|
A nyúl elõmenvén az úton, egy kert mellé juta. És
bekakocsola a kertbe, és igen szép kékkáposztát látta a kertbe. És mind elkörülé a kertet, de sem
rést, sem hágcsót soholt nem talála, hol bemehetne. Elöltalálá õtet a róka, és
megkérdé a nyulat, mondván: „Miért nem mégy ím e kertbe? Lám, mely igen szép
kékkáposzta vagyon benne?” Mondá a nyúl: „Jól láttam. De nem ért meg. Nem jó
õtet enni, mert megcsömerleném tõle.” Mondá a róka: „Ezennel én is így jártam,
mert szép szõlõgerezdöket találtam vala. Azokban sem merék ennem, miérthogy
érötlenek valának.” Maga a szegény róka eremest ött volna benne, de nem ére fel
oda, ahol lefüggnek vala.
ÉRTELME
E fabulák
azt jelentik, hogy az emberi természet igen kévánatos, és sok dolgok után
vágyódik. A bolondok, hogy az õ kévánságoknak eleget tehessenek, és mindenekben
kedvek megtöljék, nagy sok veszedelmekre vetik magokat. De e fabulák erre
tanítják az embert, hogy eszébe vegye magát, és eszesen cseleködjék, és ne
induljon mindenkoron kévánsága után, hanem amit lát, hogy tisztességgel és
Isten szerént nem érhet és meg nem találhat, annak ugyan békét hagyjon, és
kivesse fejébõl, és semmi számot nem tartson arra.
|