NEGYVENEGYEDIK FABULA

A farkasról és komondorról

A farkas az erdõben járván, talála egy komondorra. Azt megszólítván monda: „Szeretõ atyámfia, honnég vagyon ez, hogy oly igen kevér vagy, és oly sima a hátad?” Felele a komondor: „Onnég vagyon, hogy uramat, gazdámat jámborul szolgálom, és éjjel-nappal vigyázok jószága és marhája mellett az orvok és tolvajok ellen. Midõn éjjel megérzem õket, ottan ugatni kezdek, és a gazda felserken, és elûzi õket. Midõn asztalhoz ül, megemléközik hívségemrõl, és a tánérról vet önnem. A házinép is igen kedvel, és mindenféle maradékból részt tesznek énnékem. Ottan az eresz alá megyek és elnyújtózom, és igen-igen ídesden aloszom. Onnég oly sima a hátom.” Mondá a farkas: „Ah, szeretõ atyámfia, bódogul vagyon dolgod. Vaj, mely igen kévánnám, ha oly könnyen találhatnám életemet, minden munka nélkül. De kérlek, atyámfia, mi lelte nyakadat? Igen elment a nyakadon a szõr, sõt még a bõred is valami csusszolás miatt felhámlott, és ugyan elkopott. Kérlek, mondd meg énnékem, honnég vagyon ez?” Felele: „Miérthogy igen haragos vagyok, ezért nappal láncon tartnak engemet, csak éjjelre szabadon bocsátnak; akkoron az udvarba alá-fel futok, és ha egy helyen nem szeretem háltomat, ottan mást keresek.” Mondá a farkas: „Bátor magadnak tartsad ezt e bódogságos életet, melyet annyéra felmagasztalsz. Énnékem nem kell! Noha nem lehetek igen kevér, és noha borzas a hátom, noha éhséget szenvedek gyakorta: de mindazáltal szabadságban élek. Mind erdõn, mind mezõn szabadon járok. Akkoron lefekszem és felkelek, mikoron én akarom. Senki nem pepecsel a nyakam környül sem lánccal, sem kötéllel. Szabadon vadászok etc. Ennek okaért menj haza. Én az erdõ felé tartok.”

ÉRTELME

E fabula ezt mutatja, mely igen örüljen az emberi természet a testi szabadságnak, és mely igen kedvelje a testi kívánság szerént való életet. Mindenha arra igyeközik, hogy megmeneköd­hessék a kereszttõl, és a szolgálatot elkörülhesse. Maga efféle testi szabadság és a testnek kévánsági szerént való élet nem hasznos az embernek, hanem gonoszára és veszedelmére vagyon. Mert noha szabadon megyen a farkas, de azért mindenkoron félelembe és rettegésbe vagyon. Mert tudja, hogy nem meneködhetik, és hogy a csávába vagyon az õ bõrének a helye. Ezért jobb az embernek, hogy az Istennek akaratja és rendelése szerént szolgálatban, munkába legyen foglalatos, az emberi társaságnak megsegítésére és hasznájára, hogynem mint magának lenne, és a testi szabadságban és gyönyörkedésben eltunyuljon és elrestüljen. Ha két kapa vagyon, az egyiket tegyék a szegre, a másikkal menjenek kapálni. Addig, még ez elvásik és elkopik a kapálásnak miatta, addig a másik is megemésztetik a rozsdától. Ennek okaért jobb az embernek, hogy vigyázzon és hivataljában szorgalmatossággal eljárjon. Mert ekképpen megoltalmazhatja jó lelkiismeretét az Isten elõtt, kinél nagyobb kéncs nem lehet az embernek mind e széles világban.