Rész,  Fabula

3005 Fabul,  74 |              megévé. És midõn az erdõbe járnának, mondá a keresztfiának: „
3006 Fabul,  39 |         hálaadatlanok, és jeles elõttek járó embereknek munká­jokat nem
3007 Fabul,  97 |              szántó ember az ökröket az járomból, és hazafelé kezdé õket
3008 Fabul,  75 |                 mint a szegény kos, úgy jártának etc.~
3009 Szomak     |               latin, görög, héber) való jártassága miatt~ména - manna, áldás,
3010 Fabul,  45 |              nyakas barátot kezde utána jártatni. És ki ellene moccon vala,
3011 Fabul,  69 |                Mondá a farkas: „Nem jól járunk! Bizony elvötöttük az utat!”
3012 Szomak     |                  szúrja, döfi~GYÁSZOL - jászol~GYÉG - jég~ ~hammára - hamvára~
3013 Fabul,  15 |                 õtet az istállóba, és a jászolhoz kötözék, holott csak alég
3014 Szomak     |                  nyargal~jarló - gyarló~jászruha - gyászruha~jobb apád -
3015 Fabul,  99 |               immár egyszer kiöltözem e jászruhákból. Én is ugyan megmutatom,
3016 Szomak     |                   zsamok~trufa - tréfa, játék~tUrba - tüszõ, tarsoly,
3017 Fabul,  16 |             gyûlvén a mezõi egerek, ott játsza­doz­nak vala környüle. És
3018 Fabul,  55 |                 áll vala az út mellett, játszadozván egymással. Azonközbe juta
3019 Fabul,  15 |           szamár látá, hogy az ura igen játszódnék egy szatinnal, és hogy törelgötné
3020 Fabul,  77 |               gyermecskõknek, hogy azok játszodoznának véle. A szomszédság látván
3021 Szomak     |               és serényen dolgozzál, és javaidban gyarapodni fogsz~oráció -
3022 Fabul,  38 |                 ítíletöt! Amit az Isten javaimra és mentségömre teremtett
3023 Fabul,  43 |                 szántó emberek, ha az õ javait meg tudnák megis­merni!
3024 Fabul,  23 |                  Ezt hallván mindnyájan javallák a tanácsot, és ki-ki mind
3025 Fabul,  33 |              Hogy az ember más embernek javára legyen, követvén az isteni
3026 Fabul,  99 |         gyermeklovak közül válassz ki a javát, és oszd el a kazdagokra
3027 Fabul,  68 |   kegyetleneknek áll. Itt elvészik az õ javokat, mint ama dús, Luk. 16.~
3028 Szomak     |                 GYÁSZOL - jászol~GYÉG - jég~ ~hammára - hamvára~hámos (
3029 Fabul,  56 |              mondá: „Semmi ez. A képíró jegyzötte és faragta olyformán. Ha
3030 Fabul,  99 |        nemeseket mind elhordottuk. Ez a jele, hogy mind a többit is a
3031 Fabul,  73 |                így, ha senkinek meg nem jelented és meg nem mutatod.” Felele
3032 Fabul,  96 |               háromféle jeles tanóságot jelentek tenéked, melyet többet használsz,
3033 Fabul,  73 |             ifjú, és mondá: „Bizony nem jelentem, meg sem mutatom senkinek.”
3034 Fabul,  88 |            közületek, annak nagy titkot jelenteném meg, miképpen megtalálhatni
3035 Fabul,  50 |            fabulával a bölcs meg akarta jelenteni az embereknek visszafordultságokat,
3036 Fabul,  46 |                   ÉRTELME~E fabulák azt jelentik, hogy az emberi természet
3037 Fabul,  65 |               kedig százat tudok, ugyan jeleseket. Mindenikkel szabadon eléltet­
3038 Fabul,  45 |               te üdvességes igédet.” És Jeremiás: „Vajki jó az embernek,
3039 Fabul,  24 |                fia, a mi urunk Krisztus Jézus az õ szolgái által, azaz
3040 Fabul,  60 |              Mária, a mi Urunk Krisztus Jézusnak anyja az õ énekében vallja.
3041 Fabul,  99 |              hispán: „Vaj nem, mert nem jóakaratból ajánlja énnékem, hanem búsultából
3042 Fabul,  69 |                Jó farkas uram! Köszenem jóakaratodat, és hogy valami gondot viseltél
3043 Fabul,  99 |                hozzájok kezde a szegény jobbágyokhoz, és igen kegyet­lenül bánik
3044 Fabul,  99 |                 Kerteket is kapáltata a jobbágyokkal, és annak utána mind a hagymát
3045 Fabul,  99 |                 patvarkodásból vöttem a jobbágyokon, mert megbírságoltam õket.
3046 Fabul,  99 |              ellenek. Megfogá a szegény jobbágyoktól a borárolást. Az önnen szõlõvizeket
3047 Fabul,  76 |                 nagy nehezen, mert mind jobban-jobban kötölédik vala a két lába
3048 Pre        |              üljenek le, és csináljanak jobbat. Én bizon nem irillem.~Ha
3049 Fabul,  62 |              elrándulának. Azért mostan jobbnak ismerem, hogy valaki nyugadalomban
3050 Fabul,  76 |                 nagy kevélyen, és utána jõdögél vala az emberke a hosszú
3051 Fabul,  28 |                õneki tetszik és tenéked jódra lészen, megtalál, és õ elõviszi
3052 Fabul,  97 |              mert a vederben ülvén, nem jöhete õ magától fel a kútból.
3053 Fabul,  83 |        általmehetni az országon, de nem jöjhetni vissza. Aki egyszer hazugságban
3054 Fabul,  25 |              ezt mutatja, münemû haszon jöjjen belõle, midõn az ember házánál
3055 Fabul,  70 |           királnak. Mondá az oroszlán: „Jöszte, jó rókám, hadd ápoljalak
3056 Fabul,  57 |              Mikoron kedig más országba jöttének volna a letételnek helyére,
3057 Fabul,  76 |            laktunk-é, avagy más földrõl jöttünk ide?” Felele az atyja, s
3058 Fabul,  67 |               ide hozzátok. A gyûlésbõl jövek, mert nagy gyûlésünk volt,
3059 Fabul,  71 |                  Kérlek ez okaért, hogy jövel, és avasd be õket, mert
3060 Fabul,  71 |               örömmel mondá: „Bizon jót jövendöl a hasam! Immár jól tudom,
3061 Fabul,  74 |               akarnája a Lupescót, hogy jövendõre mesterségesen tudna elélni.
3062 Fabul,  50 |                hogy végre Majomországba jövének. Akkoron kedig gyûlések
3063 Fabul,  71 |          kevérek, azokat megeheted igen jóízen. De nem tiszták még, mert
3064 Fabul,  97 |                 Bizonyába jeles és igen jóízí sajt, de igen nagy, nem
3065 Fabul,  70 |                mondá a rókának: „Bezzeg jóízû lõn! Ó, kár, hogy nincs
3066 Fabul,  39 |           elõttek járó embereknek munká­jokat nem becsülik és nem kedvelik,
3067 Fabul,  99 |                 engemet illet, mert nem jókedvébõl ajánlá nékem az ökrét; megbúsult
3068 Fabul,  25 |                 lenni, ha az Isten több jókkal szereti õtet. De az ember
3069 Fabul,  74 |                   No, ídes keresztfiam, jóllakál-é? Mint tetszik e mai felestök?”
3070 Fabul,  37 |                 bárányhús a rókának, és jóllakék véle. Azonközbe oda jutának
3071 Fabul,  71 |                uram, de énvélem nemigen jóllakhatol, mert én igen esztevér vagyok.
3072 Fabul,  42 |               dolgot, hanem mindenkoron jóllakik. Mi több tagok nem gyõzik
3073 Fabul,  71 |             helyen találtalak. Ma ugyan jóllakom véled, mert megészlek.”
3074 Fabul,  37 |                  Megverheted, mert igen jóllakott most, és miért megtöltötte
3075 Fabul,  70 |               el tekörnyüled. Mely igen jóllaktam bárányokkal, borjúkkal és
3076 Fabul,  91 |                 darut. És mikoron immár jóllaktanak volna, a beszédek közett
3077 Fabul,  15 |                 a tánérról enni adna és jóltartaná. És magában gondolkodván
3078 Fabul,  22 |             erõs munkát töttem néki. És jóltartott, bõ zabot, szénát adott
3079 Fabul,  18 |       megszerette. Nem mindenha jó, ami jónak tetszik minekünk. Jól mondják
3080 Fabul,  83 |              õket. És mikoron senki nem jõne segítségre, és a farkas
3081 Fabul,  76 |               vala énnékem, hogy ide ne jõnék, mert te laknál itt, és
3082 Fabul,  95 |               gondolkodni kezde, honnég jõnének ez igen szép aranymonyok?
3083 Fabul,  19 |  felneveködjenek, hogy a jámborság és a jóság ugyan természetû változzék
3084 Fabul,  67 |         tehessenek, és vagy marhájokat, jószágokat magoknak koporíthassanak,
3085 Fabul,  50 |              ezeket szeretik, és ezeket jószágokkal meg­ajándékozzák. És akik
3086 Fabul,  91 |             micsodát ád. Ha tenálad egy jószágos ajándék vagyon; másnál más
3087 Fabul,  50 |              verítékre és vérre adták a jószágot: mostan kedig a fejedelmek
3088 Fabul,  99 |                szolgáid leszünk. Minden jószágunkat és marhánkat néked adjuk.
3089 Fabul,  64 |            utána meg akartad enni, és a jótételt gonosszal megfizetni. Ennek
3090 Fabul,  25 |       Hálaadatlan vagy, miérthogy az én jótétemet így megfüzetted. Megbocsáthatom
3091 Fabul,  32 |                hálaadó legyen, és semmi jótétérõl el ne feledközzék. Mert
3092 Fabul,  22 |               hálaadat­lansággal minden jótétet megfizetni. Melyet láthatni
3093 Fabul,  32 |        embereket, hogy minden dolgokban jótévõk legyenek, minden cseleköde­
3094 Fabul,  100|                 fiainak. És igen reggel jõve a búza mellé a búzának az
3095 Fabul,  22 |          szünetlen engemet jargalt mind józan, mind részeg korába. Egynyíhánszor
3096 Szomak     |                 megölte Góliátot. Elõbb Júda, majd Izrael királya lett,
3097 Fabul,  37 |                 Azonközbe oda jutának a juhásznak nagy komondori, keresvén
3098 Fabul,  32 |              pásztor tõle, és vévén egy juhat, elejbe vivé azt, és meg­
3099 Fabul,  37 |                 ott legeltötné nagy sok juhát. És hozzája menvén, mondá: „
3100 Fabul,  99 |                vala mind ökerbõl s mind juhból, azt is mind az úrnak foglaltatá,
3101 Fabul,  75 |              családos embernek egy nagy juhnyája vala. A mellé nevelt vala
3102 Fabul,  77 |                 magas kõszikláról, és a juhnyájból ragada egy báránt, és azt
3103 Fabul,  83 |                nagy sokat leszaggatna a juhokban, odafutamék, hogy a pálcával
3104 Fabul,  39 |                 a farkaskölyköken. És a juhokhoz jõvén, erõsen feddõdének
3105 Fabul,  39 |                  És a farkasok adának a juhoknak az õ farkaskölyköket. És
3106 Fabul,  39 |                ember azt ítílné, hogy a juhoknál lenne a gyõzedelem. A farkasok
3107 Fabul,  39 |   HARMINCKILENCEDIK FABULA~A farkasról, juhokról és komondorokról~A juhok
3108 Fabul,  83 |             NYOLCVANHARMADIK FABULA~Egy juhpásztor gyermekrõl~Egy pásztorgyermek
3109 Fabul,  18 |                 FABULA~A békákról, mint Jupitertõl királyt kévántanak és kértenek~
3110 Fabul,  99 |                jámborul cseleködtél, de jusson eszedbe, mint szegedtünk
3111 Fabul,  72 |               lészen. Ez okaért add meg jutalmomat immár a jó tanácsért. Hadd
3112 Fabul,  8  |          eljössz, és nem tudom, micsoda jutalmot kévánsz?” Ezt meghallván
3113 Fabul,  84 |             Mert a jótétel soha nincsen jutalom és haszon nélkül. És bár
3114 Fabul,  69 |              farkas: „Bezzeg rút helyre jutánk: ím mely nagy árok vagyon
3115 Fabul,  73 |           jelents meg énnékem, mi módon jutottál a marhához. Tudod, mely
3116 Fabul,  76 |                 És mikorontan az erdõbe jutottanak volna, mondá az emberke: „
3117 Fabul,  82 |             hiszen a csalárdnak. Efféle kábaság énbennem is vagyon, noha
3118 Fabul,  94 |                meg nem áldja, ottan meg­kábulsz, és egyik kárból a másikban
3119 Fabul,  61 |                 ott áll a róka, és igen kacogván mondá: „Eredj el, szégyen!
3120 Fabul,  73 |               és a disznók behágtanak a kádakba, és nagy kárt töttenek.
3121 Fabul,  73 |           pitvart, abban a szuszékokat, kádokat etc. Onnég menjél a pincébe,
3122 Fabul,  66 |              gonosznál, miérthogy olyan Kain-természet vagyon benne. Miért ölik
3123 Fabul,  67 |              Látván azt a róka, mondá a kakasnak: „Mi dolog? Mit nézegetsz?”
3124 Fabul,  63 |               mondasz, te lator! Nem te kakasod vagyok, hanem azoké a jámboroké
3125 Fabul,  63 |         Hazudtok, agebek! Mert nem a tü kakasotok, hanem enyim.” Megnyitá
3126 Fabul,  99 |            elérköznek szép gyermeklovak­kal és kevér ökrök­kel: ezeket
3127 Szomak     |            gritti - velencei származású kalandor, a köztársaság konstantinápolyi
3128 Szomak     |      mennydörgés atyja~ ~kabala - kanca~kalandos - társaság~kalangya - kévékbõl
3129 Fabul,  34 |                  Bezzeg hitván és rossz kalandosba állottál be. Bizony rossz
3130 Szomak     |               kanca~kalandos - társaság~kalangya - kévékbõl rakott kereszt~
3131 Fabul,  100|               búzát, és kévékben kötvén kalangyába rakák azt a szántófölden.
3132 Fabul,  45 |          akkoron mindenkoron kerestem a kalastrom kolcsát. Immár megtaláltam,
3133 Fabul,  37 |          mardassák, hogy csak alég mász­kálhatna el. És mászkálván mondá: „
3134 Szomak     |                  teveszõr kelme~kankó - kampó, horog; nemi betegség. Heltainál
3135 Szomak     |                 rakott kereszt~kamoka - kamuka, teveszõr kelme~kankó -
3136 Szomak     |            mennydörgés atyja~ ~kabala - kanca~kalandos - társaság~kalangya -
3137 Fabul,  50 |               erõs és hatalmas vitézid, kancelláriusid, komornyikid, hopmesterid
3138 Szomak     |               barát - võ. Fráter György~kankorik - vashorog a kútgém végén~
3139 Fabul,  78 |                 itt e vidékbe, hogy sem kankorikot, sem vedret szöröznek melléje.
3140 Fabul,  99 |                 vészek rajtok. Emellett kántorludat, kappant, és tyúkot vészek
3141 Fabul,  4  |          szömemmel láttam.” Másodszor a kányát beállatta: az is úgy válla,
3142 Fabul,  18 |                nyúl, ugyan ottan kégyót kap. Sokoknak nem jó a jámbor,
3143 Fabul,  45 |               volna, kevés idõ múlva új kápában öltezék a gárdián, és fenn
3144 Fabul,  41 |                 ez elvásik és elkopik a kapálásnak miatta, addig a másik is
3145 Fabul,  99 |             éjszaka énnékem szántsanak, kapáljanak, arassanak, kaszáljanak.
3146 Fabul,  99 |           vasárnapon magoknak szántnak, kapálnak, aratnak, kaszálnak. Ó,
3147 Fabul,  99 |      jobbágyokra osztogatá. Kerteket is kapáltata a jobbágyokkal, és annak
3148 Szomak     |            cipõjére~koporit - kuporgat, kaparint, szerez~kÓst - eleség, zsákmány,
3149 Fabul,  72 |          falukba bementem, hogy valamit kaphassak, ott hallottam, hogy a pórok
3150 Fabul,  25 |               Ha annak utána okot hozzá kaphat, nyilván megbosszulja; és
3151 Fabul,  74 |              leselködék, hogyha valamit kaphatnája. De nem talála semmit. És
3152 Fabul,  74 |               hogy meglátná, ha valamit kaphatnának. És mikoron éjjel semmit
3153 Fabul,  99 |             megfüzetnék néki, ha olyant kaphatnék!” Azonközbe elejbe kezde
3154 Fabul,  80 |                  és másszor senkihöz ne kapj.~ ~ÉRTELME~E fabula erre
3155 Fabul,  71 |              talál õ módot hozzá. Te ne kapjad, ne kergössed!~
3156 Fabul,  91 |              tollam kihull, azt örömmel kapják az emberek, és a nagy hõsek
3157 Fabul,  5  |               És mikoron az árnyék után kapna a vízbe, kiesék a konc hús
3158 Fabul,  18 |          csúfolni õtet. Végre ugyan reá kaporcskálván, hátára ülének. Ismeg egyenlõ
3159 Fabul,  80 |               mikoron a szederibokorhoz kapott volna, a bokornak tevisei
3160 Fabul,  99 |           rajtok. Emellett kántorludat, kappant, és tyúkot vészek rajtok;
3161 Fabul,  80 |               mert vélem vala, hogy úgy kapsz hozzám, mint minap a szomszédnak
3162 Szomak     |        kaporcskodni - ágaskodni~kapta - kaptafa~karmazsin - vörös szín,
3163 Fabul,  13 |          dicsíretet. Megnézd a lábodnak kaptáját: ne kévánj nagyobb sarut.
3164 Fabul,  80 |            állat vagy! Mert segétségért kaptam hozzád, de te viszontag
3165 Szomak     |                 vashorog a kútgém végén~kapuciom - kapucni, csuklya~kaporcskodni -
3166 Fabul,  27 |                 és két szöme. Mert ha a kapuciomát meglátod, tehát üres tök
3167 Szomak     |                 kútgém végén~kapuciom - kapucni, csuklya~kaporcskodni -
3168 Fabul,  73 |                szomszéd: „Jó fiam! A te kapud felett két fecske lakik.
3169 Fabul,  5  |              javaival, hanem ide s tova kapván, a más ember marháját vadásszák,
3170 Szomak     |         kiömlött~kóborló - zsákmányoló, kapzsi~kopogó - utalás a cifrán
3171 Fabul,  62 |               idegenekhöz, mert nyilván kárára lészen. Megelégedjék az
3172 Fabul,  71 |             bolond agebnek, ki nem akar kárával is tanolni. Még az apám
3173 Fabul,  9  |                más emberrel, hogy magát kárba ne ejtse. Nem hiába mondották
3174 Fabul,  94 |             ottan meg­kábulsz, és egyik kárból a másikban esel, és abból
3175 Fabul,  37 |                a minnen szüvünk meg nem kárhoztat minket. Mert midõn a minnen
3176 Fabul,  79 |              elélhössenek.” Annak utána kárhoztatni kezdé õtet a macska, és
3177 Fabul,  70 |                lator szándékodat végre! Karikát vetek orrodban, mint egy
3178 Fabul,  100|     megcsalatkozik. Másnak nem fáj a te károd. Bizony nem gondol véle,
3179 Fabul,  70 |                 pálcákat, dorongokat és karókat ragadván a patakra kezdenek
3180 Fabul,  25 |            végét. Nem sok idõ múlva sok károkat kezde vallani, és minden
3181 Fabul,  99 |               taligásnak: „Elfáradott a karom, eluntam hordozni e kegyetlen
3182 Szomak     |                nemi betegség. Heltainál káromló, becsmérlõ szó~kankó kéncstartó
3183 Szomak     |                  hadvezér, politikus. A Karthágó elleni háború híve, Hispánia
3184 Fabul,  72 |             kezdik gyûlölni, és nemhogy kártól megoltalmaznák, hanem inkább
3185 Fabul,  38 |          drágának tartjuk, azt fordítja kárunkra. És azt tészi, hogy azt
3186 Fabul,  74 |               utána a nagy sok szégyen, kárvallás és veszedelem. Ha ez okaért
3187 Szomak     |      politikáját, míg 1551-ben, alvinci kastélyában, Castaldo császári tábornok
3188 Fabul,  51 |               ítíletibõl visszafordul a kasza, és ahol mi másnak akarunk
3189 Fabul,  99 |                  kapáljanak, arassanak, kaszáljanak. Szinte elég, ha a pestiek
3190 Fabul,  99 |            szántnak, kapálnak, aratnak, kaszálnak. Ó, hogy nincsen egy jó
3191 Fabul,  99 |            elõttem. Ah, te vagy-é, ídes Kata asszony, én ídes hölgyem?”
3192 Fabul,  24 |       keresztyéni tudománnak sommáját a katekizmusból, gyakorta imádkozzanak,
3193 Fabul,  99 |       születtettünk volna!” És mondá az Kató asszony: „Lám, oly álnakok
3194 Szomak     |             tarsoly, batyu~turbokolni - kavarni~túrOs - feltört~ ~urkoz -
3195 Fabul,  73 |              lött kazdag emberrõl ~és a kazdagból lött szegénrõl~Egy igen
3196 Fabul,  73 |                Úrnak áldomása, a tészen kazdaggá. Ismeg a bölcs: A rest kéz
3197 Fabul,  53 |              lelküismerettel, hogynem a kazdagnak az õ nagy sok pipperes tál
3198 Fabul,  43 |             szegény együgyû embereket a kazdagokkal. A szegény mindéltig csak
3199 Fabul,  99 |                ki a javát, és oszd el a kazdagokra a jobbágyok közül, hogy
3200 Fabul,  43 |                 és azt fájlalja, hogy a kazdagoktól ez világban megutáltatik.
3201 Fabul,  10 |                 ne siessen. Mert a nagy kazdagság mellett vagyon félelem,
3202 Fabul,  43 |              kazdagot, hogy szépsége és kazdagsága miatt kevély ne legyen,
3203 Fabul,  99 |                  hogy immár K. alkolmas kazdagságban vagyon.” Felelé a nemesember: „
3204 Fabul,  59 |             magokat mindenütt. Ha látod kazdagságokat, tehát prédából gyüttet,
3205 Fabul,  64 |                 akkoron aranyat és nagy kazdagságot ígére énnékem; de müvelhogy
3206 Fabul,  10 |          jóvoltából adott neki, és nagy kazdagságra ne siessen. Mert a nagy
3207 Fabul,  73 |             igen marhás lõn és igen meg­kazdagula. Az ifjú, ki szegénségre
3208 Fabul,  25 |           szerencséje lõn, és meg kezde kazdagulni. Jó idõ múlva, mikoron az
3209 Fabul,  30 |            ember eszébe vegye magát, és kebelébe nézvén megismerje természetét;
3210 Fabul,  21 |               komondorra. És mindjárást kebelébõl egy darab kenyeret nyújta
3211 Fabul,  24 |                 FABULA~A farkasról és a kecskegedelecskérõl~Mikoron a kecske valaminémû
3212 Fabul,  24 |               õket. Mint itt a farkas a kecskegedelye után ólálkodik. Annak utána
3213 Szomak     |            fõnöke~gedelecske - gödölye, kecskegida~generosi equi non curant
3214 Fabul,  71 |              sem tanoltam soha, mégis a kecskékkel vecsernét és lélekváltságot
3215 Fabul,  6  |                Az oroszlánról, ökörrõl, kecskérõl és juhról~Egy öker, egy
3216 Fabul,  71 |            utcán betekéntvén, láta négy kecskét egy sütõkemencén állani.
3217 Pre        |             emberek olyanok, hogy senki ked­vekre nem cseleködhetik
3218 Fabul,  36 |              Istent nem féled, és annak kedvébe nem lész, ottan az Isten
3219 Fabul,  46 |              tehessenek, és mindenekben kedvek megtöljék, nagy sok veszedelmekre
3220 Pre        |            fiának: „Ördeg gyõzi ezeknek kedvekre cseleködni. Ha imezt mûveljük,
3221 Fabul,  50 |              Hallván azt a király, igen kedvelé feleletét, és igen tetszik
3222 Fabul,  61 |              lakhatnál avval. De inkább kedveled te az árnyékod és az aluvást.”
3223 Fabul,  41 |              szabadságnak, és mely igen kedvelje a testi kívánság szerént
3224 Szomak     |           mátyás kovács - a középkorban kedvelt, divatos magyar szólás­mondás.
3225 Fabul,  38 |         ítíletünkben. Sok dolgokat igen kedvelünk, és igen nagyra becsülünk,
3226 Fabul,  22 |            valamennyére, becsületben és kedves lesz; de ha nem szolgálhatsz,
3227 Fabul,  35 |            szolgálni akar, és mindennek kedvesködni akar, nem kellemetes. Mert
3228 Fabul,  35 |        mindenütt elveszti becsületit és kedvességét, és mindenfelõl kétségesek
3229 Fabul,  72 |            megzajosult volna a feje, jó kedvet vén magának, a hordóra felülvén,
3230 Fabul,  18 |                 Kicsoda gyõzne tünéktek kedvetek szerént királyt válogatni?
3231 Fabul,  81 |                 a családos ember hejába kedvez a gonosz családjának. Mert
3232 Fabul,  99 |             benne, amibe bocsátom õket. Kedveznek e pesti póroknak. Maga meghagytam,
3233 Fabul,  72 |           felötte minden dolgakat pokol kedvvel mûvelnek, noha mûvelnek
3234 Fabul,  99 |                 nemesasszony! Nem illik kegyelmedhöz a braszlai köntes és szoknya,
3235 Fabul,  99 |              teként gyönyörûségesképpen kegyelmedre, hanem még a szomszéd­ságbeli
3236 Fabul,  69 |                 ítílete igaz. Mert az õ kegyelmességébõl gondot visel a szegény együgyûekre
3237 Fabul,  34 |                 megbüntöti a kevélt, és kegyelmességét megvonssza tõle, és ajándékitól
3238 Fabul,  35 |               népöknél etc. segítséget, kegyelmet, oltalmat etc. Mert a vége
3239 Fabul,  14 |             okaért isteni félelemmel és kegyességgel uralkodjanak és bírják az
3240 Fabul,  70 |                 Isten elveszi akkoron a kegyetlenöktõl és a hamisoktól mind az
3241 Fabul,  2  |            kegyetleneknek hamisságát és kegyetlensé­gét, hogy nem gondolván
3242 Fabul,  98 |               nyúzást. Mert ha esztelen kegyetlenségbõl megrontják a szegény alatta
3243 Fabul,  99 |                a szegény jobbágyok az õ kegyetlensége miatt. Ez egyszer a mezõre
3244 Fabul,  70 |      bosszúállásra és az hamisságnak és kegyetlenségnek megbüntötésére szörzett
3245 Fabul,  25 |             okaért bánkódni kezde, és a kégyóhoz menvén igen esedezék néki,
3246 Fabul,  25 |               mivelhogy elvágta volna a kégyónak a farkát. Ez okaért bánkódni
3247 Fabul,  25 |                 A szegény emberrõl és a kégyóról~Egy szegény ember házánál
3248 Fabul,  25 |               Ottan eszébe vévé, hogy a kégyótól volt volna az õ elõmente
3249 Fabul,  25 |              müvelhogy jól tött volna a kégyóval. Mostan kedig az õ szegénsége
3250 Fabul,  46 |             kertbe? Lám, mely igen szép kékkáposzta vagyon benne?” Mondá a nyúl: „
3251 Fabul,  46 |      NEGYVENHATODIK FABULA~A nyúlról és kékkáposztáról~A nyúl elõmenvén az úton,
3252 Fabul,  46 |      bekakocsola a kertbe, és igen szép kékkáposztát látta a kertbe. És mind
3253 Fabul,  76 |               oroszlánt ösvénökre, ahol kelepcéket és tõreket vetett vala a
3254 Fabul,  63 |           gonosz száj: mindéltig akarsz kelepelni, mindenkoron vagyon valami
3255 Fabul,  34 |                 fáradtságnak miatta nem kelhetne ki hamarsággal az útból,
3256 Fabul,  35 |         mindennek kedvesködni akar, nem kellemetes. Mert mindenütt elveszti
3257 Fabul,  54 |                 magát, hogy ez okkal ne kelletének vadászni menni, hanem ugyan
3258 Fabul,  62 |                csakhamar történik, hogy kelletik a barátság. Istentõl várd!
3259 Fabul,  29 |             veszik csókolásodat? Bezzeg kelletlen és utálatos vendég vagy
3260 Fabul,  15 |          felszeknék mellette a kutya és kelletné magát. Annak felötte, hogy
3261 Szomak     |               kamoka - kamuka, teveszõr kelme~kankó - kampó, horog; nemi
3262 Fabul,  56 |              strucctollakkal, de ha reá kelnek, ottan megijednek, és a
3263 Fabul,  59 |            tudom, mit kelljen mûvelnem. Kemén a komondornak a háta, és
3264 Fabul,  71 |                farkast, alászekelének a kemencérõl, és a kemencébe bebújának,
3265 Fabul,  81 |                  és avval bírjad gonosz keménségöket. Azért mondották a régiek:
3266 Fabul,  64 |                 a sárkány: „De százszor keményben!” Mondá a róka a pórnak: „
3267 Fabul,  39 |                 frigyet a farkas­kölykö­ken. És reájok rohanván, megszaggatták
3268 Fabul,  24 |            gedelecske kinéze egy résecs­kén, és látván a farkast, mondá: „
3269 Fabul,  41 |              Isten elõtt, kinél nagyobb kéncs nem lehet az embernek mind
3270 Fabul,  73 |             megmondják azok, hol kell a kéncset keresni, és miképpen kelljen
3271 Fabul,  17 |           magokat. És így nem nõhet sem kender, sem len, és nem leszen
3272 Fabul,  17 |                  mikoron a pórok mind a kendermagot, mind a lenmagot elvetik,
3273 Fabul,  50 |               és ott zsugorog, hazudoz, keneget, törlõdik, hímez-hámoz,
3274 Fabul,  76 |          oroszlán, félni kezde az ember­kének csalárdságától, és mondá
3275 Fabul,  30 |                 és megismer, azt énreám keni. Jámbor-é ez, aki éten-étszaka
3276 Fabul,  88 |             kösselõ a tekenés békát, és kénszeríteni, hogy megállaná a fogadást.
3277 Fabul,  84 |               hangya igen szomjú lévén, kénszeríttették a forráskútra menni, hogy
3278 Fabul,  37 |            Sokszor megláttam, mely nagy ként teszen rajtad a farkas,
3279 Fabul,  21 |                Nesze, ezt adom, jó lágy kenyér.” Mondá a komondor: „Nem
3280 Fabul,  53 |                tenéked egy darab száraz kenyered igazsággal és csendes lelküismerettel,
3281 Fabul,  21 |           énhozzám, hogy egy lágy darab kenyérért az én gazdámot elárulnám,
3282 Fabul,  57 |        igazságot megismeré, és elálla a kenyeres bálvány mellõl, ottan nagy
3283 Fabul,  4  |            kezdé a juhot, mivelhogy egy kenyérrel tartoznék néki. A szegény
3284 Fabul,  27 |               tehát értelem nélkül való kép, vász és csak egy darab
3285 Fabul,  19 |           oltárokat, mind az Isteneknek képeit undokul megfestetted! Ez
3286 Fabul,  56 |                 hárzsáló piacra, és nem képpel, hanem téteménnyel és ugyan
3287 Fabul,  22 |              nyavalyaságba. Szinte ezen­képpen vagyon énnékem is dolgom.
3288 Fabul,  27 |                 FABULA~A farkasról és a képrõl~Egy farkas morálván a mezõn,
3289 Fabul,  48 |                 legyen a tettetesség és képutálás, mikoron az ember mást szól
3290 Fabul,  51 |             igen gyors volna a szarvas, képzé azt, hogy õ nem érne véle,
3291 Fabul,  32 |               szegénségébe. Annak utána kérd meg adósságodat rajta: ottan
3292 Fabul,  3  |                békát a parton, tanácsot kérde tõle, miképpen általmehetne
3293 Fabul,  89 |                Más módon megyek akkor.” Kérdé a fia: „Mint mégy akkoron?”
3294 Fabul,  70 |                 és kesztyûd vagyon, nem kérdek tetõled tanácsot. Talám
3295 Fabul,  66 |          elmenvén talála egy rókára. Az kérdenyi kezdé, mondván: „Mi dolog,
3296 Fabul,  99 |              apellációra, és addig, még kérdére megyen a dolog, talám valami
3297 Fabul,  61 |               Mondá a róka: „Mégsem azt kérdezem; hanem ki neved?” Felelé
3298 Fabul,  17 |             Midõn egybegyûltenek volna, kérdezködni kezdének egymástól, melyik
3299 Fabul,  70 |             hogy felségödnek orvosságot kérdhötnék, és úgy jöttem igen fáradva,
3300 Fabul,  97 |               az álnakoktól tanácsot ne kérdjen, és nem minden bírára hagyja
3301 Fabul,  50 |            ajándékozák õtet. Ha engemet kérdnek, és nem hazudozok és nem
3302 Fabul,  25 |            esedezék néki, és bocsánatot kére tõle. Felele a kégyó: „Hálaadatlan
3303 Fabul,  30 |         megfojtasz bennek. Éten-étszaka kerenged a disznóólakat. És ha semmi
3304 Fabul,  87 |                 miatt csaknem elveszék. Kerengém egy házat, tehát igen sír
3305 Fabul,  74 |            anyjának: „Igen elfáradtam e kerengéssel, ídesanyám, és lefekszem
3306 Fabul,  68 |          hághata utána, hanem szinetlen kerengi vala a kõsziklát harmadnapig.
3307 Fabul,  36 |                 a többi, és egy keveset kerengvén ismeg oda szállnak az elõbbeli
3308 Fabul,  41 |           szeretem háltomat, ottan mást keresek.” Mondá a farkas: „Bátor
3309 Fabul,  17 |                rakok; szépen énekszóval keresem kedveket, így nem vetnek
3310 Fabul,  67 |              vakarván a szömetet, ennyi keresének. A sevén mellett kezde egy
3311 Fabul,  94 |             látá, hogy hejábavaló volna keresése, és kihágván a kútból, nem
3312 Fabul,  73 |                 a testnek gyönyörûségit keresik. Nem vigyáznak, és reggel
3313 Fabul,  37 |           egymással. Éjjel sem jöttél a keresködésre a mezõre, ugyan igen bánkódtam
3314 Fabul,  94 |                  Mert mihelt igyedet és keresményedet az Isten meg nem áldja,
3315 Fabul,  69 |          elindult volna, hogy ennivalót keresne, az úton elöltalála egy
3316 Fabul,  45 |                 más módot kellett hozzá keresnem.” Így vagyon ez okaért az
3317 Fabul,  61 |           hivataljához nem illendõk, ne keresse, és azokról ne legyen szorgalmatos.
3318 Fabul,  35 |         megõrizi, meg is oltalmazza. Ne keressen az ember Isten kõvül, az
3319 Fabul,  20 |                  és békételenségökbe ne keressenek se tanácsot, se segedelmet,
3320 Fabul,  19 |                 jó és csendes életeddel kerested volna az Isteneknek jó kedveket?”
3321 Fabul,  51 |                teszünk kárt, és veszélt keresünk fejünkre. Mert igaz az Isten,
3322 Fabul,  74 |             Azért, hogy eleget tanoltam keresztapámtól. Oly mesterséget tanoltam
3323 Fabul,  74 |            fogakat, és azt tudá, hogy a keresztatyja módjára a lovat levonhatja
3324 Fabul,  74 |                 a Lupesco, megszólítá a keresztatyját, mondván: „Keresztapám,
3325 Fabul,  68 |               Istentõl reájok bocsátott kereszteket békességgel elszenvedjék,
3326 Fabul,  71 |                mondottam a Benedicerét, keresztet sem vetöttem reá, és addig
3327 Fabul,  74 |                 ez okaért a farkas az õ keresztfiát, a Lupescót, és elballaga
3328 Fabul,  45 |                szentléleknek és a szent keresztnek általa. Mert ha az ember
3329 Fabul,  41 |                hogy megmeneköd­hessék a kereszttõl, és a szolgálatot elkörülhesse.
3330 Fabul,  38 |              elvetett volt. Ez okaért a keresztyén ne mestergösse az Istennek
3331 Fabul,  34 |           tartson bizontalanságától. Mi keresztyének vagyunk, és minékünk nincsen
3332 Fabul,  45 |      veszedelmedre. Igen jó ez okaért a keresztyénnek az õ életét a kereszt alatt
3333 Fabul,  18 |                tavokban, mert senki nem kergeté, sem üldözé õket. E jó állapatban
3334 Fabul,  16 |                 nak vala környüle. És a kergetésbe az egyik reája szekelék
3335 Fabul,  23 |             Müvelhogy õket minden ember kergetné, megverné és megölné, holott
3336 Fabul,  36 |       megfojtani. Ekképpen, aki sokokat kergötett és megfogott vala, azt viszontag
3337 Fabul,  20 |               ölyvrõl~Midõn a héja igen kergötné a galombokat, egybegyûlvén
3338 Fabul,  59 |           gyötrötte volna és ide s tova kergötte volna, mondá a szegény juh: „
3339 Fabul,  69 |           sípolhatsz, hogy ismeg gúzsba keríthetnél. Maradj ott bátor!” És az
3340 Fabul,  65 |             féljed az Úristent, és õtet kérjed, hogy õ legyen veled, õ
3341 Fabul,  34 |                immár ama te kövélységes kérkedéseddel és kövélségeddel? Megutálál
3342 Fabul,  29 |                napja eljõ, ottan efféle kérkedõ és magahányó vitézek megszégyenülnek,
3343 Fabul,  65 |              ezt megtudjuk, tehát bátor kérködjünk. Mint az Isten õ magába
3344 Fabul,  55 |              etc. És midõn ekképpen még kérködnének, eljuta hertelen a farkas.
3345 Fabul,  56 |                igen hejábavaló legyen a kérködség a cseleködet nélkül. Mert
3346 Fabul,  65 |            azért el ne higgye magát, és kérködségbe ne essék, és felebarátját
3347 Fabul,  55 |            dolga, és hejába való minden kérködsége. Nagy bolondság azt magának
3348 Fabul,  93 |          használ ez okaért tenéked a te kérködséged?”~ ~ÉRTELME~E fabula inti
3349 Fabul,  12 |         csigáról~Egyszer egy nagy csiga kérköszik vala az õ kevélségében,
3350 Fabul,  44 |               Felelének az ökrök: „Igen kérközel vala minap bódogságod felõl;
3351 Fabul,  18 |              egybeférének, hogy királyt kérnének magoknak a Jupiter Istentõl.
3352 Fabul,  73 |            csûrben a csûrbálványokat, a kertben a gyümölcsfákat etc. Onnég
3353 Fabul,  99 |                a jobbágyokra osztogatá. Kerteket is kapáltata a jobbágyokkal,
3354 Fabul,  18 |        Jupitertõl királyt kévántanak és kértenek~Elõszer a békák minden szorgalmatosság
3355 Fabul,  46 |              kertbe. És mind elkörülé a kertet, de sem rést, sem hágcsót
3356 Szomak     |                  gazdatiszt~hógyagazz - kerülgess, tétovázz~homo homini deus -
3357 Szomak     |             tarisznya~tarde fabulare! - Kései beszéd, hiábavaló mentegetõzés!~
3358 Fabul,  97 |         kiáltani a kútba, mondván: „Mit késel oda alá? Hogy nem jössz
3359 Fabul,  62 |           közülek, még egy dolgot akara késérteni. Igen megharagudtnak tetteti
3360 Fabul,  29 |      gyönyörûségét. Midõn a tél, azaz a késértötnek és a megpróbálásnak napja
3361 Fabul,  70 |          betegen a nagy verés miatt. És keservesen nézni kezde a falura, és
3362 Fabul,  38 |               Vaj (úgy monda) vékony és kesken rossz marha! Mire valók
3363 Fabul,  95 |            lúdnak a nyakát, és egy éles késsel nagy kévánsággal meghasítá
3364 Fabul,  53 |                  ÖTVENHARMADIK FABULA~A kesselõrõl és egyéb apró madarakról~
3365 Fabul,  66 |          átkozott disznó ríni, mintha a kést beléverték volna. A szántók
3366 Fabul,  100|                 el kezdnek ezek engemet késtötni. Ez okaért menj el, jó fiam,
3367 Fabul,  18 |               tudja büntötni, hogy ahol keszeg után nyúl, ugyan ottan kégyót
3368 Fabul,  56 |               nem értik, igen merészek, készek mindenre. Igen bíznak erejekbe,
3369 Fabul,  74 |                 ottan menj el, és mondj keszenetemet az anyádnak.” Midõn Lupesco
3370 Fabul,  6  |              véle. Mikoron kedig nyilat készítenének az osztozásra, az oroszlán
3371 Szomak     |               lantorna - marhahólyagból készített, áttetszõ hártya~levegés -
3372 Fabul,  99 |                 a nagy Mester kezdetben készítötte azt a feredõt minékünk és
3373 Fabul,  49 |                madarász, és szerszámait készítvén, õ is a gyûlés felé kezde
3374 Fabul,  70 |                 mégis bélelt süveged és kesztyûd vagyon, nem kérdek tetõled
3375 Fabul,  99 |               az õ dolgokban, és erõsen készülnek ide a feredében.” Mondá
3376 Fabul,  70 |        megtartom a kosárt, és farkammal kétfelõl nékikergötem a halakat.
3377 Fabul,  100|                 magad hozzá nem nyúlsz, kétség nélkül odahal a sárba. Ha
3378 Fabul,  23 |              nyulaktól, hogy mindnyájan kétségbeesvén megölék magokat a vízbe.
3379 Fabul,  35 |             kedvességét, és mindenfelõl kétségesek lesznek hozzája. Ez okaért
3380 Fabul,  92 |                 megcsaltál minket. Ha a kétségnek és gyûlölségnek magvát nem
3381 Fabul,  92 |               avagy ártana nékik. De ha kétségösek lesznek egymáshoz, és kezdik
3382 Fabul,  72 |             Felelé a komondor: „Vaj ne! Kétszer adtál jó tanácsot, és két
3383 Szomak     |          BEKAKOCSOLA - benéze~BÉLLETT - kétszínû~benedicere - dicsérni, megáldani~
3384 Fabul,  96 |           hinnél mindazt, amit hallasz, kéváltképpen, ha oly dolog leend, mely
3385 Fabul,  13 |                 a lábodnak kaptáját: ne kévánj nagyobb sarut. Mert azok,
3386 Fabul,  15 |        akaratjának módja vagyon. Bár ne kévánjad te, azért az Isten megismer
3387 Fabul,  62 |          elrendelt tisztességgel, és ne kévánjon birodalmot barátin és atyafiain,
3388 Fabul,  85 |                  és senkinek gonoszt ne kévánjunk, senkit meg se átkozzunk.
3389 Fabul,  66 |              sem szólának érötte. Én is kévánkozám oda, hogy egy szép ártánnak
3390 Fabul,  99 |                 bár övék legyen: én nem kévánkozom oda!” És midõn ezek renddel
3391 Fabul,  88 |                hol semmi járásom nincs, kévánkoztam. Ha a földen maradtam volna,
3392 Fabul,  15 |                és tovább ne nyúljon, se kévánkozzék, mint az Isten az õ szent
3393 Fabul,  41 |           vagyon dolgod. Vaj, mely igen kévánnám, ha oly könnyen találhatnám
3394 Fabul,  18 |           lenségért, és ismeg változást kévánnának, mondá Jupiter: „Mikoron
3395 Fabul,  13 |               róka, igen kezdé a sajtot kévánni. És a fa alá méne, és szólni
3396 Fabul,  61 |                 megolvas­hatod, ha igen kévánod.” De a róka megérté az eszvérnek
3397 Pre        |            egyetembe, kiknek mindnyájan kévánok Istentõl mind lelki s mind
3398 Fabul,  51 |         gyûlölség és bosszúállásra való kévánság és igyeközet támad, melyekbõl
3399 Fabul,  95 |         aranymonyokat, aranynak nagyobb kévánságába esék, és gondolkodni kezde,
3400 Fabul,  94 |             hogy a más ember marhájának kévánságától megoltalmazza magát. Mert
3401 Fabul,  33 |           kezdjen ez okaért senki testi kévánságból új dolgot, olyant, melyet
3402 Fabul,  95 |                 és egy éles késsel nagy kévánsággal meghasítá a ludat, hogy
3403 Fabul,  41 |            testi szabadság és a testnek kévánsági szerént való élet nem hasznos
3404 Fabul,  95 |              hasznos lúd tõle az õ nagy kévánságnak általa.~ ~ÉRTELME~E fabula
3405 Fabul,  62 |                 lész jó. Ne hágj tönnen kévánságodból a felsõ garádicsra: egyült
3406 Fabul,  86 |                testi gyönyörûségöket és kévánságokat követik, és vénkorokban
3407 Fabul,  46 |         vágyódik. A bolondok, hogy az õ kévánságoknak eleget tehessenek, és mindenekben
3408 Fabul,  38 |                 szép forrásra. És midõn kévánságoson ijutt volna belõle, és a
3409 Fabul,  43 |                  nyilván a szép subámat kévánta és azt keresi, de elmegyek
3410 Fabul,  70 |           azoknál, és immár encenbencét kévántál. Vé, ageb, halat! Vé, hol
3411 Fabul,  18 |                 mint Jupitertõl királyt kévántanak és kértenek~Elõszer a békák
3412 Fabul,  18 |                eluntátok, és ismeg mást kévántok. Kicsoda gyõzne tünéktek
3413 Fabul,  18 |                  Jupiter! Ugyan királyt kévánunk. Ugyan királyt adj minékünk,
3414 Fabul,  100|              szépen levévék a búzát, és kévékben kötvén kalangyába rakák
3415 Szomak     |          kalandos - társaság~kalangya - kévékbõl rakott kereszt~kamoka -
3416 Fabul,  91 |             embert inti, hogy ne legyen kevél, és ha látja az Istennek
3417 Fabul,  38 |               nagyra becsülünk, és igen kevélködünk miatta. De az Istennek csoda
3418 Fabul,  28 |                 és a pávákról~Egy holló kevélségben esék, és megkezdé az õ nemzetségét
3419 Fabul,  12 |               csiga kérköszik vala az õ kevélségében, müvelhogy õ félelem nélkül
3420 Fabul,  43 |              használ immár tenéked mind kevélséged, okosságod és a te nagy
3421 Fabul,  14 |                döllyeséget megutálja. A kevélyeknek ellene áll (úgy mond Szent
3422 Fabul,  17 |               az embereknek akaratja és kevélysé­ges kívánsága szerént. Nem
3423 Fabul,  71 |               akarék bennek enni. Nemde kevélység-é ez? Sem az apám, sem a jobb
3424 Fabul,  18 |          állapatban elhivék magokat, és kevélységbe esvén, ezen egybeférének,
3425 Fabul,  63 |               mint az apádnak.” A kakas kevélységben esvén felhuzalkodék, és
3426 Fabul,  88 |                meg nem elégöszik, hanem kevélységbõl kihág belõle; amennyével
3427 Fabul,  43 |               volt az. Irigységedbõl és kevélységedbõl nem tõl részt a farkadból.
3428 Fabul,  62 |             éntõlem, hogy elhattam volt kevélységembõl a tü társaságtokat. Lám,
3429 Fabul,  28 |                erõszakkal. És hadd el a kevélységet. Csendességben és aláza­
3430 Fabul,  76 |       tanácsokat. Tudniillik, hogy az õ kevélységökben megcsalatkoznak, és nagy
3431 Fabul,  65 |             ember alázatos legyen, és a kevélységtõl megoltalmazza magát. És
3432 Fabul,  71 |               vannak a malacok, ezek jó kevérek, azokat megeheted igen jóízen.
3433 Fabul,  18 |                 békák közül a nagyát és kevérét kezdé az orrával vágni és
3434 Fabul,  67 |                  és õket örök szégyenbe keverje. E világ rakva efféle példákkal.
3435 Fabul,  99 |                 bõven bennek, ugyan ama kevérökben is hozzatok!” Felelé az
3436 Fabul,  25 |            hónap múlva pattants meg egy kevesig az orrát: ottan meglátod,
3437 Fabul,  73 |                annak utána morálván egy kevesik mindjárást felestökre mentem.
3438 Fabul,  11 |               nemes, gazdag: ember; nem kevetközik belõle, hogy az együgyû
3439 Fabul,  35 |               madarak közett. És erõsen kez­de­nek víni egymással. És
3440 Fabul,  39 |                 magok a jó komondorokat kézbe adták vala, és nem lõn,
3441 Fabul,  62 |              orrod. Mert mihelt kívánni kezded: ottan nem méltó vagy reá.~
3442 Fabul,  68 |               midõn a farkas a bakot ki kezdené vonni, mondá a bak: „Jaj,
3443 Fabul,  38 |             ejtötték volna, és horcolni kezdenék bõrét, ottan mondá a szarvas: „
3444 Fabul,  18 |              kodni. És midõn Jupiterhöz kezdenének kiáltani a királnak kegyet­
3445 Fabul,  99 |                 oda, mert a nagy Mester kezdetben készítötte azt a feredõt
3446 Fabul,  45 |                õ királyi birodalmának a kezdetiben, és eskivéssel fogadást
3447 Fabul,  19 |                hiába. Mert megmondottam kezdettõl fogva, hogy eszedbe vennéd
3448 Fabul,  30 |               támadjon, hanem õ magától kezdje az ítíletöt: ottan meglátja,
3449 Fabul,  77 |                avagy tehetséged szerént kezdjed a te dolgaidat. És hogy
3450 Fabul,  75 |        indítsanak ellenek, mert akármit kezdjenek ellenek, akárminémû bátorságot
3451 Fabul,  100|               szájával, hanem mi magunk kezdjünk és nyúljunk hozzá. Hozz
3452 Fabul,  72 |         megittasultanak, ottan énekszót kezdöttenek, és nagy vígan éneköltenek.
3453 Fabul,  100|                 fiával, és az aratáshoz kezdvén, szépen levévék a búzát,
3454 Fabul,  9  |              mutat, másfelõl követ tart kezében.~
3455 Fabul,  99 |                veres, alakos és slógos. Kezed legyen rakva villámó szép
3456 Fabul,  81 |               jó sompálca és bot legyen kezedbe, és avval bírjad gonosz
3457 Fabul,  97 |                azt, ami elõtted vagyon, kezedbõl hertelen ki ne bocsássad,
3458 Fabul,  84 |               ha az eb a vízbe esik, ha kezeddel hozzányúlsz, hogy kivonjad:
3459 Fabul,  86 |               Ez okaért végy ifjat, azt kezedre taníthatod, és gyönyörûséges
3460 Fabul,  15 |                 kõvel és mindennel, ami kezekbe akada. És minekutána jól
3461 Fabul,  42 |                NEGYVENKETTEDIK FABULA~A kezekrõl, lábakról és hasról~Egyszer
3462 Fabul,  50 |           veritas odium parit. Üss csak kezére, ottan barátod leszen, de
3463 Fabul,  53 |                 hirdete az apró madarak kezött, müvelhogy születésének
3464 Fabul,  34 |              ura a lónak sántaságát, és kiadá azt a majorba, hogy befognák,
3465 Fabul,  14 |           mostan nincs mit tönnem: mert kiaggottam belõle. Bosszút nem állhatok.
3466 Fabul,  18 |            egyenlõ tanácsból Jupiterhöz kiáltanak, hogy más királyt adna nékik.
3467 Fabul,  37 |              bosszúállásra indítja ez a kiáltás a felségest. Végy a mindennapi,
3468 Fabul,  99 |             meghallgatom a szegényeknek kiáltását. Megverlek tüteket. A tü
3469 Fabul,  79 |                nyughatatlan állat vagy. Kiáltásodnak soha nincsen vége. Éjjel
3470 Fabul,  99 |               meg kezdék hallani a nagy kiáltást, ordítást, panaszolkodást,
3471 Fabul,  18 |              Annak utána szüntelen való kiáltástokra adtam a mostanit, ki eleven
3472 Fabul,  85 |       mindjárást örök veszedelmet reája kiáltsunk.~
3473 Fabul,  99 |                hol az ünõt fej vala, és kiáltván mondá: „Anya, anya, ihol
3474 Fabul,  48 |                  hogy mind a két szömed kiapadna, mert csaknem elvesztél
3475 Szomak     |               itt: riogatás)~KIötlett - kiáradt, kiömlött~kóborló - zsákmányoló,
3476 Fabul,  22 |             megvertek volna a konyhába, kiballaga az árok hátára, hogy elnyújtóznék
3477 Fabul,  97 |            Midõn immár estvefelé volna, kibocsátá a szántó ember az ökröket
3478 Fabul,  57 |             volna a letételnek helyére, kibújék a balha a farmentringbõl,
3479 Fabul,  76 |               meg ne utáld senkit, noha kicsidnek és alávalónak tetszik tenéked,
3480 Fabul,  45 |          fráterek tanácskozni kezdének, kicsodát kellene gárdiánná tenni,
3481 Fabul,  61 |          farkast, hogy mind a két szeme kidöllyede, és ugyan ottan elájula.
3482 Fabul,  66 |           megszaka­dazott a subád. Igen kidöllyedett a két szömed.” Felelé nyegéssel
3483 Fabul,  72 |            gazdám mellett a szomszédnak kidõlt a pincének az egyik fala,
3484 Szomak     |          Praeceptor Germaniae) nevezték kiemelkedõ dogmatikai tudása és a három
3485 Fabul,  76 |                igen jó, szép, zsíros és kies földen laktunk azelõtt.
3486 Fabul,  81 |                 És ottan egy gira arany kiesek belõle. És az ember felszedegöté
3487 Fabul,  27 |             meglátod, tehát üres tök és kifogyott Salomon zsírja belõle, és
3488 Fabul,  32 |               avval a sebet, és mikoron kifolyna az evetség, ottan kijöve
3489 Szomak     |              fosztogatsz, mert téged is kifosztanak!~vélta - vélte, véletlenül,
3490 Fabul,  70 |             Hátra ne tekénts, mert mind kifutnak a halak. Én bemegyek a faluba,
3491 Fabul,  94 |           hejábavaló volna keresése, és kihágván a kútból, nem találá meg
3492 Fabul,  74 |             meglásd, mikoron a barmokat kihajtják a faluból, és énnékem renddel
3493 Fabul,  73 |          megfejték az ünõket, és készen kihajtották õket a több barmokkal egyetembe.
3494 Fabul,  71 |                beléje, és holt elevenen kiháná õtet a víz. Mikoron annak
3495 Szomak     |               megharsogni - felhasadni, kihasadni ~megkeserül - megsajnál,
3496 Fabul,  48 |             elméne. Mikor elment volna, kihívá a pásztor a farkast a barlangból,
3497 Fabul,  80 |                ember igen jól meglássa, kihöz folyamik tanácsért és oltalomért.
3498 Fabul,  58 |       valamennyére szép idõ lött volna, kihorda a nedves magokból a szélre,
3499 Fabul,  91 |              vigassággal. Ha egy tollam kihull, azt örömmel kapják az emberek,
3500 Fabul,  78 |                 a kútba, miképpen ismeg kijöjhetnél belõle. Légy ott csak. Jó
3501 Fabul,  87 |               kedig megvirradott volna, kijövének a pórok a faluból, hogy
3502 Fabul,  67 |             bokrok közül valami vizslák kijõnek, és egy ember jõ utánok.
3503 Fabul,  73 |               táltartókat etc. És onnég kijõvén, a pitvart, abban a szuszékokat,
3504 Fabul,  69 |               utána. Mikoron a beregbõl kijutottanak volna, mondá a farkas: „