|
Egy férfiú csináltata
magának egy fejszét. Midõn azt az erdõre vitte volna, könyörge az erdõbeli
fáknak, hogy egy kemény darab fát adnának õnéki, hogy nyelet csinálna abból a
fejszébe. Tanácsot tártának egymással a fák, és azt végezék, hogy az olajfa,
miérthogy sziúsb volna a több fáknál, egy ágat adna néki, hogy az ember
fejszenyelet csinálna belõle. Az olajfa odaadá az egyik ágát, és az ember
nyelet csinála belõle a fejszébe. Midõn azt megkészítötte volna, a fáknak kezde
menni, és egyenként le kezdi azokat vágni, akármely nagyokat is. És mondá a
töllyfa a többinek: „Jól vagyon! Ugyan úgy kell bolondoknak! Ez a mi
bolondságunknak az igaz jutalma. Miért adtunk a fejsze nyelére való fát oda?
Ha nyele nem volna, nem vághatna véle. Jaj, bolondul cseleködtünk!”
ÉRTELME
E fabula
arra int, hogy eszes légy, és eszedbe vegyed, midõn ellenséged tanácsat és
segítséget kéván tõled, hogy úgy adj tanácsot néki, és úgy segétsed, hogy
tönnen tanácsodból és segétségedbõl arcól ne támadjon reád, és veszedelmedre ne
járjon. Ellenségödet ne gyûlöljed, ne kergössed, és bosszúállásra ne
igyeközzél, de azonközbe úgy adj tanácsot és segétsed, hogy abból erõt és
birodalmot ne vehessen rajtad. Mert ha te istenes lévén, megsegéted, és jól
tész véle, netalántám õ istentelen, és a tiedbõl arcól támad reád, és
nyavalyába és nyomorúságban ejt. Ezért mondja a bölcs: Ellenségednek soha ne
higgy! Ha kedig megkérded: Mint kell tehát segíteni? Ím, reá tanít a bölcs: A
te forrásodat meg ne rekesszed - úgymond -, hanem hadd folyjon ki folyásokban,
de a forrást avagy kútfejet magadnak tartsad; te légy annak ura, és bírjad azt.
Szent Pál ezt mondja: Úgy adjatok alamizsnát, nem hogy más hivolkodjék belõle,
tü kedig gyötrölmes szükségben legyetek. A régi eszes magyarok ezt mondották:
Hallod-é, kötve higgyed komádat!
|