1482-becsu | beerh-diuva | divat-erdos | erdov-folyo | fonal-haszn | haszo-jarha | jarna-kijut | kikap-levon | libeg-megme | megmo-nekit | nekun-porlo | pohar-szere | szeri-tizen | toban-visel | vissz-zugod
Rész, Fabula
5009 Fabul, 96 | Másszor, hogy Istentõl nékünk adott ajándékokat megõrizzük,
5010 Fabul, 65 | Mindenikkel szabadon eléltethetném magamat, és mindenik olyan,
5011 Fabul, 34 | okaért a major befogta volna némelkor, és egy jó rakott szekér
5012 Fabul, 99 | ugyan süveggel vivé be nemesasszonyának, mondván: „Ihol, tisztelendé
5013 Fabul, 99 | jutalmom és bérem.” Mondá a nemesember õ magában: „No, jó szolga
5014 Fabul, 99 | KILENCVENKILENCEDIK FABULA~Egy nemesemberrõl és az ördögrõl~Egy kegyetlen
5015 Fabul, 27 | cifrálásba áll ez okaért a nemesség. Szinte ezenképpen vagyon
5016 Fabul, 34 | se jó egészségeért, se nemességeért, se kazdag voltaért, se
5017 Fabul, 99 | hanem még a szomszédságbeli nemesuraim is. Hadd csak hadd; még
5018 Fabul, 35 | miért hatta volna el az õ nemét, és elszekett volna nemzetétõl.
5019 Szomak | heshusius - Hesshusius, német evangélikus teológus, a
5020 Szomak | terjesztõje. A kortársak Németország tanítójának (Praeceptor
5021 Szomak | kelme~kankó - kampó, horog; nemi betegség. Heltainál káromló,
5022 Fabul, 9 | monda. De az nem akará. Néminemû idõ múlva ismeg eljöve az
5023 Fabul, 61 | ugyan ottan elájula. Egy némûnémû üdõbe, mikoron megújult
5024 Fabul, 58 | a rest kéz szegénséget nemz. A szégénségbõl kuldulás
5025 Fabul, 24 | felborzad belé. Talám minden nemzetségemnek vagy halálos ellensége.
5026 Fabul, 33 | tudok hozzá. Maga semmi nemzetem nem tudott semmit, efféle
5027 Fabul, 71 | által, melyet az emberi nemzeten mûvel a bûnnek általa, vagyon
5028 Fabul, 85 | igen szereti vala az emberi nemzetet, olyan választ tõn a méhnek,
5029 Fabul, 35 | nemét, és elszekett volna nemzetétõl. De mikoron nem felelhetne,
5030 Fabul, 39 | valamely társoság avagy nemzetség közett, addig az ellenség
5031 Fabul, 29 | vagy énhozzám hasonló. A te nemzetséged semmi az én nemzetségemhöz
5032 Fabul, 79 | bántottalak sem tégedet, sem a te nemzetségedet.” Felele a macska, és mondá: „
5033 Fabul, 28 | lõn. Ekképpen véresen az õ nemzetségéhöz kezde ballagni. De látván
5034 Fabul, 29 | nemzetséged semmi az én nemzetségemhöz képest.”~Felele a hangya,
5035 Fabul, 64 | még az õ egész házától és nemzetségétõl.~
5036 Fabul, 35 | embernek, idegen társaságoknál, nemzetségöknél, népöknél etc. segítséget,
5037 Fabul, 79 | gondolsz sem anyáddal, sem nénéddel, sem húgoddal, hanem általmégy
5038 Fabul, 67 | Kakas uram! Jõj alá az nénéimmel! Nagy jó hírt mondok tünéktek.
5039 Fabul, 1 | megcsúfolja a tudatlan és goromba népeket, kik semmi írást avagy egyéb
5040 Fabul, 21 | Emellett inti e fabula az házi népet, szolgákat és szolgálóleányokat,
5041 Fabul, 73 | kezdé felköltegötni házanépét, és õ maga is a fecskéknek
5042 Fabul, 21 | és a gazdát minden házi népével felköltem. Bezzeg gonoszul
5043 Fabul, 99 | fabula az urakat, nemes népöket és kazdagokat, hogy kegyetlenek
5044 Fabul, 35 | társaságoknál, nemzetségöknél, népöknél etc. segítséget, kegyelmet,
5045 Fabul, 32 | minden vigasságot mutatni. A népre is az árok hátán kezde vigyorogni,
5046 Fabul, 21 | kenyeret nyújta néki, mondván: „Nesze, ezt adom, jó lágy kenyér.”
5047 Pre | fiának: „Jer, vigyük el: netalán e mód tetszik nékik.” És
5048 Fabul, 40 | megsegéted, és jól tész véle, netalántám õ istentelen, és a tiedbõl
5049 Fabul, 19 | Ne halaszd vénségödre: Netalántán akkoron nem adják. Héjába
5050 Szomak | a gyermek János Zsigmond nevében irányította a fejedelemség
5051 Fabul, 25 | egy gonoszból sok gonosz neveködik.~
5052 Fabul, 99 | a jobbágyok közül, hogy neveljék és kiteleljék õket. Ha megmaradnak,
5053 Fabul, 75 | nagy juhnyája vala. A mellé nevelt vala egy igen nagy komondort,
5054 Fabul, 61 | lábát, és hogy megolvasná a nevét. De az eszvér úgy rúgá homlokba
5055 Fabul, 74 | felvévé a komaságot; és nevezék a rókafiat Lupescónak. Egynyíhány
5056 Fabul, 99 | a Sátán, kit Lucipernek nevezik. Ez a mi királyunk.” És
5057 Szomak | Magyarország kormányzójává nevezte ki, ezt követõen szembefordult
5058 Fabul, 78 | a nevet, hogy ravasznak neveztenek. Egy hógyagazó és fondarló
5059 Fabul, 29 | vagy méltó, hogy madárnak neveztessél. Igen hányod-veted magadat,
5060 Fabul, 59 | méltóknak lönni, hogy embereknek neveztessenek. És e felfuvalkodásból uralkodni
5061 Fabul, 86 | miérthogy untalan fejébe néz vala, gondolá õ magában: „
5062 Fabul, 67 | kakasnak: „Mi dolog? Mit nézegetsz?” Felelé a kakas: „Ám úgy
5063 Fabul, 25 | farkamra nem néznék. De ha arra nézek, ottan eszembe jut, és soha
5064 Fabul, 91 | istenekhöz; és onnég az égbõl nézem az Istennek csodáit a földen
5065 Fabul, 50 | azokat gyûlölik, és nem nézhetnek jó szömmel reájok. Ez nagy
5066 Fabul, 68 | az õ igyeközetökben nem nézik sem a törvényt, sem az igazságot,
5067 Fabul, 54 | a barlang elõtt, és úgy néznek vala be. Mondá az oroszlán: „
5068 Fabul, 25 | vétködet, ha a farkamra nem néznék. De ha arra nézek, ottan
5069 Fabul, 45 | nem szükség az okaért alá néznem. A gárdiánságot soha nem
5070 Fabul, 45 | jártam azelõtt, és mind alá néztem, mert akkoron mindenkoron
5071 Fabul, 84 | haszon nélkül. És bár ne nézz arra, ha kicsin, együgyû,
5072 Fabul, 58 | benne. Felelé a hangya: „Nincs-é tenéked?” Felelé a szekcsõ: „
5073 Fabul, 71 | ma jó lakhatom. A pórok nincsenek hon, mind az aratóba vannak;
5074 Szomak | mesterkélten viselkedik~ ~nám - lám~nódít - nógat, int~NON DISCEDET
5075 Fabul, 9 | fenni és a kölyköket reá nódítani. Az szegény eb alásüté a
5076 Szomak | viselkedik~ ~nám - lám~nódít - nógat, int~NON DISCEDET MALUM
5077 Fabul, 17 | azokat a magokat. És így nem nõhet sem kender, sem len, és
5078 Szomak | zsibságot - gazságot~zsubica - nõi kiskabát, suba~ ~ ~
5079 Szomak | eme disznó - emse, koca, nõstény~encebence - haszontalanság,
5080 Fabul, 51 | sarkantyúval a lovat, és mondá: „Nosza jobban, mert így el nem
5081 Pre | e munkám, és kik jó hasznot vesznek belõle: miérthogy
5082 Fabul, 63 | tégedet, mondj valami szép nótát. Hadd halljam, ha vagyon
5083 Fabul, 72 | kazdag embernek vala egy nagy nyája. A mellett vala egy igen
5084 Fabul, 30 | elmégy, és a jámboroknak nyájába beszáguldasz, és nemcsak
5085 Fabul, 35 | társosága kõvül, mely közett nyájasságat parancsolta az embernek,
5086 Fabul, 33 | mutatá magát lenni nagy nyájassággal. A ló eszébe vévé az oroszlánnak
5087 Fabul, 75 | hogy nem mernek vala a nyájhoz jõni. Ha kedig odaoroszkodnak
5088 Fabul, 75 | farkasok meglátnak engemet a nyájnál, és nem mernek odajõni.”
5089 Fabul, 77 | sebességgel ez okaért õ is a nyájra röpüle, és körmeit erõsen
5090 Fabul, 36 | lassan felnyúlván a fa megül, nyakába veté az urkot az ölvnek,
5091 Fabul, 69 | a fejét, hanem a gúzst a nyakában, és ekképpen elszalada a
5092 Fabul, 8 | vagy. Mert szájamba vala a nyakad. Nem tudod-é, mely igen
5093 Fabul, 41 | kérlek, atyámfia, mi lelte nyakadat? Igen elment a nyakadon
5094 Fabul, 41 | nyakadat? Igen elment a nyakadon a szõr, sõt még a bõred
5095 Fabul, 41 | akarom. Senki nem pepecsel a nyakam környül sem lánccal, sem
5096 Fabul, 62 | híja, hogy oda nem vesztém nyakamat; mert senki nem támada közülek
5097 Fabul, 69 | tekerek, és kösd azt erõsen a nyakamra, és a másik végét tenéked
5098 Fabul, 69 | És gúzst tekervén, egymás nyakára köték azt nagy erõsen. És
5099 Fabul, 45 | parancsolni; végre két ifjú nyakas barátot kezde utána jártatni.
5100 Fabul, 44 | és mindéltig igába forog nyakatok. És miért lassan ballaghattok,
5101 Fabul, 8 | Kérlek, ne hagyj. Hosszú nyakod vagyon, kérlek, ne hagyj:
5102 Fabul, 69 | másik végét tenéked köttem a nyakodra. Annak utána menj elöl te,
5103 Fabul, 26 | jó étket fõze, de hosszú nyakú edénybe tölté azt, és úgy
5104 Fabul, 57 | perentelek ez okaért az õ nyálasságokkal mind a farmentringbe és
5105 Fabul, 32 | csóválni, és reá szökelvén nyalogatni kezdé, és minden vigasságot
5106 Szomak | janánt - gyanánt~jargal - nyargal~jarló - gyarló~jászruha -
5107 Szomak | gonoszok számára~nyás - nyárs~ ~obsequium amicos, verItas
5108 Fabul, 49 | mindnyájan nem akartok forgani a nyársba.” Eszekbe vövék magokat
5109 Szomak | béke a gonoszok számára~nyás - nyárs~ ~obsequium amicos,
5110 Fabul, 73 | gyûtött szemétek, rozsdás nyások, sörpönék és vágókések etc.
5111 Fabul, 90 | egybetársolkodol. Mert ha nyavalyád és szükséged tertényik,
5112 Fabul, 45 | megismerék, hogy semmi nyavalyája volna. És azt adák tanácsul
5113 Fabul, 72 | beteg; abból nem volna semmi nyavalyám. De egy fesvén ageb gazdát
5114 Fabul, 22 | barátom, nem vagy egyedül e nyavalyaságba. Szinte ezenképpen vagyon
5115 Fabul, 69 | nem maradhatnának szegény nyavalyások tõlek. Ekképpen keresé a
5116 Fabul, 20 | ÉRTELME~E fabula inti a nyavalyásokat és a nyomorultakat, hogy
5117 Fabul, 16 | meg ne utáljad a szegény nyavalyást; hanem légy engedelmes és
5118 Fabul, 71 | fa alá feküvék, és erõsen nyege. Annak utána valamennyére
5119 Fabul, 66 | kidöllyedett a két szömed.” Felelé nyegéssel a farkas: „Jó atyámfia,
5120 Fabul, 40 | jutalma. Miért adtunk a fejsze nyelére való fát oda? Ha nyele nem
5121 Szomak | tudása és a három szent nyelvben (latin, görög, héber) való
5122 Fabul, 48 | pásztornak: „Bezzek jámbor a nyelved, de lator a szömed. Azt
5123 Fabul, 67 | szólnak, és mást forgatnak nyelveken, de más vagyon szüvekben.
5124 Fabul, 48 | mikoron az ember mást szól nyelvével, és más vagyon szüvében.
5125 Fabul, 48 | efféle két színtõl és duplás nyelvtõl. Ha valaki bántott: ne áruld
5126 Fabul, 71 | ingyen sem illenek. Ott nyér az ember annak utána olyan
5127 Fabul, 99 | és ki kezdé emelíteni a nyeregbõl. És mondá: „Mit csinálsz,
5128 Fabul, 34 | szép kevér ló, szép aranyas nyereggel és aranyas fékkel és bársonyos
5129 Fabul, 19 | elveszett méltóságot nem nyerheté vissza, noha sírva könyörge
5130 Fabul, 95 | esik rajtok, nemhogy többet nyerhetnének az õ telhetetlenségöknek
5131 Fabul, 99 | reájok: azon is szép pénzt nyerhetünk. Mikoron a gabonát megaratják,
5132 Fabul, 6 | osztoznának véle. Mikoron kedig nyilat készítenének az osztozásra,
5133 Fabul, 75 | bõrt az komondorról, és nyírjétek engemet, és szarvaimat lefûrészeljétek,
5134 Fabul, 34 | megtanítlak, hogy másszor megnyitod szömeidet, és urad elõtt
5135 Fabul, 10 | zörgéssel meg kezdé az ajtót nyitogatni. Megijedvén az egerek, elkezdének
5136 Fabul, 24 | halálos ellensége. Azért nem nyitom az ajtót. Légy csak ott
5137 Fabul, 39 | elküldenek követöket a bárányokhoz, hogy békességet szörzenének.
5138 Fabul, 99 | bocskorokat metéltess, és nyolc-nyolc pénzen osztogasd nékik.
5139 Fabul, 8 | NYOLCADIK FABULA~A farkasról és a
5140 Fabul, 80 | NYOLCVANADIK FABULA~Egy rókáról és szederirõl~
5141 Fabul, 81 | NYOLCVANEGYEDIK FABULA~Az emberrõl és a
5142 Fabul, 83 | NYOLCVANHARMADIK FABULA~Egy juhpásztor gyermekrõl~
5143 Fabul, 86 | NYOLCVANHATODIK FABULA~Egy férfiúról és
5144 Fabul, 87 | NYOLCVANHETEDIK FABULA~Egy asszonyállatról
5145 Fabul, 82 | NYOLCVANKETTEDIK FABULA~Az egerökrõl és macskáról~
5146 Fabul, 89 | NYOLCVANKILENCEDIK FABULA~Két rákról~A gyermekdid
5147 Fabul, 84 | NYOLCVANNEGYEDIK FABULA~Egy hangyáról és
5148 Fabul, 88 | NYOLCVANNYOLCADIK FABULA~A tekenés békáról
5149 Fabul, 85 | NYOLCVANÖTÖDIK FABULA~A méhrõl és Jupiter
5150 Fabul, 96 | nehézsége egy egész lotot nyom; melyet ha poremus bátyám
5151 Fabul, 76 | szorította lábaimat egybe. Fél nyomaig sem mehetek.” Mondá az emberke: „
5152 Fabul, 99 | bárányokkal elérközik. A nyomást is az erdõvel egyetembe
5153 Fabul, 54 | hogy nagy sok vadaknak a nyomát látjuk, hogy bementenek
5154 Szomak | falkáig - egy ideig~egyült - nyomban, azonnal~elhiszi magát -
5155 Fabul, 76 | Megaraszolá a gyermek oroszlán a nyomdékot, és mondá: „Ó, kurta kurvafia!
5156 Fabul, 96 | hogy gyomromba egy lot nyomó robin volna, holott ennenmagam
5157 Fabul, 96 | holott ennenmagam csak alig nyomok egy nehezéket? És ha szinte
5158 Fabul, 99 | õ törvéntelenségökért és nyomorgatásokért. Mert õ maga azt mondja
5159 Fabul, 99 | vala, ki igen kegyetlenül nyomorgatja vala a szegény jobbágyokat,
5160 Fabul, 59 | fosztják, raboltatják, nyomorgatják etc. a szegény ártatlanakat.
5161 Fabul, 68 | hanem erre, miképpen megnyomoríthassák és elveszhessék a szegény
5162 Fabul, 4 | fabula megjelenti, mint nyomorítják a hamis és kegyetlen emberek
5163 Fabul, 69 | megkeszenem, ha véget tész e sok nyomorúságnak és megeszel. De egyre
5164 Fabul, 20 | inti a nyavalyásokat és a nyomorultakat, hogy nyomorúságokat békességes
5165 Fabul, 69 | hogy valami gondot viseltél nyomorúságomról, és megkeserültél.
5166 Fabul, 71 | Ugyan méltán esett mindez e nyomorúság énrajtam. Ó, Jupiter isten!
5167 Fabul, 69 | szinetlen. És ekképpen minden nyomorúságodnak vége lészen.” Felelé a szamár: „
5168 Fabul, 23 | tõnek enköztek az õ nagy nyomorúságokról. Müvelhogy õket minden ember
5169 Fabul, 50 | És kicsoda ezek, kik környülem udvart állnak énnékem?”
5170 Fabul, 62 | jobbnak ismerem, hogy valaki nyugadalomban bátorsággal megmaradjon
5171 Fabul, 10 | félelem, szorgalmatosság, nyughatatlanság. Ha a dúsoktól sokan félnek,
5172 Fabul, 42 | megsegíted etc. De ha azoknak nyughatatlansága és szorgalmatossága terajtad
5173 Fabul, 79 | sem egyéb lelkes állat nem nyughatik tõled.” Felelé a kakas: „
5174 Fabul, 32 | szüvének miatta soha nincsen nyugodalma. Azért mondja a próféta
5175 Fabul, 37 | szaggatja a juhokat, és nincsen nyugodalmod tõle. De jere, megmutatom,
5176 Fabul, 76 | vesztem oly igen, mert nincsen nyugodalmom tõle.” Felelé az ifjú oroszlán: „
5177 Fabul, 39 | azoknak árnyéka alatt lehet nyugodalmunk.~
5178 Fabul, 44 | csendesség, békösség és nyugodalom vagyon mellette.~Annak utána
5179 Fabul, 10 | Nyilván a szegény a kazdag és nyugodalomba élõ: úgy, ha istenfélõ lejend
5180 Fabul, 69 | annak utána megehetel nagy nyugodalommal.” Tetszék a farkasnak a
5181 Fabul, 9 | Felelé az eb: „Bátor jõj be, nyugodjál itt, és tödd dolgodat: én
5182 Fabul, 57 | leraknák marhájokat, hogy ott nyugodnának, és reggel ismeg utokra
5183 Fabul, 84 | felmászkála a hangya, és azon nyugodván, kimászkála a kútból, és
5184 Fabul, 37 | gyûte, szándékba lévén, hogy nyugonni és jól akarna lakni. Eszébe
5185 Fabul, 74 | Lefekszem ez okaért és nyugszom. De te, jó keresztfiam,
5186 Fabul, 31 | fúni magát, és ráncos bõrét nyújtani, és mondá: „No, mint tetszik,
5187 Fabul, 78 | a róka: „Majdan kezemet nyújtom büdes agebemnek! Csak meg
5188 Fabul, 78 | jõj utánam.” Mondá a bak: „Nyújtszetsze a kezedet!” Felelé a róka: „
5189 Fabul, 23 | HUSZONHARMADIK FABULA~A nyulakról és békákról~A nyulak egybegyûlvén,
5190 Fabul, 23 | igen megijedének tõlünk nyulaktól, hogy mindnyájan kétségbeesvén
5191 Fabul, 15 | hivataljával, és tovább ne nyúljon, se kévánkozzék, mint az
5192 Fabul, 100| hanem mi magunk kezdjünk és nyúljunk hozzá. Hozz holnap két sarlót,
5193 Fabul, 46 | NEGYVENHATODIK FABULA~A nyúlról és kékkáposztáról~A nyúl
5194 Fabul, 100| Mert ha te magad hozzá nem nyúlsz, kétség nélkül odahal a
5195 Fabul, 98 | kegyetlenséget és a sok nyúzást. Mert ha esztelen kegyetlenségbõl
5196 Fabul, 98 | gondviselõkbõl kegyetlen nyúzók, fosztók és tirannosok lesznek.
5197 Fabul, 59 | untalan csípik, mellyesztik, nyúzzák, róják, dúlják, fosztják,
5198 Fabul, 14 | uralkodjanak és bírják az õalatta valókat; és úgy viseljék
5199 Fabul, 65 | az õ ismeretit, és bízzál õbenne. Ekképpen megmaradhatsz.
5200 Fabul, 50 | kedvel a fejedelem, azt ócsárlja, szidja, és ékes szidalombeszé
5201 Fabul, 79 | õtet a macska, és mondá: „Ocsmány és undok állat vagy, és
5202 Fabul, 74 | senki hozzá nem fér. Ha odaballagok, mihelt meglátnak az ebek,
5203 Fabul, 90 | tevé magát. Mikoron a medve odaérközett volna, megkörülé az embert
5204 Fabul, 98 | és megfogá a rigót. Midõn odafutamnék a madarász, hogy kivenné
5205 Fabul, 69 | igen megverék a farkast. Odafutamodék kedig az egyik szolga egy
5206 Fabul, 100| nem nyúlsz, kétség nélkül odahal a sárba. Ha ez okaért a
5207 Fabul, 24 | ugyan ördeg is vagyon. Minem odaholt meg a tóba.~
5208 Fabul, 33 | felemelte volna a lábát, odajárula az oroszlán, hogy hozzálátna,
5209 Fabul, 58 | megszárasztanája õket. Talála odajönni egy szekcsõ. Az, látván
5210 Fabul, 71 | tehát a lábodat.” És midõn odakörült volna, hogy a teviset kivonnája,
5211 Fabul, 51 | nagy gyorsan kezde a hegy ódalán felmenni, és a csere felé
5212 Fabul, 76 | perentel miatt. Bizony én odamegyek, és bosszút állok rajta.”
5213 Fabul, 61 | eszvérnek szándékját, hanem odaméne, hogy megtisztítaná az eszvérnek
5214 Fabul, 83 | a farkastól. És mikoron odamentenek volna, ottan kacagni kezde
5215 Fabul, 75 | a nyájhoz jõni. Ha kedig odaoroszkodnak vala, a komondor mindjárást
5216 Fabul, 70 | verésbe addig huzalkodék, hogy odaszakada a farka, és kurtán szalada
5217 Fabul, 63 | kukorítanája. Azonközbe odaszekék a róka, és megkapá a kakast,
5218 Fabul, 70 | mondok.” Mikoron a farkas odatartotta volna a fülét, megkapá az
5219 Fabul, 15 | méltó vagy reá. Azért, ha odatolod magadat, nyilván úgy kezdesz
5220 Fabul, 44 | a szarvas: „Jaj, csaknem odaveszék! Kérlek, hadd rejtezzem
5221 Fabul, 92 | egymást gyûlölni: ottan odaveszett minden dolgok. Ez okaért
5222 Fabul, 99 | nemesember: „Jaj, vesztünk, odavissz-é?” Mondá az hispán: „Bezzek
5223 Fabul, 37 | begyüt, nem futhat.” És odavivé a pásztort, és megmutatá
5224 Fabul, 68 | ki immár, én megmondom az ódozatot.” És midõn a farkas a bakot
5225 Fabul, 29 | dolgod. Házad sincsen, hanem odúkban és üregökben, nagy sok bûzbe
5226 Fabul, 30 | Mondá a majom bíró: „Eb öccse, bátyja! Nem hiszem, te
5227 Fabul, 99 | Mennyé faggyú esik vala mind ökerbõl s mind juhból, azt is mind
5228 Fabul, 92 | álnakságot gondola, és az egyik ökerhöz menvén, mondá neki: „Tudod-é,
5229 Fabul, 76 | elõbb menvén talála egy ökerre. Az is igen esztevér vala,
5230 Fabul, 71 | egy szép szénarétet, azon öklele két kos egymással. Látván
5231 Fabul, 68 | szömbemegyek véle, és úgy öklelem az én szép magas szarvaimmal,
5232 Fabul, 6 | HATODIK FABULA~Az oroszlánról, ökörrõl, kecskérõl és juhról~Egy
5233 Fabul, 97 | Igen sokszor adtad immár ökreidet énnékem. Ez okaért add ide
5234 Fabul, 76 | kedig az ifjú oroszlán az ökret: „Bezzek hitvánul vagy benne!
5235 Fabul, 44 | szarvas jöve a mezõn az ökrökhöz, és hánni-vetni kezdé magát
5236 Fabul, 44 | NEGYVENNEGYEDIK FABULA~A szarvasról, ökrökrõl és családos emberrõl~Egy
5237 Fabul, 66 | Kain-természet vagyon benne. Miért ölik meg a farkaskölyköket? Lám
5238 Fabul, 43 | az õ álnakságával, mert õellene nincsen sem bölcsesség,
5239 Fabul, 66 | mindjárást meg akarának ölni. Maga jól tudod, mely igen
5240 Fabul, 99 | bántanak vélek, és hogy éhhel ölték meg õket, és meg nem õrezték.
5241 Fabul, 78 | agebemnek! Csak meg nem öltél az úton nagy sok posszogásoddal.
5242 Fabul, 45 | kevés idõ múlva új kápában öltezék a gárdián, és fenn kezdé
5243 Fabul, 99 | te kedig ugyan úr módra öltezzél, és szép ékösen felruházd
5244 Fabul, 27 | szép termetûek, nagy szép öltözetökben felruházzák magokat
5245 Szomak | elmétekben a lélek által, és öltsétek fel az új embert~rettes -
5246 Fabul, 36 | FABULA~A philomenérõl és az ölvrõl~Az ölv szálla egy fára,
5247 Szomak | szónoklat~orv - tolvaj~ ~ölyü - ölyv~ ~pampolódik - kötekedik,
5248 Fabul, 20 | héja ellen választanák az ölyvet oltalmul, mondván: „Szép
5249 Fabul, 20 | galambokról, héjáról és ölyvrõl~Midõn a héja igen kergötné
5250 Fabul, 41 | hívségemrõl, és a tánérról vet önnem. A házinép is igen kedvel,
5251 Fabul, 3 | ember lovának vermet ás, az önnenmaga lovának nyaka szegik meg
5252 Fabul, 33 | ártani akar, szinte ott önnenmagát elveszti. Mert a próféta
5253 Fabul, 100| jó szárnyasok lesztek! Én önnetek hordok. De addig, még én
5254 Fabul, 98 | és hálóját megveté, és önni vete a madaraknak a szürébe.
5255 Fabul, 100| elméne a pacsirta, hogy önniek hozna fiainak. És igen reggel
5256 Fabul, 98 | madarásznak épiletit, látá ott az önnivalót. És midõn reáment volna,
5257 Fabul, 71 | nélkül való vagyok, honnég ördegbe indíttattam erre, hogy beavassam
5258 Fabul, 76 | Mondá az oroszlán: „Mi ördeget csinál? Nem tudom, ha táncol-é,
5259 Fabul, 20 | afféliek sem Istennel, sem ördeggel nem gondolnak, hanem csak
5260 Fabul, 71 | hanem amint illik. Mert az ördegnek vesztése által, melyet az
5261 Fabul, 73 | és béresimre hattam. Lám, ördegül vagyon dolgom. Nem csoda,
5262 Fabul, 69 | lator! Ó, kába lator! Hová ördögbe tötted volt eszedet? Ó,
5263 Fabul, 70 | Vé, ageb, halat! Vé, hol ördögben farkad? Úgy kell finnyás
5264 Fabul, 99 | Egy nemesemberrõl és az ördögrõl~Egy kegyetlen és szegényekre
5265 Fabul, 24 | angyalok által megõrizze az ördögtõl. Kevessék nagy szorgalmatossággal
5266 Szomak | gyászruha~jobb apád - öregapád~jupiter - az antik római
5267 Fabul, 13 | kinyútá a nyakát, hogy ugyan öregen szólhatna. És midõn a száját
5268 Fabul, 73 | szomszéd: „Megnyitottad-é az öreklét?” Felelé az ifjú: „Nem.”
5269 Fabul, 73 | apád jó barátom vala, és õérette megmûvelem és megmondom,
5270 Fabul, 59 | bokorról kõszálra és kõszálról örög fára ment volna, láta végre
5271 Fabul, 73 | mindennap elmenvén, házadhoz és örökségödhöz láttál: az mûvelte a szaporodást.
5272 Fabul, 41 | fabula ezt mutatja, mely igen örüljen az emberi természet a testi
5273 Szomak | tartoznak. A verses mondásaiból összeállított gyûjteményt egészen a 17.
5274 Szomak | megszardod - bemocskolod, összepiszkolod ~megutál - megvet~megyünk? -
5275 Szomak | hurkolódó szíja~felceppekézék - összeszedte magát~FINCOL - szól~FlSTULA
5276 Fabul, 76 | vezérli vala az oroszlánt ösvénökre, ahol kelepcéket és tõreket
5277 Fabul, 76 | sokféle tõreket kezde vetni az ösvényeken, hogyha valamiképpen megejthetné
5278 Szomak | csecsebecse~Eszten - (ösztön, ösztök) állatok hajtására szolgáló
5279 Szomak | haszontalanság, csecsebecse~Eszten - (ösztön, ösztök) állatok hajtására
5280 Fabul, 23 | senkinek kárt se tennének. Öszvetanácskozván ez okaért azt végezék, hogy
5281 Fabul, 99 | elõszer; annak utána az ötödét kiveszem; annak utána a
5282 Fabul, 5 | ÖTÖDIK FABULA~Az ebrõl és az konc
5283 Fabul, 99 | legyen, szép virágos kamoka ötszer való bársonyos perémmel.
5284 Fabul, 66 | farkaskölyköket? Lám egy bárányt sem öttek meg? Há: bennek a gonosz
5285 Fabul, 100| embernek szükségére, akkor ötven fér egy fontos mértékre.
5286 Fabul, 50 | ÖTVENEDIK FABULA~A majmokról és két
5287 Fabul, 51 | ÖTVENEGYEDIK FABULA~Egy lóról, szarvasról
5288 Fabul, 53 | ÖTVENHARMADIK FABULA~A kesselõrõl és egyéb
5289 Fabul, 56 | ÖTVENHATODIK FABULA~Egy emberrõl és oroszlánról~
5290 Fabul, 57 | ÖTVENHETEDIK FABULA~A bolháról és tevérõl~
5291 Fabul, 52 | ÖTVENKETTEDIK FABULA~Egy szamárról és
5292 Fabul, 59 | ÖTVENKILENCEDIK FABULA~A juhról és varjúról~
5293 Fabul, 54 | ÖTVENNEGYEDIK FABULA~Egy oroszlánról és
5294 Fabul, 58 | ÖTVENNYOLCADIK FABULA~A hangyáról és szekcsõrõl~
5295 Fabul, 55 | ÖTVENÖTÖDIK FABULA~Egy agg kosról és
5296 Fabul, 62 | bátorsággal megmaradjon az övéinél kevés dücsõséggel, hogynem
5297 Fabul, 62 | hivataljában, és tûrjen az övéivel, és tisztességkévánásból
5298 Fabul, 44 | nem viselnek úgy, mint az övékre, gondot, hanem csak szerencsére
5299 Fabul, 99 | tüteket. A tü feleségtök özveggyé és gyermöktek árvákká lesznek.
5300 Fabul, 99 | és ne szomorítsátok az özvegyeket és árvákat! Mert ha megbántandjátok
5301 Fabul, 59 | hallgatom a szegényeknek óhajtásokat. Bosszút állok éröttek,
5302 Fabul, 34 | senki el ne higgye magát, és õhozzá képest senkit meg ne utálja
5303 Fabul, 65 | ne essék, és felebarátját õhozzája képest meg ne utálja. Mert
5304 Fabul, 59 | felfuvalkodik az õ szüvek, és õhozzájok képest a szegéneket semminek
5305 Fabul, 32 | megkérdé õtet a nép, mi okából mûvelné ezt az oroszlán.
5306 Fabul, 2 | farkas, mondá: „Pokol érne okadásoddal. Bezzek megfüzetsz.” És
5307 Pre | régieket és újakat. Mi okból mûveltem légyen ezt, minden
5308 Fabul, 92 | rágalmazónak, és nem minden okért megvessed régi barátodnak
5309 Fabul, 87 | miképpen megcsalhassa. De õköztek is külembség vagyon. Mert
5310 Fabul, 79 | vége. Eleget felelsz és okokat adsz. De avval nem tölik
5311 Fabul, 65 | bölcsességes tanácsokban és nagy okoskodásokban, hogy ugyan abban megakadnak
5312 Fabul, 43 | tenéked mind kevélséged, okosságod és a te nagy ravaszságod?”~ ~
5313 Fabul, 65 | gyûlöli az istenteleneket, kik okosságokban bízván elhiszik magokat,
5314 Fabul, 47 | hogy ijhatnék belõle. Végre okosságot gondola, és köveket hána
5315 Fabul, 24 | magzatjoknak, és azokat oktassák, és értelemre és bölcsességre
5316 Fabul, 97 | méne ki a mezõre szántani oktatlan ökrökkel. És midõn té s
5317 Fabul | EZOPUSNAK~FABULÁI ÉS BÖLCS~OKTATÓ BESZÉDI~ ~ ~
5318 Fabul, 51 | megérzed a deffentõ vasat az oldaladban” etc.~ ~ÉRTELME~E fabulával
5319 Fabul, 72 | elérsz, taszítsad orroddal az oldalamat, és eldõlj, mintha erõtlenségnek
5320 Fabul, 71 | igen lassan kullaga a hegy oldalán fel. És felmenvén, egy nagy
5321 Fabul, 76 | és felcsumózott vala; az oldali is hoportosok valának. Megkérdé
5322 Fabul, 76 | vagyon, avval gyakja az oldalimat, és úgy hajt a szekérbe;
5323 Fabul, 44 | el nem távozik az eszten oldaltokból. A gyászolhoz kötnek, és
5324 Fabul, 14 | fogaival az oroszlánnak az oldolát. Másfelõl eljövén a tulok,
5325 Fabul, 74 | együtt véle a falukba az ólok környül, hogy meglátná,
5326 Fabul, 22 | elnyújtóznék a verõfénybe, és olonnék az éhségért. Talála egy
5327 Fabul, 45 | kegyetlenséget, és vérontástól megoltalmazná magát, meg sem sértené
5328 Fabul, 35 | ottan várja az Istennek oltalmát. És az Isten gondot visel
5329 Fabul, 80 | másnak jó tanácsot? Hogyhogy oltalmazhatna az valakit? A gonosz és
5330 Fabul, 39 | társaságába meg segítse oltalmazni az egyenességet. Mert addig,
5331 Fabul, 35 | reája, és megõrizi, meg is oltalmazza. Ne keressen az ember Isten
5332 Fabul, 20 | ellen választanák az ölyvet oltalmul, mondván: „Szép madár az
5333 Fabul, 80 | kihöz folyamik tanácsért és oltalomért. Mert gyakorta lészen, hogy
5334 Fabul, 20 | ölyü örömest felvevé az oltalomnak tisztit; de mindjárást okot
5335 Fabul, 19 | ondok ganéoddal mind az oltárokat, mind az Isteneknek képeit
5336 Fabul, 61 | akaratját, és nem akará az olvasást megkésérteni. Vala kedig
5337 Szomak | egészen a 17. századig iskolai olvasmányként használták~cibere - savanyú
5338 Fabul, 61 | tötted magadat. Írást akarsz olvasnyi, maga sem te, sem egész
5339 Pre | légyen ezt, minden jámbor olvasó megértheti az értelmekbõl,
5340 Fabul, 45 | gárdián: „Bolond agebek, nem olvastátok-é gyermekkorotokba, mit mond
5341 Fabul, 95 | kívüle olyanokra ûznek és olyanokat keresnek, amelyeket az Isten
5342 Fabul, 66 | te ne gondolj véle; te olyanokkal cimborálkodjál egybe, kiknek
5343 Fabul, 95 | õket, hanem azoknak kívüle olyanokra ûznek és olyanokat keresnek,
5344 Fabul, 8 | sem jótéted nem használ õnála, és semminek becsüli. Az
5345 Fabul, 12 | nagyobb és hatalmasb támad õnálánál. Ez is nem mehet szûzen
5346 Fabul, 28 | és megismer az Isten. Ha õneki tetszik és tenéked jódra
5347 Fabul, 71 | És hozzájok menvén mondá õnékik: „Vagyon-é híretökkel, hogy
5348 Szomak | cserje~csörc, csörsz - csõsz, õr~csusszolás - feldörzsölés~
5349 Szomak | javaidban gyarapodni fogsz~oráció - beszéd, szónoklat~orv -
5350 Fabul, 13 | tötte volna a szép dicsíreti orációt.~ ~ÉRTELME~Vedd eszedbe
5351 Fabul, 70 | ne tegyenek. Mert ha az órácska eljõ, melyet az igaz Isten
5352 Fabul, 29 | asszonyállatoknak szép piros orcájokra ülek, és azokat kévánságom
5353 Fabul, 74 | szégyellem, hogy ugyan megpirult orcával kell elmennem onnég. Hadd
5354 Fabul, 72 | mondának: „Bizony erõsen ordít egy farkas. Ugyan kezel
5355 Fabul, 72 | hozzánk.” És mikoron az ordítás után mentenek volna, tehát
5356 Fabul, 52 | kicsoda légy, nem gondolok ordításoddal.”~ ~ÉRTELME~E fabulával
5357 Fabul, 15 | ottan elejbe kezde futni, és ordítással kezde hízelködni, és reája
5358 Fabul, 99 | hallani a nagy kiáltást, ordítást, panaszolkodást, sírást,
5359 Fabul, 69 | lator csalárd! Hejában ordítasz! Oly szépen nem sípolhatsz,
5360 Fabul, 60 | hatalmasb nem találkozott volna õreája. Az Isten is igen gyûlöli
5361 Fabul, 99 | ölték meg õket, és meg nem õrezték. Az kövér ökröket behajtasd
5362 Fabul, 76 | históriáját. Noha Góliát, a nagy óriás híres-neves vitéz megutálá
5363 Fabul, 32 | mintha ugyan meg akarná õrizni a pásztort, megkérdé õtet
5364 Fabul, 39 | adák a komondorokat, az õ õrizõit. És a farkasok adának a
5365 Fabul, 56 | hogy az ember erõsb az oroszlánnál? Látod-é, mint ül a hátán
5366 Fabul, 32 | árokba kellene vetni, hogy az oroszlánok megszaggatnák és megönnék.
5367 Fabul, 56 | holott egy ember ül vala egy oroszlánon, és hátravonta vala az oroszlánnak
5368 Fabul, 26 | benne az õ hosszú, vékony orra miatt, mellyel fel nem vehete
5369 Fabul, 74 | egybe, hogy annak utána a ló orrából ki nem vonhatá. Látván Lupescónak
5370 Fabul, 74 | lovat megkapa hirtelen az orránál, és levoná azt a földre
5371 Fabul, 74 | egy igen kevér lónak az orrára csüggelõdék, erõsen egybeharapván
5372 Fabul, 74 | leragadák Lupescót a kevér lónak orráról, és megbotolák a fejét,
5373 Fabul, 70 | szándékodat végre! Karikát vetek orrodban, mint egy bivalnak, és máshová
5374 Fabul, 72 | mikoron elérsz, taszítsad orroddal az oldalamat, és eldõlj,
5375 Fabul, 25 | magadat! Mert nyilván ismeg orrodhoz méri a subafát. Olyan a
5376 Fabul, 59 | rajtok, ottan máshová vetik orrokat, ott is csípni akarnak:
5377 Fabul, 28 | kitépek, és annyéra vágák õtet orrokkal és megvakarák körmekkel,
5378 Fabul, 36 | féregszedni való. De énnékem mind orrom s mind körmeim igen horgasak
5379 Fabul, 42 | hivalkodni: azonközbe énnékem az orromon foly alá a veréték, és feltörik
5380 Fabul, 50 | A királyé a föld és az ország. Mert az volna az Isten
5381 Fabul, 99 | ragadazónak sincsen az Istennek országában része.~
5382 Fabul, 57 | hallgata. Mikoron kedig más országba jöttének volna a letételnek
5383 Fabul, 60 | egyéb magabírók, mind az országban szerinszerte, mind a városokban.
5384 Fabul, 57 | idegen földre megyek, és országokat akarok látni.” Látá kedig,
5385 Fabul, 83 | hazugsággal általmehetni az országon, de nem jöjhetni vissza.
5386 Fabul, 50 | egyebek bírják a földet és az országot. Honnég vagyon az? Úgy vagyon,
5387 Fabul, 50 | de inkább mostan ugyan országul és hatalmason uralkodik
5388 Fabul, 4 | hogy ezt mondják: „Nem országunknak törvénye, nem városunknak
5389 Fabul, 37 | rapina in domibus vestris. Orvoknak és kóborlóknak vagytok társai.
5390 Fabul, 71 | apám, sem a jobb apám volt orvos, én sem tanoltam orvosságot,
5391 Fabul, 33 | találkoztál jõni, miérthogy orvosdoktor vagy. Kérlek ez okaért,
5392 Fabul, 33 | nagy vesztegséggel, és orvosdoktornak mutatá magát lenni nagy
5393 Fabul, 32 | kívánván segítséget és orvoslást tõle. Látván a pásztor az
5394 Fabul, 45 | És midõn a doktorok és az orvosok meglátták és megítélték
5395 Fabul, 70 | tanítja vala az oroszlánt az orvosságra. Mikoron ez okaért a farkas
5396 Fabul, 75 | igen nagy komondort, mely õrzi vala a juhokat. Ez kedig,
5397 Fabul, 71 | felübe vivé a farkast, az õrzsilip mellé, hol a víz igen sebesen
5398 Fabul, 71 | megtaszítá a farkast, és az õrzsilipbe esék be, és a sebes víz
5399 Fabul, 70 | halásszá légy? Lám minden õseid és szüleid a rossz vizsla
5400 Fabul, 71 | Egy sem volt pap minden õseim közett, én is paraszt és
5401 Fabul, 14 | Bezzeg gonosz vad ez! Még õseimnek is halálos ellensége volt.”
5402 Fabul, 76 | állj bosszút immár. De jó oskolában jöttél, megtanyítlak, hogy
5403 Fabul, 74 | siettél oly igen hamar az oskolából? Ó, igen hamar löttél volt
5404 Fabul, 49 | mindnyájan egybegyûlének õsszel. Látta azt egy madarász,
5405 Fabul, 24 | áll, hogynem az anyámnak. Osztán, ha az anyám velem szól,
5406 Fabul, 7 | szamár három részre kezdé osztani a szarvast. Látván azt oroszlán,
5407 Fabul, 7 | Ugyan mesterséggel tudod az osztást. Hol tanoltad?” Felelé a
5408 Fabul, 6 | kedig nyilat készítenének az osztozásra, az oroszlán fél felé tevé
5409 Fabul, 6 | néggyé vágák azt, hogy megosztoznának véle. Mikoron kedig nyilat
5410 Fabul, 30 | lelkes állat meg nem maradhat õtõle? Ha szegény madarakat megfoghatja
5411 Fabul, 32 | az hálaadatlan világnak otrombaságát, azért ezt mondották
5412 Fabul, 24 | noha gyermekök még, azért õutánok is jár az ördög, és okot
5413 Szomak | genny~exceptio - kivétel, óvás, ellenvetés~ ~fandorli -
5414 Fabul, 64 | kik ugyan jól cselekösznek õvele és ugyan szolgálnak õnéki.
5415 Fabul, 85 | Jupiternek, hogy ezt e jót tenne õvéle, hogy minden, valaki kosárához
5416 Fabul, 22 | vala, és mind nyulat, mind õzet és szarvast foghatok vala,
5417 Fabul, 100| SZÁZADIK FABULA~Egy pacsirtáról és annak fiairól~Egy pacsirta
5418 Fabul, 82 | egyike alájött volna, és a padlásról meglátná ott függeni a macskát,
5419 Fabul, 73 | illessed a vályókat, az pajtákban a gyászolokat, a csûrben
5420 Fabul, 88 | de mindazáltal ezt a nagy pajzsot a hátamon kell viselnem,
5421 Fabul, 78 | alatt és ártatlanságnak palástja alatt egy igen ravasz álnak
5422 Fabul, 53 | nagyurak, és ottan kész a pálca, vagy ötte meg az eb a hájat,
5423 Fabul, 2 | meg a hájat, avagy nem, de pálcát keresnek neki. Ugyan bûnes
5424 Fabul, 70 | igen fáradva, és hogy a pallón általmenék, szédelegni kezde
5425 Fabul, 97 | ígéretödnek.” Mikoron kedig így pampolódnának egymással, talála
5426 Szomak | tolvaj~ ~ölyü - ölyv~ ~pampolódik - kötekedik, heccelõdik~
5427 Fabul, 97 | megbeszélek néki a dolgot, miért pampolódnának egymással. Mondá a róka: „
5428 Szomak | sálpolkodás - sápítozás, panaszkodás~slógos - islóggal, fémpikkely
5429 Fabul, 23 | nyulak egybegyûlvén, nagy panaszkodást tõnek enköztek az õ nagy
5430 Fabul, 36 | madárka! Ne háboríts meg panaszolkodásoddal! Ugyan eszedbe vedd
5431 Fabul, 99 | nagy kiáltást, ordítást, panaszolkodást, sírást, jajgatást mindazoknak,
5432 Fabul, 50 | visszafordultság! Errõl panaszolkodtanak mindenkoron a jámborok,
5433 Fabul, 88 | kösselérõl~A tekenés béka magában panaszolkodván, mondá: „Nem tudom, micsoda
5434 Fabul, 71 | valamennyére megújulván, panaszolni és gyónni kezde, és mondá: „
5435 Szomak | mond, szajkózik~birétom - papi sapka~bizelni - bûzölni,
5436 Fabul, 71 | soha nem akarsz eszesülni. Pappá tötted magadat, és be akarsz
5437 Szomak | kötekedik, heccelõdik~paracskó - vadászkutya~pauper ubique
5438 Fabul, 65 | fejeket, nem tudom, vizsla-é, paracskó-é avagy micsoda.” Mondá a
5439 Fabul, 50 | udvart állának környüle. Parancsolá ez okaért a király, hogy
5440 Fabul, 73 | szájadba, hanem az Istennek parancsolatjának általa megindíttatván munkálkodjál,
5441 Fabul, 34 | azonképpen a szerencsének sem parancsolhat, erõvel sem vehet semmit
5442 Fabul, 35 | mely közett nyájasságat parancsolta az embernek, idegen társaságoknál,
5443 Fabul, 22 | nem szolgálhatnak, ottan a parlagra küldik õket, és semmi munkájokról
5444 Fabul, 43 | szinetlen szól és pörel a párnával. Ennek okaért a bölcs e
5445 Fabul, 5 | eb, és bánkódván kiméne a partra.~ ~ÉRTELME~E fabula megjelenti,
5446 Fabul, 32 | pásztorhoz. Midõn ez okaért a pásztorhoz közelgetne, megijede
5447 Fabul, 83 | juhpásztor gyermekrõl~Egy pásztorgyermek legeltöti vala az juhokat
5448 Fabul, 42 | adod az adót fejedelmednek, pásztorodat megsegíted etc. De ha azoknak
5449 Fabul, 75 | azt egy nagy kos, mondá a pásztoroknak: „Én igen jó tanácsot adok
5450 Fabul, 70 | elégöszik, hanem amoda ment a patakban, és ott halász, és még a
5451 Fabul, 2 | egy báránt, hogy innék a patakból. Alásiete ez okaért a bárányhoz,
5452 Fabul, 2 | ijutt volna, alátekénte a patakon nagy messze, és láta ott
5453 Fabul, 22 | fejembõl, és levonta a hitván patkót lábaimról, farkamat is lemetélte,
5454 Fabul, 25 | annak utána egy hónap múlva pattants meg egy kevesig az orrát:
5455 Fabul, 72 | nem adják?” Felelé: „Mi patvar hulladék és maradék? Nincsen
5456 Fabul, 99 | kevér ökrökkel: ezeket patvarkodásból vöttem a jobbágyokon, mert
5457 Fabul, 99 | asszony: „Lám, oly álnakok és patvarosok valátok az világban; lám,
5458 Szomak | gazdagok~ ~éber pál - Paul Eber wittenbergi teológus,
5459 Fabul, 28 | HUSZONNYOLCADIK FABULA~A hollóról és a pávákról~Egy holló kevélségben esék,
5460 Fabul, 91 | KILENCVENEGYEDIK FABULA~A páváról és daruról~Egy páva vendégségbe
5461 Fabul, 28 | nemzetségét megutálni. És nagy sok pávatollut gyûtegöte, és azokat magára
5462 Fabul, 34 | meglátá a szamár azt a zöld pázsitról, és mondá a lónak: „Hallod-é,
5463 Fabul, 51 | hasznáját vehetnéd. Jeles pecsenéket vághatnál belõle, mind a
5464 Fabul, 89 | elöl mégy, én is igyeközem példádat követnem.” Mikoron az öreg
5465 Fabul, 23 | De mi ne kövessük az õ példájokat, hanem menjünk haza az erdõbe,
5466 Fabul, 26 | álnakságokban. Mint azt mind a régi példák, mind a mostaniak nyilván
5467 Fabul, 67 | keverje. E világ rakva efféle példákkal. Mint vésze az álnak kankó
5468 Fabul, 45 | Valaki varjút akar lõni, ne pengesse az íjnek idegét elõtte.
5469 Szomak | szem - vörös, dagadt szem~penitencia (pönitencia) - bûnbánat,
5470 Fabul, 19 | Istennek útját követik. Az igaz penitenciának mindenkor helye vagyon,
5471 Fabul, 99 | senki nem tér a mi utunkból penitenciára, noha jól tudják, hogy a
5472 Fabul, 99 | behajtasd a városba: azok kész pénzek. A hitvánokat vágasd meg
5473 Fabul, 99 | jobbágyokra veté. És midõn annak a pénzét felszedte volna, ugyan süveggel
5474 Fabul, 41 | mikoron én akarom. Senki nem pepecsel a nyakam környül sem lánccal,
5475 Fabul, 26 | és mind csak azon lágy pépeket fõzé, melyeket egy lapis
5476 Fabul, 99 | kamoka ötszer való bársonyos perémmel. A fedél ne legyen fejér,
5477 Fabul, 57 | bölcs e fabulával csípi a perenteleket és amaz apró nyálas embereket,
5478 Fabul, 4 | bizonságra bocsátá ki a pereseket. És midõn a komondor begyûtötte
5479 Fabul, 99 | világban; lám, mindjárást a sok perlõdésben excepciót találtok vala,
5480 Fabul, 99 | egyszer vége lehetett a sok perpatvarnak.” Felelének azok: „Jaj,
5481 Fabul, 99 | kaszáljanak. Szinte elég, ha a pestiek szombaton délután és vasárnapon
5482 Fabul, 99 | hogy ugyan valóba hajtaná a pestieket a mindennapi dologra! Ugyan
5483 Fabul, 23 | minket. A több állatokat peterzselyemmel, tormával és fokhagymával
5484 Fabul, 99 | mind a hagymát és mind a petrosollyomat a jobbágyokra veté. És midõn
5485 Szomak | mit tegyünk?~melanthon - Philip Melanchthon (1497-1560)
5486 Fabul, 57 | Így lõn a nagy embernek, Philippus Melanthonnak dolga: mihelyt
5487 Szomak | beste, bitang pór~PHILOMELE, PHILOMENE - fülemüle~pint - régi ûrmérték,
5488 Fabul, 36 | HARMINCHATODIK FABULA~A philomenérõl és az ölvrõl~Az ölv szálla
5489 Fabul, 50 | hímez-hámoz, hízelködik, pihéket szed, fandorli etc.; és
5490 Fabul, 67 | kakas kinyújtá a nyakát, és pillantani kezde szömeivel, és messze
5491 Fabul, 72 | és nem tuda kiszaladni a pincébõl.~ ~ÉRTELME~E fabula elõszer
5492 Fabul, 29 | rágnod: sem konyhád, sem pincéd. Bezzeg nyavalyásul vagyon
5493 Fabul, 72 | mellett a szomszédnak kidõlt a pincének az egyik fala, és ott jó
5494 Szomak | PHILOMELE, PHILOMENE - fülemüle~pint - régi ûrmérték, kb. másfél
5495 Fabul, 99 | árolá három-három pénzért pintét; és midõn vízzel elegyítvén
5496 Fabul, 29 | elöltalálá a hangyát, és pirongatni kezdé azt, és magát hányván,
5497 Fabul, 37 | utána, hanem csak confusio, pirongság és nem apró szégyen. Azért
5498 Fabul, 29 | szép asszonyállatoknak szép piros orcájokra ülek, és azokat
5499 Fabul, 57 | az Eber Pál, a vitebergi pispek etc. De mit használának
5500 Fabul, 73 | vágókések etc. Annak utána a pitvarba vivén az eröklét, tehát
5501 Fabul, 73 | etc. És onnég kijõvén, a pitvart, abban a szuszékokat, kádokat
5502 Fabul, 25 | resistit, az Isten arcul pöki, és az áldomás helyébe megátkozza.
5503 Szomak | dagadt szem~penitencia (pönitencia) - bûnbánat, vezeklés~perentel,
5504 Fabul, 19 | igazán megismerték, és igaz pönitenciában élnek, egyenesen a szüntelen
5505 Fabul, 99 | találtok vala, és haladást a pörbe. Ezt e rettenetes ügyünket
5506 Fabul, 43 | rajta: szinetlen szól és pörel a párnával. Ennek okaért
5507 Fabul, 71 | uram, bölcs vagy, és sokat pörlettél. Ez okaért légy bíránk,
5508 Fabul, 99 | a világba: Bezzek sokáig pörlöttünk egymással.” És megszólítván
|