1482-becsu | beerh-diuva | divat-erdos | erdov-folyo | fonal-haszn | haszo-jarha | jarna-kijut | kikap-levon | libeg-megme | megmo-nekit | nekun-porlo | pohar-szere | szeri-tizen | toban-visel | vissz-zugod
Rész, Fabula
2505 Fabul, 21 | kicsin adományért avagy haszonért gazdájuknak avagy uroknak
2506 Fabul, 84 | ismeg jóval, szolgálattal és haszonnal lehet tenéked. Másszor tanít
2507 Fabul, 29 | dücsõség, midõn az ember efféle haszontalan életében gonosz lelkiismerettel
2508 Szomak | koca, nõstény~encebence - haszontalanság, csecsebecse~Eszten - (ösztön,
2509 Fabul, 2 | bosszúságot mûvelé rajtam hat hónappal ezelõtt.” Mondá
2510 Fabul, 5 | a vízbe tekéntene, láta, hát egy szép konc hús vala a
2511 Fabul, 77 | erõsen beveré egy báránnak a hátában. Futni kezde a szegény bárán,
2512 Fabul, 51 | vadász: „Elkéltél arról. Hátadon ülek; szájadban a zabola:
2513 Fabul, 35 | négylábú lelkes állatoknak hátait, és szömeket megsérteni,
2514 Fabul, 60 | cseleködetiben megmutatta. A hatalmasokat, dölyfeseket és kegyetleneket
2515 Fabul, 14 | õket. Mert noha urak és hatalmasok, azért ugyan õreájok is
2516 Fabul, 59 | ÉRTELME~E fabula jelenti a hatalmasoknak és kegyetleneknek mivoltokat,
2517 Fabul, 50 | mostan ugyan országul és hatalmason uralkodik mindenütt. A királyé
2518 Fabul, 7 | társolkodjék senki. Mert a hatalmasság ellen nincsen orvosság.
2519 Fabul, 70 | hatalmasokat, hogy az õ erejekbe és hatalmasságokba ne bízzanak, és ahhoz képest
2520 Fabul, 70 | keveset használ az emberi hatalom. Isten elveszi akkoron a
2521 Fabul, 65 | tudom, de igen pozsog a hátam, úgy félek, mert jól tudom,
2522 Fabul, 76 | én ídes uram. Ne verd a hátamot, se a hasamat, hanem verd
2523 Fabul, 51 | rólam, és vedd le a nyerget hátamról és a féket fejembõl.” Mondá
2524 Szomak | eszméinek egyik legnagyobb hatású terjesztõje. A kortársak
2525 Fabul, 35 | megsérteni, annyéra, hogy hátat adnának a négylábú lelkes
2526 Fabul, 97 | Egynyíhánszor a szép szín alatt igen hatható méreg vagyon elrejtve.~
2527 Fabul, 61 | meg nevemet: ott megolvashatod, ha igen kévánod.” De a
2528 Fabul, 6 | HATODIK FABULA~Az oroszlánról, ökörrõl,
2529 Fabul, 87 | Igen felborzadott a szõr a hátodon. Jaj, ki szomorú vagy! Mi
2530 Fabul, 74 | az anyámat is eltáplálhatom.” És szólván a farkasnak,
2531 Fabul, 34 | micsoda vagyon fejembe és hátomon? Ez okaért megtanítlak,
2532 Fabul, 76 | szájamba, és nehéz nyerget vet hátomra, és reám ülvén té s tova
2533 Fabul, 75 | megtanítlak, hogy másszor hátrahagyod a csúfságot.” És hozzákapván,
2534 Fabul, 86 | vénembereket, kik eszeket hátrahagyván, és természetöknek fogyatkozását
2535 Fabul, 49 | vövék magokat a madarak, és hátramaradának. Látván ezt a madarász,
2536 Fabul, 99 | mégy? Vigyen el az ördeg!” Hátranéze a nemesember, és mondá: „
2537 Fabul, 69 | farkas a gúzsba, és igen hátrarándítja magát, de nem bírhat a szamárral.
2538 Fabul, 33 | sérelmét. Ottan a ló hertelen hátrarúga, és üté az oroszlánt homlokba,
2539 Fabul, 75 | elérte volna a farkast, hátratekénte, és annyéra elijede a nagy
2540 Fabul, 99 | beléje. Bizony, kik még hátravannak a földen nemesek, minékünk
2541 Fabul, 56 | vala egy oroszlánon, és hátravonta vala az oroszlánnak a nyakát,
2542 Fabul, 73 | feleségemre és béresimre hattam. Lám, ördegül vagyon dolgom.
2543 Fabul, 51 | török basa. De a nyereg hátunkon maradott, és a zabola szájunkban.
2544 Fabul, 60 | HATVANADIK FABULA~A fennyûfáról és
2545 Fabul, 61 | HATVANEGYEDIK FABULA~Egy eszvérrõl, rókáról
2546 Fabul, 63 | HATVANHARMADIK FABULA~Egy rókáról és kakasról~
2547 Fabul, 66 | HATVANHATODIK FABULA~Egy farkasról és
2548 Fabul, 67 | HATVANHETEDIK FABULA~A rókáról és kakasról~
2549 Fabul, 62 | HATVANKETTEDIK FABULA~Egy gyermekdid vadkanról,
2550 Fabul, 69 | HATVANKILENCEDIK FABULA~Egy farkasról és
2551 Fabul, 64 | HATVANNEGYEDIK FABULA~Egy pórról, sárkánról
2552 Fabul, 68 | HATVANNYOLCADIK FABULA~A farkasról és bakról~
2553 Fabul, 65 | HATVANÖTÖDIK FABULA~A macskáról és rókáról~
2554 Szomak | rossz nem távozik a hálátlan házából~non est pax impiis - Nincs
2555 Fabul, 10 | egérnek, és behívá az õ házacskába, és jól kezdé ott tartani
2556 Fabul, 29 | nyavalyásul vagyon dolgod. Házad sincsen, hanem odúkban és
2557 Fabul, 9 | az idõ. Kérlek, fogadj be házadba, hadd kölykezem ott, mert
2558 Fabul, 73 | hogy mindennap elmenvén, házadhoz és örökségödhöz láttál:
2559 Fabul, 10 | elhívá azt vendégségbe házához. És hazajutván bevivé egy
2560 Fabul, 64 | tenéked szolgált, sárkány, és hazahozott ide. Te kedig aranyat ígértél
2561 Fabul, 88 | szép gyöngyeket a csigáknak házaiban.” Maga õ maga sem tudja
2562 Szomak | Lopás és fosztogatás a ti házaitokban ~fürháló - fürjháló~ ~gardián -
2563 Fabul, 100| hazamenének. Mikoron a pacsirta hazajött volna, nagy félelemmel megmondák
2564 Fabul, 99 | osztogatá azt nékik füzetésre. Hazajõvén ugyan tanisztrával hozá
2565 Fabul, 10 | vendégségbe házához. És hazajutván bevivé egy pincébe, ahol
2566 Fabul, 71 | kitámadának mindnyájan a házakból, pálcákkal, dorongokkal,
2567 Fabul, 29 | nyárba munkálkoszom, és házamat megrakom éléssel. Annak
2568 Fabul, 74 | keresztapám, ne legyen ellened: Én hazamegyek az anyámhoz. Mert immár
2569 Fabul, 23 | tanácsot, és ki-ki mind hazaméne az erdõbe.~ ~ÉRTELME~E fabula
2570 Fabul, 100| vesszen.” És ezt mondván, hazamenének. Mikoron a pacsirta hazajött
2571 Fabul, 72 | És mikoron a pásztorok hazamentenek volna, megbeszélék a gazdának,
2572 Fabul, 72 | miatta tovább nem mehetne. Hazamenvén a pásztorok megrnondák a
2573 Fabul, 73 | tehát mind felesége, mind házanépe erõsen aloszik. A szomszédok
2574 Fabul, 86 | Szeretõ barátom! Ha meg akarsz házasodni, tehát igen ifjat ne végy,
2575 Fabul, 86 | barátitól, kit volna jó házastársul választani és venni magának.
2576 Pre | nélkül és szamár nélkül hazatére.~Ha ez okaért énfelõlem
2577 Fabul, 37 | vagytok társai. Ugyan sív házatokban a lopott és a kóborlott
2578 Fabul, 64 | hálaadatlantól, hanem még az õ egész házától és nemzetségétõl.~
2579 Fabul, 87 | ragadománt kaphatna, melyet hazavinne az farkasnénak és fiainak.
2580 Fabul, 41 | a tánérról vet önnem. A házinép is igen kedvel, és mindenféle
2581 Fabul, 10 | félelmes szüved vagyon; ím a háznak minden szurdékában egérfogó
2582 Fabul, 72 | hogy a pórok a korcsoma háznál, midõn megittasultanak,
2583 Fabul, 17 | emberekhöz adom magamat, házoknál fészket rakok; szépen énekszóval
2584 Fabul, 99 | volna a bort, reájok veté és házonként osztogatá azt nékik füzetésre.
2585 Fabul, 52 | támadott a közmondás: Hadd hazudjan varga Bereck, azért ugyan
2586 Fabul, 29 | kullogjon, hízelködjék, hazudjon, pohár mellé szóljon, és
2587 Fabul, 50 | varga folt, és ott zsugorog, hazudoz, keneget, törlõdik, hímez-hámoz,
2588 Fabul, 50 | engemet kérdnek, és nem hazudozok és nem hízelködek senkinek,
2589 Fabul, 63 | rókát megcsúfolni, mondván: „Hazudsz, ageb! Nem igazat mondasz,
2590 Fabul, 63 | kakasunkat. Mondd ezt nékik: Hazudtok, agebek! Mert nem a tü kakasotok,
2591 Fabul, 50 | kezde, és mondá: „Íme, e hazug és hízelkedõ lator mely
2592 Fabul, 54 | természetek szerint igen hazugok. Sokat hallj ez okaért,
2593 Fabul, 83 | jöjhetni vissza. Aki egyszer hazugságban találtatik, vajki nagy kárt
2594 Fabul, 83 | szégyen és kár nélkül. A hazugsággal általmehetni az országon,
2595 Fabul, 83 | lemará. Ekképpen vévé a hazugságnak hasznáját.~ ~ÉRTELME~E fabula
2596 Fabul, 95 | telhetetlenséget és sok heábavalóknak kévánságát, holott az emberek
2597 Szomak | nyelvben (latin, görög, héber) való jártassága miatt~ména -
2598 Szomak | pampolódik - kötekedik, heccelõdik~paracskó - vadászkutya~pauper
2599 Fabul, 44 | erdõbe, és felfutok a magas hegyekre, és ott lakom nagy bátorsággal.”
2600 Fabul, 97 | ez okaért a farkast mind hegyen-völgyen, annyéra, hogy beestveledék,
2601 Fabul, 84 | és lépet ragaszta annak hegyire, és lassan-lassan fel kezdé
2602 Fabul, 65 | macska: „Egy lovagot látok a hegyoldalon feljõni, és úgy tetszik,
2603 Fabul, 69 | mondá: „Vaj, lator csalárd! Hejában ordítasz! Oly szépen nem
2604 Fabul, 20 | nevet költöttenek volna a héjához. És a büntetésnek neve alatt
2605 Fabul, 82 | házban, hanem ott fenn a ház héján lennének és laknának, ahová
2606 Fabul, 20 | gyors, és sokkal erõsb a héjánál, ez megoltalmazhat minket.”
2607 Fabul, 82 | is felférközhetnék a ház héjára. Mikoron kedig fel nem férkezhetnék,
2608 Szomak | kampó, horog; nemi betegség. Heltainál káromló, becsmérlõ szó~kankó
2609 Fabul, 54 | vadászni menni, hanem ugyan helyében eleget ehetnék. Eljövének
2610 Fabul, 68 | e helyre jöttem, és a te helyedbe hágtam a vízbe, és vizedet
2611 Fabul, 68 | itt? Miért hágtál az én helyembe, és iszod az én vizemet,
2612 Fabul, 64 | köss a lóra, vígy szokott helyemre. Sok aranyport adok tenéked,
2613 Fabul, 88 | tudta, minémû állapatba helyheztesse õtet. Avval ha az ember
2614 Fabul, 42 | más hivatalba és rendbe helyheztethetett volna tégedet. De nem akarta.
2615 Fabul, 62 | kezdnek tartani; itt ugyan hercek gyanánt élsz.” Midõn ez
2616 Szomak | fogja meg~ártán, ártány - herélt sertés~ászkok - a hordók
2617 Fabul, 99 | vizát, pontyot, veszett herenget, azt is vesd reájok: azon
2618 Fabul, 41 | igyeközik, hogy megmeneködhessék a kereszttõl, és a szolgálatot
2619 Szomak | hõs, ifjú~heshusius - Hesshusius, német evangélikus teológus,
2620 Fabul, 65 | Mindenikkel szabadon eléltethetném magamat, és mindenik
2621 Fabul, 7 | HETEDIK FABULA~Az oroszlánról, rókáról
2622 Fabul, 70 | HETVENEDIK FABULA~Egy rókáról, farkasról
2623 Fabul, 71 | HETVENEGYEDIK FABULA~Egy farkasról~Vala
2624 Fabul, 73 | HETVENHARMADIK FABULA~A szegénbõl lött
2625 Fabul, 76 | HETVENHATODIK FABULA~Egy emberkérõl és
2626 Fabul, 77 | HETVENHETEDIK FABULA~A kösselérõl és hollóról~
2627 Fabul, 72 | HETVENKETTEDIK FABULA~Egy farkasról és
2628 Fabul, 79 | HETVENKILENCEDIK FABULA~A kakasról és a macskáról~
2629 Fabul, 74 | HETVENNEGYEDIK FABULA~Egy farkasról, egy
2630 Fabul, 78 | HETVENNYOLCADIK FABULA~Egy rókáról és egy
2631 Fabul, 75 | HETVENÖTÖDIK FABULA~A komondorról, farkasról
2632 Fabul, 70 | Csoda dolgos vagy! Mely igen hév vagyon most, mégis bélelt
2633 Fabul, 70 | elméne a róka, és egy sárba heverék és fokhagymát evék, és az
2634 Fabul, 64 | gyötrelembe vagyok a napnak hévsége miatt. Kérlek tégedet, ne
2635 Fabul, 44 | ugyan válogatva észem. A hideg forrásokból nagy gyönyörûséggel
2636 Fabul, 92 | hízelködé beszédõknek ne higgyen, és a régi barátságot és
2637 Fabul, 96 | Tudniillik, hogy mindent ne higgyünk mindjárást, amit hallunk,
2638 Fabul, 63 | veszteg hallgass. Mert a hijábavaló csacsogásból nem szokott
2639 Fabul, 50 | hazudoz, keneget, törlõdik, hímez-hámoz, hízelködik, pihéket szed,
2640 Fabul, 100| hogy reggelre a rokonságit híná el az aratóba. Mondá a pacsirta: „
2641 Fabul, 96 | Tudod-é, mint mondám, hogy ne hinnél mindazt, amit hallasz, kéváltképpen,
2642 Fabul, 92 | gyûlölségnek magvát nem hinted vala közünkbe, bizony gyõze
2643 Fabul, 66 | jobb apád soha nem járt hintóba.”~ ~ÉRTELME~E fabula ezt
2644 Fabul, 74 | mérges magot és kövélséget hintötte a természetbe, hogy az ember
2645 Fabul, 66 | vitt reá, hogy kívántad a hintót? Maga sem az apád, sem a
2646 Fabul, 66 | szép dolog ez! Mely szépen hintózik a vizsla varjú a szép disznónak
2647 Fabul, 9 | hízelkedõ beszéd. Pokolmadár az hipokrita. Egyfelõl kenyeret mutat,
2648 Fabul, 13 | Ártalmasb állat nincsen hipokritánál és hízelködénél.~
2649 Fabul, 67 | nem gyûlöl, mint afféle hipokritát, kinek szüve rakva álnaksággal.
2650 Szomak | Melanchthon vitapartnere~hipokrtta - álszent, képmutató~hispán -
2651 Fabul, 53 | madarakról~A kesselõ vendégséget hirdete az apró madarak kezött,
2652 Fabul, 49 | madarakról~A madarak gyûlést hirdetének. És mindnyájan egybegyûlének
2653 Fabul, 23 | valami rajtunk az Istennek híre nélkül. Vajki jó és kegyelmes:
2654 Fabul, 14 | tisztelnek vala engemet, és az én híremet hallván igen megijedének;
2655 Szomak | aki bölcs mondásairól lett híres~salomon (salamon) zsírja -
2656 Fabul, 76 | Noha Góliát, a nagy óriás híres-neves vitéz megutálá a szegény
2657 Fabul, 71 | mondá õnékik: „Vagyon-é híretökkel, hogy az egyiket megészem
2658 Fabul, 74 | igen kevér lovat megkapa hirtelen az orránál, és levoná azt
2659 Szomak | Karthágó elleni háború híve, Hispánia meghódítója és helytartója.
2660 Fabul, 99 | szerencse talált evvel az hispánnal! Immár elélhetünk, szép
2661 Fabul, 99 | tüzes tóban. És monda amaz hispános nemesember: „Uraim! Bizony
2662 Fabul, 99 | az urának: „Bezzek jámbor hispánra találtál, ím ugyan süveggel
2663 Fabul, 99 | midõn a nemesember az új hispánt ajánlotta volna a jobbágyoknak,
2664 Fabul, 76 | a Dávidnak és Góliátnak históriáját. Noha Góliát, a nagy óriás
2665 Szomak | DECIPITUR - Aki könnyen hisz, könnyen csalódik~ ~rabatás
2666 Fabul, 98 | mostani veszett idõben nem hiszik azt az emberek. A pap költötte,
2667 Fabul, 83 | mond is, azért ugyan nem hisznek néki.~
2668 Fabul, 35 | legyen, és jól cseleködvén, hitében és fogadásában állhatatos
2669 Fabul, 90 | és egyik a másiknak erõs hittel megesküvék, hogy halálig
2670 Fabul, 99 | kegyetlenséget; de én nem hittem. Azt gondolám, hogy csak
2671 Fabul, 99 | városba: azok kész pénzek. A hitvánokat vágasd meg vélek, és a húst
2672 Szomak | vezeklés~perentel, PERENTÖLKE - hitvány, értéktelen ember~pesti
2673 Fabul, 42 | gondoljad, hogy más ember az õ hivataljában munka nélkül legyen.
2674 Fabul, 26 | esztrág viszontag vacsorára hívá a rókát, és jeles jó étket
2675 Fabul, 42 | más embernek uralkodni és hivalkodni: azonközbe énnékem az orromon
2676 Fabul, 70 | kevély. Mikoron az idejõ, hívasd be tanácsodba, és vond le
2677 Szomak | magistratus virum monstrat - A hivatal próbálja ki a férfit~malo
2678 Fabul, 42 | volna tégedet is, és más hivatalba és rendbe helyheztethetett
2679 Fabul, 71 | eszes, gondold meg, micsoda hivatalban vagy az Istennek akaratjából;
2680 Fabul, 61 | dolgokat, aminémûek az õ hivataljához nem illendõk, ne keresse,
2681 Fabul, 31 | nézzen, és mint az Isten hivatalját elrendelte, és az õ hivataljának
2682 Fabul, 79 | vétket nem tészek. Mert hivatalomban híven eljárok, és a gazdának
2683 Fabul, 54 | könnyen leszen, ha a mi hivatalunkban állhatatosok leszünk, és
2684 Szomak | apelláció - megszólítás, hivatkozás, fellebbezés~apprehendit
2685 Szomak | A Karthágó elleni háború híve, Hispánia meghódítója és
2686 Szomak | szembefordult Szapolyaival, akinek hívei végül a Medgyesre menekült
2687 Fabul, 83 | juhokat.” De a szántók nem hivék a gyermeknek beszédét, miérthogy
2688 Fabul, 21 | szolgálóleányokat, hogy tisztekben hívek legyenek, és hogy egy kicsin
2689 Fabul, 73 | Mert efféle munkálkodó híveknek munkájokat megáldja az Úr,
2690 Fabul, 78 | belõle. Légy ott csak. Jó híves helyen vagy.” És ott hagyá
2691 Fabul, 42 | Mindéltig veszteg vagyon és hivolkodik, soha nem teszen dolgot,
2692 Fabul, 58 | hivolkodó resteket, hogy ne hivolkodjanak, hanem hivataljokban eljárván
2693 Fabul, 40 | alamizsnát, nem hogy más hivolkodjék belõle, tü kedig gyötrölmes
2694 Fabul, 58 | ÉRTELME~E fabula erre inti a hivolkodó resteket, hogy ne hivolkodjanak,
2695 Fabul, 58 | Mondá a hangya: „Ha nyárba hivolkodtál és vigadtál, eredj el mostan
2696 Fabul, 100| fiam! Látod, hogy nincsen hívség sem barátinkban, sem rokonságinkban:
2697 Fabul, 41 | asztalhoz ül, megemléközik hívségemrõl, és a tánérról vet önnem.
2698 Fabul, 99 | tenéked esztendeig a te hívséges szolgálatodért?” Felelé
2699 Fabul, 69 | minekutána mindent nagy hívséggel megmûveltem, ottan nagy
2700 Fabul, 21 | tegyenek, holott az Úristen hívségre az õ tisztekbe hölyheztötte
2701 Fabul, 24 | tanácsokat; ne kevessék a hízelkedõknek gonoszra való intéseket;
2702 Fabul, 92 | tõlünk, hogy álnakságos hízelködé beszédõknek ne higgyen,
2703 Fabul, 50 | és nem hazudozok és nem hízelködek senkinek, hanem megmondom
2704 Fabul, 15 | kezd szeretni, ha te is így hízelködel néki és hozzája törled magadot,
2705 Fabul, 13 | nincsen hipokritánál és hízelködénél.~
2706 Fabul, 50 | egyik igazmondóról, másik hízelködérõl~Két ember útra indula, az
2707 Fabul, 45 | majomnak, hogy annak elõtte hízelködésbõl dicsírte vala az oroszlánnak
2708 Fabul, 15 | kevés szekdécseléséért és hízelködéséért, és mind az egész házi nép
2709 Fabul, 50 | jól jára hazugságával és hízelködésével: ím, mint ajándékozák õtet.
2710 Fabul, 81 | az õ gonoszságokba, hogy hízelködéssel, ködvezéssel, jó cseleködéssel
2711 Fabul, 50 | törlõdik, hímez-hámoz, hízelködik, pihéket szed, fandorli
2712 Fabul, 29 | más ember után kullogjon, hízelködjék, hazudjon, pohár mellé szóljon,
2713 Fabul, 35 | kezdé magát adni, és azoknak hízelködvén hozzájok adá magát, mint
2714 Fabul, 100| mondották a régiek: Micsodától hízik igen a ló? Feleltenek: A
2715 Fabul, 44 | semmi azt ennyére meg nem hizlalja, mint az õ urának avagy
2716 Fabul, 34 | száraz szalmával kezdé azt hizlalni, és a villával gyakorta
2717 Fabul, 72 | farkas: „Látom, mert igen meghíztál. Lám, mondám, hogy így lészen.
2718 Fabul, 55 | kosok nevetni és csúfolni: „Hök, mint fut az aglemus. Bezzeg
2719 Fabul, 99 | Mondá az hispán: „Nemcsak te hölgyed volt, hanem mindezek ketten
2720 Fabul, 99 | karmazsin saruba kopogó nemes hölgyemet! Jaj, ha csak egyszer apolhatnám
2721 Fabul, 21 | hívségre az õ tisztekbe hölyheztötte legyen õket, mint Szent
2722 Fabul, 78 | ugyan, eleget is ittunk, de hogy-hogy mehetünk ki innég?” Mondá
2723 Fabul, 37 | szereteted. De tova tarts, itt ne hógyagazz, mert ebbe nem észel.”
2724 Fabul, 78 | ravasznak neveztenek. Egy hógyagazó és fondarló marcana latorka
2725 Szomak | hispán - ispán, gazdatiszt~hógyagazz - kerülgess, tétovázz~homo
2726 Fabul, 43 | egy magas fára. De a róka hógyagozni és csavaragni kezde az ebek
2727 Fabul, 65 | a macska: „Fráter róka! Hohó, fráter róka, vedd elõ a
2728 Fabul, 70 | egy bivalnak, és máshová hojszolgatlak. Innég vagyon ez, hogy a
2729 Fabul, 99 | befogni az járomba, mondván: „Hók, vizslának jószága, el hova
2730 Fabul, 97 | tekintvén a róka, meglátá a holdnak képét a kútbeli vízbe. És
2731 Fabul, 97 | hogy beestveledék, és a holdvilág jól feljött vala. És jutának
2732 Fabul, 28 | De látván õtet a többi hollók, megutálák õtet, miérthogy
2733 Fabul, 13 | méne, és szólni kezde a hollónak, és igen dicsírni, mondván: „
2734 Fabul, 100| és meghagyá néki, hogy holnapra elhíja az õ barátit a búzát
2735 Fabul, 96 | ezért meg kellett volna holnom, mostan kedig élek. Hála
2736 Fabul, 99 | eljõ ítílni az elevenek és holtakat. Siessetek ez okaért véle,
2737 Fabul, 90 | szaladhatna, ledõle a földre, és holttá tevé magát. Mikoron a medve
2738 Fabul, 61 | Ve szégyen! Tetszik, hogy homlokodhoz ütették az írótáblát.” És
2739 Fabul, 53 | ottan a magokat kezdik homlokodra löveldözni. Ha nem ehetel
2740 Fabul, 2 | bosszúságot mûvelé rajtam hat hónappal ezelõtt.” Mondá a bárány: „
2741 Fabul, 50 | kancelláriusid, komornyikid, hopmesterid és mindenféle nemes tisztbeli
2742 Szomak | megváltoztatja az erkölcsöt~hoportos - feltört, túros~ ~ignorantia
2743 Fabul, 76 | felcsumózott vala; az oldali is hoportosok valának. Megkérdé kedig
2744 Fabul, 18 | aláesnék a tóba, nagyon hoppana a vízbe; és a békák igen
2745 Fabul, 66 | hegyes orrú varjú egynyíhány horáig egy szép ártányon üle, és
2746 Fabul, 38 | földre ejtötték volna, és horcolni kezdenék bõrét, ottan mondá
2747 Fabul, 58 | külemb-külembféle magokat gyûte és horda be egy odúba. Télbe, midõn
2748 Fabul, 99 | kénköves tüzes tóba kell hordanunk.” Mondá a nemesember: „Vaj
2749 Fabul, 99 | találtál, ím ugyan süveggel hordja be a pénzt! Onnég is teremti
2750 Fabul, 100| szárnyasok lesztek! Én önnetek hordok. De addig, még én nem leszek
2751 Szomak | herélt sertés~ászkok - a hordók alá fektetett talpfák~aszú
2752 Fabul, 72 | jó kedvet vén magának, a hordóra felülvén, mondá: „Bizon
2753 Fabul, 99 | Felséges uram! Annyéra hordottuk immár õket, hogy a kövérekben
2754 Fabul, 96 | megfogta volna, és kezébe hordoznája, megszólítá a madárka a
2755 Fabul, 30 | mellyedben, ama kis szelencében hordozod az ördögnek puskaporát.
2756 Fabul, 64 | tevisek és bojtorjánok közett hordozott, még ide, e helyre hozott:
2757 Fabul, 73 | szõlébe, és tisztességgel fenn hordozzad az eröklét, és megkörüld
2758 Fabul, 36 | orrom s mind körmeim igen horgasak és élesek.” Midõn az ölv
2759 Szomak | teveszõr kelme~kankó - kampó, horog; nemi betegség. Heltainál
2760 Szomak | hárzsálópiac - bajvívótér~hÉss - hõs, ifjú~heshusius - Hesshusius,
2761 Fabul, 91 | kapják az emberek, és a nagy hõsek feltészik süvegben, és avval
2762 Fabul, 43 | akarnám, hogy még ennél hosszabb volna a farkam. Okos és
2763 Fabul, 32 | ártsanak, hanem mindennek hoszonra legyenek. Mert így leszen
2764 Fabul, 99 | nékik. Ím, elettünk a böjt, hozass sós halat, vizát, pontyot,
2765 Fabul, 70 | megmosni. Lopd el azt, és hozd ide. Ezennel ennyé halat
2766 Fabul, 99 | szolgáid: ennél többet nem hozhatánk most, de majd többet hoznak
2767 Fabul, 100| a pacsirta, hogy önniek hozna fiainak. És igen reggel
2768 Fabul, 99 | hozhatánk most, de majd többet hoznak a te felséged szolgái. A
2769 Fabul, 50 | a két embert, és elejbe hoznák. És midõn elejbe hozták
2770 Fabul, 87 | ídes farkasom? Lám, nem hozsz semmi ragadománt. Mint jártál?
2771 Fabul, 44 | tennünk. Ha a természet így hozta állapatunkat, ugyan abban
2772 Fabul, 99 | cseleködtél, te hispán! Miért hoztad el az asszonembert? Szép
2773 Fabul, 50 | hoznák. És midõn elejbe hozták volna õket, megkérdé a király
2774 Fabul, 100| kezdjünk és nyúljunk hozzá. Hozz holnap két sarlót, egyiket
2775 Fabul, 12 | a héja megromlott volna, hozzákapa a varjú, és felcsapá, méglen
2776 Fabul, 80 | vala tenéked semmit; azért hozzákapál, megfogád és kegyetlen megöléd.
2777 Fabul, 100| hogy mihelt a gazda õ maga hozzákezd, ottan elõmegyen a dolog.”~ ~
2778 Fabul, 100| szántóföldre megyen, és hozzálát, miképpen a béresek szántnak,
2779 Fabul, 33 | odajárula az oroszlán, hogy hozzálátna, és megnézögetné a sérelmét.
2780 Fabul, 72 | okaért ekképpen éheznék, hozzáméne a farkas, és mondá: „Mint
2781 Fabul, 45 | igen meg kezdé söpreni. Hozzámenének a vény barátok, és mondának: „
2782 Fabul, 84 | vízbe esik, ha kezeddel hozzányúlsz, hogy kivonjad: ottan megharapja
2783 Fabul, 12 | vinni. Látván azt egy varjú, hozzárepüle, és mondá a kesselõnek: „
2784 Fabul, 75 | ottan megismeré õtet, és hozzásietvén, mondá: „Mi dolog? Kicsoda
2785 Fabul, 99 | ugyan ama kevérökben is hozzatok!” Felelé az hispán: „Felséges
2786 Fabul, 67 | azért jöttem mostan ide hozzátok. A gyûlésbõl jövek, mert
2787 Pre | mikoron a szegény vénember hozzávötte volna az õ gyermek fiát,
2788 Fabul, 71 | jõvén mondá: „Mi dolog, jó húgaim? Mit éneköltek a kemencébe?
2789 Fabul, 79 | anyáddal, sem nénéddel, sem húgoddal, hanem általmégy a dologban,
2790 Fabul, 48 | ugyan nem jött.” Azonközbe huna, és int vala szömével a
2791 Fabul, 48 | mert csaknem elvesztél hunyásoddal és intéseddel.”~ ~ÉRTELME~
2792 Szomak | lószerszámnak farokra hurkolódó szíja~felceppekézék - összeszedte
2793 Fabul, 66 | sem szól érötte, senki nem hurogatja, sem hagyigálja. Engemet
2794 Fabul, 74 | Bizony jó. Igen jó ídes húsa vagyon a jó kevér lónak.”
2795 Fabul, 76 | szekercével megkoncolom húsadat. Jõj fel csak!” Elcsodálkozék
2796 Fabul, 5 | hanem a szájabeli konc húsnak az árnyéka. És mikoron az
2797 Fabul, 44 | semmire nem vagy jó, hanem húsod csak tálba, bõred kedig
2798 Fabul, 5 | FABULA~Az ebrõl és az konc húsról~Egy eb szerencsére talála
2799 Fabul, 20 | HUSZADIK FABULA~A galambokról, héjáról
2800 Fabul, 30 | szegény bárányokból, hanem húszat is elszakasztasz és megfojtasz
2801 Fabul, 21 | HUSZONEGYEDIK FABULA~Az orvról és komondorról~
2802 Fabul, 23 | HUSZONHARMADIK FABULA~A nyulakról és békákról~
2803 Fabul, 26 | HUSZONHATODIK FABULA~A rókáról és esztrágról~
2804 Fabul, 27 | HUSZONHETEDIK FABULA~A farkasról és a
2805 Fabul, 22 | HUSZONKETTEDIK FABULA~Az agg lóról és agg
2806 Fabul, 29 | HUSZONKILENCEDIK FABULA~A légyrõl és a hangyáról~
2807 Fabul, 24 | HUSZONNEGYEDIK FABULA~A farkasról és a
2808 Fabul, 28 | HUSZONNYOLCADIK FABULA~A hollóról és a pávákról~
2809 Fabul, 25 | HUSZONÖTÖDIK FABULA~A szegény emberrõl
2810 Fabul, 71 | reggel felkölt volna, és huzakodnék az álom után, nagyot szalaszta
2811 Fabul, 70 | kosárt. A nagy verésbe addig huzalkodék, hogy odaszakada a farka,
2812 Fabul, 92 | õket. Mihelyt ez okaért idegenek löttenek volna egymáshoz,
2813 Fabul, 62 | tisztességkévánásból ne adja magát az idegenekhöz, mert nyilván kárára lészen.
2814 Fabul, 45 | lõni, ne pengesse az íjnek idegét elõtte. Alázatoson jártam
2815 Fabul, 19 | könyörgésem. Miért nem gondoltál idein hozzá, és jámbor, jó és
2816 Fabul, 65 | vagy egyiket, mert szinte ideje! Ha elõ nem vészed, nyilván
2817 Fabul, 100| Igen megijödtünk vala, mert idejött vala a gazda egy fiával,
2818 Fabul, 51 | és megkémlem, annak utána idejövek hozzád, és megjelentem tenéked,
2819 Fabul, 65 | csöppet sem örülek az õ idejövésekért. No, jó húgom, fussunk el,
2820 Fabul, 67 | nem akarnám, hogy az ember idejõne, és itt találna az agarokkal.”
2821 Fabul, 22 | farkamat is lemetélte, és idekergötett a bojtorjába, hogy immár
2822 Fabul, 100| learatni. Ez okaért siess, ídesanyánk, vígy minket innég máshová,
2823 Fabul, 76 | ifjú oroszlán az atyjának: „Ídesatyám, mi dolog ez, hogy igen
2824 Fabul, 41 | elnyújtózom, és igen-igen ídesden aloszom. Onnég oly sima
2825 Fabul, 99 | ördeg: „No, hadd énreám! Sok idétõl fogva forgattam efféle tisztbe;
2826 Szomak | fabulája ebben az értelemben idézi a mondást ~megbúdulsz -
2827 Fabul, 86 | végy, hanem olyant, ki a te idõdhöz hasonló. Mert te is immár
2828 Fabul, 70 | farkas? Annak elõtte való idõkbe mind elhordotta báránytokat,
2829 Fabul, 50 | valamennyére azelõtt való és régi idõkben, de inkább mostan ugyan
2830 Fabul, 99 | Tudja kegyelmed, hogy az én idõm betölt, és esztendõm immár
2831 Fabul, 23 | beszekének. Látván azt egyik az idõsb nyulak közül, kiáltani kezde: „
2832 Fabul, 23 | békösséggel elszenvedje, és az idõtõl várjon. Nehéz ugyan a békességgel
2833 Fabul, 84 | tész. Mert módja adatik idõvel, hogy ismeg jóval, szolgálattal
2834 Fabul, 19 | ÉRTELME~E fabula inti az ifjakat, hogy gyermekségöktõl fogva
2835 Fabul, 19 | exercitata opus est. Ha ifjúkorodba megadják, vedd el. Ne halaszd
2836 Fabul, 73 | azt. És másodnap megadá az ifjúnak, mondván: „Ím, szent tetem
2837 Fabul, 55 | megutálni és megvetni. A bolond ifjúság bátor, és nagy sokat tulajdonít
2838 Fabul, 44 | vagytok tü, és mindéltig igába forog nyakatok. És miért
2839 Fabul, 45 | az embernek, ha az Úrnak igáját viseli gyermekségétõl fogva.”
2840 Fabul, 89 | ha mást akar megfeddni és igazgatni, tehát elõszer õ maga köbelébe
2841 Fabul, 71 | megálla a kezepin, hogy igazlátó és bíró lenne. Egybe kezdének
2842 Fabul, 50 | megszaggaták, és szegént az igazmondásért megölék.~ ~ÉRTELME~E fabulával
2843 Fabul, 96 | oly dolog leend, mely az igazmondáshoz nem hasanló. Hogyhogy lehetne
2844 Fabul, 83 | erre int, hogy az ember az igazmondást szeresse és kövesse, és
2845 Fabul, 50 | és két emberrõl, ~egyik igazmondóról, másik hízelködérõl~Két
2846 Fabul, 71 | eleünktõl maradott reánk, és nem igazodhatunk rajta. Mert egyik is kévánja,
2847 Fabul, 50 | senkinek, hanem megmondom az igazságot, hiszem, inkább megajándékozzák
2848 Fabul, 34 | az igaz Isten az õ szent igazságából és ítéletibõl megbüntöti
2849 Fabul, 94 | Isten igaz, ki hamar az õ igazságának ítíletibõl ezt mûveli, hogy
2850 Fabul, 2 | sem az Istennel, sem annak igazságával, a szegény ártatlanokat
2851 Fabul, 45 | tanoltam volna a te üdvességes igédet.” És Jeremiás: „Vajki jó
2852 Fabul, 30 | szent lelkének általa az õ igéjében megújítsa a természetet,
2853 Fabul, 24 | tanítsák: fõképpen az Istennek igéjére és felelmére. Mert noha
2854 Fabul, 65 | És becsüljed az õ szent igéjét, és abból megtanoljad az
2855 Fabul, 41 | megyek és elnyújtózom, és igen-igen ídesden aloszom. Onnég oly
2856 Fabul, 79 | sem Istennek igéje, sem ígéret, sem fenyegötés, sem mennyország,
2857 Fabul, 97 | akarom, hogy eleget tégy ígéretödnek.” Mikoron kedig így pampo
2858 Fabul, 90 | embereknek hinni, avagy az õ ígéretökben bizodalmot vetni. Mert ha
2859 Fabul, 49 | szólnak az emberek, és mézet ígérnek, de gyakorta mérget adnak
2860 Fabul, 64 | hazahozott ide. Te kedig aranyat ígértél néki: és annak utána meg
2861 Fabul, 97 | mondá a farkasnak: „Nem ígértem tenéked semmit, csak pokocsáltam
2862 Fabul, 97 | eszes legyen, és ha valami igye vagyon, tehát az álnakoktól
2863 Fabul, 94 | utána veszted. Mert mihelt igyedet és keresményedet az Isten
2864 Fabul, 89 | elõttem elöl mégy, én is igyeközem példádat követnem.” Mikoron
2865 Fabul, 51 | bosszúállásra való kévánság és igyeközet támad, melyekbõl lészen
2866 Fabul, 3 | bölcsességébõl úgy rendeli azt az igyeközetet, hogy nem másnak, hanem
2867 Fabul, 68 | együgyûeket, és ebben az õ igyeközetökben nem nézik sem a törvényt,
2868 Fabul, 5 | marháját vadásszák, és magoknak igyeköznek koporítani. De az Istennek
2869 Fabul, 68 | semmire egyébre nem tudnak igyeközni, hanem erre, miképpen meg
2870 Fabul, 51 | akarunk ártani, és mást igyeközünk elveszteni, ott mi magunknak
2871 Fabul, 51 | int, hogy bosszúállásra ne igyeközzünk. Mert gyakorta történik,
2872 Fabul, 97 | minden bírára hagyja ottan igyét. Mert a bírák emberek, kiket
2873 Fabul, 84 | galamb a rúdnak zörgését, megijede, és látván a madarászt,
2874 Fabul, 7 | Felelé a róka: „A szamárnak ijedsége és félelme tanított reá.”~ ~
2875 Fabul, 52 | oroszlánnak: „Látod-é, mint ijedtek meg mindnyájan ezek, és
2876 Fabul, 75 | Csúfságból esött-é ez? Nem kicsin ijedtségbõl lött ez, higgyed, jó kos
2877 Fabul, 36 | philomele, rakva bánattal és ijedtséggel, azért ugyan énekelni kezde.
2878 Fabul, 44 | megizzadtál. Nyilván nem zsákkal ijesztöttenek.” Mondá a szarvas: „Jaj,
2879 Fabul, 47 | talála módot hozzá, hogy ijhatnék belõle. Végre okosságot
2880 Fabul, 45 | akar lõni, ne pengesse az íjnek idegét elõtte. Alázatoson
2881 Fabul, 45 | hanem jeles és nemes illatja vagyon, mint egy jeles fahének
2882 Fabul, 37 | Megérzötted a jó bárányhúsnak az illatját: a hozott tégedet ide, nem
2883 Fabul, 61 | aminémûek az õ hivataljához nem illendõk, ne keresse, és azokról
2884 Fabul, 71 | tehetségéhöz ingyen sem illenek. Ott nyér az ember annak
2885 Fabul, 71 | keres és kéván, hogynem mint illenék, avagy szükség volna õnéki.
2886 Fabul, 53 | müvelhogy születésének napját illeni akarná. Az apró madarak
2887 Fabul, 73 | menvén az eröklével, és illetvén az asztalt, a padokat etc.,
2888 Fabul, 73 | Istennel nem beszélnek, és nem imádkoznak õnéki. Továbbá, hogy hivataljokban
2889 Szomak | SIC HABEBIS MULTA BONA - Imádkozzál és serényen dolgozzál, és
2890 Fabul, 24 | katekizmusból, gyakorta imádkozzanak, hogy az Isten fia, a mi
2891 Fabul, 71 | hamar meghallgattatnak az imádságok e fa alatt.” És látván azonközbe
2892 Fabul, 21 | kedvedbõl adod, elvészem. Ha imezért, bizon el nem vészem, mert
2893 Pre | mûveljük, az sem jó: ha imígy cseleköszünk, nem tetszik
2894 Fabul, 38 | megfogák a szarvast. Mikoron immáran a földre ejtötték volna,
2895 Fabul, 56 | fenyegötéstõl lankadt meg az ina etc.~
2896 Fabul, 94 | vala az aranyvedret, az inas felkapá a felsõruhát az
2897 Fabul, 37 | marha. Nyilván bosszúállásra indítja ez a kiáltás a felségest.
2898 Fabul, 75 | elrendelt fejedelmek ellen indítottanak, hogy véghöz nem vihették,
2899 Fabul, 75 | társolkodjanak egybe, semmit se indítsanak ellenek, mert akármit kezdjenek
2900 Fabul, 71 | való vagyok, honnég ördegbe indíttattam erre, hogy beavassam a malacokat?
2901 Fabul, 51 | Minekokaért irigységbõl indíttatván, elméne egy vadászhoz, és
2902 Fabul, 87 | asszonyember szava után indul, az gyakorta megcsalatkozik.
2903 Fabul, 33 | okaért a jobb utolsó lábát az indulásban, és úgy tetteté, mintha
2904 Fabul, 33 | az õ vakmerõ bátorságának indulatját. Példákat hozhatnánk elõ.
2905 Fabul, 70 | a farkasnak: „No, immár indulj által a vízen, és hátra
2906 Fabul, 46 | eszesen cseleködjék, és ne induljon mindenkoron kévánsága után,
2907 Fabul, 71 | Mikoron ez okaért útra indult volna, talála az úton egy
2908 Fabul, 99 | szép aranyos gyûrõkkel, inged cinadoff és legvékomb gallérgyolcsból.
2909 Fabul, 99 | cifrásobbak ennél. Azok eleget ingerlenek felségödnek szolgálatjára.
2910 Fabul, 99 | legyen, és ugyan szép tafota inneplõ ruha legyen, szép virágos
2911 Fabul, 58 | magoknak legyen mit enniek, inniok és müvel magokat megruházzanak.
2912 Fabul, 2 | énnékem? Miért nem hagysz innom?” Mondá a nyavalyás bárány: „
2913 Fabul, 72 | bor is vagyon ott, ha bort innyi akarsz: ott ez éjjel ugyan
2914 Fabul, 90 | és a többi közett erre is inte, hogy másszor eszesb legyek,
2915 Fabul, 48 | elvesztél hunyásoddal és intéseddel.”~ ~ÉRTELME~E fabula erre
2916 Fabul, 24 | hízelkedõknek gonoszra való intéseket; oltalmazzák magokat a gonosz
2917 Fabul, 57 | támada ellene, kik ellene írának, mint Todt Mátyás, Heshusius,
2918 Szomak | gyermek János Zsigmond nevében irányította a fejedelemség politikáját,
2919 Fabul, 60 | énekében vallja. Errõl az írásból sok példát hozhatnánk, de
2920 Pre | és megékösítöttem szent írásokkal és egyéb szép bölcs mondásokkal
2921 Fabul, 71 | Úgy kell agebnek! Sem íred, sem szelencéd, azért ugyan
2922 Fabul, 85 | Annak felötte kegyelmes, irgalmas és igen tûrõ etc. Azt akarja
2923 Fabul, 51 | emléközzél meg a te nagy irgalmasságodról. Amen.~
2924 Szomak | éber, fürkészõ~ ~zemes - irha, bõr, bunda~ ~zsibságot -
2925 Fabul, 42 | Egy rendbeli emberekre se irigyködjél, mert az Isten az õ szent
2926 Pre | cseleköszem, és afféle irigy lángó irigyöknek mondom: Dicatis meliora.~
2927 Fabul, 51 | állhatna rajta. Minekokaért irigységbõl indíttatván, elméne egy
2928 Fabul, 43 | immár, kicsoda volt az. Irigységedbõl és kevélységedbõl nem tõl
2929 Pre | íze elveszett. Olyan az irigységnek természete is. Ezeknek ez
2930 Pre | csináljanak jobbat. Én bizon nem irillem.~Ha ez okaért én is úgy
2931 Fabul, 56 | tudnék képet írni, nem úgy írnám, hanem hogy az oroszlán
2932 Szomak | Cato (i. e. 234-149) római író, hadvezér, politikus. A
2933 Fabul, 61 | hogy homlokodhoz ütették az írótáblát.” És a farkas elpironkodék
2934 Fabul, 34 | akarták írni, kerék formában írták meg: Hogy forog, mint a
2935 Fabul, 34 | csügg. Ismeg egy szüzet írtanak egy körek glóbison. Minthogy
2936 Szomak | gyûjteményt egészen a 17. századig iskolai olvasmányként használták~
2937 Szomak | sápítozás, panaszkodás~slógos - islóggal, fémpikkely díszítéssel
2938 Fabul, 66 | cimborálkodjál egybe, kiknek ismered természetöket, hogy jó és
2939 Fabul, 99 | emléközém ennek elõtte. Nem ismered-é ezeket a taligában?” Mondá
2940 Fabul, 62 | elrándulának. Azért mostan jobbnak ismerem, hogy valaki nyugadalomban
2941 Fabul, 65 | és abból megtanoljad az õ ismeretit, és bízzál õbenne. Ekképpen
2942 Fabul, 99 | köztünk?” Mondá: „Kicsoda? Nem ismerhetem, mert elrejtõzik elõttem.
2943 Fabul, 80 | szederi: „Hallod-é! Jól ismerlek, ki légy. Miért kapál hozzám?
2944 Fabul, 63 | mondá: „Jó kakas uram, jól ismertem az apádat. Bezzeg szép hangas
2945 Fabul, 30 | minden ember megalázza magát, ismervén természetinek gyarlóságát,
2946 Szomak | álszent, képmutató~hispán - ispán, gazdatiszt~hógyagazz -
2947 Fabul, 17 | hasznajára lészen. Mert Istené a tanács, és azt õ megjelenti
2948 Fabul, 91 | járok az égbe, kezel az istenekhöz; és onnég az égbõl nézem
2949 Fabul, 71 | kezde, és mondá: „Ó, én ídes Istenem! Mely igen sok nyavalyába
2950 Fabul, 96 | mondván: „Dicsírem az én Istenemet, ki rólam gondot viselt,
2951 Fabul, 61 | jámborokkal barátkozol, kik istenfélûek és jó lelküismeretûek, tehát
2952 Fabul, 59 | ártatlanok, és fohászkodnak az Istenhöz, mert nem tehetnek róla.
2953 Fabul, 31 | jelenti, hogy minden ember Istenre nézzen, és mint az Isten
2954 Fabul, 85 | FABULA~A méhrõl és Jupiter istenrõl~Egy méh vén mézébe és viaszában,
2955 Fabul, 65 | Mert az Isten gyûlöli az istenteleneket, kik okosságokban bízván
2956 Fabul, 80 | okaért meg ne közesülj az istentelenekkel, hanem távoztasd el az õ
2957 Fabul, 68 | hágtál az én helyembe, és iszod az én vizemet, és hosszú
2958 Fabul, 44 | elõtekbe vetnek. Akkoron isztok, mikoron adnak. De én gyors
2959 Szomak | habozást ~illára vEvé - elillan~isztrág - eszterág, gólya~item:
2960 Fabul, 18 | nékik, a nagy és veres orrú isztrágot. Ez, hogy közikbe juta,
2961 Fabul, 34 | az õ szent igazságából és ítéletibõl megbüntöti a kevélt, és
2962 Fabul, 16 | okaért tarts az Istennek ítéletitõl, és meg ne utáljad a szegény
2963 Fabul, 78 | Mert nem úgy kell az embert ítélni, amint kõvül látod. Mert
2964 Fabul, 43 | másolhatom.” Mondá a róka: „Mit ítélsz tehát énfelõlem?” Mondá
2965 Fabul, 43 | mondja. Mikoron kedig õ ítíl: akkoron megfogattatik a
2966 Fabul, 69 | jelenti, hogy az Istennek ítílete igaz. Mert az õ kegyelmességébõl
2967 Pre | efféle harapásokért és mérges ítíletekért a tûzbe vessem avagy a vízbe
2968 Fabul, 38 | és igen tévelygünk a mi ítíletünkben. Sok dolgokat igen kedvelünk,
2969 Fabul, 43 | kazdagot látja, nagy bódognak ítíli; de nem veszi eszébe, mely
2970 Fabul, 99 | gondolok a te dekrétomoddal és ítílímestereddel; más dekrétoma vagyon annak,
2971 Fabul, 17 | azt jelenti, hogy senki ne ítílje magát igen bölcsnek lenni,
2972 Fabul, 45 | titkon megkérdi vala azt, mit ítílne az õ leheletirõl? Bidös
2973 Fabul, 39 | dolog, hogy minden ember azt ítílné, hogy a juhoknál lenne a
2974 Fabul, 38 | becsülenünk és igen hasznosnak ítílnünk, ami szömünk elõtt igen
2975 Fabul, 43 | Mert Isten vagyon, ki igaz ítílõ bíró, õ látja és megismeri
2976 Fabul, 32 | õtet, behozák a városba. Az ítílötben megszentenciázák, müvelhogy
2977 Fabul, 2 | tenéked, holott ide alá ittam legyen: te kedig tova fel,
2978 Fabul, 78 | kévánságok szerént ugyan eleget ittanak volna, környül kezde tekinteni
2979 Fabul, 71 | megbüntötnél az égbõl, hogy ugyan itten meghalnék: jobb volna énnékem.”
2980 Fabul, 78 | vagyunk ugyan, eleget is ittunk, de hogy-hogy mehetünk ki
2981 Pre | kedvelik: mert a szájoknak íze elveszett. Olyan az irigységnek
2982 Fabul, 74 | több tanítás. Ha valamit izensz az anyámnak, megmûvelem
2983 Fabul, 16 | kezde ríni és sírni, és igen jajgata, miérthogy látta, hogy fogllyá
2984 Fabul, 99 | setétségbe; ott lészen sírás, jajgatás és fogoknak csikorgatása.
2985 Fabul, 99 | panaszolkodást, sírást, jajgatást mindazoknak, kiket feresztnek
2986 Fabul, 30 | megismer, azt énreám keni. Jámbor-é ez, aki éten-étszaka mind
2987 Fabul, 87 | külembség vagyon. Mert a jámborát Salomon igen dicsíri. Proverbio,
2988 Fabul, 63 | kakasod vagyok, hanem azoké a jámboroké vagyok.” A róka bosszon
2989 Fabul, 61 | kivel egybetársolkodol. Ha jámborokkal barátkozol, kik istenfélûek
2990 Fabul, 8 | véle ne társolkodjék. Sem jámborságod, sem szolgálatod, sem jótéted
2991 Fabul, 30 | tyúkólba kapta volt. Ageb, mint járál ott? Bezzeg úgy tetszik,
2992 Fabul, 50 | hízelkedõ beszédû. És addig járának és búdosának, hogy végre
2993 Fabul, 89 | fia: „Ídesapám! Ha ez a járás hasznosb, tehát csak e mellett
2994 Fabul, 76 | kötölédik vala a két lába a járásban. És midõn nemigen messze
2995 Fabul, 76 | ide, te kevély ledér? Mi járásod volt a földen? Nem tudod-é,
2996 Fabul, 88 | hogy ide fel, hol semmi járásom nincs, kévánkoztam. Ha a
2997 Fabul, 66 | a disznó nagy csendesen járdogálna alatta. És mondá a farkas: „
2998 Fabul, 51 | és hamar odaviszlek, és jargalj utána és üsd által: ekképpen
2999 Fabul, 34 | és a szép lóra felülvén jargalni kezde alá s fel, s általszektetvén
3000 Fabul, 22 | utakon: szünetlen engemet jargalt mind józan, mind részeg
3001 Pre | reá ültötni, mely nehezen járhat, õ maga is csak alég ballaghatik.”~
3002 Pre | könnyebb volna, és könnyebben járhatna, hogynem õ maga.”~Hallván
3003 Fabul, 66 | egy szép ártánnak a hátán járhatnék. De mihelyt reája hágék,
3004 Fabul, 76 | két lábomat; majd el sem járhatok.” Felelé az emberke: „Menj
|