NEGYVENKILENCEDIK FABULA

A madarászról és madarakról

A madarak gyûlést hirdetének. És mindnyájan egybegyûlének õsszel. Látta azt egy madarász, és szerszámait készítvén, õ is a gyûlés felé kezde tartani. És midõn a madarakhoz ment volna, kezdé az õ lépes vesszeit ott a madarak mellett a fáknak ágaira felrakogatni, és a fák alá ülvén sivölteni kezde, és külemb-külemb módon fincolni. Mondának a madarak egymásnak: „Bezzek jámbor ember ez! Jertek, menjünk melléje a fákra. Hallgassuk meg az õ sípolását. Minékünk tisztessé­günk­re mûveli. Lám, ugyan sír belé, oly igen ájítatos.” Maga a madarásznak pecsenés vala a szöme, és abból könyvez vala. És mikoron immár elindulnának a madarak nagy sereggel a sípszóra, mondá az egyik vén madár: „Álljatok meg! Ne menjetek! Mert bizonyával nem jól jártok. Mert még az apámtól hallottam, hogy igen gonosz ember ez, és minden nemzetünknek halálos ellensége. Igen sípol, igen sivölt, de akit az õ táncára vehet, bizony annak kitépi a szárnyát és behorposztja a fejét. Úgy vagyon, igen könyvez, de nem szeretetbõl mûveli, hanem azon sír és bánkódik, hogy kévánsága szerént nem mellyeszthet bennünk. Ez okaért fogadjatok szót, ha mindnyájan nem akartok forgani a nyársba.” Eszekbe vövék magokat a madarak, és hátramaradának. Látván ezt a madarász, felszedé lépét, és elpironkodék onnég.

ÉRTELME

E fabula erre int, hogy ne higgy mindennek. Szépen szólnak az emberek, és mézet ígérnek, de gyakorta mérget adnak helyébe. Régi bölcs mondás: Qui facile credit, facile et decipitur. Ha arra vihetnek, hogy hinni kezdesz az emberek beszédeknek, készen megcsalatkoztál. Okkal halljad ez okaért, és vedd be felebarátodnak beszédit.

E mellett ezt is jelenti e fabula, mely igen drága dolog legyen a jó és eszes tanács. És hogy senki a vének tanácsát meg ne vesse, és ne utálja. Mert gyakorta leszen, hogy egy eszes embernek tanácsával egy egész község magát megoltalmazhatja a veszedelemtõl, és meg­meneködik. Miképpen errõl sok példákat adhatnánk elõ.