|
Egy idés oroszlán eluná magát, és bemenvén a barlangba
beteggé tévé magát, hogy ez okkal ne kelletének vadászni menni, hanem ugyan
helyében eleget ehetnék. Eljövének ez okaért a több vadak, hogy meglátogatnák
az õ királyokat, mert meghallották vala, hogy beteg volna. És midõn egyenként
bementenek volna hozzája a barlangba, mind megfogá õket, megfojtá és megövé.
Végre eljövének a rókák is, és megállának a barlang elõtt, és úgy néznek vala
be. Mondá az oroszlán: „Mi dolog? Miért nem akartok bejönni?” Felelé az egyik
róka: „Örömest bemennénk, de félünk.” Mondá az oroszlán: „Miért?” Felelé a
róka: „Azért, hogy nagy sok vadaknak a nyomát látjuk, hogy bementenek hozzád a
barlangba, de egyiknek sem tetszik a nyoma, hogy kijött volna. Ez okaért légy csak
ott benn, mi kedig itt kinn akarunk megmaradni.”
ÉRTELME
E fabula arra tanít, hogy bölcsek és eszesek legyünk, és más
ember kárán és veszedelmén eszünkbe vegyük magunkat, hogy a kárt és veszedelmet
elkörülhessük. Ez kedig könnyen leszen, ha a mi hivatalunkban állhatatosok
leszünk, és nem minden rendbeli emberekkel egybecimborálkodunk. Mert minden
ember ember, de nem minden ember jámbor. Az emberek igen bélelve vannak, rakván
tettetességgel és képmutatással, és ugyan természetek szerint igen hazugok. Sokat
hallj ez okaért, és sokat láss, de keveset higgy és beszélj, ha azt akarod,
hogy meg ne csaljanak.
|