|
A juhok és farkasok erõsen hadakozának egymással, és egyik
rész sem engede a másiknak. Sokan valának kedig a juhok, kiknek sok segítségök
is vala, mert mellettek támadának a kosok és a bakok, de kiváltképpen a
komondorok. És annyéra lõn a
dolog, hogy minden
ember azt ítílné, hogy a juhoknál lenne a gyõzedelem. A farkasok ez okaért
elküldenek követöket a bárányokhoz, hogy békességet szörzenének. A békösség
és frigy lõn köztek, megerõsíttötvén ez okkal, hogy mindenik rész túszul adná a
legjobb barátait. Az együgyû juhok ez okaért túszul odaadák a komondorokat, az
õ õrizõit. És a farkasok adának a juhoknak az õ farkaskölyköket. És ekképpen
megkonfirmáltaték és megerõsítteték a frigy közettek. Kevés idõ múlva a farkaskölykök
sivalkodni és ordítani kezdének. Ezt hallván a farkasok, megindulának és egybegyûlének,
mintha a szegény juhok erõszakot mûvelnének a farkaskölyköken. És a juhokhoz
jõvén, erõsen feddõdének azokkal, vádolván õket, hogy megszegték volna a
frigyet a farkaskölyköken. És reájok rohanván, megszaggatták õket
kegyetlenül. És nem lõn, ki mellettek támadna, mert õ magok a jó komondorokat
kézbe adták vala, és nem lõn, ki megvína és tusakodnék éröttek.
ÉRTELME
E fabula
erre int, hogy ki-ki mind eszes legyen, és álnakságtól megoltalmazza magát. És
az õ emberi társaságába meg segítse oltalmazni az egyenességet. Mert addig, még
az egyenesség vagyon valamely társoság avagy nemzetség közett, addig az
ellenség nemigen árthat, és kárt nem tehet. De mihelt az egyenetlenség
férkõzhetik be, ottan kész a kár és a veszedelem. Kiváltképpen, mikoron az emberek
hálaadatlanok, és jeles elõttek járó embereknek munkájokat nem becsülik és nem
kedvelik, hanem megvetik és megutálják õket, és minden apró dolgokat mûvelnek rajtok. De mi
tanoljunk eszet és bölcsességet e fabulából, hogy az Istentõl adott fejedelmünket
és egyéb Istentõl elrendelt gyámolunkat meg ne utáljuk, meg se vessük, hanem
megbecsüljük és drágának tartsuk, mert azoknak árnyéka alatt lehet
nyugodalmunk.
|