|
Egy ló és
egy szarvas egybeveszének, és igen kezdék egymást gyûlölni, és egymásra törni.
De müvelhogy a ló látá, hogy szép és igen gyors volna a szarvas, képzé azt,
hogy õ nem érne véle, és hogy bosszút nem állhatna rajta. Minekokaért
irigységbõl indíttatván, elméne egy vadászhoz, és mondá annak: „Vajki jó hírt
mondanék tenéked, ha szómat fogadnád. Ím, egy igen nagy és kevér szarvas vagyon
egy helyen, ha azt megfognád, jó hasznáját vehetnéd. Jeles pecsenéket vághatnál
belõle, mind a bõrét s mind a szép szarvakat drága pénzen eladhatnád.” Mondá a
vadász a lónak: „Én nem tudom, hol vagyon, és ha szinte megtalálom, nem áll
meg, és nem lõhetem, sem meg nem foghatom.” Mondá a ló: „Én megmondom, mit
tégy. Én elmegyek, és megkémlem, annak utána idejövek hozzád, és megjelentem
tenéked, hol vagyon. Addig te szerezz nyerget és féket. Annak utána ülj
hátamra, és hamar odaviszlek, és jargalj utána és üsd által: ekképpen tied
lészen.” Minekutána a ló megkémlötte volna a szarvast, visszajöve a vadászhoz.
És a vadász megnyergelé, és féket vete fejébe és reá üle. És midõn alámentenek
volna a gödörhöz, ahol a szarvas vala, meglátá õket a szarvas, és felszekelvén,
nagy gyorsan kezde a hegy ódalán felmenni, és a csere felé tartani. Utána innég
a ló, és igen igyeközik a szarvast elérni. Midõn messze el kezdene maradni, a
vadász vágni kezdé a sarkantyúval a lovat, és mondá: „Nosza jobban, mert így el
nem érjük.” Azonközbe az erdõbe esék a szarvas. És mondá a ló nagy fáradva:
„Jaj, hagyj békét, igen elfáradtam, el nem érhetem. Szállj le rólam, és vedd le
a nyerget hátamról és a féket fejembõl.” Mondá a vadász: „Elkéltél arról.
Hátadon ülek; szájadban a zabola: bezzeg elkéltél a szabadságról, hanem
odamégy, ahova én mondom. Ha kedig nem mûveled, bezzeg megérzed a deffentõ
vasat az oldaladban” etc.
ÉRTELME
E fabulával erre int a bölcs. Elõszer, hogy jámbor és
csendességes életûek legyünk, és senkit ne bántsunk, senkivel egybe se
vesszünk, mert abból irigység, gyûlölség és bosszúállásra való kévánság és
igyeközet támad, melyekbõl lészen mindenféle nyavalya és veszedelem. Jobb az
embernek, hogy baráti legyenek, mint ellenségi. Jobb, hogy ezer baráti
legyenek, mint csak egy ellensége.
Annak utána arra int, hogy bosszúállásra ne igyeközzünk.
Mert gyakorta történik, hogy az Istennek ítíletibõl visszafordul a kasza, és
ahol mi másnak akarunk ártani, és mást igyeközünk elveszteni, ott mi magunknak
teszünk kárt, és veszélt keresünk fejünkre. Mert igaz az Isten, ki magának
kévánja a bosszúállást. Vajha ezt meggondolnák a nagyurak, bizony jobb
állapatban volna az õ dolgok. Budában nem volna török basa. De a nyereg
hátunkon maradott, és a zabola szájunkban. Úristen, a te igaz haragodba
emléközzél meg a te nagy irgalmasságodról. Amen.
|