|
Három gyermekdid kos áll vala az út mellett, játszadozván
egymással. Azonközbe juta egy agg kos, mely igen fut vala az úton. Azt meg
kezdék a gyermekdid kosok nevetni és csúfolni: „Hök, mint fut az aglemus.
Bezzeg erõsen rázza a ködment. Talám mind elhudozta magát, oly igen félt. Ó,
szégyen agg vigyor!” Felele az agg kos: „Vaj bolondok, ha tudnátok, ki elõtt
futok én, bizony tü is elmennétek.” Mondának: „Jól tudjuk, hogy farkas elõtt
futsz el. Az anyánk is gyakorta avval akar megijeszteni. De minap látánk egyet:
bolondság attól félni! Lám, sem szarva, sem körme. Hosszú ugyan a farka, de
kinek mit árthat avval? Minekünk jó ködmenünk és szarvaink vannak. Ha eljõ, úgy
deffentjük az oldalát, hogy mind elhányja a nemjót” etc. És midõn ekképpen még
kérködnének, eljuta hertelen a farkas. Látván azt a kosok, megijedének, elfutamának,
ki imide, ki amoda. És a farkas egyenként megfogá õket, és megfojtá és megövé
õket, de az agg kos megmeneködék.
ÉRTELME
E fabula ezt jelenti, mely igen veszedelmes legyen a vén és
eszes embernek tanácsát megutálni és megvetni. A bolond ifjúság bátor, és nagy
sokat tulajdonít magának; de ha reá jut annak utána, úgy vészen bizonságot
magáról, hogy semmi volt az õ dolga, és hejába való minden kérködsége. Nagy
bolondság azt magának tulajdonítani, ami nincsen. Továbbá erre is int e fabula,
hogy senki ellenségét meg ne utálja. Mert gyakorta leszen az, hogy attól
veretik meg és meggyõzetik az ember, akit õ semminek vélt, és mindenképpen
megutált. Ha a farkasnak nincsen szarva és körme: vagyon igen hegyes foga,
kemény nyaka és igen bátor szüve. Ez okaért tarts ellenségedtõl, és noha
együgyû, de: Et formica suam habet iram.
|