház héjára. Mikoron kedig
1764 Fabul, 82 | kedig fel nem férkezhetnék, felfüggeszté magát a házba az utolsó
1765 Fabul, 43 | agarok. És a majom hamar felfuta egy magas fára. De a róka
1766 Fabul, 68 | kezdé õtet kergötni. A bak felfutamék egy meredeken egy nagy kõsziklára,
1767 Fabul, 44 | hamarsággal a sûrõ erdõbe, és felfutok a magas hegyekre, és ott
1768 Fabul, 13 | megjelentené a rókának, felfuvalá a torkát, és kinyútá a nyakát,
1769 Fabul, 43 | miatt kevély ne legyen, és felfuvalkodásból a szegént meg ne
1770 Fabul, 59 | embereknek neveztessenek. És e felfuvalkodásból uralkodni kezdnek a szegénségen,
1771 Fabul, 59 | kegyetleneknek mivoltokat, hogy felfuvalkodik az õ szüvek, és õhozzájok
1772 Fabul, 31 | és midõn igen igyeköznék felfuvalkodni, meg kezde a bõre harsogni
1773 Fabul, 31 | szinte úgy kezd járni, mint a felfuvalkodott béka. Szent Pál azt mondja:
1774 Fabul, 70 | kevély kegyetlenek az õ felfúvásokban oly nagy szégyennel elvesznek.
1775 Fabul, 31 | megtartom lélegzetemet, és felfúvom magamat, én is oly nagy
1776 Fabul, 30 | galambját tõle. Mindenütt felhág és bebújik. És nemigen sok
1777 Fabul, 78 | egyenesen a fal mellett, és én felhágok reád a vállodra, és onnég
1778 Fabul, 71 | énnékem.” Egy pór kedig felhágott vala egy fejszével ugyanazon
1779 Fabul, 41 | valami csusszolás miatt felhámlott, és ugyan elkopott. Kérlek,
1780 Fabul, 76 | esztevér vala, és a nyaka felhámolt és felcsumózott vala; az
1781 Fabul, 25 | a szüldisznó a sertõjét felhánni, és minden emberrel egybeveszni
1782 Szomak | megzavarodsz ~megharsogni - felhasadni, kihasadni ~megkeserül -
1783 Fabul, 63 | kakas kevélységben esvén felhuzalkodék, és szárnyait vetni kezdé,
1784 Fabul, 47 | után belé, annyéra, hogy feljebb-feljebb töldegélnék a víz a vederbe:
1785 Fabul, 75 | mint a többinek, kiket feljebbvaló rendre emelt. Inti ez okaért
1786 Fabul, 65 | hanem alázd meg magadat, és féljed az Úristent, és õtet kérjed,
1787 Fabul, 14 | viseljék magokat, hogy ne féljék csak, hanem minden ember
1788 Fabul, 34 | állhatatosságába, hanem féljen és tartson bizontalanságától.
1789 Fabul, 52 | megmutatom tenéked, mint féljenek tõlem mind a mezõi vadak.”
1790 Fabul, 97 | beestveledék, és a holdvilág jól feljött vala. És jutának egy mély
1791 Fabul, 65 | lovagot látok a hegyoldalon feljõni, és úgy tetszik, hogy két
1792 Fabul, 80 | futni és erõsen kergötni. Felkapa ez okaért egy szederibokorra,
1793 Fabul, 79 | és hogy a munkára reggel felkelhessenek, hogy jól elélhössenek.”
1794 Fabul, 73 | és minden nehézség nélkül felkelhetek és ottan dolgomat tehetem.”
1795 Fabul, 73 | nyárba mindenkoron reggel felkelj, mikoron a fecskék reggel
1796 Fabul, 74 | farkas: „Jól vagyon.” És felkelvén, mondá a Lupescónak: „Jere,
1797 Fabul, 56 | a félsz, hogy az elõbeli felkérködés csak beszéd volt minden
1798 Fabul, 76 | Nem látod-é, hogy kapál?” Felkiálta ez okaért az ifjú oroszlán,
1799 Fabul, 73 | ez okaért ekképpen kezdé felköltegötni házanépét, és õ maga is
1800 Fabul, 21 | gazdát minden házi népével felköltem. Bezzeg gonoszul jársz.”
1801 Szomak | megszólítás, hivatkozás, fellebbezés~apprehendit astutos In astutia
1802 Fabul, 93 | annyéra, hogy tetejem a fellegöket feléri. Nagy becsületben
1803 Fabul, 16 | gyönyörködik az alázatosoknak felmagasztalásába. Ez okaért tarts az Istennek
1804 Fabul, 41 | bódogságos életet, melyet annyéra felmagasztalsz. Énnékem nem kell! Noha
1805 Fabul, 75 | dolgokat elõvitt, és kiket felmagasztalt, dolgaiban ne avassák magokat,
1806 Fabul, 38 | veszedelmemre volt, azt dicsírtem és felmagasztaltam. Jaj, ki visszafordult dolog
1807 Fabul, 88 | Vajha én is ezenképpen felmehetnék!” És elméne a madarakhoz,
1808 Fabul, 69 | úgy menjünk fel a hegyre. Felmenet meglátnak az emberek, és
1809 Fabul, 12 | egy kõszál: egyenesen igen felmenj az égbe, és onnég bocsásd
1810 Fabul, 51 | gyorsan kezde a hegy ódalán felmenni, és a csere felé tartani.
1811 Fabul, 17 | nagy madarak vagytok, és felmentek az égbe. De noha sokáig
1812 Fabul, 71 | kullaga a hegy oldalán fel. És felmenvén, egy nagy fa alá feküvék,
1813 Fabul, 19 | foglalják magokat, és abban felneveködjenek, hogy a jámborság és a jóság
1814 Fabul, 10 | bizony õnekik is sokaktól félniök kell. Nyilván a szegény
1815 Fabul, 9 | és a kölykök valamennyére felnõttenek volna, eljöve az eb, és
1816 Fabul, 36 | egy madarász, és lassan felnyúlván a fa megül, nyakába veté
1817 Szomak | kopogó - utalás a cifrán felöltözött asszony kopogós sarkú cipõjére~
1818 Fabul, 48 | bántasz, az megemléközik felõle, és ha lehet, okot keres
1819 Fabul, 43 | róka: „Mit ítélsz tehát énfelõlem?” Mondá a majom: „Szép állat
1820 Fabul, 49 | mellett a fáknak ágaira felrakogatni, és a fák alá ülvén sivölteni
1821 Fabul, 36 | egyet meglõ bennek, ottan felröpülnek a többi, és egy keveset
1822 Fabul, 70 | halakat is el akarja vinni.” Felrohanának mindnyájan azt hallván,
1823 Fabul, 99 | öltezzél, és szép ékösen felruházd magadat. Bár a szomszéd
1824 Fabul, 99 | csak hadd; még uramat is felruházom és felékösítem.” És azonközbe
1825 Fabul, 99 | örüle néki, és mondá szépen felruházott kopogó feleségének: „Bizony
1826 Fabul, 27 | nagy szép öltözetökben felruházzák magokat és dücsõséges fénességben
1827 Fabul, 70 | ha mostan közel mennék felségedhöz.” Mondá az oroszlán: „Hol
1828 Fabul, 37 | bosszúállásra indítja ez a kiáltás a felségest. Végy a mindennapi, szömed
1829 Fabul, 79 | gonoszára mûvelem azt. Hanem felserköntem õket, hogy vigyázzanak az
1830 Fabul, 62 | hágj tönnen kévánságodból a felsõ garádicsra: egyült alá esel
1831 Fabul, 94 | aranyvedret, az inas felkapá a felsõruhát az orvnak, és elfuta véle
1832 Fabul, 49 | Látván ezt a madarász, felszedé lépét, és elpironkodék onnég.~ ~
1833 Fabul, 25 | Ez az asztal alá menvén, felszedegélé a morzsalékokat, és azokkal
1834 Fabul, 81 | kiesek belõle. És az ember felszedegöté azt, mondván: „Ó, visszafordult
1835 Fabul, 17 | lenmagot elvetik, és mind felszedjük azokat a magokat. És így
1836 Fabul, 99 | És midõn annak a pénzét felszedte volna, ugyan süveggel vivé
1837 Fabul, 51 | meglátá õket a szarvas, és felszekelvén, nagy gyorsan kezde a hegy
1838 Fabul, 15 | törelgötné annak a hátát; és hogy felszeknék mellette a kutya és kelletné
1839 Fabul, 55 | elhudozta magát, oly igen félt. Ó, szégyen agg vigyor!”
1840 Fabul, 24 | valaminémû ideig gedelecskéjét feltartotta volna, kénszerítötték a
1841 Fabul, 71 | felébredett volna, felkele és feltekénte a fára, és mondá: „Ó, Jupiter
1842 Fabul, 91 | emberek, és a nagy hõsek feltészik süvegben, és avval ékösítik
1843 Fabul, 42 | orromon foly alá a veréték, és feltörik a tenerem a nagy munka miatt
1844 Fabul, 18 | közül kezdé a fejét a vízbõl feltolni, hogy látná, minémû királyt
1845 Fabul, 71 | s tisztát.” És egy malom felübe vivé a farkast, az õrzsilip
1846 Fabul, 84 | mellett, melynek ágai a kút felüben érnek vala, melyeken egy
1847 Fabul, 66 | is oda megyek, és egyikre felülek. Lám senki nem szól semmit
1848 Pre | len vénember ez: ím õ maga felült a szamárra, és utána kell
1849 Pre | Hallván azt a szegény ember, felültöté a gyermeket a szamárra,
1850 Fabul, 66 | odaballaga õ is, és hertelen felugorlék egy igen szép ártánra, hogy
1851 Fabul, 44 | elejbe. És mikoron bõven felvenne benne, látá ott a szarvasnak
1852 Fabul, 45 | valamiképpen elõmehet, és felverheti magát, ottan nem ember,
1853 Fabul, 56 | nagyobban zerögnek, ha felvészed a zsákot, hogynem mint ha
1854 Fabul, 91 | énhozzám képest?” És azonközbe felveté a farkát, és megmutatá az
1855 Fabul, 20 | minket.” Az ölyü örömest felvevé az oltalomnak tisztit; de
1856 Fabul, 88 | mondá nékik: „Valaki engemet felvinne az égbe közületek, annak
1857 Fabul, 97 | és jõj alá, és segítsed felvinni.” Örüle a farkas a nagy
1858 Fabul, 88 | Mondá a kösselõ: „Ím én felviszlek.” És körme közé vévé, és
1859 Pre | ídes és igen jó akaratból felvöttem ezt e munkát (mely bizony
1860 Pre | beszédöket, megharaguvék, és felvoná a gyermeket, és háta megé
1861 Fabul, 80 | szederibokorra, hogy azon felvonná magát, és a sevényen általszökelhetnék.
1862 Fabul, 78 | alányújtom, és tégedet is felvonszom.” Mondá a bak: „Bizony jó
1863 Szomak | középkorban használatos fémpénz~gömbölég - gömbölyû~gritti -
1864 Szomak | panaszkodás~slógos - islóggal, fémpikkely díszítéssel kirakott~sOhajt -
1865 Fabul, 71 | megnyomák õtet a deszkás fenékhöz, annyéra, hogy minden tetemi
1866 Fabul, 18 | megijedének a vízbe, és a fenékre alászállának. Egy kis idõ
1867 Fabul, 27 | felruházzák magokat és dücsõséges fénességben járnak, ha tudomány, ész,
1868 Fabul, 59 | ártatlanakat. És ekképpen nagy fénességgel megmutatják magokat mindenütt.
1869 Fabul, 86 | lelte a szomszédot? Ím, mint fénlik a taréja.” Azelõtt fürtes
1870 Fabul, 9 | azonközbe fogait kezdé reá fenni és a kölyköket reá nódítani.
1871 Fabul, 87 | benn egy gyermek. Az anyja fenyegeté a gyermeket, mondván: Hallgass,
1872 Fabul, 79 | Istennek igéje, sem ígéret, sem fenyegötés, sem mennyország, sem pokol,
1873 Fabul, 36 | Isten kitölti rajtad az õ fenyegötését: Ve tibi qui praedaris:
1874 Fabul, 56 | Minek okaért nem minden apró fenyegötéstõl lankadt meg az ina etc.~
1875 Fabul, 87 | sírna, az anyja megbúsulván fenyegöti vala a gyermecskét, mondván: „
1876 Fabul, 99 | melléd hozza! Együtt ültek a feredébe, a kénköves tüzes tóba.”
1877 Fabul, 99 | és erõsen készülnek ide a feredében.” Mondá Luciper a kegyetlen
1878 Fabul, 23 | emberek is ugyanazon föredében ferednek mivelünk. Reménségben foglaljuk
1879 Fabul, 99 | szennyesek vagytok, de kész a feredõ.” És mondá: „Bolondul cseleködtél,
1880 Fabul, 99 | csalt volna cifrázásával a feredõbe.” Felelé az hispán: „Felséges
1881 Fabul, 27 | ember vagyok én! De ha a feredõben mezítelen ül a több emberek
1882 Fabul, 99 | Megelégödném feleségemmel egy feredõkáddal; minek való egy egész tó?”
1883 Fabul, 99 | Bizony errõl e rettenetes feredõrõl szólt az Isten fia, mikoron
1884 Fabul, 99 | kezdetben készítötte azt a feredõt minékünk és tünéktek hamisaknak
1885 Fabul, 36 | ugyan az orrod, de csak féregszedni való. De énnékem mind orrom
1886 Szomak | fürjháló~ ~gardián - gvárdián, ferences kolostor fõnöke~gedelecske -
1887 Fabul, 99 | jajgatást mindazoknak, kiket feresztnek vala a kénköves tüzes tóban.
1888 Fabul, 75 | eszesöknek, vitézöknek, jeles férfiaknak, kiknek az Úristen dolgokat
1889 Szomak | A hivatal próbálja ki a férfit~malo NODO, MALUS QUERENDUS
1890 Fabul, 16 | vétkeinket, mert nyavalyás férgecskék vagyunk” etc. Az oroszlány
1891 Fabul, 86 | midõn a térdén alonnék a férje, ki kezde lassan-lassan
1892 Fabul, 86 | õ magában: „Bizony az én férjemet énhozzám hasonlóvá tészem.”
1893 Fabul, 91 | amely tenálad vagyon. Hadd férjen el ez okaért más ember is
1894 Fabul, 99 | ásnunk, hogy azok is beleférjenek. Miérthogy a nagymester
1895 Fabul, 82 | héjára. Mikoron kedig fel nem férkezhetnék, felfüggeszté magát a házba
1896 Fabul, 39 | mihelt az egyenetlenség férkõzhetik be, ottan kész a kár és
1897 Fabul, 45 | mely miatt ismeg hozzájok férkõzhetnék, és megehetnék bennek. És
1898 Fabul, 45 | müvelhogy okkal hozzája férne, ravaszságból beteggé téve
1899 Fabul, 56 | erõsb.” És midõn egybe nem férnének, bizonságra hagyák a dolgot
1900 Fabul, 17 | szerint kedig könnyebben nem fértek hozzá, mint hogy mindnyájan
1901 Fabul, 71 | megtisztulnak, és meg nem fertelmeztötel általok.” Mondá a farkas: „
1902 Fabul, 91 | megmutatá az õ szép tükeres festett tollait. „Micsoda szép kék
1903 Szomak | szúrószerszám~képíró - festõ~kintornálás - verklizés,
1904 Fabul, 72 | semmi nyavalyám. De egy fesvén ageb gazdát szolgálok: az
1905 Fabul, 72 | ellen. De a gazdag ember fesvénségébõl igen hitvánul tartja vala
1906 Fabul, 30 | madarakat megfoghatja a fészekben, ottan mellyeszteni kezdi
1907 Fabul, 11 | titkony, amelyen a kesselõnek fészke vala. Annak utána tüzet
1908 Fabul, 11 | fiait, és felvivé õket az õ fészkébe, hogy fiainak enni adná
1909 Fabul, 100| ne menjetek! Maradjatok a fészökben, méglen jó szárnyasok lesztek!
1910 Fabul, 100| mondá az õ fiának: „Jó fiacskám! Látod-é, hogy megért a
1911 Pre | a szegény vénember az õ fiacskával pénz nélkül és szamár nélkül
1912 Fabul, 74 | Jó komám, add nékem a te fiadat, a Lupescót, én gondot viselek
1913 Fabul, 99 | vagyok a nagy Mesternek fiához. Mert müvelhogy igen sieti
1914 Fabul, 74 | életünkre. A nélkül is sok fiaid vannak. Nem gyõzed õket
1915 Fabul, 36 | Szabad vagyok véled, mind fiaiddal egyetembe. Éles ugyan az
1916 Fabul, 74 | kerestem mind magamnak, mind fiaimnak életünkre. A nélkül is sok
1917 Fabul, 74 | egy rókáról és a rókának a fiáról~Egy rókának fia lõn. Az
1918 Szomak | ÜSZÕ - még nem borjazott, fiatal tehén~ ~vadIt quomodo vadIt -
1919 Fabul, 73 | énekölni közdnek. És nagy figyelmetességgel hallgass reá,
1920 Szomak | dávid - bibliai szereplõ, a filiszteusok elleni háborúban megölte
1921 Szomak | felceppekézék - összeszedte magát~FINCOL - szól~FlSTULA DULCE CANIT,
1922 Fabul, 49 | és külemb-külemb módon fincolni. Mondának a madarak egymásnak: „
1923 Fabul, 71 | tisztességgel mondván, egy fingbe vetötte vala reménségét.~ ~
1924 Fabul, 71 | tisztességet, mint ez a fingó farkas. Ennek okaért eszes
1925 Fabul, 70 | ördögben farkad? Úgy kell finnyás agebnek! No, lator róka,
1926 Fabul, 89 | igen illik hozzája. De ha finnyáskodik, és az elrendelt útból kihág,
1927 Szomak | savanyú böjti leves~cinadoff - finom gyolcs~confirmál - megerõsít~
1928 Fabul, 45 | gyermekkorotokba, mit mond a Cato? Fistula dulce canit, volucrem dum
1929 Szomak | összeszedte magát~FINCOL - szól~FlSTULA DULCE CANIT, VOLUCREM DUM
1930 Fabul, 86 | a tehén- és borjúhús nem fõ meg egyaránt. Onnég lészen,
1931 Fabul, 52 | és mondá: „Ottan menjünk föl.” Midõn az okaért felmentenek
1932 Fabul, 76 | vala, és ott keresé életét földásással, vetéssel, favágással etc.
1933 Fabul, 72 | olyan, mint a béka, mely a földbe lakván, nem mer eleget benne
1934 Fabul, 60 | gyökerestõl kiszaggatá a földbõl, és ledõté a földre, annyéra,
1935 Fabul, 70 | felséged megbetegült, ottan sok földeket eljártam, hogy felségödnek
1936 Fabul, 37 | az egyik komondor, és a földhöz üté, és a többi rajta, erõsen
1937 Fabul, 99 | kiveszem; annak utána a földvámot, a bejövõ köveket is lehányatom
1938 Fabul, 23 | egyéb emberek is ugyanazon föredében ferednek mivelünk. Reménségben
1939 Fabul, 99 | vagyon a kegyetlen nemeseknek föredéjek.” Mondá a nemesember: „Jaj,
1940 Fabul, 99 | No, vigyétek a latrokat a föredõbe; tü kedig kisiessetek ismeg
1941 Fabul, 99 | csak ments meg e rettenetes föredõtõl!” Felelé az hispán: „Tarde
1942 Fabul, 72 | hogy több lészen efféle.” A fösvén gazda nehezen vévé a kárt,
1943 Fabul, 72 | családos embereket, hogy a fösvénséget elhagyják, és az õ családjoknak
1944 Fabul, 72 | ne éhezzenek meg. Mert ha fösvényen tartják õket, sokkal nagyobb
1945 Fabul, 45 | erõsen kezde bánkódni az õ fogadása miatt, miérthogy meg nem
1946 Fabul, 35 | cseleködvén, hitében és fogadásában állhatatos legyen. Megõrizze
1947 Fabul, 9 | érközett az idõ. Kérlek, fogadj be házadba, hadd kölykezem
1948 Fabul, 49 | mellyeszthet bennünk. Ez okaért fogadjatok szót, ha mindnyájan nem
1949 Fabul, 75 | tanácsot adok tünéktek, ha fogadjátok. Vonjátok le a bõrt az komondorról,
1950 Fabul, 51 | mondanék tenéked, ha szómat fogadnád. Ím, egy igen nagy és kevér
1951 Fabul, 72 | leszen dolgod, ha tanácsomat fogadod.” Felelé a komondor: „Micsoda
1952 Fabul, 76 | Életemre mondom, hogy abból nem fogadom szódat, hanem elmegyek,
1953 Fabul, 30 | disznóólakat. És ha semmi nem fér fogadra, mégis nem mehetsz el békességgel,
1954 Fabul, 76 | fognék járni, ím szavát nem fogadtam, és mint jártam.”~ ~ÉRTELME~
1955 Fabul, 99 | bolondoknak, hogy szót nem fogadtunk a jámbor prédikátoroknak!
1956 Fabul, 16 | köteleken, és megrágom éles fogaimmal azokat, és ottan megszabadulhatsz.”
1957 Fabul, 74 | erõsen egybeharapván a fogakat, és azt tudá, hogy a keresztatyja
1958 Fabul, 50 | mindnyájan reája rohannának, és fogakkal és körmökkel megszaggaták,
1959 Fabul, 2 | vetésedet, holott nincsen fogam?” Megbúsulván a farkas,
1960 Fabul, 87 | szekercékkel hagyigálni fogának, és pálcákkal a farkast
1961 Fabul, 43 | sem okosság, sem valami fogás, mint a bölcs Salomon mondja.~
1962 Fabul, 53 | kesselõ bezárá az ajtót, és fogdosni kezdé õket és mellyeszteni
1963 Fabul, 74 | alámenjek, és ennünkvalót foghassak.” És lefeküvék a farkas
1964 Fabul, 22 | nyulat, mind õzet és szarvast foghatok vala, erõsen szeret vala
1965 Fabul, 51 | nem lõhetem, sem meg nem foghatom.” Mondá a ló: „Én megmondom,
1966 Fabul, 38 | volnának az agarok, de meg nem foghatták õtet a sük mezõn; miért
1967 Fabul, 70 | róka: „Ezekben ugyan eleget foghatunk, mert igen jó halász vagyok
1968 Fabul, 74 | Tanolj elõszer, és úgy fogj annak utána a mesterséghöz.
1969 Szomak | álnokokat saját álnokságukban fogja meg~ártán, ártány - herélt
1970 Fabul, 19 | jámbor és istenes életbe foglalják magokat, és abban felneveködjenek,
1971 Fabul, 23 | ferednek mivelünk. Reménségben foglaljuk szüvünket, várván az Istennek
1972 Fabul, 99 | juhból, azt is mind az úrnak foglaltatá, és az özvegyasszonyokkal
1973 Fabul, 16 | jajgata, miérthogy látta, hogy fogllyá esett volna. Hallván ezt
1974 Fabul, 80 | csûres kertbe, hogy valamit fogna ennyivalót. Midõn meglátták
1975 Fabul, 70 | ludat, mert az õ fiai meg fognának halni éhségnek miatta. Mondá
1976 Fabul, 76 | Megmondja vala, hogy így fognék járni, ím szavát nem fogadtam,
1977 Fabul, 30 | és csak valami egereket fogok. Ez kedig minem halálos
1978 Fabul, 99 | lészen sírás, jajgatás és fogoknak csikorgatása. Jaj minékünk,
1979 Fabul, 69 | farkas! Mely igen nagy rabot fogott! Mint viszi pórázon utána!
1980 Fabul, 16 | meglátta volna az oroszlánnak fogságát, mondá: „Ne félj! Légy jó
1981 Szomak | és javaidban gyarapodni fogsz~oráció - beszéd, szónoklat~
1982 Fabul, 32 | vétekbe esék. És midõn megfogták volna õtet, behozák a városba.
1983 Fabul, 96 | vagyok?” Felelé a pór: „Azért fogtalak meg, hogy énekelj énnékem.”
1984 Fabul, 70 | halász vagyok én. Ezt is én fogtam vala.” Mondá a farkas: „
1985 Fabul, 70 | ide. Ezennel ennyé halat fogunk, hogy elcsodálkozol belé.”
1986 Fabul, 86 | hátrahagyván, és természetöknek fogyatkozását nem mértékölvén, magagondolatlanul
1987 Fabul, 99 | az Úristen meghallgatja fohászkodásokat, és megbüntöti a kegyetleneket
1988 Fabul, 34 | hanem veszteg hallgata nagy fohászkodással. Nem sok üdõ múlva megrészegüle
1989 Fabul, 14 | oroszlánt. Az oroszlán igen fohászkodván, mondá: „Jól vagyon. Mikoron
1990 Szomak | római mitológiában az ég fõistene, a mennydörgés atyja~ ~kabala -
1991 Fabul, 82 | Vaj ha a nyaka környül fojtották volna a kötelet, és azon
1992 Fabul, 23 | peterzselyemmel, tormával és fokhagymával fõzik meg: de minket ídes
1993 Szomak | baccalaurus) - tudományos fokozat a régi egyetemeken~bartoson -
1994 Fabul, 1 | megelégösznek, hogy valami foldozással ételt-italt és a mindennapi
1995 Fabul, 50 | veti magát minden varga folt, és ott zsugorog, hazudoz,
1996 Fabul, 42 | azonközbe énnékem az orromon foly alá a veréték, és feltörik
1997 Fabul, 80 | igen jól meglássa, kihöz folyamik tanácsért és oltalomért.
1998 Fabul, 40 | hanem hadd folyjon ki folyásokban, de a forrást avagy kútfejet
1999 Fabul, 40 | úgymond -, hanem hadd folyjon ki folyásokban, de a forrást
2000 Fabul, 5 | vévén, által kezde úszni egy folyóvízen. Midõn a vízbe tekéntene,
2001 Fabul, 64 | Égy sárkány lakik vala egy folyóvízben. És midõn igen nagy záporok
|