Rész,  Fabula

5509 Fabul,  29 |                  hízelködjék, hazudjon, pohár mellé szóljon, és más ember
5510 Fabul,  29 |             tálból, és iszom az aranyas pohárból. A nemes és szép asszonyállatoknak
5511 Fabul,  65 |             Mint a légy, hogy megakad a pókhálóban, és abban meghal, és ki
5512 Szomak     |               liter~pipperes - fûszeres~pokocsál - tréfál~posszogás - szellentés~
5513 Fabul,  97 |            ígértem tenéked semmit, csak pokocsáltam beszédimmel. Nem vagyok
5514 Fabul,  4  |               füzetniök a csörszet. Egy pokolba mind elfér, mind a hamis
5515 Fabul,  99 |                 Felelé az: „Én vagyok a pokolbeli ördeg. Ha ez okaért kell
5516 Fabul,  9  |            ártalmas a hízelkedõ beszéd. Pokolmadár az hipokrita. Egyfelõl kenyeret
5517 Fabul,  98 |                 akarsz, nyilván nem sok polgárokat avagy lakosokat találsz
5518 Szomak     |              irányította a fejedelemség politikáját, míg 1551-ben, alvinci kastélyában,
5519 Szomak     |               149) római író, hadvezér, politikus. A Karthágó elleni háború
5520 Fabul,  71 |               feljebb, feljebb, nagyobb pompásságra és dücsõ­ségre siet. És
5521 Fabul,  71 |       meghallotta volna a fára a farkas ponaszolkodását és gyónását, hertelen aláhagyítá
5522 Fabul,  99 |                hozass sós halat, vizát, pontyot, veszett herenget, azt is
5523 Fabul,  69 |                rabot fogott! Mint viszi pórázon utána! És ekképpen nagy
5524 Fabul,  60 |                hogy minden dücsõségök a porban fekszik.~
5525 Szomak     |         cifraság, sallang~cato - Marcus Porcius Cato (i. e. 234-149) római
5526 Fabul,  66 |               FABULA~Egy farkasról és a pórokról~Egy farkas méne ki az erdõbõl
5527 Fabul,  99 |             elejbe én viszlek, kinek én poroszlója vagyok.” Mondá a nemesember: „
5528 Szomak     |                1528-tól Szapolyai János portai követe. A szultán 1530-ban
5529 Szomak     |              fûszeres~pokocsál - tréfál~posszogás - szellentés~privilEgiOm -
5530 Fabul,  78 |              nem öltél az úton nagy sok posszogásoddal. Jó helyen vagy! Légy ott
5531 Fabul,  86 |               morog véled. Ha kimegyen, posszogással vészen búcsút tõled. Ez
5532 Szomak     |                tova, menj el!~ ~csapó - posztóványoló mester~csáva - lúg, bõrt
5533 Fabul,  65 |                  azt nem tudom, de igen pozsog a hátam, úgy félek, mert
5534 Szomak     |                Németország tanítójának (Praeceptor Germaniae) nevezték kiemelkedõ
5535 Fabul,  59 |              látod kazdagságokat, tehát prédából gyüttet, a szegény ártatlan
5536 Fabul,  98 |               mond az Isten, annak, aki prédál! Nyilván ismeg megprédáltatol!
5537 Fabul,  79 |               semmi. Akármit mondasz és prédikálasz a farkasnak: õ mindéltig
5538 Fabul,  99 |             szót nem fogadtunk a jámbor prédikátoroknak! Ó, esztelen emberek! Jobb
5539 Szomak     |           tréfál~posszogás - szellentés~privilEgiOm - kiváltság, elõjog~puppenever -
5540 Fabul,  34 |                nem jól él véle, ottan a privilégiomát elveszti. Szinte ekképpen,
5541 Fabul,  34 |                 és kevér ló. Mert kinek privilégiomja avagy fejedelmi szabadsága
5542 Fabul,  37 |          szégyen. Azért dorgálják meg a próféták a kegyetleneket: Vitézködni
5543 Fabul,  87 |          jámborát Salomon igen dicsíri. Proverbio, 31.~
5544 Szomak     |       Mezõgazdasági szakkönyvei a latin próza legrégebbi emlékei közé
5545 Szomak     |                mester~csáva - lúg, bõrt puhító áztatólé~csepke - apró~csere -
5546 Fabul,  45 |     megtapogatták volna az elsõ lábán a pulzust, megismerék, hogy semmi
5547 Fabul,  35 |                 hogy nem jó, mint itt a puppenevernek dolgában tetszik.~
5548 Fabul,  35 |           állatokról és madarakról és a puppeneverrõl~Nagy háborúság támada a
5549 Fabul,  35 |              had, a madarak megidézék a puppenevert, hogy okát adná, miért hatta
5550 Fabul,  30 |        szelencében hordozod az ördögnek puskaporát. Mihelt az ördeg beléje
5551 Fabul,  36 |           vagyunk, mint a fuak. Midõn a puskás elbúik, és egyet meglõ bennek,
5552 Pre        |             belõle: miérthogy nemcsak a puszta fabulákat szörzettem egybe,
5553 Fabul,  76 |                Egy emberke vagyon itt a pusztában, az jõ reám, és megfog,
5554 Fabul,  98 |                  mi lészen végre benne? Pusztaság­ban lészen birodalmok. Hová
5555 Pre        |          szegény gyer­meknek. Lám ugyan rabbá tötte az önnen fiát, és
5556 Fabul,  59 |                róják, dúlják, fosztják, rabol­tatják, nyomorgatják etc.
5557 Fabul,  69 |                a farkas! Mely igen nagy rabot fogott! Mint viszi pórázon
5558 Fabul,  99 |              mondja, hogy egy kegyetlen ragadazónak sincsen az Istennek országában
5559 Fabul,  63 |                vösztöttem volna el a jó ragadományt, az igen jó kevér pecsenét.”~ ~
5560 Fabul,  30 |              úgymond) hamis állat vagy, ragadozó: és oly kegyetlen vagy,
5561 Fabul,  52 |               embereknek zúgódásával és rágalma­zásával. Te azt mûveljed,
5562 Fabul,  92 |                hamar ne adjad füledet a rágalmazónak, és nem minden okért megvessed
5563 Fabul,  86 |               utálni és a vén vigyorhoz ragaszkodik; ottan nem jól lészen dolgod.”
5564 Fabul,  84 |              egy hosszú rudat, és lépet ragaszta annak hegyire, és lassan-lassan
5565 Fabul,  28 |             gyûtegöte, és azokat magára ragasztá, és azokkal magát megékösíté.
5566 Fabul,  2  |              Felelé a bárány: „Hogyhogy rághatom el vetésedet, holott nincsen
5567 Fabul,  29 |             hanem valami magocskát kell rágnod: sem konyhád, sem pincéd.
5568 Fabul,  89 |              követnem.” Mikoron az öreg rák jó példát igyeköznék adni
5569 Fabul,  100|            fiairól~Egy pacsirta fészket raka a szántófölden való búzában.
5570 Fabul,  100|              kévékben kötvén kalangyába rakák azt a szántófölden. És mondá
5571 Fabul,  11 |            Annak utána tüzet hoza, és a rakás fát a fa környül meggerjeszté.
5572 Fabul,  89 |                 fiú az atyjának, a nagy ráknak: „Vallom, ídesapám, hogy
5573 Fabul,  11 |                 gyûteni és a fa környül rakogatni titkony, amelyen a kesselõnek
5574 Fabul,  17 |               magamat, házoknál fészket rakok; szépen énekszóval keresem
5575 Fabul,  89 |           NYOLCVANKILENCEDIK FABULA~Két rákról~A gyermekdid rákot látta
5576 Fabul,  36 |                 hatalmasb, eszesb avagy ravaszb is lészen náladnál, és azt
5577 Fabul,  26 |                 Minekokáért õ megejti a ravaszokat és megfogja az álnakokat
5578 Fabul,  26 |                 felebarátjával. Mert ha ravaszságába és álnokságába bízik: semmit
5579 Fabul,  45 |          müvelhogy okkal hozzája férne, ravaszságból beteggé téve magát. És midõn
5580 Fabul,  33 |      gondolkodni kezde róla, miképpen a ravaszságnak eleit vehetné, és az oroszlánnak
5581 Fabul,  43 |                  okosságod és a te nagy ravaszságod?”~ ~ÉRTELME~E fabula egybetartja
5582 Fabul,  37 |             monda a rókának: „Jól értem ravaszságodat. Megérzötted a jó bárányhúsnak
5583 Fabul,  67 |         éjjel-nappal álnakságos szûvbõl ravaszságokat gondolnak, hogy felebarátjoknak
5584 Szomak     |             régi egyetemeken~bartoson - ravaszul, alattomban, sunyin~BEKAKOCSOLA -
5585 Fabul,  35 |                erõs szárnyait meg kezdé rázogatni, és biztatni kezdé a madarakat.
5586 Fabul,  55 |               az aglemus. Bezzeg erõsen rázza a ködment. Talám mind elhudozta
5587 Fabul,  97 |       barátságodért mûveltem, és a pórt reábírtam, hogy egy igen nagy szép
5588 Fabul,  83 |                hogy csak gyermek volna, reáje tére, és õtet is lemará.
5589 Szomak     |                 élet~reákaporcskálván - reákapaszkodván~renovamini spiritu mentis
5590 Szomak     |              élet - dolgos, munkás élet~reákaporcskálván - reákapaszkodván~renovamini
5591 Fabul,  98 |              ott az önnivalót. És midõn reáment volna, ottan reája burítá
5592 Fabul,  70 |               csak a farka volna hátra, reátalála a farkas. És midõn látta
5593 Fabul,  73 |                 a feleségét: „Kelj fel, Rebeka! Emeld fel a nehezedet!
5594 Szomak     |          teológus, Luther munkatársa, a reformáció eszméinek egyik legnagyobb
5595 Szomak     |                használt nehezék, bunkó. Régen mosáskor a ruha verésére
5596 Fabul,  73 |                  hogy immár elszoktam a reggeli álomtól, és örömest és minden
5597 Pre        |              egybeszedtem száz fabulát, régieket és újakat. Mi okból mûveltem
5598 Fabul,  44 |                 odaveszék! Kérlek, hadd rejtezzem el itt nálatok.” Felelének
5599 Fabul,  40 |                  A te forrásodat meg ne rekesszed - úgymond -, hanem hadd
5600 Fabul,  16 |                mondá: „Ne félj! Légy jó reménségbe! Eszembe jut a te jótéted,
5601 Fabul,  23 |            föredében ferednek mivelünk. Reménségben foglaljuk szüvünket, várván
5602 Fabul,  37 |                a róka, hogy porba esett reménsége, és elméne. Látá kedig a
5603 Fabul,  71 |                 egy fingbe vetötte vala reménségét.~ ~ÉRTELME~E fabula minden
5604 Fabul,  33 |             eljárván, megvárja bizonyos reménséggel az Istennek áldomását. És
5605 Fabul,  42 |                 is, és más hivatalba és rendbe helyheztethetett volna tégedet.
5606 Fabul,  41 |                 az Istennek akaratja és rendelése szerént szolgálatban, munkába
5607 Fabul,  15 |               Isten az õ szent és bölcs rendelésé­bõl elrendölte. Mert az
5608 Fabul,  31 |                az Istennek akaratját és rendelését megutálja, és feljebb kezd
5609 Szomak     |               mintegy felét ~decretum - rendelet, törvénykönyv~DEFFENTÕ -
5610 Fabul,  33 |              Isten, ki arra hítta õtet, rendelte és hítta, nyilván eltáplálja
5611 Fabul,  35 |                 a madarakat. És sereget rendelvén, erõsen kezdé körmeivel
5612 Fabul,  53 |                 a szegényeket és az alá renden valókat, hogy az õ hivataljokban
5613 Szomak     |             megerõsít~confusio - zavar, rendetlenség~CO tova - takarodj tova,
5614 Fabul,  42 |               az emberi társoságot az õ rendibe elosztotta. Ez okaért hivatalodban
5615 Fabul,  35 |           jelenti, hogy ki-ki mind az õ rendiben és hivataljában állhatatos
5616 Fabul,  22 |              láthatni minden embereknek rendinél. Addig, még szolgálhatsz
5617 Fabul,  42 |             akarta az emberi társoságot rendökben befoglalni. Ha tenéked munkálkodnod
5618 Fabul,  99 |                 egy házban, és az anyja rengeti vala bölcsében. És midõn
5619 Fabul,  24 |                 A gedelecske kinéze egy résecs­kén, és látván a farkast,
5620 Fabul,  46 |               elkörülé a kertet, de sem rést, sem hágcsót soholt nem
5621 Fabul,  19 |                 anyja: „Jó fiam! Én nem restellem mindent mûvelni teérötted,
5622 Fabul,  25 |                 ottan az ördeg rajta, a reszeli annak utána, annyéra, hogy
5623 Fabul,  89 |               magát, ha afféle vétökben részes, melyrõl mást meg akar feddeni.
5624 Fabul,  6  |              vadaknak királya.” A másik részét is elvévén, mondá: „Ez is
5625 Fabul,  7  |                igen meg kezde ijedni és reszketni. Mondá az oroszlán a rókának: „
5626 Fabul,  100|           fiaihoz jött volna, megmondák reszkötve az anyjoknak, hogy a gazda
5627 Fabul,  7  |            megosztanája. A szamár három részre kezdé osztani a szarvast.
5628 Pre        |              szándékból és jó lelkiisme­retbõl cseleköszem, és afféle irigy
5629 Fabul,  71 |                továbbmenvén, talála egy réten egy eme disznót hét malaccal.
5630 Szomak     |               fel az új embert~rettes - retkes~reves - korhadt~ ~saepe
5631 Fabul,  70 |                 mellett talála egy nagy retkét, tehát még eleven. Midõn
5632 Fabul,  32 |             mindenha tart ismeg mástól, retteg, fél, és az õ békétlen szüvének
5633 Fabul,  10 |            békességesen élek, és minden rettegés nélkül vagyok. Félelem nélkül
5634 Fabul,  43 |               mellett a sok félelmek és rettegések ugyan megfõzik és megemésztik
5635 Fabul,  10 |              kerget. Te kedig mindenkor rettegsz, mindenkoron félelmes szüved
5636 Fabul,  52 |                 hogy elfutnak. Mert oly rettene­tes szavad vagyon, hogy
5637 Fabul,  99 |                Ah, ah! Lám, emberi szöm rettenetesb állatot nem látott soha!
5638 Fabul,  10 |                Lakjál vígan, ha meg nem rettent a mindennapi veszedelem.
5639 Fabul,  76 |                   Ó, kurta kurvafia! Ki revid lábocskája vagyon! Hogyhogy
5640 Szomak     |            verklizés, hangoskodás (itt: riogatás)~KIötlett - kiáradt, kiömlött~
5641 Fabul,  99 |                ne bántsátok és ne szomo­rít­sátok az özvegyeket és árvákat!
5642 Szomak     |              vélta - vélte, véletlenül, ritkán~vigyor - vigyorgó, szenilis,
5643 Fabul,  66 |          hordozá a varjút, és egyet sem ríva. A szántók is mindnyájan
5644 Fabul,  96 |                 gyomromba egy lot nyomó robin volna, holott ennenmagam
5645 Fabul,  96 |               tudta eszébe venni a szép robintot, mely az én gyomromban vagyon,
5646 Fabul,  36 |          körmelni és mellyeszteni. Nagy röpeséssel kezdé a philomele könyörgeni,
5647 Fabul,  29 |             vagyok! Nagy gyönyörûséggel röpülek mindenüvé, ahova kévánságom
5648 Fabul,  88 |                  mely igen szép magasan röpülnek, és senkitõl semmit nem
5649 Fabul,  59 |                pázsiton legelni. És oda röpülvén, a juhnak a hátára száll.
5650 Fabul,  28 |                 magát, mindnyájan reája rohan­ná­nak, és lehúzák tollokat
5651 Fabul,  39 |            farkas­kölykö­ken. És reájok rohanván, megszaggatták õket kegyetlenül.
5652 Fabul,  59 |           csípik, mellyesztik, nyúzzák, róják, dúlják, fosztják, rabol­
5653 Fabul,  74 |                 komaságot; és nevezék a rókafiat Lupescónak. Egynyíhány hónap
5654 Fabul,  70 |              kosárt, és a patak mellé a rókához hozá. A róka vén egy füzet,
5655 Fabul,  70 |                az oroszlán: „Jöszte, jó rókám, hadd ápoljalak meg, mert
5656 Fabul,  97 |        miérthogy sokkal nehezebb vala a rókánál, mindjárást alá kezde szállani
5657 Fabul,  66 |                  És elmenvén talála egy rókára. Az kérdenyi kezdé, mondván: „
5658 Fabul,  70 |                  erõvel vén egy ludat a rókától, melyet viszi vala az õ
5659 Fabul,  100|             fiam, és hídd reggelre a mi rokoninkat, hogy eljõjenek aratni,
5660 Fabul,  100|        találtatik egy hív barátja avagy rokonsága ember­nek az emberek közett.
5661 Fabul,  100|             hívség sem barátinkban, sem rokonságinkban: minden süketségre vészik
5662 Fabul,  64 |             Homo homini Deus; de e nagy romlásban immár így jár a dolog. Te
5663 Fabul,  38 |               és megvetöttem: ami kedig romlásomra és veszedelmemre volt, azt
5664 Fabul,  45 |                és igen alázatos; ez nem rongál bennünk, hanem igen kegyes
5665 Fabul,  73 |           esztendõvel gyûtött szemétek, rozsdás nyások, sörpönék és vágókések
5666 Fabul,  41 |                másik is megemésztetik a rozsdától. Ennek okaért jobb az embernek,
5667 Fabul,  84 |            rudat. És hallván a galamb a rúdnak zörgését, meg­ijede, és
5668 Pre        |                És ketten vinni kezdék a rúdon a szamárt.~Látván ezt az
5669 Fabul,  34 |             hamarsággal az útból, ottan rúgni kezdé a ló, és a sárba dõté
5670 Szomak     |                 vörös szín, vörös színû ruhaanyag~kedig - pedig~képe - hajítórúd,
5671 Fabul,  99 |                 jó néven! Kegyelmed más ruhákat vegyen. Mert K. nemesasszony!
5672 Fabul,  76 |               az ifjú oroszlán: „Bezzek rútul vagy! Kicsoda szörzett olyformán?”
5673 Fabul,  37 |              nagy e világon való gazdag­sá­­got és dücsõséget. Minden
5674 Fabul,  33 |                 mint mehetne hozzá okos­ság­gal, hogy megfoghatná és
5675 Fabul,  32 |            hálaadatlan világnak otromba­ságát, azért ezt mondották közbeszéddel:
5676 Fabul,  99 |       kegyelmedre, hanem még a szomszéd­ságbeli nemesuraim is. Hadd csak
5677 Fabul,  69 |                véget tész e sok nyomorú­ságnak és megeszel. De egyre kérlek,
5678 Fabul,  18 |                 Jupiter megengede kéván­ságoknak, és meghallgatá könyörgéseket,
5679 Szomak     |              astutia sua - Az álnokokat saját álnokságukban fogja meg~
5680 Fabul,  13 |                értvén, hogy a róka a jó sajtért tötte volna a szép dicsíreti
5681 Fabul,  97 |                Örüle a farkas a nagy jó sajtnak, és mindjárást a vederbe
5682 Fabul,  97 |               farkasról, rókáról és egy sajtról~Egy szántó ember méne ki
5683 Szomak     |             caprak - cafrang, cifraság, sallang~cato - Marcus Porcius Cato (
5684 Szomak     |          salamon) zsírja - okosság, ész~sálpolkodás - sápítozás, panaszkodás~
5685 Fabul,  87 |                miképpen az ebek akkoron sántálnak, mikoron õk akarnak, azonképpen
5686 Fabul,  34 |              múlva eluná az ura a lónak sántaságát, és kiadá azt a majorba,
5687 Fabul,  32 |              midõn kénlódásba elkezdene sántikálni, méne egy pásztorhoz. Midõn
5688 Fabul,  20 |          válogassanak, hogy minden apró sanyarúságban meg akarnák a fejedelemségbelieket
5689 Szomak     |              okosság, ész~sálpolkodás - sápítozás, panaszkodás~slógos - islóggal,
5690 Szomak     |                szajkózik~birétom - papi sapka~bizelni - bûzölni, szagolni~
5691 Fabul,  38 |              kürtelését és az agaraknak sápolkodását. És megijedvén igen kezde
5692 Fabul,  99 |         külemb-külemb színek alatt való sarcoltatásokkal és bírságokkal, annyéra,
5693 Fabul,  99 |            fedél ne legyen fejér, hanem sárga, veres, alakos és slógos.
5694 Fabul,  64 |                  Mit forgasz?” Felelé a sárkán: „A nagy ár hozott ide,
5695 Fabul,  64 |            lóról levette volna, mondá a sárkánnak: „Ihol, immár lakóhelyedbe
5696 Fabul,  64 |       HATVANNEGYEDIK FABULA~Egy pórról, sárkánról és rókáról~Égy sárkány lakik
5697 Fabul,  51 |                  a vadász vágni kezdé a sarkantyúval a lovat, és mondá: „Nosza
5698 Szomak     |             felöltözött asszony kopogós sarkú cipõjére~koporit - kuporgat,
5699 Fabul,  100|                 holnap reggel eljõjenek sarlókkal, és megarassák a búzát.”
5700 Fabul,  100|         nyúljunk hozzá. Hozz holnap két sarlót, egyiket énnékem, a másikat
5701 Szomak     |      szégyenletes dolog~szurdék - sõtet sarok, zug, búvóhely~szuszék -
5702 Fabul,  77 |       tisztességödre végrevihessed. Sok saru vagyon a vargamesternél,
5703 Fabul,  99 |                 az szép veres karmazsin saruba kopogó nemes hölgyemet!
5704 Fabul,  99 |             gallérgyolcsból. Lá, minémû sarud vagyon, fekete, széles,
5705 Fabul,  100|                 ganétól, melyet a gazda sarujával reája viszen. Evvel azt
5706 Fabul,  13 |             kaptáját: ne kévánj nagyobb sarut. Mert azok, kik igen dicsírnek
5707 Fabul,  4  |                a farkas. Harmadszor egy saskeselyét beállata, az kedig megszólítván
5708 Fabul,  99 |                 Felelé az hispán: „Ez a Sátán, kit Lucipernek nevezik.
5709 Fabul,  99 |               bántsátok és ne szomo­rít­sátok az özvegyeket és árvákat!
5710 Szomak     |       olvasmányként használták~cibere - savanyú böjti leves~cinadoff - finom
5711 Fabul,  11 |             ágai közübe, és a fa tûznek sebessége miatt csattogni kezdene,
5712 Fabul,  32 |               akarod, hogy valaki ellen­séged legyen, noha jó barátod,
5713 Fabul,  20 |              keressenek se tanácsot, se segedelmet, se oltalmat a gonoszságosoknál;
5714 Fabul,  24 |               belé. Talám minden nemzet­ségemnek vagy halálos ellensége.
5715 Fabul,  74 |           vagyon dolgom, mert jó mester­séget tanoltam. Elélhetek immár:
5716 Fabul,  40 |              hogy tönnen tanácsodból és segétségedbõl arcól ne támadjon reád,
5717 Fabul,  80 |                 gonosz állat vagy! Mert segétségért kaptam hozzád, de te viszontag
5718 Fabul,  58 |                az Istennek tiszteletire segétségül lehessenek adományokkal,
5719 Fabul,  58 |            onnég vagyon ennyi kuldus és seggen ülõ tolvaj.~
5720 Fabul,  68 |       szarvaimmal, hogy mindjárást tova seggre dõl.” Midõn ekképpen szólana
5721 Fabul,  97 |                ha szükség leszen, én is segítek annak utána.” Felelé a róka: „
5722 Fabul,  81 |          szörzenél énnékem, de soha nem segítél semmivel, hanem mind magadnak
5723 Fabul,  42 |                 kell, és munkáddal mást segítened: meg ne háborodjál érötte,
5724 Fabul,  40 |              megkérded: Mint kell tehát segíteni? Ím, reá tanít a bölcs:
5725 Fabul,  39 |                õ emberi társaságába meg segítse oltalmazni az egyenességet.
5726 Fabul,  97 |                 vederbe, és jõj alá, és segítsed felvinni.” Örüle a farkas
5727 Fabul,  11 |             hogy még a szegény embernek segítsége nélkül szûkelködnek. És
5728 Fabul,  39 |               kedig a juhok, kiknek sok segítségök is vala, mert mellettek
5729 Fabul,  83 |               És mikoron senki nem jõne segítségre, és a farkas nagy sokat
5730 Fabul,  71 |            nagyobb pompásságra és dücsõ­ségre siet. És ezeknek nagy kévánságából
5731 Szomak     |        selyemféle szövet~tafota - taft, selyem~tanisztra - tarisznya~tarde
5732 Szomak     |              sündisznó~ ~tabit - könnyû selyemféle szövet~tafota - taft, selyem~
5733 Pre        |                 tötte az önnen fiát, és semmibe nem kímíli a szegény gyermeket.”~
5734 Fabul,  78 |         bátorságból, maga­gondolatlanul semmihöz ne kezdjen, hanem mindennek,
5735 Fabul,  80 |             néven ezt tõlem, és másszor senkihöz ne kapj.~ ~ÉRTELME~E fabula
5736 Fabul,  64 |            Mondá a róka: „Ím kimondom a sententiát. Ez a tü törvénytek. Az
5737 Fabul,  35 |          biztatni kezdé a madarakat. És sereget rendelvén, erõsen kezdé
5738 Fabul,  49 |             elindulnának a madarak nagy sereggel a sípszóra, mondá az egyik
5739 Fabul,  33 |           hozzálátna, és megnézögetné a sérelmét. Ottan a ló hertelen hátrarúga,
5740 Szomak     |              MULTA BONA - Imádkozzál és serényen dolgozzál, és javaidban
5741 Szomak     |                 sOhajt - sajt~sörpöne - serpenyõ, lábas~sulyok - döngölésre
5742 Fabul,  45 |              oltal­mazná magát, meg sem sértené a lelkes állatokból egyiket
5743 Fabul,  37 |                 is illik. Mert aki mást sérteni igyeközik, másnak kárt tenni,
5744 Szomak     |              meg~ártán, ártány - herélt sertés~ászkok - a hordók alá fektetett
5745 Fabul,  25 |                  és mint a szüldisznó a sertõjét felhánni, és minden emberrel
5746 Fabul,  74 |             gyõzem megtisz­títani a sok sertõktõl. Egy hétig is tökerögnek
5747 Szomak     |            tojás~morál - mórál, gõgösen sétál, mesterkélten viselkedik~ ~
5748 Fabul,  99 |           mondotta: Vessétek ki a külsõ setétségbe; ott lészen sírás, jajgatás
5749 Fabul,  67 |            szömetet, ennyi keresének. A sevén mellett kezde egy róka elõballagni
5750 Fabul,  67 |                 a tyúkokkal felröpüle a sevénre. Szépen köszene nékik a
5751 Fabul,  10 |                  és nagy kazdagságra ne siessen. Mert a nagy kazdagság mellett
5752 Fabul,  99 |                az elevenek és holtakat. Siessetek ez okaért véle, mert mikor
5753 Fabul,  83 |            szántásokat, és a gyermekhöz sietének mindnyájan, hogy megszabadítanák
5754 Fabul,  99 |             fiához. Mert müvelhogy igen sieti a széles világban megprédikáltatni
5755 Fabul,  32 |                 És midõn éhségében igen sietne a vadak után, egy igen éles
5756 Fabul,  71 |              másik a másikra; és hozzád sietnénk egyszersmind, és aki elõszer
5757 Fabul,  70 |                a sebes testére kezdének sietni a legyek és darázsok, és
5758 Fabul,  74 |                  én ídes fiam! Ó, miért siettél oly igen hamar az oskolából?
5759 Fabul,  29 |              sok munkálkodásból, ingyen sincs mit enned, hanem valami
5760 Szomak     |            ANCEPS - Addig szól szépen a síp, amíg be nem csapta a mohó
5761 Fabul,  49 |                 halálos ellensége. Igen sípol, igen sivölt, de akit az
5762 Fabul,  49 |              fákra. Hallgassuk meg az õ sípolását. Minékünk tisztessé­günk­
5763 Fabul,  69 |                ordítasz! Oly szépen nem sípolhatsz, hogy ismeg gúzsba keríthetnél.
5764 Fabul,  43 |            Micsoda szó ez, talám táncra sípolnak?” Mondá a róka: „Tetszik,
5765 Fabul,  49 |                 madarak nagy sereggel a sípszóra, mondá az egyik vén madár: „
5766 Fabul,  99 |             mûveli.” Továbbmenvén, igen síra egy gyermek egy házban,
5767 Fabul,  99 |            külsõ setétségbe; ott lészen sírás, jajgatás és fogoknak csikorgatása.
5768 Fabul,  99 |               ordítást, panaszolkodást, sírást, jajgatást mindazoknak,
5769 Fabul,  87 |               De mikor a gyermek eleget sírt volna, elaluvék mind anyástól.
5770 Fabul,  19 |               nem nyerheté vissza, noha sírva könyörge érötte, mint Szent
5771 Fabul,  94 |               igen mél kút mellett igen sírván, és nagy szomorúságot és
5772 Fabul,  37 |       kóborlóknak vagytok társai. Ugyan sív házatokban a lopott és a
5773 Fabul,  16 |               az egér, hamar odasiete a sivalkodásra, hogy meglátnája, mi lelte
5774 Fabul,  39 |                múlva a farkas­köly­­kök sivalkodni és ordítani kezdének. Ezt
5775 Fabul,  49 |             ellensége. Igen sípol, igen sivölt, de akit az õ táncára vehet,
5776 Fabul,  49 |        felrakogatni, és a fák alá ülvén sivölteni kezde, és külemb-külemb
5777 Fabul,  61 |            bölcs, hogy jobb az embernek skorpiókkal együtt lakni, hogy nem mint
5778 Fabul,  36 |               háboríts meg panaszolkodá­soddal! Ugyan eszedbe vedd magadat!
5779 Fabul,  45 |                vala, azt igen meg kezdé söpreni. Hozzámenének a vény barátok,
5780 Szomak     |      díszítéssel kirakott~sOhajt - sajt~sörpöne - serpenyõ, lábas~sulyok -
5781 Fabul,  73 |               szemétek, rozsdás nyások, sörpönék és vágókések etc. Annak
5782 Fabul,  74 |         kedvelem a disznóhúst. Igen sok sörtéje vagyon, azok torkomban megakadnak,
5783 Szomak     |         fémpikkely díszítéssel kirakott~sOhajt - sajt~sörpöne - serpenyõ,
5784 Fabul,  97 |                 hogy egy igen nagy szép sohajtat ad. Ez okaért hadd menjen
5785 Fabul,  25 |            békességes, és tûrni tud, és sokakkal jól teszen és alamizsnálkodik.
5786 Fabul,  10 |                félnek, bizony õnekik is sokaktól félniök kell. Nyilván a
5787 Fabul,  76 |           megharagvék az oroszlánra, és sokféle tõreket kezde vetni az ösvényeken,
5788 Fabul,  36 |               megfojtani. Ekképpen, aki sokokat kergötett és megfogott vala,
5789 Fabul,  18 |                 ugyan ottan kégyót kap. Sokoknak nem jó a jámbor, együgyû
5790 Fabul,  72 |                Mert igen viaszfazakú és somfánál fõzõ ageb. Nem sok füstet
5791 Fabul,  24 |                a keresztyéni tudománnak sommáját a katekizmusból, gyakorta
5792 Fabul,  81 |           dolgot cseleködjenek, hogy jó sompálca és bot legyen kezedbe, és
5793 Fabul,  53 |          borsost és gyömbérest: találsz sót, tormát etc., elégödjél
5794 Szomak     |            szégyenletes dolog~szurdék - sõtet sarok, zug, búvóhely~szuszék -
5795 Fabul,  76 |                  mi dolog ez, hogy igen sován földen lakunk? Mindéltig
5796 Fabul,  56 |             megrakják a süeget daru- és strucctollakkal, de ha reá kelnek, ottan
5797 Szomak     |                 zsubica - nõi kiskabát, suba~ ~ ~
5798 Fabul,  25 |           nyilván ismeg orrodhoz méri a subafát. Olyan a mi természetünk.
5799 Fabul,  43 |               õtet, és meg kezdék tépni subáját. És kiáltani kezde a majom: „
5800 Fabul,  43 |             vagyon útba; nyilván a szép subámat kévánta és azt keresi, de
5801 Fabul,  44 |                 csak tálba, bõred kedig subicának való. De bújjatsza amoda
5802 Fabul,  56 |                erejekbe, és megrakják a süeget daru- és strucctollakkal,
5803 Fabul,  38 |                meg nem foghatták õtet a sük mezõn; miért gyorsan elviszik
5804 Fabul,  73 |      megkazdagít. Ne várjad ez okaért a sült galambokat az égbõl szájadba,
5805 Szomak     |              láda, tartály~szüldisznó - sündisznó~ ~tabit - könnyû selyemféle
5806 Fabul,  43 |                 nem alhatik, hanem csak süreg-forog rajta: szinetlen szól és
5807 Fabul,  71 |              bégni kezdének. A farkas a sütõkemence elejbe jõvén mondá: „Mi
5808 Fabul,  71 |      betekéntvén, láta négy kecskét egy sütõkemencén állani. És mondá: „Ihol
5809 Fabul,  70 |               vagyon most, mégis bélelt süveged és kesztyûd vagyon, nem
5810 Fabul,  99 |              azokra bartoson alávonta a süvegét. Megkérdé azt a nemesember: „
5811 Fabul,  22 |         leszakaszt annak az ágaiban, ki süvegre teszi, ki (tisztességgel
5812 Fabul,  90 |              vala véled a medve, és mit súg vala füleidbe, mikoron a
5813 Fabul,  22 |                  csak egy vesszõcskével sújtotta egyszer a hátamat. De mostan,
5814 Szomak     |                 libegõs~lOt - lat, régi súlymérték~lupesco - kis farkas, farkasfi~ ~
5815 Fabul,  74 |      kövélységet, és alázd meg magadat. Sulyogasd és megmérjed erõdet, és
5816 Fabul,  56 |        tudatlanok, miérthogy a dolognak súlyosságos voltát nem értik, igen merészek,
5817 Szomak     |                   ravaszul, alattomban, sunyin~BEKAKOCSOLA - benéze~BÉLLETT -
5818 Fabul,  52 |           Bereck, azért ugyan jó talpat szab. Ismeg: Generosi equi non
5819 Fabul,  34 |           privilégiomja avagy fejedelmi szabadsága vagyon, az, mihelt nem jól
5820 Fabul,  44 |          termetirõl és gyorsaságáról és szabadságáról. És monda az ökröknek: „
5821 Fabul,  51 |               zabola: bezzeg elkéltél a szabadságról, hanem odamégy, ahova én
5822 Fabul,  96 |             nagy hasznámat vészed, mert szabadulásomat hálaadással megfüzetem,
5823 Fabul,  37 |                  mely igen bolygatja és szaggatja a juhokat, és nincsen nyugodalmod
5824 Fabul,  56 |        oroszlánnak a nyakát, és kétfelé szaggatta vala a száját. És mondá
5825 Szomak     |                sapka~bizelni - bûzölni, szagolni~bojtorja - bojtorján, bozót,
5826 Fabul,  45 |                majmot, ha büdes volna a szája, avagy nem. És a majom felelé: „
5827 Fabul,  5  |                 egy szép konc húst. Azt szájába vévén, által kezde úszni
5828 Fabul,  62 |                 felkapá a vadkant, és a szájában igen kezdé vinni. Talála
5829 Fabul,  5  |              Maga nem hús vala, hanem a szájabeli konc húsnak az árnyéka.
5830 Fabul,  73 |                sült galambokat az égbõl szájadba, hanem az Istennek parancsolatjának
5831 Fabul,  51 |           Elkéltél arról. Hátadon ülek; szájadban a zabola: bezzeg elkéltél
5832 Fabul,  13 |                 ha a sajtot kikaphatják szájadból. Ártalmasb állat nincsen
5833 Fabul,  90 |               orrát a füleihöz tartá és szájához. De mikoron leheletet nem
5834 Fabul,  63 |             megójad magadat efféle sima szájaktól.~Annak utána arra tanít,
5835 Fabul,  70 |                 vagyok, és igen büdes a szájam. Mert fokhagymát öttem.
5836 Fabul,  50 |               inkább megbecsülik a sima szájasokat, hogynem mint a bölcseket
5837 Pre        |            gonoszra magyarázzák. Mert a szájaveszetteknek akármit adj eleikbe, azért
5838 Szomak     |                berbetél - hadarva mond, szajkózik~birétom - papi sapka~bizelni -
5839 Fabul,  67 |              befedezni a latrot. Sima a szájok: szépen szólnak, és mást
5840 Fabul,  56 |               nélkül. Effélieknek szüve szájokban vagyon, de az embernek,
5841 Pre        |              ugyan nem kedvelik: mert a szájoknak íze elveszett. Olyan az
5842 Fabul,  99 |             vonssza; lám, fekete, tüzes szájú és szömû sárkány; bezzek
5843 Fabul,  51 |          hátunkon maradott, és a zabola szájunkban. Úristen, a te igaz haragodba
5844 Fabul,  33 |                  az önnen lovának nyaka szakad belé.~Továbbá erre is int
5845 Fabul,  82 |         megmeneködnének, hogy magvok ne szakadna miatta. És azt végezék,
5846 Fabul,  31 |                kezde a bõre harsogni és szakadni, és ottan kiomla a béli,
5847 Fabul,  15 |                 és szájával az urának a szakállát bekenni és benyálazni, és
5848 Fabul,  78 |                  Kár, hogy oly szép õsz szakállod vagyon. Bolond, hogy nem
5849 Fabul,  68 |                az én vizemet, és hosszú szakálloddal megondokítod? Eleget berbetéltél
5850 Fabul,  68 |                 igen hosszú és kellemes szakállom; mely igen szép magas szarvaim.
5851 Fabul,  17 |                 a nagy széles és hosszú szakállra adták azt, mert így a kecskebak
5852 Szomak     |              helytartója. Mezõgazdasági szakkönyvei a latin próza legrégebbi
5853 Fabul,  90 |               kedig látván, hogy el nem szaladhatna, ledõle a földre, és holttá
5854 Fabul,  65 |                 kürtel! Bár szaladj, ha szaladhatsz.” És a macska láta ott egy
5855 Fabul,  65 |               vizsla táncra kürtel! Bár szaladj, ha szaladhatsz.” És a macska
5856 Fabul,  72 |                az egyik fala, és ott jó szalannák függnek, sok jó hús és eledel
5857 Fabul,  71 |                 szép bevarrott hájat és szalannát találtam vala az úton, és
5858 Fabul,  71 |         huzakodnék az álom után, nagyot szalaszta egyet, hazugnak valót. Ottan
5859 Fabul,  59 |             röpülvén, a juhnak a hátára száll. És midõn sokáig ott forgatta
5860 Fabul,  36 |        philomenérõl és az ölvrõl~Az ölv szálla egy fára, és midõn ott forogna
5861 Fabul,  17 |            jártok, azért ugyan alá kell szállanatok a földre. Ez okaért szorgalmatosok
5862 Fabul,  9  |             kölykezem ott, mert nincsen szállásom.” Felelé az eb: „Bátor jõj
5863 Fabul,  36 |             keveset kerengvén ismeg oda szállnak az elõbbeli helyre, ahol
5864 Fabul,  34 |        vontatnának vele. A major száraz szalmával kezdé azt hizlalni, és a
5865 Fabul,  71 |             hasam megjövendölette. De e szalonnába sem észem, mert igen sós:
5866 Fabul,  43 |               veszi eszébe, mely sok és szám­talan nyavalyákban forogjon
5867 Fabul,  10 |                 A sok macskának nincsen száma, ki imide, ki amoda kerget.
5868 Fabul,  34 |                 a ló, és a sárba dõté a szamait. Alázatoson kezde a szegény
5869 Szomak     |                   Nincs béke a gonoszok számára~nyás - nyárs~ ~obsequium
5870 Pre        |            vötte volna az õ egyetlenegy szamarát, hogy a városba hajtaná
5871 Pre        |                 szegény ember fiával és szamarával járt volt, nincs mit tennem.
5872 Fabul,  69 |    hátrarándítja magát, de nem bírhat a szamárral. Az ura mind szolgástól
5873 Fabul,  15 |             hogy megszabadítanák õtet a szamártól. Eljövének ez okaért hertelen
5874 Fabul,  45 |         tudatlan vagyok, mint a mi nagy szamárunk. Ez okaért más módot kellett
5875 Fabul,  73 |               magad sem tudod marhádnak számát. Kérlek tégedet, jó szomszéd
5876 Fabul,  35 |              minden tollait kitépék, és számkivették. Ezútta fogva mind éjjel
5877 Fabul,  46 |               kivesse fejébõl, és semmi számot nem tartson arra.~
5878 Fabul,  37 |             hova nagy sok kóstot gyûte, szándékba lévén, hogy nyugonni és
5879 Pre        |            Hanem megérem avval, hogy jó szándékból és jó lelkiisme­retbõl cseleköszem,
5880 Fabul,  3  |                egér, mi volna a békának szándékja, kaporcskodni és tusakodni
5881 Fabul,  61 |                vévé eszébe az eszvérnek szándékját, hanem odaméne, hogy megtisztítaná
5882 Fabul,  33 |                és az oroszlánnak gonosz szándékjától megmeneködhetnék. Meghorgasztá
5883 Fabul,  70 |           kövélyeknek: Nem viszed lator szándékodat végre! Karikát vetek orrodban,
5884 Pre        |             sokan lesznek, kik az én jó szándékomat és nehéz munkámat mind vissza
5885 Fabul,  99 |                azok: „Jaj, vége vagyon, szánja az Isten. Nem látod-é, ki
5886 Fabul,  16 |              Ellened nem akartunk vétni szánszándékkal, és semmivel nem akartunk
5887 Fabul,  31 |                amit az Úristen néki nem szánt, sem adott, szinte úgy kezd
5888 Fabul,  99 |               hogy magoknak egy keveset szántanának; morogván õ magában mondá: „
5889 Fabul,  83 |                 azt a szántók, elhagyák szántásokat, és a gyermekhöz sietének
5890 Fabul,  66 |             hágott volna, és elhagyák a szántást, és környülvevék a farkast,
5891 Fabul,  100|            Ismeg: mitõl zsírodik igen a szántóföld? Feleltenek: A ganétól,
5892 Fabul,  100|              hogy ha a gazda gyakorta a szántóföldre megyen, és hozzálát, miképpen
5893 Fabul,  83 |                 gyermek, és megmeveté a szántókat, miérthogy megcsalta volna
5894 Fabul,  83 |               gyakorta kiáltani kezde a szántóknak. „Tolvaj, tolvaj! Ne hagyjatok,
5895 Fabul,  99 |                 adjuk. Bár ugyan örökké szánts rajtunk, csak ments meg
5896 Fabul,  99 |                hogy hét éjszaka énnékem szántsanak, kapáljanak, arassanak,
5897 Szomak     |              ezt követõen szembefordult Szapolyaival, akinek hívei végül a Medgyesre
5898 Fabul,  73 |              tott. Látod-é, hogy nem ez szaporította meg marhádat, hanem hogy
5899 Fabul,  73 |       örökségödhöz láttál: az mûvelte a szaporodást. No, mit tanyítának a fecskék?”
5900 Szomak     |              gömbölyû~gritti - velencei származású kalandor, a köztársaság
5901 Fabul,  29 |              vagyon lakásod. De én szép szárnyas madár vagyok! Nagy gyönyörûséggel
5902 Fabul,  100|       Maradjatok a fészökben, méglen jó szárnyasok lesztek! Én önnetek hordok.
5903 Fabul,  29 |       megszégyenülnek, mert lebocsátják szárnyokat. Mert az õ gonosz lelkiismeretek
5904 Fabul,  68 |         szakállom; mely igen szép magas szarvaim. Nagy szégyen énnékem, hogy
5905 Fabul,  75 |                és nyírjétek engemet, és szarvaimat lefûrészeljétek, és énreám
5906 Fabul,  68 |                öklelem az én szép magas szarvaimmal, hogy mindjárást tova seggre
5907 Fabul,  55 |                Minekünk jó ködmenünk és szarvaink vannak. Ha eljõ, úgy deffentjük
5908 Fabul,  78 |             róka kedig felhága a baknak szarvaira, és azokról kiugordék a
5909 Fabul,  71 |               sebességgel a farkast, és szarvak közibe szoríták, annyéra,
5910 Fabul,  51 |              mind a bõrét s mind a szép szarvakat drága pénzen eladhatnád.”
5911 Fabul,  44 |              felvenne benne, látá ott a szarvasnak nagy szarvait, és betévén
5912 Fabul,  44 |                múlva a vadászó talála a szarvasra, és környülvévé azt az ebekkel,
5913 Fabul,  15 |                 ura igen játszódnék egy szatinnal, és hogy törelgötné annak
5914 Fabul,  15 |       TIZENÖTÖDIK FABULA~A szamárról és szatinról~Egy szamár látá, hogy az
5915 Szomak     |               gyûjteményt egészen a 17. századig iskolai olvasmányként használták~
5916 Fabul,  100|                                         SZÁZADIK FABULA~Egy pacsirtáról és
5917 Fabul,  65 |            kevés mesterség ez. Én kedig százat tudok, ugyan jeleseket.
5918 Fabul,  64 |                   Felelé a sárkány: „De százszor keményben!” Mondá a róka
5919 Fabul,  65 |              volna véle, hogynem mint a százzal.”~ ~ÉRTELME~E fabula arra
5920 Fabul,  59 |              mégy amoda ama komondorra? Szebb és simább annak a háta.”
5921 Fabul,  99 |               vannak hátra az világban, szebbek és cifrásobbak ennél. Azok
5922 Fabul,  1  |               valót találhatnak.~Mint a szebeni szõcs mondja volt, midõn
5923 Fabul,  50 |        hímez-hámoz, hízelködik, pihéket szed, fandorli etc.; és midõn
5924 Fabul,  70 |              kosárt, a másikkal köveket szedegöt vala a kosárba. Mikoron
5925 Fabul,  70 |               hogy a pallón általmenék, szédelegni kezde a fejem, és úgy esém
5926 Fabul,  80 |         általszökelhetnék. De mikoron a szederibokorhoz kapott volna, a bokornak
5927 Fabul,  80 |         kergötni. Felkapa ez okaért egy szederibokorra, hogy azon felvonná magát,
5928 Fabul,  80 |      NYOLCVANADIK FABULA~Egy rókáról és szederirõl~Egy róka beméne egy csûres
5929 Fabul,  99 |                 de jusson eszedbe, mint szegedtünk egymással, mikoron hozzám
5930 Fabul,  99 |                rakván szép körek hegyes szegekkel. Ne hadd magadat, asszonyom!
5931 Fabul,  82 |                Vajon micsoda függ ott a szegen? Talám valami fúót függesztöttenek
5932 Fabul,  30 |                 Hogy vádalhatod tehát a szegén rókát, ki soha semmi gonoszat
5933 Fabul,  73 |                 HETVENHARMADIK FABULA~A szegénbõl lött kazdag emberrõl ~és
5934 Fabul,  59 |           szüvek, és õhozzájok képest a szegéneket semminek vélik, és ugyan
5935 Fabul,  35 |             fogva mind éjjel kell járni szegénnek.~ ~ÉRTELME~E fabula ezt
5936 Fabul,  73 |           emberrõl ~és a kazdagból lött szegénrõl~Egy igen kazdag ember fia
5937 Fabul,  25 |                annyéra, hogy az elõbeli szegénségbe juta. Ottan eszébe vévé,
5938 Fabul,  58 |                 kéz szegénséget nemz. A szégénségbõl kuldulás támad, mely igen
5939 Fabul,  25 |             kégyóval. Mostan kedig az õ szegénsége abból volna, mivelhogy elvágta
5940 Fabul,  32 |               jó barátod, tégy jól véle szegénségébe. Annak utána kérd meg adósságodat
5941 Fabul,  81 |                  hogy segítségül lönnél szegénségemben, és jó szerencsét szörzenél
5942 Fabul,  81 |                aranyat adtál, és minden szegénségembõl kisegítöttél.”~ ~ÉRTELME~
5943 Fabul,  59 |    felfuvalkodásból uralkodni kezdnek a szegénségen, és untalan csípik, mellyesztik,
5944 Fabul,  58 |              Salomon mondja, a rest kéz szegénséget nemz. A szégénségbõl kuldulás
5945 Fabul,  43 |             szegény mindéltig csak az õ szegénségét nézi, és azt fájlalja, hogy
5946 Fabul,  73 |              meg­kazdagula. Az ifjú, ki szegénségre jutott vala, a szomszédhoz
5947 Fabul,  81 |                véle, hanem napról napra szegényebb lészen vala. Végre eluná
5948 Fabul,  73 |            maradj immár, és soha el nem szegényedel.”~ ~ÉRTELME~E fabulának
5949 Fabul,  59 |             Isten igaz, õ áll bosszút a szegényekért. Mint megmondotta: Ne bántsátok
5950 Fabul,  99 |               kegyetlenek ne legyenek a szegényekhöz, és semmi törvéntelenséget
5951 Fabul,  99 |               ördögrõl~Egy kegyetlen és szegényekre éhezett nemesember vala,
5952 Fabul,  43 |                fabulával arra tanítja a szegényt, hogy megelégedjék avval,
5953 Fabul,  3  |                 önnenmaga lovának nyaka szegik meg benne. Jobb ez okaért
5954 Fabul,  61 |                jutna az én nevem, az én szegin apám a bal utolsó lábomnak
5955 Fabul,  41 |             vagyon, az egyiket tegyék a szegre, a másikkal menjenek kapálni.
5956 Fabul,  82 |              kötelet, és azon függnél a szegrõl alá. Légy ott csak: hejába
5957 Fabul,  74 |                pásztorok hurogatni. Úgy szégyellem, hogy ugyan megpirult orcával
5958 Fabul,  70 |                másikban esnek, és egyik szégyenbõl a másikba bekeverednek,
5959 Fabul,  76 |                megcsalatkoznak, és nagy szégyenekbe és halálos veszedelmekbe
5960 Szomak     |                 szívós~szömérem dolog - szégyenletes dolog~szurdék - sõtet sarok,
5961 Fabul,  70 |                õ felfúvásokban oly nagy szégyennel elvesznek. Alázd meg magadat
5962 Fabul,  50 |               királya egy aranyas magas székben üle, és a sok majom mind
5963 Fabul,  58 |    ÖTVENNYOLCADIK FABULA~A hangyáról és szekcsõrõl~Egy hangya külemb-külembféle
5964 Fabul,  15 |               tisztátalan, csak a kevés szekdécseléséért és hízelködéséért, és mind
5965 Fabul,  47 |        töldegélnék a víz a vederbe: úgy szekék fel annak után reája, és
5966 Fabul,  16 |               kergetésbe az egyik reája szekelék az oroszlánra. Felserken­
5967 Fabul,  34 |              némelkor, és egy jó rakott szekér elõtt igen kínálná õtet
5968 Fabul,  34 |              Hogy forog, mint a kerék a szekéren. És aki mostan fenn ül,
5969 Fabul,  71 |             bevarrott hájat, melyet egy szekeres elejtett vala. És forgatni
5970 Fabul,  65 |              tudok semmit, hanem valami szekést avagy hágást tudok.” Mondá
5971 Fabul,  45 |               mint egy jeles fahének és szekfûnek, és mintha temjéneztenek
5972 Fabul,  23 |            minket ídes mézzel, borssal, szekfûvel és minden drága füvekkel.”
5973 Fabul,  58 |           vigadtál, eredj el mostan is, szekjél és mondj vigasságos éneket.
5974 Fabul,  74 |                a méneshöz jutna. És oda szekölvén, egy igen kevér lónak az
5975 Fabul,  58 |               szekcsõ: „Akkoron alá-fel szektem, és a melegbe gyönyörködtem
5976 Fabul,  30 |            mérge. A mellyedben, ama kis szelencében hordozod az ördögnek puskaporát.
5977 Fabul,  71 |             kell agebnek! Sem íred, sem szelencéd, azért ugyan barbéllyá tötted
5978 Fabul,  71 |            menne a szénarétnek az egyik szélére, a másik a másikra; és hozzád
5979 Fabul,  76 |                megyen rajtam, és jargal széllel az õ akaratja szerént. Ekképpen
5980 Szomak     |           pokocsál - tréfál~posszogás - szellentés~privilEgiOm - kiváltság,
5981 Fabul,  58 |             kihorda a nedves magokból a szélre, hogy megszárasztanája õket.
5982 Fabul,  76 |             oroszlán: „Jere tehát, légy szembe az apámmal.” Felelé az emberke: „
5983 Szomak     |                nevezte ki, ezt követõen szembefordult Szapolyaival, akinek hívei
5984 Fabul,  61 |                farkast, hogy mind a két szeme kidöllyede, és ugyan ottan
5985 Fabul,  73 |                 fél esztendõvel gyûtött szemétek, rozsdás nyások, sörpönék
5986 Fabul,  1  |                és gyöngyrõl~Egy kakas a szeméten vakargatván keres vala mit
5987 Fabul,  96 |                 megtért volna, beméne a szénakertbe, és lefekivék egy szép almafa
5988 Fabul,  96 |               pórnak vala egy igen szép szénakertje, melyben szép gyümölcsfák
5989 Fabul,  71 |             hozzád érközik, azé lönne a szénarét; a másikat kedig annak utána
5990 Fabul,  71 |               hogy kezéparánt állanál a szénaréten, és egyik közülünk menne
5991 Fabul,  71 |      egybevesztünk és víunk egymással e szénarétért. A mi eleünktõl maradott
5992 Fabul,  71 |       továbbment volna, talála egy szép szénarétet, azon öklele két kos egymással.
5993 Fabul,  71 |               és egyik közülünk menne a szénarétnek az egyik szélére, a másik
5994 Szomak     |               ritkán~vigyor - vigyorgó, szenilis, elaggott (gúnyszó)~vizsla -
5995 Fabul,  99 |               jámbor hív szolgáim! Igen szennyesek vagytok, de kész a feredõ.”
5996 Fabul,  50 |           mindenkoron a jámborok, még a szentek is. És ebbõl költ ama régi
5997 Fabul,  71 |                 Ez arra való hely; ez a szentelt víz, nézzedsze, mely igen
5998 Szomak     |              kiskutya~szekcsõ - szöcske~szentencia - ítélet, kinyilvánítás~
5999 Fabul,  45 |               enyhíttetik az Istentõl a szentléleknek és a szent keresztnek általa.
6000 Fabul,  41 |            borzas a hátom, noha éhséget szenvedek gyakorta: de mindazáltal
6001 Fabul,  22 |               Megyünk?” Mondá az agár: „Szenvedjük békösséggel. Lám, mondják
6002 Fabul,  19 |               õbennek. Mert noha ifjak, szépek, hamarok és gyorsok etc.,
6003 Fabul,  71 |                megmutatom a vizet, igen szépet s tisztát.” És egy malom
6004 Fabul,  43 |                tanítja a kazdagot, hogy szépsége és kazdagsága miatt kevély
6005 Fabul,  34 |                 senkit meg ne utálja se szépségeért, se jó szerencséjeért, se
6006 Fabul,  44 |         bódogság nem állandó. És noha a szépségnek és egészségnek és a testi
6007 Pre        |                JÓKAT~ ~Szeretõ uraim és szerelmes atyámfiai! Ím gyûtöttem
6008 Fabul,  34 |            mindenek. Semmi nem lészen a szeren­csé­bõl és történetbõl.
6009 Fabul,  25 |             emberi természet, hogy a jó szerencsében ottan kevély leszen, és
6010 Fabul,  44 |                 miatt megmaradhatsz, jó szerencséd lészen. Mert ez mindenüvé
6011 Fabul,  86 |                 vala a másikat, mely jó szerencsédre meghala. Ha korost vész,
6012 Fabul,  34 |            utálja se szépségeért, se jó szerencséjeért, se jó egészségeért, se
6013 Fabul,  18 |                 békákat, hogy eljõnének szerencséltötni a királyt. Nagy félelemmel
6014 Fabul,  34 |            vagyunk, és minékünk nincsen szerencsénk; mert pogán szó a szerencse.
6015 Fabul,  99 |              Bene veneritis, Domini! Jó szerencsével, jámbor hív szolgáim! Igen
6016 Szomak     |          tartóoszlopa~ ~dávid - bibliai szereplõ, a filiszteusok elleni háborúban
6017 Fabul,  22 |          szarvast foghatok vala, erõsen szeret vala az uram. Tánéráról
6018 Fabul,  37 |               ide, nem az énhozzám való szereteted. De tova tarts, itt ne hógya­
6019 Fabul,  86 |            kezdé magát törleni, és nagy szeretetet hozzá mutatni. És miérthogy
6020 Fabul,  86 |                De a férfiú inkább kezdé szeretetit megmutatni a szép menyecskéhöz,
6021 Fabul,  50 |               tehát a fejedelmek ezeket szeretik, és ezeket jószágokkal meg­
6022 Fabul,  70 |                ápoljalak meg, mert igen szeretlek.” Felelé a róka: „Meg ne
6023 Fabul,  13 |             igen dicsírnek tégedet, nem szeretnek; és ha lehet, bizony meglátják,
6024 Fabul,  74 |             húsok vagyon ugyan, és igen szeretném. De tudja az ördeg, ennyi
6025 Fabul,  15 |               müvel inkább tégedet kezd szeretni, ha te is így hízelködel
6026 Fabul,  36 |                 megcsúfolsz engemet, és szerével nem akarsz énekölni.” És
6027 Szomak     |           koporit - kuporgat, kaparint, szerez~kÓst - eleség, zsákmány,
6028 Fabul,  51 |           tenéked, hol vagyon. Addig te szerezz nyerget és féket. Annak
6029 Fabul,  15 |                  hanem csak hogy balhát szerezzen, és bûzt tegyen a házba.”